Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
Szigorú feltételek között Bányászgondok szénen kiviil Megyénk bányavállalatának a rendkívül költséges szénkitermelés mellett igen fontos a nyereséget hozó úgynevezett szénen kívüli tevékenység. Ennek lehetőségeiről beszélgettünk Adorján Henrik illetékes osztályvezetővel. — Sokan hajlamosak a szénen kívüli tevékenységet a vas- és fémipari munkákra szűkíteni — mondta a szakember. — Pedig ilyen ténykedést öt önelszámoló egységünk folytat: 1. az építési üzem, amely faipari munkát és építőipari szolgáltatást végez; 2. a földtani kutató Is külfejtési üzem, amely megrendelésre próbafúrásokat folytat: 3. a fuvarozási iroda, amely bérben szállít és munkagépeket foglalkoztat; 4. a tervező és földmérő iroda; valamint 5. a legfontosabb: a nagybátonyi gépüzem. — Miért ez a legfontosabb? — Az előző négy üzem tevékenysége eléggé egysíkú, lehetőségeik be vannak határolva. A gépüzem az, amelyikben lehet kezdeni valami nagyobb szabású vállalkozást is. — Most mikkel foglalkoznak a bátonyiak? — A bányászat igényeinek kielégítésére a kapacitásnak körülbelül negyedét fordítják. Ezen belül alkatrészeket, berendezéseket: kaparókat. láncpályákat, csilletovábbítókat, csilléket, vasszerkezeteket készítenek. Részt vesznek az úgynevezett saját rezsis beruházásokban is. — Mi tölti ki a kapacitás fönmaradó háromnegyed részét? — Több, főleg idegen tárcákhoz tartozó munkára fordítják. A Ganz Villamossági Műveknek mozdonymotorokba kellő alkatrészeket: forgórészt,* tekercset, pólust; valamint vasszerkezetű szekrényeket állítanak össze. A Ganz- megrendelések a százhetvenötmillió forint évi termelési értéknek mintegy harminc százalékát töltik ki. — Van-e másik, hasonlóan nagy megrendelő? — Ipari szolgáltatást látnak el a Budaoesti Közlekedést Vállalat igényére. Különböző villanymotorokat újítanak fel. A villamosok motorjait teljes egészében, a trolikét, metrószfc-elvényelmt részben a bátonyiak hozzák rendbe. Ezeknek a munkáknak az értéke évenként mintegy harmincmillió forint. — Exportálnak-e? — Egy drezdai megrendelőnek villamos egyenáramú motorok forgórészét és egyéb alkatrészeit gyártjuk. Sérelmezi is az ÉVIG, miért exportál az ő profiljának megfelelő termékeket egy bánya... — A jövőben megtartják ugyanezt a gyártmányszerkezetet? — Elsősorban a szénbányászat igényeihez igazodunk. Ki akarjuk elégíteni a hazai igényeket páncélkaparó berendezések teknőiből és egyes alkatrészeiből. Az erre való felkészüléshez összesen harminc- millió forint hitelt kaptunk, amelyet részben az OMFB, részben a NIM. részben az MSZT adott. Már foglalkozunk a gyártás előkészítésével. Fontos feltétel, hogy úgynevezett E profilokat kapjunk. özddal folytatunk megbeszéléseket, s úgy néz ki: ’81. első negyedévében már szállítani tudja nekünk ezeket a hengerelt acéltermékeket. Ka- paróteknőből az eddig felmért igények alapján évenként negyvenmillió forint értékűt gyártunk, de képesek lennénk ettől többre is; ha kéne, exportálhatnánk is belőle. — Egy leendő termékük makettjével már kiállításon is indultak. — Az úgynevezett vagonvontató berendezésnek a gyártási jogát szereztük meg. Ennek előállításához 6 millió 300 ezer forintot kaptunk a bank innovációs alapjából. A pénzt többek közt kísérleti pálya építésére fordítjuk; Kistere- nyén egy régi vágányt újítunk fel. Ilyen berendezésből, ha van igény rá, évi ötvenet tudnánk készíteni, ennek összértéke körülbelül ötvenmillió forint lenne. — Egy másik termékükkel az energiatakarékosságot fokoznák. — Gyártanánk egy széntüzelésű szárító berendezést. Ezt n fűtőeszközt az angolok tervezték; jelenleg egy van belőle az országban. A NIM megbízásából próbálja ki a K öm vei Állami Gazdaság. A kísérlet sikerei alapján folv- nak a licencvásárlási megbeszélések. A berendezésnek az az előnye, hogy rossz minőségű szenet Is képes elégetni jó hatásfokkal. Hogy gyártjuk-e majd, és mennyit, ez bizonytalan még. Az ellenben biztos: ha gyártanánk, akkor kooperálni kellene az ország más vállalataival. — Kivitelre gondolnak-e? — Exportra önjáró biztosító berendezések pajzsait terveztük. De ehhez kéne még egy csarnok; legalább ezer négyzetméteres, darus. Ügyhogy ez az elképzelés még csak távlati. Távlatokban gondolunk a drezdai üzleti kapcsolat bővítésére is, bár ez még bizonytalan. Az viszont biztos, hogy ’81-től vasúti kocsikhoz kellő generátorokat szállítunk a Szovjetunióba. Ezt a terméket a rigai traktorgyár igényli évi hárommillió rubel értékben. — Hallottam, hogy ma üzleti ügyben Grazba utazik. — Az osztrákokkal való kapcsolatot még csak az e 1- képzelések közé lehet írni. Az ottani fél felajánlotta, hogy gyártsunk neki napelemkollektorokat. Kint a munkabérre nyolcvan százalék adót kell fizetnie, így megéri, ha nálunk dolgoztat. Áthozza ide a csarnokot is gépsorral, csak vállaljuk el, döntsünk gyorsan. Ehhez a» üzlethez még információkat kell szereznünk. Gond vele kapcsolatban, hogy százötven ember kell hozzá. Dolgozó pedig kevés van; az összes terméket, amikről eddig beszéltünk, csupán négyszázötven munkás készíti. Kétszer eny- nylt is foglalkoztatnánk. — Elképzelhető-e, hogy a szénen . kívüli tevékenység számottevően csökkenti a bányászatból adódó ráfizetést? — Ez nem képzelhető el. Célunk az eredmény javítása, de a mostani szabályozók annyira leszűkítették a nyereségképzés lehetőségeit, hogy az előállítható nyereséget ösz- sze sem lehet hasonlítani a széntermelés költségeivel. Idén tizenötmillió forintot terveztünk. A tavalyi lehetőségek közt harmincnégymillió volt a nyereségünk, előtte negyven, sőt negyvenhétmilliöra is rúgott már. A jövőben szigorúbb feltételekhez kell igazodnunk. Molnár Pál Házak törmelékből A recept nagyon egyszerű: végy kerámiatörmeléket, tegyél hozzá cementet, fűszerként talán adalékanyagokat, keverd jól össze, és máris készen áll az új építőanyag. Az egyébként szemétbe kerülő törött téglák, cserepek hasznosításával Igencsak olcsó és praktikus épületelemeket alakít ki a salgótarjáni AGROFIL Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, melyekből esztendők óta a Gorkij-telepen készíti a korszerű lakásokat Az A/15-ös jelű épület kivitelezése Is szaporán halad. Az előregyártott elemek szilárdu- lásí idejét gőzöléssel gyorsítják, így hamarább válnak beépíthetővé. A délutáni műszakban készült termékeket másnap már felhasználhatják. A technológiának további előnye, hogy nine« szükség vakolásra, a felületeket műanyag* alapanyagú festékkel borítják. A nemrégen átadott lakásokat dicsérik a lakók, Barta Sándorné házfelügyelő is csak jót szól. — kulcsár — hogy a befűzési idők változatlanul tartása mellett 54x5 tonna kerül kihengerlésre és így a napi teljesítmény 270 tonnára emelkedhet. A gyakorlat igazolta is ezt az eredményt. A hőkezelő kemencéknél egy harang alá 30 tonna anyagot lehet berakni. Korábban az átlagos adagsúly 24 tonna körül mozgott, mert a különböző méretű tekercseket egyszerűen nem lehetett jobb térfogat-kihasználással összerakni. A programozásnál most alapelvként kezeljük a kemencekihasználás javítását, így a gyártásnál jobban ösz- szeilleszthető méretek és minőségek követik egymást. Az adagsúlyok átlagát sikerült 26 tonna fölé emelni. Ez nemcsak a kemencék teljesítményét növelte 8—9 százalékkal, hanem ugyanilyen mértékben csökkentette a fajlagos energ:afelhasználást is. w Italában gyenge pont A üzemeinkben a költségekkel való gazdálkodás, vagyis, a költségérzékenység, a munkaidővel és munkabérekkel való foglalkozás, a minőségi színvonal területe. A tényezők közül emeljük ki most a költséggazdálkodást, mint a legérzékenyebb pontot. Sokszor hallható, hogy nemzetközi összehasonlításban bizony magas az anyagfelhasználás, szinte megengedhetetlenül sok energiát használunk fel, több munkaórát fordítunk a termelésre stb. Ezek a körülmények jelentősen befolyásolják a termékek költségeit és ha drágán termelünk már gyengül a verseny- képesség, csökken az ered- teény, A költségek 40—50 százalékát a kohászatban 70— 75 százalékát is az anyaghányad adja. Ebből következik, hogy a költséggazdálkodás legjelentősebb tétele. Leggyakoribb problémáink, hogy rosszak a szabástervek, nagyok a ráhagyások, a súlytűréseket inkább a pozitív oldalon használjuk ki és nem a megengedhető negatívon. Ezek miatt több a forgácsvesz. teség, gyakran a forgácsolás időszükséglete is. A termékek nehezebbek a szükségesnél, súlyfelesleget visznek magukkal. Az anyagok minőségi megválasztásánál túlzott követelményeket állítunk fel. Nem az éppen szükséges tulajdonságokat vesszük alapul a kiválasztásnál, hanem nagy biztonságra törekedve fölöslegesen a jobb minőségből rendelünk. Ezek az összetevők természetesen hamar odavezetnek, hogy 5—10 százalékkal, sokszor 15 százalékkal magasabbak az anyagköltségek. — Még rosszabb a helyzet az energiafelhasználás terén, ahol bizony 20—25 százalékkal is gyengébbek vagyunk az elfogadható nemzetközi színvonalnál. A fajlagos energiafelhasználás messze meghaladja a kívánatos szintet., Itt az alkalmazott technológia, a technikai berendezések hiányosságai mellett döntőek a munkaszervezés körülményei is. A rossz energiahasznosításnak nem egyszer az üresen fűtött kemencék, a kedvezőtlen programozási gyakorlat, rossz következési sorrend, az adagsúlyok csökkenése, nem utolsósorban a magasabb gyártmányselejt az okozója. Közrejátszik a szak- képzettség színvonala is, hiszen a gyenge, hozzá nem értő ember sok kárt tud okozni. Nézzünk egy másik fontos területet, a munkaerő-gazdálkodást. Egy ideig hallottuk a panaszokat a létszámhiányról, majd mikor kialakult a teljes foglalkoztatottság és az ex- tenzív bővítés lehetősége megszűnt, kezdtünk rájönni, hogy több a munkahely a kívánatosnál, a géppark üzemidő-kihasználása 50—60 százalék, a naptári időkihasználás 70 százalék, a műszakszám 1,2—1,5 között mozog, szóval rengeteg a tartalék. Más lehetőség is van, mint a több létszám. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a gépiidő- kihasználatlanság mellett legnagyobb gondot a teljesítményhiány okozza. Kevés a normában működtetett terület, a munkaerőigény alapja nem a reális munkanorma, hanem a kialakult rossz gyakorlat. A termelékenység jelentős növelésére is rákény- szerítette a vállalatokat a munkaerő jelentős átáramlá- sa a szolgáltató területekre. Például az SKÜ-ben 1966-67- ben közel 4600 fő termelt 180 ezer tonna árut, ma pedig 3900 fő termel 230 ezer tonnát. Az egy főre eső termelés 39 tonnáról 59 tonnára emelkedett (51 százalékkal), de közben a termékek összetétele, feldolgozottsági foka is növekedett, ami kedvezőtlenebb lett a mennyiséget illetően. Erre utal a termelési érték alakulása, amiben a fejlődés változatlan áron száz százalék körüli nagyságrendű. — Ez az eredményjavulás csak úgy volt elérhető, hogy a normá- zott területek arányát 50 százalékról 80 százalékra emeltük, a folyamatokat gépesítettük, automatikus vezérlőszabályozó egységeket építettünk be stb. Ma újabb feladat előtt állnak a vállalatok a munkaerő-gazdálkodás terén. A termékszerkezet átalakításának szükségessége magával hozza, hogy egyes termelő területek felerősödnek, mások mérséklődnek, vagy megszűnnek. Nagyobb a munkaerőmozgást kiváltó erő. Ez azonban nemcsak vállalatok közötti, hanem vállalaton, üzemen belüli mozgást is kivált. Nagy szerepe lett a szakmai ismereteknek az új munkahely megválasztásánál, mert a várható teljesítmény szempontjából nem mindegy, hogy milyen felkészültségű dolgozó látja ez adott feladatot. Azt is számba kell venni, hogy kiket kell új szakmára átképezni. A korábbinál pontosabb nyilvántartásokra van szükség, folyamatosabb munka- szervezési tevékenységet kell végezni és annak megfelelően kell a munkaerő átcsoportosítását biztosítani. Mi az a mozgató erő, ami végül is biztosítja a kívánt és szükséges átcsoportosítás végrehajtását? Az érdekeltség valamilyen formája. Beszélhetünk kollektív és személyes, vagy egyéni érdekeltségről. Egy üzem, egy vállalat kollektívája közösen érdekelt abban, hogy jó, eredményes gazdasági, termelőmunka folyjon, hogy jó minőségű, megbízható termék készüljön, hogy minél alacsonyabb költséggel állítsanak elő egy terméket, mert így lehet kedvező árbevételre és megfelelő nyereségre számítani. Ha nagyobb a nyereség, akkor több a fejlesztési és a részesedési alap. Jut pénz a munkahelyi és környezeti korszerűsítésre, könnyíteni lehet a fizikai munkát, bővíteni a termelést, javítani a minőséget, vagyis növelni az árbevételt és az eredményt. A növekvő hatékonyság és jövedelmezőség több bérfejlesztési lehetőséget teremt, növekedhet a dolgozók keresete, életszínvonala. Ennek elérése közös cél, tehát közös feladatok meghatározása is közös érdek. Ha a bérfejlesztésnek a létszámcsökkentés révén is van kedvezményezett, adómentes lehetősége, akkor a kollektíva közösen érdekelt a kisebb létszámmal is elérhető nagyobb teljesítmény kialakításában. Visszajutottunk tehát oda, hogy az egyéni teljesítmények növekedéséből kollektív haszon származik. A termelőmunkás teljesítménynövekedésében érdekeit a mérnök, a művezető, a közgazdász, a karbantartó, a szerszámkészítő, mert őt is érinti a magasabb mértékű bérfejlesztés, a kedvezményes üdülés, a lakásépítési támogatás, a jobb kulturális, sportellátottság stb. Törekedni kell tehát jobban előkészíteni, termelékenységnövelő lehetőségeket teremteni, az erőforrásokat okosabban kihasználni, hogy magasabb mértékben részesedhessenek az eredményekből. Az egyéni érdekeltség pedig adódik a munka szerinti elosztás elvéből. Aki többet hoz, az többet vihet. Aki tehát egyénileg az átlag fölötti teljesítménnyel járul hozzá az eredményekhez, az nyilván az átlagnál magasabb mértékben részesülhet az elosztásnál is. Nem mindig érvényesül ez az elv, gyakori a kiegyenlítődés. Az erősebb is annyit kap, mint a gyenge. Ez afféle rosszul értelmezett szocialista humanitásból fakad. Gyakran halljuk, hogy mindenkinek egy hasa van, egyformán eszünk, mindenkinek kell ruha stb. De ez csak az egyik oldala a dolognak. Ha egyformán akarunk részesedni, akkor az eredményhez is azonos mértékben kell hozzájárulni. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, mert a képességek is eltérőek, akkor .meg kell maradjunk a differenciált elosztás mellett. Ez az érdekeltség hozza magával a nagyobb teljesítményre való törekvést. Végeredményben ez wm elhanyagolható része a témának, hogy a nagyobb teljesítményekből származik kollektív haszon is, amiből aztán mindenki részesedik, bizonyos területen azonos mértékben. A szocialista tulajdonviszonyok megteremtették a termelőerők jelentős fejlődését, ami már megköveteli az elosztás társadalmasítását is, de annyira még nem fejlettek, hogy maga a munka is élet- szükségletté vált volna, így a társadalmi elosztásban is meg kell maradjanak bizonyos egyenl őtl enségek. A munka eredményességének, ha úgy tetszik haté- , konyságának éppen annak érdekében kell növekedni, hogy a termelőerők fej- . lettsége olyan fokra emelkedjen, amikor a társadalmi elosztás kiegyenlítődése is bekövetkezhet. Munkánknak ez a mély politikai tartalma és ez kell áthassa kollektív és egyéni törekvéseinket. Ürmössy László NÓGRÁD — 1980. augusztus 27., szerda 3
