Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-03 / 206. szám
\ Meddig ér a „takaró n Ülnek a pádon a délutáni napsütésben, és arról váltanak szót, hogy megvénült a bányaváros... A környezeti kultúra, esztétika nem lényegtelen része mindennapi eleiünknek, mindennapos jó vagy rossz közérzetünknek. Nemcsak Nagy- bátonyban. A szépség és a tisztaság ízlésre nevel, együtt pedig — természetesen számos más tényezővel — erősítik, akár semmi által szét nem szakítható szilárdságúvá, az ember kötődését egy-egy városhoz, községhez, lakótelephez. Mi mások véleménye? A bányavárosi gyógyszertár szakasszisztense, Mező Góbor- né szerint korábbi években, tisztább, rendezettebb, gondo- zottabb volt a településrész. Kolléganője, Veres Mátyásné sem titkolja azonos nézetét, ráadásul megemlíti, hogy az új garázsok környékén gyakori a szemét, ritka az elszállítás. Az épülő Mátra-lakótelep hasonló gondjait teszi szóvá Gubányi Ernőné, az OTP helyi fiókjának vezetője. Szabó Józsefné, a fiók szocialista brigádjának vezetője pedig elmondja, hogy ők szívesen segítenének a „siralmas” állapotok megváltoztatásában, de ajánlkozásaikat általában kínosan lassú intézkedés követi. A könyvesbolt vezetője, Lovas Mártonné az üzlete előtt végighúzódó pázsitcsíkra mutatva magyarázza, hogy bizo- zonyos helyeken az emberek rendszeresen átjárót taposnak, mert rendszeresen arra vezet az útjuk, és nem kerülnek. Hogyan lehetne a problémát megoldani, hogy jól járón a lakos és a hivatal Is? Talán úgy, ahogyan számos más országban: a kitaposott „ösvényeken” építik meg a járdákat, átjárókat, s nem ott, ahol azt valaki az íróasztal mellett kitalálta. Persze a bányaváros gondja Munkahelyi brigádoknál nin- — egyúttal a környezeti kul- csen ilyen gond, talán a lakótúráé — nem speciális nagy- helyeken is lehetne szervezni bátonyi jelenség, s ugyanúgy munkacsoportokat. Parkfelújítással, -építéssel a tanácson a műszaki csoport foglalkozik. A tapasztalatokról Domoszlai Béla főelőadó tájékoztat: egyszerű, mint első pillanatban nem olyan amilyennek látszik. Káldi Ervinné, a községgazdálkodási vállalat kertészeti vezetője adatokkal és számokkal támasztja alá mondandóját: — Az biztos, nagyon sok a tennivalónk. Pázsitot kellene frissíteni, néhány öreg fát kicserélni, több ízléses padot, a parkokba sakkot, asztalokat felállítani, és természetesen a sort folytathatnám. Az is igaz azonban, hogy sokat tett a tanács, a vállalat azért, hogy Nagybátony szép, és tiszta legyen. Nyilván a megkezdett úton kívánunk haladni; de ismeri a mondást: — Előttünk sem ismeretlen a bányaváros „elöregedésével” kapcsolatos észrevétel, de anyagi körülményeink, hiszen nem vagyunk város, igen szűkösek, s a pénzt több településrész között kell elosztani. Adott körülmények között már az nagyon sokat érne nekünk, ha a lakosság jobban vigyázna a parkokra, azok értékeire. Több tízezer forintot fordíthatnánk így a fejlesztésre. Néhány helyen azonban, addig nyújtózkodj, ameddig a kár volna elhallgatnunk, ditakaród ér. A kertészetnek 630 ezer forintja van erre az évre, valamivel több a tavalyinál. Ha figyelembe vesz- szük azonban az árváltozásokat. nem nehéz kimutatni, milyen szerény ez az összeg. — Hány embert foglalkoztatnak ezen a területen? — Mindössze kilenc — köztük négy nyugdíjas — foglalkozik a parkok fenntartásával. Még négy-hat ember elkelne, akit tudnánk is foglalkoztatni. A nyugdíjasok viszont inkább máshová mennek, nevezetesen az Alföldre, mert ott sokkal jobban keresnek... Meg aztán erkölcsileg sem becsüli meg a lakosság egy része ezt a munkát: tönkreteszik, rongálják parkjainkat. — De ott a lakosság másik része: aki megbecsüli az értékeket, szívesen végez társacséretesen dolgoznak: például a Mező Imre és az ötéves terv úton, vagy a maconkai út- kanyar környékén. Vasicsek bácsi gyönyörű rózsalugast gondoz a főút közelében, az új lakótelepen Mengyi János tanár elismerésre méltón szervezte a társadalmi munkát, amely azonban abbamaradt, mert az ÉMÁSZ kábel- fektetésbe kezdett... Több követő kellene a jó példákhoz. Jobban szervezett, csoportos társadalmi munka. Mert dolgoztatni valóban csak kollektívákat tudunk, akik felelősséget vállalnak az átvett értékekért. Rajta, lakótársak, tömörüljünk kalákába! Ezt a tanácstagok külön figyelmébe ajánlhatjuk. Ugyanakkor azt sem tartanánk értelmetlennek, ha a „hivatal” is nagyobb aktivitást mutatna a társadalmi dalmi munkát. Illetve végez- „unkák szervezésében. Az emne, mert többen szóvá tették, hogy a munkához nem kapnak szerszámot, festéket, egyebeket. — Kérésre a raktárból csak felelősségvállalás mellett adhatunk ki bármit. Ez az oka az említett problémának. berek többségében él a szép iránti vágy, a tettrekészség, ne vegyük el kedvét bürokratikus ízű módszerekkel. Főleg akkor, amikor kurta takarónk megtoldásra szorul. (ok) Új kollégium Szécsényben Szén modern ízlésesen be- Megvallom őszintén, akkor lát- tanulói is ott serénykedtek a2 rendezett új kollégium várta va az épület készenléti álla- építkezésnél. Annak idején az augusztus végén Szécsényben potát, jó magam sem bíztam építkezés „nyüanyát , azaz a a mezőgazdasági szakközép, a szeptemberi kezdésben. Csak terepelőkeszitest teljes merískniaí diákotthon lakóit köszönetét tudunk mondani a tékben ok vegeztek el. Iskolai diákotthon lakó t. kivitelezöknek> a szécsényi _ Az új kollégium hogyan — Tanév végén, amikor a £PSZQv-nek, hogy nem így és mennyiben segíti a diak- tanulóink hazamentek, nehe- történt — vélekedett Kürtösi otthon nevelő munkáját? zen akarták elhinni, hogy szép- László, a diákotthon vezetője. — A környezet mindig hatemberben már nem az agyon- Nyár végén, a munkák fi- tással van az egyénre. Sokkal zsúfolt, megkopott, jó öreg „lsében, amikor szükség volt g“' kollégiumba kell beköltözni, a szorgos kezekre, az iskola tudjuk a diákokat elhelyezni. Az épület szép fekvése, a tágas, kényelmes négyágyas szobák, a barátságos társalgó, a tanulószoba, ahol nem kell a diákokat összezsúfolni, a klub- helyiség jobb feltételeket biztosítanak nevelési célkitűzéseinkhez. — Valamennyi diákot, alak kollégiumi felvételt kértek, A Statisztikai Kiadó Válla- kombinátok és a mezőgazda- ^^sa^nos^nraí.7 A 130 je- lat gondozásában megjelent a sági termelőszövetkezetek tér-1 lentkezőből 30 tanulónak nem tudtunk helyet biztosítani. Nekik csali étkezést adunk. Lakást pedig Itt, a községben szobabérlettel oldják meg. Aminek viszont örülünk, hogy hosszú évek után megoldódik a lányok elhelyezésének gondja. Az új kollégiumba ugyanis 80 fiút és 20 lányt vettünk fel. A volt kollégium épületét felújítják, korszerűsítik, s abban bízunk, hogy jövő ilyenkorra elkészül, s akkor minden diákotthon-elhelyezésre jogosult tanulót fel tudunk majd venni — mondta befejezésül Kiss Gyula, az iskola igazgatóhelyettese. Mezőgazdasági statisztikai zseb könyv, 1980 Mezőgazdasági statisztikai meiésének részletes adatait Is zsebkönyv, 1980, amely a leg- bemutatja a kötet, újabb statisztikai adatok A nemzetközi fejezet ada- alapján foglalkozik a mező- tai összehasonlítási lehetősé- gazdaság minden ágazatával, get nyújtanak a KGST-orszá- valamint az erdő- és vízgaz- gok, a Közös Piac országai és dálkodással. Az adatok több- más fejlett mezőgazdasággal sége országos jellegű, de ezen rendelkező országok termeteiül az állami gazdaságok, lése között. Az óceán szolgálója A holland Wiesmüller cég süllyedt részét a szállításra hajógyára szokatlan hajót épí- váró tárgy alá helyezik. Majd tett a bárkák, úszódaruk és a vizet kiszorítják a kamrák- mgs kisegítő hajók szállítása- ból, s így a hajó terhével ra. Az óceán szolgálójának tel- együtt, amelynek súlya 80 000 jes hossza 120, a hajóhíd szé- tonnát is kitehet, fokozatosan lessége pedig 10 méter, Két a vízszintig emelkedik, speciális kamrát megtöltenek A hajó első útja Japánból a Perzsa-öbölbe vezetett, rakománya hidraulikus felszerelésből, egy tolóhajóból és két bárkából állt. vízzel, aminek következtében a hajó elsüllyed, hogy csak a hajó fara és a kapitányhíd marad a felületen. A hajó elNÓGRÁD — 1980. szeptember 3., szerda Sibelius követei Hírt adtunk a finnországi testvérváros, Vantaa szimfonikus zenekarának minap befejeződött Nógrád megyei, illetve salgótarjáni vendégszerepléséről. Azt is megírtuk, hogy bár Salgótarján testvér- városai sorában a legfiatalabb kapcsolat a Vantaa városával kötött megállapodás, e kapcsolatfelvétel máris hozott eredményeket, jóllehet még inkább csak a kezdeteknél, hivatalos városi delegációcseréknél stb. tart. örvendetes azonban, hogy művészeti cseréket is terveznek. S ennek egyik első megnyilvánulása volt a vantaai szimfonikus zenekar mostani vendégszereplése. Aki csak kicsit is érdeklődik a zene iránt, annak számára Finnország nevét említve bizonyára először merül föl emlékezetéből Jean Sibelius neve. Ö mondotta az igazi szimfóniáról: „... ahol a muzsika kezdődik, a szónak — Szécsényben és kél alkalommal Salgótarjánban hallotta önöket a nógrádi közönség. Mi a benyomásuk a fogadtatásról? — Zenekarunk most hatvan tagot számlál. Régebben inkább idős emberek voltak a tagjaink. Az utóbbi időben azonban megújult a zenekar. — Minden alkalommal lel- sok a húszéves, vagy éppen kés fogadtatással találkoztunk azon aluli tagunk. Vantaaban — mondja Erik Ekholm. — kilencszázan tanulnak éven- Azoknak a tapasztalatoknak is ként a zeneiskolában, ahol ki- örülünk, amelyeket, bár tér- tűnő zenei alapot kapnak, egy mészetesen csak vázlatosan, a részük a helsinki Sibelius magyar zenetanításról szereztünk. Ügy látom, ez közel áll a mai finn zeneoktatás! gyakorlathoz, jóllehet nem azonos azzal. Remélem, hasznosnak bizonyulnak azok a kapcsolatok is, amelyeket nógrádi zenetanárokkal és zenészekkel kötöttünk. A vantaai szimfonikus zenekar 33 éve működik. Alapítója a mostani tiszteletbeli elnök, Ossian Nurmi volt. — Kisebb üzemi zenekarokból alakultunk — emlékezik a kezdeti időkre Ossian Nurmi. — Jelenleg önállóan műkömeg kell szűnnie”. A muzsika dünk, az anyagiakat Vantaa vá— többi között, Sibelius műve is — elhangzott, itt van az ideje megint a szónak. Salgótarjánban beszélgettünk Ossian Nurmival, a vantaai szimfonikus zenekar tiszteletbeli elnökével, Ylermi Foijar- vival, a karnaggyal és Erik Ekholmmal, az utazás vezetőjével, aki egyébként maga is ugyancsak zenész. rosa adja. Évenként tizennyolc nyilvános hangversenyt adunk a mintegy 120 000 lélekszámú városban, ezen túl hat iskolai hangversenyt. Természetesen, a közösségi ünnepeken szintén fellépünk s több- A fő hangsúly a klasszikus, il- ször külön játszunk az őre- letve a romantikus zenén van. geknek. De játszunk barokk és új mű— Kik játszanak a zenekar- veket is. ban? Tóth Elemér Akadémiára is eljut s utána jön hozzánk. De vannak amatőr tagjaink is. Mindenesetre, utánpótlási gondunk nincs, igaz, hogy a városban mi vagyunk az egyetlen szimfonikus zenekar, bár több fúvószenekar működik Vantaaban. A zenekar, természetesén, nemcsak Vantaaban játszik. Többször játszottak már Helsinkiben és másutt Finnországban, továbbá észak-európai országokban, így például Svédországban, Norvégiában, Dániában. — Hallhatnánk néhány szót a repertoárról? — Amikor külföldön vagyunk, elsősorban a find zenét igyekszünk közelebb' vinni a hallgatósághoz — válaszol Ylermi Poiiarvi karnagy. — Dietrich, a csodálatos „Marlene Dietrichhel, a színház elvesztett egy igazgyöngyöt, és ő a moziban találta meg igazi hivatását. Marlene korának lánya, a hódító asz- szony jelképe, modellje, visz- szatükröződése lett, a vamp, a végzetes nő, nevezzük, ahogyan akarjuk. Garbo az örök nőiség jelképe, aki sugalmazó feladatának betöltésére isteni és ördögi megnyilatkozásra egyaránt képes, Bergner, az eszményi, titokzatos és megfejthetetlen modern lány, Marlene talán a jövő asszonya..." — írta egy színházi rendező, bizonyos Barnowsky úr a húszas évek végén. S csak- nem veszélyes, mert szépségé- ugyan ma is töretlen népsze- nek titka szívében rejlik...” — rűségnek örvend, s megany- véli Jean Cocteau róla. Kóztu- nyi sztár hullására, magának dott, Dietrich imádott óriási a fogalomnak szétmáláaára Is kalapokban grasszálni, fe- ugyanúgy fittyet hány, mint kete selyemharisnyában, fejé- amikor elhízva, és rosszul öl- re és más testrészeire tűzött tözve az első világháborút toliakban, méteres szipkából követő években kikötött Hol- füstölni, rekedtes hangján ér lywoodban. „Túl kövér vagyok és az arcom olyan, mint egy krumpli!” — sápítozott, amikor barátja és kitalálója, Iosef Sternberg kiharcolta számára a Kék angyal Lola-loláját, ezt a kispolgári berlini prostituáltat, aki nem csak Marlene mítoszának alapkövévé vált, hanem ezzel egyidőben megteremtette azt a végzetes, kihívó szexualitást Is, amit korábban a puritán Amerika el sem tudott képzelni. Igaz, ami igaz, ebben legalább olyan szerepe volt hihetetlenül szép lábának (később kétmillió dohárra biztosította), mint színészi ■ tehetségének. A „végzetes asszony” lett, évekre ügyeletes csábítója a kor híres férfisztárjainak — Gary Cooper-től Maurice Chevalier-ig, miközben hosz- szan és nem sok eredménynyel próbálta magánéletében legalább az amerikai ismeretlenségbe temetkezett Jean Gabinnel megértetni magát. „Marlene Dietrich neve si- mogatással kezdődik... és ostorcsapással végződik... Toliakat, szőrméket hord, amelyek úgy hozzátartoznak testéhez, ahogy a szőrbunda hozzátartozik az állatokhoz, a toll pedig a madarakhoz. Hangja, szeme, pillantása, mint egy Loreleié. Csakhogy Lorelei veszélyes nő Marlene pedig zéki és morbid melódiákat a gyilkos szerelemről énekelni, Mindezt afféle háttérnek szánjuk a tévében most indult sorozathoz, amelyben a legendás Kék angyal mellett ott szerepel az ugyancsak legendás Bizsu is. A sejtelmes ékszerek és boák súlya alatt rogyadozó Dietrich tűnik fel a „Sanghaj expressziben és „A megbecsteienített”-ben, hogy aztán egész újfajta színésznőkihívni a bájoló komformiz- vei találkozzunk az Asszony- mus és a polgári szenteskedés lázadásban, szinte vadnyugati erénycsőszeinek mennydör- miliőben, persze a kötelező gését... — ami persze a leg- slágerrel... A sorozatban ott jobb ingyenreklám volt szá- van még a Hitchcock rendez- mára. te „Rémület” a színpadon, a Élete gazdag eseményekben, „Nincs országút az égen”, s fordulatokban, megpróbálta- természetesen a ma is friss, fásokban. De most nem en- izgalmas „A véd tanúla is”... nek ismertetése a célunk. Nemlaha György // Kőerdő" a paleolit korszakból Az Északi-sark lassú elmozdulásának hipotézisét erősítették meg szovjet tudósok egy a Tatár-szoros partvidékén, Szizim település közelében levő szokatlan erdőcske tanulmányozása során. A pamegkövült fatörzseken év. gyűrűk láthatók, amelyek csúcsa mindig észak felé mutat, A gyűrűk helyzete alapján a tudósok megállapították, hogy negyvenmillió évvel ezelőtt az Északi-sark a mai helyzetéleolit korszakból fennmaradt, tői 30 fokra tért el. lf 1 ß ? 3 S 1 16 SOR 14 SZÉK 09 a>© 0) 3 C: < © O' MOZIBÉRLET °&shez, bért®
