Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-05 / 182. szám
I A salgótarjáni Nógrád táncegyüttes bizonyította jó hírét. nézsal vegyes kar ismét nagy sikert aratott. A terényi Mihalik Mihály szlovák népballadát adott e'lő A tardosbányai Vörösmárvány táncegyüttes a (ölvonuláson. Népviseletben — Vanyarcrói. Gyönyörű idő köszöntött vasárnap reggel az immár tizennegyedik alkalommal megrendezésre kerülő banki nemzetiségi találkozó több ezer résztvevőjére. Nógrád megye szlovák és német anyanyelvű lakóinak hagyományos ünnepén jelen volt Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, Mar- czinek István, a Hazafias Népfront megyei titkára, Vastag Ottilia, országgyűlési képviselő, A losonci járás képviseletében Aibner József a járási nemzeti bizottság titkára, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára: Alt Gyula, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének tiszteletbeli elnöke, nyugalmazott főtitkár, dr. Wild Frigyes, valamint dr. Varga József, az MSZMP Rétsági járási Bizottságának titkára, és Gresina István, a járási hivatal elnöke. Megpezsdült az élet vasát" nap reggel a szép fekvésű kisközségben. Zászlókat lobogtatott a szél a vízi színpadról térzene ébresztette a későn kelőket. A tóparti bejárónál népművészek ütöttek fel sátrakat. A találkozón bemutatkozó művészeti csoportok zenéstáncos felvonulásával kezdődött a program. A szebbnél- saebb népviseletekbe öltözött táncosok és énekesek muA nagyszámú nézősereg magas színvonalú műsorokat láthatott. uhui ................................................................................................ A zon a bizonyos napon, egyenruhások tucatjai vonultak fel Tutenkámen sírjánál. Tíz óra körül megjelent a középmagas, nagy bajuszú ember, aki az „elfelejtett fáraót” megtalálta: Howard Carter. Egy rendőrtiszt állta el az útját. „Állj! Itt senki nem mehet át I” Carter felvonta a szemöldökét „Ez az én sírom. Enyém a licencia”. „Tudom, ki ön. Mr- Carter. A tilalom azonban éppen önre vonatkozik”. Az archeológus haragosan szitkozódott, mielőtt megfordult volna ö fedezte fel a sírt. Nem hagyott magának pihenőt, éjjel-nappal dolgozott. hogy preparálja a leleteket. és napfényre hozza. És most a rendőrök akadályozzák meg abban, hogy belépjen a „saját" sírjába. 14 óra körül delegáció érkezett. élén Pierre Lacauval, a kairói Ókori Intézőség vezetőjével. A királyi sírbolt A múmia titka (4.) Botrány a fáraó sírjánál bejárata előtt Pierre Lacau egy levelet vett elő' a zsebéből. A tartalma: amennyiben Carter vonakodik átadni a sir kulcsát, fel kell törni az ajtót. Intésére mesteremberek léptek elő. Elkezdték szétfűrészelni a nehéz lakatokat, melyekkel az a két vasajtó volt lezárva, amelyek a Tutenkámen nyugvóhelyének belsejébe vezető utat biztosítottákEbben az órában az archeológia történetének legnagyobb leletének a sorsa a híres „selyemzsinóron” függött. A selyemzsinór ebben az esetben az a két vastag kötél volt, mellyel Carter és segítői a fáraó sírjának tonnás súlyú fedőlapját felemelték. NÓGRÁD - 1980. augusztus 5., kedd Mielőtt azonban a fedelet eltávolították volna, hogy a múmiához férhessenek, kitört a botrány. 1924. február 13-án, kilenc nappal a különítmény megérkezése előtt, • Carter meghívta a vállalkozásban résztvevő amerikai és angliai tudósok feleségeit, hogy tekintsék meg a sírboltot. A kormányképviselőknek, akik a sírbeli munkákat felügyelték, nem volt kifogása ellene. Nem így az újonnan kinevezett közmunkák miniszterének. Megtiltotta Carternak, hogy bemutatót tartson a hölgyeknek. Az archeológus és munkatársai. akiknek feleségei éppen akkor érkeztek meg a Királyok völgyébe, annyira felháborodtak ezen. hogy „sztrájkba” léptek. Mérgükben azt ri elfelejtették, hogy a nehéz köfedél köteleken függ. zsikaszó mellett érkeztek a vízi színpadhoz, ahol ünnepi nagygyűlés kezdődött Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese meleg szavakkal köszöntötte a találkozó résztvevőit. Beszédében kiemelte a tizenkettedik pártkongresszus megállapítását: „az itt élő nemzetiségiek hazánk egyenrangú állampolgáraként vesznek részt az építőmunkában, a politikai életben. Otthonra leltek, jól érzik magukat hazájukban, a szocialista Magyarországon”. Elmondotta, hogy a szocialista társadalomban a nemzetiségi lakosság a népek közötti barátság építője, tevékeny részesei a kulturált egymásra hatásnak. Aktív résztvéte- lük a termelésben, a politikai életben, a kulturális mozgalmakban azt bizonyítják, hogy országunk gazdáinak vallják magukat. Nógrád megye 24 községében, a tanácsokban, politikai és társadalmi szervezetekben a nemzetiségi dolgozók aránya eléri vagy meghaladja az 50 százalékot. Különös gond- dal szorgalmazzák a kétnyelvű községekben a nemzetiségi nyelvi kérdést, 12 település iskolájában tanórákon oktatják a nemzetiségi nyelvet, több ezer tanulónak. Közművelődési intézményekben elsősorban könyvtárakban, klubokban, szakkörökben biztosított az anyanyelvi képzés. Különösen büszke lehet megyénk az országosan is elismert amatőr nemzetiségi művészeti csoportok munkájára. Szerepük a hagyományok, a népszokások megőrzésében felbecsülhetetlen. Berki Mihály után a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára, Alt Gyula szlovák nyelven elmondotta, hogy a nemzetiségiek sokat tettek a határ menti jó kapcsolatok erősítése érdekében. Ékes bizonyítéka ennek, hogy ezen az országosan is kiemelkedő rendezvényen itt vannak a losonci járás párt- és állami vezetői. Dr. Wild Frigyes németül köszöntötte az ünneplőket. Goethét idézte, amikor arról beszélt, hogy a népd kultúrát megőrizni mindenkinek Carter és Kairó haragos leveleket váltottak- Amikor Carter elutasította a tilalom akceptálását, , megvonták Lord Carnarvon özvegyétől a licenciát, mely Carterre is érvényes volt. Kimondták, hogy nem léphet be a sírba. A király aranyszarkofágja fölött azonban még mindig ott függött a tonnás súlyú kőfedél. A kötelek minden percben elszakadhattak volna. és a fedél szétzúzhatta volna a múmia aranyburkolatát. A két vasajtón folyó fűrészelő munkálatok, melyre Pierre Lacau felügyelt, végtelenül elhúzódtak. Csak késő délután szedték le a lakatokat. Amikor a második ajtó is kinyílt, Lacau előrontott. Lélegzetvisszafojtva rohant be s sírba. Tartanak még a kötelek? Már pár pillanat múlva visszajött Semmi sem történt- A kötelek azonban úgy megereszkedtek, hogy a fedőlap már majdnem a szarkofágon feküdt. Következik: szobor. 5. A festett kötelessége. A nemzetiségi napok eseménysorozata a béke, a barátság, az együttműködés példája, egyik biztosítéka a nemzetiségi kultúra hagyományainak őrzésére, ápolására. Az ünnepi nagygyűlés szónokai után a meghívott amatőr művészeti csoportok vették birtokukba a vízi színpadot és több mint három órán keresztül szórakoztatták az egyre gyarapodó közönséget. Fergeteges sikert arattak a salgótarjáni Nógrád táncegyüttes tagjai, nagy tapsot kapott a vendég losonci Ipoly népi együttes. Nagyszerű programot mu* tátott be a városlődi Rozmaring néptáncegyüttes, nem felejtik majd a jelenlevők a terényi Kiss Mihály citera- iátékát, a nézsai vegyes kart, a tardosbányai szlovákok táncait, a legéndiek szlovák és magyar népdalait. mint, ahogy emlékezetes marad a Börzsöny tánc- együttes leánytánca és a terényi fiatalok műsora is. A délutáni tűző nap csak még forróbbá tette a „hivatásosok” sikerét. Három órától ugyanis Béres Ferenc, Bodza Klári. Békeffi Sarolta, Pere János és Boroczki József népdalokkal és magyar nótákkal szórakoztatta a közönséget. A városlődi Rozmaring néptánccgyüttei Föllépésre várva... Sokan a vízben kereste!« menedéket a tűző nap elől. Szűknek bizonyult a kijelölt terület, hiszen legalább ötezren váltottak belépőt a strandra. A rétsági Börzsönyvidéki ÁFÉSZ kellőképpen gondoskodott a közel tízezer vendég ellátásáról. Ételben es italban késő estig nem volt hiány. Jó ötletnek bizonyult a rendezők részéről, hogy nép- művészeti vásárt rendeztek. Sokan vettek dr. Bolyós András és felesége kékfestőterí- tpiből, Andrejszki Kati bőrmunkáiból, Sasvári János festett népi műbútoraiból. Jövőre nyilván még többen jönnek majd a népi iparművészek közül és nagyobb lesz a választék fazekasmunkákból, szőttesekből. A 14. nemzetiségi találkozó egész napos programja jól sikerült. Akik ott voltak, kitűnően szórakoztak és jövőre újra eljönnek. Éppúgy, mint a művészeti csoportok tagjai, akik úgy búcsúztak egymástól: viszontlátásra jövőre. A tudósítást készítették: Hortobágyi Zoltán (szöveg) Bábel László (kép) íí*f: v I Nemzetiségi taláüiozó Bánhon
