Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

Sa/gói sebesség a KISZ Nógrád megyei bizottsága és az Ötödik sebesség rendezésében oo Augusztus 31-e, — a nyár utolsó napja. Ezzel a megál­lapítással talán nem szállna vitába senki, még akkor sem ha tudjuk, hogy a csillagásza­ti nyár tovább tart, a diákok kivételével általában nem ezen a napon fejezzük be a nyaralást, mégis augusztus utolsó napja elfogadottan a nyár befejezése is. És a nya­rat érdemes elbúcsúztatni! Meg is tesszük, mindannyian, ki így, ki úgy. A többség egyszerűen csak egy sóhaj­tással, mások egy utolsó ki­rándulással, vannak akik szépen bezárják nyaralójuk spalettáit, és a diákok több­sége nyárbúcsúztató házi­bulit tart. Mi, az ötödik se­besség munkatársai is el­kezdtük törni a fejünket, hogy idén valami nagy-nagy nyárbúcsúztatót szervezzünk, olyat, ami házibuli is, kirán­dulás is, és akár egy egysze­rű sóhajtás is. Ahol lehet nyerni, szórakozni, tanulni, játszani, gondolkodni és sportolni egyaránt. Ahol sok- minden történik egyidejűleg, hogy mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelőt. Partnereket, szervezőket ke­restünk és a KISZ Nógrád megyei bizottsága vállalta a házigazda szerepét. Közösen találtuk ki a salgótarjáni fő­téren augusztus 31-én dél­után 3-kor kezdődő nyárbú­csúztatónk programját. AHOL LESZ egy nagyszínpad, amelyen is- kolaruha-bemutatót láthat­nak a diákok és persze a szü­leik. Előtte és utána a szín­pad a zenészeké: fellép majd a Voga—Turnovszky duó, a Gótikus trió és a búcsúztató végén, már estefelé az EAST jazzegyüttes. A nagyszínpad szomszédságában azonban több kisszínpad is lesz, az egyiken játszani lehet majd az Ötödik sebességből már ismert játékokat: Zeneza­vart és Makikapot, és egy új, divattal foglalkozó játékot, a „húzd magadra” nevűt. Egy harmadik színpadon, a mű­velődési ház udvarán kama­razenekarok lépnek fel: a Ca- merata Hungarica és az Unikum együttes. Lehet majd csere-berélni akár telefonon, akár a helyszínen, azonnal. Művészek segítenek megta­nulni papírt hajtogatni, mak­ramét készíteni, vagy agyag­ból, földből szobrokat min­tázni. Négy olimpiai arany­érmes vezetésével az úttes­ten szünet nélkül folynak majd a sportversenyek, ko­molyak, mint a kerékpár­slalom és komolytalanok, mint a csoportbirkózás Nö­vényi Norberttal. A Segít­hetünk? pavilonban szakértő­ink ülnek majd: jogász, or­vos, pszichológus, és pályavá­lasztási szakember, akik min­denki személyes gondjára igyekeznek megoldást találni. Bárki, akinek kedve lesz, ösz- szemérheti sakktudását Ador­ján András nemzetközi nagy­mesterrel, vagy megismerked­het Ferjáncz Attila sokszo­ros magyar ralleybajnokkal és autójával a legendás Re­nault 5 Alpine-nal. Azok, akik büszkék a főztjükre részt vehetnek a délutáni pikniken, ahol mások főztjét is meg- kósolhatják, mindössze az kell, hogy ők is elhozzák a vasárnapi ebéd romjait. Lesz fotókiállítás popkoncerte­ken készült felvételekből, és egy kecskeméti hangszer­gyűjtő bemutatja kollekció­jának legérdekesebb darab­jait. A könyvtár olvasótermé­ben pedig ismerkedhetnek majd az érdeklődők a termé­szettudományokkal Zombori Ottó csillagász és dr. Tóth Géza biológus a Föld és az élet kialakulásáról tart be­szélgetést. Mindezekről pe­dig 3 órás közvetítésben szá­mol be a Magyar Rádió. ENNYI TALÁN ELÉG IS? Pedig néhány apró megle­petést még nem is mond­tunk el. A NÖGRÁD hasáb­jain holnaptól kezdve megis­merkedhetnek részletesebben is a résztvevőkkel, zenészek­kel, sportolókkal, tudósokkal, augusztus 31-én délután 3 órától pedig a szervezőkkel is: katonákkal, szakácsok­kal, bukmékerekkel, techni­kusokkal, a KISZ Nógrád me­gyei bizottságának dolgozói­val és aktíváival, és velünk, az Ötödik sebesség összes munkatársával. ' Harc a tetanusz ellen Már több mint tíz éve an­nak, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaságban — a vé­dőoltások bevezetésének ered­ményeként nem fordult elő a gyermekek körében merev_ görcs. 1961 óta ugyanis köte­lező a háromszoros védőoltás: diftéria, szamárköhögés és te­tanusz ellen. A be nem oltott felnőttek azonban olykor megkapják ezt a súlyos kórt. Az orvostudo­mány fejlődése ellenére a vi­lágon átlagosan minden máso­dik-harmadik tetanuszfertő­zött ember hal meg merev­görcsben, az oltás hiánya mi­att, vagy mert későn megy or­voshoz. Ez indította az NDK köz­egészségügyéért felelős szer­veket arra, hogy a gyermekek után a felnőttek tetanusz védő_ oltását is széleskörűen beve­zessék. 1967-ben megkezdték a felnőttek védőoltását 40 éves életkorig. 1975-ben pedig spe­ciális programot dolgoztak ki e betegség megelőzésére, most már azzal a céllal, hogy a la­kosságnak minimálisan 80 szá­zalékára terjesszék ki a te­tanusz védőoltásokat, immár a 80. életévig bezáróan. Az NDK egyes megyéiben már elérte az ilyen megelőzésbe bevont felnőttek szárny a la­kosság 90 százalékát. Mese a poros cicákról Lossan-lassan tovaring az au­gusztusi meleg, emlékképpé fa­kulnak a vakáció kellemes pilla­natai, már csak a celluloidszala­gok őrzik a megismételhetetlen pillanatokat: a balatoni vízicsa­tát, az első szerelem édes ízét, az autóstoppok kínkeserves és örömteli pillanatait, a családi együttlétek, fotón mindig-mosoly- gós jelenteit, s Éva (tetszés sze­rint behelyettesíthető) kacér bá­jait. De sutba az érzelmekkel! Fél­re a föl-föltörekvő nosztalgiával — már éjszakánként, egyelőre csak hallucinációként megjelenik az iskolacsengő feketén mogorva alakja, amint éppen sikításra tát­ja száját, a könyvesboltok hirde­tik a kedvezményes füzetvásárt, az újságok a szeptemberi isko­lakezdés előkészületeiről írnak, szóval a valóság nem tiszteli az álmokat, vágyakat: egy hét múl­va véget ér a vakáció. És ezt mindenki igyekszik a henyélő diákok fejébe verni. Pedig dehogy henyélték végig az idei nyarat! Most eltekintve az építőtáborozók tízezeréinek munkájától, vagy a szakmai gya­korlaton levők milliókat érő „piszmogásaitól”, vessünk egy pillantást csupán azokra a fog­lalatosságokra, amelyeket a diákok szabad akaratból, ön­ként tettek. Vagyis, amit arra használtak föl, hogy szünidei sza­badságuk korlátlan lehetőségei­vel éljenek. Amelyek éppoly nél­külözhetetlenek a személyiség fejlődése szempontjából -, hogy ilyen szép kifejezést használjak —, mint a padkoptatás, a lecke- fölmondás, s a házifeladat-írás. F. Pista salgótarjáni gimna­zista például júniust és júliust keményen végig dolgozta egy maszek kisiparosnál, hogy az ott keresett ötezer forintból végig­utazza Csehszlovákiát s Len­gyelországot. Az már más kér­dés, hogy erre az útra magával vitte - titokban és „rangrejtve” - barátnőjét, s egyben útikala­uzát, aki lévén korban idősebb, a magánélet kellemes szféráin túl a turizmus látnivalóival is megajándékozza Istvánt. De per­sze, nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy két hónapon át, úgymond’ gürcölt a megér­demelt gyümölcsért. A somoskői vikendház mun­kálataiban szorgoskodott egyik szakmunkástanuló ismerősöm, ő dühösen-dohogva „emlegette" családfőjét, hogy ily’ munkára kárhoztatta, miközben haverjai a poros balatoni utak cicáit fog- dossák halomra, s hogy nem marad az utolsó nyarából semmi más - csak egy téglarakás. Fa­terjától tudom, hogy ez a ví- kendház a fiúnak készül, neki­szánja „az öreg", hogy szabad idejében, kikapcsolódásként, pi­henésként, egyedül és haverjai­val itt töltsön majd órákat. Gál Feri nyakába vette a vi­lágot, valóban úgy is érkezett vissza a német-osztrák—jugo­szláv kőrútról, akár egy világ­járó. Mondja, nyolc kilót fogyott, de ha lehetne, már holnap is­mét útra kelne. Barátokat szer­zett, élményeket, tapasztalatokat gyűjtött, s ezeket hasznosítja is. Megemlíti, hogy ez az út egé­szen biztosan eldöntötte, hogy negyedik osztály végén a föld­rajz-történelem szakon próbál­kozik. Hát, igen, kinek-kinek mara­dandó elhatározásokat, emléket hozott ez a nyár. Sok mindenre használható tapaszta­latokat, sztorikat - azonban a legnagyobb haszon az, ha eze­ket másokkal is meglehet osz­tani. És ez, voltaképpen csak szeptemberben, a tanítási napok­ban remélhető igazán. Könyörül­jenek hót a tanárok, s enged­jenek szabad utat, az egymást gazdagító élmények cseréjéhezi <ta-) Beszélgetés a szécsényi új iskolában Ezekben a napokban már a pedagógusok zöme — és a di­áksereg is — egyre többet fog­lalkozik az új tanévvel, ké­szülődik az induláshoz. Fokozottan így van ez Szé- csényben, ahol egy 12 tanter­mes, korszerű iskolaépülettel gazdagodtak. Ezt még „be kell lakni” — ami nem könnyű, mégis szép teher; ezt a felada_ tot máshol is szívesen vállal­nák... A tanári szoba új bútorai még üresek, a tantermekben még csak a berendezés áll a helyén, a felszerelést, a min­dennapos pedagógiai munka kellékeit még el kell helyezni. És az i-re a pontot majd a tanítási órák teszik fel. Juhász Lajos igazgatóval sok helyre bekukkantottunk, örömmel mutatta végig az épületet. A séta utón az első kiklvónkozó kérdés — ami sok területet magába foglal: — Mit jeleni: ez az új iskola a szécsényieknek ? — Üj fejezetet nyit a nagy­község oktatásügyében — le­számítva egy-két esztendőt az 50-es években, most lesz elő­ször megvalósítható az egy műszakos tanítás! Aki szá­mára nem idegen az iskola — azt hiszem, kevesen lehetnek ilyenek, hiszen gyermekük, ro­konaik révén mindnyájan kö­tődünk valamiképpen hozzá — az tudja, ez milyen fontos do­log. Magával hozza a tanítási órán kívüli nevelés gazdagítá­sának lehetőségét, a jobb mi­nőségű napközis foglalkozást, jobban kialakíthatók a szak­körök, nem kell már üres te­rem után kutatni az őrsi fog­lalkozások megtartása előtt — — és még sorolhatnám. — Három épületük lett milyen módon használják ki ezeket? — Az első-második osztá­lyosok egész napos formában tanulnak — az övéké lesz a Marx úti épület, az étkezést is ott oldjuk meg. A harmadik osztályosaknak a tanítás, a 3 —4.-eseknek a napközis fog­lalkozás a Kossuth Lajos úti iskolában lesz, negyediktől fel­felé mindenki ide fog járni, így gyakorlatilag minden gye­rek „végigjárja” az épülete­ket — természetesen a régi ter­mek is felfrissítve várják a ta­nulókat. — Mindez könnyíti a taná­rok dolgát is... — Igen — eddig sok gon­dunk volt az órarend készíté­sével, hiszen két helyen tanul­tak a felsősök. A pedagógusok és az eszközök szeptembertől egy épületben, jobb feltételek között, a pendlizés terhe nél­kül, nagyrészt kabinetrendszerű oktatással várják a diákokat. Magyar és matematika okta­tásához két-két szaktantermet alakítottunk ki, van egy-egy fizikai és kémiai előadóter­münk, két műhelyterem, tor­naterem, 40o adagos konyha, két ebédlő, napközisterem, szertárak. Mindez a tárgyi ol­dal — de most olyan helyzet­\A^\n^\nxvu'\A*/\/vt/v,v\»A/vA/v'v\*'\/\^vvtv/v'\/wv'v\xv/>xvvx\/u'XAxv/v'\/vxv/v/Y/w\y\/\^\/v'\^^ Országjárás „Hubertus-pariy" Nagybereken Mit kínál az IBUSZ?— Kisvasúttal a rezervátumban Ki-ki máshová vágyik. Függ ez utazási kedvtől, korosztály­tól, pénztárcától. Utazási iro­dáink előtt színes képeket bá- mulók álmodoznak az Elbrusz hófödte csúcsairól, a Notre Dame pompás üvegmozaikjai, ról, tengerpartok hűsítő hul­lámairól. Meglehet a párizsi viszont a magyar tájakról ké­szült felvételekben gyönyör­ködik s számolja le a franko­kat. S ha hobbija a vadászat, nemes vadra indul a Nagy- bereki Állami Gazdaságba, ahová a közelmúltban a sajtó munkatársait vitte el az IBUSZ kettős céllal, egyrészt tájékoztatást adni az első fél év mérlegéről, az őszi-tava­szi ajánlatokról, másrészt be­mutatni / a „Hubertus-party” programját. Nagybereket az 1850-es évek közepéig összefüggő víz­réteg borította. A Sió meder- rendezését követően viszont egy méterrel csökkent a Ba­laton vízszintje, s így Nagy­berek magasabban fekvő ré­szei szárazra kerültek. Ehe­lyütt ligetek, bozótosok alakul­tak ki, míg a mélyebben fekvő részeket nád és sás borította. A lecsapolás — 1964-ben kez­dődött — után itt, a Balaton­ból nyert, a tó vízszintjénél ma is mélyebben fekvő terü­leten alakult meg 1949-ben a tízezer hektáros Nagybereki Állami Gazdaság. Azon ritka helyek egyike, ahol a hazánk, ban honos vadféleségek közül szinte valamennyi megtalál­ható. Fácánok ezrei röpködnek, a nádasokban, lápi erdőkben otthon érzi magát a szarvas. (A tanácskozóterem falán fénykép függ az egyik legérté_ kesebb trófeáról, negyvenezer márkát fizetett a kilövésért a nyugati vadász.) Ha kezdődik az idény, Hubertusnak, a va­dászok védőszentjének megle­hetősen sok dolga akadna, any- nyi puskás ember érkezik. S az állami gazdaság erre bazí- rozta külön szolgáltató ágaza­tát, amely szervezi a vendégek ellátását, elhelyezését Ebben az IBUSZ is aktívan közreműködik, hiszen Szil­vásvárad, Pomáz, Uszögpuszta után. újabban Balatonnagy­NÓGRAD — 1980. augusztus 24. vasárnap T bereken is kinyitotta pénztár­cáját a jövendő bevételek re­ményében. A bereki idegenfor­galmi bázishoz 6,5 millió fo­rinttal járult hozzá, a vadásza­ti holt idényre új üdülési és programlehetőséget teremtett. — Egyik legfontosabb üzlét- águnknak, a beutaztatásnak kulcskérdése programjaink bővítése. Üj idegenforgalmi termékeket igyekszünk létre­hozni, hogy növelni tudjuk faj­lagos bevételeinket — mondót, ta dr. Hahn Lívia, az IBUSZ vezérigazgató-helyettese. Szó esett a ki-beutazás ed­digi tapasztalatairól. Az utazá­si iroda bár kevesebb nyugati vendéget fogadott, mint a múlt év hasonló időszakában, de 14,5 százalékkal több konver­tibilis valutát „termelt”. Töb. ben jöttek hazánkba az NSZK. bői, Olaszországból, kevesebb volt az osztrák, jugoszláv tu­rista. A magyarok viszont in­kább érdeklődtek az osztrák, olasz túrák iránt, a szocialis­ta országok közül legtöbb út a Szovjetunióba, Csehszlovákiá­ba, NDK-ba vezetett. A növe­kedés ütemét tekintve ellen­ben Bulgária viszi a pálmát. — S mit kínálnak ősztől ta­vaszig? — Bővek a hét végi, év végi lehetőségek, főleg a kará­csonyra, szilveszterre időzí­tettek. Akik néhány nap sza­badságukat nem idehaza sze­retnék eltölteni, ajánlhatjuk az „Orosz tél ünnepe”, szilvesz­ter Jaltában, Szocsiban, Szi­bériában programunkat, pári­zsi, berlini, római karácsonyi utunkat... A választék ennél jóval szé­lesebb, miként arról a kézbe­adott programfüzet is tudósít. Ha tetszik mehetek nyolcszáz­ért Pozsonyba, 38 600-ért a Ganges-folyóhoz indiai—ne­páli utazás keretében, autóval a velencei virágkarneválra, a zágrábi és belgrádi újévi vá­sárra, s hogy nagyobb legyen a kedvem, az utazási iroda elő- és utószezoni árkedvez­ményt nyújt. S az újdonságok? Koppen­hága Lengyelországon keresz­tül, Finnország a Szovjetuni­ón át. Idehaza pedig a nagy- szülők-unokák közös túrája, s újdonság a nagybereki bázis is. Csináljuk tehát a „Hubertus- party” programot — rövidít­ve! Az állami gazdaság udva­rán vadászegyenruhába .bújt ifjak vadászkürttel a kezük­ben (szájukon) adnak jelt az ebédre, A nyomtatott menü­kártya —, s főként az illatok —, finom falatokat sejtetnek. Párolog a fácánleves, bajuszos vadászok és tűzről pattant va. dászfeleségek hordják körbe a szarvas-, vaddisznósülttel (áfonyával) megrakott tála­kat, bajuszos öregek töltöge­tik a vérszínű bort. Aztán irány az erdei kisvas­út, amely komor fák között kanyarog. Indulás előtt poha­rak koccannak össze — „Hu­bertus-party” lehet-e huber- tusz nélkül? A lassan döcögő szerelvény mellett árnyas li­getek maradnak el. A megálló egy tisztás környékén. Pattog a tűz a szalonnarakó (fedett) helyeken, lovas fogatok vár­nak erdei sétakocsikázásra. A séta gyalog felüdítőbb, félig kiszáradt tóhoz vezet az ös­vény, ahol vadkacsák röppen­nek fel, őzek járnak szomju- kat oltani. Romantikus, ma­gyaros. — Magyarok is jöhetnek? — Igen! — hangzik az IBUSZ-válasz. Egy-két arcon mosoly tűnik fel. A jókedvtől, a választól? Ki tudja? Bizonyára jól érzik magukat a programra befizetők is a festői környezetben, távol a világ zajaitól a Nagybereki Ál­lami Gazdaságban, amely a számyasvad-tenyésztésriek és a vadásztatásnak olyan haté­kony formáját dolgozta ki, hogy a MÉM tenyésztési rend­szerként ismerte el. S Hubertus védőszentként őrködik az üzlet sikere fölött. M. Szabó Gyula ben vagyunk, hogy az 52 fős testületben (egy éve már kö­zös igazgatás alatt működik az iskola) semmilyen szakos nem hiányzik. — Említette, hogy a napközi szempontjából is sokat ad ez az új létesítmény. — Előreláthatólag ki tudjuk elégíteni az igényeket. Ennek az épületnek a belépésével két napközis csoportbővítést is kaptunk — így a négy egész > napos csoport mellett 8 nap­közis indulhat ősztől. Megszű­nik az a rettentő zsúfoltság —- nem lesznek negyven fölötti létszámú csoportok. Eléggé el­terjedt a közvéleményben a napköziről egy negatív véle­kedés: csak egyfajta gyermek- megőrző, nem több. A túlzott telítettség valóban a tartalmi munka rovására mehet — ezért érezzük nagy lehetőségnek a tágasabb, kulturáltabb elhe­lyezést, szeretnénk ha nálunk nem lenne alapja az említett le­becsülő nézetnek. A személyi­ségformálásban, a tankötele­zettségi törvény végrehajtá­sában, differenciált foglalko­zásban igen nagy szerepet játszhat a napközi. — A szakköri életben mi­lyen változás várható? — Hogy mit indítunk, az a gyerekek igényeitől, érdeklő­désétől függ — és ehhez job­ban tudunk igazodni, mint korábban, hiszen minden sza­kosunk megvan. Továbbra is örülünk minden olyan kezde­ményezésnek, ami az iskola nyitottságát, a társadalommal való élő kapcsolatait szolgálja. Tavaly nyolc nem szaktárgyi szakkörünk volt — például múzeumbarátkör, fotó, model­lező, barkács — a művelődési házzal, MHSZ-szel, múzeum­mal közösen. Az ELZETT min­den segítséget megad ahhoz, hogy ősztől üzemi szakkör is legyen. — Az új épületben könyvtár is van. Mit terveznek a jó ki­használás érdekében? — Órarend szerinti tanórá­kat nem, de gyakori látogatást! Nyitott polcrendszere, a hely­ben olvasás lehetősége, a tan­anyaghoz kapcsoló könyvek, a tudományos ismeretterjesztést szolgáló kiadványok forgatása sokat jelenthet a tanulóknak. Egy kolléga tiszteletdíjért vál_ lalta a könyvtárosságot, a nagyközségi könyvtár dolgozói is „besegítenek”, hogy élő, for­galmas legyen. Vannak terve­ink az aulával is: az egész is­kolát megmozgató összejövete­lek mellett minitárlatok ren­dezésére, kisebb gyerekműso­rok fogadására is alkalmas, a kiállítószekrénykékbe a mú­zeum ígért anyagot. Ragyogó dolog a nagy udvar is, a spor­tolási lehetőségek széles körét biztosítja. Ahogy az igazgatót hallga­tom, egyre biztosabb vagyok benne: nem csak a 900 gye­reknek, az 52 tanárnak, hanem a szécsényieknek is sok örö­met, bővülő lehetőségeket ad ez az új iskola. Érdemes volt segíteni létrejöttét! G. Kiss Magdofcü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents