Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-16 / 217. szám

Számadó szövetkezetek AZ ÖSSZEGEZETT tapasz­talatok elemzése mindig hasz­nos dolog, mert megmutatja a fejlődés felé vezető utat. Per­sze csak akkor, ha nem fél a kritikus szótól, s mellőz min­den önámítást. Ilyen szellemben értékelte legutóbb a KISZÖV a megyé­ben dolgozó ipari szövetkeze­tek eddigi munkáját. A fo­gyatékosságok feltárásával egyben támpontot is adott azok javításához. Megállapította például, hogy e megyei szövetkezeti mozga­lom az utóbbi időben vállala­ti formákat és módszereket vett fel, így azonban veszí­tett rugalmasságából, kevésbé tud alkalmazkodni, a gyak­ran változó igényekhez. Nem élnek még eléggé az újabb, korszerűbb szövetkezés! for­mákkal, holott ezek módot adnak például kisebb, moz­gékonyabb szövetkezetek ala­kítására is, mely lényeges egyszerűsítést is jelent. Ugyan­ez a kritika érvényes a ter­mék és a tevékenység korsze­rűsítésére, a hatékonyság nö­velésére tett intézkedésekre is. A döntésig eljutnak ugyan a szövetkezetek, ám a végrehaj­tás során gyakran szemben találják magukat olyan aka­dályokkal, melyek megkérdő­jelezik a sikert. Az ipari szövetkezeteknek módjukban áll más szövetke­zetekkel, illetve vállalatokkal kooperációs kapcsolatot lét­rehozni. Jó példáját nyújtot­ta ennek a nógrádmegyeri vastömegcikk -szövetkezet, mely a budapesti kéziszer­számgyárral működik együtt. A fővárosi partnertől legutóbb jelentős segítséget kapott gé­pek beszerzésére, ő maga pe­dig a gyár igényeit elégíti ki termékeiből. Hasonló koope­rációs kapcsolatot több szö­vetkezet is gyümölcsöztethet- ne a maga javára. Nem bővült számottevő mó­don a lakossági szolgáltatá­sok köre. Szeptember első he­tétől a Salgótarjáni Ruhaipari Szövetkezet bevezette a bőr­ruhák és a szőnyegek tisztí­tását. Balassagyarmaton ha­marosan házhoz szállítják a gázt és a tüzelőolajat, az eh­hez szükséges feltételek meg­teremtésén már dolgoznak. E kezdeményezések azonban csak két szövetkezetei érinte­nek, s egyáltalán nem állunk messze az Igazságtól, ha meg­kockáztatjuk: ettől sokkal többre is lehetőség van. A szövetkezeteik egy része nem tanult még meg új mó­don gazdálkodni. Lemérhető ez abban a jelenségben, hogy a termelés általában a lét­számmal egyenes arányban változik, ami az extenzív vo­nások konzerválódására utal. A megye ipari szövetkezetei­nek első féléves termelése jócskán alatta marad a tava­lyinak. Kényelmes magatar­tás lenne ezért csupán a lét­szám megcsappanását okolni, hiszen másként festene a kép, ha előbbre tartanának a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­ben. Jelentősen elmarad a tava­lyitól az építőipari szövetke­zetek teljesítménye — még akkor is, ha belakalkuláljuk a létszámcsökkenést. Közreját­szott ebben néhány olyan té­nyező, mely valóban nem ír­ható a szövetkezetek rovásá­ra, ám ezek nem adnak fel­mentést számukra, hiszen szervezettebb, fegyelmezettebb munkával könnyebben elvisel­ték volna a kedvezőtlen kö­rülményeket. A Salgótarjáni Építőipari Szövetkezet például munkái­nak felét határidőn túl adta át — s nem volna korrekt magatartás ezért akár a rossz időre, akár az új árrendszer okozta bizonytalanságokra há­rítani a felelősséget. A lakossági szolgáltatások különösen érzékenyen reagál­nak a fogyasztói magatartás alakulására. Az idei év első felében növekedtek az igények a hagyományos szolgáltatások, mint a lábbeli-, textilruházati és faipari javítások iránt, nagymértékű viszont a lema­radás az építőipari javítások­nál, karbantartásoknál, keve­sebben tartanak igényt a mértékutáni ruházatra, kevés rendelést kap a vas-fémipari ágazat. vA rendeléshiány­nyal különösen az építőipari javítások szerény mértékét igazolják előszeretettel. Az igény valóban nem sok. Ame­lyik szövetkezet azonban be­lenyugszik ebbe, az akár le is húzhatja a redőnyt. A pia­cot meg kell dolgozni és szer­vezni, ez egyáltalán nem csu­pán a nagyvállalatok előjo­ga. FOGYATÉKOSSÁGOKRA magyarázatot találni nem túl­ságosan megerőltető feladat. Különösen, miután meglehe­tős gyakorlatot szereztünk az objektív és azzá kikiáltott ne­hézségek felsorakoztatásában. Biztató azonban a jövőre néz­ve, hogy a megye ipari szö­vetkezetei nem erről a végé­ről fogták meg a dolgot, ha­nem látják és megfogalmaz­zák saját mulasztásaikat és fe­lelősségüket is. Ez egyik ga­ranciája gyorsabb léptű fej­lődésüknek. — szendi — A Volán az őszi forgalomban Tulajdonképpen már elér­kezett az idei őszi forgalom dandárja. Áruval megrakott teherautók járják az ország­utakat minden megyében, de ésszerűbb munkaszervezéssel még nagyobb teljesítményekre is képes a Volán. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Zahumenszky Józseffel , a Volán Tröszt vezérigazgató­helyettesével. — Mennyi , árut szállítanak évente a Volán-kocsijai és milyen jelenleg a géppel, ill. kézi munkaerővel végzett ra­kodások aránya? — A Volán az idén, vár­hatóan 190 millió tonna árut fuvaroz. Ebből megközelítőleg 144 millió tonnát gépekkel rak­nak fel, és le, tehát 46 millió tonna áru rakodását végzik kézi erővel. Ahol erre mód van, felkérjük a szállíttató vállala­tot, hogy saját gépeivel vé­gezze a felrakást, de nekünk is vannak rakodógépeink. Szerződéses alapon biztosít­juk, hogy évente 107 millió tonna árut a megbízók rakja­nak fel a tehergépkocsira, így jelentős párhuzamos beru­házást kerülünk el. Ez egyéb­ként már teljesen gépesített szállítási lánc, mert a rendel­tetési helyen is a vállalat gé­peivel, vagy billentéssel rak­ják le az árut a tehergépko­csikról. A kézi rakodású áruk­ból 13 millió tonnát a Vo­lán dolgozói raknak fel és le, főként a vasútállomáso­kon, ahol a mi teherautóink­ról kerül az áru a MÁV te­herkocsijaiba. Ez a helyzet a darabáru-gyűj tőfuvarozásnál Is. Máshol a megbízó válla­latok dolgozói végzik el az áruK rakodását. Ez a szervezé­si módszer bevált, mert az alkalmi kapacitás felhaszná­lása hatékony és kocsijaink jobban kihasználhatók. — Az őszi hónapokban a mezőgazdasági áruk szállítása jelenti a Volánnál is a legnagyobb feladatot. Hogyan készült fel erre a vállalat? — Sokfajta előzetes infor­máció alapján készülünk min­den évben a mezőgazdasági áruk szállítására. Csak rész­ben kampányfeladat ez, hi­szen rendszeresen visszaté­rő, fővonalaiban előre meg­tervezhető munka. A mező- gazdasági üzemekkel, cukor-, és konzvergyárakkal már több mint 25 éves gyümölcsöző, megbízóink számára is elő­nyös kapcsolataink vannak. Az idén a tervek szerint mint­egy másfél millió tonna cu­korrépát szállítunk 11 cukor­gyárba. Ez többféle fuvart je­lent. Van olyan megye, ahol a földekről közvetlenül a gvárba visszük a répát, van olyan, hogy a legközelebbi vasútállomásra. A konzerv- gvárak részére évente 980 ezer tonna nyersanyagot, zöldsé­get, gyümölcsöt fuvarozunk, ennek legnagyobb részét az őszi hónapokban. Ebben az időszakban 350—400-zal több tehergépkocsi áll a rendelke­zésünkre, mint máskor. A ka­pacitások jobb kihasználása érdekében, szeretnénk, ha a jövőben a konzervgyárak a késztermékek szétfuvarozásá- ra is több megbízást adná­nak a Volán-maik. A Szövetkezeti Zöldség- Gyümölcs Kereskedelmi Köz­pont felügyelete alá tartozó megyei ZÖLDÉRT-vállalatok részére várhatóan 27 ezer ton­na burgonyát, 46 ezer tonna zöldségfélét, és 49 ezer tonna gyümölcsöt szállítunk. Már vé­get ért a Bács megyei barack­szezon, most Hevesből, So- mogyból, Fejér megyéből gö­rögdinnyét, Heves, Csongrád Szolnok és Bács megyéből paprikát, paradicsomot, Bé­késből és a már említett me­gyékből nagyobb mennyisé­gű vöröshagymát szállítunk. Sajnos, az időjárás miatt egyes termények és gyümölcsök egy- időben érnek ezért torlódás­sal is kell számolni a szállí­tás során. Még statisztikai gyűjtemé­nyeket sem kell forgatni ah­hoz, hogy az olvasó igazat ad­jon: az ipari technológiával készült lakások gyorsan épül­nek. Hiszen ezt igazolják a mindennapi tapasztalatok is, némi megszorítással: valóban gyorsan nőnek a szintek, csak neki kell látni a munkának. Az építőket elmarasztaló ha­táridőcsúszások gyakran ép­pen a késői „nekilátás” kö­vetkezményei. Amennyiben házgyári panelos technológiá­val átlagban 3,5—4 nap alatt készül el egy lakás, akkor egy 90 lakásos épületnél egy év telik el az első kapavágástól az átadásig. Nyilván az átlag mögött különböző időtartamok húzódnak, és az építés éve sem pereg akadálytalanul. Az építést életre hívó dön­téstől az első lakók beköltö­zéséig átlagosan öt év telik el. Ha ebből levonjuk a ki­vitelezés idejét — példánkban az egy évet — még mindig marad négy év. Ez az előké­szítés ideje. A menetrend el­nagyolt vázlata: a beruházási program készítése (a többi között beépítési tervvel, a technológia megjelölésével, szanálási előírással, költségek­kel); a kivitelezési dokumen­tációk elkészítése, (a tervezői költségvetéssel együtt) — köz­ben és utána műszaki, vala­mint költségegyeztetések a ki­vitelezővel; a hatósági en­gedélyek megszerzése; végül — A napokban a Szabolcs- Szatmár megyei pártbizottság első titkára az almaszállítás gondjairól is beszélt egy tájé­koztatón. Hogyan próbál a Volán enyhíteni ezeken a gondokon. — Az idén is kiemelt fel- adatuhk a szabolcsi alma- szállitás megszervezése. A helyi 5-ös Volán Vállalaton kívül még másik 5 megyei Volán-vállalat bocsijai is felvonulnak, összesen napon­ta 200—220 tehergépjármű szállítja majd az almát, Tu- zsér. Komoró, Mándok vas­útállomásaira. Az alma fon­tos exportcikkünk is. Az idén 10 ezer tonna szabolcsi almát Volán tehergépkocsikkal szál­lítunk a Szovjetunióba, ezzel az amúgy is túlterhelt Zá­hony és Csap vasúti határ- állomásokat tehermentesít­jük. — Az őszi forgalomban nemcsak a vasút és a Volán érdekelt, hanem — saját fu­vareszközeivel, saját gépkocsi- parkjával — részt vesz benne az ipar, és a gazdaság min­a szükséges szanálás elvégzé­se és nem utolsósorban a kap­csolatok szerződésekbe fog­lalása. A valóságos folyamat per­sze jóval cifrább ennél, de azért leírhatjuk az előkészítés főszereplőinek neveit: az épít­tető (a célcsoportos — tehát az állami tervben szereplő — lakásoknál a tanács); a be­ruházó (őt az épittető bízza meg az egész folyamat szerve­zésével, bonyolításával); a tervező (esetleg többes szám­ban); a szanálásokat végző vállalat; az engedélyezők (a tűzoltóságtól a különféle köz­üzemi vállalatokig), no és a kivitelező (feltételezve, hogy az alvállalkozóiért ő felel, vagyis „generálban” épít — ellenkező esetben még bonyo­lultabb az ügy)­A baj akkor kezdődik, ami­kor kevésnek bizonyul az előkészítésre a négy év, az építést viszont az eredeti ha­táridőre be kellene fejezni. (Az okok közül néhány: vala­mi miatt át kell tervezni az épületeket; a régi lakásokból nem lehet hová költöztetni a lakókat, ezért késik a bontás; a közművesítéssel járnak elő­re nem vélt gondok — és így tovább.) Ilyenkor a finisben — az utolsó évben —, menet közben kell megoldani azokat a problémákat, amelyekre jó­val több és nyugodtabb idő lett volna az előkészítés so­rán. den ágazata. Hogyan lehet mindezt ésszerűen összehan­golni? — Eddig főként közepes raksúlyú 4—6 tonnás kocsikat vásároltak az üzemek, most inkább 8—12 tonnás jármű­veket. Attól tartok, hogy ezek a nagy kocsik nem tudnak le­térni a szilárd burkolatú utakról, a termőföldeken be­süllyednek. Célszerű lenne, ha a mezőgazdasági üzemek a megyei Volán-vállalatokat megkeresve még a beruházá­sok előtt konzultálnának ar­ról, hogy a fuvarozó vállalat milyen feladatok ellátására tud hosszabb távon szerződni. A népgazdaság járna jól Így, mert a mezőgazdaság a ko­rábbinál nagyobb mértékben a termőföldek gépesített mű­velésére fordíthatná anyagi eszközeit, a Volán pedig garanciát vállalhatna a fu­varozásokra. Ilyen társulá­sokban hajlandók vagyunk részt venni, — ha kell, beru­házással is. Könnyű belátni, hogy minél kevesebb szereplője van az építésnek, annál könnyebb megteremteni köztük az össz­hangot. Valószínűleg ez a ma­gyarázata annak, hogy a me­gyei építőipari vállalatok gör­dülékenyebben építik a lakáso­kat, mint a fővárosiak. Ott nem kell összehangolni a kerület­fejlesztéseket és a megbízói feladatok sem oszlanak meg területenként; úgyszintén nem kell irodákat létesítenie a be­ruházónak a város különböző területeire, és a kivitelezést is egy vállalat végzi. (Többnyire az ő dolga az építés előtti szanálás is, míg a fővárosban ezzel másokat kell megbíznia, a beruházónak. A kivitelező maga végzi a mélyépítési és a befejező munkák zömét is, így elmarad még egy lazító kapcsolat: az alvállalkozók összehangolása.) Mindezekből kiderül, hogy ugyanazokat a feladatokat ke­vesebb egység végzi el a me­gyékben, az áttételek elmara­dása miatt pedig gördüléke­nyebbé válik az egész építési folyamat. Alapos lesz az elő­készítés, következésképpen nem bosszantják a kivitelezőt olyan dolgok, amelyeket má­soknak már rég meg kellett volna oldaniuk. A szervezet­tebben végezhető munka pedig a veszteségek elkerülésével jár — ezért van az, hogy az ÉVM legjobban gazdálkodó vállala­tai a megyei építőipari válla­latok közül kerülnek ki. B I. Építők — a fővárosban és a megyékben Képek a Ganz-MÁVAG-ból Nagy szilárdságú lemezekből készülnek változatos termékek a Ganz-MÄVAG' mátranováki gyáregységében. Mészáros László félautomata lángvágón darabolja méretre az M—3- as autópálya felüljáróinak fö tartóemelét. , A prágai metró építésével párhuzamosan folyamatosan szállítanak nagyméretű lezáróberendezéseket a gyárból. Ké­pünkön; az óriás csarnok egy pontján szerelési munkákho* készítik elő az „ajtót”, amely automatikusan és kézi moz­gatással is zárható lesz. Mosonmagyaróvár városnak egy 200(1 köbméteres víztartályt építenek, amelynek szolgálati lépcsőjén végzi az utolsó si­mítást Ivádi Béla és lakatoscsoportja. fotó: Prakfalvi t 1 NÓGRÁD - 1980. szeptember 16., kedd 3 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents