Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-02 / 180. szám
Á fémek versenytársa A fának ipari nyersanyagként való felhasználása egyre növekszik világszerte. Ez nemcsak azzal magyarázható, hogy egyre több fára van szükség az építkezéseken és növekszik a világ papírigénye — amí összefügg az analfabetizmus felszámolásával —, vagy hogy a vegyipar több fát használ fel alkoholok, műselyem szálak, szerves savak és máf termékek alapanyagaként. Az Igények növekedését lényegesen befolyásolja az is, hogy megtalálták a lehetőségeket a fa műszaki tulajdonságainak a javítására. Ha a lomblevelű fák anyagát ammóniával való telítés után préselik, majd 5—7 százalék nedvességtartalomig kiszárítják, meglepetésszerűen javulnak tulajdonságai. Nyomó- és hajlítószilárdsága megnő, súrlódási tényezője kisebb lesz, mint a bronzé, és a terhelésekkel szemben rugalmasan viselkedik, vagyis olyan anyag válik belőle, amely kiválóan helyettesíthet sokféle fémét. A fa eredeti állapotában nagy erőkkel is csak kevéssé alakítható, az ammónia hatására viszont a fában levő lignin plasztikusabbá válik, kisebb ellenállást tanúsít a mechanikus tömörítéssel szemben és a tömörítés után már nem nyeri vissza eredeti alakját. Érdekes tapasztalatokhoz vezettek azok a vegyi kezelésen alapuló kísérletek is, amelyeknél a cellulózra és a ligninre együttesen ható vegyi anyagokat alkalmaztak. A vegyszeres kezelés és az azt követő préselés előre tervezhető módon megváltoztatja a faszövet molekuláris szerkezetét, ezzel tulajdonságait is. A kezelés hatékonysága megnövekszik, ha a ( vegyi kezelést és telítést ultrahang-, vagy radioaktív sugárzással kombinálják. Mint a szintetikus anyagoknak gamma-sugarakkal való kezelésénél, itt is az alkotóelemeknek és a telítőanyagoknak a poli- merizációja következik be. Elgondolkoztatok a faanyagok plasztikussá tétele terén elért eredmények. A szilárdság, a nagy kopásállóság és a dinamikus terhelhetőség olyan kiváló tulajdonságok, melyeket minden iparág jól tudna hasznosítani. A hajó-és repülőgépipar máris felfigyelt a fémeket helyettesítő, kis fajsúlyú anyagra, de az érdeklődés más iparágakban sem kisebb a Szovjetunióban. A kutatók befejezték munkájukat, új, olcsó szerkezeti anyagot hoztak létre, mostanság a mérnökökön a sor, hogy konstrukciójukban alkalmazzák is. Új hűtőüzemek A közelmúltban adták át a Havanna keleti részén épülő új hűtőház első részlegét. A 25 ezer köbméteres és 9000 tonna befogadóképességű üzem átadása számottevően javítja a kubai főváros ellátását friss zöldségféleségekkel. A második új hűtőház Cienfuegosban épül. Mindkettőt a legkorszerűbb kubai gyártmányú gépekkel és berendezésekkel szerelik fel, s a tervek elkészítését is hazai szakemberekre bízták. Korábban az ilyesfajta munkákat az ország határain kívül végezték el, és a berendezések nagy része is külföldről származott. A számítások szerint az áttérés a hazai tervekre közel másfél millió pesónak megfelelő valutamegtakarítást eredményez Kubának. Azonos minőségben Az egykor népviseletéről híres, Kazáron már az idős nénik is természetesen ejtik a híres Adidas, Puma, Klepper és más sportcikkeket forgalmazó cégek nevét. A Váci Kötöttárugyár gyáregységében esztendők óta gyártanak e megrendelőknek sportruhákat. A dinamikusan fejlődő ütemben fiatalok, idősebbek egyaránt szívesen dolgoznak. Szakmunkások varrják az ízléses, különleges fazonú melegítőket, szabadidő-ruhákat. Hazai piacra is készítik termékeiket, melyek nem kevésbé divatosak, szépek, korszerűek. Az igényes külföldi vevő által kért kiváló minőség a hazai üzletekben is követelmény. Képünkön Szomora Zsuzsanna és Ádám Éva (utóbbi az idén érettségizett, s továbbra is a varrógép mellett marad) a Klepper cég modelljét, valamint a hazai üzletekbe készülő melegítőt mutatja be. Eredmény, Évek óta folyamatosan növekszik a termelékenység az iparban, s más termelőágazatokban is. Az eredménynek azonban ára, költsége van, s ez gyakran több, nagyobb, mint ami indokolt Kezdjük egy számsorral: 5,4; 6,8; 5,0; 4,7. A négy adat az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedését jelöli — mindig az előző esztendőkhöz viszonyítva — az 1976 és 1979 közötti években. S egyben tudatja azt is, hogy a termelékenység minden alkalommal gyorsabban emelkedett, mint a bruttó termelés. S idén, január és május között, a termelés ugyan csökkent, ám egy foglalkoztatottra elosztva, szerényen ugyan. 1,4 százalékkal nőtt. Némely iparág — a műszeripar, a vegyipar, a fafeldolgozás például — jóval az átlag fölött gyarapította a legutóbbi években az egy-egy foglalkoztatottjára számított áru ki bocsátást. A gyakran említett, s valóban fontos mutatószám úgy nőtt, hogy az eszközállomány bővülése meghaladta a termelés emelkedésének mértékét. Magyarán: a termelékenység növekedését erőteljesen kisebbíti a -ki nem használt, avagy a nem jól használt eszközök tömege. A szocialista iparban, a népgazdaság legjelentősebb ágazatában például négy év alatt 8,8 százalékkal (bizonyos iparterü- leteken ennél is meredekebben) csökkent a termelő állóeszközök egy egységére jutó brut_ tó termelés. Magyarán: egyre több eszközt fektettünk a termelőmunkába, a kamatok azonban mind szerényebbek. Hozzátesszük, mert úgy teljes a kép. hogv a csökkenő eszközhatékonyság nem új jelenség; több középtávú terv időszakán átvonuló folyamat. Nagy árnak tűnik ez az élőmunka termelékenységének javításáért. Csakhogy ráfordítások és hozamok ilyesfajta viszonyát eddig sem az irányításban, sem a termelőhelyen behatóbban nem vizsgálták. A gyakorlat fölmutatta mind erőteljesebb kedvezőtlen vonások azonban végül is arra kényszerítették a gazdálkodókat, hogy belássák: a végrehajtás módja döntő szerepet játszik a végeredmény alakulásában. Seregnyi lehetőség van a változtatásra. A szocialista ipar fizikai foglalkoztatottjainak 49 százaléka volt szakmunkás a legutóbbi adatfelvételkor, 1979 szeptemberében. Azaz: tényleg mindig új és újabb eszköz kínálta kizárólag a haladást, vagy elegendő lett volna sok esetben a foglalkoztatás jó megszervezésére? Az említett arány ugyanis nemzetkérdőjellel közi összehasonlításban kedvezőbb, mint a hazánkénál jóval nagyobb termelékenységgel dolgozó országok iparában. A vállalatok jelentős csoportjánál valóban nagyon elöregedtek az állóeszközök, és gyakran átgondolatlan, lassú, a technológiái logikát nélkülöző fejlesztés. Amire fájdalmasan aktuális példát ad napjainkban a ruházati ipar helyzete: kevés korszerű, verseny- képes áruja mellett ki nem használt, kifizetődőén ki nem használható kapacitásainak nagy csoportja. Gyakran szervezés helyett került sor beruházásra. újabb eszközök működtetésére, s olyan vásárlásokra is, amikről kiderült, szükségtelenek. a gépek nem illeszthetők be a termelési mozzanatokba. Különösen igaz volt ez utóbbi az importberendezéseknél. így már érthető —, de nem elfogadható —, hogy 1970 és 1979 között a termelékenység a népgazdaság egészében 59 százalékkal, az eszközráfordítás viszont 66 százalékkal nőtt. Az esz- közhatékonyság 1976 és 1979 között évente átlagosan 1,5 százalékkal csökkent, miközben az eszközök átlagos állománya 5,8 százalékkal bővült. Ezért azután az eszközhatékonyság 1979-ben kedvezőtlenebb volt. mint 1970- ben... Meghökkentő tény még akkor is. ha tudjuk: tavaly, az év második felében, s idén, az első hat hónapban erőteljes fékezés következett be az eszközállomány bővítésében, ám elsősorban a szabályozómódosítások hatására, s csak kevésbé az irányítói, termelői fölismerések tükrözéseként. A vállalati elképzelésekről tájékozódó tárcák tapasztalatai szerint a hatodik ötéves terv előmunkálatai is arra mutatnak, hogy még mindig irreális fejlesztési, beruházási, eszközbővítési szándékokat dédelgetnek sok termelőhelyen, s ugyanakkor a szervezés, a meglevő eszközök hatásosabb működtetése mellékes feladatként bukkan fel csupán a programvázla+okban. Szó sincs arról, hogy a termelékenység alakulása bárhol is ezentúl huszadrangú szerepet kapna; a legfontosabb jelzőszámok között marad. Szemben azonban az eddigi gyakorlattal, most már nagy alapossággal azt is elemezni kell, milyen ára van a növekedésnek, kerülhetne-e kevesebbe, lehetne-e olcsóbb a termelékenvség folyamatos emelkedése? Ennek vizsgálatához tág teret kínál minden nógrádi vállalatnak a középtávú tervezés. Mészáros Ottó Több hús és tej jut a fogyasztóknak Az Idén az elmúlt esztendeinél jelentősebb mennyiségű húsárut — összesen 1 millió 125 ezer tonnát — szánnak a fogyasztók asztalára Jugoszláviában. A feldolgozott hús jelentős része sertés- és marhahús — a terv szerint 450 ezer, illetve 375 ezer tonna —, baromfihús — megközelíti a 240 ezer tonnát —, és viszonylag kisebb hányadot képvisel a birka- és bárányhús. A hústermelés és -fogyasztás dinamikus emelkedésével számolnak a közeli evekben — az országban. A várakozás szerint 1985-re 1 millió 420 ezer tonnányi húst dolgoznak már fel évente, és a fogyasztásnál is hasonló ütemű növekedésre számítanak. Megőrzi „elsőségét” ezután is a sertés- és marhahús, jelentős előretörést várnak azonban a baromfihús feldolgozásában és fogyasztásában. Bár a hazai igények nőnek, a megnövekedett termelés azonban meghaladja ezeket, így még az export folyamatos növekedésére is számítani lehet. Már az idén előreláthatólag 333 millió dollár értékű lesz Jugoszlávia hüsexportja. Igen keresettek a jugoszláv bárány-, marha-, baromfihús és húskonzervek a fejlődő országokban. Nemcsak a hús és hústermékek» de a tej termelésének az emelkedése is örvendetes tény. Ez évben előreláthatólag 4 milliárd 350 millió liter tejet termelnek az ország gazdaságaiban. K is épület húzódik meg az út mentén, körülötte erős kerítés. — A robbanószerraktáx — mondja kísérőm, Fodor Zván, a karancslapujtői termelőszövetkezet ipari főágazat vezetője. Polski Fiatja egyenletesen faija a kilométereket és hamarosan feltűnik utunk célja, a karancs- berényi kőbánya. Ide igyekszünk, a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád második otthonába. Ami az otthont illeti, bizony kissé zajos, és meglehetősen poros. Az esőzés ellenére vastag porréteg üli meg a környéket. Hiába, a kő, nem szívja magába a vizet. Pedig jó lenne, mert az öreg épület előtt megállva azon tanakodom, merre lehet kisebb sárba lépni, a kocsiból kiszállva. A romosnak tűnő épület — öltöző, étkező, iroda — ablakain feltűnően vastag vasrács éktelenkedik. Előtte Princz János, a bánya egyik vezetője falatozik éppen. A vége felé jár és mire a £ő- ágazatvezető kerít egy pár gumicsizmát, már indulhatunk is a kőbányába. Hatalmas sziklafal mere- dezik a kőtörő gépek sora felett. Ahogy közeledünk, a robaj egyre elviselhetetlenebbé válik, de kis idő múltán elhallgatnak a gépek. — Elfogyott a kő — mondja a bánya vezetője, kérdő tekintetem láttán. Gyönyörű erdők között kanyarog az út felfelé. Jobboldalt egy ütött-kopott kotrógép — éppen nagyjavítás miatt áll. Az alig tízperces sétán megtudtam. hogy andezitet bányásznak a hegyből, a megengedett szintmagasság 25 méter, ezért kell megnyitniuk a harmadik szintet. Továbbá: a bányáról csak olyat szabad írni az újságban, ami tetszik az illetékes bányaműszaki felügyelőségnek, azaz a KBF-nek... VIGYÁZZ! ROBBANTÁS- VESZÉLY! IDEGENEKNEK TILOS A BELÉPÉS! feliratú, hatalmas tábla áll a kanyarban. No, ez biztos tetszik a KBF-nek, csakúgy, mint a hegyoldalba vájt lövőbunker, ahová robbantáskor húzódnak az itt dolgozók. Fel is érkezünk a fennsíkra, ahol egy fúrógép igyekszik éktelen zajjal lyukat vágni a sziklafal aljában. A mester, Gordos László, a brigád egyik legjobb dolgozója kezeli az ördöngős masinát. Próbálnék szót váltani vele, de a fülsiketítő zaj miatt, minden erőlködésem kudarcot vall. A piros kobak gazdája pedig — s ez érthető — nem hagyhatja ott a gépet. Sebaj, lesz még alkalom a beszélgetésre. A 10 tonnás Gödöllő 116-os dömper gazdája éppen felénk tart, de indulatos taglejtéseiből ítélve, közlendői nem nekem szólnak. Amint félfüllel hallom, azért mérges, mert nincs munkája. S mivel teljesítménybérben dolgozik, ez nem éppen kifizetődő állapot, bármilyen kényelmes is. — Mióta dolgozik itt — kérdem tőle, miután kissé lehiggadt — Már tizennégy éve. Ebből az utolsó hetet, mint dömperes. — Miért áll? — Lerohadt a kotró. Tegnap is csak ötöt fordultam. — Mennyit kap egy kanyarért? — Hat forintot. — így valóban nem sok jön össze. Persze, van amikor harmincat is fordul egy műszak alatt mondja, később, majd hozzáteszi, a tájat fürkészve: — Most még csak istenes. De télen, a 220 mázsás géppel a magasban csúszkálni.. Szó, ami szó, nem irigylem tőle a napi harminc fordulót sem De a táj, valóban gyönyörű. Hegyek, völgyek, amerre a szem ellát, a párában úszó mesz- szeségbe. A szocialista bi-igád vezetője Nyerges Tibor, meglepően fiatal ember, pedig már három éve irányítja a 28-fős kompánia munkáját. — Miért olyan jó a brigád — kérdezem tőle. — Együtt, egy helyen dolgozunk, mindenben egymásra vagyunk utalva. Tavaly bronz fokozatot kaptunk, az idén ezüstre pályázunk. — De. úgy hallom, baj van a tervvel. — Igen — húzza el a száját. — Elmaradtunk... Túl sok volt a műszaki és géphiba. Most meg a harmadik szint megnyitása lassítja a termelést. — Mennyi lesz a kiesés? — Az éves terv 78 ezer tonna. Ebből fél évig csak harmincat teljesítettünk. Az eladásban is vannak gerne!- jaink. — Be tudják hozni? — Bérmunkát vállalunk. Járunk robbantani az ország minden tájára, hogy pótolni tudjuk az árbevétel-kiesést — gyújt rá egy cigarettára, majd így folytatja. — Nézze ezeket a köveket, itt felettünk ! — Jó nagy' darabok. , Némelyik akkora, mint egy ház. — össze-vissza vannak forogva. Nem oszloposak. A robbantásnál csak darabok hullanak le. Ahelyett, hogy az egész ledőlne. Még a természet is összeesküdött ellenünk. A rámolókötélen lógva piszkálhatjuk a laza köveket, hogy legalább valami lepotyogjon. Elindulunk a kőtörő gépek felé. Ütközben mondja a főágazat vezetője— Ezt a bányát néhány éve kishíján bezárták. Három kutatófúrás is meddőt talált. De aztán előbukkant a kő. Zömök, erős ember, szerel egy kapcsolót a törőnél. Rozgonyi Rudolf, karbantartó, A szénbányától ment a nyugdíj után. Szükség is van a szocialista brigád legidősebb tagjának szakértelmére. Akkurátus ember. A kérdésre, hogy mennyit dolgozott a szénbányában, azt feleli — 34 évet és 126 napot. — Ügy hallottam, újító. Igaz ez? — Igaz bizony, — válaszolja felcsillanó szemmel. — Mikor idekerültem, hétéve, átalakítottam a kapcsolókat. Azóta felülről indítjuk a gépeket. Nincs üresjárat, így kisebb az energiafogyasztás. Félrehúzódunk, men nagy dübörgés közepette beliheg a dömper — úgy látszik megjavult a rakodó — vs- gonnyi rakományával. Beindulnak a törők, és a hatalmas. pofának nevezett, öntvények elkezdik a kőzúzást. A mélybő! egetverő zaj és por áramlik kifelé. Az ember saját szavát sem hallja. L ent Hegedűs Jánosaé, a brigád egyetlen nőtagja fogad. A műszak végeztével haza készül, elvisszük, — Hogy tudta megszokni a bányát ? — Nehezen. Kellett hozzá néhány év. A por még csak hagyj án, de a zaj. Az kellemetlenebb. — Nem 1 fél a robbantáskor? — Nem — válaszolja, maid hozzáteszi: — De azért a fülem még most is befogom. Zilahy Tamás NÓGRÁD — 1980. augusztus 2., szombat 3
