Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-19 / 220. szám

I á kertek barátfai Csak babból több száz — Mini kutatóintézet — maxi eredmények — Mindenkinek hasznos — Milyen érzés volt át­venni a mezőgazdasági kiál­lításon a minisztertől a MÉM különdíját? Mire gondolt ab­ban a pillanatban? — Mit mondjak, talán a megható kifejezés illene rá. a legjobban. Másrészt arra gondoltam, megérdemeltük. Sok éves kemény munka eredménye, hogy idejutot­tunk. Nem adták könnyen ezt a szép díjat. Balassagyarmaton beszél­getünk Láng Mihállyal, a Mikszáth Kálmán Művelődési Ház kertbarátkörének veze­tőjével — stílszerűen — a művelődési házban. Beszél­getőpartnerem, aki „civilben” a balassagyarmati kórház fő­kertésze, hosszú évek óta ve­zeti fiatal kora dacára a kertbarátkört. — Mikor alakultak meg, és hány tagjuk van? — Hét éve kezdtük a közös Váncsa Jenö mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter át­adja a MÉM különdíját Láng Mihálynak, a balassagyarmati kertbarátkor vezetőjének most már hatvanötén va­gyunk, akiknek közel fele nyugdíjas, de akadnak szép számmal fiatalok is. — Árulja el, mit is jelent tulajdonképpen, hogy kert­barátkor? — öntevékeny csoport, kö­telező feladatok nélkül, amelynek tagjait összeköti a természet, az értelmes mun­ka szeretete, kikapcsolódás Sokan csakis így képesek részt venni a közösségi életben. Kirándulásokat, szakmai elő­adásokat szervezünk, a mű­velődési ház, a Hazafias Nép­front támogatásával és aktív közreműködésével. Bemuta­tókat, kiállításokat rendezünk az általunk előállított termé­kekből, egyszóval igyekszünk népszerűsíteni tevékenysé­günket, bizonyítani gazdasá­gi jelentőségét. — Milyen gazdasági jelen­tőségre gondol ? — Hogy mást ne mondjak tagjaink nagy része önellátó gyümölcs- vagy zöldségterme­lésben. De ez a kisebbik ha­szon. Kertjeinkben 230 fajta babbal foglalkozunk, kísérle­tezünk, s amire kevés lenne egy kutatóintézet, az nekünk kedvtelést jelent, méghozzá olyat, amelynek hasznát má­sok is élvezhetik, mert any- nyit termelünk, hogy tudunk juttatni az érdeklődőknek is. A szőlőtermesztésben igyek­szünk népszerűsíteni az új fajtákat a jelenlegi direktter- mők helyett. Ezen a téren szorosan együttműködünk a kertészeti egyetemmel és a szőlőnemesítő kutatóintézet­tel. Az új fajták korai ter­mők — ez igen lényeges az éghajlat miatt — és több be­tegségnek ellenállnak. Ez annyit jelent, hogy kedvező évjáratban nem kell védekez­ni a peronoszpóra és szür­kerothadás, a két legretteget­tebb szőlőbetegség ellen. — Térjünk vissza a kiál­lításra. Milyen termékeket mutattak be? — Több mint kétszázféle termékkel szerepeltünk, több sajnos nem fért el, pedig lett volna még. Csak körté­ből harmincfajtát mutattunk be. Szilvából, ringlóból tizen­nyolcat, szőlőből negyvenet, fűszerfélékből százon felül, babból több mint kétszáz fajtát állítottunk ki. — Még felsorolni is sok. Mi aratta a legnagyobb si­kert, mi tetszett a legjobban a közönségnek? — Mint általában lenni sző­rül a kölcsönös látogatásokra, tapasztalatcserére. Ügy vélem, van még mit tanulni tőlük. — Egyéb terveik? — Már évek óta szerepel 'terveink között egy bemutató mintakert létrehozása Balas­az egészséges kott a kuriózum Merczel sagyarmaton. Ez amellett, iránti igény. Miklós balassagyarmati tér- hogy komoly módszertani se­mő citromfája, a 15—20 gítséget nyújtana, segítené a dekás citromokkal. Termelése kertbarátkörök népszerűsíté­valóságos művészet, hisz a sét, amire nagy szükség volna termés majdnem két év hiszen a járásban csak 3—4 alatt érik be, s ez alatt a legnagyobb gondosságot és szakértelmet igényli. De nagy­ban hozzájárult a sikeres szerepléshez Németh Tibor dekorációja, mert a kiállítá­son, miként a nevében is szerepel, lényeges a „kiállí­tás”, ahogy egymás közt mondjuk, a tálalás. Ez egyéb­ként fontos szempont a zsű­rizésnél is. — A gyönyörűen faragott fa vándorkupára ezúttal már másodszor került rá a kert­barátkor és Balassagyarmat neve. — Igen, 1975-ben és az idén is a mi tulajdonunkba került a kupa, s ez újabb lendületet ad munkánknak. Szeretnénk a jövőben bőví­teni kapcsolatainkat bel- és külföldi partnerekkel egy­aránt. Éppen ezért a mező- gazdasági kiállításon, — de már ezt megelőzően is — felvettük a kapcsolatot az NDK-beli karl-marx-stadti kertbarát-szövetkezettel és valószínűleg jövőre sor ke­működik. Sajnos anyagi esz­közök hiánya miatt igyeke­zetünk meddő maradt. Bár a területet meg tudnánk sze­rezni, kellene egy használt erőgép, amellyel a mintaker­tet megművelhetnénk. Talán ez a miniszteri elismerés egy kicsit segít tervünk valóra váltásában. * Mit lehet mindehhez hoz­zátenni? Hasznos és eredmé­nyes munkát végeznek a balassagyarmati kertbarát­kor tagjai. Tevékenységüket már másodszor ismerték el országos szinten. Amit tesz­nek, jól teszik és nem csak a saját érdekükben. Akad köztük orvos és vasutas, jo­gász és kisiparos. Más és más a foglalkozásuk, de va- lamennyiüket összeköti a ter­mészet, a hasznos időtöltés, az aktív pihenés, az újat al­kotó kikapcsolódás szeretete. Érdemes rájuk odafigyelni. Elvégre Nógrád megye jó hírnevét öregbítik. zilahy További sok sikert Nógrádnak Beszélgetés Jan Cipov elvtárssal, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság titkárával Négy napon keresztül tartózkodott megyénkben Közép- zott. Milyen tapasztalatokkal Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának de- távoznak? legációja, amelyet Jan Cipov, a közép-szlovákiai kerületi VÁLASZ: Nagy megelégedés pártbizottság titkára vezetett. volt számunkra, hogy talál­A küldöttség —, melynek tagja volt Jan Matyus, a liptó- kozhattunk a megye vezetői­mikulási járási pártbizottság titkára, Irén Jiorecsna. a zsol- vej közöttük Géczi János elv- nai textilgyár dolgozója, a kerületi pártbizottság tagja, or- tárgSal az MSZMP Központi szággyűlési képviselő és Jan Matus, a besztercebányai szá­mítóközpont igazgatóhelyettese — látogatást tett a megyei pártbizottságon, a balassagyarmati és a salgótarjáni városi, valamint a rétsági járási pártbizottságon. Ezenkívül fel­keresték a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket, a VEGVÉP- SZER salgótarjáni gyárát, a KISZ-vezetőképző iskolát, a FIM Romhányi Építési Kerámiagyárát, az érsekvadkerti Ma- . .. naevon értéke„ cső­gyár—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetet, a Magyar g, Kábel Művek balassagyarmati kábelgyárat, valamint a Vo* Ián 2. számú Vállalatot. A gazdag program végeztével kértük meg Jan Cipov elvtársat: nyilatkozzon itt szerzett benyomásairól. A beszél­getésen a NÓGRÁD szerkesztőségét Karácsony György kép­viselte. Bizottságának tagjával, a me­gyei pártbizottság első titká­rával. Külön örömünkre szol­gált, hogy. a tájékoztatókból kapott kép alapján mi ma­gunk is meggyőződhettünk NÓGRÁD: Tudomásunk sze­rint, ön már járt megyénkben, ám akkor nem volt alkalma alaposabban megismerni Nóg­rád gazdasági, politikai életét, munkáshétköznapjait. Az itt töltött négy nap alatt milyen benyomásokat, ismereteket szerzett? VÁLASZ: Valóban, ilyen hosszú időt még sosem töltöt­tem el megyéjükben. Né­hány alkalommal átutaztam már a megyén, de akkor nem volt alkalmam találkozni, esz­mecserét váltani az itteni ve­zetőkkel, dolgozókkal. Most ez megadatott számomra és van reális alapom arra, hogy pár­huzamot tudjak vonni a tíz év előtti és jelenlegi állapo­tok között. Mindjárt elöljáró­ban elmondhatom, hogy szin­te az államhatárt átlépve ér­zékelhettem a magyar nép, * közöttük természetesen Nóg­rád megye lakóinak küzdel­mét, harcát, amely jelentős eredményekben nyilvánul meg, érzékeltetve: a munkásosztály, a dolgozó nép, híven teljesíti a Magyar Szocialista Munkás­párt programjában megfogal­mazott célkitűzéseket. Az a lendület, amelyet önök produ­kálnak, jelentős eredményeket hozott. Salgótarjánra a csak néhány évvel ezelőtt itt járt látogató már utcák, egész változtak széppé, korszerűvé, rövid idő alatt több száz új lakás épült fel, oktatási, kul­turális, szociális létesítmények sorát építették fel. És tapasz­taltam: mindez a műveltség, a kultúra, a munka magasabb szintűvé válását eredményez­te, s a mindennapok tetteiben is megnyilvánul. Természetesen mindez — hi­szen az ország más tájain is jártam — vonatkozik az egész Magyar Népköztársaságra. Fejlődik, újul, modernebb ké­pet kap hazájuk. Persze, tu­dom, az eddig elért eredmé­nyek még nem jelentik a fej­lődés csúcsát, a jelen állapo­tokba való belenyugvást; ez az alapja a jövő célkitűzései­nek megvalósításához. Aho- rá sem ismer; gyan négynapi itt-tartózko- városnegyedek dásunk alapján megítélhetem. Nógrádban szembetűnően ér­zékelhetők az utóbbi évek po­zitív. dinamikus változásai. N0GRÄD: A delegáció itt- tartózkodása alatt pártbizott­ságokon tett látogatást, nagy­üzemeket keresett fel. veze­tőkkel munkásokkal találko­Akikre érdemes odafigyelni A gyorsabb közlekedésért Csehszlovákiában megköze­lítően 2,6 millió ember — a keresőkorú lakosság mintegy 40 százaléka — ingázik mun­kahelye és lakása között. A városok közül Prágának a leg­nagyobb a munkás utazófor­galma. A fővárosban a dol­gozóknak több mint a fele naponta 30—44 jercet tölt el utazással, ezért fontos fel­adat a közlekedés gyorsítása. Ezt a célt szolgálja a prá­gai metró további bővítése. A tervek szerint 1985-ve a jelen­legi 20 helyett inét 27 kilo­méternyi távon kötekednek maid a metró kocsijai. A je- lc-',egi egyik vonalat most két á‘ unáshosszal bővítik és megkezdik a harmadik, hat­s’' -másos metrószakasz épí- teiét E gyik kisvárosunk taná­csának vb-titkára me­sélte a minap: „tudja, az embernek valósággal zsi­bong a feje, amikor meghall­gatja a beosztottjait, vagy a különféle jelentésekből, írásos anyagokból tájékozódik a la­kosság gondjairól, hangula­táról. Ilyenkor szinte üdítő számomra, akár egy pohár sör mellett, néhány tanácstaggal is szót váltani. Sokszor tőlük többet tudok meg az embere­ket ténylegesen foglalkoztató problémákról, mint a hivatali apparátustól.” Az őszinte, jóízű szavak már akkor, ott beszélgetésünk helyszínén elgondolkoztattak, s még most is további medi­tál ásra késztetnek. Most így utólag töprengve a dolgon eszembe jut például, hogy egy városi párttitkár azt mondta: ő, ha egy tanácstag­gal — s tegyük hozzá: jó tanácstaggal — beszél, egy­szerre több száz ember véle­ményét észrevételeit, kéré­seit és ígéreteit érzi a szavai­ban. Mindazokét, akiket kép­visel. akik bizalmukkal a helyi tanácstestületbe juttatták. Aligha kell külön hosszasan bizonygatnunk, hogy a tanács­tagok — a régiek, akiket az idei választásokon ismét meg­erősítettek tisztségükben és az újak, akik az idén kerültek be először a tanácstestületek­be — a helyi közélet megha­tározó alakjai, s ha jól dol­goznak, alakítói, formálói is. Az emberek döntő többsége „első fokon” hozzájuk fordul gond­jaival, problémáival, általuk szerez tudomást a települést érintő fontosabb tanácsi dön­tésekről, elképzelésekről. Pél­dák sokaságával lehetne iga­zolni, hogy milyen sok minden múlik egy tanácstagon. Ahol csak a tanácsüléseken való formális részvételben „merül ki” közéleti tevékenysége, ahol nem épít a lakosság cselekvő támogatására, észrevételeire, ott, abban a körzetben a ta­nácstag valósággal el tudja sorvasztani a helyi közéletet. Ahol viszont felelős tisztéhez, megbízatásához méltón dol­gozik, ott az emberek is érzik, tapasztalják, hogy közvetítésé­vel igenis van beleszólásuk a tanácsi döntésekbe. A tanács­tag munkamódszerein, egyé­niségén is múlik, hogy egy- egy körzetben mennyire sike­rül jó közösségi légkört kiala­kítani, mennyire lehet az em­bereket például társadalmi munkaakciókra, közös felada­tok önzetlen, saját erőből tör­ténő megvalósítására aktivizál­ni. Azért tartottam fontosnak mindezt hangsúlyozni, mert meggyőződésem, hogy igenis bátran különbséget kell ten­nünk a lelkesen, jól dolgozó és a közéleti munkát csak ímmel-ámmal, formálisan — netán számításból? — végző tanácstagok között. Az előbbi­ek vannak többségben és rá­juk nemcsak a lakosság szá­míthat érdekeinek képvisele­tében, hanem a párt- és álla­mi vezetés is, tömegkapcso­latainak erősítésében. A kö­zösségi munkájukat belső meggyőződésből, közéleti el- kötelezetséggel végző tanács­tagok a lakosság igazi szószó­lói. Az ő véleményüket — ami a közügyekben soha nem ma­gánvélemény, hanem egy ki- sebb-nagyobb közösség állás­pontját tükrözi — meghallgat­ni a különféle vezető szervek­nek nemcsak joguk, hanem kötelességük is. Miért kell ezt külön hang­súlyozni? Azért, mert sajnos még elég gyakori az a tapasz­talat, hogy a különféle szintű vezetők nem érzékelik, érté­kelik eléggé a tanácstag sza­vának súlyát, nem veszik ész­re — vagy nem akarják ész­revenni —, hogy amögött em­berek százainak a véleménye, törekvése húzódik meg. Van, aki néhány korábbi rossz ta­pasztalatából okulva nem ve­szi elég komolyan a tanácstag észrevételeit, véleményeit. Azoknak a tanácstagoknak a példájából általánosít, akik meg-megpróbálkoztak azzal, hogy saját egyéni érdeküket közösségi érdeknek tűntessék fel. Pedig nagyon hibás ez az általánosítás, hiszen ilyen vagy hasonló eset csak elvét­ve fordul elő, s a tisztükre méltatlan tanácstagokkal szemben az idei választásokon a választópolgárok is levonták a következtetést. A tanácstagok döntő több­sége természetesen nem jel­lemző a privatizálás, sokkal in­kább a mindennapi, eleven kapcsolat a lakossággal, a tanácstagi körzet gondjainak, az emberek problémáinak „naprakész” ismerete. S ez egy olyan éló információs bá­zis, amit a különféle helyi, területi döntéseknél feltétle­nül figyelembe kell venni. Nagyrészt magukon a ta­nácstagokon is múlik persze, hogy az állami-társadalmi szer­vek vezetői mennyiben fi­gyelnek oda rájuk, milyen je­lentőséget tulajdonítanak a véleményüknek. Akik józan politikai ítélőképességgel, kö­rültekintően, megfontoltan mondanak véleményt, tesznek észrevételt — mégpedig úgy, hogy előzőleg alaposan tájéko­zódtak választóik körében is az adott kérdésről —, azok minden bizonnyal számíthat­nak az érdemi meghallgatásra, s szükség esetén a javaslatuk­nak megfelelő intézkedésre is. D e azért nem árt újra meg újra hangsúlyozni, hogy az ő szavukra nemcsak a tanácsüléseken ér­demes odafigyelni, hanem a két tanácsülés között is. És nemcsak a tanácsházán... D. A. lekedetekről, amelyeket a nóg­rádiak tettek az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítá­sáért, az előttük álló feladatok végrehajtásáért. Nagyon fon­tosnak tartom, hogy a veze­tők és a dolgozók, akikkel több alkalommal volt lehető­ségünk találkozni, szót válta­ni. nagy optimizmussal és ma­gabiztossággal beszéltek azon feladatok végrehajtásának le­hetőségeiről, amelyet a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa fogalmazott meg. És ami különösen tet­szett. amelyről a Romhányi Építési Kerámiagyár munkás- asszonvai is elmondották: a teendők sokrétűek, a jelen gaz­dasági és külkereskedelmi helyzetbe? igen bonyolultak, de bíznak, tesznek megvalósu­lásukért, s hisznek benne. Ez a magyar munkásosztály poli­tikai kiforrottságáról tett ta­núbizonyságot, s -egyben jelzi is a marxista—leninista ala­pokon nyugvó párt irányvo­nalainak helyességét. Csodáltam azt a lendületet, kitartást, gondosan szegezett munkát amely rugalmasan al­kalmazkodik a kor követel­ményeihez: hatékonyabb, jobb minőségű, és jó alapul szol­gál az elkövetkezendő, AT, öt­éves terv megvalósításához NÓGRÁD: A látogatás mi­lyen mértékben járul hozzá a besztercebányai kerület és Nógrád megye kapcsolatainak, barátságának erősítéséhe*:, el­mélyítéséhez? VÁLASZ: Egy szóba tömö­rítve a választ; nagyban. Kü­lönösen az érsekvadkerti Ma­gyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben tett lá­togatásunk alkalmával győ­ződhettünk meg arról, hogy igenis szükséges a két testvér­terület közötti kapcsolat még szorosabbá, hatékonyabbá tétele az élet szinte minden területén. Ezt egyébként az is bizonyítja, hogy mi is átad­hattuk — szívesen tettük — tapasztalatainkat, s ha kap­csolataink még jobban elmé­lyülnek, ez mindkét fél szá­mára gyümölcsöző lesz Elmondhatom: mindenütt, ahol küldöttségünk látogatást tett, roppant elvtársiasan, szí­vélyesen fogadtak, s őszinte eszmecserét folytathattunk mindazokkal, akikkel talál­koztunk. Tapasztalataink alap­ján meggyőződésem, hogy Nógrád megye dolgozói siker­rel tesznek eleget az MSZMP XII. kongresszusa előremuta­tó. gazdag, a jövőt még szeb­bé tevő programjának. És ha már lehetőségem van rá, en­gedje meg. hogy ezúton még egyszer köszönetemet fejez­zem ki az MSZMP megyei bi­zottságának a meghívásért « tolmácsoljam jó kívánságain­kat a megye lakosságának az egész fiatal generációnak. Kí­vánom. elképzeléseik .-ikerrel váljanak valóra, éljenek ve­lünk együtt békében, barát­ságban. a jószémszédi kapcso­latok iegvében. A közép-szlovákiai pártbi­zottság és a többi társadalmi szervek részéről is mindent, megteszünk annak érdekében, hogy kapcsolataink még job­ban elmélyüljenek, s hiszem, hogy egymás tapasztalatait az élet minden területén felhasz­náljuk a szocialista társada­lom további fejlődése érdeké­ben. N0GRÄD: Köszönjük a be­szélgetést! NÓGRÁD r 1980. szeptember 19.. péntek A

Next

/
Thumbnails
Contents