Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

Rakétafegyverek Szovjet kezdeményezés r A szovjet fél javasolta, hogy vitassák meg a közepes ható- távolságú nukleáris ra­kétafegyverek telepítésé­vel, ' s ezzel egyidejűleg az előretolt telepítésű amerikai nukleáris harceszközökkel kapcsolatos kérdést is — írja a TASZSZ hírmagyarázója. A kérdés ilyen felvetése tükrözi a probléma realista megközelí. lesét, és azt az őszinte óhajt, hogy nem szabad megengedni a hidegháborús időszak vissza­térését. Az Egyesült Államok — írja 8 TASZSZ — már az 50-es évektől kezdve rendelkezett kozeoes hatótávolságú raké­tarendszerekkel. Az Egyesült Államon már akkor létrehozta az előretolt telepítésű nukleáris harceszközöket, amelyek ké­pesek elérni a Szovjetunió te­rületét (ilyenek például a Nagy- Britanniában és az NSZK-ban állomásozó bombázók, illetve s Földközi-tengeren és a Bal­tarendszerekkel. Az Egyesült anvahajókon elhelyezett Phan. tnm-típusú harci gépek). Ehhez csatlakoztak még a Poseidon­típusú rakétákkal felszerelt tengeralattjárók, amelyek csaknem 500 nukleáris robba­nófejet hordoznak, öt, ilyen rakétákkal felszerelt tenger­alattjárót bocsátottak a NATO- parancsnokság rendelkezésére. Az Európában elhelyezett előretolt telepítésű amerikai harceszközök száma 784. Emellett Angliának és Fran­ciaországnak saját hadászati rendeltetésű erői is vannak. Tehát az Egyesült Államok Európában levő előretolt esz_ közeinek száma 784. de emel­lett Angliának és Franciaor­szágnak további 300 ilyen esz. köze van. A NATO tavaly de­cemberi határozata, egyebek között előirányozza a katonai tömb fegyveres erői létszáma, nak további növelését, és két­szeresére kívánják növelni a csapatok légi úton történő át­dobásának lehetőségét. Vezető helyen szerepel az a terv, hogy szuverén nyugat-euró­pai államok területén még mintegy 600. minőségileg új, közepes hatótávolságú raké­tát szándékoznak elhelyezni. Néhány nyugat-európai stra­téga véleménye szerint a Szov. jetunió fölényben van Euró­pában a közepes hatótávolságú rakéták területén. Az enyhülés ellenségeinek azért van szük­sége erre a minden alapot nélkülöző állítására, hogy meg­indokolják a fegyverkezési haj­sza folytatását és az új típusú nukleáris fegyverrendszerek kifejlesztését. A Szovjetunió azonban, mint erről a szovjet vezetők több­ször is nyilatkoztak, az elmúlt tíz évben nem növelte egyet­len rakétával, egyetlen repülő, géppel sem a közepes hatótá­volságú nukleáris rakétahordo­zók mennyiségét az ország eu_ rópai részén. Sőt, ellenkezőleg, a közepés hatótávolságú ra­kéták indítóállásainak mennyi­ségét és ezen rakéták nukleá­ris tölteteinek erejét bizonyos mértékben csökkentette. És még., ami ennél is fontosabb, a Szovjetunió nem telepít ilyen rakétákat más országok terü­letén — írja végezetül a TASZSZ hírmagyarázója. (MTI) Muskie i A szovjet—amerikai vi. szonyról, a SALT—II szerző­désről, a közel-keleti válság­ról, az amerikai segélyprog­ramokról és még egyéb kül­politikai kérdésekről fejtette ki a Fehér Ház álláspontját Edmund Muskie külügymi­niszter hétfőn a New York-i külpolitikai társaság előtt. A szovjet—amerikai kapcso­latok egyik legfontosabb té­teléről, a SALT—II szerző­désről Muskie azt mondta, hogy az Egyesült Államok­nak továbbra is megállapo­dásra kell törekednie a Szov­jetunióval, de a tárgyalások felújítását feltételhez, neveze­tesen a „szovjet magatartás megváltpzásához” kötötte. A^ minisiter .nem szólt arról, hög$raz amerikai szenátus a Carter és Brézsnyev bécsi ta­lálkozója óta eltelt több mint egy év alatt nem ratifikálta a SALT—II szerződést, hanem — politikai fogással élve — azt fejtegette, hogy az afga­nisztáni szovjet katonai segít­ségnyújtás „lehetetlenné tette a szerződés törvénybe iktatá­sát a közeljövőben”. Muskie ezenkívül úgy vélekedett, hogy a „fegyverzetellenőrzés most fontosabb, mint az afga­nisztáni események előtt”, mert szerinte azóta megnőtt a „szovjet—amerikai konfrontá­ció lehetősége”. A külügymi­niszter kijelentette, hogy a Carter-kormányzat tanulmá­nyozza az európai közép-hátó- távolságú atomrakétákkal kapcsolatos tárgyalásokra tett szovjet javaslatokat, amelye­ket Helmut Schmidt nyugat­német kancellár hozott Moszk­vából. Muskie másfelől „hasz­nosnak” nevezte a Szovjet­unió ellen elrendelt gabona- szállítási tilalmat. A Közel-Keletet érintve a külügyminiszter a Gamp, Da- vid-i út folytatása mellett fog­lalt állást. A Közös Piac ve­lencei nyilatkozatára utalva — amely javasolta a PFSZ be­vonását a megbeszélésekben — Muskie hozzáfűzte, hogy ha „elérkezik az ideje, akkor a Palesztinái népnek és a tér­ség országainak képviselőit be kell vonni a tárgyalásokba”. A nyugati szövetségesek kö­zötti nézetkülönbségekről az amerikai diplomácia vezetője azt mondta, hogy azok „elke­rülhetetlenek”, s hogy egyes problémák „nem követelik meg szükségszerűen az egysé­get”. Végezetül a külügyminiszter az amerikai segélyprogramok­ról beszélt, mégpedig abban az értelemben, hogy felhasz­nálásukkal hogyan lehetne is­mét helyreállítani az Egyesült Államok „vezető szerepét a világban”. Muskie kifogásolta, hogy a kongresszus késleltette és megnyirbálta az idei kül­földi segélynyújtási progra­mokat, aminek következtében „a fejlődő országok, az Egye­sült Államok szövetségesei és a barátai elvesztik bizalmu­kat Washington adott szavá­ban”. Márpedig, ha „vezetni akarunk — mondta a külügy­miniszter —, meg kell fizet­nünk a vezetéssel jáíó költ­ségeket”. (MTI) Szeptemberben: ENSZ-közgyűlés Az ENSZ-közgyűlés szep­tember 16-án kezdődő XXXV. ülésszakán folyó munka kö­zéppontjában a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdításának kérdései áll­nak majd — tűnik ki a 110 pontot magában foglaló, most kiadott előzetes napirendből. A közgyűlés mérleget von a szovjet kezdeményezésre el­fogadott, a nemzetközi biz­tonság megszilárdításáról szó­ló deklaráció megvalósulásá­ról. Megvitatják azt a szov­jet javaslatot, amely indítvá­nyozza. hogy a nemzetközi kapcsolatokban mondjanak le az erőszak alkalmazásáról. Véleményt cserélnek arról a kezdeményezésről is, hogy a nyolcvanas éveket az ENSZ nyilvánítsa második le­szerelési évtizednek. Ezzel kapcsolatosan a szocialista or­szágok programot dolgoztak ki. amely átfogja a fegyver­kezési hajsza megfékezésé­nek és a leszerelésnek min­den vetületét. Helyet kapnak a világfórum napirendi pontjai között a nukleáris leszerelés kérdései, egyebek között a hadászati fegyverrendszerek korlátozá­sa — szintén a Szovjetunió kezdeményezésére. Mint isme­retes, az előző ülésszak sür­gette a SALT—II szerződés mielőbbi ratifikálását. de ezt az Egyesült Államok meg­határozatlan időre elhalasz­totta­A közgyűlés ismét foglal­kozik a közel-keleti helyzet­tel, követelve a Palesztinái nép elidegeníthetetlen jogai­nak tiszteletben tartását. Megvitatja majd az ülés­szak a gyarmati rendszer és a fajüldözés, mindenekelőtt a dél-afrikai apartheid felszá­molásának kérdéseit (MTI) \ fegyverkezési spirál Giscard a francia—NSZK viszonyról Pietsch- Lajos, az MTI ki­küldött, tudósítója jelenti: „A kibékülés szakasza már mögöttünk van, most a közös cselekvés útjára kell lépnünk” — hangoztatta a tiszteletére adott hétfő esti vacsorán Gis­card d'Estaing. A francia el­nök vendéglátói előtt ezekkel a szavakkal jellemezte a két­oldalú kapcsolatok alakulását az NSZK és Franciaország közötti barátsági szerződés 1963. évi aláírása óta. Ami pedig e közös cselek­vés célját illeti, a francia ál­lamfő szerint együttes erőfe­szítésekkel vissza kell szerez­ni Nyugat-Európa számára „az őt. megillető helyet” a -világpolitikában. Giséard d’Estaing külön kiemelte, hogy mindkét ország egyazon katonai szövetségnek, a NATO-nak tagja. Ez a kötő­dés — tette hozzá — „bizton­ságunk garanciája”, de sem­mi esetre sem akadályozza „az önálló Nyugat-Európa” kialakulását­A francia elnök pohárkö- szöntójével kapcsolatosan megfigyelők csupán egy do­logra hívták fel a figyelmet. Bár a vacsorát Karl Carstens, köztársasági elnök adta. Gis­card d’Estaing több alkalom­mal is személyesen Schmidt kancellárhoz intézte szavait. Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény« 5J. Egyáltalán, mit akar? Néha az az érzésem, semmit sem komolyodott az elmúlt évek alatt; pont olyan hebrencs kamaszlány, mint amikor ki­rúgott ott a Rómain, és a sor­sát a mama kedvencéhez kö­tötte ... Most is, csak jön, megy, rohangál. Teljesen leégeti magát az ismeretségi köré­ben; ágyra jár hozzájuk, de azt is ingyenesen, csupán szí­vességből... Jó, egy-két éj­szakára rendelkezésre áll az ember ilyen esetben. De hogy hetenként egyszer-kétszer ... Inert Ibinél például legalább ícyszer ott alszik, pedig az ir, szegényke, harmadmagá­val lakik egy lakásban, amelynek tulajdonosai három évre külföldre mentek, azt hiszem, Afrikába. És havi kétezernégyet kérnek a kég­liért a három lánytól. Ibi te­hát nyolcszázat fizet — és Csuti ingyen alszik nála egy hónapban négyszer-ötször... Milyen dolog ez? Jó, a nagynéni, az más. Az kétszáznegyvenért lakik, ' és Csuti végeredményben az unokahúga .. Nála is ott van egy héten egyszer-kétszer. Meg valami hajdani osztály­társánál, ha jól emlékszem, Béres Irénhél... Meg néha nálam. Meg a fene tudja, még hol, mindenhol. És a fene tudja mi lesz ebből. Hogy a főnöke felesége megígérte: szerez neki lakást... Hogy a nők milyen hülyék! Minden ilyen albérleti szöveget megesznek! Majd épp azon töri a fejét a méltóságos asszony, hogy a férje kis beosztottjának sze­rezzen egy kényelmes kéglit< ahol a főnök úr kedvére ki­pihenheti a munkahely és a családi fészek sok-sok fára­dalmát... I^yan! Ilyen hü­lye nő nincs! Olyan még van, aki ezt az ígéretet, ezt a szép, kerek mesét megeszi — de olyan nincs, aki ezt az ígére­tet meg is tartsa! Azt mond­2 tlÚGÉ/' D — 1980. július 9., szerda ja, személyesen, beszélt az asszonnyal. Hiszem, ha aka­rom. De inkább nem akarom hinni. Szerintem az egész a főnök úr faldumája, aki így akar gondoskodni vén fejével egy kis változatosságról az étlapján, mert unja már az egyhangú otthoni kosztot. Emellett szól a múltkori eset is. Négy óra előtt öt perccel megérkezem az inté­zet elé. Nem telefonáltam ne­ki, megkért rá, hogy ne na­gyon hívjam odabent, mert attól fél, a férje figyelteti. A válást ugyan kimondták már, de a gyerek még ott van Ta- táréknál, s ő szüntelen resz­ket, hogy még mindig nem adták fel a reményt a kis Krisztina megkaparintására, amire csak úgy van kilátá­suk, ha az anyjára rábizo­nyítják, hogy erkölcstelen életmódot folytat... Már ez is: vagy így van, vagy nincs így. Egy ügyvédet kellene erről megkérdeznem, hiszen a házasságukat fel­bontották, a kislányt neki ítélték, és szerintem ez vég­leges. De lehet, hogy igaza '’an, és a bádogosék mégis megpróbálnak harcolni a kis- unokáért .. Mit tudom én! De alkalomadtán mindeneset­re beszélek a vállalati jogta­nácsosunkkal, mert nagyon nem szeretném, ha imádott és egyetlen szerelmem megint átverne, mint hét esztendeje, ott a Római homokján!... Mert a dolog gyanús, hatá­rozottan gyanús! Szóval, monddom. megjelenek az egyik rózsálló májusi dél­utánon az örömhírrel, hogy a hónap végén lesz egy hete, amikor föllélegezhet, amikor nem kell az éjszakáit meg­szervezni, alvóhely után fut­kosni, mert hat teljes éjsza­kát tölthet nálam, nyugalom­ban és békességben ... No, álldogálok a kapujuk­kal szemben levő járdán, a telefonfülke mellett, és vá­rom, hogy fölbukkanjon, s már előre örülök annak, mennyire örül majd a jó hír­nek! A percek vánszorognak. Négy óra. Négy óra öt. Négy óra tíz. Sehol semmi. Az em­berek özönlenek ki a kapun, de az én örök szerelmem se­hol. Negyed ötkor végre ki­libben a kapun. Már emelem a karom, hogy intek neki, köszörülöm a torkom, hogy kiáltok, amikor azt látom: óvatosan körülnéz, kétszer is, majd odalibeg az egyik par­koló Wartburghoz, amelynek ajtaja hirtelen kinyílik, és gyorsan becsapódik. S a mo­tor nyomban felbúg. Mellettem mennek el; gyö­nyörű szerelmem, szerencsé­re, nem vesz észre; a biztosi- tóövvel bajlódik. Egy világ­vén pali ül mellette, hatvan és a halál közt... Mit csi­náljak, de reszketni kezdett a lábam. Az én híres, futáson, úszáson, lószorításon edzett lábam! A reszketés aztán a lábamról átterjedt' az egész testemre; egy százast adtam volna egy székért, hogy leül­hessek . . Furikázunk, csilla­gom? Megint furikázunk? (Folytatjuk) mm Önmegtartóztatás és felülvizsgálat A Központi Bizottság legutóbbi üléséről kiadott köz­lemény a nemzetközi helyzetet áttekintve megállapította: a katonai erőegyensúly megbontására irányuló törekvések változatlanul veszélyeztetik a világ békéjét. A világban két párhuzamos, de egymással szöges ellentétben álló fo­lyamat figyelhető meg. Egyrészt jelen vannak a feszültség nemzetközi méretű enyhülését és a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti kapcsolatok normalizálá­sát célzó törekvések, másrészt — ezek mellett — folytató­dik, sőt bizonyos vonatkozásban erősödik a fegyverkezési verseny, a háború anyagi előkészítésének folyamata. Azonnal felötlenek ezek a gondolatok, amikor az em­ber kezébe veszi a Stockholmi Nemzetközi Békekutató In­tézet 1980-as évkönyvét és átfutja az országok, vagy or­szágcsoportok fegyverkezéséről közzétett adatokat. A világ fegyverkezési kiadásai, amelyek 1978-ban csaknem 440 ‘ milliárd dollárt tettek ki, tavaly meghaladták a 446 milli­árd dollárt, az idén pedig elérik az 500 milliárdot. A világ fegyverkereskedelme — az intézet köziése sze­rint — a hetvenes években három és félszer olyan gyor­san nőtt, mint az előző évtizedben. A legfőbb fegyvervá­sárlók a Közel- és a Távol-Kelet, valamint Afrika orszá­gai. ök vásárolták meg a világkereskedelembe jutó fegy­verek kétharmadát. Az országok közül első helyen a Dél­afrikai Köztársaság áll 16 százalékkal, míg az OPEC-tag- országok tavaly átlagban 15 százalékkal emelték katonai kiadásaikat. A NATO az elmúlt évben — 1978-as dollárértékben szá­molva — 192 milliárd dollárt költött fegyverekre, ebből 110,1 milliárdot az Egyesült Államok. Az atlanti katonai szövetségben az Egyesült Államok után az NSZK követke­zett 21.6 milliárd dollárral. Ezzel megelőzte Franciaorszá­got, amely 18,9 és Nagy-Britanniát. amely 15,5 milliárd dol­lárt költött katonai célokra. Mindezt figyelembe véve, a vi­lág összes katonai kiadásaiból a NATO tavaly 43 százalék­kal részesedett. A NATO-országok katonai körei a fegyveres erők cél­jait szolgáló kiadások állandó növelésénél gyakran a foko­zódó „szovjet veszélyre” hivatkoznak. Anélkül, hogy a stockholmi adatokat száz százalékig autentikusnak tekin­tenénk (maguk a szerzők is megjegyzik, hogy felfelé kere­kítették a szovjet hivatalos kiadványok adatait) érdemes a Varsói Szerződésről közölt számsorokat megvizsgálni. A jelentés tanúsága szerint a szocialista országok kato­nai szövetsége tavaly 74,2 milliárd dollárral költött keve­sebbet katonai célokra, mint a NATO, ezen belül a Szov­jetunió 4,4 milliárd dollárral maradt el az Egyesült Álla­mok mögött. Azokat a magyarázatokat tehát, amelyek a fegyverkezés megnövekedett ütemét a Szovjetunió „védel­mi szükségleteket meghaladó” katonai kiadásaival szeretnék igazolni, a jelek szerint még egyes nyugati kiadványok is megkérdőjelezik. És egyenesen ide kapcsolódik az, amit Frank Barnaby professzor, a Stockholmi Nemzetközi Bé­kekutató Intézet igazgatója az Évkönyv megjelenése alkal­mából megtartott sajtótájékoztatón mondott: „Az USA fo­kozatosan közeledik-, ahhoz, hogy elérje az első csapásmérő­képességet a Szovjetunióval szemben, új és az eddiginél nagyobb találati pontosságú atomeszközök telepítésével”. Világos képlet. A Szovjetunió tehát önmegtartóztatását tetézze további fegyverkorlátozással — miközben a másik oldalon fokozódó ütemben fegyverkeznek — így bizonyít­hatja békés szándékainak hitelességét — ezt próbálják oda­át a világgal elfogadtatni. Ügy véljük, ez a nézet a reali­tásérzék hiányát tükrözi és legalábbis felülvizsgálatra szó-, rul. Tolnay László Figyelmeztetés A. teheráni szovjet nagykö­vetség sajtóattaséja hétfőn közleményt juttatott el a Pars hivatalos iráni hírügynökség­nek, valamint az iráni rádió­nak és televíziónak. „Értesülések szerint a Szov­jetunióval szemben ellenséges beállítottságú elemek provo­katív cselekményeket szándé­koznak végrehajtani a Szov­jetunió teheráni nagykövet­sége ellen, és esetleg egészen a nagykövetség megszállásáig hajlandók elmenni. Az ilyen tettek célja a Szovjetunió és Irán jószomszédi kapcsola­tainak megrontása. A nagykövetség felhívja az iráni külügyminisztérium és más illetékes szervek figyel­mét az ilyen cselekmények veszélyes voltára és követeli, hogy az említett szervek hoz­zanak meg minden szükséges intézkedést a fennálló veszély elhárítására” — mondja a közlemény. Megjelent az IBUSZ ősztől—tavaszig 1980—81-es programja. TÜRINGIAI UTAZÁS repülővel, vonattal, 6 nap, szeptembertől áprilisig. Részvételi díj: 2 100,-2 500,— Ft. tlbÜLÉS A HARZ-HEGYSÉGBEN repülővel, autóbusszal, 6 nap, októbertől decemberig. Részvételi díj: 2 550,— Ft. a napos utazás PORECS—VELENCÉBEN szeptembertől áprilisig. Részvételi dij: 3 200,-3 800,— Ft. Vállalatoknak, tsz-cknek, iskoláknak, csoportoknak, rende­lés alapján, különvonatot, autóbuszt, repülőt indítunk. Iskoláknak tanulmányi kirándulások szervezését vállaljuk Csehszlovákia különböző v&cesaiba. Jelentkezés az IBUSZ salgótarjáni és balassagyarmati iro­dáiban.

Next

/
Thumbnails
Contents