Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-11 / 161. szám

Javaslatok sorsa — Posztón

Számadás és felkészülés után

háttá, hogy ezek közül mint- kérő egy száz kisebb pénzeszközzel is

Az április végéig lezajlott pásztói jelölő gyűléseket Nagy József tanácselnök programbeszédében így jellemezte: „A számadás és a felkészülés, az együttes gondolkodás fórumai voltak. Hozzájárultak a helyi konkrét érdekek megjelenítéséhez, megvitatásához és egyeztetéséhez, a közös érdekek megfogalmazásához.”

Az ünnepélyes alakuló tanácsülésen elhangzott mondatok egyszerre több tényt is jeleznek. Először: a jelölő gyűléseken részt vett választók a jelöltek közelebbi megismerése mellett maguk is megszólaltak, kérdeztek és véleményt mondtak; érveltek és javasoltak. Másodszor: e fontos közéleti fórumokon elhangzott észrevételek, javaslatok rangja mellett szól, hogy már az alakuló tanácsülésen is számba vették a megvalósítás lehetőségeit.

*

Az összegezés szerint a jelölő gyűléseken 216 közérdekű javaslat hangzott el, többségük kommunális jellegű. Utak, járdák, csatornák 'építését javasolták; mások a villany- hálózat rendszeresebb karbantartását, a kúlturáltabb közlekedést igényelték.; de szó esett arról is, hogy meg kellene gyorsítani a telkek kialakítását. Valamennyi javaslat „feldogozása” megtörtént, s Nagy József tanácselnök az újjáválasztott testület tagjait már arról tájékoztatmegvalosithato.

Kezdjük a szeméttelepekkel. Többen is kifogásolták a jelölő gyűléseken, hogy a nagyközség különböző pontjain szeméttelepek „alakultak ki”. Ezek felszámolása részben már meg is történt, a folytatás pedig következik- „Nem égnek az utcai lámpák” és „túlságosan is világos van” — íme két ellentétes előjelű észrevétel ugyanarról, nevezetesen a közvilágításról. Ami az elsőt illeti: a panaszokat továbbították az ÉMÁSZ jobbágyi üzemegységének, s a tájékoztatás szerint megtörtént a közvilágítás felülvizsgálása, a hibák kijavítása. Az ÉMÁSZ-thoz jutott el a következő javaslat is: a lakótelepen és a közvetlen környékén élő állampolgárok takarékossági szempontokra hivatkozva indítványozták, hogy a lakótelepen nemrég kiépített közvilágítási hálózatban éjjel csak minden második lámpa égjen.

Többen foglalkoztak a szemétszállítással is, javasolva a szállítási napok heti egy alkalomról kettőre történő növelését. A megtett intézkedés nyomán a költségvetési üzem vizsgálja ennek lehetőségeit. A jelölő gyűléseken elhangzott észrevételek sokrétűségére vall, hogy kérést kellett továbbítani még a pásztói postahivatalhoz is. E szerint: több lakótelepen élő pásztói indítványozta segélytelefon létesítését; a megvalósításra pedig talán még ebben az évben sor is kerül.

*

A javaslatok nemegyszer felajánlásokkal is párosultak, így volt ez a játszóterekre vonatkozó indítványokkal is. Ide és ide jó lenne egy játszótér, hangzott a felszólalás, majd így folytatódott: szívesen végeznék a megvalósítás érdekében társadalmi munkát. Az összefogás gyümölcsét bizonyára sok gyerek élvezi majd, ennek azonban az az előfeltétele, hogy a műszaki csoport felmérje: mely utcákban lehetséges játszóterek kialakítása.

Nagyos sok választópolgár tett javaslatot a közlekedési gondok megszüntetésére, jelzőtáblák kihelyezésére- Mindezt figyelembe veszik majd a „közlekedésbiztonsági bejárás” alkalmával, s amennyiben a javaslatokat indokoltnak, megalapozottnak találják, a megvalósítás sem marad el. Pásztó dinamikusan épülő-szépülő nagyközség, érthető, hogy igen sokan szorgalmazták a házhelyek kialakításának meggyorsítását. Az újjáválasztott testület tagjai már arról vihetek hírt választóiknak, hogy a kishegyi területen a házhelyek kialakít tása érdekében a tanács a szükséges intézkedéseket megtette, a belterületi határmódosítás után* ez évben tizenegy házhelyet jelölhetnek

ki. A Mátraszőllősi úton lakótelek folytatásaként — sorházas formában — 150 lakás megépítésére lesz majd lehetőség, ehhez a beépítési terv el is készült.

*

E „leltár” azonban korántsem jelenti azt, hogy minden javaslat egykettőre megvalósulhat, érvényes ez az utakra is. A Zagyván túli és a község déli részén élő állampolgárok sürgették elsősorban az úthálózat kiépítését — a megvalósítás pedig természetesen csak a lehetőségek szerint történhet. A nagyközségi közös tanács elnöke is utalt rá, hogy az útépítés igen nagy anyagi erőket kíván, s a tervek szerint az idén a Kazin- czi, a Sztahanov, a Petőfi, a Gárdonyi és a Liget utcák megépítésére kerülhet sor.

Ennyit ízelítőül a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű észrevételekből, a megvalósítás lehetőségeiből. Ízelítőül, hiszen a közélet „együttes gondolkodást” kifejező fórumai hosszú időre teendőt adnak a pásztói tanácsnak is. Azok a javaslatok ugyanis, amelyek ez évben nem valósíthatók meg, szerepelnek majd a ciklusprogramban. Ezek ismeretében pedig még jogosabbnak tűnik Nagy József tanácselnök megállapítása: a jelölő gyűlések számadást és felkészülést is jelentenek—k—

Gyártsunk kábelt pvc nélkül!

— Az igazgató elvtárs azt mondta, hogy erről a kérdésről jobb lenne a főmérnök elvtárssal beszélni — hallom a titkárnőt.

— Rendben van.

Épp tatarozzák az irodát a házi telefonhoz át kell menni a másik szobába. Csak a kérés hallható, a választ akkor tudom meg, amikor a titkárnő széles mosollyal ismét megjelenik az ideiglenes iroda ajtajában:

— A főmérnök elvtáns azt üzeni, hogy pvc-hiányról nem akarunk nyilatkozni.

*

Kihaltnak tetszik a balassagyarmati kábelgyár úgynevezett erősáramú üzeme. Az épület előtt fél futballpályá- nyi területen halmozódnak a fölcsévélt kábeldobok, azok közi táblából néhány munkás- Az ajtóban Dudás Sándor művezető fogad. Kicsit sandán fürkész, jólérte- sültségemmel próbálom eloszlatni a bizalmatlanságát:

— Hallottam odafönt, hogy pvc-hiány miatt áll a termelés. Mert egy Borsod megyei üzem nem tudja szállítani, őnekik meg egy pesti gyár nem ad lágyítót...

— igen — bólint megeny- hültén —, hallottam én is, hogy a lágyítóval van probléma.

_ Mivel foglalkoznak

il

yenkor?

— A hibás kábelokat tudtuk javítani. Ez kitöltötte az egy hetet. Meg rendet rakattunk a dobok között. mert nagyon összevissza álltak Az egyik gépen termelni is tudtunk egy ideig. Korábbról maradt 7 tonna pvc, azt dolgoztuk fel.

Belépünk az üzemépületbe. Itt-ott néhány ember mozog komótosan. Nem kell kerülgetünk senkit, amíg elérünk a művezetői irodaként szolgáló üvegfalú bódébaBent megtudom, hogy egy kábel legtöbbször köpenyhibás vagy érhibás lehet. A javítás egyszerű: kivágják a bóvlis darabot. A fönnmaradó kábelt pedig apróbb szeletekben adják el. A hibát leginkább a Pesten kimustrált. özönvíz előtti masinák okozzák.

— 30—35 éves gépek. Nem olyanok, hogy... Szóval nem olyanok, amilyenek majd az új beruházás után lesznek itt — mondja a művezető, majd hozzáteszi —. de csukjuk be az ajtót, ne legyen «aj...

— Nekem eppen a csönd tűnt föl. Hány gép működik?

— Egy. Azon négy emberünk átcsévél- Egyébként csak ketten csinálnák, de most rá tudunk állítani négyet. Így jobban haladnak.

— Jó lenne megkérdeznem egy munkást.

— Behívhatom az egyiket

a négy közül.

— Kimegyek én. De inkább mást kérdeznék. Pont őket nem akarom föltartáni.

— Csak nyugodtan. Any- nyira azért nem sietős a dolguk.

*

Tizennégy ember — köztük két nő — van bent az üzemben. Az adott körülmények közt végezhető munkákra nincs norma kidolgozva. Órabért fizetnek nekik.

— Százméteresnél kisebb kábelokat csévéltünk le, azokat karikáztuk — mondja Madar János gépvezető.

A karikázás azt jelenti: dob nélkül tekerik karikába a kábelt. úgy kötik össze, s adják el majd— Ha van pvc, kik kari- káznak?

— Akkor az átcsévélők. Nekik ez az egyedüli munkájuk?. De most mi segítünk

nekik, mert nincs más, amit csináljunk.

— így, hogy az órabérét kapja csak. mennyivel csökken a fizetése?

— Teljesítménybérben összehozhatunk 103—105 százalékot. Az 250—300 forintra jöhet ki.

— örül ennek, hogy most nem a saját munkáját végzi?

— Nagyon! — felel maliciózusan.

Dombóvári Béla érsodró- gép-vezető, mivel neki több az órabére 400—500 forint különbséget emleget az órabérben meg a teljesítménybérben kapható havi fizetés között.

— Ez a munka nehezebb is — mondja a 29 éves. köpcös fiatalember. — Egy dobot hatszor is kézbe kell venni!

— Mi lehet az oka a pvchiánynak?

— Állítólag valami új cég csinálja, de még nem sikerül neki. Műszaki problémáik vannak — véli Dombóvári

— Nem az itteniekben van a hiba?

— Nem hiszem, hogy valamelyik gyári vezető volna a hibás — csóválja meg a fejét Józsa István gépvezető. — Nem védeni akarom őket. De előfordult már máskor is, hogy a BVK nem adott anyagot. Csak akkor még volt rá lehetőség, dolgozhattunk importból- Pár nap alatt megoldották, zökkenőmentesen ment a termelés.

— Akkor miért nem mernek nyilatkozni róla? Nem akarják elrontani a kapcsolatot a BVK-val?

— Nem tudom — vonja meg a vállát Józsa. — Én nem látok bele a kártyákba.

*

— Sok megrendelést kaptunk a harmadik negyedévre. Folyamatos műszakot akartunk bevezetni, de ez közbejött — mondja a művezető. — Mihelyt megérkezik a pvc, el tudjuk kezdeni a termelést. Pihent emberekkel. Mert a múlt héten többen kértek szabadságot. Kihasználták, hogy nyáron mehetnek. Ebben könnyebbséget jelentett a pvc-hiány. Egyedül ebben.

Molnár Pál

A Hazai Fésűsfonó- cs Szövőgyár vanyarci telepén négy esztendeje biztosítanak munka- lehetőséget a községben dolgozó leányoknak, asszonyoknak. Általában 30—35 fő foglalkoztatását oldják meg, akik a végekben érkezett nyers szövetáruból a szövési csomókat, a szeny- nyeződéseket eltávolítják, további feldolgozásra alkalmassá teszik a termékeket.

Perdöntő a minőség

A gazdasági fejlődésnek az az üteme — öt év alatt 20 százalék körüli —, amelyet ebben a tervidőszakban teljesíteni tudunk, jócskán kevesebb á megszokottnál, például annál, amelyet a hatvanas évtized első felében elértünk. Nem véletlen, hogy a növekedési ütem mérséklődését mindennapi életében is érzékelő társadalmunkat, annak minden rétegét, szó szoros értelemben egészét, esztendők óta foglalkoztatja a hogyan tovább? kérdése, a közel- és a távolabbi jövő perspektívája. Nos, az új évtized első felére az MSZMP XII. kongresszusa a tényekkel, a reális lehetőségekkel számolva mintegy 15—17 százalékban jelölte meg a további út fejlődésmértékét.

Nincs értelme, haszna szépíteni, megmagyarázni a helyzetet, avagy abban keresni megnyugvást, hogy világjelenségről van szó, mindenütt, más szocialista országokban is a korábbinál jóval szerényebb gazdasági növekedést tartanak reálisnak, megvalósíthatónak. Fontosabb azt feismerni, s a szerint dolgozni, cselekedni, ami segíti, teljesíthetővé teszi a soron következendő esztendők feladatait.

A közgondolkodás és a gazdaság kapcsolatában időnkért fáziskülönbség léphet fel. Ügy tűnik, hogy napjainkban sem a teljes harmónia jellemzi viszonyukat. Alig vitatható, hogy a magyar gazdaság idestova már egy évtizede maga mögött hagyta az extenzív fejlődés időszakát, rá kellett lépnie az intenzív fejlesztés útjára. Ennek időszerűségét és következményeit a világgazdaságban bekövetkezett korszakváltás még fokozta. Mindez a gazdaságban nemcsak a követelményeket, egyszersmind a cselekvések és folyamatok értékrendjét is módosította. Sommásan ezt úgy lehet meghatározni, hogy a kvantitatív — mennyiségi — mutatók jelentőségét és szerepét megelőzték a kvalitatív — a gazdasági folyamatok minőségi változásait, javulását kifejező — mutatók. Példaszerűen: a termelékenység, a gazdaságosság, a hatékonyság, a termelés és a termékek műszakitechnikai színvonala, az export- versenyképessége és gazdaságossága, a munka és az üzem szervezettsége.

A gazdaságban tőlünk függetlenül kialakultak a kívánatos és egyedül lehetséges cselekvés, gazdálkodás kritériumai, de vajon követte ezt a közgondolkodás is, amely azután ily módon megújulva visszahat a gazdaságra, előreviszi annak folyamatait, fejlődését? Erre nem mi vagyunk hivatottak válaszolni, az illetékes a gazdaság. Illetékesek az említett mutatók, amelyek részben konkrétan, részben a végeredményben jelzik, érzékeltetik hozzájárultak-e és milyen mértékben a gazdálkodás minőségi változásai a fejlődéshez. Nagy elfogultság kellene ahhoz, hogy a tényekből, gazdaságunk elmúlt esztendőkbeni fejlődéséből kiolvasható választ pozitívnak, avagy legalább kielégítőnek minősíthetjük.

Azért alapvető és szükséges a közgondolkodás és a gazdasági valóság, a szűkebb és tágabb értelemben vett gazdasági munka értékrendjének és a követelményeknek az egysége, összhangja, mert enéíkül egyének és kollektívák, beosztottak és vezetők téves, sőt irreális következtetésekre juthatnak. A gazdaságfejlesztés korábbi időszakaiban olyan meghatározások születtek, mint a feszített terv, ütemgyorsítás, s ezekhez nagyobb, a fokozott erőfeszítés társult. Ilyesfajta gondolatmenettel, szemlélettel a ma és a közeljövő nem értelmezhető és nem érthető meg, mert olyasmi sülhet ki belőle: az alacsonyabb növekedési ütem kevesebb erőfeszítéssel, könnyebben teljesíthető.

Az ellenkezője az igaz; nehezebb lesz, többet és eredményesebben kell dolgoznunk. A gazdasági növekedés klász- szikus erőforrásai — többletberuházás és munkaerő — te_. kintetében adottságaink, lehetőségeink determináltak és korlátozottak; nem a több, hanem csak a gazdaságos befektetés és a termelésnél nagyobb mértékben javuló termelékenység lehet egy-egy szerény összetevője a haladásnak. Szerény és nem elegendő, mert néhány tucat új beruházás bizonyíthatóan jobb hatásfoka és működése még nem boldogít, érdemben nem változtatja meg az egész magyar gazdaság hatékonyságát. Ebben a tervidőszakban példának okáért az iparban és a mezőgazdaságban — az exportfejlesztési hitel igénybevételével — kisebb-nagyobb beruházások egész sora valósult meg, amelyek ebben az évben majd 1 milliárd dollár értékű gazdaságosan értékesíthető áruval gyarapítják kivitelünket. Elismerésre méltó beruházási, termelési, kiviteli teljesítmény ez, mindemellett gazdaságunk egészének hatásfoka, külgazdasági vetületben exportképessége, kivitelének gazdaságossága, változatlanul alacsony.

Épp abban rejlik a ma és a holnap gazdaságfejlesztésének nehézségi foka, s egyben kulcsfeladata, hogy a már meglévő magyar gazdaság valamennyi anyagi termelő ágazatában folyamatosan és minél nagyobb mértékben javítani kell a ráfordításhozam viszonyt, a gazdasági hatékonyságot. Jelképesen szólva: a vállalatok többségét kapun belül kell az előbbi tekintetben újjáépíteni, átalakítani, s elsődlegesen nem is beruházásokkal. Ennek hangsúlyozására idekívánkozik az előbbi példa: az exportfejlesztő beruházásokkal létrehozott, s gazdaságosan exportáló árualap forintértéke kb. 30—31 milliárd, ez az anyagi termelőágazatok összproduktumának 4—5 százaléka. Kizárólag ezen az úton haladva aligha lehet a termelés egész, de legalább széles sprektumában rövid idő alatt javítani a hatékonyságot.

K

ell-e még bizonyítani a tágabb értelemben vett minőségi mutatók perdöntő szerepét, valamint azt, hogy az általuk mért, jelzett teljesítmények — például a termékegységre jutó energia, és anyagköltség csökkentése, azonos ráfordítással a minőség javítása, a javuló gazdaságosságot tanúsító termékszerkezet és export, a munka nagyobb termelékenysége — a haladás, a gazdasági növekedés legfőbb mozgatói, összetevői. Mindez nemcsak a népgazdaság egészére, minden vállalatra érvényes. A társadalom csak azokat a vállalatokat ismerheti el fejlődőknek, a gazdasági növekedés segítőinek, amelyek javítják tevékenységük hatékonyságát.

G. I.

Egy ország, ahol nincs adó

A Koreai Népi Demokratikus gyenes az oktatás, az egészségKöztársaságban immár hat éve eltörölték az adózás minden fajtáját. Ezzel a KNDK a világ első olyan országa, ahol ilyen intézkedésre sor került.

A mezőgazdasági adó — a japán uralom gyarmati elnyomásának emléke — volt az első, amit 1964—1966-ban eltöröltek. Az utolsót, ami 1974-ig még létezett: a jövedelmi és a helyi önkormányzati adót, 1974-ben szüntették meg.

' Az adózás megszüntetése számtalan előnyt, növekvő életszínvonalat biztosít. Az állam előnyös áron vásárolja fel a rizst, és igen alacsony áron juttatja el a dolgozókhoz. Az állam építi a lakásokat, ahol a villanyért, vízért csekély összeget fizetnek. InNÓGRÁD - 1980. jú

ügyi ellátás is. A fizetett szabadságban, a társadalombiztosításban és a különféle szociális juttatásokban rendszeresen részesülnek a dolgozók. Gondoskodik az állam a megfelelő bérezésről, a fogyasztási cikkek árát pedig mérsékelik. A többszöri árucsökkentések során egyes cikkek — mint például a textíliák, kötöttáruk, cipő — átlagosan 30 százalékkal olcsóbbak ma, mint korábban.

A gyárak és a vállalatok dolgozóinak az egy családra jutó reáfjövedelme 1,7-szerese, a mezőgazdasági dolgozóké pedig 1,8- szerese az előző tervidőszakban elértnek. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1979-ben 'elérte az 1920 dollárnak megfelelő összeget.

11., péntek 3