Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-08 / 158. szám
Az építkezések zavartalansága érdekében folyamatosan készülnek a különböző vasszerkezeti elemek a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat salgótarjáni központi telepének lakatosüzemében. Itt készülnek (többek között) a vállalat által kivitelezett lakóépületek nyílászárói, lépcsőkorlátai. A legfontosoabb feladatok közé tartozik a balassagyarmati kábelgyár új üzemcsarnokához szükséges szerkezeti elemek elkészítése. A képen: Kéri József hegesztő és Tari Sándor lakatos, nyílászáró összeállítását végzi. . —bábel-felv.— A lánc egyetlen szeme TÍZEZER többletkocsihoz jutott a KGST-tagállamok közös tehervagonparkja, mindenféle beruházást elkerülve. „Csupán” annyi kellett hozzá, hogy a határállpmáso- kon és a rendező pályaudvarokon ésszerűsítették a vagonkezelési technológiát, az üres és a rakott kocsik átadási idejét lerövidítették, s szintén szervezési intézzkedé- sekkel mérsékelték az üresen futó vagonok arányát a teljes kocsiparkon belül. A tízezer teherkocsi jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha tudjuk: naponta átlagosan 30 ezer vagont raknak meg a közös parkban részt vevő vasutakon. Látható: a jelentéktelennek látszó hiány vagy mulasztás döntő lehet, és tapasztalati tény az is: jelentéktelennek vélt mozzanatok segítségével akár ugrásszerű változás is elérhető. Sokatmondó, s különböző területekről választott példákkal folytatva a bizonyítást: a gépiparban a már meglevő automata berendezések jobb hasznosítását lényegesen akadályozza a fel- szerszámozás alacsony színvonala. Azáz, kevesebb szerszámkészlettípus áll rendelkezésre, mint amennyi a gépek teljesítőképességéhez, — „tudásához” — kellene. Az így megtakarítani vélt kiadás összegének sokszorosa vész el akkor, amikor a nagy értékű automata berendezések tétlenül állnak, amikor tényeleges teljesítményüknek csak felét, harmadát adják... Más eset: A hazánkban dolgozó szovjet csővezeték-építők munkájának a termelékenysége — a Nehézipari Minisztérium összehasonlító vizsgálatai szerint — ötven százalékkal magasabb, mint a hasonló területen foglalkoztatott magyar munkásoké. Az elmaradás magyarázata: a szervezettség alacsony színvonala, s a gyatra technikai felszereltség. Ráadásul, amint azt további vizsgálatok kimutatták, a szerény technikai eszköztár harmada tartósan használaton kívül van, javításra, felújításra, alkatrészcserére vár. További példa a lánc egy-egy szemének fontosságához: a műszeripar termékeinek kétharmadát külföldön értékesítik. A kiszállítások folyamatosságát, amint azt elemzések föltárták, valójában az alkatrészek és részegységek mindössze három, öt százalékának ismétlődő hiánya, a kívántnál kisebb mennyisége, akadozó termelése gátolja. AZ EMLÍTETT és hasonló esetek sokaságában lényegében arról van szó, hogy a láncnak egyetlen szeme gyenge, ám tudni kell: minden szervezet teljesítőképessége akkora, amekkora leggyengébb elemének teherbírása. Ha tehát a gyenge láncszem nem kap figyelmet akkor maga a lánc, azaz a termelési folyamat lesz kisebb teherbírású. Makacsul visszatérő gond ez. Az iparban a munkarend szerinti időalap kihasználása —azaz a munkarend szerint teljesíthető és teljesített munkaórák aránya — 1978-ban 85,1 százalék volt. Ez az érték lényegében azonos az 1973. évivel! Ez egyebek között arra mutat, hogy az irányítási és a vállalati szervezetben nincs kialakult rendje, hagyománya a veszteségek föltárásának, elemzésének. A szükségesnél jóval kevesebbet törődnek azzal, amit a láncszemek összeillesztésének nevezhetünk. ENNEK a szemléletnek és gyakorlatnak a következménye, hogy az elkerülhetetlen veszteség mellett egyre több lesz az olyan is, mely korántsem objektív okokra vezethető vissza. Különböző számítások és becslések azt mutatják: egy-egy termelőhelyen a gyenge láncszem megerősítése — ráfordítás nélkül, vagy jelentéktelen költséggel! — öt, tíz százalékkal növeli a gazdálkodási eredményt. S most a termelők olyan helyzetben vannak, amikor egy százaléknak is nagy becsülete kell, hogy legyen! Lázár Gábor Jordan Jordanov ifjúság '80 nyár! egyetem „Nem csak tudnitralékat, hanem kellemes emlékeket is Három országból és tíz megyéből összesen hetven hallgató vesz részt a VI. salgótarjáni nyári egyetem programjain, melynek helyszíne a megye- székhely egyik legszebb tája, a Gedőc-tető. A résztvevők között népművelő, tanfelügyelő, óvónő, tanár, szociológus, újságíró, iskolaigazgató található, akik munkájuk során sok hasznát vehetik majd az Ifjúság ’80 elnevezésű nyári egyetem előadásainak, konzultációinak, melyeknek középpontjában idén az ifjúság és a tömegkommunikáció kapcsolata áll. Néhány résztvevőt arról kérdeztünk, hogy érzi magát az egyetemen, mit vár a programtól és hogyan tudja kamatoztatni a látottakat-hal- lottakat? 1. Tizenhatan érkeztek Bulgáriából egy TIT-küldöttség tagjaiként, s bő kéthetes magyar- országi tartózkodásuk háromnegyed részét Salgótarjánban töltik, mint a nyári egyetem hallgatói. A csoportvezető, Jordan Jordanov nem lehet valami szerencsés ember, hiszen a magyar földre érkezés első nagy eseménye során majdhogynem lábát törte, így jelenleg is „fekvő hallgatóként” hallgatja a tolmács fordítását, az előadásokat, s az ezt követő vitákat. Mindannyian a bolgár TIT- nél dolgozunk— mondja Jordan Jordanov —, s kivétel nélkül először járunk Nógrád me. gyében. Nem a kötelező udvariasság mondatja velem, de minden várakozást fölülmúlt az a fogadtatás, amiben vendéglátóink részesítettek, s ezúton is had köszönjem meg kedvességüket, törődésüket. Mit várok a kurzustól? Jómagam, mint Komszomol-vezető elsősorban azt remélem, hogy mindennapi munkámban, a politikai életben segíti a tömegkommunikációs eszközök lehetőségeinek kihasználását, másrészt pedig ez a néhány nap tapasztalatcserére is kiváló... megismerhetjük a magyar ifjúságpolitika gyakorlati alkalmazását, ötleteket kapunk, amelyekből egy-kettőt odahaza is kipróbálhatunk. A szabadidős programok pedig — ha nélkülem is —, jó alkalomnak kínálkoznak a két nép barátságának elmélyítésére, kapcsolataink továbbfejlesztésére. S. A konzultációk és viták egyik II Szabó István .......... F utó Antalné legszorgalmasabb résztvevője Futó Antalné, megyei gyermekvédelmi szakfelügyelő. Éppen „A gyermek- és ifjúsági sajtó szerepe és lehetőségei a személyiségfejlesztésben” című előadás szünetében beszélgetünk. — Komoly problémának érzem, hogy néha nem találjuk meg az utat a gyerekekhez, a fiatalokhoz, részint azért, mert a változásokkal nem tudunk lépést tartani, a szülők, nevelők jőrésze nem képes ehhez igazodni, részint pedig, mert más módszerek, formák szükségeltetnek a gyermeknevelésben. Nos, úgy érzem, a nyári egyetem segítséget nyújt mindehhez, az előadók, a hozzászólók nem fukarkodnak ötleteikkel. A nevelő és gyermek közötti kapcsolatban a tömegkommunikációs eszközök, azt hiszem fölösleges bizonygatni, Munkaügy — presztízs nélkül A z ismert elmélet szerint ** az új munkahelyek létszámszükséglete — a szabad munkaerőforrások elapadása miatt — inkább csak átcsoportosítással oldható meg. Kérdés: honnan és hogyan történjék ez a bizonyos átcsoportosítás. S még nagyobb kérdés: hogyan tervezik az új munkahelyek munkaerő-szükségletét, s egyáltalán tervezik-e valahol, valakik? A kérdésekre voltaképpen rövid és egyszerű válasz adható: a beruházások munkaügyi koordinációja legjobb esetben is az esetlegesség határát súrolja. A Munkaügyi Minisztérium munkatársai nemrégiben 17 állami nagy- beruházást vizsgáltak ebből a szempontból, s megállapították, hogy a beruházási javaslatok általában nem tartalmazták a munkaerő-szükséglettel kapcsolatos munkaerőmérleget. Ugyancsak e vizsgálat szerint: az állami nagy- beruházások munkaerő-tervezésének megalapozatlanságát mutatja az a tény is, hogy a — ritka esetekben elvégzett — létszám-kalkulációkat, a beruházás üzembe helyezését követően azonnal módosítani kellett. Elvileg persze mindenki tudja, hogy a munkaerő racionális felhasználása szorosan összefügg a foglalkoztatáspolitikával. A foglalkoztatáspolitika pedig összefügg a beruházáspolitikával. Ám ezt a sokoldalúan bizonyított elvi tételt a gyakorlatban — az állami beruházásoknál éppúgy, mint a vállalati beruházásoknál — sokáig mindenki nagyvonalúan mellőzte. Mellőzte már a technológiai tervező is, akinek szorosan együtt kellett volna — és kellene — működnie az üzemszervezővel. Valamiféle „együttműködés” persze felfedezhető, ám hogy milyen, annak jellemzésére példák tucatjait sorolhatnám. Olyan példákat, amelyekből rendre kiderül, hogy az új, vagy a rekonstrukción átesett üzemek munkerő-szükséglete rendszerint sokkal nagyobb, mint a hasonló körülmények között dolgozó régi üzemeké. Vagy, hogy az importált termelőberendezések üzemeltetéséhez, a hazai viszonyok között, jó esetben is kétszer-há- romszor annyi ember kellett, mint amennyit a? exportáló előírt, vagy mint amennyivel ugyanezek a gépek külföldön működnek. Igaz: mit tehet a legjobb és legszorosabb kapcsolatban együtt dolgozó tervező és szervező, ha például irreális, vagy nem megalapozott adatok alapján kell a beruházások munkaügyi terveit elkészíteniük; ha például úgy tudják, hogy a szóban forgó beruházás tető alá hozásáért minden áldozatra kész helyi tanács — nem minden célzatosság nélkül — megnyugtató válaszokat ad a munkaerővel kapcsolatos kérdésekre, s aztán később kiderül, hogy e tanácsi információk, enyhén szólva is pontatlanok, a szabad létszámot illetően túlzottak? (Az úgynevezett „vidéki” ipartelepítéssel foglalkozók — főként korábbi tapasztalataik alapján — sokat mesélhetnének az efféle ígérgetésekről.) Ám mit tegyen az a tanács, amely a beruházás tervezésének idején még okkal, joggal ígérhette a szükséges munkaerőt, csak éppen a számításba jöhető emberek nem tisztelték a beruházások megvalósulási idejét és a tervezéstől az üzembe helyezésig eltelt öt-hat év alatt szépen elvándoroltak más, már működő munkahelyekre? Ne beszéljünk most az állami nagyberuházásokról. Egyszerűbb példa a vállalati beruházás, termelésbővítés, melyek esetében a vállalaton belül, illetve a tanácsoktól is összegyűjthetők a szükséges munkaügyi információk. Ha összegyűjthetők... Ha lenne mit összegyűjteni. Mert a vállalatok munkaügyi apparátusai — azon kívül, hogy „nincs ember...” aligha adhatnak érdemleges segítséget a beruházásokkal foglalkozó szakemberek és vezetők számára. A legtöbb esetben azt sem tudják, hogy azokat a sokat emlegetett belső létszámtartalékokat hol és hogyan lehetne megtalálni, s hogy mit kezdjenek az ugyancsak sokat emlegetett relatív létszámtöbblettel? Végképp nem szolgálják a munkaügyi terveket, illetve a vállalat valóságos munkaügyi helyzetét az egyes személyekkel kapcsolatos úgynevezett karriertervek. Ma sincs mindenütt szerves kapcsolat a belső munkaerőmozgások tervezése, az oktatási-képzési tervek és a „káderfejlesztési” elképzelések között. Nemcsak a -munkaügyi és a személyzeti tevékenység elszigetelődése miatt, hanem többek között azért sem, mert a belső munkaerőmozgások tervezése is rendkívül kezdetleges. Igaz: a munkaügy hosszú ideig mellőzött, alárendelt szerepet játszott — sokan és sokszor írtak s beszéltek már erről. A munkaügyi apparátusok ma is szervezetileg meglehetősen szétziláltak, és a komplex munkaügyi tevékenységben — s az ennek megfelelő apparátusokban — való gondolkodás lényegében a mai napig is csak nyomokban fedezhető fel. Következésképpen: a szakmának, a szakterületnek ma sincs túl sok hitele és ez is hozzájárul ahhoz, hogy e szakterületen dolgozók munkája, értékítéletei, információi sem lehetnek mérvadók a termelési folyamat tervezésekor. Ám mindezért aligha lehet csakis a vállalatokat felelőssé tenni. A munkatudomány, a kutatás, és az oktatás hosszú ideig való mellőzése is érezteti a hatását. S ha nincs kutatás, akkor nehéz az oktatás; s ha nincs kutatás és oktatás, akkor a gyakorlati munka sem lehet eléggé szervezett és szakszerű. Igaz: a tétel fordítva is igaz: ha a gyakorlati munka nem eléggé szervezett és szakszerű, akkor nehézkes a kutatás, s ha nincs presztízse a mindennapi munkának, akkor nem tanulják a szakmát. Az utóbbi években ked** vező változások tanúi lehetünk, ám a gyökeres fordulat feltételeit még a jövőben kell megteremteni. Vértes Csaba Fekete László lényeges befolyással, hatással bírnak — foglalja össze véleményét Futó Antalné. — Én a veszélyeztetett gyermekkel foglalkozom, s náluk különösen meghatározó a hogyan kérdése: miként avatkozzunk be a megtört sorsú gyerekek életébe, kik segíthetnek és hogyan a talpraállításban? Ehhez várok és remélek segítséget a nyári egyetemtől. 3. Szabó István Komárom megyei KISZ-vezető voltakép. pen véletlenül csöppent a résztvevők közé, egyik társát helyettesíti. A dolgozó fiatalok KISZ-vezetőképzésével foglalkozik, s mint említi ebben tudja majd kamatoztatni az itt szerzett tapasztalatokat — A politikai képzés során gyakran használunk vitaindítóként, esetleg „érvanyagként” egy-egy újságcikket, s persze alkalmasint hivatkozunk is érdekesebb gondolatokra — mondja. — Sok esetben kiderül, hogy nem eléggé alaposan tájékozódunk bizonyos kérdé. sekről, pontosabban, hogy a ma divatos szóhasználattal éljek: nem használjuk hatékonyan ki a tömegkommunikációs esz. közök nyújtotta lehetőségeket. De ha már önkritikát gyakoriok, meg kell mondanom, hogy gyakran a sajtó sem áll feladata magaslatán, túltengnek a gazdasági jellegű témák, felületesek az írások, s megesik, hogy éppen a legjobb szándék ellenére nem segítik, hanem gátolják az ifjúságmozgalmi munkát. Abban bízom, hogy ebben a gyakorta kusza helyzetben az előadások, hozzászólások segítik majd a jobb tájékozódást. 4. A leglehetetlenebb dolog — a szó humoros értelmében — egy fél órát beszélgetni — a nyári egyetem egyik szervező, jével, irányítójával Fekete Lászlóval. Szünet nélkül csörögnek a telefonok, előadók, hallgatók keresik személyesen, mondhatni látástól vakulásig talpon van — és a rögtönzött közvélemény-kutatás alapján remekül végzi a munkáját. — Az idén hatodik alkalommal adtunk otthont a nyári egyetemnek — mondja két telefon között —, az eddigi tapasztalataink igen kedvezőek voltak, ezt a hagyományt szeretnénk folytatni. Az előadások pihentetéseként gyalogtúrákat, csehszlovákiai tórán, dulást, s egyéb szórakozási, ki. kapcsolódási lehetőségeket nyújtunk. Szeretnénk, ha ven. dégeink nem csak hasznos tudnivalókat, hanem kellemes emlékeket is hazavinnének Nógrád megyéből. Tanka László ] NÓGRÁD — 1980. július 8., kedd
