Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-05 / 156. szám

Tanácstagként — közügyekért Cselekvőkészség és lehetőség Az ifjú hölgy a belső szo­ba nyitott ajtaja felé irányít, anélkül, hogy különösebben érdeklődne kilétemről: ott az igazgató. Enyhén szólva, más­hoz szokott az ember. Mint, ahogy az sem egészen termé­szetes ma még, hogy az igaz­gatói asztal mögött egé­szen fiatal ember ül. Erki Dé­nes. a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének igaz­gatója 37 éves. s a bemutat­kozás perceiben meglehető­sen keveset tudok róla. Két lány gyerek apja; Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen végzett; három esztendővel ez­előtt került a Mátraaljai Ál­lami Gazdaságból a „Váci Kö­töttbe”. S még valamit: tős­gyökeres pásztóinak vallja magát. Ez pedig most különös jelentőséggel bír, hiszen a gyáregység-igazgató egészen friss, újabb társadalmi megbí­zatásáról. tanácstagságáról beszélgetünk. Mondom, az újabbról, hiszen Erki Dénes eddig is számos feladatot lá­tott és lát el. Kézenfekvő te­hát a kérdés: mi ösztönözte a felkérés teljesítésére? — Pásztóról kerültem el Is­kolára, ide tértem vissza — a kötődésem nagyonis szoros a nagyközséghez. Sok a teen­dő — természetesen — a gyár­ban is. s ha valamit sikerül megoldani, akkor az az érzés tölt el: tettem valamit 6—700 ember érdekében. Amikor tu­domást szereztem a javaslat­ról, felvetődött bennem, hogy a megbízatás vállalásá­val egy kisebb közösségen .túl ■nagyobb kollektíva érdeké­ben is munkálkodhat az em­ber. Szóval, szélesebb körűek a lehetőségek. Jó hallani Erki Dénes sza­vait: a benne meglevő cse­lekvőkészség szerencsésen „találkozik” az új megbíza­tással. Az ifjú gyáregység­igazgató Pásztó nagyközség Tanácsának ünnepélyes ala­kuló ülésén kiállt társai elé esküt tenni, megválasztották a végrehajtó bizottság tagjá­nak. Nem is marad bennem a hamiskás kérdés: közelebb ke­rül talán ezáltal egymáshoz a „Váci Kötött” és az államigaz­gatás? — A kapcsolatunk eddig is nagyon jó'volt a tanáccsal — hallom Erki Dénes tárgyila­gos válaszát. A KÖZÉRZET ÉS IIATÄSA De így is van ez rendjén. A „váci” Pásztón a legnagyobb, legtöbb munkást foglalkozta­tó, egyik legjelentősebb üzem: az elmúlt esztendőben 270 millió forintos termelési ér­téket produkált. Kétségtelen, hogy az üzemnek sem mind­egy, „ott til-e az igazgató a végrehajtó bizottságban, vagy sem”, Erki Dénes azonban nagyobb távlatokban gondol­kodik. — Nézze, ha a mi dolgozó­ink közérzete jó, akkor az korántsem csak üzemi ügy. Hatása érezhető a társközsé­gekben és a járás más telepü­lésein is. hiszen jelentős szá­mú bedolgozót, bejáró mun­kást foglalkoztatunk. A minapi választásén a 22- es számú választókörzet — Lenin utca, Arany János ut­ca, Zrínyi köz — lakossága szavazott bizalmat a közéleti munkában korántsem járat­lan gyáregység-igazgatónak. — Többnyire idősebbek él­nek itt, akikkel igen közeli a kancsolatom, hiszen az én otthonom is ebben a körzet­ben van. Azt hiszem, ez meg is könnyíti a munkámat. Egé­szen friss még a mandátum, de e rövid idő alatt is igye­keztem „felderíteni”, milyen feladatok várnak rám. Megle­hetősen forgalmas ez a kör­nyék, jó lenne korszerűsíteni a közvilágítást, például. Ez ügyben egyébként már javas­latot is tettem a tanácsnak, holnapra ígérték a választ. Arról van szó, hogy a főutca korszerűsítése következtében lecserélik a lámpatesteket, ott hevernek az árokban, s vé­leményem szerint ezeket még nagyszerűen lehetne haszno­sítani másutt. Például az én választókörzetemben is. A FELÜLETESSÉG ELLEN Reméljük, hogy a válasz kedvező lesz, ez a gyorsaság azonban mindenképpen di­cséretes. Akárcsak az az ala­posság, amellyel Erki Dénes a többi feladatot is kezeli. Köz­kút sorsa, járda minőségének a javítása is a holnap teen­dői közé tartozik, hadd idéz­zünk azonban még egy gondo­latot, nem véletlenül. — Jellemző ránk, hogy fe­lületesen. kellő figyelem hí­ján építünk. így van ez az Arany János utcában is, ahol a járdaépítéskor nem figyel­tek a szintezésre, s most megáll rajta a víz. Ezen min­denképpen változtatni kell. Bárcsak lenne az ilyen „ap­róság” a 22-es körzet kizá­rólagos gondja! Félő azonban, hogy az újat nemcsak itt, s nem is csak Pásztón árnyé­kolja be a figyelmetlenség, a mulasztás. Szavai tanúsága szerint, Er­ki Dénes kellő önbizalommá! vágott neki az új feladatnak. igaz, a közéleti munkához'szé- les körű „előtanulmányokat”, sőt, gyakorlatot végzett. — A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság pásztói szervezetében is dolgozom, a vezetési szakosztály titkára vagyok; egy éve osztályfőnöki feladatokat látok el a mar­xizmus—leninizmus esti kö­zépiskolában. S van még valami, bár ezt enyhe mosollyal jegyzi meg Erki Dénes; tizenkét éve már, hogy a bélyeggyűjtő kör tit­kára, majd elnöke. Pedig, na­gyon is komoly dolog ez: itt is 120 ember kedvére, 120 szenvedélynek hódoló embe­rért kell tevékenykednie. Leg­följebb az a kérdés jogos, hogy nem sok-e ez így együtt? — Minden rakott szekérre fér egy villával — nevet az új tanácstag —, különösen, ha a kollektíva erre lehető­séget ad. A gyáregység hu­szonnyolc fős vezető kollektí­vája pedig — beleértve az üzemi nővért is — ebben a szellemben dolgozik. A KÖZÉLETISÉG ISKOLÁJA Beszélgetésünk végén ké­szítünk egy leltárt. A „Váci Kötöttben” dolgozik a járás országgyűlési képviselője; ket­ten innen tagjai a nagyköz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának; két további tanács­tag is itt keresi a kenyerét; de még egy munkahelyet vál­toztatott, mátrakeresztesi ta­nácstag is a gyáregység „ne­velése”. Imponáló lista. S, ha ed­dig úgy emlegettük a Váci Kötöttárugyár pásztói gyár­egységét, hogy jelentős ténye­ző a munkássá válás bonyo­lult folyamatában, akkor ezt most kiegészíthetjük egy újabb minősítéssel. Neveze­tesen: a Kiváló gyáregység címet elért üzem a közéleti- ségre való nevelésnek is jó iskolája. Kelemen Gábor A fettes ismeretlen? Xsebiinkre megy! Sok kicsi sokra megy, tart­ja a közmondás, melyet ez esetben igazoljunk azzal, hogy legázolt gyeppel, kitördelt fák­kal, tönkretett padokkal, és hasonló „apróságokkal” évente százezres tételekben mérhető, megyei szinten akár a milliót is meghaladó károkat akozunk a köznek, azaz, magunknak. Elsősorban a megye két vá­rosában. de a legtöbb települé­sen előfordul a közterületek rongálása. A károkat leggyak­rabban nem az okozók térítik meg. Mikor a hars virágzik... Kössünk csokrot a leggya­koribb kártételekből, próbál­junk fényt deríteni a körül­ményekre! Akadnak általános jelenségek. Például a városok új lakótelepein semmi becse a zöldterületeknek. Kitapos­sák, gépjárművel ráliajtanak, legázolják, az ujjnyi vastag ,.suháng”-facsemetéket kitör­delik. — Száz suhángból, aminek darabja körülbelül 30 forint, jó, ha tízet meghagynak. Ol­csóbb háromszoros áron úgy­nevezett parkfát venni,, mert annak közel fele, vagy akár több is megmarad, mivel jóval vastagabb a törzse — mondja Hegedűs Józsefné, a balassa­gyarmati kertészet üzemveze­tője. — A legutóbbi Piramis­koncert alkalmával egész le­endő fasort tettek tönkre, a tavaszi virágok hagymáinak 80 százaléka eltűnik. Mikor a hárs virágzik, gyógynövény- gyűjtők esnek neki a termé­szetvédelmi területen levő IPa- lóc-liget harsainak csakúgy, mint a Szandi és Rákóczi út fáinak. Két éve a Somogyi Béla-fasort úgy összedúlták, hogy teljesen vissza kellett metszeni. A droggyűjtők pitypanggyökér után árkokat ásnak a gyepágyásokban . . . A Lenin-lakótelepen egy dél­után valaki majd minden pádból kiszerelte a csavarokat a játszótéren. A Nógrádi Sán- dor-lakótelepre kiszállítottunk négy szemétgyűjtőt. Mire mun­kásaink kimentek, hogy a földbe rögzítsék, nyomtalanul eltűntek . . . — Nézze meg a közlekedési parkot, a játszóutcában. Sza­bályosan lerombolták a táblá­kat. Alig egy-kettő áll a he­lyén. s talán egy sem ép — mondja a példát Bede József­né, a Salgótarjáni városi Ta­nács műszaki osztályának fő­előadója. — De az is eleg megdöbbentő,1 hogy a város utcai virágtartóiból a frissen kiültetett virág fele 8 órán be­lül eltűnik. Innen, a tanácshúz elől is! — Személykocsik parkolni, teherautók az üzletek árukész­leteinek feltöltésére a járdára állnak, tönkreteszik burkola­tát — fűzi hozzá munkatársa, Balya Istvánné. LáthataHanok ? A parkok, játszóterek védel­me elsősorban a tanácsok fel­adata. Milyen lehetőségek vannak erre? Hegedűs József­né: — Tizennyolc játszóterünk, jelentős parkfelületünk, tizen­két parkőrünk van. Úgy het­ven év körüliek. Más a fize­tésért nem vállalja. Mihez kezdek négy-öt év múlva? Bede Józsefné: — Idős parkőreink, ha tet­ten is érnek valakit, legfel­jebb 10—12 éves korig léphet­nek fel. De még ezeket a csínytevő gyerekeket is (álta­lában) megvédik a szüleik. Az idősebbek jobb esetben fakép­nél hagyják az eljáró park­őrt, de volt már rá eset, hogy megfenyegették, megfé­lemlítették, sőt bántalmazták. Ilyen körülmények között iga­zoltatásról természetesen szó sem lehet. Pedig az a szabály­sértési eljárás előfeltétele. A feljelentésben szerepelnie kell az elkövető nevének: — Rongálás esetén a sza­bálysértési eljárás feltételei: ismert tettes’ bizonyított elkö­vetés és bizonyított szándé­kosság — világosít fel dr. Schink Annamária, a Salgó­tarjáni városi Tanács igazga­tási osztályának illetékes elő­adója. — Az ilyen jellegű sza­bálysértési feljelentéseink zö­me parkok füvén várakozó gépjárművekre vonatkozik. Sok közülük megyén "kívülről ér­kezik. Tehát a helybeliek ott is „otthon érzik” magukat. A feljelentő szinte kizárólag a hatóság. Köztulajdont érintő lakossági feljelentés mond­hatni nincs! A műszaki osz­tály előbb említett két tisztvi­selőjének. valamint a város­gazdálkodási vállalat közterü­let-felügyelőjének. lehetőséget teremtettünk a helyszíni bír­ságolásra, mellyel ellenőrző út­jaik során élnek. — Nem lett volna célrave­zetőbb a parkőröket felruház­ni a lehetőséggel? — Nem tudom. Talán igen. De jelenleg tudomásom szerint arról folyik a vita, hogy taná­csi dolgozó-e a parkőr, ugyan­is csak ekkor oldható meg a dolog. Mint említettük, az effajta rongálások egyedi értéke ala­csonyabb, semhogy a tett bűn­ügynek számítson. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a rendőrség tétiénül nézi a rom­bolást. Tettenérés esetén hely­színi bírságot rónak ki a jár­őrök. Szükség esetén pedig szabálysértési feljelentést tesz­nek. Ezen túlmenően, illetéke» szabálysértési szervek megke­resésére —, amennyiben tulaj­don elleni szabálysértésről van szó — segítséget nyújt az is­meretlen tettes megtalálásá­hoz. Ennek is előfeltétele a szabálysértési eljárás. Annak pedig a feljelentés, mely vég­ső soron a kérdés egyik sar- kallatos pontja. A rongálok ugyanis korántsem láthatatla­nok. bár gyakran az esti, vagy a hajnali órákban •,ügyköd­nek”. Mégis leggyakrabban szemtanúk, sokszor ismerősök szeme láttára kártékonykod­nak, akik azonban azáltal, hogy szótlanul nézik, maguk is cinkosokká válnak. Miértek, hogyanok Próbáljuk kideríteni, miért követik el az efféle rongáláso­kat. Kezdjük mindjárt a gye­rekékkel. Akik szülői felügye­let nélkül — esetleg a szülő példája nyomán — leginkább unalomból, erőfitogtatásból rongálnak. Nem elég — mennyiségileg, vagy minőségi­leg — számukra a játszótér. Utánuk következnek a kényel­mes közömbösek. Akik rest­ségből. útjukat rövidítendő futnak, vagy hajtanak át par­kon, füvön, alapvető joguknak érzik, hogy a lehető legköze­lebb parkoljanak, levágják a sarkokat. Őket talán némiképp menti, hogy a parkok néha szögesen, a használati szem­pontok ellenére, papíron kita­lált merev formákban kerül­nek megvalósításra. A boltok ellátására pedig annak idején kézikocsikat rendszeresítettek, melyekkel az úttesten álló jár­művekből a bolthoz, pavilon­hoz szállították az árut. Ez a mi eseteinkben is megoldást jelentene. Hátramaradt még két csoport: a szándékosan rongáló vandáloké, és azoké, akik a közterület prédálásá- val saját tulajdonukat szapo­rítják. Érdemelnek egy gondolatot az új lakótelepek lakói is. akik valami torz szemlélet kö­vetkeztében csak a küszöbükig érzik magukénak a lakóhelyü­ket. Az ő közömbösségüket ta­lán befolyásolja a folyó épít­kezések miatt még rendezet­len környék. Közös társadalmi munkaakciók előbb-utóbb tu­datosíthatják a közös tulaj­dont — azokkal, akik részt vesznek bennük. Végezetül hadd idézzük a Balassagyar­mati Városgazdálkodási Válla­lat igazgatóját, Ács Boldizsárt: — Nem megoldás minden parkba, vagy minden virág mellé rendőrt állítani. Az em­berek szemléletében, tudatá­ban van szükség változásra. Valóban. A köz tulajdonát csak a köz védheti iyieg iga­zán. Más szóval feltétlenül szükség van a lakosság aktív közreműködésére — szükség esetén a károkozók leleplezé­sével járó „haragszom rád”, illetve a beidézések elviselé­sére — ahhoz, hogy minél ke­vesebb érték menjen tönkre Csáky szalmájaként. Gáspár Imre A salgótarjáni városi kertészetben az idén sok fiatal dol­gozik. Vannak közöttük olyanok is, akik virágárusítással foglalkoznak. Győri Andrea a közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskola tanulója ezzel nyári zsebpénzét szeretné gyarapítani. —Gyurkó— A mátramindszenti orvosi rendelő a község egyik büszkesé­ge A jól felszerelt, korszerű intézmény a lakók egészség- ügyi ellátását jól oldja meg. — kj — Mibe szólhatok bele V Uraságod azt kérdi, van-e nálunk üzemi demokrácia? Már hogyne volna? Meg hogy én mibe szólhatok bele itt a munkahelyemen? Hát sok mindenbe. Nem akarok di­csekedni, de ha végighallgat­na egy-egy parázs vitát, tát— va maradna a szája! Uram, nálunk mindenki őszintén fo­galmazhat, bírálhat, a haja szála se görbül, sőt a főnö­keink egyenesen kedvelik, azt, aki bátran, keményen kiáll az igazáért. Nem fojtják belé a szót. Példát is mondjak? Kis türelmet... Itt volt, ké­rem, tavasszal a Nyilasi-ügy! ...Emlékszik, ugye? Mikor olyan nagy csinnadrattával a Fradi sztárja visszatért a zöld gyepre! Uram, én őszin­tén véleményt mondtam erről az ügyről, fogalmazhatok úgy is, hogy beolvastam a főnök­nek, aki civilben nagy Fradi- szurkoló, és nem lett semmi bajom! Ha jól emlékszem, egy osztályértekezleten akasztot­tuk össze a bajuszt a Nyilasi miatt. Ja, igen! A munkahe­lyi gondok kapcsán azt is szóvá tettem, hogy a férfi­mosdóban hetek óta nem mű­ködik a zuhanyzó, lavórban mosdunk, de a főnök letor­kolt, ne üssem bele mindenbe az orrom. Azért van a gond­nokság, majd intézkednek. És tudja, hogy a főmérnök­kel min kaptam össze? Egy szombat esti televízióműsoron. A főmérnök az egekig ma­gasztalta, nekem nem tet­szett, parázs szóváltás kereke­dett köztünk. Látja, itt va­gyok, semmi bajom, pedig a vita végén már ordítottunk is. Igaz, a főmérnök azért pöccent be, mert neki is szóltam a zuhanyzók miatt, és pulykavörös lett, amikor szó­ba hoztam, hogy lavórban kell mosakodni, de hát iste­nem, megszoktuk, tudjuk, a főmérnök eléggé vehemens természet. Uraságod el sem hiszi, hogy ezek után meghívtak egy fon­tos tanácskozásra. Ha nem volna nálunk üzemi demok­rácia, hogy szólhatnék én bele a vállalat dolgaiba, nem igaz? Méghozzá olyan jelen­tős kérdések kerültek teríték­re, mint az idei bérfejlesztés, a termékszerkezet-átalakítás, a gazdaságtalan termékek visszaszorítása, s még egy se­reg tennivaló. Micsoda szen­vedélyes vita volt ott, uram! Még én is szót kaptam! Igaz, másnap a szakszervezéti tit­kár elcsípett a folyosón, hogy kár volt a férfimosdóban el­romlott zuhanyzók kérdését kiélezni, de hát én előre nem tudhattam, hogy a felügyeleti szerv képviselői is ott ülnek a tanácskozáson. S tudja, hogy ki az én ál­landó vitapartnerem? Urasá- godnak elárulom: Lancsalics kartárs, a főos’ztályvezetőnk. Gondolta volna? Hát ilyen magas szintű nálunk a vállala­ti demokrácia! A jó múltkor például arról vitatkoztunk, hogy Petőfi Sándornak miért kellett elmennie a segesvári csatába. De az élesebb, poli­tikai témákban is szót értünk. Hogy példát is mondjak, az iráni túszügyben, azonos volt az álláspontunk, ellenben az 1905-ös orosz polgári forrada- * * ■ lom megítélésében már eltérő véleményt hangoztattunk. 'Em­lékszem, egy ilyen vita hevé­ben atyai jóbarátként taná­csolta, hogy ne emlegessem annyit azokat az elromlott zu­hanyzókat, napjában egyszer én is kibírom, ha lavórban kell mosakodni, különben is van otthon fürdőszobám, fö­lösleges ilyen piti dolog miatt a főnökök előtt hőbörögni. Egyébként az igazgatónak is az volt a véleménye, ami­kor két héttel ezelőtt magá­hoz kéretett, hogy nagyon egészséges lavórban mosakod­ni. Annál is inkább, mert a vállalat előtt álló népgazda­sági feladatok megoldása nem ezen az egy-két lavóron mú­lik, Mit kérdezett uraságod ? Hogy most mi a helyzet az elromlott zuhanyzókkal ? Örömmel, újságolhatom, hogy az igazgató kartárs intézke­dett. Tegnap új lavórokat hoz­tak a férfimosdóba! Kiss György Mihály NÓGRÁD - 1980. július 5„ szombat £

Next

/
Thumbnails
Contents