Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-05 / 156. szám
Frissebb letf az ellátás Nyárt délután a könyvtárban Az időjárás óráról órára változik. Most meleg van,, s az úttesten lustán ballag keresztül egy kutya. Csend uralkodik a környéken. Ma nem üzemel a kultúrházzal egy épületben található szövetkezeti eszpresszó. A ház emeleti folyosóján kellemes hűvösség. Benyitunk a könyvtárba: ugyan kik kerestek maguknak elfoglaltságot itt, ezen a nyári délutánon? Ketten már válogatnak, erre igazán nem számítottunk. — Mostanában meglehetősen nagy a jövés-mené$ nálunk — mesélik Bertók Éva. a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház könyvtárosa. — Olyannyira, hogy télen is ritkaságszámba megy. — Mi a magyarázata? — Azzal tudom magyarázni, hogy lezajlottak az érettségi vizsgák, az egyetemi felvételik, az emberek, főleg a fiatalok, hozzák vissza a könyveket. jobbára a kölcsönzött kötelező olvasmányokat. Aztán lassan elérkezett az üdülés igazi szezonja, s elég sokan vannak olyanok, akik egy-két könyvet magukkal visznek a balatoni meg az egvéb útra. Nvugdíiaskorú, szemüveges asszony tér be egy tízévesforma kislánnyal. A műanyag szatyorból három darab könyv kerül az asztalra. — Sajnos, a negyediket nem találta meg a húgom — magyarázza találjuk, azonnal hozzuk. vénye? című regényére a film terelte rá a figyelmét, a „RA- RE”-könyvre, Malraux Lázárjára és Ráth-Végh István Az erényöv című munkájára talán a díszes címlap, Faulkner Fiam, Absolonl, Mindlin A nagykövetasszony című munkájára bizonyára az erőteljes érdeklődés. — Érdekel a történelem, ér. dekelnek az emberi mindennapos problémák is — magyarázza szabatos fogalmazással a rokonszenves fiatalember. — De nincsen ' kedvenc történelmi korom, favorizált íróm. — Akkor mi alapján választ? — A címek és a belelapoz- gatás alapján. Ha a cím megnyerte az érdeklődésemet, akkor belelapozok a könyvbe és ha továbbra is izgat, kikölcsönzött). Mezővári Zoltán — olvasótársától eltérően — nem többszintes bérházban lakik. Édesapja családi házához toldanak hozzá egy újabb részt. — Kevesebb ideje van a kertes házban lakónak az olvasásra — mondja a megtermett, erős fizikumú fiatalem- sóknak. Akikből remélem egyzóit és Nagybátony lakosságát, látjuk el könyvvel, folyóirattal, újsággal. Olyan állományt alakítottunk ki, s erre törekszünk a jövőben is, hogy a legszélesebb olvasói rétegek igényét kielégíthessük. — Meiyek most a „slágerek”? Sorolja: Merle Védett férfi- akja mindenképpen — oly annyira, hogy a többi Merle- regény iránti keresletet is alaposan felduzzasztottá, s szerencsére hét regény között adódik a választás; a sor Ber- kesi újabb műveivel folytatódik, majd Marosán György két önéletrajzi könyvével és Szilvási Lajos regényeivel záródik. Az átlagízlés tehát még megiehetősen konvencionális, de már ígéretes fejlődést is mutat. — Mivel elégedett a könyvtáros mostanában? Bertók Éva elgdndolkodik, csak azután válaszol: — Legjobban annak, hogy a könyvtárellátó jóvoltából az idén nagyon gyorsan megkaptuk a könyvheti könyveket és csaknem a kívánt mennyiségben friss könyveket tudunk kínálni az olvaber —, de, aki olvasni akar, az teremt rá időt magának. Pillanatnyilag néhány építési anyagot nem tudtunk megszerezni, így szünetel a munka. s a megszaporodott szabad időmet olvasással töltöm. , ., , . — Érdeklődését ki tudja de mihelyt meg- eléeíteni, « I 1 IV itt • — Eddig még amit akar— Bizony —, mondja a tani, megkaptam. Igaz, nin- kön.yvtáros —. mert ellenke-' csenek különleges kívánsága- ző esetben meg kell fizetni im az árat, s az a Zsebatlasz 78 forintba kerül. Az idős hölgy aztán négy forint késedelmi díjat fizet. Hiába, az előírásokat mindenkinek be kell tartani, s aki megfeledkezik a kölcsönzési Az SKÜ kisterenyei gyáregységének műszerésze választ olvasnivalót a feleségének is. Ez a könyv szintén nemrégiben, az ünnepi könyvre több lesz, hiszen szeptemberben látogatásokat szervezünk az iskolásoknak. Ifjú mama toppan a könyvtárba. Egy hónapja szülte harmadik gyermekét, a második fiút. Míg Csohány Lajosné — gyesen levő postai dolgozó — a könyvkölcsönzést bonyolítja le két alsó tagozatos iskolás gyereke kint. az épület előtt vigyáz a gyerekkocsiban szundikáló picire. — Hat könyvet hoztam visz- sza —, mondja a fiatalasz- szony —, nem tudom mennyit viszek. Egy azonban biztos: hétre jelent meg, Jókai Anna lombét ■ ITiert J^em az határidőről, az hasonlóképpen sa. írta, a címe A panasz leírá]ar. Az egyik olvasó már választott. Rövid és gyors adminisztráció következik. Barabás László, a Volán raktárosa öt könyvet visz haza. Gal- góczy Erzsébet Kinek a tör— Tizennyolcezer kötetes a könyvtárunk, tizenkét letéti könyvtárat működtetünk — meséli a könyvtáros. — Körülbelül háromszáz olvasónk van, csaknem annyi, mint a múlt évben. A bánya dolgoanyai teendők mellett nagyon jó szórakozást jelent a könyv. Feloldja az egész napos feszültséget, fáradtságot. Valóban — az olvasók bizonyítják — nyáron is jó barát a pihenni vágyó ember számára a könyv. Sulyok László Szécsényben Pályaválasztási tapasztalatok A pedagógiai munka egyik legfelelősségteljesebb területe a pályaválasztási tevékenység. Az 1026/1961. számú kormány- határozat a pályaválasztási tanácsadás feladatával a pedagógusokat bízta meg. Szécsényben az idén 105 végzős általános iskolásnak kellett döntenie jövőjéről. Juhász Lajossal, az intézet igazgatójával arról beszélgettünk, hogy a nevelőtestület hogyan segítette a fiatalok cseppet sem könnyű pályaválasztását. — A pályaválasztás, pálya- irányítás az általános iskola alsó tagozatában kezdődik. Ennek egyik formája a különböző pályák, szakmák, foglalkozások megismertetése, természetesen az életkori sajátosságokat figyelembe véve. Felső tagozaton 5. osztálytól kezdődően nevelőink erőteljesebben végzik pályaválasztási tevékenységüket. Megismertetik a tanulókkal a különböző pályák tárgyi, személyi tényezőit; az adott szakma lehetőségeit. Fontos feladatnak tekintjük a gyermek adottságának képességének a megismerését. Differenciált foglalkozással, szakköri munkába való bevonással szélesítjük azokat a lehetőségeket. ahol a tanulók kibonthatják képe.sségeiket. Különösen a nem tantárgyi jellegű szakköröknek (barkács, modellező, fotó), van nagy szerepük a pályaválasztásban. Iskolánkban kilenc szakkör működik. A pályákról, szakmákról szerzett ismeretek bővítését szolgálják a különböző vetélkedők. Nagymértékben segíti munkánkat a vállalatoknál lezajló üzemlátogatás, az egy osztály — egy brigád mozgalom. Munkánkhoz felhasználjuk a pályaválasztási tanácsadó intézet propagandaanyagát. A szülőknek és gyermekeknek lehetővé tesszük, hogy összejöveteleken találkozzanak a különböző típusú középiskolákban tanító nevelőkkel. — Gondolom, az alapos, részletes felvilágosító munka ellenére több gond is adódik. — Igen. Előfordul túlzott igény a gyermek, sokszor a szülő részéről. amely nincs összhangban a lehetőséggel, s meghaladja a tanuló képessé^ Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) vártaegyél sarki Biccentettem. „Hogy ne zavard, ha későn esetleg hetek munkája 47 „A legnagyobb önzés, csillagom! Nőt annyit kap az ember, ahányat csak akar, még a? én koromban is! De a szerelem hiánycikk! — Odahajoltam, megcsókoltam a kezét.. — Pláne egy fiatal nő szerelme, az én korom, ban! Hidd el, ez a csoda!” „Ma már a második! —nevetett föl. — Az első a lakás volt, nem?” „És a harmadik?” — kérdeztem kimért lassúsággal. állt, porvédő kendővel leta- „Nem értem...” — reb- karva, a fal mellett régimódi bent meg a pillája. rekamié. fölötte polc, azon „Érted te ezt! — intettem néhány könyv és egy táska- határozottan. Majd könnye- rádió. Az átellenes sarokban debb hangon: — Nos, hogy állólámpa, Jutka azt gyúj- dönt tisztelt függetlenséged?” tóttá meg, amikor beléptünk. „Muszáj döntenem?” — És virág, rengeteg zöld szo- kérdezte nagysokára. bavirág mindenfelé. A reka„Ettél már?” „Még nem. Téged lak”. „Épp ezért hívlak, nyugodtan. Én itt a bisztróban bekapok mit...” „Hát nem jössz még?” „Bent kell maradnom, szívem, egyszerűen nem tudok elszabadulni. Hartmann is itt van velem, a többieket haza- küldtem. De a foszfidkamil- láncreakcióit nem lehet leállítani, ha most félbehagyjuk, vész mégy haza.” „Nem azért. Teca néni Hajdúszoboszlón van, beutalták a reumájával.” A szívem vadakat vert. „És?” — kérdeztem elful- ladva. Az abroszt nézte, a tányérja szélét. „Ha igazán akarod — mondta később —, most meghívhatlak hozzá...” Érted?” Vagy nagyon fá. kárba „Nem radt?” „Dehogynem. De a lányok, mielőtt hazamentek, csináltak egy vödör kávét, azt isz- szuk Zolival... — A konyakra tévedt a pillantásom. — Sőt! Képzeld, az a betyár egy kis üveg konyakot is behozott, hogy ha stimmel min„Értsd meg: nem bírom tovább! — robbant ki belőlem. — Mit gondolsz, meddig lehet ezt elviselni? — Merőn néztem az arcát. — Vagy úgy érzed: még nem érdemeltelek ki?! Majd csak akkor, ha megkaptad a lakáskulcsot? — És csaknem durván: ami biztos, biztos?” Egy pillanatra düh csapott ki szeméből, aztán elfordult, s halkan azt mondta: „Ma éjjel Teca néninél alszom”. Teca nénit már hírből ismertem: az anyai nagynénje „És?” — kérdeztem értet- mert az intézet központja lenül, hogy mit akar most már nem kapcsol... Levél, ezzel. telefon?” „És nálam a lakáskulcs”. „Nem volt semmi”. den, és a dekamii reggelre A sarokban ^ öreg^ televízió kicsapódik, ihassunk rá egy áldomást... „Üristen, Miklóskám! gélig virrasztasz?” „Nem biztos, szívem. Lehet, hogy sokkal korábban elindul a katalízis, és akkor már éjfél körül otthon vagyok ... De lehet, mondom, hogy cs.ak hajnalban... A kamilium reakciója egyelőre ismeretlen, hisz épp ez a kísérletsorozat indoka!” „Akkor ne is várjalak meg?” „A világért se, Etikém! Ezért is hívtalak! Feküdj le rendes időben, rádfér a pihenés, hisz neked is pokolian erős napjaid voltai? mostanában!” „No jó. Hát akkor jó műn- Hogy kát!” „Köszönöm. Csókollak, szívem. Szép álmokat!” „Halló, Micukám, ne tedd még le! A kis Tatáménak ugye nem szóltál?” „De drágám, én is tudom, mi a hivatali titok, ha nem mié mellett, az éjjeliszekrények szokott helyén telefon- asztalka, telefonnal. Először ide állítottam a konyakosüveget, amelyet útközben vettem, de aztán teasüteményestül átraktam a szoba közepén álló kerek asztalra, s föl- ezt már emeltem a telefont. Jutka ká- — Mert vét főzött odakint a konyhán. Tárcsáztam, aztán meghallottam Éti hangját. „Halló, Szalók-lakás?” „Szervusz szívem, vagy, mi újság?” „Semmi. Mi van?" „Az utcáról beszélek, leugrottam, hogy felhívjalak, í,Ahogy tudok! No, szervusz, csillagom!” Letettem a kagylót, aztán egy darabig keserves gondolatok közt bámultam a ké- vala- szüléket. Én istenem, milyen folyékonyan hazudtam... De milyen ügyesen is! Valóságos kis szónoki remeklés volt ez a néhány szaggatott mondat... A környezet leírása! A program sikerének vagy kudarcának bedobása, ami óhatatlanul eszébe juttatja az automata • mosógépet... Aztán a gyöngéd féltés, hogy pihenjen le — hisz csak az hiányoznék, hogy ébren várjon ... És az a zseniális indok, ha esetleg megérezné az alkohol illatát a számon... Fuj, de tehetségesen hazudtam! Nyílt az ajtó, Jutka lépett be rajta otthoni kényelemre vetkőzve, pongyolában, s egy tálcával, amelyen ott gőzöl- gött két csésze kávé. „Bekapcsoljam a televíziót” — kérdezte udvariasan. „Te tévézni akarsz? —me. Reg- redtem rá, majd órámra pillantottam. — A főműsornak különben is mindjárt vége!” Leült mellém a rekamiéra, kezembe adta a kávét, körülnézett. „Aranyos kis lakás, igaz?” Bólogattam. „Ezért nem látni újabban a kis táskádat a motyóddal...” „Bizony!” „Különben ki ez a Teca néni?” „Anyám nővére.” „Azt tudom. De ki ő és mit csinál?” „Most már semmit, özvegy és nyugdíjas postatisztviselő.” „Szép tőle, hogy odaadta a lakását!” Nevetett. „Hogy legyen, aki a virágait öntözi! Évek óta hasogatja szegényt a csúz, de eddig soha nem utaltatta be magát sehova — félt, hogy elszáradnak a virágai. Most, geit. Több tanulónak 14 éves korában még nincs kialakult elképzelése saját jövőjéről. Legnagyobb gond, ha a szülő választ a gyermek helyett. Ilyen esetben szinte majdnem mindig pályamódosításra kerül sor. Igaz a szülők később belátják, hogy tévedtek, igazunk volt. Előfordul, hogy a tanulók nem szakmacsoportokban, hanem szakmákban gondolkodnak. S, ha netán az adott szakmába nem nyernek felvételt, jön a kapkodás. — Kérem, összegezze a hosszú évek tervszerű, pálya- irányítási munkájának eredményeit! — A legfontosabb, hogy végzős diákok nem kallódnak el. Mindenki valamilyen iskolatípusban továbbtanul. Megnőtt a mezőgazdasági pályák iránti érdeklődés. A tanulók többsége (az idén 58 százalék) szakmunkásképző intézetbe kéri felvételét. Megszűnőben van a divatos szakmákra való jelentkezés. Növekedett a választott szakmák skálája. Nőtt az érettségit adó szakmák iránti érdeklődés. Jelentősen csökkent a más megyékbe való irányultság. — Az idén hová kérték felvételüket a tanulók? — Az elmúlt évhez viszo- szítva az idén kevesebben, csupán 13-an jelentkeztek gimnáziumba. Hétféle szak- középiskolába (az egészség- ügyitől a postaforgalmiig) a tanulók 31 százaléka kérte felvételét. A szakmunkásképző szakközépiskolában 19-en tanulnak tovább. Szakmunkásképző intézetbe 17-féle szakra 57 tanuló jelentkezési lapját továbbítottuk. Aminek örülök, hogy tanulóink nagy része az elsőként megjelölt helyre nyert felvételt. — A sokéves tapasztalat alapján hol és miben szeretnének elöbbrelépni? — Szükségesnek tartom, hogy a nevelők még szélesebb ismereteket szerezzenek a pályákról, szakmákról, hogy megfelelő felvilágosítással tudjanak szolgálni a tanulóknak, a szülőknek. Erősíteni akarjuk a szakcsoportokban, rokon pályákban való gondolkodást. Tovább . szeretnénk javítani kapcsolatunkat a gazdasági egységekkel. E felelősségteljes munkában jobban együtt kívánunk tevékenykedni a szülőkkel. Ahhoz, hogy pályairányítási tevékenységünk még hatékonyabb legyen, jobban meg kell ismerni a tanulók személyiségét, képességeit, családi környezetét, érdeklődését, fejlődését, hogy számukra megfelelő pályát, szakmát tudjunk javasolni. — Sz. F. — 4 NÓGRAD - 1980. július 5., szombat dolgozom is nálatok! És kü- hogy nincs lakásom, szinte lön is megkértél rá! Ugyan!” iecsapott rám!” „Akkor jó. Hát — szerencsés munkát! Siess haza!” (Folytatjuk) A gyermek és a könyv UNESCO-statjsztikák szerint a földön minden harmadik gyerek könyvek nélkül nő fel. E gyermekeknél jóval szerencsésebbek azok a kicsinyek, akik — mint a Német Demokratikus Köztársaságban osztályok is — már bölcsődés és óvó- irodalmi dás korban ismerkednek a könyvvel. Ezek a gyermekek, mire iskolások lesznek, már megbarátkoznak a könyvvel, és a tankönyv is barátjukká válik, nem pedig riasztó taneszközzé. A szocialista országokban különösen nagy gondot fordítanak a gyermekirodalomra. manista, a társadalmi haladást szolgáló tartalommal kell megtölteni. A gyermekirodalom éppen ezért szerves része a nemzeti irodalomnak az NDK-ban. A különféle korszámára az NDK életének legjobbjai írnak műveket. A berlini gyermekkönyvkiadó vállalatnak a kiadványai sorában említést érdemelnek a „Gyermekeknek festettük” és a „Gyermekeknek írtuk” kötetetek, amelyek a gyermekirodalomra vonatkozó információk gazdag tárházai. Bár az NDK-ban számos intézmény A gyermekkönyvkiadás a gór- és kiadó foglalkozik gyermek- kiji elvből indul ki, miszerint és ifjúsági művekkel, ez a gyermekeknek ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek. csak még jobban. Nem hiába írja a szovjet pedagógus, Vaszilij Szuhom- linszkij — az NDK-ban a „Volk und Wissen” kiadóvállalatnál 1974-ben megjelent művében: „Az esztétikai élet szegénysége olyan, mint egy fal, amely az embereket elválasztja egymástól, alapvető oka annak, hogy a szellemi kapcsolatok az emberek között érett korban olyan primitív alapokon állnak, hogy a családalapításnál igen-igen csekély igénnyel lépnek fel egymással szemben. A személyiség esztétikai kiadóvállalat tekinthető a szakma legfontosabb képviselőjének. A gyermekkönyvkiadő vállalat tevékenységének fejlődését mutatja, hogy amíg 1970-ben 524 művet bocsátott közre csaknem 14 millió példányban, (amelyek közül 231 volt első kiadású), 1978-ban már 707 könyv — köztük 323 és egyik első kiad^ — került az ifjú i----- _ olvasókhoz, összesen csaknem 1 8 millió példányban. A gyermek- és ifjúsági irodalom olvasótáborának igényeit kielégítendő, a Német Demokratikus Köztársaságban havonta átlagosan 30 művet adnak ki, tehát a szó szoros gazdagsága pedig olyan, mint értelmében mindennap egya mágnes: vonzza az embereket!” Pszichológusok véleménye szerint a gyermek legkésőbb 7—8. életévében már „társadalmi lény”-nek tekinthető. A gyermeknek írt könyveket huegy új könyv örvendezteti meg a gyermekek országának —■ az NDK méltán kiérdemli e nevet — olvasótáborát. A könyytárak kikölcsönzött köteteinek 33,1 százalékát 7— 14 éves fiatalok viszik haza. Kézen fogva sétálnak a kicsinyek, kapaszkodón nyúlva a felnőttek segítő karja után. Jobbágyiban gyakori, hogy a bölcsődések és óvodások sétára indulnak a községben. Apró lépteiket vigyázva kísérik. kJ ■—
