Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

Kiválónak minősítenék A kifogásokat meg lehet szüntetni Hitelesítés alatt áll már a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában egy NA 600-as golyós kalibrálóberendezés, amely Fényeslitkén a Barátság kőolajvezeték turbinás áramlás­mérőjének működését ellenőrzi majd. A szovjet megrendelésre készült mérőegységet a harmadik negyedévben szállítják el. —pe— Prémiumelvonás a lassú ügyintézésért Eszmei díjazás helyett gazdaságossági számítások Van módszer az újitókedv fellendítésére Sokhelyütt megcsappant az újitókedv, tőként az ipari ágazatokban Ennek oka — amint azt nemrégiben a Mi­nisztertanács ülésén is meg­állapították — a vállalati ér­dekeltség és az újítómoz­galom ellentmondásos kap­csolatában gyökeredzik. A vállalatoknak hosszú távon ugyan érdeke az újítások haszosítása, rövid távon azon­ban nem: az újitók díjazása ugyanis a dolgozók bér-, és jövedelemforrásait apasztja, így aztán a vállalatok nem ösztönzik kellőképpen az újítókat, ami­nek okán lankad az újító­kedv. A Minisztertanács ál­lásfoglalása alapján a szak­emberek már keresik az újí­tómozgalom korszerűsítésé­nek lehetőségeit, ám ez a munka több hónapig is el­tart. A vállalatoknak viszont a jelenlegi helyzetben is ku­tatniuk kell azokat a mód­szereket, amelyekkel haszno­síthatják az újítómozgalom tartalékait. Néhány vállalat jó példája bizonyítja, hogy ez az erőfeszítés az ellent­mondások közepette is ered­ménnyel járhat. A Jászberényi Hűtőgépgyár például ama ritka vállalatok közé tartozik, ahol az újító­mozgalom várható eredmé­nyeit a gazdasági tervezés szerves részének tekintik. A tervezéskor azért számolhat­nak csaknem ezer fizikai • munkás, illetve műszaki újító- kedvével. mert hathatós, ugyanakkor egyszerű ösztön­zési formákat dolgoztak ki. Az anyagi ösztönzés lénye­ge: az újító megkapja a nor­maóra-megtakarítás össze­gének 5 százalékát, s ezen fe­lül még minden egyes norma­óra-csökkenés után 5 forintot vehet fel a pénztárban. *Az újító nemcsakhogy újít, de egyúttal ki is számolhatja, mit ér a munkája a vállalat­nak és neki. A módszer ered­ményességének egyik tárgyi bizonyítéka, az a két és fél millió forint éves hasznot — negyedmillió forintnál is több bérmegtakarítást — hozó. félautomata berendezés, amely a hűtőszekrények hu­zal Doleainak készítésére al­kalmazható. Az Észak-Magyarországi Vegyiművekben rájöttek ar­ra. hogy jó, ha nemcsak az újítókat, de a szakvéleménye­zőket is érdekeltté teszik. A bíráló 10 napot kap arra, hogy szakvéleményezze az újítást. Ha határidőre elké­szül, akkor 50 forint prémi­umhoz jut, ha viszont késik, naponként ugyanennyivel csökkentik az esedékes pré­miumát. Ugyanezt a módszert alkalmazzák az újítások be­vezetésénél is. Az illetékes ve­zetőnek 5 nap alatt választ kell adnia, hegy bevezethető-e az újítás, vagy sem. Száz­száz forintja bánja, ha túllépi a határidőt. A közvetlen anyagi érdekelt­ség nyomán meggyorsult az akták útja, s míg egy évvel ezelőtt még minden második javaslat hónapokig az asztal­fiókban porosodott, ma már 10 újítás közül 9-et idejében értékelnek. Az országos statisztikák szerint az elfogadott újítá­sok 77 százalékánál mellőzik a gazdaságossági számításokat, s kényelmességből inkább esz­mei díjjal jutalmazzák az újí­tót. Az Autófenntartóipari Trösztnél új módszert vezet­tek be. ami arra készteti a tröszt 14 gyárát hogy ha le­het, akkor gazdaságossági szá­mítások alapján fizessen az újítónak. Az üzemek közötti újítási versenv értékelésénél az az első, hogy megnézik, mérhető haszon alapján dí­jazták-e az újítót. Egy-egy újítás akkor válik igazán népgazdasági érték­ké. ha nemcsak egyetlen vál­lalatnál vezetik be. A tapasz­talatok szerint azonban a megvalósítható újításoknak alig egy százaléka jut gyár­kapun kívülre. A kivétel Győr-Sopron megye, ahol a szakszervezetek megyei ta­nácsának kezdeményezésére tavasztól rendre felajánlják egymásnak a vállalatok hasz­nosítható ötleteiket. A „bör­zesorozat” első eredménye: a megye 67 gazdálkodó egysé­ge 300 újítást ajánlott fel más vállalatoknak, ezekből 200-at elfogadtak, 50-et pedig már A Salgótarjáni Kohászati Üzemek a versenyképesség fo­kozása érdekében kiemelten foglalkozik a gyári termékek minőségének folyamatos javításával, a vállalat hírnevének erősítésével. A nagyüzemi pártbizottság állandó figyelem­mel kíséri a minőségpolitikai célkitűzések megvalósítását. A készáru-reklamáció alaku­lása jól érzékelteti a termé­kek minőségi színvonalát. A dók közötti kapcsolatban szó esik a konkrét minőségi gilag Is fontos terméknél, amelynél az elfogadott rek­lamációt már jó ideje meg­szüntették. A CO.> hegesztő- huzaloknál úgyszintén ked­vező a minőségi színvonal, hi- is szén a hegesztőhuzalokra olyan megjegyzés sem érke­igénvekről. Különösen így van zett, amely a heganvagának bármiféle kifagásolható mi­nőségére utalna. A minőség Kohó- és Gépipari Miniszté- ez Özd és Salgótarján között, rium által elfogadott rekla- Az SKÜ-nél a külső és bel- máció szintje másfél százalék ső tényezők ismeretében kü- színvonalát mérni lehet azon körül van. Az 1976—77-es években ezen a szinten moz­lön minőségjavító intézkedé­seket tettek: minőségfejlesz­gott a vállalat reklamációs tési terveket készítenek, szi- helyzete, bár a kivizsgálás gorítják az anyagok átvételét, után minden reklamáció mér- új minöségszabályozó rend- téke az egytizedére csökkent, szert dolgoztak ki a ková- Vagyis az említett esztendők- csőit- és sajtolttermékekre, a ben az elfogadott és pénz- hengereltárukra, a COn he- ügyileg rendezett reklamáció gesztőhuzal és a horganyzott mértéke egytized százalék kö­rüli volt. Igen kedvezőnek minősíthető az 1978—79-es esztendő, amikor 0,58 száza­lékra csökkent a reklamáció senyképesség szempontjából mértéke. S lényegében az legmegfelelőbb minőségi szin- 1980. első félévi reklamációs tét. huzaltermékekre. Ezekkel a belső intézkedésekkel azonban még nem minden termékfé­leségnél sikerült elérni a ver­érték is e körül mozog, azzal a kitétellel, hogy végül is a pénzügyileg elfogadott és ren­dezett érték 0,06 százalékon van. A gyárban a jó minőségre első fél évében mérsékelten problémával kellett is meg is, hogy jelenleg a világ há­rom nagy minősítő szerveze­te. a Szovjetunió, a Német Szövetségi Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok is approbálta, kiválónak minő­sítette a salgótarjáni hegesz­tőhuzalt. A szalagacéltermékek is jól állják a tőkéspiacokon ki­alakult minőségi versenyt. A lágyszalagok esetében ezt a hazai oldalról megbízhatóan igazolja a golyóscsapágy- gyártásra felhasznált salgó­tarjáni szalagacél anyagainak kiváló minősége is. Ugyanígy elmondható, hogy ha a kovácsolótermékeknél Gyakran személyi tényezők Is gátolják, alapanyag-minő­ségi gondok is nehezítik a teljesen kifogástalan minősé­get. Ezt látszik igazolni ez év korábban sok gonddal es az alapanyag azért, hogy ez átlépte volna a és megrende- megengedhető szintet, de a való törekvés minden mun­kafázist átfog, kiválasztásától lésétől egészen a készáru to­vábbításáig. Tudják, hogy a gyári termékek minőségének retnék még változását alapvetően befolyá- ami solja az alkalmazott alap­anyagok minőségi változása, amely kapcsolódik a szerző­désekben és a műszaki felté­emelkedő reklamáció. Nem küzdeni, má már a tőkés­piacokra szállított exportren­deltetésű kovácsolt-, sajtolt­versenyképesség érdekében termékeik megfelelnek a svéd, sokoldalú törekvésekkel sze- az NSZK és angol megrende­maga­telekben rögzített minőségi zó reklamáció minimális. A azt is 'kizárni, lök által támasztott vagy korábban sabb igényeknek is. ' Mindez természetesen nem altatja el a gyár minőségi tö­rekvéseit, hiszen az a cél. hogy a legmagasabb igénye­ket. támasztó fejlett tőkésor­eddig csorbíthatta a vállalat jó hír­nevét. A gyári termékeknél a bel­földi felhasználásból szárma­előírásokhoz, valamint a szál- reklamáció inkább a tovább- szágokban is partnerkapcso ---------- feldolgozó ipar részéről je- latokat létesítsenek és ezek lí tókkal kialakult kapcsola­tokhoz. Ezért az Özdi Kohá­szati Üzemekkel, a Dunai Vasművel, a Lenin Kohásza­ti Művekkel, Csepellel és Bor­lentkezett, de ezek az esetek igényét is mind technikai, és is megszuntethetők gondos, technológiai megoldásokkal. előrelátó és figyelmes mun kával. Mert ez ugyanúgy el sodnádasddal egyaránt élő és érhető, mint a horganyzott mind a személyi tényezők te­rén, a lehető legmagasabb be is vezettek. Már csak azért is jelentős kezdeményezésről van szó, mert tavaly az egész országban mindössze 700 újí­tást adták át egymásnak a vállalatok. A mikor megkaptuk a* idei forgalmi tervet, azon gondolkodtunk, hogy ismét benevezzünk-e a szocialista brigád címért folyó versenybe — emlékezik az év eleji időszakra még most is némi nosztalgiával Reznák Józsefné, a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat Sal- gó éttermének vezetője. — Később mégis úgy dön­töttünk, hogy a lehetőségeket felmérve a bronz fokozat el­érését pályázzuk meg. Ügy vélekedtünk, hogy ne szakad­jon már meg a sikersoro­zat. Az eddigi négy bronz, a három ezüst és a tavalyi arany után próbáljuk meg is­mét a bronzot elnyerni — folytatja az előbbi gondola­tot Barna Sándorné, az étte­rem 36 tagú, Kakuk József nevét viselő aranykoszorús szocialista brigádjának veze­tője, majd kisvártatva a kö­vetkezőkkel indokolja elhatá­rozásukat: — Túlzottnak tar­tottuk a forgalmi tervet. A többi vállalás teljesítése ma sem okoz gondot... — Mert jól együtt van a kollektíva — mondja Ficsor Józsefné alapító tag, az előfi­zetéses menük ; elkészítőjének szakácsnéja, aki cáfolva a közhiedelmet, az otthoni száj­íznek is megfelelő ételeket varázsol a napi 800—900, az iskolai időben pedig 1300— 1400 előfizetéses étkező részé­re. Ebben a munkájában olyan segítőtársai vannak, mint Balgáné, Sándorné, Bu- dainé, Tarné, akik szintén törzsgárdatagok, kiváló dol­gozók, s a maguk mögött ha­gyott 13 év alatt annyira ösz- szeszoktak, hogy elég egy szemvillanás, máris tudják,, miről van szó. ök mindig si­etnek, mert tudják, az éhes ember türelmetlen. — Korán kezdünk, mert az első fecskék mindennap tíz órakor jönnek a finom fala­tokéit — állítja Ficsór József­né. — Naponta mindegyikünk, mindig vizsgázik — veszi eleven kapcsolatra töreksze­nek. Az alapanyag-szállító vállalatokkal műszaki igazga­tói szinten, minőségellenőrzé­si főosztály szinten is rend­szeres egyeztető megbeszélé­seket tartanak, de pártalap- szervezetek, KlSZ-alapszer- vezetek és szocialista brigá­huzalnál, ennél a népgazdasá- szinten kielégítsék. A gyár dolgozói és vezetői fokozni szeretnék exportra orientált termelésüket, és meg vannak győződve róla, hogy a világpiacon helytállni és versenyt nyerni csakis jó minő­ségű, igényes munkával lehet Remény van arra, hogy a tö­rekvések és sokirányú intézkedések a személyi tényezők és szemléletbeli változások révén további kedvező eredmé­nyekhez vezetnek. O. B. Arany után Csak a bronzért... vissza a szót a brigádvezető. Hogy jó órában mondjam, eddig nem volt különösebb gondunk, pedig előfordul, hogy egyik percről a másik­ra meg kell változtatni az ételkínálatot, mert nem kap­juk meg a szükséges nyers­anyagot. Igen, hallottam én is meg társaim is, arról, hogy dicsérnek bennünket. Beval­lom, ez jólesik, mert leg­alább nem megyünk haza csüggedt, esetleg bosszús arc­cal... — Valóban, a Salgó arról híres, hogy háziasán főznek a szakácsok. Valószínű, ezért jönnek hozzánk mindig szí­vesen az Alföldről idelátoga­tó turistacsoportok — ' szól ismét a brigádvezető, majd hozzáfűzi — Sajnos, az idén nem tudni mi okból, jóval kevesebb csoport érkezik, de jelentősen csökken a rendez­vények száma is. — No, meg arról híres az éttermünk, hogy itt megvan az egyetértés. Ez nem jelenti azt, hogy esetenként nincs idegeskedés, de azt mindany- nyian hamar elfelejtjük. A brigád mindegyik tagjával eddig szót tudtam érteni — mondja az üzletvezető. A konyhában az egészség- ügyi előírásoknak megfelelő­en elkészült ételek a felszol­gálók segítségével kerülnek a tiszta abroszokra, az egyéb étkezéshez szükséges kellékek­kel ellátott asztalokra. — Én jól együtt tudok dol­gozni Icukával, — Nemcsok Lászlónéval, — Oláh Jancsi­val és a többiekkel. Mi ennek a szakmának a szépsége? — ismétli a kérdést, majd így folytatja: — A gyári munká­hoz képest változatosabb, tisztább, sok emberrel talál­kozik a felszolgáló. Egy biz­tos, csak az tud teljes érté­kű munkát végezni, aki sze­reti önként választott szak­máját. Ezt a vendég az első pillanatban megérzi, — kap­csolódik a beszélgetésbe Pri- bisán János felszolgáló, aki immár tíz éve vallja magát vendéglátósnak és Nagybá- tonyból jár be dolgozni. Nemcsok Lászlóné is azok közé tartozik, aki szereti szak­máját, úgy is mondhatnám, hivatásának tekinti. Tizen­hetedik éve kérdezi mosoly­gósán, kulturáltan a betérő vendégtől, mit parancsol, eset­leg mit ajánlhat, az étkezés befejezéseképpen pedig mi­lyen ínyencséget hozhat még. Az előfizetéses menüt fo­gyasztótól pedig udvariasan megkérdi: Melyiket hozha­tom? Véleménye szerint a vendé­gek nagyon rendes emberek. Elvétve akad csak köztük olyan, amelyik megfeledkezik magáról. Ezt a gondolatot hamar lezárja. A következők közlése során viszont mele­gebbé válik a hangja: — S#k iskolás gyerek jár hozzánk, nagyon szeretjük őket... Erről jómagam is többször meggyőződtem. A brigád ígéretének megfe­lelően nagyon ügyel a környe­zeti kultúra előírásainak megtartrására. — Allergiásak vagyunk a tisztaságra. Mindennap elle­nőrizzük a mellékhelyiségeket is. Tudjuk, hogy esetenként nem úgy néz ki, ahogy sze- netnénk. Sajnos, az utcáról olyanok is bejönnek, akik bi­zony... — harapja el a szót a brigádvezető. — Ebben talán a felszolgá­lóknak is részük van — ve­tem közbe. — Nem hiszem. Nálunk jó­zan ’ felszolgálók dolgoznak. Ha a vendégtől el is fogad­nak valamit, mindig tudják, hol a határ — nyomja meg a szót az üzletvezető. — Egy éve nem volt ná­lunk verekedés — mondja büszkeséggel a hangjában Pri- bisán János. Végül rövidesen arról, mi­ként tudnák növelni a for­galmat oly módon, hogy pó­tolják az első félévi lemara­dást, és teljesítsék a tavalyi­nál tíz százalékkal nagyobb forgalmi tervet? — Ha más lenne a zene­kar — állítja határozottan az üzletvezető. — Igen, tudunk erről a gondról, az ezzel kapcsolatos fegyelmezetlenségről. Egyet­értek azzal is, hogy a zene­kar muzsikája nem valami vendégmarasztaló. Közülük kettőjük ellen fegyelmi el­járás van folyamatban, mert munkájukat hanyagul végez­ték. A többiekkel is közöl­tem, amennyiben alapvetően nem változtatnak a magatar­tásukon, munkájukon, szer­ződésüket nem fogom meg­újítani. Egyébként a brigád­ra mindig lehetett számítani, elismerés illeti munkájukat. Kisebb szakmai gondjaink vannak, de reméljük, ezek is megoldódnak, — válaszol a problémákra Dombi András, a vállalat igazgatója. A vendégek pedig tovább­ra is azzal az érzéssel ülnek le az asztalok­hoz, hogy figyelmes, kultú­rált. gyors és pontos kiszol­gálásban lesz részük. Megtehe­tik, mert itt, úgy látom, jog­gal mondják, hogy valóban kedves vendég a vendég, mégha igényes is. (venesz) ] NÓGRAD — 1980. augusztus 14., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents