Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-09 / 159. szám
Települések mecénásai Hol terem a korszerű családi ház Ml JELLEMZI ma a csa- ládiház-építést? Elsősorban a nehézségek, amelyek kezdődének a tervek kiválasztásával, az építési , hitelengedélyezési eljárás kálváriájával, folytatódnak a kivitelező felkutatásával, anyagbeszerzési ügyeskedéssel, s mire elkészül a ház, a boldog tulajdonos lelkesedése lelohad, már nem is annyira boldog — elfáradt, pénze elfogyott, s jönnek az újabb gondok... Hogy mindez nem szegi kedvét a családiház-építők- nek, statisztikai adatok bizonyítják:, a megyében tavaly például csaknem ezer családi házba költöztek be a lakók. Nem csak új lakásokkal gyarapodtak a települések, hanem az ízléses, szemre is tetszetős otthonok a falvak képét is formálták. Jól? Rosszul? Mindre akad példa. Leggyakrabban főként az utóbbira, hiszen az építtető nehezen képes egyeztetni még az olcsót az ízlésessel, a környezetbe illeszkedőt a ragályos kockaházmódival. Holott az új utcák a közérzet formálói is lehetnek. A korszerű településfejlesztés követendő példáival találkozni Palotáson és Pásztón. Talán véletlen, de mindkét helyen tetemes szerep jutott a helyi mezőgazdasági üzemnek. Tény: a termelőszövetkezet, állami gazdaság feladata a növény- termesztés, állattenyésztés — nem a lakásépítés, lebonyolítás, szervezés. Hogy a két mezőgazdasági üzem mégis szorgalmazta a csalá- diház-építést, annak oka a dolgozókkal, szakemberekkel való törődés, amely némi (s egyre csappanó) anyagi lehetőséggel párosult. — Ha a termelőszövetkezetekkel szemben támasztott követelményeknek hosszabb távon szeretnék megfelelni, akkor felkészült szakemberek kellenek, a szakembereknek pedig a mai igényeket kielégítő lakás. Ezért döntöttük, hogy tíz telepszerű sorházat építünk — mondja Vájná TaA palotási termelőszövetkezet mecénása a falunak, tudottá vált ez művelődési ház építéséről, iskola pat- ronálásáról, a sportolási lehetőségek szélesítéséről, játszótér alakításáról és most a lakásépítésről is. A pásztói Mátraaljai Állami Gazdaságban más a helyzet. — A XI. pártkongresszus határozata alapján az V. ötéves tervben országszerte előtérbe került a tanyasi, a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolása — mondja Os- gyáni Lajos, munkavédelmi és szociálpolitikai előadó. az Államigazgatás területén számos régi épület várt a megérdemelt lebontásra és a benne lakók jobb körülményekre. Főként az istálló környékén darvadoz- tak ezek a földes, hidegpad- lós, nedves, penészes, sötét — egyszóval egészségtelen lakások, amelyek felszámolására program, hét évre szóló intézkedési terv született. Kapcsolatot teremtettünk a tanáccsal, OTP-vel, kedvezően fogadták javaslatunkat ; építsünk sorházat, munkáslakás-építési akcióban! — jegyzi meg az előadó. A pásztói Homoki-dűlőt szemelték ki a háromszor hat lakásból álló sorháznak közvetlenül a fő közlekedési út mellett. A területet az állami gazdaság biztosította jutányos áron, négyszögölenként 40 forintért. (A településen 250—500 forintért is gazdát cserélnek négyszögölenként az építési telkek.) A lakások felépültek. Kényelmes otthonok, tetőtérbeépítéssel. Két és fél szobásak, az alapterület 83 négyzetméter. Egy-egy épület 599 ezer forint kivitelezési költséggel létesült, a tulajdonosoknak — elsősorban tehenészek, fejősök, a műhely néhány dolgozója — átlagosan 48 ezer forintot kellett befizetniük. Élvezték a munkáslakással járó és a szociális kedvezményeket, s az állami gazdaság az építési költség 20 százalékát vállalta magára. — A tervünkben 90 lakás felépítése szerepel. A közeljövőben Szirákon létesül majd újabb 60 — mondja Osgyáni Lajos. Újságolja, hogy a MÉM munkaügyi és szociálpolitikai főosztálya 1977—84. között 5 millió forint támogatást biztosít, a gazdaság eddig saját erőből 3.2 millió forintot tett hozzá. Becsengetünk az egyik lakásba. Deák Ferenc fejős és családja költözött ide. — össze sem lehet hasonlítani a régi cselédépülettel, ahol; éltünk. Semmi pénzért nem költöznénk vissza — mondja a házigazda, s mentegetőzik a felfordulás miatt. — Autóbusz visz a tanyára — teszi hozzá. Végigvezet a helyiségeken. Kényelmes, okos alaprajzi elrendezésű: nagy ablakok, parketta, padlószőnyeg... — Ezer forint a havi rezsi. Télen több lesz, de ilyen lakáshoz nem mindenki juthat — magyarázza. Igaza van. Ilyen lakások csak ott teremnek, ahol nincsenek híjában kezdeményezőkészségnek, adnak a korszerűre, ha már egyszer építés mellett döntöttek. Sőt az állami gazdaság, a tanya és a nagyközség közötti életmód különbsége áthidalását is igyekszik enyhíteni. Megmarad például a beköltözők állatállománya a régi lakhelyen. Hiszen ez jövedelem- forrás, s benn a faluban nincs a tartásra lehetőség. KEVÉS MÉG a palotási- hoz, pásztóihoz hasonló telepszerű beépítés a megyében. Illendő lenne az erre illetékeseknek nagyobb propagandát kifejteni, és arra buzdítani a szakigazgatási szerveket, helyi tanácsokat: ne féljenek a kezdeményezéstől. Ha gondokkal jár is — megéri! Ez a falu fejlődésének egyik útja. M. Szabó Gyula Ha már szén, legyen Jó szén! Bizarr dolognak tetszik a szén minőségének javításáról beszélni. Aki távol áll a bányászattól, úgy véli: a szén minősége már évmilliókkal ezelőtt eldőlt, most olyannak kell elfogadnunk, amilyen. Ez az okoskodás nagyjából helyt is áll. Jobbítani, ami a fűtőértéket illeti, nem lehet. Ám rontani lehet rajta, s ez — kiváltképp a nógrádi szénmedence viszonyai között — gyakorta elő is fordul. Homok, meddő kavarodik a „fekete gyémánt” közé, ezek az anyagok pedig nem arról híresek, hogy kályhában, kemencében lángra lobbannak. Mindebből alkalmasint kitűnik: a szén minőségének javítása annyit jelent: elejét kell venni a különfajta szeny- nyeződésnek. Miképp juthat „illetéktelen” anyag a széndarabok közé? — ötlik föl a kérdés. Ki vagy mi a vétkes? Amint a szakemberek mondják: a szénréteg vastagságában — pontosabban vékonyságában — keresendő a hiba fő oka. Nagybátony környékén ugyanis egy jó futballkapus magasságában — 180 centiméterben — húzódnak a szénrétegek a föld alatt. Ennél legföljebb vékonyabb lehet, azt már nem érdemes kibányászni. Ám az eszményi rétegvastagság két méter, sőt két méter 20 centi lenne. A megyénk bányavállalatánál egyre szélesebb körben alkalmazott maróhengerek ugyanis ilyen méretekben képesek zökkenők nélkül termelni. A szénréteg vékonysága következtében belekapnak a fedőrétegbe, azt átszakítva pedig vagy száraz, vagy vizes homok „csurog” a lefejtett széndarabok közé. Azokban a — főként az országhatárokon túli — bányákban, ahol adva van a kellő rétegvastagság, nyugodt lelkiismerettel otthagynak húszharminc centiméteres szenet a front „mennyezeteként”. Ott nem kell a minőségjavításra külön energiát fordítani. Ámde szegény ember vízzel főz, Nógrádban legföljebb ábrándozhatunk jobb viszonyokról, a helyiekhez viszont alkalmazkodni muszáj. Evvel az észjárással gondolkoztak idén például a kányásiak is. Ök a két frontjukon kétféleképpen próbálkoztak meg a minőség jobbá tételével. Az egyiken lemondtak a nagy teljesítményű maróhenger alkalmazásáról. Visszatértek a sűrített levegővel működő fejtőkalapács alkalma, zásához. Ahogy az átállás bajos, úgy a visszaállás sem zajlott könnyen. Már a kalapácsok beszerzése nehéz volt: olyat is levittek a föld alá, amit fönt már aszfaltbontásra használtak. Hozzátartozik a nehézségekhez, hogy kalapáccsal fejteni sokkalta fáradságosabb, mint maróhengerrel. Ezt azonban a bányászok vállalták: részben mert megértették az aknaüzem gondjait, részben mert ilyen munkával számottevően többet kereshetnek. Támadt egy újabb nehézség is: a bevált önjáró frontbiztosító berendezéseket le kellett váltani a régebbi, körülményesebb és veszélyesebb egyedi támos biztosítással. Ezt a nehézséget azonban kiküszöbölték a kányásiak. Olyan fejtőeljárást dolgoztak ki, amellyel az ósdibb kalapácsos módszerrel együtt alkalmazható a korszerű önjáró frontbiztosítás, tgy nemcsak biztonságosabbak a körülmények, kényelmesebb — már amennyire a bányászatban kényelemről beszélni lehet — a munka, hanem a teljesítmény is számottevően nagyobb, mint ha egyedi tá. mokkái bajlódnának. Ezt az „öszvér”-technológiát az országban aligha alkalmazzák másutt. A másik fronton megtartották a maróhengert. Itt a fedőréteg leomlásának pallódeszkák fölerősítésével veszik elejét. Talán fölösleges is hozzátenni, hogy ez a módszer mennyivel hosszadalmasabb, nehézkesebb, mint az eredeti eljárás, amelyhez deszkázás nem szükséges. Mint ahogy az előbb taglalt munka is töméntelen ráadásvesződség- gel jár. Csavarosabb észjárás a gazdaság minden szférájában kell manapság. A bányászatban ehhez a nagyobb testi erőfeszítés is hozzátartozik. De kinek ezt. kinek azt vállalni muszáj. Ezt egyetlen, de nyomós érv indokolja: kell a szén az országnak. De nem minden áronl Molnár Pál más, a termelőszövetkezet elnöke. A házak a falu szívében állnak, aki arra halad, s ha még netán nem látta, megcsodálja. Pedig nem megy csodaszámba a látvány. Egyszerű a dolog: a tsz szabad kezet adott a tervezőnek az adott költségeken belül, a funkció és a külső megjelenítés harmóniába került. Egy-egy lakás 98 négyzet- méter, mindegyikhez pince, garázs is tartozik. — Három és fél szobás lakások, belső lépcső fűzi egymáshoz a szinteket. Két dolog lebegett előttünk: a célszerűség, s hogy az épület a tájba beilleszkedjen. A kivitelező az építő brigádunk volt, jó munkát végzett — magyarázza a tsz-elnök, aki akkoriban az új lakásokért gyakran hallgathatott. — Mennyibe került? — Darabja 570 ezer forint. — Folytatás? — Most teraszos sorház az elképzelésünk, ha az anyagiak engedik — válaszol, lelkesen meséli milyen pompás látványt nyújt majd az első három ilyen lakás. ÁRDOSSZIÉ üx 1979. júliusi áremelések tapasztalatai A párt és a tömegek kapcsolatának az utóbbi két évtized legnagyobb erőpróbájára, 1951. óta a legnagyobb arányú áremelésre 1979. július 23-án került sor. A közismerten nehéz gazdasági helyzetben nem volt lehetőség valamennyi főbb társadalmi réteg teljes körű kártalanítására- Következésképpen a magas jövedelmű, s az átlagosnál többet fogyasztó rétegek reálbére csökkent. A legnagyobb mértékben az energiaárakat — átlagosan 34 százalékkal — emelték. Az élelmiszerárakat átlagosan 20. a személygépkocsik árait átlagosan ugyancsak 20, a bútorokét 16, az építőanyagokét 12. a cipőkét 27, a mosó- és öblítőszerek, valamint a szappan árait átlagosan 19 százajékkal emelték. A szolgáltatások közül a mosoda, és a vegytisztítás díjai 30, a cipőjavítási díjak 45, a színház, a mozi, valamint egyéb rendezvények helyárai 30 százalékkal nőttek. Az áremelések hatására csökkent, illetve több esetben megszűnt a fogyasztási cikkek és szolgáltatások dotációja. Vagyis csökkentek a levonások az állami költségvetésből az össztársadalmi szükségletek kielégítésére szolgáló központi pénzeszközökből. Tehát igazságosabb lett a javak elosztása az egyén fogyasztásának jelenleg kisebb részét fizeti a közösség egésze. A társadalmi méltányosság meghatározott területeken (például oktatás, egészségügy), ha a szükségletek kielégítését nem tehetjük a személyes jövedelem nagyságától függővé, indokolhatja az állami támogatást. A lakbéreknél, a személyszállításnál, a városi tömegközlekedésnél, a kommunális szolgáltatásoknál nem cél, hogy a díjak fedezzék a teljes költségeket. de időről időre ezeknek a díjtételeknek is követniük kell a ráfordítási arányok változásait, mérsékelve az állami támogatásokat Az 1979. júliusi áremelés csaknem hasonló mértékben érinti a társadalmi osztályokat és rétegeket. Az átlagnál néhány tized százalékkal kisebb a parasztság és néhány tized százalékkal nagyobb a nyugdíjasok fogyasztását jellemző árindex. A számításak azt mutatják, hogy a jövedelemkiegészítések országos átlagban csak az élelmiszerek és a háztartási energia áremelkedéséből adódó többletköltségeket fedezik. A nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak háztartásainak élelmiszer- és energiatöbblet-kiadásai meghaladják a jövedelemkiegészítések ősz- szegét- Ennél is nagyobb arányú a fedezethiány az önállóak háztartásaiban, mivel az önálló keresők nem kapnak jövedelemkiegészítést. A munkáscsaládoknál a jövedelemkiegészítés valamivel meghaladja a két alapvető kiadáscsoportban bekövetkezett áremelés összegét. Az 1979 júliusi áremelés hatása társadalmi rétegződés szerint, a júniusi benzináremelést is beleértve. Áremelés egy főre jutó éves hatása. Ft Munkásőszt. Szövetkez eti par. Kettős jöv edelműek Nem fizik ai (szellemi) fogl. Nyugdíjasok Lakosság 1 összesen É lelmiszer, fűtés háztartási energia 1734 1365 1497 2198 1876 1813 Egyéb 790 774 839 1173 363 813 Összesen : J ö vedelemkiegészítés 2524 2139 2336 3371 2239 2626 egy főre, Ft 1873 1507 1744 1936 2089 1860 Az intézkedések lakossági fogadtatása — a súlyos gazdasági hatások ellenére — kielégítő volt. A közvélemény jól vizsgázott politikai érettségből, felelősségérzetből. Bebizonyosodott, hogy a szocia- alista rendszer stabilitását mind kevesebben mérik már kizárólag az árszínvonal alakulásával. De a jelentős áremelések olykor kétségeket szültek, amiatt, vajon, meg tudjuk-e oldani az előttünk tornyosuló feladatokat. A kétségeket, az aggodalmakat is, többnyire felelősségtudat, tenni akarás hatotta át. Az intézkedések sokakat rádöbbentettek, mások előtt nyilvánvalóbbá tették, hogy az egyén és a társadalom sorsa egymástól elválaszthatatlan. Jobban, másként kell dolgozni ahhoz, hogy úrrá lehessünk gondjainkon. Akár akarjuk, akár nem, a világgazdasági kihívás elől nem tudunk kitérni. Az áremelésekről folytatott párbeszédek. eszmecserék, igen gyakran élénk vitákba torkolltak helyzetünkről, a kibontakozást gátló körülményekről, a tennivalókról. A bírálatok gyakran igen élesen fogalmazódtak meg, de segíteni akarásban ilyenkor sem volt hiány- A tömegek szándéka, kritikai megnyilatkozása, valamint az ország vezetésének törekvései ösz- szecsengtek. találkoztak egymással. A fogyasztói áremelések fogadtatása során szerzett tapasztalatok jelzik, hogy a tudatformáló munkában a rutin nem elégséges. Napjainkban elkerülhetetlen a pályamódosítás, a megújulás. Ezt mind az ármechanizmus, mind & társadalmi-gazdasági * feltételek érdemi változása szükségessé teszi. Kovács József NÓGRÁD — 1980. július 9., szerda
