Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

\

A televízióból jelentjük

Magyar—kanadai vállalkozás a Bartók Concerto

KtldNEurópo, hazánk;

a hódoltságban

— Bartók Béla születésének 100. évfordulójára készül a Magyar Televízió, közös vállalkozásban a kanadai CBC tv-társasággal — mondja Vecsernyés János a produkció művészeti vezetője. — A készülő Bartók Concertonak eleve az volt a célkitűzése, hogy olyan tv-produkciót forgassunk, amely első látásra megfogja a magyar és a világ valamennyi tv-nézőjét. A filmet ugyanis számos országban bemutatják. Ezt rendkívül komoly feladatnak tekintjük! Dokumentumfilmet persze sokféleképpen lehet készíteni. Vagy úgy, hogy dokumentáris hűséggel és kevés érzelmi töltéssel közeledünk hozzá, vagy pedig lazábban kezelve a valóságot, és inkább a romantika felé forduló, szabvány életrajzi stílusú filmet forgatunk. Mi a kettő között igyekeztünk megtalálni a helyes utat. Ugyanakkor mondandónk van a pedagógusról, a

zeneszerzőről, az emberről és talán a gondolkodóról is.

— Mi adja ennek a doku- mentumfilmnek a vázát?

— Arra gondoltunk, hogy Bartók Concertója az utolsó zenekari műve volt a szerzőnek, s talán a legalkalmasabb egy zenés dokumentumfilm összetartására. Ügy véltük, a Concerto egyúttal egy sűrített élet összefoglalása is. Ezért dokumentumanyagok mellett a Concerto, amelyet már fel is vettünk a hazánkba látogatott Dorati Antal vezényletével és a rádió szimfonikus zenekarának közreműködésével, külön részként is szerepel az összeállításban.

— Mi indokolta a kanadaiak részvételét a produkcióban?

— Kezdettől fogva tapogatóztunk egy külföldi partner után, hogy ne kizárólagosan, sajátos magyar szemszögből

készüljön a film. A kanadai fél megszerzésében egy számunkra érdekes személyiség.

az amerikai Bell Schulhoff sietett segítségünkre, aki nem más, mint annak az A. Ascul- hoffnak a felesége, aki egykoron Bartók amerikai menedzsere volt. A forgatókönyvet együtt írtuk a produkció kanadai rendezőjével, Curtis Davissal, és az operatőrünk, Ken Grepp Is kanadai.

— Hol tartanak ma a munkálatokkal?

— Nagyon előre haladott stádiumban. A felvételek kilencvenöt százaléka megvan. A kooprodukció keretében mindazt, ami magyar, csehszlovák vagy romániai vonatkozású, a Magyar Televízió forgatja, és mindazt, ami tengerentúli, a kanadai fél. A zenei részben, a különböző Bartók-művek megszólaltatásában a magyar művészek — Fischer Annie, Kocsis Zoltán, Nagy Péter •— mellett fellép a világhírű amerikai hegedű- művész, Erich Friedman is, valamint kanadai és bolgár művészek.

— Kik szólalnak meg a film dokumentáris részében a régi idők tanúi közül?

— Azokat kerestük meg, akik a legközelebb álltak Bartók Bélához, tehát a családot, a barátokat, és a pályatársakat. így Pászori Diétát a feleséget, ifjabb Bartók Bélát, Molnár Antal zenetörténészt, Ferenczí Jánost, Do- rátl Antalt. Yehudj Menuhint és Benny Goodmant.

— A forgatócsoport most érkezett haza Romániából.

— Igen, sok helyütt jártunk, ahol Bartók valaha népdalt gyűjtött Erdélyben, Romániában, és sok segítséget kaptunk munkánkhoz. így eljutottunk Kőrösfőre Is, ahol Bartók hajdani nótafája, Ambrus Irma most nekünk énekelt újra. Sajnos az árvíz miatt haza kellett jönnünk, ezért még vissza akarunk térni Nagyszentmlklósra, Bartók szülőfalujába is.

Szémann Béla

78 új film

Szeptembertől az év végéig 20 ország 78 új filmjét mutatja be a mozihálózat. Köztük tíz magyar produkció lesz.

A külföldi alkotások közül figyelmet érdemel az őszi marathon című szovjet produkció — amely a szovjet filmek idei fesztiváljának nyitófilmje Is lesz. — Valamint Andrzej Vajda Érzéstelenítés nélkül és Fellini Zenekari próba című művei, őszi-téli szórakozásnak szántuk a kertmozik műsorán már látható Bosszúvágy című filmet, s egy később műsorra kerülő vígjátékot, címe: Luxusbordély Párizsban.

— A Szovjetunió mellett még az Idén két másik ország filmművészetéről igyekszünk képet nyújtani a mozibarátoknak : szeptemberben

svájci, novemberben pedig francia filmhétre kerül sor,

Fények

A fasiszta hadigépezet „nagyvállalkozásáig” a Szovjetunió megtámadásáig tehát a nagyétvágyú Németország Közép- és Kelet-Euró- pát, vagy közvetlenül csatolta területéhez (Ausztria, Csehország), vagy csatlósszerepre kényszerítette (Magyarország, Románia. Bulgária, a bábállam Horvátország és Szlovákia), vagy katonailag vetette alá (Lengyel- ország, és Jugoszlávia.) Az egyes országok helyzetében — korántsem Jelentéktelen különbségek ellenére, illetve ezekkel együtt — az volt a közös vonás, hogy á német hadigazdaság kereteibe integrálódva még saját . érdekeik rovására is a náci háborús erőfeszítéseket voltak kényszerítve szolgálni. Méghozzá, úgy, hogy közben (1938 és 1944 között) mintegy negyedével csökkent a németeknek elsőrendű fontosságú mező- gazdasági termelésük, holott a hadikonjunktúra folytán gyorsan (ám egyoldalúan) növekvő iparuk és a duzzadó hadseregek munkaerőt vontak el a földekről és maguk is élelmiszer-keresletet teremtettek. Ezek az országok eltérő mértékben ugyan, de a kifosztó náci rablógazdálkodás súlyos gazdasági konzekvenciáit szenvedték. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy Kelet- Eurőpában a háborús kérők, és veszteségek jó része nem is annyira a katonai cselekmények, mint a náci német módszeresség és kíméletlenség következménye volt. Teljesen érthető tehát, hogy a mindenben totalitásra törekvő német (és az ezt kiszolgáló hazai) fasizmussal szemben már igen korán kibontakozott a szélesebb, vagy szükebb népi, nemzeti ellenállás.

Az antifasizmüs újjáéledése és kiteljesedése, az ellenállási mozgalmak, a szinte egész Európát behálózó partizánháború a It. világháború olyan jellegezetessége volt, amely dominánsan megkülönbözteti az elsőtől. Sűrítve bizonyítja azt a felismerést, hogy ez a háború jellegében tért el az előzőtől: a brutális fasizmus és á patrióta an- tifasizmus küzdelme volt, amely utóbbi a Szovjetunió belépésével különösen megerősítette eredetileg is meglevő társadalmi töltését. Ez a társadalmi töltet azokkal a viszonyokkal kívánt végleg leszámolni, amely a háborút, a fasizmust egyáltalán lehetővé tették, S mindez akkor is igaz, ha az ellenállási mozgalmakban területenként jelentős különbségek mutatkoztak a német behatolás szintje, a történeti és domokratl- kus hagyományok sajátosságai és az ellenállást vezető csoportok társadalmi-ideológiai meghatározottsága szerint. A régi renddel leszámolni akaró polgárháborús vonások — erősebben vagy gyengébben — szinte mindenütt jelen voltak.

Nézzük az egyes országokat.

A legjelentősebb, tényleges partizánhéborúvá fejlődő ellenállás Jugoszláviában volt, amely eleve vonakodott alávetni magát a náci igényeknek. A Londonba menekült kormány és a király Mihaj- lovic tábornok személyében talált hazai képviselőt a. gerillaharcra, ám amikot a kommun'sta párt és az élő legendává lett Tito vezetésével széles néptömegek nemzeti felkelése indult meg, ezek a volt tisztekből álló csoportok inkább a németekkel való kollaborációikkal tűntek ki. A jugoszláv partizánok németellenes harca, így egyben polgárháborúvá és heves osztályharccá is vált, amely egyre nagyobb sikereket és a felszabadított területeken népi hatalmat eredményezett és azt, hogy a háború végefelé a kommunisták az erő pozíciójából, hegemon szerepben köthettek kompromisszumot Londonnal.

Lengyelországban a kegyetlen, néplrtó náci terror nem törekedett kollaboráns erők felhasználására. Az életmentő ellenállás itt is hamar megindult. Sikorski tábornok londoni kormánya az egész országot behálózó partizánhadsereget hozott létre (Honi Hadsereg), amely azonban nem törekedett felkelésre. hanem elszigetelt akciókkal zavarta a németeket. Nem kívánt a baloldal csoportjaival (Népi Gárda) sem együttműködni, sőt heves szovjet- ellenességgel, a Szovjetunióval és a szovjet hadsereggel Való együttműködés elutasításával tündökölt. Az ellenállási mozgalom belső megosztottsága tehát itt is egyre inkább polgárháborús körülményeket teremtett, amely a Vörös Hadsereg előrenyomulásával és a Népi Gárda viszonylagos megerősödésével, csak erősödött. Ezek az ellentétek eredményezték aztán, hogy az 1944. augusztus 1-én kitört varsói felkelés kudarcba fulladt, s a hőseiesen ellenálló és harcoló ezrek és a város a politikai machináció áldozataivá váltak.

Csehszlovákiában már a történelmi hagyományokból eredően is Inkább a passzív ellenállás különböző formái mutatkoztak. Sajátossága a csehszlovák helyzetnek, hogy Benes elnök londoni kormánya és a kommunisták viszonylag hamar megtalálták az együttműködés útjait és a polgári erőknek a Szovjetunióval sem voltak különösebb problémái Ami rendezendő volt, az a cseh és szlovák viszony, amelynek problematikája 1938-ban hozzájárult a polgári Csehszlovákia felbomlásához. Mindenesetre az 1944-es szlovákiai felkelés és az 1945. májusi prágai megmozdulás bizonyítja, hogy megfelelő időben az aktív ellenállás erőit is mozgósítani lehetett.

Romániában mér az 1940- es területi változásokat Is csak Antonescu tábornok kemény diktatúrájával lehetett elfogadtatni, amely egyébként alig hagyott teret az ellenállásra. A romániai helyzet sajátossága, hogy a háború előrehaladtéval nemcsak m demokratikus erők (a kommunista párt, az Ekésfront, majd a szociáldemokraták) találták meg az együttműködés útját, hanem 1944-re a polgári pártok, sőt az udvar és a katonai vezetés jelentős csoportja is a Németországgal való szembefordulás mellett döntöttek. így minden feltétel adva volt az 1944. augusztus 23-1 fordulathoz, a háborúból való sikeres kiugráshoz és az antifasiszta koalíció oldalára való átálláshoz.

Bulgáriában a hagyományos oroszbarétség eleve lehetetlenné tette a szovjetellenes fellépést. Az erős kommunista pért mér 1841-től partizánharcot szervezett és a dtmit- rovi vezetés már 1942-ben népfrontba tömörítette a demokratikus erőket, amelyek a következő években fokozatosan aktivizálódva az 1944 szeptemberi felkeléssel megteremtették a kiugrás és átállás feltételeit.

Magyarországon viszont a hagyományos németbarátság a revíziós sikerek folytsín még erősödött Is és a keresztény nemzeti kurzusnak is egyre inkább a jobboldala került előtérbe. Unikális sajátossága volt ugyanakkor a hazai helyzetnek, hogy egészen a német megszállásig parlament, legális ellenzék, köztük a szociáldemokrata párt működhetett és német csapatok sem tartózkodtak •1944. március 19-ig az országban. A népfrontcsírákat sikerrel fojtotta el a több évtizedes antlkommunista propaganda eredményessége és az ellenállás katalizátorának szerepét betöltő komminista pártot rendszeresen lefejező erőszakszervezet. Az 1943-tól szaporodó vérszegény „kiugrási” kormánypróbálkozások pedig inkább az ellenforradalmi rezsim átmentését célozták. Változás a német megszálláskor következett be,' amikor megélénkült az aktív ellenállás, megalakult a Magyar Front és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. Ba,icsy-Zsi- línszkyék tragikus lebukása után azonban az egyes csoportok irányítás nélkül maradtak, s csak a kommunis- ■ ták fejtettek ki aktív ellenállást.

Az ellenállásban — s ez

Kelet-Európéban különösen igaz, — az antifasiszta és a társadalmi gondolat ötvöződött. Sőt, az események előrehaladtéval a szociális változások iránti, a strukturális el maradottság f elszá molásáru irányuló jelleg egyre erősebbé vált. Nem túlzás azt állítani, hogy az ellenállási mozgalom a kelet-európai szociális forradalom édesszülöje volt, és méhében az eljövendő népi demokráciák vajúdtak.

Dérer Miklós

Az áldozat (14)

Színes magyar bűnügyi film A forgatókönyvet írta:

JUHASZ SÁNDOR és D03RAY GYÖRGY Rendezte: DÖBRAY GYÖRGY Főszereplők:

SÁFÁR ANIKÓ, KÁLLAI FERENC. REVICZKY GABOR. Ebben a krimiben az a szabálytalan, hogy a vizsgálótiszt nem a gyilkost keresi, hanem az áldozatot, s megszállottan kutatja a bizonyságot a vihtímológia alaptételére, mely szerint a gyilkosságokat nem elkövetésük után, a gyilkost keresve, hanem azt megelőzve, a lehetséges áldozatokat megtalálva kell felderíteni. A film a lélektani krimik feszültségét követve egy bizonyítási folyamatot kísérel megjeleníteni, amelynek alapján tévedhetetlenül felismerhetők a gyilkos figyel.

mét magukra irányító, leendő áldozatok.

Megyei bemutatók;

Vili. 14—16. Salgótarján, November 7.

IS—20. Balassagyarmat XI. 4— 5, Széesény 6— 7. Nagylóc

— Mi Van, öreg?

— Hát, Tibi bá’. megint becsŐdöltem.

P. Petivel akadtam össze az utcán, régebbi ifjú have, rommal, Három éve érettségizett, Sikertelen egyetemi felvétel, aztán egy évnél rövidebb szakmunkástanulói szakasz, rádió-tévé'szerelésben, de abbahagyta, mert véleménye szerint érettségivel maga mögött úgy bántak velük, mint a valahai klsinasokkal. Tizenkilenc évesen, úgy érezve, hogy felnőtt ember már, nem bírta tovább a „dedós” szekatúrát.

Beállt volt iskolájában kémia—fizika szertárosnak, amolyan „előkészítő embernek” az órákra. Egy évre. Mert ez nem lehet életmegoldás, választott cél. Egy év után tehát váltott: a gyógyszertári laboránssá* talán távlatot nyit. Peti ügyes, értelmes srác. A baj talán, hogy túlságosan sok minden érdekli, nehezen koncentrál a tulajdonképpeni fontosra, ami sorsa alakulását végre meghatározná, Most mégis nekidurálta magát egy újabb felvételinek, hogy a gyógyszerészetet egyetemi szinten ismeretévé tegye.

— Hogy-hogy nem sikeredett? — kérdeztem tovább a találkozáson.

— Mert összesen hét pontot szei-eztem* ott pedig tizennégy alatt szóba sem kerülhet az ember.

S elmosolyodott saját kudarcán, mint, aki tisztában van a felvételi bizottság teljes igazságosságával, a döntés fel- lebbezhe tétlenségével.

— És most?

— Leszek tovább is laboráns, aztán még egy próba. Végül csak eldőlnek a dolgok. Én azt hiszem,, több van bennem, mint amit az eddigi eredmények mutatnak.

— Hát, sok szerencsét, Peti!

*

Valahogy úgy hozta a helyzet a minap, hogy népesebb

4 NÖGRÄD - 1980. augusztus 14., csütörtök [

Merre mentek, fiatalok?

ifjú társaság közepébe csöppentem. Valamennyien ide! „érettek”, s akarva, akaratlan „kihallgatója” lettem annak az élénk diskurzusnak, amely jelenükről, jövőjükről, terveikről kavargott — ügyet sem vetve rám, Emlékezetembe jegyeztem néhányat íme, közreadom:

G. Zoltán elég ígéretes érettségi eredménnyel, pontszámmal úgy határozott, hogy jogi pályára lép. Az ELTE felvételi mércéje viszont magasnak bizonyult, s most ősztől a tanácsi apparátusban helyezkedik el, jövőre megpróbálkozik az államigazgatási főiskolával. Ügy tudja, oda kevés a jelentkező.

H. Gábornak szintén a jogi kar volt az alma, de ez egyelőre neki is beteljesületlen maradt. Hogy mi lesz tovább a kudarc utón, egyelőre tanácstalan a dolgaiban. A nyáron kőműves-mellett segédkezett: téglát, maltert hordott. Őszitől alighanem valamelyik üzemiben „dekkol” át egy évet, azán irány az üjabb felvételi kísérlet, egyetemen, vagy főiskolán.

Úgy tűnt a társaság diskurzusából, a jogi pálya igen vonzó a fiatalok körében. Ezt szemelte ki magának G, Gábor is. Sajnos, egyelőre társaihoz hasonló kudarccal. Az elutasítás nem törte le. Hórihorgas alkatával évek óta eredményes kosárlabdázó, ambiciózus tehetség — vélekednek róla a sportvezetők —, így majd a további eredményektől tesz függővé mindent.

Persze, nemcsak jogászaiból áll a világ, s más irányba is rögös az út, ha „sok az eszkimó és kevés a fóka”. A magas túljelentkezés mellett nem egykönnyen válhat valaki orvossá, tanárrá sem,

K. Béla esete is példázza ezt, aki igen magas pontszámot vitt magával a debreceni orvostudományegyetem felvételi bizottsága elé. Az elutasítást fellebbezési lehetőséggel kapta kézhez, Hogy azóta változott-e a helyzete, arról sajnos még nem hallottam.

A. László eleve józan fővel vetett számot saját esélyeivel. Pontszárnál alapján kilátástalannak érezte az idei kísérletet. NépmüvelőskÖdést vállalt és úgy tervezi, egy év elegendő lesz, hogy jövő nyáron felkészülten állhasson Szegeden a matematika—földrajz szakos felvételi bizottság elé.

T.- Béla kitűnő eredményei ellenére sem jelentkezett továbbtanulásra — számára megfelelő szak hiányában. Ügy véli, reméli, a következő évben eredményesen pályázik majd történelem—földrajz szakra Szegeden. Addig múzeumban dolgozik, szereti ezt a munkát.

A társaság egyetlen másnemű tagja, G. Erzsébet tanítói pályára készül. Gyermekkora óta ez akar lenni, Egyelőre keresztülhúzta számításait az elutasító döntés, mely a jászberényi intézettől érkezett. S hogyan tovább? Valamelyik óvodában, vagy 'gyermekotthonban dolgozni,

S ezek után két srác, akiknek úgy sikerűit, ahogyan el- ^ tervezték:

Sz. Lászlóról azt vallják a társai, hogy kitűnő „fej”, mégis, mindig akadozva vitte az éveket. Egyetlen dologban viszont kivált a többiek köz,ül; bolondulésig erős állatsze- retetóben. Sajnos, ilyenre utáló kalkulus nem szerepel az érettségi bizonyítványban, mégis, azt mondja, boldog ember lesz. Azt csinálja, amihez legnagyobb kedve van. Egyelőre valami állattenyésztői tanfolyamira készül, aztán irány: egy alföldi nagy lótenyésztő gazdaság.

Es B■ Attilának is sikerült. Nem volt az osztály esze, de bújta és bújja az irodáimat. A debreceni tanítóképző főiskola népművelési szakára kért felvételt — és sikerült.

Úgy legyen, hogy végül is valamennyiüknek sikeredjék az álmuk —, de főképpen az Élet.

(h. L)

f