Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

Volt egyszer egy ötlet Lesz-e kulturális nap Ráróspusztán ? Volt egyszer, hol nem volt. Kezdetben tehát kimondat- nyező községek lakosai ki­égj. nagyszerű ötlet Kitől tan családias jellege volt zony csak Karóson tudják el­származott, kitől nem, ma ezeknek a találkozóknak, de képzelni ismét ezt a találko- már nem fontos. Tény, hogy — ahogy már ez a sikeres zót. Már a két utóbbi rendez- s szécsényi ÁFÉSZ és az egy- kezdeményezések esetében vényen is megcsappant az ér­kori szécsényi járási hivatal lenni szokott — mind több deklödök száma, mert — Így vezetői gondoltak egyet, és szerv „karolta" fel a rendez- mondják — a rárósi találkozó 1969-ben színpadot állítottak vényt, megfosztva azt kezdeti lényege épp abban áll, hogy a kedvelt kirándulóhelyen, spontaneitásétól. A községek nem egyik és nem másik köz- Ráróspusztán. Június utolsó mindinkább kötelező penzum- ség látta vendégül a többit, vasárnapjára pedig egész na- nak kezdték érezni a rárósi hanem — úgymond — „sem- pos kulturális programot hir- napokon való részvételt, s ez leges területen" zajlott a na- dettek, hat Ipoly menti köz- olykor a műsorok színvonalán, mes vetélkedés ség hagyományőrző öntevé- máskor „csak” a kulturális Nos, való Igaz, ez évben el- keny művészeti csoportjainak napok hangulatán érződött, marad a kulturális sereg­közreműködésével. Nyolc egymást követő esz- szemle. Meglehet, nem is árt Az ötletből hagyomány lett, tendőben adott otthont Rérós- egy kis „pihenés" a csopor- e a kulturális napok évente puszta a rendezvénynek, míg- toknak. Feltéve, ha a kény­százakat vonzottak — az nem — az időjárás viszontag- szerszünetet valóban okosan egyéb szórakozási lehetőséget ságainak kitett szabadtéri szín- használják ki, s folyamatosan is kínáló — Ráróspusztára. pad állagának leromlása ml- készülnek a jövő évi fellé- Bár a vállalkozásnak megvol- att — a szervezők 1978-ban pésre. tak a megyében az előzmé- Egyházasgergén, 1979-ben pe- Mert a rárósi kulturális nyei — a palóc szőttes kul- dig Karancslapujtón rendezték napok hagyománya nem sza- turális napok és a nemzeti- meg a találkozót. kadt meg végleg. Minket leg­ségi találkozók mellett — e Időközben a szécsényi já- alábbis így informáltak erről rárósi kulturális napok a me- rás is megszűnt, s a hat köz- a találkozó új gazdái, a aal- gve legszínvonalasabb folklór- ség némelyike a balassagyar- gótarjánt járási hivatal mun- programjai közé nőtte ki ma- mat!, némelyike a salgótarjá- katársai. Ml több, már ki li gát. ni járás közigazgatása alá ke- utaltak némi összeget a Itt­ösztönzően hatott ez a hat rült. kei tanácsnak a ráróspusztal község — Lltke, Ipolytarnóc, Az érintett községeket jár- színpad átépítésére. Nógrádszakál, Ludányhalászi, va gyakorta kerül szóba a Hallani olyan híreket Is, Mihály- és Egyházasgerge — rárósi napok sorsa, Június hogy hordozható szabadtéri amatőr művészeti mozgalmára utolsó vasárnapján állítólag színpadot állítanak fel a réten, is, hiszen a mind nagyobb most is sokan kimentek a így vagy úgy, reméljük, a sok érdeklődéssel kísért nyári be- pusztára, hisz többen emlé- bába között nem vész el a mutató egyúttal nemes ve- keznek még, hogy ’79-ben gyermek, « jövőre eredeti he- télkedés is volt a községek Egyházason, és tavaly La- lyén. eredeti formájában foly- között. Ilyesformán a közön- Pújtőn is Ígéretet tettek a tatódik az Ipoly menti „né- sés — mely többségében az hivatal emberei, hogy a kö- nek” nagy nyári találkozója, érintett községek lakosaiból te- vetkező bemutató Ismét Rá- Pa. vajon visszatér-e maid a vődött össze — szintén érdé- róson lesz,,. rárósi napok egykori hangú­kéit volt a műsor sikerében, Végképp befellegzett vplna lata? Ez már a hat község mindenekelőtt természetesen ennek a szép hagyománynak? lakosainak hozzáállásától, lel- salát falujának csoportját biz- — kérdezik sokan, nem tlt- kesedésétől is függ... tatva tapsával. kolva azt sem, hogy a kör- — pintér — Korea területén már a |"W ■ L/.u^L tes - WJ*« egészében gyöngy­Koryo-dinasztia időszakában KGQI DUlOTOK házberskásokkal díszítettszek- — a X—XIV. században — \ , \ \, , rény' de n«mkülönben sok Iá­valódi művészetté vált azott- kín itncn togatót vonz az ugyancsak hon berendezése, díszítése. A Mvzimwmvs gyöngyházzal díszített, díszes korabeli szebbnél szebb bú- nak, a használatnak, a célnak keretű, állótükörrel ellátott tordarabok a Koreai Néprajzi megfelelően. toalettasztalka és a einóber Múzeum állandó kiállításain A bútorzat legfontosabb da- színű, lakkozott lapú, művé- lathatók. rabjai — akkor is, ma is — szien faragott lábú kerek asz­Lakkozott, vagy gyöngyház- a szekrények, ősi szokás volt tál. Mint a kisebb-nagyobb zal kirakott szekrénykék, mű- az ifjú pár számára a dúsan berendezési tárgyak jól bizo- vészi díszítésű asztalok, szék- rakott szekrény előkészítése. A nyitják, az akkori idők em- rények sora bizonyítja az ak- fiókos szekrényeknek több bere előszeretettel díszítette kori idők emberének vonzó- fajtája is létezett, a fiókok otthonét intarziás, faragott és dásét a széphez. A XIV. szá- számától, elhelyezésétől, félig gyöngyházdíszítésű tárgyakkal, zad végétől kezdve a lökés vagy egészen nyitott voltától A díszítések legtöbbször vi- bútorainak mérete, díszítése is függően. A kiállítás különösen rágokat, madarakat, szép tája- változik, a helyi sajátosságok- szép darabja a „háromemele- kát ábrázoltak Á számok és az idegen nyelv t A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat tavalyi statisz­tikai évkönyve szerint tulaj­donképpen nem lenne sok okunk a borúlátásra, már ami a TIT Nógrád megyei Szerve­zete által szervezett nyelvtan- folyamokat és hallgatóinak számát illeti. E vonatkozás­ban például Bács-Klskun, He­ves, Szolnok, Tolna, Vas és Zala Is mögöttünk van. S ha ráadásul megemlítjük, hogy Nógrád az ország legkisebb lélekszámú megyéje, akkor bizony bőven a „középme­zőnyben" érezhetjük magun­kat. Nem lehetünk különösebben nyugtalanok akkor sem, ha azt vizsgáljuk, milyen társadalmi rétegekből kerülnek ki a hallgatók. Hi­szen körülbelül húsz százalé­kuk fizikai dolgozó, az alkal­mazottak aránya huszonöt százalék körül mozog, a töb­bi értelmiségi, Illetve diák. Az óratlpusokat nézve nincs baj, mind a hagyományos, mind pedig az úgynevezett audio­vizuális, illetve audíolinguá- lis módszerrel tanítanak, eb­ből a korszerű audiovizuális módon tartott órák aránya körülbelül nyolcvan százalék. Ez tehát szintén rendben van. A ba) csak az, hogy sajnos a statisztika ebben az esetben — a kulturális statisztikák egy részével általában ez a baj — nem jelzik az idegennyelv- tuddt valódi mtrttkit. Csak azt jelii, hogy hányán tanul­nak, de nem ezt, hogy hányán tudnék valamilyen szinten valamely Idegen nyelven be­szélni. Ebben ' az esetben te­hát különösen indokolt han­goztatni, hogy ezek a számok csak jelzések és csak a TIT törekvését, illetve az embe­rek érdeklődését mutatják. A valóság ugyanis az, hogy Nóg­rád megyében is kevesen be­szélnek igazán valamilyen idegen nyelven. Jóval keve­sebben, mint amennyire a tan­folyamon tanulók számából következtetni lehetne. Ráadá­sul helyenként némely mun­kahelyi kimutatások Is „egál­nak" — báf jóhiszeműen —, akik tanultak Idegen nyelvet, beírják, hogy tudnak Ez utób­bit nemigen ellenőrzik, sok­szor mód sincs rá és nem is mindig érdemes. A gyakorlat­ban nincs jelentősége. Annak ellenére, hogy hangoztatjuk, milyen nagy szerepe van a nyelvtudásnak, sok még az olyan munkahely, ahol való­jában ez nincs így, vagy le­gyünk pontosabbak: a nyelv­tudásnak nincs közvetlen haszna. Szakfordítót, tolmá­csot legtöbbször lehet szerez­ni, ha éppen szükséges. így aztán a nyelvtanulás tok eset­ben megmarad merőben ma­gánakciónak. Lényeges kérdéshez érkez­tünk. Tegyük is fel gyorsan: milyen a kitartásuk azoknak, akik jelentkeznek a nyelvtan- folyamokra? Természetesen, különböző. De eléggé általá­nos jelenség, hogy nagyon sokszor csupán fellobbanásró! van szó, i a lelkesedés már a legkisebb akadályoknál el­száll. Egy példát erre. A szá­mok most nem reálisak, ha­nem csak az arányt érzékel­tetik. Eszerint — mondjuk — ötvenen jelentkeznek egy nyelvtanfolyamra, a tájékoz­tatón megjelennek negyvenen., a tandíjat harmincán fizetik be, s év vé­gére maradnak huszan-hu- szonöten. Valahogy úgy, mini a régi viccben, miszerint a négy evangélista a következő három, Lukács és János. Komolyra fordítva a szót, pszichológiai és objektív okok egyaránt szerepet játszanak abban, hogy — mint monda­ni szokták — sok a lemorzso­lódás. Mert hiszen bárhogy vesszük, a nyelvtanulás útja göröngyös, viszonylag lassan hoz eredményt, s ha nem eléggé szilárd valakinél a cél, könnyen feladja. Ne áltassuk magunkat, a nyelvtanulás ke­mény munka. Más okok Is vannak. Például a vállalatok azzal a céllal küldik tanfo­lyamra embereiket, hogy le­tegyék a nyelvvizsgát. Viszont ezektől 0 delegált emberek­től csak a legritkább esetben kérik számon, miért nem jár­nak órára, S ha nem járnak, vagy nem vizsgáznak, annak sincs nagyobb következménye. Vagy egy másik példa: bizo­nyos beosztásoknál a szakmi­nisztériumok megkívánják a nyelvismeretet, azonban ezt legtöbb esetben elnézően ke­zelik. S még sorolhatnánk. Mindenesetre tény, hogy az emberek egy része a nyelv- tanulásra nem elég komolyan vállalkozik. Mindez nem azt jelenti,' hogy a TIT erőfeszítéseit ne méltányolhatnánk. Inkább azt, hogy jó lenne, ha az általa kínált nyelvtanulási lehetősé­gekkel a jelenleginél komo­lyabban élnének. Milyen lehe­tőségekről van szó? Csak egy-két példát emlí­tünk a sok közül. Idén elő­ször tiz hónapig tartó, egész | napos intenzív német nyelv­tanfolyamot indítanak, ha lesi elég jelentkező, szeptembertől júniusig. Akik ezt elvégzik,’ letehetik az állami nyelvvizs­gát. Jelenleg úgy látszik, hogy a gyárak, vállalatok nem elég­gé érdeklődnek e lehetőség iránt, hiszen erre az időre fel kellene menteniük embe­rüket az ottani munka alól. Tervezik angol, német és orosz nyelven egy kétéves — s csak délutáni mindennapos elfoglaltságot jelentő — tanfo­lyam indítását is. Sőt. egy egyéves, s szintén délutános tanfolyam indítását ezekből a nyelvekből. Továbbá, folyta­tódnak az üzemi nyelvtanfo­lyamok, s Indulnak nem szer­vezett tanfolyamok német; angol, orosz, esetleg franeia és szlovák nyelvből. S nem csak Salgótarjánban, hanem Balassagyarmaton, s ha van érdeklődés, a járási székhelye­ken is, A nyelvoktatáshoz a tárgyi és személyi feltételek általában jók, Jó lenne, ha szeptemberig mind többen jelentkeznének, s főként, ha egy Idő után eredményesen be í* fejeznék ezeket a tan­folyamokét, — érezve az ide­gen nyelven való megszóla­lás semmihez sem hasonlítha­tó gyönyörűségét. Tóth Elemér Kezdetben vala: a Szegedi Szabadtéri Játékok. Ma már az ország széltében-hosszában rendeznek nyári színházi elő­adássorozatokat, ám a legna­gyobb vígasság mégiscsak a szegedi maradt. Mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a tény, hogy július közepére, te­hát a Szegedi Szabadtéri Já­tékok megnyitójára az ország többi része színházi szempont­ból elcsendesedik, a progra­mokat ezután főképpen a ko­moly zenei hangversenyek, popzenei koncertek, vándorló zenés kabaré-összeállítások te­szik ki, A színház július kö­zepétől egy hónapig lényegé­ben Szegeden él. Az idén öt új produkciót láthatott az estéről estére né­pes, honi tájainkról, külföld­ről érkező nézősereg. A Kál­mán király, Páskándi Géza történelmi drámája a rende­zők nyíltan vallott szándéka szerint valami újnak a kez­detét hivatott jelezni: a Dóm tér az elkövetkezendőkben mai drámaszerzöknek kíván bemutatkozási lehetőséget biz­tosítani. A törekvés — leszá­mítva a Kálmán király közön­ség- és kritikai fogadtatását, szabadtéri létjogosultságának kérdését — méltánylandó. Az­tán a hírek szerint új összeál­lítással mutatkozik be az Álla­mi Népi Együttes is, s Szege­den is annak számít az idős korú Verdi vigoperai remeke, a shakespeare-i ihletésű Fals­taff, A Piros karaván musi­cal — melyet itt eigányéletés vízió műfaji megjelöléssel il­letnek — a hat évvel ezelőt­ti fővárosi százas sikerszéria után iutott el a Dóm térre, szintén friss színt rajzolva fel a műsorrendre. Az öt közül tehát csupán egyetlen bemu­tató Ismerős; a Carmen, me­lyet jó egy évtizedes szegedi szabadtéri premier után az idén felújítottak. Két előadást láttunk a kí­nálatból: Szakcsl Lakatos Bé­la— Csemer Géza Piros kara­vánját és Bizet Carmenjét. Torzóban maradt é'mény A Piros karaván színpadké­pe első pillanatra feltűnő. A Dóm homlokzati falának na­gyobb részét a domboldalba vájt viskók stilizált világa tölti be, s erre ereszkedik rá, mint hatalmas védőernyő, egy virágmintás, rózsa meg nap­raforgó formájú, színességű vállkendő. Az előtér bal ol­dalán kopár fa, magasfeszült­ségű vastraverz, jobb oldalán vontatható cigónyputri bejá­rati vége. Középen házfalak, sötét beugrók, kapualjak, s nagy térség, melynek közepén ül Vorza, az öreg cigányasz- szony. Egyébként nem vélet­lenül részleteztük a nyitó szín­padképet; döntő hányadéban végig Jelen vannak a díszlet­elemek, csupán a középső tér- részleten változtatnak. Kass János díszleteit egészében ta­lálónak érezzük, összhatásá­ban azonban mégsem annyira látványosak, mint amilyenre számítunk. Ennek okát viszont nem a művész fantáziájának gyengeségében látom, sokkal inkább — bár ez nem több feltevésnél — az anyagi le­hetőségek korlátBiban; melyek gúzsba köthették a teremtő képzeletet, s egy nyüzsgő, lük­tető telep helyett egy statí­tt NÓGRÁD - 1980. augusztus 17„ vasárnap Esték a Dóm kus, szürke putrivilágot ered­ményezett. A fiatal szerzők: Csemer Gé­za író és Szakcsi Lakatos Bé­la zeneszerző érdemeit nem lehet elvitatni. Bátorságukat sem. Olyan műfajban alkot­tak, ha nem is kiválót, de érdemlegeset, amely mindez- ideig valójában és teljesség­gel nem tudott gyökeret ver­ni színpadjainkon. A bécsi operetten nevelkedett magyar néző azonban nemcsak a szín­házban idegenkedik a musi­caltől (noha néhány világsi­ker nálunk is az volt), hanem a moziban is. A nagy ameri­kai filmmusicalek — a West Side Story kivételével —' né­hány napos vetítés után ki­szorultak főbb filmszínháza­inkból. Az első magyar szín­padi musical, a Mélyvíz olyat bukott, hogy még egy színhá­zat — a Petőfit — is magával rántott. Sikernek csak az Egy szerelem három éjszakáját és a Piros karavánt tekinthet­jük. Szakcsi Lakatos zenéje sza­kít a kísértő, a közönség egy része által elvárt cigánynótás dallamvilággal, drámai szere­pét eredményesen tölti be. Kü­lönösen kitűnik ez a banda­vezér feleségét alakitó Kis- honti Ildikó szerencsétlen éle­tét elsirató dalára, melyben nem nehéz felismerni a „Jaj, babám, babám..kezdetű ci­gánydal szövegbeli és zenei motívumait, ugyanakkor meg­téren érezni eredeti musicalízét, za­matét. Csemer Géza szövegkönyve több helyütt közhelyekből építkezik, de ügyesen bonyo­lítja a cselekményt, teremt drámai helyzeteket. Látszik, alaposan ismeri a cigányéle­tet, a cigányság beilleszkedé­sének gondját, problémáját. Ha más értéke nem is akad­na a Piros karavánnak, már ezért érdemes volt. elkészíte­ni. Hogyan élnek, asszimilá­lódnak a cigányok a belpoli- tikailag igen bonyolult ötve­nes években a szocialista Ma­gyarországon. Vámos László (ő rendezte a Fővárosi Operettszínház ősbe­mutatóját is) rendezése a hely­zetek, jellemek pontos kiját­szására, a zenei „betétek” drá- maiságának emberileg hiteles megfogalmazására, táncbeli látványosságra törekedett. Si­kerrel. A népes színészgárdá­ból különösen kitűnt Suka Sándor (cigányok istene), Ker­tész Péter (cígányrendőr), Ko­vács Zsuzsa (Bolond Náni), Harsányi Gábor (kóborcigány), Kishont! Ildikó és Felföldi Anikó (Dinka). Az élmény azonban sajnála­tosan torzóban maradt. Már a szünetben villámlások iz­gatták fel a kedélyeket. Kö­zeledőkkel egyre jobban. A kétrészes darab második fele tíz perce után a zivatar mi­att abbamaradt. Hajnalig esett, s a szabályok értelmében nincs megismételt bemutató. Carmen győztes csatája Georges Bizet operájának előadását nagyobb szerencse kísérte. Másnapra kitisztult az ég, s kellemes langymelegben nézhette végig hatezer ember a négyfelvonásos operát, Me­séje, annyiszor lehetett már látni, hallani különböző he­lyeken, szinte mindenki szá­mára ismerős. A szenvedélyes szerelem vív itt csatát a szen­vedélyes álhatatlansággal. Küzdelmük vígkimenetele nem lehet más, mint a dön­tetlen, vagyis az együttes pusz­tulás. Carmen, a tüzes vérű cigánylány vesztét fékezhetet- len, kacér természete okozza, Don Jósé tizedesét pedig part­talan szerelme, vágyódása az imádott nő után. Bizet (1838—1875) csodagye­rekként indult a zenészi pá­lyán, ezért mindig megkülön­böztetett érdeklődés kísérte munkáját. Első, húszegynéhány éves korabeli bemutatkozása­it a korabeli szakmai nagy­ságok meglehetősen fanyalog­va fogadták, csupán az új iránt fogékony fiatalok tet­szését nyerte el. A 25 éves ko­rában szerzett Gyöngyhalá­szok sikere már szélesebb kö­rű. még inkább az a tíz év­vel későbbi Carmené. Az éle­tében alig elismert, ellenfelei által Wagner-epigonnak ki­kiáltott zeneszerző művével megszerezte az örökéletet. A Carmen száz év eltelté­vel is kivételesen magas fokú zenei élményben részesíti a hallgatókat. Dallamvilága tisz­ta és virtuóz, harmonikus és kifejező, érzékletesen jellemez alakot, helyzetet, hangulatot, Szinetár Miklós rendezése egyszerűségében megragadó, Szerényen a háttérben marad, éppen úgy, mint a díszleteket tervező Varga Mátyás és a jel­mezek megálmodója, Márk Ti- vadar, hagyva így teljes szép­ségében érvényesülni a mu­zsikát. Pál Tamás, a szegedi színház igazgatója kitűnően tartja kezében az előadást, mesterien dirigálja a népes ze­nekart, a kórust és az egy­mást felülmúló énekeseket. Nem udvariasságból, hanem az alakítás minőségéből ki­indulva, Ivan Ponomarenko énekesi és színészi bravúrja kívánkozik az élre. Bikavia­dorja csupa ideg, szuggesztió, félelmetes és ellágyuló, ma­gával ragadőan fenséges, len­dületes. Az odesszai énekes baritonja nemhogy a Dóm.) teret tölti be erővel, szépség­gel, hanem az egész belvá­rost. Ilosfalvi Róbert kétség­telenül napjaink legjobb ma­gyar Don Jósé ja. Mészöly Ka­talinra, Carmen alakítójára ugyan ezt nem mondhatjuk, de ennek ellenére sem kelt bennünk csalódást. Zempléni Mária ártatlan, reménytelenül szerelmes Mieaelája a fiatal énekesnő ígéretes tehetségét bizonyítja. Gregor József (hadnagy) pedig nemcsak a sze­gedi színház, hanem az egész ország egyik legkitűnőbb basz- szistája. Jó teljesítményt nyúj­tanak a többiek is: Réti Csa­ba, Gyimesi Kálmán, Kene- sey Gábor, Vámossy Éva és Seregélly Katalin. A Carmen tehát nemcsak szerzőjének, Bizet-nek szer­zett hírnevet, azt szerzett az utóbbi időben a kifulladás bi­zonyos jeleivel bajlódó Sze­gedi Szabadtéri Játékoknak is. Remélhetőleg ez a jövőre néz­ve éltető, pezsdítő erővé vá­lik. Sulyok László jl r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents