Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-30 / 203. szám
A magyar közgazdasági gondolkodás sikere Beszélgetés Káldor Miklóssal A Hitel megjelenésének s meg kell, hogy mondjam, a fejlett államokat éppen ellen- 150. évfordulója alkalmá- gazdasági hangulat azóta so- kező, a rossz irányba tereli az bál augusztus 26—30. között kát javult. Megfigyelésem infláció. Annyira idegesíti őket, Széchenyi-emléknapokat szerint az emberek elégedett hogy visszafogásáért szállnak szervezett a Magyar Köz- tek, tisztában vannak a gon- harcba elsősorban és úgy vé- gazdasági Társaság. A ren- dokkal és az eredményekkel, lik, ennek az a legjobb mód- dezvénysorozat fő esemé- magabiztosabban néznek a jő- ja, ha egész gazdasági fejlő- nye az a tudományos ülés- vőbe. Ezt én óriási dolognak désüket visszafogják. Pedig szak volt, amely három tartom a jelenlegi bizonytalan az ellenkezője is lehet igaz: napon át folyt a Magyar világgazdasági helyzetben! az tudniillik, hogy az infláció Tudományos Akadémián, Ahogy a közgazdászok el- rosszabb, ha recesszióban pusz- s amelyen Széchenyi 1st- mondták, a nyersanyag- és tít, mintha fellendülés ide- ván életművén tál a világ- energiahordozó-árrobbanás, va- jén tenné ugyanezt. Mindezzel gazdaság napi gondjairól és valamint a gazdasági struktú- azt akarom mondani, hogy a a 80-as évek magyar gaz- ra gyengeségei következtében fejlett államokon múlik, mi- daságáról cseréltek véle- keletkezett problémák feszi- lyen lesz a világgazdaság hol- ményt a közgazdászok — tőereje gyengült. A kereske- nap. Ha segítenék a rászoruköztük legalább 30 külföl- delmi mérleg az idén majd- ló országokat, azzal a gazdadi szaktekintély, valameny- nem egyensúlyban lesz, a sági bővítés új lehetőségét nyien magyar származó- nyugatra irányuló export biztosítanák mindenki Szásánk. Káldor Miklós két- mennyisége ígéretesen nő — mára. Tény azonban, hogy je- ségkívül a tanácskozás dacára annak, hogy a tőkés- lenleg ebből a segítőkészségből egyik legnépszerűbb kül- országok most gazdasági re- mutatkozik a legnagyobb hi- földi résztvevője volt. Any- cesszióban vannak, és emiatt ány. Szerintem, hogy a világ- liából érkezett, ahol már részükről csökkent a külföldi gazdaság jelenlegi nehézsé- 50 esztendeje él, s ahol ál- áruk kereslete. Én azt tapasz- geit leküzdjük, ahhoz első létalános gazdasági és pénz- taltam, hogy a gazdasági re- pésben a gazdasági gondolko- ügypolitikai kérdésekkel form, amit 1968-ban vezettek dást kellene átalakítani az be, nagyon jól bevált egész világon. Nekem különösen tetszenék a magyar mezőgazdaság eredfoglalkozik. — Számomra hallatlanul izgalmas volt ez az ülésszak. _ _ Nemcsak azért, mert Széche- ményei". A búza” hozama ma nyi Hiteljének alapgondola- háromszor nagyobb, mint tait ütköztettük a XX. század 1945 előtt volt. Nagyszerű utolsó két évtizedének kü- eredmény! De mondhatnék szöbén érvényes gazdasági más példát is. Nagyon impo- tényekkel és elgondolásokkal, náló a mezőgazdaság egész Legalább ilyen érdeme a ta- rendszere, az állami gazdasá- nácskozásnak, hogy a jelenle- g0k, termelőszövetkezetek és gi bonyolult világpolitikai és a háztáji gazdaságok között -gazdasági helyzetben kiváló kialakult egységes együttmű- fórumot teremtett a különbö- ködés. Nem véletlen, hogy ezt ző országokból érkezett szak- nyugaton a magyar gazdaság emberek véleménycseréjének, „success-story’’-jaként, nagy Széchenyi Istvánnal kapcso- sikereként emlegetik. Végül latban újból rádöbbenhettünk pedig, ami a magyar gazda- arra, hogy a modem magyar sági szakemberek munkáját közgazdasági gondolkodás illeti, azt a világon mindenütt alapjait megteremtő Hitel mi- elismerik és hogy jól dolgoz- lyen zseniális munka volt, és nak, ez tény. Ennek ellenére e hogy alkotója már 1830-ban tekintetben tapasztalom min- mennyivel előbbre tartott dig a legnagyobb szemérmes- kortársainál a gazdasági kér- ^get Magyarországon. dések megítélésében. Engem külön is örömmel töltött el, A világgazdaság ma suhogy a Magyar Közgazdasági tyos válságjelenségekkel kusz- Társaság, a Magyarok Világ- kodik, Egyes közgazdászok sze- szövetségének közreműködé- r’T1^ komolya eb ez a krízis, sével megrendezte ezeket az m'rit amilyen ^ 19^9 33-ban emléknapokat, én ugyanis vo*1-" Professzor űr, ön hogyan nagy tisztelője vagyok Széche- vaT'~e nyi Istvánnak, és úgy vélem, e|ya^lán kiút ebből a vál- hogy kijárt neki ez a tisztel- “S”"gés. Arról nem is szólva, hogy — Szerintem a fejlett or- az ő gondolatainak megvita- szágok kötelessége az, hogy tása 1980 derekán, azok egy- olyan gazdaságpolitikát foly- bevetése a mával milyen ér- tassanak, ami a termelésüket dekes és tanulságos dolog, mi- és a fogyasztásukat ösztönzi, csoda szakmai kuriózum! Ezzel az úgynevezett expanzi— Lord Káldor, ön gyalfc- ós gazdaságpolitikával a töb- ran megfordul hazánkban. Ho- bi államnak is lehetővé ten- gyan vélekedik a magyar gaz- nék, hogy előrelépjenek. Az daság jelenlegi helyzetéről, ki- Egyesült Államoknak, Ang- látásairól, a hazai gazdasági liának, az NSZK-nak, Fran- szakemberek munkájáról? ciaországnak és Japánnak kel— 1979 januárjában jár- lene húzni a többieket. De mi tam utoljára Magyarországon, történik valójában? Ezeket a Kocsi Margit A termelés ára A MEZŐGAZDASÁGI termelés egyre költségesebb. A munkafolyamatok gépesítésének, a növényvédő szerek alkalmazásának, az állattenyésztés növekvő arányának, az egyre nagyobb szállítási igénynek egyáltalán a termelés iparosodásának következtében ez a megállapítás igazsága egyre érezhetőbb. A gépek és alkatrészek árai, az építőanyagok, a műtrágya, az energiahordozók és a termeléshez használt egyéb segédanyagok árának számottevő növekedése jelentősen drágítja a termelést. A traktormunka költségei két év alatt majdnem négy százalékkal nőttek. Az 1976. évi, illetve az 1979. évi üzemanyag-áremelések miatt többe kerül a szállítás. 1976-ban 39 fillér volt, 1979-ben már elérte a 45 fillért az egy tonnakilométerre jutó üzemanyag-fogyasztás költsége. A búza termelése — a növekvő hozamok ellenére — 4—5 év alatt 38—40 százalékkal, a kukoricatermelés 15— 16 százalékkal drágult. Az A napokban a megyében megkezdődtek az őszi mezőgazda- sági munkák. Bartfeá Barna traktoros a Nftgybárkányi j Kisíagyvavölgye Tsz szántóján végzi 165 lóerős gépével és! 5 ekével az őszi mélyszántást 25 cm mélységben a búza alá, 1 Sámscnbáza határában. fotó: Prakíaivi I említett két meghatározó termék költségeinek növekedése már önmagában is drágítja a hústermelést. Az istállók drágulása még inkább erősíti ezt a tendenciát. Egy szarvasmarha-férőhely értéke 1975 óta mintegy 22 százalékkal nőtt. Drágult tehát az eszköz, az energia, meg sok más is, mégis mondhatjuk-e, hogy ez afféle sorscsapás, ami ellen nincs mit tennünk? . Nem! A költségek növekedéséért ugyanis nemcsak úgy általában a világpiac a „felelős”. Termékszerkezetünk sokszor nem követte a vevők igényeit és a gazdaságosság követelményeit. Termelékenységünk elmaradt az élvonaltól. Nem használt nekünk a pazarlás sem, ami a kacsalábon forgó üzemi épületekben, a vasbe- ton-istállócsodákban, a „legmodernebb” hajszolásban mutatkozott meg. Tudomásul kell végre venni, hogy az adott helyzetben nem mindig a legmodernebb a leggazdaságosabb. Tenni kell tehát — a szemléletváltozásban ís — mégpedig inkább ma, mint holnap, mert minden elvesztegetett nap elveszett milliókat jelent. Gondoljunk például a modern, de iszonyatosan költséges gázolajjal működő szárítóberendezésekre. Nem hiába, hogy manapság sokat beszélünk a tartalékokról. Valóban bőven vannak ilyenek. És miután nemcsak beszélünk róluk, hanem teszünk is, máris mutatkoznak az eredmények. Csökkent például a termőföld pazarlása. A parlagföld 45, a vetetten szántó 15 százalékkal kevesebb. Meggyorsult a romos tanyák lebontása és helyük művelésbe vétele. Mérséklődött a drága abraktakarmányok pazarló etetése és még sok minden más hasonló eredmény született, olyan eredmények, amelyek érdemesek a figyelemre, de mindez nem elég. A NAGYÜZEMEKBEN használható legolcsóbb traktor ára 133 ezer forint. A legdrágább közel másfél millióba kerül, és ezekből a drága gépekből a mezőgazdaságban több mint 56 ezer dolgozik. Valóban dolgozik? A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kifejlesztették a termelés aráiiyosüzemóra-számlálót, ami jelzi a teljesítménykihasználást. Vajon mikor szerelik fel a traktorokat ezzel az okos műszerrel? Esetleg miért nem már a műszerrel együtt árusítják? A lehetőségekre a példákat hosszan lehetne sorolni. A kukoricának a ma szinte általánosan használt szárítása például még az olcsó üzemanyagárak mellett alakult ki, ma már erősen vitatható a létjogosultsága, de azért mégis csinálják. Oj felfogásra volna szükség a talajerő-utánpótlásnál, a műtrágyázási tervek készítésénél és a gyakorlati végrehajtásánál. A talajkémiai vizsgálatok elvégzése most már mindenütt halaszthatatlan. Jó lenne, ha tavasszal nem lennének csíkosak, foltosak a mezők, mert ez nemcsak esztétikailag rossz, hanem nagyon drága is. Nézzünk néhány példát az állattenyésztés területéről is. Évente kereken százezer üsző kerül hizlalásra és levágásra. Ha ezeket fedeztetnék, akkor minimálisan 70 ezerrel több borjú születne. Nem nehéz kiszámolni, mennyi többlethúst jelentene és bizonyos, hogy költség csökkenését is eredményezné. Az állategészségügyi szabályok betartásával, megfelelő gondossággal is sokat lehet elérni. A borjúelhullás egyetlen százalékkal való mérséklése ötezer borjú felnevelését tenné lehetővé. Az elhullás mértéke jelenleg még mindig 6 százalék fölött van. Hasonló a kép a malacelhullásnál is. Ennek egyetlen százalékos csökkentése révén körülbelül 50 ezer választási malaccal lehetne többet felnevelni. A broilerhizlalás eredményét is nagymértékben a 9 százalékos, magas elhullás! arány rontja. A KIRAGADOTT példák bizonyítják, hogy vannak még lehetőségek. Természetesen nem tagadható, hogy az ipari termékek árának emelkedése újabb eszközök és anyagok alkalmazása minden gondosság, “minden tartalékfeltárás ellenére drágítja a mezőgazdasági termelést. Az ösztönző jövedelem-színvonal fenntartása pedig megköveteli, hogy a termékekben megtestesülő költséget a fogyasztó elismerje, megfizesse. Természetesen csak azt a többletköltséget ismerheti el, ami reális. A lehetőségek ki nem használásából keletkező pazarlás következményeit a jövőben egyre kevésbé lesznek hajlandók viselni a fogyasztók, a felhasználók. Keserű József Politikai stabilitás ős dinamikus ffellödés Konzultáció M ineJan túlzás nélkül maen mondhatjuk: a szocialista építés társadalmában a politika művészete abban van, hogy a politikai stabilitás fenntartása és állandó erősítése mellett biztosítani tudja a fejlődés megfelelő dinamizmusát E kettős cél tulajdonképpen el sem választható egymástól, kölcsönösen feltételezik egymást. A politikai stabilitás alapvető feltétele mindenfajta haladásnak. Csak a szocialista demokráciában kifejlődő szilárd munkáshatalom és annak tömegtámogatása biztosíthatja a kiegyensúlyozott munkát, az alkotó, építő tevékenységet. Ugyanakkor a fejlődés dinamizmusa révén jönnek létre azok az eszközök, amelyek lehetővé teszik a tömegek sokoldalú szükségleteinek növekvő kielégítését. Enélkül hosszabb távon elképzelhetetlen bármilyen politikai stabilitás. E kölcsönös feltételezettségi kapcsolatban a két oldal nem azonos súlyú. Tapasztalatból is tudjuk, hogy a politikai stabilitásnak elsődleges meghatározó szerepe van. Ez azonban csak a kettő közötti Összhang fenntartására irányuló erőfeszítések keretei között állja meg a helyét, és tartósan semmiképpen sem érvényesíthető a fejlődés dinamizmusának rovására. Egy hosz- szantartó stagnálás a társadalmi élet bármelyik területén elkerülhetetlenül aláássa a legszilárdabbnak vélt politikai viszonyokat is. A politikai stabilizációt azonban nemcsak a tartós stagnálás áshatja alá, hanem a túlzott és megalapozatlan, a dolgozókra elviselhetetlenül nagy terheket jelentő gyors ütemű fejlesztés is. Az ötvenes évek tapasztalataiból tudjuk, hogy ez szintén súlyos gondokat okozhat. A rendkívüli helyzeteket leszámítva —, amikor is a tömegek áldozatkészsége nagy1 mértékben növelheti a nehézségek politikai elviselhetőségét — az olyan véglet is súlyos politikai bizaimi válságnak lehet a forrása. A két világrendszer közötti éles osztályharc körülményei között ez minden szempontból fokozott tehertételt jelent és politikai konzekvenciákkal járhat A fejlesztés dinamizmusának optimuma a politikai tű-, réshatár szintjétől függ, amit sokféle körülmény befolyásolhat. Éppen ebben áll a politikai vezetés művészete, hogy ezt az optimumot jól ki tudja tapintani, és sem alá, sem fölé, nem céloz túlságosan. A politikai sebesség és a dinamikus fejlődés közötti összhang olyan ellentmondásos folyamat, amely az ellentétes tendenciák kölcsönhatásaként valósul meg. A fejlődés dinamizmusa mindig együtt jár korábbi mennyiségi és még inkább minőségi viszonyok felbomlásával és átalakulásával. Általában felborítja a régebbi jövedelmi és presztízsviszonylatokat. A változások közvetlen hatása egyes társadalmi rétegeket, csoportokat előnyösebb, másokat hátrányosabban érinthet. Ezek kezdetben természetesen ennek alapján ítélik meg a változásokhoz való viszonyukat. Igaz, az alapvető érdekek minden dolgozó rétegnél a fejlesztés mellett szólnak, de ezek automatikusan nem kerülnek összhangba a pillanatnyi és közvetlen érdekekkel. Ezért szükséges az érdekek kapcsolatának megteremtése, a megfelelő tudatosság kialakítása, mert ezek híján a társadalmi méretekben végrehajtott fejlesztési lépések megbontják, átrendezik a korábbi politikai stabilitást. Napjainkban az egyik legfontosabb feladat a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítása. Ez az erők és eszközök olyan átcsoportosítását igényli, amely átmenetileg egy mérsékeltebb fejlődési ütemet tesz lehetővé. Ezen belül azonban a visszafogottság és a dinamizmus viszonylag tág teret kap. Egyes ágazatokban mérséklés, esetleg visszafejlesztés, míg másutt éppen a dinamikus és gyors fejlesztés szolgálja a jobb egyensúlyi viszonyokat. Ennek alapján kerülnek megítélésre az egyes vállalatok beruházásai, hitelkérelmei, bérfejlesztési stb. lehetőségei. Ilyen feltételek között új differenciálódás megy végbe egyes vállalatok, termelési ágak, munkafajták között. A korszerűbb és hatékonyabb termék- és termelési szerkezet — általános tendenciaként — jobban kedvez a szakképzettebb, a magasabb termelési kultúrát képviselő munkának, előnyösebb feltételeket teremt a munkaerő értékesülésének. Az új, vagy legalábbis módosult értékrend új viszonyokat hoz létre az emberi, a csoport- és rétegkapcsolatokban. Ez nem mindig megy végbe simán, konfliktus nélkül, hogy akár a azt képzelni, hogy akár a legjobban átgondolt, égetően szükséges Intézkedésekhez is mindenki egyforma lelkesedéssel viszonyul, egyformán támogatja azokat. A társadalomirányító szerveknek, intézményeknek ezért nem csak e folyamatokkal, hanem az ezzel összefüggő tendenciákkal is feltétlen számolniuk kell. Megfelelő tudatossággal, előrelátással szükséges felmérni a várható következményeket Ügy kell befolyásolniuk a gazdasági döntéseket, hogy az a lehető legkisebb ellenállással és a lehető legteljesebb egyetértéssel találkozzon, s ugyanakkor a fejlődés követelményeinek is. A párt- és az egyéb társadalmi-politikai szerveknek ilyen szempontból mérlegelve kell támogató bizalmukat megadniuk, illetve a politikai felelősséget érvényesíteniük. Az előrelátás, az intézkedések várható következményeinek politikai megítélése lehetőséget nyújt a tudatformáló, a gondolkodást és szemléletet befolyásoló munka pontos megtervezéséhez. Annak felméréséhez, hogy a dolgozók milyen csoportjánál számíthatnak támogatásra, kik azok, akiket közvetlenül nem érintenek az intézkedések, s hol kell ellenérzésekkel, eltérő véleményekkel számolni. Kikre lehet támaszkodni a politikai agitációhan, a jó és szükségszerű kezdeményezések elfogadtatásában és kiket, milyen érvekkel lehet és kell megnyerni az ügynek. A távlati és alapvető érdekekre épít a közvetlenebb és az általánosabb érdekek közötti eltérés ellensúlyozásához, megszüntetéséhez szükséges feltételek felvázolásával ez utóbbiak számára is előbb vagy utóbb elfogadhatóvá válik minden konstruktív célkitűzés. Kevés olyan ember van, akit jó érvekkel előbb, vagy utóbb ne lehetne megnyerni az értelmes céloknak, a jó ügyet szolgáló törekvéseknek. Különösen ha olyan törekvésekről van sző, mint például a hatékonyabb, a jobb, a szakképzettebb munka nagyobb megbecsülése, a korszerű, a piacon keresett termékek előállítása, a gazdaságosság, a munka jobb szervezettsége, a takarékosság stb. Ily módon a politikai stabilitás fenntartása mellett megvalósíthatók a dinamikus fejlődés követelményei; kiszűrhető az ezzel kapcsolatos zavaró tényezők nagy része. Sőt, a politikai stabilitást magasabb szinten lehet megszilárdítani, továbbfejleszteni. Ehhpn 32 belemben LDDcn napjainkban különösen megnövekszik a szervezett, tervszerűen irányított, a konfliktusokkal is számoló és azzal bátran szembenéző, jól felkészült politikai munka jelentősége. Rákos Imre NÓGRÁD - 1980. augusztus 30., szombat 3 1
