Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

Biennale Szombathelyen A megújított gobelin Nem gondolkozhatott Ugyanúgy a régi idők gobelin- tervezője. -szövője, mint egy mái textilművész. Arra volt kíváncsi a 6. fal- és tértextil- biennálé előkészítő bizottsága, amikor az ez évi rendezvény témájául a gobelint jelölte meg, hogyan szólhat a ma szá­mára. A gobelint — szabadon értelmezve, azaz a kiállítás címe szerint: plusz mínusz gobelin. A régi gobelin falikárpitok monumentális jelenetekkel, káprázatos képsorokkal me­séltek csatákról, bibliai ese­ményekről, királyi kastélyok­ról, főúri mulatságokról. Mit tud, miről mesél a ma gobelinje? Ahogy a régi gobelinek a kor képzőművészetének — festészetének — letéteménye­sei voltak, úgy ma is tükrö­zik a különféle stílusokat. De — úgy tűnik — a ma nézője számára ez már kevés. Nem megszőtt absztrakt képekre kíváncsi, hiszen a kortárs textilművészet elvált a faltól és tértextillé vált. A „Plusz mínusz gobelin" címmel meg­nyitott biennálé ebben is mert, tudott újítani. Legnehezebb dolga termé­szetesen azoknak volt, akik ma is a sík, sima gobelint művelik. De Péreli Zsuzsa, aki az egyik fődíjat elnyer­te, a gobelin alapvető termé­szetét kiaknázva, tudott fi­gyelemreméltót nyújtani. Az öreg házaspár fiatalkori fo­tójának megszövését úgy vé­gezte el, hogy a gobelin mind­két oldalát láthatóvá tette. Egyiken a nő, másikon a fér­fi néz szembe velünk, és a másik alak fonákja — kóco­sán, a íonalvégeket szabadon hagyva — feliamerhetetlenné válik. A kép címe pedig: Am­nézia, azaz emlékezetve« ztéa. így múlik el a világ dicsősé­ge, mondhatnánk, így hulla­tunk ki kedves képeket az emlékezetből. Ez a gobelin régi fotót használt alapul. Szinte meghökkentő, hogy hány művész nyúl ugyaneh­hez a technikához: a televí­zió, a film, a fotó korában kevesebb becsülete lenne a rajznak? Vagy éppen a való­sághoz való minél hűségesebb ragaszkodás okából? Dobrá- nyi Ildikó színes fotót sző meg: olyan képet, amely alul­ról mutatja a napsütötte lombkoronát. Hauser Beáta figyelemreméltó technikával Család címen ugyancsak csa­ládi fotográfiát sző le. Tech­nikájának érdekessége: a lá- gyabb, kerekded vonalveze­tés érdekében a vízszintes fo­nalak közé rövid fonalat is beiktat, így a kontúrok rajzo­sán adják ki az emberi alak­zat vonalait. Az eddig felso­roltak mind a „plusz gobelin” példái voltak. Mínusz gobelin. Legtöbben itt is a fotót hívták segítsé­gül. Polgár Csaba fehér vá­szonalapon a gobelin elkészí­tésének eszközeit, a szövés technikai móddozatait mu­tatja be, szitanyomással. Textilfotómontázs Gyulyás Kati műve: Gilles Gobelin­nek, a névadó kismesternek állít emléket textilre fotózott Párizs-térkén és arckép se­gítségével. Gecser Lujza egy nagy fotó felületét felvágja csíkokra, s szövi a láncfona­lak közé: így létrejön az ere­deti kép — megszőve. A biennálé másik fődíját Solti Gizi kapta Egy fél csí­kos kabát című művéért. A csíkos kabát egy régi rabru­ha fele: bal oldalt, a szív tá­ján szakadás, véres, volt drámáról beszél. Ugyanilyen drámai az a megszólalásig hűen megszőtt tárgy — Pol­gár Rózsa munkája —, amely egy összehajtogatott, keshedt, leltári számmal ellátott ka­tonapokrócot ábrázol. Hajnal Gabriella míves gonddal szőtt műve — az írás — vörös ala­pon kék betűkkel, angolul és magyarul idéz Salamon ki­rály könyvéből: az ítélkezés és a magatartás felelősségé­ről szól. A biennáléval egy időben rendezték meg Szombathe­lyen a miniatűr textilek 3. nemzetközi biennáléját is. Jelentőségét és a hazai kiál­lítás tekintélyét is bizonyítja, hogy huszonnégy országból közel kétszáz kiállító jelent­kezett, s küldött minitextllt — azaz 20x20x20 cm-es vagy annál kisebb darabot. Nagyszerű ötletek garmad- jával találkozhatunk itt. A „mozgékony” forma sok kí­sérletre, ötletre ad alkalmat, humor, mélység egyaránt sa­játja lehet az apró textilek­nek. A Japántól az USA-ig, a Szovjetuniótól Hollandiáig a világ különböző tájairól küldött textilek jól képvise­lik az ország textilművésze­tét, hiszen az Ismertek, a Lausanne-ban szereplő mű­vészek például meglehetősen hűek saját stílusukhoz. A ja pán Kobajashi ugyanazt a formát jeleníti meg kicsiben és nyers színben, amellyel ta­valy Lausanne-ban szerepelt; Emília Bohdziewicz Lengyel- országból, Brenner Svédor­szágból úgyszintén. A magyarok közül sokan teszik le a garast a minitex- tíl-kiállításon. Hübner Aran­ka minitextllje akár gobelin­ként is megállta volna a he­lyét: egy ötszáz forintost szőtt le, „életnagyságban”. A mű címe: Értékálló pénz. Torday Alt« Vili. nemzetközi Kodály-szeminárium Kétszáz éve született Béranger Az Irodalomban olykor meg­történik, hogy a tanítvány teszi halhatatlanná — a mes­tert. Ez történt; Pierre-Jean Béranger esetében is. KI is emlékezne ma már a saját ha­zájában is harmadvonalba szorult költőre, ha nem tud­nánk, milyen hatással volt Petőfire? Petőfi rajongott Béranger verseiért, népszerű dallamok­ra írt költeményeiből ösztön­zést merített saját dalformái­nak kialakításához, másrészt egyéniségét, munkásságát a francia forradalom szellemi továbbélésének tekintette. Va­lóban, a kispolgári származá­sú költő elutasította a fran­cia forradalmat követő res­taurációt, ■ hangot adott a tömeg vágyainak, szabadság- eszményeinek. Meglehet, hogy a magyar forradalmár költő az utópista szocialistákhoz vonzódó francia költő versei­ben találkozott először a „vi­lágszabadság” kifejezéssel. Nemcsak Petőfire volt nagy hatással ez az elvhű demok­rata, a költői bohémséget a klasszikus erkölccsel ötvöző költőé szellemiségét az orosz forradalmi demokraták Is nagyra értékelték. Költői értékeit illetően azonban — megfelelő távlat­ból ítélve — Szerb Antalnak kell igazat adnunk, aki egyet­len bekezdést szentelt mun­kásságára A világirodalom története dmfl nagyszabású könyvében: „A lírikusok kö­zül Jean-Plerre Béranger (1780—1857), a népköltő volt a közönség kedvence. Köny- nyed, jókedvű és dallamos chansonjaiban a kispolgári lét örömeit énekelte, a bort, a barátságot, a kézzelfogható szerelmet, s a XIX. század politikai hitvallását, a szabad- ségszeretetet és demokráciát. Tudatosan az egyszerűek, a kisemberek költője volt és az Is maradt, az akadémikussá- got elutasította magától. . . Lelki élete semmivel sem gazdagabb, mint hallgatóié, csak a rímelés adományában különbözik közönségétől”. A. J. Az intézet folyosója. Kodály Zoltán, aki alkotó­tevékenységének nagy részét az általános magyar zenekul­túra megteremtésére áldozta, így fogalmazta meg nevelési koncepciójának kiindulását: „Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni az igazi, értékes zenével”. S hogy mit tartott igazi zené­nek, s miképpen képzelte el a gyakorlati megvalósítást ? Harcot indított a silány, mes­terséges „tandalok” uralma el­len, s felmutatta a kiapadha­tatlan forrást is, amelyből meríteniük kell mindazoknak, akik hivatásuknak tekintik a nép zenei nevelését-művelé- sét. „Az általános emberit min­den nép csak nemzeti sajá­tosságain át közelítheti meg”. A tiszta forrás tehát: a nép­zene, a népdal. E nemes és progresszív elgondolás hatá­rozta meg életművét és mind­azt, amit hagyatékként adott át as utókornak. Népdalgyűj­tései, -feldolgozásai, pedagógiai művel, kórusművel: mind egy eélt ssolgálnak —, hogy a magyar gyermekek saját zenei anyanyelvükön kezdjék megismerni a sane világát. Ai általános aenal művelődét alapjait as európai zenei módszerek a.ÉJUleiiijénet is­meretében építette föl; mód­úért atfcalmee erre, hogy e magver ét többi népek zené­jének, es egyeteme« zenetör­ténet eredményeinek, produk­tumainak befogadására felké­szítse az Ifjúságot. A Kodály- módszer a relativ szolmizácló beidegződésén alapul, ennek birtokában a kezdő tanuló is könnyen leolvassa és elénekli a legbonyolultabb műveket Is. A kodályi módszer elméle­te és gyakorlata hosszú évti­zedek óta készen állt a zene- pedagógia rendelkezésére. Megvalósulása mégis sokáig váratott magára. Csak a fel- szabadulás után indulhatott el az a folyamat, amelynek ered­ményeként zenei nevelésünk alapjává vált a Kodály-mód- szer, s egységes elvek szerint szoktatják az ifjúságot a jó zene szeretetéhez, az óvodás­kortól a közép- és a főisko­láig. A didaktika, a metodika is a kodályi elgondolásokat követi. Kodály 1937-ben zenei igénytelenségünket ostorozta, napjainkban minden tan­köteles — 6—14 éves — gye­rek Kodály-rendszerű ének­oktatásban részesül, száznál több állami zeneiskolában fo­lyik hangszeres oktatás, s az ország százharminc ének-zenei iskolájában plántálják a fia­talokba a muzsika — minde­nekelőtt a legtisztább forrás: a népzene — ismeretét, sze- retetét. A Kodály-módszer hihetet­len gyorsasággal vált világhí­rűvé. Világszerte egyre na­gyobb érdeklődés nyilvánult meg e módszer iránt, soka­sodtak a külföldi Kodály- centrumok; Kanadában, az Egyesült Államokban, Japán­ban, Ausztráliában, Francia- országban és másutt sorra létrehozták e zenepedagógiai Intézményeket. Kodály Kecskeméten szü­letett (két év múlva lesz a centenáriuma). Itt nyilt meg 1950-ben az ország első ének­zenei általános iskolája, 1973- ban pedig megszületett a ren­delet: életre kell hívni a ma­gyarországi Kodály Intésetet. Kecskemét centrumában áll egy XV11—XVIII. századi egy­kori ferences kolostor, ame­lyet elhelyezése, atmoszférája, építészeti kvalitásai arra te­remtettek, hogy a Kodály In­tézet otthonául szolgáljon. És amikor 1975-ben elkészült az épület restaurálása-korszerű- sítése, Itt kezdte el működé­sét a Kodály Intézet. Azaz működését korábban kezdte el, még falai sem vol­tak akkor, Ezt már egy szí­vélyes, fiatal nő mondja el: Horváth Ágnes, az intézet ta­nulmányi csoportjának vezető­je, aki szintén a kecske­méti ének-zenei általánosban kezdte, s a szegedi konzerva­tóriumban folytatta zenei ta­nulmányait. — Épület még nem volt e célra, de Kodály-szeminári- um már igen: 1970-ben tar­tották meg az elsőt. A sürge­tő érdeklődés hívta életre az állandó épületben való műkö­dést; s így 1975-től kezdve itt, a Két Templom közben mű­ködünk. Az egész világ mu- zsikusainak-zenepedagógusai- nak zarándokhelye ma már ez a szép épület. Mert már a világ sok helyén tudják: itt intenzíve elsajátítható a Ko- dály-életműben felmutatott teória és gyakorlat. Különbö­ző formákban, sokféle téma­körben, kinek-kinek speciális érdeklődéséhez is igazítva fo­lyik nálunk a pedagógus­továbbképzés. A hallgatók más-más fokú iskolák zene- pedagógusai, akiket kis cso­portokban oktatnak az intézet professzorai — tízen vannak — és meghívott tanárok. Nya­ranta négyhetes szemináriu­mokat hallgathatnak, tanév­ben pedig egész éves kurzuso­kat tartunk; ennek hallgat ól — megfelelés esetén — vég­bizonyítványt kapnak. — Életkorukat nézve: most végzett korútól ötvenévesig. Olyan is volt, aki tanár létére visszatért — növendékével együtt. Hogy miképpen érté­kelik külföldön a kecskemé­ti Kodály Intézet végbizonyít­ványát? Természetesen kü­lönbözőképpen. De ma már a világ minden táján tisztában vannak a Kodály-system ér­tékével — s volt, aki az Egye­sült Államokban egyetemi ka­tedrát kapott végbizonyítvá­nyunkkal. Méltóbb, szebb, csöndesebb környezetet álmodni sem le­het. Hófehér, bástyavastagsá­gú falak, boltíves mennyezetű folyosók, meghitt, mégis hű­vös hangulatú szobák —a nö­vendékek számára is kialakí­tottak tizennégy — két-hároni- ágyas — szobácskát. A fa­burkolatú koncertterem puri­tán, egyeneshátú keményfa 1 zsöllyéi, s a díszudvar közepén bólogató hatalmas hárs: a nyá­ri hangversenyek tanúi. Nyil­vános koncerteket is rendeznek a szemináriumok idején; a hely mindig kevés, egyre több az ér. deklődő. A folyosón, amelynek hatalmas üvegfalai a régies hangulatú díszudvarra néznek; állandó nyilvános kiállításnak ad helyet: Kodály és Kecske­mét kapcsolatának mozzanatait mutatják be a tárlók fotói, do­kumentumai. A szeminárium Idején új kiállítás is nyilt: az Intézet eddigi tevékenységét láthatjuk a íacsimiliéken, fényképeken. A kecskeméti Kodály In­tézet eddigi egyéves tanfolya­main 98-an vettek részt, vég­bizonyítványt nyertek 61-en; a nyári szemináriumokat pe­dig — a jelenlegieken kívül — 680-an hallgatták, a világ minden tájáról. Az idén elő­ször kórustábort is rendeztek az ének-zene szakos főiskolá­sok számára. Péreli Gabriella IllllllllllltllllllllllllIllllllllilllllllllllllllllllIllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIlllIIIIIIIIIIItlIIHtlIlllllllllllIlllllllllllllllllllIII IlIllllltlIIIlllllllIlMlllllllllMlllllllllllllllII'lllltllIlllllllllllllMIIIIIIIIIIIIllllllllllllllffflIlllIltlllllllllllllllIlllllllllllllllIillllllllllllililiiiiiiiiiiiiiiiifiii iiiiiijiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiumiiiijiiimijuuimiuiijiiiiiKuij Zelk Zoltán: Tengernél erősebb Az udvaron hol Lajcsi sántikálva spárgán húzta a papírskatulyát, a két utcára nyíló vaskapu közt hány tenger dördült át! hány ország partja, hány égbolt beomlott, de állnak azok a templomfalak és soha semmi tenger le nem mossa a falakról a gyermekárnyakat — élünk míg élünk, de gyermekkorunk az istennél is halhatatlanabb! Új szőnyeggyár A mongóliai Erdenet váro­sában új szőnyeggyár épül. Termelése kétszerese lesz az ulanbátori szőnyeggyárénak. Az üzem első gyártósora, amelynek évi termelése több mint 650 ezer négyzetméter szőnyeg lesz, az év végén lép üzembe. A vállalat teljes ka­pacitása évente 1,3 millió nésyzetméter. A Szovjetunió­ból és más szocialista orszá­gokból már megérkeztek az első gépek és berendezések, szerelésük sikeresen halad. Egyidejűleg folyik a gyár részére a szakképzett káderek képzése is. Hét szovjet város­ban tanul az a 250 mongol fiatal, aki elsajátítja a sző­nyegszövő, karbantartó, minő­ségi ellenőr szakmákat, a mű­vezetői tennivalókat. A KGST-országok műszaki­gazdasági segítségével a Mon­gol Népköztársaságban 20 nagy könnyűipari létesítmény fel­építését tervezik. Anyám, amikor alkalma van rá, tanácsokat ad a munkám­mal kapcsolatban. Azt hiszem, ugyanígy tesz a négy testvé­remmel is, mert ő mindenhez ért —, még ahhoz is, amihez nem. A sokat tapasztalt asz- szonyok módján az élet álta­lános igazságait ismeri, mint egy filozófus, ezért meg tudja mondani a húgomnak, hogyan szerezhet jobb beosztást a külkereskedelmi vállalatnál, az öcsémnek, hogy érdemes-e „marx- és leninizmust” ta­nulni — szándékosan torzítja az idegen szavakat és ilyenkor várja, hogy rászóljunk: tudja, hogy a melankóliával idegor­voshoz kell-e menni, vagy pedig össze kell veszni vala­kivel. Pedig soha nem dolgo­zott külkereskedelmi vállalat­nál, bele sem nézett a törté­nelmi és a dialektikus mate­rializmusról szóló egyetlen könyvecskébe sem, életében nem ment pszichológushoz, tanácsaiban mégis van vala­mi mulatságosan ésszerű. Nekem is sokszor ajánl iro­dalmi témákat, általában a saját élményeit. Legutóbb itt ült nálam és látva, hogy szokásom szerint borongva és hallgatva bámu­lok magam elé. mint az élet- fogytiglanra ítélt rab. aki már szökési terveket sem ko­vácsol, csak várja, hogy el­múljon az élete, az> mond­Császár István: Hazugság az irodalomban Ja megszokott és ilyenkor nyugtalanító találékonyságá­val: — Én megmondom neked, hogy mit írjál... valami olyat, ami nem igaz. Fel is ébresztett merengé­semből ezzel a La Roche- foucault-i, vagy chamfort-i bölcsességgel, amit anélkül talált ki, hogy La Rochefou- cault-nak, vagy Chamfort-nak a nevét ismerné. — Igen — mondtam. —Ne­kem is régi vágyam, hogy ír­jak valamit, ami az elejétől a végéig hazugság, de ez na­gyon nehéz, azt hiszem, te­hetségtelen vagyok hozzá. Egy kevés igazság mindig becsú­szik valahol. Anyám az egészből annyit volt hajlandó megérteni, hogy rátalált szomorkodásom kulcs­élményére, arra, hogy ered­ménytelenül töröm a fejem valami nagy hazugságon, ami­vel igazán híres író lehetnék. — Ajánlj nekem ilyen tör­ténetet — mondtam. — Csak hallgass meg en­gem — mondta anyám. — De ne nevess. Es akkor elkezdi mesélni, kicsit éneklő hangon, mint­ha diktálna, vagy inkább, mintha már olvasná egy se­reg embernek, hogy: „Volt egy lány. Tizenhét éves, vagy talán még annyi se volt és az beleszeretett egy nős férfiba... Vagy, várjál csak... Nem is volt nős, csak együtt élt va­lami nővel, mert nem akart dolgozni, és azzal a nővel tar­tatta el magát. És 'a szegény lány, amikor megmondta ott­hon, mert az édesanyjával élt, az nevelte őt is meg a testvéreit, mert az apjuk ki­ment Amerikába... Vagy ez talán nem is fontos. Igaz, be­írhatod nyugodtan, úgy sem tudják, hogy szegény Pirosról van szó... Nahát szegény lánynak az anyja adott egy pofont jobbról és balról is és azt mondja: inkább megöl­lek, mint, hogy összeállj egy ilyen csibésszel. De a lány­nak semmi sem használt, oda­költözött ahhoz a férfihoz, al­bérletbe. ..” így meséli anyám Piroska nővérének a történetét, amely tele van megalázással és vi­szontagsággal. Piros ott ma­rad két gyerekkel, aztán meg­hal a háború alatt, kórház­ban, fiatalon és tönkremen- ve, a kórháznak nincs abla­ka és nincs gyógyszer. — De hát, ez nem jó, mert igaz — mondom anyámnak. — Majd úgy írod meg, mint­ha nem lenne az... — Hogyan? — Hát, fiam, fantáziáim kell. Nem szeretem nyugtalaní­tani anyámat a zavaros lel- kemmel és esztétikai érteke­zésünk ezzel véget is ért. Pedig, ha még elmondtam volna neki: nemhogy képzel­ni, még álmodni sem tudok olyan furcsaságot, vagy ször­nyűséget, amiről ne tudnám, hogy megtörtént már vala­hol, vagy éppen most törté­nik; vagy lenne érvem azzal szemben, hogy nem fog meg­történni; azzal is egyetértett volna. Nem rosszhiszemű véle­mény ez az emberiség törté­nelméről, hanem mindenféle képzelet veresége a valóság­gal szemben. . És ez természetesen köz­hely, de talán ott bújkál ben­ne az a hazugság; aminek a megírására anyám biztat. NÓGRÁD — 1980. augusztus 17., vasárnap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents