Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
|! Mt; Pjpdl 1 [Ml Radios István: Lejtős utca Tudományos ismeretterjesztés megyékben ◦ A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot a XtX. század első felében, 1841-ben alapították meg, jövőre lesz 140 éves. Sokrétű, gazdag tevékenysége mindig követte a kor követelményét, segített kinevelni a „művelt emberfők sokaságát”. A társulat megalakulása óta eltelt csaknem másfél száz esztendő tudományos eredményeit, felfedezéseit közérthető formában juttatta el a tömegekhez, és ezzel hozzájárult a magyar nemzeti kultúra szellemi kincseinek gyarapításához. ORSZÁGOS HÄLÖZAT Megyei Szervezete behálózza az egész országot. Nincs olyan megyeszékhely, vagy nagyköz* ség, ahol ne volna TlT-szer- vezet, ahol az iskolákban, könyvtárakban ne szerveznérénk terjesztését, ápolását ben 97 diák számára szervez- szolgálq rendezvények. tek angol és orosz tábort, az idén már német nyelvű tábort MINDEN KOROSZTÁLYNAK is meghirdettek. Tolna megyében már 12 év óta működik A táraidat megkülönköste- orosz nyelvi tábor. Igaz. eb- tett figyelmet fordít a 14 éven ben a TIT csak nyelvtanárok aluli gyermek- és az ennél idősebb tanulóifjúság körében végzett Ismeretterjesztésre. Az általános iskolákban nemrég felkéssltésével. technikai ats- kösökkel és tananyagok bla- tosltásával működik köve. Rendkívül népszerűek a TIT megnövelte az érdeklődést e tudomány iránt. A gyermekek között szervezett matematikai körök száma háromszázzal emelkedett. Borsod, Csongrád és Szabolcs megyékben 0t év alatt meghéromssoroaódott e kis matematikusok baráti körének száma. Szabolcsban, Baranyában, Zalában, Nógrid és Szolnok megyében felien* dűlt az érdeklődés a csillagászati körök iránt. Kialakultak nek rendszeresen előadásokat, mér a megyék többségében a bevezetett új^t^tl^ok- 4ri .m,iy,ket főtatás országszerte hirtelen változatos témájú népművelő összejöveteleket. A TIT aktivistái a megyékbén részt vesznek a politikai, társadalmi és gazdasági ismeretek terjesztésében éppúgy, mint a természettudományos előadások szervezésében. Hazánk 19 megyéjében az elmúlt évben összesen 113 ezer 499 előadást tartottak — ebből Nógrád megyében 4000-ot. — 13-féle tár* sadalomtúdományl és 9 természettudományi ismeretkörben. Az előbbiek közül — a látogatottság szempontjából — kiemelkedik a filozófiai, irodalmi, jogi, közgazdasági és művészeti előadássorozat; a természettudományok közül a legtöbben az egészségügyi, ^ a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi, valamint a műszaki témájú előadásokat hallgatták Mai gazdasági helyzetünk követelményeihez alkalmazkodva részt vállalt a ITT a munkások képzésében, a szakmaváltást segítő ét- és továbbképzésben. A falvakban, községekben állandó népszerűségnek örvendenek a háztáji gazdálkodás ismereteit tárgyaló előadások. Kertészeti, növényvédelmi és állategészségügyi isemreteiket hasznosan bővítették a tsz-ekben dolgozók és az egyénileg gazdálkodók egyaránt. A mezőgyermek-ismeretterjesztő klubok is. A Vas megyéi szervezet 6 ilyen klubot tart fénn, Komáromban a TIT és a megyei művelődési központ közösen szervezett hasonló klubot, Az elmúlt években rendkívül megnőtt • megyékben az érdeklődés az idegen nyelvek iránt. A 17 oktatott nyelv közül a német, angol és orosz nyelvtanfolyamokra jelentkeztek a legtöbben. A TIT érdeme, hogy a tanfolyami nyelv* oktatás a társulat több megyei szervezeténél igazi nyelviskolává fejlődött, amelyeken elfogadható színvonalon elsajátíthatják a világnyelveket. A 70-es évek elejétől a hallgatóság egyre fiatalodott, egyre több egyetemi hallgató és középiskolás iratkozott be nyelvtanfolyamokra, öt év óta az általános iskolai gyermekek részvételi aránya is fokozatosan emelkedik a nyelvtanfolyamokon. Kezdetben a kisiskolások a felnőttekkel együtt tanultak, később Baranya és Hajdú-Bihar-megyében indítottak először külön tagozatokat a 14 éven aluliak száméra. Ma már az a helyzet, hogy az óvodáskorban kezdik meg a nyelvoktatást, mert fejlődési és tanuláslélektani szempont* bői az óvoda erre kiválóan alkalmas. Természetes, hogv e ként a megyeszékhelyeken működő egyetemek, főiskolák szervernek a TIT-tel közödén. Tavaly ezekre a rendezvényekre a világ >0 országából érkeztek hallgatók. .A salgótarjáni ifjúságpolitikai egyetemre Bulgáriából és Csehszlovákiából Jöttek résztvevők. Tartalmas programok keretében Ismertetik meg külföldi vendégeinkkel hazánk geede- ségl, társadalmi, tudományos életét, régészeti, történelmi, művészeti emlékeit, a magyar népszokásokat, népművészetet. Emellett üdülésre, pihenésre, és szórakozásra Is jó alkalom nyílik. A TIT munkája társadalmi Igényt elégít ki. Igaz, a TIT- an kívül más társadalmi szervezőt és mozgalom is foglalkozik Ismeretterjesztéssel, de a legnagyobb választékot, a témák gazdaságát, ez a társulat nyújtja az érdeklődök egyre bővülő táborának. B. I. Ébreszt8 idő A Palóc főid anfc ogiaja rvendetesen gyarapodnak a vidéken megjelenő antológiák. Kezdték a nagy kultúrcent- rumok: Debrecen, Szeged, Pécs, s folytatták a hagyományta- lan, mert mostohább múltú Békéscsaba (az Üj Auróra révén), Nyíregyháza, Kecskemét (Forrás antológia), Régóta várható volt, hogy Salgótarján — Nógrád is jelentkezik, hiszen a Palócföld — noha elsőrenden nem irodalmi lapnak vallja magát — egyt'e több írástudót Indított el a pályán, egyre jelesebb írástudókat nyert meg munkatársként. Öröm kézbe venni ezt áz igényesen szerkesztett antológiát, mert egy nagyobb vállalkozás indítását ígéri Berki Mihály bevezetője. Illyés Gyula — bölcsen és kissé re- zijmáltan — a helyi színeket kéri számon irodalmunktól, azt a tudatosan vállalt lokálpatriotizmust, amely a nagy egészhez és általánoshoz éppen a sajátost, a aehol máshol nem iétező eredetit tudja adni. Éppen ez: a helyi szín. a semmi mással fel nem cserélhető genius loci az, amely mindenkor izgalmas olvasmánnyá teszi ezeket az antológiákat, Nos, ha van hiányérzetünk — hogy rögtön a dolgok közepébe vágjunk —, akkor éppen emiatt van. ügy tűnik, hogy a Palócföld a táj történelmi-társadalmi, gondjait, színeit, ha úgy tetszik — sokkal markánsabban fogalmazza meg a nem kifejezetten szépirodalmi műfajokban. Ez — így önmagában —még nem kritika, csupán ténymegállapítás. Az irodalmi ábrázolás, az esztétikum nehezebben és lassabban születik meg, mint a mozgékonyabb, napra kéesebb riportén, publicisztika vagy tanulmány. A szerkesztőség tehát két alternatíva között választhatott: irodalmi lapot célnál mindenáron „Importált szerzőkkel, vagy lemond erről, s az Irodalmat ceupán résznek tekinti, a zsengébb hajtásnak, amelynek teret ad, amelyet ügy ápol, gondot, hogy Idővel megizmosodva a nagy nyilvánosság előtt se kelljen azégyenkaimle vele. Nos, a Palócföld éa az antológia pozitívuma (a ez derül ki a nyúlfarknyi szerzőé létráitokból le), hogy bátran engedi szóhoz jutni a kezdőket, akik máshol még nem publikáltak. A Palőcföldben publikált először (többek között) például Laozkó Pál, Mola György, Tamás István, Csikász István, Lelkes Miklós, de a többiek is hálásan emlegetik a lapot, amelyhez kötődnek, kötődhetnek. Azért foglalkozunk ezzel, mert igen fontosnak tartjuk, Egy lap létjogosultságát az adja meg, hogy tud-e sajátos mondanivalót, arcéit hozni Irodalmi-kulturális életünkbe; s hogy bázist, biztonságot tud-e teremteni a réglő írástudóinak. Néhány vidéki lakunk ott bukik meg, gazdasági és műszaki ismeret- korosztály számára újfajta, já- körhöz tartozó órák száma három év alatt csaknem 24 százalékkal növekedett. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak valamivel több, mint 23 ezer tagjából 20 ezer 500 a megyékben tevékenykedik. Nógrád megye TIT-tagjainak száma 700, de .1000 értelmiségi tart rendszeresen előadást. Munkájuk kitined az anyanyelvi Ismeret- teriesztésre is. e téren közismerten népszerűek a nyelvi vetélkedők, továbbá esztétikai, művészeti és néprajzi kultútékos formákat kellett kialakítani. Néhány megyében máris eredményesen folytatlak ezt a módszert, Békés. Sorsod, Csongrád, Győr-Sopron, Nógrád, Szabolcs-Szatmár, Tolna megyében pedig már a közeljövőben megkezdik az óvodások nyelvoktatását. IDEGEN NYELVŰ TÁBOROK Az ifjúság! nyelvoktatást szolgálják a nyári, nyelvi táborok. 1979-ben Vas megyés válik reménytelenül provinciálissá, hogy a Kortérsat, vagy az Üj Írást akarja utánozni, vagy horribile dictu versenyezni is azokkal. Ha a mai magyar irodalmat egy nagy tálnak tekintjük, akkor nyilvánvaló, hogy a centrumhoz (tűzhöz...) közelebb' eső, nagyobb presztízsű és jobban fizető fórumok fogjak lefölöz- ifi, lekötni a „nagyágyúkat”, az országos tekintélyeket és neveket. Nos *— úgy tűnik —, a Palócföld eddig nem esett bele ebbe a csapdába. Áttanulmányozva a 210 oldalt, a 17 szerző írásait, még egy örvendetes tényre kell felfigyelnünk, s ez nem más, mint a lira és a próza aránya. Közhelyként szoktuk emlegetni, hogy „lírai nagyhatalom” vagyunk. A gyakorlott folyóirat-olvasó azonban mér jól tudja, hogy a vers devalválódott. Kilúgozódott belőle az egyéniség mellől lassan a közéletiség is, az a fajta szellemi izgalom, amely élmény- nyé tette Ady, Babits, Szabó Lőrinc líráját. E sorok írója „bevallja”, hogy szívesebben olvas egy akár göcsörtösebb, lazábban fogalmazott novellát, vagy riportot, mint a legnagyobb rutinnal megírt költeményt, amelyből a szerző irodalmi tanultsága, vagy éppen ennek a hiánya derül ki, ez a hiány nem menekül a dadogó avantgardoskodásba. Sajnos a kötetben találunk mindkettőre példát, de erről majd később. A prózában viszont (ma már) igen nehéz „csalni”. A történet, a leírásban megjelenő, tárgyiasított élmény, az ábrázolt világ vagy azonosítható, az ami, vagy menthetetlenül olvashatatlan. Nos, az antológia 8 prózairója —noha különböző minőségűek — mind tanűjelét adja nemcsak Íráskészségének, de a határozott, egyéni világlátásnak is. Ha a pars pro toto elv alapján a kötetet egyetlen írásával kívánnánk jellemezni korunkat, akkor Dózsa ' Ildikó: Emlékezzetek fátyolos altomra! című fanyar-groteszkjét emelnénk ki. Igen fontos dologról szól: a manipulációról Is, korunk tömegének dobhár- tvaszaggató hengkulisszáJárói: a bsat-ről. A szerző a dolog lényegét ragadja meg. Azt, hogy a sztárokat ma már nem hogy „csinálják", de futószalagon gyártják. Erre szolgálnak a kl-mlt-tud-ok, a különböző vetélkedők. A cím „alt hangja” lrónikusan értendő, hiszen a hangerósltők, a technika korában elveszítette jelentőségét a hang színe, minősége, mint ahogyan a zeneiség és a szöveg mondanivalója, tartalma Is. A bombaerővel sugárzott bombasztikus szövegek a robbanás erejével züllesztikle a tömegek ízlését, s miután le-» züllött ez a „tömegízlés” terrorizálja a „könnyűzene-ipart”, A dolgok — látszólag — így egészülnek ki, hatnak egymásra. A manipuláció tökéletes. Ezt csak az látja át ösz- szefüggéseiben, aki maga li csinálja, mint ahogyan a novella kivénült „énekesnője”, aki miután megclömörlött ettől a világtól, „bolondnak” teszi magát. Az olvasóra bízva, hogy döntse el, mikor és ki tulajdonképpen a bolond?, ő-e, vagy a világ, azaz mi. Erősen szociográfikus töltésű Erdős István /Nem megyek vissza soha; A házőrző éjszakái/, Laczkó Pál /Egy eladó nézetéi/, Onagy Zoltán /Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úri/ írásai. A Dózsa Ildikónál említett rossz közérzet ezekben az írásokban konkrét társadalmi helyzetben és figurákban manifesztálódik Erdős István novellájának hőse azért menekül el otthonról, a bizonytalanba, a nagyvárosba, mert nincs maradása az alkoholista, rabié tus, lumpen apja mellett, aki minduntalan meg akarja erőszakolni. Erkölcsi kérdéseket — a fiatalokét és részben a művészekét — feszegeti Onagy Zoltán. Máris egyéni hangja van a tehetséges fiatal (22 éves) Mola Györgynek. z önkifejezés azonos az önmegvalósítással? A kérdés nem csupán Laczkó Pál novellahősére (Egy eladó nézetei) érvényes, de a kötet költőire is. A fiatal bolti eladó naplót ír, mert nines kivel „kommunikálnia”, holott elemi szükségét érzi, hogy a dolgokat, élményeket, helyzeteket — legalább egyszer és önmagának — pontosan megfogalmazza. Paradoxnak éppen nem mondható a befejezés. Kérdés, hogy a kifejezési kényszerérzet megszünik-e szerelmi beteljesülés után, vagy csak a beteljesületlen boldogtalan szerelemről lehet beszélni. fantáziáim?., s minden elmúlik a- házassággal? Sokszor kísértett ez a hiányérzet a kötet költőit olvasva is. Egyrészt, mert a megfogalmazás színvonala egyenetlen, csak ritkán emelkedik az egyetemes, az esztétikum szintjére, másrészt mert maga a „tárgy” a lírai én reked meg a siránkozás, jó esetben az eszmélkedés szintjén. A probléma lényege éppen a pozitív példában: Jobbágy Károly E „vak csillagon” című versében ragadható meg. Igen, az öreg Vörösmart,yról van benne szó, aki túl van mér jón ée rosz- szon, robosztusán erőteljes nyelvezetével széttépte az almanach líra szenvelgő szókulisszáját. a kortársak eplgon (Petőfi utánzó) dalolgatását.' Fátyolosán fájdalmas hangon szólal meg Veres János is, de — líraian — hitelesíteni tudja az elmúlásba való beletörődést, ök ketten a kötet legidősebb szerzői. A fiatalok közül csak azokról tudunk szólni, akik legalább 4 verssel szerepelnek. Tamás István és Banos János kötődik legjobban a tájhoz és a hagyományokhoz. A bevezetőben említett genius loci, a környezet elemei leltárwerüeo la megjelennek — úgy le mint hagyomány: Mikszáth, Madách, Szabó Lőrinc, Csikáts István (Invokáció), Veres János (Palóc madonnák), Dudás István (Palócföld) verseiben, Nagy László árnya Int, s kelt nosztalgiákat Banos János (Nagy László koszorújára), P. Szabó Ernő (Búcsú) című verseiben. Európaivá tágítja ezt a kört Bódi Tóth Elemér (Pillantás a Montmartre-ról, Európai tea, Csillagzás), amikor térben és Időben (történelemben) is elmozdulva sorolja fel kultúránk értékeit, mintegy felmutatva, hogyjnit veszíthetünk eh sszegezve azt mondhatjuk, hogy olvasható és érdekes antológiát szerkesztett Kassal Végh Miklós. A líráról mondottak nem csupán a Palócföldet jellemzik. Ebben az antológiában is tettenérhető líránk néhány alaptendenciája. Feltűnően rossz vers — értsd, amely nem üti meg a közölhetőség szintjét —> nincs benne, igaz, hogy átütő erejű sincs. Csanédy János, Karácsondl Imre neve garantálja a színvonalat, a fiatalok: Csikász István, P. Szabó Ernő és a többiek szerepeltetése dicséretes ugyan, de nekik még bizonyítaniuk kell. S hisszük, hogy lesz alkalmunk a Palócföldben és más lapokban, a későbbi antológiákban is. Ne legyünk türelmetlenek: hosszú hallgatás után először szólal meg ez a táj ebben az elegáns kötésű, karcsú kötetben. Várjuk a folytatást! (Sál-; gótarján, 1979,). Horpácsi Sándor nogy mi Ö SZOKOLAY ZOLTÁN: Kései akf Ablakunk az éjre tárva fejed alatt fény a párna nézlek nem alszom veled fázol lelked összehúzod szerelmünk a földre csúszott alszol nyitva a szemed Gáspár Aladár: Beomlott mozdulatok I NÓGRÁD - 1980. augusztus 31., vasárnap
