Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-27 / 200. szám

Harminchatodik évforduló

A szlovák nemzeti felkelés

mm mm § #

örökségé

EMLÉKEZIK a csehszlovák nép. A szlovák nemzeti felkelésre, amely harminchat esztendővel ezelőtt Besztercebányán lángolt fel és az ország nemzeti és demokratikus forradalmának kezdetét jelentette. De bizonyság is lett ez a felkelés a súlyos sebektől vérző Európának, hogy harccal legyőzhető a népek legádázabb ellensége, a német fasizmus. Ezrek és ezrek fogtak fegyvert és szálltak szembe az elnyomókkal. És büszkén mondhatjuk, ha szerény számban is, de a felkelők között ott voltak hazánk fiai is és harcoltak, életüket áldozták, hogy ezzel még szorosabbra fűzzék a csehszlovák és magyar nép évszázadokra visz- szamenő testvéri kapcsolatát, őszinté barátságát.

Most, a szlovák nemzeti felkelés harminchatodik évfordulója alkalmából a népeink között kialakult őszinte barátság jegyében köszöntjük a hős csehszlovák népet, elismerésünket kifejezve a szép országuk építése során elért eredményeikért. Amit a felszabadulás óta tettek, azt bizonyítja, hogy a munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, társadalmuk minden dolgozó rétege magáévá tette és tovább fejlesztette a szlovák nemzeti felkelés hagyatékát. Az eszme és célkitűzés, amelyért harminchat esztendővel ezelőtt a , nemzeti felkelés résztvevői harcba indultak, valóság lett.

A szlovák nemzeti felkelést ábrázoló szoborcsoport Besztercebányán.

hogy munkájuk célja, a szocializmus építése a terveiknek megfelelően halad. Nekik is sok nehézséggel kell megküzdeniük naponta. De a vállalt feladataikat teljesítik. Elmondhatjuk, hogy a harminchatodik évfordulóra, méltóan a hősi felkeléshez, tovább szilárdították az ország gazdasági alapját. És ahogyan Gustáv Husák mondotta: „... a hátralevő időszakban szükség van

datuknak tekintik azt is, hogy növeljék gazdasági kapcsolataikat a KGST-országokkal a kölcsönös előnyök alapján.

FORRADALMI hagyományainak megfelelően keményen dolgozik a csehszlovák nép. Elmondhatják, hogy azok az eszmék és célkitűzések, amelyekért harminchat esztendővel ezelőtt felkelt a nép, vérét ontotta, valóság lett.

Csehszlovákiá lenyűgözően szép ország. Fejlett az ipara, korszerű a mezőgazdasága, magas tudással rendelkezik az értelmiség. Szilárd egységben a szocialista tábor országaival építik hazájukat, erejükhöz mérten részt vállalnak a szövetséges országok támogatásából. Csehszlovákiában, ahogyan a szlovák nemzeti felkelés zászlajára Is írták, — azért harcoltak, hogy béke legyen» földön.

AMIKOR az országban a gazdasági épftőmunka váltotta fel a fegyveres küzdelmet, «mindennapi munka lett a dolgozó ember fő gondolata. Az eddig

egyebek között az irányítás korszerűsítésére minden szinten. Üjabb kezdeményezésekre, hogy a népgazdasági terv célkitűzései valóra váljanak”.

Csehszlovákiában a dolgozó nép ebben az esztendőben von mérleget a hatodik népgazdasági terv végrehajtásáról és a jövőt is formálják, s ahogyan a párt első titkára megfogalmazta, az elkövetkező években nagyobb szelephez jut a műszaki-tudományos fejlődés. Számolnak a világpiacon végbemenő cizriődéaael, a piaci árcűc növekedésével. Forradalmi h#.oy orkánjaiknak megfelelően szembenéznek ezzel; jobban gazdálkodnak, gazdaaágoCsehszlovák földön szépek a hajnalok, fényesek a dolgos hétköznapok is, mert szorgal- maskodik a nép. És most amikor az évforduló napján elcsendesülnek a gyárak, a bányák, néptelen marad a határ, a kutatók, pedagógusok, orvosok is leteszik munkaeszközeiket, és díszbe öltözik az ország, hogy ünnepi kegyelettel emlékezzen a hősi harcokra, az életüket feláldozó hősökre, akkor egyben fogadalmat Í3 tesznek: a felkelés örökségének megfelelően dolgozni a népek ’tékájáért, hogy még szebbek legyenek a hajnalok, fényesebbek a dolgos hétköznapok.

elért sikereik azt igazoljak, sasban dolgoznak. Fontos íeia— B —

A kohászok bizonyítanak

A közép-szlovákiai kerület politikai és gazdasági vezetői az ipari termelésben élenjáró vállalatokról szólva, rendszerint a PODBREZOVÁI SVER- MA VASMÜ-vel kezdik a legjobbak felsorolását. Nem alaptalanul. Ebben a nagy jelentőségű kohóipari kombinátban ugyanis a felszabadulás óta még egyszer sem kellett gyártási lemaradásokkal zárni az évet. Viszont nemcsak ezzel szereztek jó hírnevet maguknak a Garam menti kohászok. A vasműben már hagyományosnak számít a tervfeladatok sorozatos túlteljesítése is.

Az elmúlt évben például a besztercebányai Járás ipari dolgozói a januári komoly energiagondok ellenére 100,8 százalékra teljesítették feladataikat. A vállalatokban és &?. üzemekben 49 millió korona volt a tervtúlteljesítések együttes értéke. Ebből pedig több mint 32 milliót a podbrezovái dolgozók

igyekezete eredményezett.

— Mi az egymást követő, kimagasló termelési sikerek titka?

A vasmű kommunistáival beszélgetve mindenekelőtt erre a kérdésre kerestem választ.

— Minket sem kerülnek el az energiagondok —lapozott vissza naplójában Bohumil Samek mérnök, termelési igazgatóhelyettes. — A téli, szokatlanul hideg napokban átlagosan mintegy 10 ezer kilowattóra villanyáram hiányzott nálunk. Többször és sajnos nemcsak rövid időre kellett kikapcsolnunk az elektromos energiával fűtött olvasztókemencéket. Egyidejűleg a vasmű néhány más részlegén is lelassult a termelés. Ezért hét és fél millió koronára növekedett a gyártáskiesés nagysága.

Amikor az energiagondok elmúltával ismét teljes ütemben folytatódhatott a, gyártás, a vasmű kommunistái minden

üzemben pontos tervet készítettek a lemaradások behozására. Az összes teendőt megvitatták a pár- tonkívüli dolgozókkal, hogy mindenki pontosan tudja a következő hetek, hónapok megnövekedett feladatait.

— A teljesítmények jelentős fokozására fordítottuk a legnagyobb gondot — mondta Anton Kole- nicka mérnök, a Sverma vasmű igazgatója. — Felhívást tettünk a munkaidő minden percének optimális kihasználására, amit a gyár kollektívája is nagyon komolyan vett. Ismét bebizonyosodott, hogy az összefogás nagy erőt jelent. A legfontosabbat jelentő nyersacéltermelésben március végére behoztuk a lemaradást. Az egyéb tartozások kiegyenlítése már nem okozott különösebb gondokat. Május elsején így azt is biztosra vehettük, hogy a tervfeladatok mellett nem marad teljesítetlenül a szlovák nemzeti felkelés évfordulója köszöntésére tett felajánlásunk sem.

Valóban így történt. A vasmű 5126 dolgozója már több mint hétmillió korona terven felüli gyártásértékkel ünnepelte a szlovák nép újkori történelmének múlt évi jubileumát.

. — Ezt a sikert és további jó eredményeiket nagyban elősegítette az energetikai részleg dolgozóinak kiválóan szervezett munkája és a megszokottnál nagyobb szocialista vállalások teljesítése — folytatta Bohumil Samek.

— Nálunk nagy jelentősége van annak, hogy az energetikai részlegen

szinte másodpercnyi pontossággal kezdődjön és végződjön minden egyes munkafolyamat. Egy-egy elhamarkodott vagy megkésett művelet, akár sokezres költségnövekedést is okozhat. Az ívfénnyel fűtött olvasztókemencék egy tonna nyersacélra számított áramfogyasztása például 615—620 kilowattóra.1 Csehszlovákiában ez a legkisebb fogyasztások egyike. Viszont már egykét rossz kapcsolás miatt 760 kilowattórára is növekedhet a felhasznált energiamennyiség.

— Részlegünk 350 dolgozójának az elmúlt évben összesen 147 ezer megawattéra villanyáramot kell biztosítania a gyártáshoz

— számolta össze a legfrissebb igényléseket Stanislav Stubna mérnök fő- energetikus. — Mi gondoskodunk az összesen 190 ezer tonna fűtőanyag beszerzéséről .is. Ezenkívül a gőzfejlesztés és az oxigéntermelés számít feladatunknak. A tavalyinál mindenből nagyobi*

mennyiséget kell előállítani, mert 1980-ban tíz százalékkal növeljük . a vasmű termelésit, ami pénzben számolva eléri majd az egymilliárd 230 millió koronás értéket.

Konzultáció

Hatékonyság — belső mechanizmus - érdekeltségi viszonyok

S

okszor tesszük fel a kérdést, mi is tulajdonképpen a hatékonyság? Hogyan lehet ezt a közgazdasági fogalmat közérthetően, minden dolgozó számára megfogha- tóan jellemezni? Ügy gondolom, hogy mindenki érzékeli, látja a termelés összetevő elemeit: — tárgyi részeit — a gépet, az alapanyagot, az energiát, a szerszámokat, a szállí- tas-anyagmozgatás eszközeit, — személyi részeit — a termelő munkást, a karbantartót, a szerszámkészítőt, a művezetőt, üzemvezetőt, technológust, szervezőt stb. akik szakmai ismeretekkel felvértezve, mozgásba hozzák az eszközöket és értékesíthető árut, terméket hoznak létre.

De nem mindegy, hogy a termék milyen minőségű, kivitelű, mennyibe került az előállítása, mennyiért értékesíthető, milyen kereslete van. Ezek a tényezők befolyásolják döntően a jövedelmezőséget, az elérhető nyereséget. Akkor dolgozunk eredményesen, vagyis hatékonyan, ha a keresett, jó minőségű termék értékesítésével megfelelően magas nyereséget érünk el. Ez akkor lehetséges, ha a rendelkezésünkre álló erőforrásokat (a gépeket, alapanyagokat, energiát, munkaerőt stb.) az adott körülmények között kedvezően, racionálisan használtuk fel. A tőkés úgy fogalmazott, hogy a termelés célja a legmagasabb profit elérése a legkisebb tőkeráfordítás révén. Ez a profit a kizsákmányoló tőkés hasznát jelentette. Nekünk is hasonlóan kell gondolkodni ma: minél magasabb nyereséget elérni a legkedvezőbb ráfordítások mellett, hiszen a keletkező eredmény a társadalom haszna, a társadalmi szükségletek jobb kielégítését, életszínvonalunk emelkedését szolgálja. Ma nyilvánvalóan azért hangzik el többször, sok fórumon a hatékonyság növelésének szükségessége, a hatékonyabb munka igénye, mert nem elegendő eredményt hozunk ki a termelőfolyamatokból. A szükségesnél drágábban termelünk, egységnyi termékre több anyagot, energiát, munkaórát fordítunk, mint amennyit a társadalom, vagy a világpiac értékítélete megenged. Vagy a kívánatosnál gyengébb a termék minősége, nincs kellő versenyképessége, így . csak alacsony árszinten hozható

forgalomba. Vagy olyan terméket állítunk elő, aminek nincs rnegfelelő kereslete, keveset igényelnek belőle. Emiatt a gyártás rosszul szervezhető, alacsony a termelékenysége, nem kifizetődő.

Számtalan összetevője van tehát egy termelési folyamatnak, melyeknek összehangoltan, mindig pontosan egymáshoz illeszkedve kell megjelenni, folytatódni ahhoz, hogy az eredmény kedvező legyen. Ez az összehangolás bizonyos szabályozást, megfelelő szervezettséget igényel. A gazdálkodás tényezőinek, elemeinek összekapcsolódását, gördülékeny működését biztosítja a vállalat belső mechanizmusa. Azt is hozzátehetjük, hogy akkor működik jól a belső mechanizmus, ha a termelőfolyamatok gazdaságosak, jól jövedelmezőek, a kollektívát azonos érdekeltség alapján mozgósítják. A belső mechanizmus összefogja tehát az anyagbeszerzést, a rendelésfelvételt, a technologizálást, a szerszámkészítést, a gépkarbantartást, az anyag- mozgatást, de ezen túlmenően közös cél érdekében működteti a programozást, az üzem- szervezést, a munkaszervezést, a munkaerő- és bérgazdálkodást, a gyártmányfejlesztést, a káderképzést, szakmai oktatást, nem hagyja figyelmen kívül a munkaverseny, az újítás, a munkásvédelem gazdálkodásra gyakorolt hatását sem.

Ebben az átfogó rendszerben nyilvánvalóan egyik elem hatásosabban, másik kevésbé eredményesen működik. A környezeti hatások szerint ez vállalatonként, üzemenként változik. Egyik üzemben erős a technológiai részleg és jó! oldja meg feladatait, másik helyen felkészültebb a programozás, vagy jó a szerszámellátás. De mégis vannak a vállalatoknál megközelítően azonosan gyenge pontok, ezért szoktuk általánosságban , Is mejegyezni, hogy belső mechanizmusunk javítása szükséges. Ha a gépi idő és munkaidő veszteségeit feltárjuk, akkor ebből a 10—20 százalékos nagyságrendét képező részből leggyakoribbak az anyaghiány, szerszámhiány, anyagravárás, programhiány és a váratlan meghibásodás miatti állások. A legutóbbit zárjuk ki a bennünket érintő kedvezőtlen hiányosságokból és csak az előzőekkel foglalkozzunk. Olyan tényezők ezek, amelyek mind összehangolási hiányokból, mulasztásokból származnak, vagyis munkaszervezési területre esnek. Nem lehetünk annyira optimisták, hogy a munkaszervezést egyedüli elhárító tényezőnek fogjuk fel, de abban biztosak lehetünk, hogy az állásidők 25—30 százalékát jobb munkaszervezéssel kiküszöbölhetjük. A veszteség- idó-tanulmányok rendszeres végzése rámutat azokra az okokra, amelyek a kiesések zömét idézik elő. Ezek elhárítása már valóban szervezés kérdése. Példának említeném az SKÜ-ben végzett szervezési munka egy-két témáját, abból az intézkedési sorból, aminek hatására a súlyponti berendezések üzemidő-kihasználását három év alatt öt százalékkal ltudtuk javítani. Átlagosan 81 százalékról 86 százalékra sikerült a kihasználás mértékét felmelni, de jó néhány fontos berendezésen 90—92 százalékot is elértünk.

A szögverő gépeket korábban 60—80 kp-os drótköte- gekkel láttuk el, amiből 40—45 percig tudott egy gép dolgozni. Ekkorra ott kellett legyen a következő drótköteg. A szűkös területen azonban 80—90 darab szögverő gép dolgozik, az ellátást targoncákkal biztosítjuk. Szinte képtelenség volt a dróthúzó és a szögverő között olyan forgalmat kialakítani, ami révén minden gép folyamatosan megkapta .volna az anyagot. A dróthúzó gépeket olyan lecsévélő rendszerekkel láttuk el, amelyek képesek egytonnás kö- tegeket képezni. A szögverő gépekhez is rendszeresítettük a nagykötegsúlyú drótellátást, így egy gép 8—10 órán keresztül is folyamatosan dolgozik. Az üzemidő-kihasználás és a teljesítményszint ugrásszerűen megemelkedett.

A süllyesztékes kovácsüzemben egy-egy termékből 25—30 ezer darabos rendeléseink vannak. A süllyesztékek élettartama 5—6 ezer darabra tehető, tehát « sorozat legyártásához 5—6 garnitúra szerszám is szükséges. Korábban a gyártás megindult, ha az első szerszám elkészült, bízva abban, hogy menet közben folyamatosan megkapja az üzem a többit is. De rendszerint közbejött valami. Rossz volt a nyersanyag, beteg lett egy szerszámkészítő stb. és gyakran vártak a gépek a következő szerszámra. Be kellett vezetni, hogy a gyártás csak akkor induljon, ha a teljes szerszámgarnitúra rendelkezésre áll. Így a cserék gyorsan bonyolíthatók, a gyártás folyamatos.

Ilyen intézkedésekkel javult az eszközök kihasználása. Természetesen másfajta intézkedéseket is kellett foganatosítani a teljesítmények növelésére, az eszközkihasználás javítására. Egyik legki- exponáltabb területe a vállalatnak a hideghengermű. Itt is a legszűkebb kapacitás a Quartó hengerálivány és a hőkezelő kemencék területére esik. A Quartó gép öttonás tekercseket képes feldolgozni. Az alapanyagok azonban 1,5—

1.6 tonna súlyban érkeznek, így, ha három tekercset ösz- szehegesztünk, ezekből 4,5—

4.7 tonnás nagytekercset kapunk. A napi teljesítmény 250 tonna körül volt, vagyis 54 tekercset dolgozott fel. A henger’ési Idő mellett jelentős időt köt le a befűzés, a reverzálás, ami tulajdonképp független a tekercs súlyától. — Bevezettük azt a módszert, hogy az alaptekercsek súlyától függetlenül öttonnás tekercseket kell képezni, vagyis a 4. tekercsből még hozzá kell hegeszteni 300—500 kp-ot.. A maradék 1 ezer kp-os résszel kezdi képezni a következő nagytekercset. Ezzel elértül*

2 NÓGRÁD — 1980. augusztus 27., szerda