Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

I

A józan világot foglalkoztatja

Szovjet javaslat a fegyverkezés csökkentésére

Nagy érdeklődésre és támogatásra találtak szerte a világon a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó szovjet javaslatok. amelyeket Leonyid Brezsnyev ismertetett a Szov. jetunió és az NSZK vezetőinek legutóbbi moszkvai tárgyalásain — állapítja meg Igor Orlov, a TASZSZ politikai szemleírója.

A Szovjetunió — kiemelve a nukleáris fegyverkezés megszüntetésének elsődleges fontosságát — azt javasolta, hogy kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris fegyverek összes fajtái gyártásának megszüntetéséről és a készletek fokozatos csökkentéséről, majd megsemmisítéséről.

Azzal a felhívással fordult a nyugathoz, hogy tegyen félre mindenféle „pótfegyverkezési” programot és mondjon le az új típusú fegyver- rendszerek gyártásáról, akár rakéta-, akár neutron-, akár vegyi-, vagy egyéb fajta fegyverről legyen szó,

A Szovjetunió javasolta továbbá, hogy vitassák meg a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverzetek és ezzel együtt és szoros összefüggésben az amerikai előretolt fegyverrendszerek kérdését. Az erről szóló megállapodások a SALT—II szerződés ratifikálása után léphetnének életbe.

Az új szovjet javaslatok — írja Orlov — reális lehetőséget nyújtanak a megállapodásra, ezért még nem késő, hogy megállítsák a Washington és a NATO határozata nyomán a közép-hatótávolságú rakéták terén megindult fokozott fegyverkezést.

Az úgynevezett új amerikai nukleáris stratégiáról szóló 59. számú elnöki rendelet kihirdetésének fényében —, hangsúlyozza a TASZSZ szemleírója — most még világosabban rajzolódnak ki azok a hosszú távra szóló veszélye« elgondolások, amelyeknek szellemében Washington ráerőltette nyugat-európai szövetségeseire a rakétatelepítési határozatot.

Európa népei égetően érdekeltek abban, hogy reális alapon haladéktalanul megkezdődjenek a tárgyalások a közép-hatótávolságú' nukleáris rakétafegyverekről. Erre nyújt, valós lehetőséget a szovjet javaslat — hangsúlyozza befejezésül a TASZSZ szemleírója.

Tájékoztató Lengyelország helyzetéről

L'Unifa-tesztiválra

Sürgető feladat a termelés hatékonysága

készülnek

A demokrácia

Lengyelország gazdasági helyzetéről, bel- és külpolitikájáról adott áttekintést Jerzy Lukaszewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Varsóban működő külföldi tudósítók kérdéseire válaszolva a többi között elmondta: a 70-es években az ország gazdasága nagy fejlő, désen ment keresztül, létrejött a korszerű ipari potenciál, mégpedig 90 százalékban saját erőből. A külföldön felvett hiteleket jól használták fel, de két tényezővel nem számoltak. Az egyik: a tőkéspiacon bekövetkezett árrobbanás volt; a másik: nem számítottak arra, hogy Lengyel- országnak évi hat-kilenc millió tonna takarmányt kell importálnia. Az idei észtén- , ■, dóben jelentős „ „hi teltörlesztések esedékesek, ezért volt szükség az exportterv Júniusban történt módosítására — mondotta Lukaszewicz és hozzátette: a kiviteli terv módosítása a legszükségesebb import biztosítását is szolgálja.

A mezőgazdaság idén — a kedvezőtlen időjárás, a súlyos árvizek ellenére — a tavalyinál várhatóan másfél millió tonnával több gabonát takarít be, ám még ez is mintegy kétmillió tonnával kevesebb a tervezettnél.

Sürgető feladat — mondotta Jerzy Lukaszewicz — a gazdálkodás hatékonyságának növelése, ezen belül a nyersanyagokkal és a munkaerővel való takarékoskodás, továbbá az, hogy a termelékenység gyorsabban növekedjék, mint a bérek.

Lukaszewicz szólt a júliusban lezajlott — és főként a gépipart érintő — egyes munkabeszüntetésekről is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a lengyel dolgozók alapvető érdekeit és ismertette a kormányzat álláspontját. Beszámolt arról is, hogy a gépiparban az idei év harmadik negyedére tervezett béremeléseket a gondok megoldása céljából előbbre hozták.- Külpolitikai kérdéseikről Szólva rámutatott: é Léhgyel Népköztársaság az európai és a világbéke őszinte híve és az az álláspontja, hogy a nemzetközi helyzetben tapasztalható nehézségek ellenére türelmes párbeszédre van szükség. Támogatjuk a helsinki záróokmányban foglaltak tel jel megvalósítását, a madridi konferenciától pedig azt várjuk, hogy tárgyszerű megbeszélésekre kerüljön sor az államok közötti bizalom erősítése érdekében — mondotta Jerzy Lukaszewicz.

védelmében

Bologna készül a L’Unita- fesztiválra, az Olasz KP országos sajtóünnepségére. A fesztivált augusztus 30. és szeptember 14. között rendezik meg és külön megemlékeznek az augusztus 2-i fasiszta terrorakció áldozatairól — mondották az MTI római tudósítójának kommunista forrásból,

A fesztivál ^ külföldi főszereplője az afrikai kontinens lesz. Bolognába várják egy sor felszabadítás! mozgalom, illetve felszabadult állam képviselőit, köztük a zimbabweieket. Szolidaritásukról akarják biztosítani a „harmadik világ” népeit, és felhívni a figyeírnet' %fc észak— déli párbeszéd- fontosságára. 1

A bolognai Parco Mordban megrendezendő kéthetes ünnepségsorozat legfőbb témája a demokrácia védelme a jooboldali veszéllyel szemben — összefüggésben a legutóbbi tömogmeszár! ássál is. Tömegmozgósítással kívánják alátámasztani arra irányuló követelésüket, hogy derítsék ki, kikből tevődik össze a politikai terrorizmus „agy- trösztje” és hogy vonják felelősségre az államhatalmi szervekben meghúzódó cinkosokat is.

Kalandorkodas a béke ellen

Carter amerikai elnök 99.

számú, az új amerikai nukleáris stratégiáról szóló direktívája a jelenlegi amerikai kormányzat veszélyes kalan- donságáról, a béke és az egész emberiség sorsához való felelőtlen viszonyulásról tanúskodik — jelentette ki Dusán Spácil, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszter-helyettese.

Az amerikai vezetők nem először vetik fel a „korlátozott atomháború” elméletét. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy bármilyen atomkonfliktus a jelenlegi körülmények között azonnal globális jelleget öltene.

Szembetűnő — jegyezte

meg nyilatkozatában a csehszlovák külügyminiszter-helyettes —, hogy Washington éppen abban a pillanatbah nyilvánította ki agresszív terveit, amikor a Szovjetunió ismét megerősítette azt a készségét. hogy alkotóan oldják meg a leszerelés összes kérdését.

Mi, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban mélyen felháborodtunk az Egyesült Államok agresszív politikája miatt és határozottan elítéljük Carter kalandorterveit — hangsúlyozta végezetül a csehszlovák külügyminiszterhelyettes.

Vádolják a miniszter- elnököt

A Portugál Szocialista Párt és a Portugál KP szerdán hivatalosan kérte a parlamentben, indítsanak vizsgálatot Sá Cameiro miniszterelnök pénzügyi helyzetének tisztázására.

Mint ismeretes, az utóbbi hetekben a jobboldali kormány .^.„miniszterelnökének anyagi helyzetét firtató cikkek egész sora jelent meg az ország haladó sajtójában. Többek között az „O Diário” című lisszaboni lap azzal vádolta a kormányfőt, hogy

1977-ben „csalárd módon” szabadult meg egy államosított banknál 35 millió escudo (mintegy 3 millió francia frank) adósságától. Egyes lapok egyenesen Carneiro „Wa- tergate-jéről” írtak. A miniszterelnök tagadta az állításokat és pert indított a cikkek szerzői ellen.

Korszakalkotó szerződés

A második világháború után kötött nemzetközi szerződések közül jelentőségében csak nagyon kevés múlja felül azt az okmányt, amelyet immár éppen egy évtizede Moszkvában Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt írt alá: a Szovjetunió és az NSZK szerződése ez, s a tizedik évfordulón bízvást mondhatjuk, hogy hatását, tekintve lényegesen több mint két ország megállapodása a békés egymás mellett élésről.

Előzmények

Ezt a szerződést akkor méltányolhatjuk teljesértékűen, ha történelmi összefüggéseiben vizsgáluk. Tény. s a ma élő generációk közül a fiatalabbaknak ezt már el kell mondani, mert hiszen nem élhették át, hogy a második világháborút követően Nyugat- Németországnak, a mai szövetségi köztársaságnak élet- rehívói mindenekelőtt azt a szerepet szánták, hogy váljék előőrsállammá Európában a szocializmus pozíciói elleni általános offenzívóban.

Egyik fő politikai eszköze ennek a programnak az úgynevezett revansizmus volt. A revansizmus pedig nem volt

— « maradványaiban ma

sem — más, mint megtörtént társadalmi változások és meghúzott európai államhatárok kétségbevonása. Ez kellett ugyanis ahhoz, hogy a Szovjetuniót és európai szövetségeseit, tehát mindazokat a népeket, amelyek a hitleri birodalomnak korábban áldozatául estek, majd a fasizmus bukását kővetően a történetekből mélyreható konzekvenciákat vontak le, sakkban tartsák, megfélemlítsék.

Évtizedek teltek el e politika jegyében. S csakis a kelet—nyugati erőviszonyokban a hatvanas évek folyamán a szocialista államok javára bekövetkezett döntő pozíciójavulások vezettek el oda, hogy az NSZK-ban is követelni kezdték a szociáldemokrata ellenzék legelőrelátóbb vezetői az ország egész külpolitikájának felülvizsgálatát.

A revansizmus bukása

1969 őszén az NSZK-ban új koalíció jutott kormányhatalomra: Willy Brandt szociáldemokratái és Walter Scheel szabaddemokrata pártja. Ma már történelmi tény, hogy ezek az államférfiak felbecsülhetetlen szolgálatot tettek

e kontinensnek a szovjet— nyugatnémet szerződésre tett moszkvai ajánlat elfogadásával. Elindult tíz esztendővel ezelőtt egy folyamat, amit az NSZ1Í új keleti politikája néven emlegetnek, s ami — tömören meghatározva — nem több, de nem is kevesebb, mint a tőkés Európa legerősebb államának kiegyezése a szocialista Európa egészével, a békés egymás mellett élés, a határok tiszteletbentartása alapján, a kölcsönös bizalom megteremtésére törekedve.

A szovjet—NSZK szerződést ugyanis követte az NSZK és az NDK alapszerződése, tehát a szocialista német állam teljes szuverenitásának az elismerése, a lengyel—NSZK szerződés, amely pecsét az Odera—Neisse határon, aztán a prágai szerződés, amely nyugatnémet részről politikai jóvátétele a csehszlovák állam 1938—39-ben végrehajtott megsemmisítésének. Szocialista szövetségeseinkkel együtt, mi is e folyamat egyik alkotóelemeként teremtettünk teljes értékű diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val. Végül, de korántsem utolsósorban, idetartozik a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás, armly felszámolta a második világháború után keletkezett legveszélyesebb európai válsággócot.

A szovjet—nyugatnémet szerződés, a nyomában kibontakozott folyamat nélkül Európa soha sem jutott volna el a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányáig. Kontinensünk nem juthatott volna abba a politikai állapotba, amelyre ma is az a jellemző, hogy alapjában véve kedvező hatást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre. Ma nemcsak azt mondhatjuk, el, hogy Európában nincs akut válság, hanem azt is, hogy Moszkva és Bonn viszonya a világbéke erősítője.

Schmidt felismerése

önámítás volna az évfordulón nem ejteni szót arról, ami ma árnyékot vet az NSZK nemzetközi pozícióira. Bonn és a szocialista országok viszonyára. Ez a NATO rakétafegyverkezési programjának szorgalmazásában játszott nyugatnémet szerep. Igaz, amikor Bonnban rájöttek: az Egyesült Államok mai vezetői őket is eszközül akarják felhasználni a Szovjetunió ellen kezdeményezett új erőpolitikájukhoz, Helmut Schmidt kormánya volt az is, amely legelsőül próbálta e program rossz szellemét korlátozni. Van tehát remény arra, hogy e roppant jelentőségű probléma kezelése közben a nyugatnémet kormány a jövőben többször gondol a moszkvai szerződés betűjére, és szellemére, mint eddig tette.

Hajdú János

NÓGRAD - 1980. augusztus 14.. csütörtök

A legfontosabb sorompó

Tíz esztendeje, a szovjet diplomácia kitartó erőfeszítéseinek eredményeként megszületett századunk egyik legfontosabb egyezménye, az úgynevezett atomsorompő- szerződés. Ennek lényege az, hogy nemzetközi megállapodással veszi elejét a nukleáris fegyverek tömeges elterjedésének, vagyis leereszti a józanság és felelősségérzet sorompóját egy olyan folyamat előtt, ami beláthatatlan következményekhez vezethetne.

Sajnos, a megállapodást nem minden nagyhatalom írta alá. Megtagadta az aláírást Franciaország, bár Párizsban kijelentették, hogy „enélkül is tartják magukat az egyezmény szelleméhez”, valamint a Kínai Népköztársaság, amely még szóbeli ígéretet sem tett és magát a megállapodást is nyíltan ellenezte.

Az egyezmény fontos pontja volt. hogy ötévenként a konferenciák svájci városában, Genfben összeülnek az érdekeltek és megvitatják, hogyan valósultak meg a megállapodás előirásai és mit kell tenni a jövőben a maradéktalanabb megvalósulásért. Genfben most másodszor került sor Ilyen tanácskozásra. Az összkép meglehetősen vegyes. 114 állam aláírta az egyezményt, amelyről megállapítható. hogy lényeges szerepe volt a nemzetközi feszültség enyhítésében. Problémák azonban bőven maradtak — és nemcsak azok miatt, akik kívülmaradtak ezen az egyezményen.

Az aláíró nagyhatalmak

közül — mint erre Genfben, a perui delegátus most újra rámutatott — csak a Szovjetunió vállalt olyan kötelezettséget, hogy nem alkalmaz atomfegyvert az atomfegyverrel nem rendelkező országokkal szemben. Sajnos, ugyancsak egyedül a Szovjetunió tesz meg mindent valamenv- nyi atomkísérlet teljes betiltásáért a nagyhatalmak közül és e>z a törekvése enyhén szólva nem talál igazán pozitív visszhangra több. nukleáris arzenállal rendelkező hatalom részéről.

Nincs minden rendben » szerződés elsőrendű célja, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása körül sem. A megállapodás értelmében nukleáris technológiát valamennyi állam csak a Nemzetközi Atomenergia ügynökségen keresztül, tehát e szervezet ellenőrzésével kanhat — természetesen kizárólag békés célra. Bizonyos nyugati cégek. sőt. államok ezt a kulcsrendelkezést kerülik meg azzal, hogy támogatják egyes országok atomfegyverszerzési törekvéseit. Izraelt*5! kezdve, Dél-Afrikán át. egészen n pakisztáni katonai diktatúráig, növekszik azoknak az agresz- szív rezsimeknek a száma, amelyek nyugati — Pakisztán esetében kínai — segítséggel megkerülik a most tízéves megállapodást.

Márpedig a sorompó azért sorompó, hogy mindenki megálljon előtte. Ez alól nem lehet kivétel semmiféle önmagában is gyanús politikai indíték.

Harmat Endre

A Polovcsak család kálváriája

Jogellenesen tartják vissza

A szovjet külügyminisztérium szerdán újabb jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez azzal kapcsolatban, hogy az amerikai hatóságok továbbra is durva önkényt alkalmaznak a Polovcsak házaspár, szovjet állampolgárok ellen, akik rokoni meghívásra tartózkodtak az Egyesült Államokban.

Miután 'a Polovcsak család az Egyesült Államokban jogilag kiszolgáltatott helyzetbe került és anyagi problémái támadtak, úgy döntött, hogy visszatér a Szovjetunióba. Ekkor az amerikai hatóságok törvényellenes, embertelen akciót indítottak ellenük azért, hogy ne térhessenek vissza gyermekeikkel együtt hazájukba. Az amerikai bíróságnak az . a döntése, hogy a Polovcsak házaspár 2 gyermekét, Natalját és Vlagyimirt az Illionis állambeli hatóságok „gondjaira bízza” nyilt próbálkozás arra, hogy megosszák a családot, s a

gyermekeket így elszakítsák szüleiktől. E durva közbelépés tényleges mozgatrugóíról tanúskod Uv"-!« a példa nélkül álló képtelen döntés, miszerint az amerikai külügyminisztérium jóváhagyásával „politikai menedékjogot” adtak a 12 éves Vlagyimirnak.

A jegyzék hangsúlyozza,' hogy az amerikai hatóságoknak a Polovcsak házaspárral szemben tett lépései teljes

mértékben jogellepesek. A család szétválasztására irányuló, politikai hátterű lépést nem lehet , másképp megítélni, mint az erkölcs és az emberiesség eleveivel ellentétes akciót.

A Szovjetunió külügyminisztériuma a Polovcsak házaspárral szemben tanúsított törvénytelenség és erőszak miatt erőteljes tiltakozásának ad hangot és ragaszkodik ahhoz, hogy a családnak biztosítsanak lehetőséget a Szovjetunióba való akadálytalan hazatéréshez.

Nem tisztázott a merénylet háttere

Nyolcvankettő a halottak száma

Olaszországban szerdán 82- re emelkedett a bolognai merénylet halottainak száma. Legutóbb egy 16 éves lány halt bele sérüléseibe. Édesanyját még a robbanás pillanatában veszítette el, két testvére pedig súlyos sérülésekkel kórházban fekszik.

A római La Republica szerdai számában párizsi keltezéssel interjú jelent meg azzal a Paul-Louis Durand- nal aki. mint a francia rendőrség felügyelőhelyettese, kapcsolatban állt az olasz újfasisztákkal' és nem sokkal a bolognai merénylet előtt az olasz városban is járt. Az állásából felfüggesztett felügyelő azt tanácsolta a nyomozóknak, hogy inkább az olasz és a francia titkosszolgálatok háza táján nézzenek körül a bolognai merénylet hátterének és politikai mozgatórugóinak az ügyében. A láp máshelyütt megírta azt is, hogy az olasz kormánykoalíciót ellentétek marcangolják fontos politikai kérdések, így a terrorizmus elleni harc vonatkozásában. Emlékeztet arra a nyilvános vitára, amely a szocialista párti Salvatore Formica szállítási miniszter és Virginio Rognoni kereszténydemokrata belügyminiszter között zajlott le az olasz biztonsági szervek megbízhatóságáról, amelyet Formica kétségbe vont.

Szerdán Viterbóban eltemették a két napja meggyilkolt két csendő't, akit feltételezhetően terroristák öltek meg, amikor igazoltatni próbálta őket. Ugyancsak szerdán ismeretlenek agyonlőtték a szicíliai Castervet- rano kereszténydemokrata polgármesterét.

{