Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
Úton :á ró 7 ff £gyvágányon ff Az „egyvágányon”, amolyan szakmai kiíejezés féle, vasutas körökben használatos talán és semmi mást nem jelent, mint amit első látásra ígér: közlekedést egyazon vágányon. A következő útimegfigyelések is egyazon „sínpáron” futnak, egyazon téma súlyát horozzák, szerencsésebb esetben adják tovább, s ez pedig a sokat és sokféleképpen emlegetett hazafíság, a szülőföld megismerésének, szereiének sokágú kérdése. Mindenfajta általánosítást kerülni szeretnék. Mégis általánosítva kezdem: mintha kevesebb lenne a „magyarázó felnőtt”. Arra a kivesző típusra gondolok, akik gyerekük, unokájuk kezét fogvá, vagy „csupán” ismerős, esetleg alkalmi ismeretségű gyerekek figyelmét lekötve, valamit hosszasan, nagy türelemmel magyaráznak. Egy táj, egy nevezetes épület, egy, a múlthoz kapcsolódó, emberi értékei miatt átadni érdemes élmény egykorvolt főszereplőire gondolva mondom, mintha egyre kevesebben lennének a „megszállott mesélők". Prágai szállásunk, a „B” kategóriájú Hotel Union, a legendáktól tarka Visehrad (Magasvár) közvetlen tövében, amolyan szecessziós, mostanra bizony jócskán megkopott, átalakult szálloda volt — nagyon családias hangulattal. A családi hangulatot maguk a családok hozták falai közé. Feltűnően sok csehföldről, Szlovákiából, Moráviából érkezett család szállt meg az Union viszonylag olcsó, összkomfortot távolról sem kínáló szobáiban. Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkezett családok gyermektagjai hatalmas lelkesedéssel vették birtokba a szálloda valamennyi helyiségét. Ha meggondoljuk, csupán az a tény, hogy. a nyár egy részét szállodában, a fővárosban tölthetik — semmihez sem hasonlítható élménynek számíthatott a gyerekeknek. A családok reggelente útnak eredtek. Később találkozhattunk velük az Óváros girbe-gur- ba utcáin, a hidakon, fenn a várban, mindenütt Prágában. Járták a várost az idegenek csoportjaival együtt, mégi* külön. De ami ennél fontosabb: nem csak a szabadságuk egy részét áldozták a szülők a prágai tartózkodásra. Magyarázni, megismertetni, megismerni, kérdezni sem voltak restekl Anélkül, hogy az iskolai tanulmányi kirándulások hasznát kétségbe vonnám: oz apai, anyai „kalauzolás" semmivel sem helyettesíthető. Legkevésbé a televízió ismeretterjesztő előadásaival, útifilmjeivel, amelyekhez így szól a szülői használati utasítás: „Látod, ilyen nagy a Duna...” Szalai Sándor szociológusról sugárzott portréfilmet a minap a televízió. A megragadó stílusú, kristálytiszta logikájú tudós kedvesen beszélt unokáiról, arról a szabadságról, amely a nagyszülőket és az unokákat a „közös ellenség” a szülővel szemben szoros kötelékbe fűzi. A kedves „felelőtlenségről”, amely csak azért lehetséges, mert szabadabban, úgyszólván kötetlenül tarthatnak kapcsolatot. Számomra az a nagyszülő rokonszenvesebb, aki a felelősséget tovább viszi az unokákkal kialakított bensőséges kapcsolataiban is, Ezzel alighanem az idézett tudós is egyetértene. Miért szeretem személy szerint ezt vagy azt a táját a hazának: miért ismerem, miért ismerős vala- *mi, vagy valaki akkor is, ha most látom először; miért vallom magaménak azt a világot is, amelyet pedig nem ismerhettem *— mindezt elsősorban nagyapámnak köszönhetem. Aki a leglényegesebb dolgokkal, az engem körülvevő világgal ismertetett meg — saját élményeinek elmondásával. Es a szentenciákkal, amelyek igazságát később talán kár volt a saját bőrömön kitapasztalni. A hazaszeretetre nevelés legfőbb támpontjai éppen a nagyszülők lehetnek (azok is az esetek nagy részében), de csak akkor, ha találkoznak az unokák és nagyapák/ A feloszlott nagycsaládok idejét éljük. A kisebb családok viszonylagos szétaprózottságának idejét is megértük. Nemcsak a nagyapák; a szülők sem találkoznak annyit, és olyan intenzitással a gyerekekkel, mint az feltétlenül szükséges lenne. És a szakadék tovább nőhet, nő is „magától”. Hatalmas mennyiségű, minőségű, átadásra érdemes tapasztalat, életismeret, történelmi és Ismereti érték szunnyad a nagyapákkal együtt a magános házakban, vagy az őregek otthonaiban. Talán ezért kevés, egyre kevesebb a „magyarázó ember”, és nem azért, mert nincs idő arra, hogy megmagyarázzuk saját élményeink, emlékeink alapján: a szülőföld értékei miért, s miben mások, többek, hogy a szülőföld sze- retete és a cselekvés egyazon lapra tartozó dolgok, hogy szeretni is kizárólag tettekkel, nem szájalva lehet, hogy a minket körülvevő valamennyi érték (természeti és mesterséges) egyedül abból a szempontból érték, hogy ml magunk milyen kapcsolatban állunk vagy kerültünk vele. Vasúti nyelven (vagy valami effélén) szólva „egyvágá- nyon” megy a vonat. Reggeli, koraőszi szürkeségben, halvány derengésben. Salgótarjánból a fővárosba. Hatvanon már jóval túljutottunk, amikor a négyéves forma kislegény a dohányfüstös kupéból kikászálódik. Felkapaszkodik a folyosói fűtőtestre (ez a kisemberek rendes állóhelye) s korlátot markolva orrot nyom a kétae tisztaságú ablaküvegre. Pere sem telik, ott áll mellette a nagyapa is. Napbarnított (soha le nem kopik már róla ez a barnaság!), ma is kemény izomzatú, idősebb munkásember, egész életét a szabad levegőn munkával tölthette. Folyik a diskurzus. Egyoldalú a beszélgetés. amelyben az „öreg” viszi a prímet. „Nagyon szép vidék ez... Látod ott azt a házat? Harminc- kettőben, amikor ezt a bevágást építettük, amin most is megyünk, nagyon jó bgii mért ott egy öreg nyanya. * Nézd, csak, milyen szép szllvafák vannak arrafelé.. Látod, azut itt megy mellettünk! Most a vonatból nézzük az autókat, a Jancsi bácsival meg autóból néztük a vonatot. Amikor erre mentünk nemrég. Emlékszel, ugye?... Minek az a nagy rohanás? Látod, most sorompót kaptak, pedig, hogy rohantak.. Azért nem szabad a vágányhoz közel állni, mert nem tudhatod. mi lóg ki a vagonokból. És akkor menthetetlenül elkap valami... Az ott a besnyői templom, ott jártunk egyszer-kétszer, amikor itt építettük ezt a pályát. Gyönyörű aranyképek vannak benne, meg csavart faoszlopok a kertjében, és Jó vizű forrás is ott, ni, a dombon. Ez meg Itt a pecások birodalma, ez a tó. Tele van hallal. Potykákkal. Ilyen szép nagyokkal, ni... és harapnak a kukoricára, mert errefelé van a „kakasgyár” is, Gödöllőnél, ott meg rántottákat ettünk, de mennyit! Szalonnával, hagymával. Szép vidék ez! Minden fája szép. De sokat megpihentünk alatta a csapattal... Most egy vágányon megyünk. Cserélik a sínpárt. Az éjjel megint lefektettek egy szakaszt a bácsik. Itt Jön már a tömltőgép! Oda lett a kram- pácsolás. Nem kár érte. De te azért még tudod, mi az, ugya... Beszéltem róla a múltkor Is. Igazad van. Az ott tényleg a támíaltömítő, látod, felismered, jól van, megy ez... Isaszeg. Itt körben, a dombokon álltak a huszárok, és ott voltak az ágyúk, az ellenség...” A gyerek kerekre nyitott szemmel figyeli a tájat, amelynél jómagam láttam sokkal szebbet is, de amelyet akaratlanul Is másként figyelek már én Is. Müröhögés- sel három „getazbi” stílusú slheder törtet be a lengőajtón, kezük a benzinkutasnadrág (legújabb divat!) zsebében. Műhanyag járással, műnyag- le hanghordozással, mŰ- könnyeden lépkednek valahová. Hátrafelé, a menetiránynak ellentétesen, egy nemlétező büféskocsit keresve. Olyan társtalanul, mintha se apjuk, se nagyapjuk n«n lett volna. T. Pataki László Kedvező tendenciák Gyár és művelődése Elemezték a salgótarjáni síküveggyár kulturális tevékenységét Több mint kétezer ember keresi megélhetését a salgótarjáni síküveggyárban, mely egyike a megye legrégibb, korábban hírnevet kivívott üzemeinek. Helyzete — mint, annyi más gazdasági egységnek — napjainkban változó: a közelmúltban látták el modern technikával, technológiával, kezdődött meg a korszerűség hazai és külhoni Követelményeihez igazodó termékszerkezetváltás, ezekkel összhangban a szakmai, az általános és politikai képzettség színvonalának emelését szolgáló természetes törekvések gyakorlati megvalósítása. Kérdés: milyen megfontoltsággal, meggondoltsággal. milyen személyi és tárgyi feltételek mellett, eredményességgel? Ez érdekelte a salgótarjáni városi pártbizottság vb-t Is, mely a közelmúltban elemezte a gyár kulturális tevékenységét, s fogadott el javaslatokat a végzett munka fejlesztésére. Lássuk, főbb témakörökre tűzve, a tényeket! ELLENSZÉLBEN ELŐRE Az alcím akár lírainak nevezhető szóhasználata hétköznapi nyelvre fordítva azt jelenti, hogy a síküveggyár párt-, gazdasági és tömeg- szervezeti vezetése az utóbbi öt évben a tárgyi feltételek területén bekövetkezett hátrányos változások ellenére Is megtalálta azokat az ösvényeket, amelyeken tovább lehetett lépni a művelődésben. A saját művelődési házhoz szokott gyár, a rekonstrukciós fejlesztéssel és bővítéssel, elesett Intézményétől, s ezt valahogyan pótolnia kellett, már csak azért Is, mert éppen erre az időszakra esett a technikai-technológiai váltás, az egykori „manufaktúra” modern nagyüzemmé válása. A gyár vezetése felismerte, hogy a gyár jövőjét biztosítani csak alapvető változtatásokkal, az emberek gondolkodásának, szemléletének bizonyos fokú megreformálásával lehet. A nagyüzemi pártbizottság élen Járt ebben a tevékenységben. A hetvenes évek első felében kidolgozott, Jól átgondolt káderfejlesztési tervüket mind következetesebben valósították meg, s ennek következtében a síküveg- gyái szakmailag és politikailag egyaránt jól képzett közép- és felsőszintű vezetők sokaságára tett szert. A párt VVVWM/WOMM. xVVO/VAA»'\/VVWVVVVA/\»A/VA/W\A>' Az agyag szerelmesei Kis családi ház nem mesz'Sze Szófia központjától. Az udvarban műhely, kemence és az agyag tárolására hatalmas fészer. Ládák — bennük gondosan csomagolt, barna, mázas-kancsók. Sztojko Gecsev 8 NÖGRAD - 1980, augusztus 31., vasárnap mester és fia, Georgi űri itt a fazekasság ősi mesterségét. Mert a fazekasság náluk öröklött, családi 'mesterség. A falakon, az udvaron körös-körül szebbnél-szebb alkotások: tányérok, korsók, agyagba égetett művészi álmok. Esténként az eresz alatti pádon gyülekeznek a barátok. Orvosok, írók, újságírók — mindannyian amatőr fazekasok. „Jó tanítványok — mondja elégedetten Sztojko Gecsev —, értik, mi rejtőzik az agyagban és mire képes az emberi kéz”. Képünkön: Sztojko Gecsev és fia, Georgi: mindketten igazi művészek, határozott álláspontja, tudatos cselekvése ösztönzőleg hatott a kulturális munkát, a szocialista brigádmozgalmat végsősoron gyakorlatilag irányító, szervező szakszervezeti bizottság munkájára. Közösen gondolkodva megkeresték azokat az ideiglenes lehetőségeket (mert a gyárnak mindenképpen szüksége van munkásotthonra, saját művelődési intézményre), amelyek — ha nem is közelítve meg a korábbi szintet — pótolják a kultúrház lebontása által elveszetteket. A gyárral szembeni lakóházak pincéiben klubhelyiségeket nyitottak, növelték a műszaki könyvtár alapterületét, kiszélesítették a letéti könyvtárhálózatot, oktatási bázist létesítettek, s együttműködést alakítottak ki a közeli Budapesti úti Általános Iskolával, valamint az Ifjúsági és Művelődési Házzal. Mindezek olyan eredményeket hoztak, artielyek nemcsak hogy a körülményekhez képest dicséretesek, hanem példamutatók a jobb tárgyi és személyi feltételek között dolgozó gyárak egynémelyike számára Is. S mögötte nem bújik meg boszorkányság, csupán egységes akaratú, egységes cselekvésű, a realitásokhoz és szükségletekhez igazodó, szorgalmas munka. A PÁRTMUNKA SZERVES RÉSZE ... lett a kulturális nevelő ' munka. A közművelődés-politikai határozatból kiindulva, 1075. őszén kulturális felelősöket választották a pártalap- ■zervezetekben, a tevékenység hatékonyságának növelése céljából. A nagyobb létszámú slapszervezeteknél önálló reszort-, a többieknél megosztott feladatként. Pár éve megalakult a művelődési bizottság. S ezek a tényezők együttesen Járultak hozzá, hogy a síküveggyárban ma már elmondható: a művelődési tevékenység mind folyamatosabban Igazodik a politikai, gazdasági szükségletekhez. A kulturális felelősök rendszerének kialakítása elválaszthatatlan az elért eredményektől, ugyanígy a gyár mindennapi tevékenységétől. Jelenleg a síküveggyár valamennyi pártalapszervezetá- nél kultarális felelős dolgozik. Általános és politikai fel- készültségük, végzettségük a párttagság Összetételéhez igazodik, életkoruk 25 és 43 év között mozog. Változatos képet mutat baosztásuk Is; éppen úgy megtalálható köztük a szakmunkás, mint a betanított, az üzemvezető, mint a diszpécser — továbbá öt nő. A nagyüzemi pártbizottság felkészítésükről, tájékoztatásukról rendszeresen gondoskodik, mivel csak így tudják feladatukat ténylegesen, az adódó és egyben állandóan formálódó igényeknek megfelelő színvonalon ellátni. Ügy várható el tőlük a kezdeményezés is, ha minél több és szélesebb körű munkahelyi, üzemi, városi és azon kivül információval rendelkeznek. Különösen nagyra becsülendő érdemeket szereztek a továbbtanulásra való ösztönzésben, az iskolarendszerű képzés szervezésében, a tanulás feltételeinek biztosításában, vagyis a különböző beiskoláztatások előkészítésében, és megszervezésében. Részt vettek az áprilisi munkás kulturális hetek rendezvényeire való mozgósításban, segítői voltak a szocialista brigádok tartalmasabb kulturális tevékenységének, s egész munkájukkal járultak hozzá ahhoz, hogy a gyárban tovább erősödjék a kultúrát, a műveltséget, a művelődést becsülő szemlélet. HOGYAN TOVÁBB? Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, szögezzük le: a síküveggyárban sikeres, dicséretes, jó úton haladó kulturális tevékenység folyik a pártalap- szervezetekben. A párttagság általában példamutató az önképzésben. a művelődési aktivitásban, s ez kedvező, ösztönző hatással van környezetére. örvendetes, hogy a kulturális nevelő munka az évek során rángott vívott ki magának, mivel sikerült legyőzni azokat a szemléleti akadályozó tényezőket, amelyek az útjában álltak. Ugyancsak jó érzéssel nyugtázhatjuk: a művelődési bizottság kezdi megtalálni üzemen belül a sajátos feladatát, koordináló tevékenységének fő formáit, csomópontjait. Az eredmények mellett azonban szót kell ejtenünk a fogyatékosságokról is, azokról a problémákról, amelyek más gazdasági egységeket is jellemeznek. Az mindenki számára világos, hogy tovább kell lépni, további szemlélet- változásra van szükség, s meg kell nyerni a rendszeres művelődésnek olyanokat is, akiket még eddig nem sikerült. A műveltség emelésének alapja a megszerzett ismeret, az egyéni érdeklődés, és a társadalmi, üzemi szükséglet legyen, szakmai, politikai, általános téren egyaránt. Minden szervnek, szarvezetnek, aktivistának arra kell törekednie, hogy az egyéni, családi és közösségi életben használható ismereteket adjon a dolgozóknak; a hármas egység” —■ munka, művelődés,' életmód — mind teljesebb összhangjít teremtse meg. A szocialista brigádok művelődésében, a szabad Idő kultúrált eltöltésében legjobb propagandát pedig a vezetők példamutatása jelenthet. Ez Is olyan lehetőség, amelyben még rengeteg a kihasználatlanság. Ahogyan az értelmiség aktívabb bevonásában, a szervek. szervezetek közötti szervező, lebonyolító, stb. munkamegosztásban. A „hogyan tovább?” útja ez. A salgótarjáni síküveggyárban — foglalt állást a városi pártbizottság végrehajtó bizottsága — tervszerű, jó. sőt példás kulturális nevelő ■ munka folyik. Eredményeiket nem kell irigyelni, tapasztalataikat, módszereiket azonban érdemes átvenni, hasznosítani. Ezt mondatja velünk is a személyes tapasztalás. (ok) POLNER ZOLTÁN: Tanyai iskolások Keresztül sötétlö földeken búzák árnyékában valamikor jönni onnan láttam apátokat, dajkátokat is. Szelekben úszó dűlök, tanyák a megmondhatói miről is akar a sors majd szólni felnőttként komolyan veletek. ök is messziről jöttek. Szavuk zöld ere kiszáradt. Cserepes örömüket a bánat ránccá tördelte szép arcukon. Népmesék kis óriásai: hétmérföld az ország. Sok munka és mérhető okosság, hogy emberi égboltunk legyen. 4
