Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-14 / 190. szám
Kiválónak minősítenék A kifogásokat meg lehet szüntetni Hitelesítés alatt áll már a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában egy NA 600-as golyós kalibrálóberendezés, amely Fényeslitkén a Barátság kőolajvezeték turbinás áramlásmérőjének működését ellenőrzi majd. A szovjet megrendelésre készült mérőegységet a harmadik negyedévben szállítják el. —pe— Prémiumelvonás a lassú ügyintézésért Eszmei díjazás helyett gazdaságossági számítások Van módszer az újitókedv fellendítésére Sokhelyütt megcsappant az újitókedv, tőként az ipari ágazatokban Ennek oka — amint azt nemrégiben a Minisztertanács ülésén is megállapították — a vállalati érdekeltség és az újítómozgalom ellentmondásos kapcsolatában gyökeredzik. A vállalatoknak hosszú távon ugyan érdeke az újítások haszosítása, rövid távon azonban nem: az újitók díjazása ugyanis a dolgozók bér-, és jövedelemforrásait apasztja, így aztán a vállalatok nem ösztönzik kellőképpen az újítókat, aminek okán lankad az újítókedv. A Minisztertanács állásfoglalása alapján a szakemberek már keresik az újítómozgalom korszerűsítésének lehetőségeit, ám ez a munka több hónapig is eltart. A vállalatoknak viszont a jelenlegi helyzetben is kutatniuk kell azokat a módszereket, amelyekkel hasznosíthatják az újítómozgalom tartalékait. Néhány vállalat jó példája bizonyítja, hogy ez az erőfeszítés az ellentmondások közepette is eredménnyel járhat. A Jászberényi Hűtőgépgyár például ama ritka vállalatok közé tartozik, ahol az újítómozgalom várható eredményeit a gazdasági tervezés szerves részének tekintik. A tervezéskor azért számolhatnak csaknem ezer fizikai • munkás, illetve műszaki újító- kedvével. mert hathatós, ugyanakkor egyszerű ösztönzési formákat dolgoztak ki. Az anyagi ösztönzés lényege: az újító megkapja a normaóra-megtakarítás összegének 5 százalékát, s ezen felül még minden egyes normaóra-csökkenés után 5 forintot vehet fel a pénztárban. *Az újító nemcsakhogy újít, de egyúttal ki is számolhatja, mit ér a munkája a vállalatnak és neki. A módszer eredményességének egyik tárgyi bizonyítéka, az a két és fél millió forint éves hasznot — negyedmillió forintnál is több bérmegtakarítást — hozó. félautomata berendezés, amely a hűtőszekrények huzal Doleainak készítésére alkalmazható. Az Észak-Magyarországi Vegyiművekben rájöttek arra. hogy jó, ha nemcsak az újítókat, de a szakvéleményezőket is érdekeltté teszik. A bíráló 10 napot kap arra, hogy szakvéleményezze az újítást. Ha határidőre elkészül, akkor 50 forint prémiumhoz jut, ha viszont késik, naponként ugyanennyivel csökkentik az esedékes prémiumát. Ugyanezt a módszert alkalmazzák az újítások bevezetésénél is. Az illetékes vezetőnek 5 nap alatt választ kell adnia, hegy bevezethető-e az újítás, vagy sem. Százszáz forintja bánja, ha túllépi a határidőt. A közvetlen anyagi érdekeltség nyomán meggyorsult az akták útja, s míg egy évvel ezelőtt még minden második javaslat hónapokig az asztalfiókban porosodott, ma már 10 újítás közül 9-et idejében értékelnek. Az országos statisztikák szerint az elfogadott újítások 77 százalékánál mellőzik a gazdaságossági számításokat, s kényelmességből inkább eszmei díjjal jutalmazzák az újítót. Az Autófenntartóipari Trösztnél új módszert vezettek be. ami arra készteti a tröszt 14 gyárát hogy ha lehet, akkor gazdaságossági számítások alapján fizessen az újítónak. Az üzemek közötti újítási versenv értékelésénél az az első, hogy megnézik, mérhető haszon alapján díjazták-e az újítót. Egy-egy újítás akkor válik igazán népgazdasági értékké. ha nemcsak egyetlen vállalatnál vezetik be. A tapasztalatok szerint azonban a megvalósítható újításoknak alig egy százaléka jut gyárkapun kívülre. A kivétel Győr-Sopron megye, ahol a szakszervezetek megyei tanácsának kezdeményezésére tavasztól rendre felajánlják egymásnak a vállalatok hasznosítható ötleteiket. A „börzesorozat” első eredménye: a megye 67 gazdálkodó egysége 300 újítást ajánlott fel más vállalatoknak, ezekből 200-at elfogadtak, 50-et pedig már A Salgótarjáni Kohászati Üzemek a versenyképesség fokozása érdekében kiemelten foglalkozik a gyári termékek minőségének folyamatos javításával, a vállalat hírnevének erősítésével. A nagyüzemi pártbizottság állandó figyelemmel kíséri a minőségpolitikai célkitűzések megvalósítását. A készáru-reklamáció alakulása jól érzékelteti a termékek minőségi színvonalát. A dók közötti kapcsolatban szó esik a konkrét minőségi gilag Is fontos terméknél, amelynél az elfogadott reklamációt már jó ideje megszüntették. A CO.> hegesztő- huzaloknál úgyszintén kedvező a minőségi színvonal, hi- is szén a hegesztőhuzalokra olyan megjegyzés sem érkeigénvekről. Különösen így van zett, amely a heganvagának bármiféle kifagásolható minőségére utalna. A minőség Kohó- és Gépipari Miniszté- ez Özd és Salgótarján között, rium által elfogadott rekla- Az SKÜ-nél a külső és bel- máció szintje másfél százalék ső tényezők ismeretében kü- színvonalát mérni lehet azon körül van. Az 1976—77-es években ezen a szinten mozlön minőségjavító intézkedéseket tettek: minőségfejleszgott a vállalat reklamációs tési terveket készítenek, szi- helyzete, bár a kivizsgálás gorítják az anyagok átvételét, után minden reklamáció mér- új minöségszabályozó rend- téke az egytizedére csökkent, szert dolgoztak ki a ková- Vagyis az említett esztendők- csőit- és sajtolttermékekre, a ben az elfogadott és pénz- hengereltárukra, a COn he- ügyileg rendezett reklamáció gesztőhuzal és a horganyzott mértéke egytized százalék körüli volt. Igen kedvezőnek minősíthető az 1978—79-es esztendő, amikor 0,58 százalékra csökkent a reklamáció senyképesség szempontjából mértéke. S lényegében az legmegfelelőbb minőségi szin- 1980. első félévi reklamációs tét. huzaltermékekre. Ezekkel a belső intézkedésekkel azonban még nem minden termékféleségnél sikerült elérni a verérték is e körül mozog, azzal a kitétellel, hogy végül is a pénzügyileg elfogadott és rendezett érték 0,06 százalékon van. A gyárban a jó minőségre első fél évében mérsékelten problémával kellett is meg is, hogy jelenleg a világ három nagy minősítő szervezete. a Szovjetunió, a Német Szövetségi Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok is approbálta, kiválónak minősítette a salgótarjáni hegesztőhuzalt. A szalagacéltermékek is jól állják a tőkéspiacokon kialakult minőségi versenyt. A lágyszalagok esetében ezt a hazai oldalról megbízhatóan igazolja a golyóscsapágy- gyártásra felhasznált salgótarjáni szalagacél anyagainak kiváló minősége is. Ugyanígy elmondható, hogy ha a kovácsolótermékeknél Gyakran személyi tényezők Is gátolják, alapanyag-minőségi gondok is nehezítik a teljesen kifogástalan minőséget. Ezt látszik igazolni ez év korábban sok gonddal es az alapanyag azért, hogy ez átlépte volna a és megrende- megengedhető szintet, de a való törekvés minden munkafázist átfog, kiválasztásától lésétől egészen a készáru továbbításáig. Tudják, hogy a gyári termékek minőségének retnék még változását alapvetően befolyá- ami solja az alkalmazott alapanyagok minőségi változása, amely kapcsolódik a szerződésekben és a műszaki feltéemelkedő reklamáció. Nem küzdeni, má már a tőkéspiacokra szállított exportrendeltetésű kovácsolt-, sajtoltversenyképesség érdekében termékeik megfelelnek a svéd, sokoldalú törekvésekkel sze- az NSZK és angol megrendemagatelekben rögzített minőségi zó reklamáció minimális. A azt is 'kizárni, lök által támasztott vagy korábban sabb igényeknek is. ' Mindez természetesen nem altatja el a gyár minőségi törekvéseit, hiszen az a cél. hogy a legmagasabb igényeket. támasztó fejlett tőkésoreddig csorbíthatta a vállalat jó hírnevét. A gyári termékeknél a belföldi felhasználásból szármaelőírásokhoz, valamint a szál- reklamáció inkább a tovább- szágokban is partnerkapcso ---------- feldolgozó ipar részéről je- latokat létesítsenek és ezek lí tókkal kialakult kapcsolatokhoz. Ezért az Özdi Kohászati Üzemekkel, a Dunai Vasművel, a Lenin Kohászati Művekkel, Csepellel és Borlentkezett, de ezek az esetek igényét is mind technikai, és is megszuntethetők gondos, technológiai megoldásokkal. előrelátó és figyelmes mun kával. Mert ez ugyanúgy el sodnádasddal egyaránt élő és érhető, mint a horganyzott mind a személyi tényezők terén, a lehető legmagasabb be is vezettek. Már csak azért is jelentős kezdeményezésről van szó, mert tavaly az egész országban mindössze 700 újítást adták át egymásnak a vállalatok. A mikor megkaptuk a* idei forgalmi tervet, azon gondolkodtunk, hogy ismét benevezzünk-e a szocialista brigád címért folyó versenybe — emlékezik az év eleji időszakra még most is némi nosztalgiával Reznák Józsefné, a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat Sal- gó éttermének vezetője. — Később mégis úgy döntöttünk, hogy a lehetőségeket felmérve a bronz fokozat elérését pályázzuk meg. Ügy vélekedtünk, hogy ne szakadjon már meg a sikersorozat. Az eddigi négy bronz, a három ezüst és a tavalyi arany után próbáljuk meg ismét a bronzot elnyerni — folytatja az előbbi gondolatot Barna Sándorné, az étterem 36 tagú, Kakuk József nevét viselő aranykoszorús szocialista brigádjának vezetője, majd kisvártatva a következőkkel indokolja elhatározásukat: — Túlzottnak tartottuk a forgalmi tervet. A többi vállalás teljesítése ma sem okoz gondot... — Mert jól együtt van a kollektíva — mondja Ficsor Józsefné alapító tag, az előfizetéses menük ; elkészítőjének szakácsnéja, aki cáfolva a közhiedelmet, az otthoni szájíznek is megfelelő ételeket varázsol a napi 800—900, az iskolai időben pedig 1300— 1400 előfizetéses étkező részére. Ebben a munkájában olyan segítőtársai vannak, mint Balgáné, Sándorné, Bu- dainé, Tarné, akik szintén törzsgárdatagok, kiváló dolgozók, s a maguk mögött hagyott 13 év alatt annyira ösz- szeszoktak, hogy elég egy szemvillanás, máris tudják,, miről van szó. ök mindig sietnek, mert tudják, az éhes ember türelmetlen. — Korán kezdünk, mert az első fecskék mindennap tíz órakor jönnek a finom falatokéit — állítja Ficsór Józsefné. — Naponta mindegyikünk, mindig vizsgázik — veszi eleven kapcsolatra törekszenek. Az alapanyag-szállító vállalatokkal műszaki igazgatói szinten, minőségellenőrzési főosztály szinten is rendszeres egyeztető megbeszéléseket tartanak, de pártalap- szervezetek, KlSZ-alapszer- vezetek és szocialista brigáhuzalnál, ennél a népgazdasá- szinten kielégítsék. A gyár dolgozói és vezetői fokozni szeretnék exportra orientált termelésüket, és meg vannak győződve róla, hogy a világpiacon helytállni és versenyt nyerni csakis jó minőségű, igényes munkával lehet Remény van arra, hogy a törekvések és sokirányú intézkedések a személyi tényezők és szemléletbeli változások révén további kedvező eredményekhez vezetnek. O. B. Arany után Csak a bronzért... vissza a szót a brigádvezető. Hogy jó órában mondjam, eddig nem volt különösebb gondunk, pedig előfordul, hogy egyik percről a másikra meg kell változtatni az ételkínálatot, mert nem kapjuk meg a szükséges nyersanyagot. Igen, hallottam én is meg társaim is, arról, hogy dicsérnek bennünket. Bevallom, ez jólesik, mert legalább nem megyünk haza csüggedt, esetleg bosszús arccal... — Valóban, a Salgó arról híres, hogy háziasán főznek a szakácsok. Valószínű, ezért jönnek hozzánk mindig szívesen az Alföldről idelátogató turistacsoportok — ' szól ismét a brigádvezető, majd hozzáfűzi — Sajnos, az idén nem tudni mi okból, jóval kevesebb csoport érkezik, de jelentősen csökken a rendezvények száma is. — No, meg arról híres az éttermünk, hogy itt megvan az egyetértés. Ez nem jelenti azt, hogy esetenként nincs idegeskedés, de azt mindany- nyian hamar elfelejtjük. A brigád mindegyik tagjával eddig szót tudtam érteni — mondja az üzletvezető. A konyhában az egészség- ügyi előírásoknak megfelelően elkészült ételek a felszolgálók segítségével kerülnek a tiszta abroszokra, az egyéb étkezéshez szükséges kellékekkel ellátott asztalokra. — Én jól együtt tudok dolgozni Icukával, — Nemcsok Lászlónéval, — Oláh Jancsival és a többiekkel. Mi ennek a szakmának a szépsége? — ismétli a kérdést, majd így folytatja: — A gyári munkához képest változatosabb, tisztább, sok emberrel találkozik a felszolgáló. Egy biztos, csak az tud teljes értékű munkát végezni, aki szereti önként választott szakmáját. Ezt a vendég az első pillanatban megérzi, — kapcsolódik a beszélgetésbe Pri- bisán János felszolgáló, aki immár tíz éve vallja magát vendéglátósnak és Nagybá- tonyból jár be dolgozni. Nemcsok Lászlóné is azok közé tartozik, aki szereti szakmáját, úgy is mondhatnám, hivatásának tekinti. Tizenhetedik éve kérdezi mosolygósán, kulturáltan a betérő vendégtől, mit parancsol, esetleg mit ajánlhat, az étkezés befejezéseképpen pedig milyen ínyencséget hozhat még. Az előfizetéses menüt fogyasztótól pedig udvariasan megkérdi: Melyiket hozhatom? Véleménye szerint a vendégek nagyon rendes emberek. Elvétve akad csak köztük olyan, amelyik megfeledkezik magáról. Ezt a gondolatot hamar lezárja. A következők közlése során viszont melegebbé válik a hangja: — S#k iskolás gyerek jár hozzánk, nagyon szeretjük őket... Erről jómagam is többször meggyőződtem. A brigád ígéretének megfelelően nagyon ügyel a környezeti kultúra előírásainak megtartrására. — Allergiásak vagyunk a tisztaságra. Mindennap ellenőrizzük a mellékhelyiségeket is. Tudjuk, hogy esetenként nem úgy néz ki, ahogy sze- netnénk. Sajnos, az utcáról olyanok is bejönnek, akik bizony... — harapja el a szót a brigádvezető. — Ebben talán a felszolgálóknak is részük van — vetem közbe. — Nem hiszem. Nálunk józan ’ felszolgálók dolgoznak. Ha a vendégtől el is fogadnak valamit, mindig tudják, hol a határ — nyomja meg a szót az üzletvezető. — Egy éve nem volt nálunk verekedés — mondja büszkeséggel a hangjában Pri- bisán János. Végül rövidesen arról, miként tudnák növelni a forgalmat oly módon, hogy pótolják az első félévi lemaradást, és teljesítsék a tavalyinál tíz százalékkal nagyobb forgalmi tervet? — Ha más lenne a zenekar — állítja határozottan az üzletvezető. — Igen, tudunk erről a gondról, az ezzel kapcsolatos fegyelmezetlenségről. Egyetértek azzal is, hogy a zenekar muzsikája nem valami vendégmarasztaló. Közülük kettőjük ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, mert munkájukat hanyagul végezték. A többiekkel is közöltem, amennyiben alapvetően nem változtatnak a magatartásukon, munkájukon, szerződésüket nem fogom megújítani. Egyébként a brigádra mindig lehetett számítani, elismerés illeti munkájukat. Kisebb szakmai gondjaink vannak, de reméljük, ezek is megoldódnak, — válaszol a problémákra Dombi András, a vállalat igazgatója. A vendégek pedig továbbra is azzal az érzéssel ülnek le az asztalokhoz, hogy figyelmes, kultúrált. gyors és pontos kiszolgálásban lesz részük. Megtehetik, mert itt, úgy látom, joggal mondják, hogy valóban kedves vendég a vendég, mégha igényes is. (venesz) ] NÓGRAD — 1980. augusztus 14., csütörtök 3
