Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

Bllérmázott tartalékok Az idei szabályzómódosítások ízámos szempontból új hely­zet elé állították á salgótarjá­ni ötvözetgyár vezetőit. Súlyo­sabb föltételek között kell 18 600 tonna ferroötvözetet bo­csátani a népgazdaság rendel­kezésére, több mint félmilli- árd forint értékben- Ahhoz, hogy a magasabb követelmé­nyeknek megfeleljenek, szá­mottevően fokozniuk kell gaz­dálkodásuk hatékonyságát. Az ehhez kínálkozó belső tartalé­kokról kérdeztük Kovács Já­nost, a gyár főmérnökét. A gyár „célirányosan” koncentrálni kívánja a fej­lesztési alapot. Miknek a fej­lesztéséről mondanak le? — Elhagyjuk a szinten tar­tást célzó fejlesztéseket. Nem „cseréljük ki az autókat . . . — Személykocsikat? — Ugyan. Két Volga van, azok szóba se jöhetnek. Elég nagy gépparkunk van, na­gyobb. mint az acélgyárnak. Teherautók, rakodók. Ezek cseréje halasztódik. Viszónt átépítjük a négyes kemencét, korszerűsítjük az öntőcsarno- kot. Szóval, a termelést növelő felújításokra költjük a pénzt­— •,Létszámnövelési tila- lom’’-ra határozták el magu­kat. Mit jelent ez? Egyáltalán nem vesznek föl embert, vagy az elmenőket pótolják csak? — Nem jelenti azt, hogy senkit sem veszünk fel. De nem növeljük a tervezett fölé a létszámot. Csak jó szakem­bert fogadunk be, olyat, aki­nek a munkájára feltétlenül szükség lesz. — A tervükben olvasható. bogy „javítják” a vezető-be­osztott arányt. Mit értenek „javításon?” Több vezető lesz, vagy kevesebb? — Kevesebb. Ügy, mint- ahogy most összevontak két minisztériumot. Ezt akarjuk csinálni mi is. — Kiket érint majd ez? Osztályvezetőket? — Főleg csoportvezetőket és művezetőket. — Itt, az irodaházban nem lesznek összevonások? — Erre is gondoltunk, de nem értek még meg a feltételek. Az előkészületek folynak. — Mik azok a föltételek, amelyeknek meg kell érni? Egy másik gyárban ezt úgy ér­telmezik: ha valaki nyugdíjba megy, akkor vannak érett föl­tételek a munkakör kilktatásá- ra. — Nálunk nem erről van szó. Olyan káder kell, aki al­kalmas arra, hogy vezessen egy kettőből összevont osz­tályt- Ezek kinevelését végez­zük most — A nemrég kialakított dif­ferenciált bérezés a dolgozói állomány ötven százalékát érintette. Melyik ötven száza­lékát? —r Reméljük, a jobban dol­gozó ötven százalékát. — Ügy értem: a fizikai, vagy a szellemi dolgozókat? — Az egész állományra együtt vonatkozik az ötven százalék. A nem fizikaiak ará­nya magasabb volt: hatvan- hetven százalék. Az elbírálás alapja az volt, hogy az előző évben a munkatervben rögzí­tett feladatának hogyan tett eleget, és a tatabányai üzem indulásánál miként ügyködött. Akkor sok pluszmunka hárult a műszakiakra. — Milyen ellenállásba üt­köztek a differenciált bérezés bevezetésekor? — A törzsgárda túlzott elis­merését kellett megakadályoz­nunk. Van egy olyan bevett közhit, hogy aki húsz-huszon­öt éve itt dolgozik, azt nem lehet a béremelésből kihagyni. De ez nem egészen így van. Ezzel kapcsolatban mondta Kádár János elvtárs, hogy „a munkabér nem jelenléti díj!” A végzett munka számit, azért kell fizetni. — Mikért fizetnek mozgó­bért? — A termelő- és a kiszolgáló üzemek dolgozóinak. Célfel­adatokra, ad hoc teendőkre, váratlan hibák elhárítására. Az üzemvezetők döntenek róla- Ök legtöbbször szétbontják a keretet művezetőkre és azok osztják szét, de beleszólnak a bizalmiak is. — Ez másutt bevált bérezé­si forma. Csak arra panasz­kodnak, hogy kiest a rászán­ható összeg. Itt elég nagy? — Nem, sajnos. Kevés. Be­határoltak a lehetőségek. Év­ről évre növelni kéne az erre fordítható alapot. Valószínű­leg ezt a gyakorlatot fogjuk követni. — A mi termékeink az új szabályzók között az áremelés előzetes bejelentési kötelezett­ség alá tartozó szabadáras kategóriába kerültek. Mine­künk a világpiaci ár az irány­adó, attól lejjebb kell lennünk úgy tíz százalékkal. Az itt fel­használt alap- és segédanya­gok állandó ármozgásban van­nak. Havonta kell követni ezeket a mi árainknak is. Ez­ért indokolt, hogy egy ember kizárólag ezzel foglalkozik. — Nemrég tizenhárom taka­rékossági pályázatot nyújtot­tak be az üzem erre vállalko­zó emberei. Vannak-e köztük munkaerő-megtakarításra vo­natkozóak is? — A legtöbb anyag- és ener­giatakarékossági jellegű. Mun­kaerő-megtakarításra kettő vonatkozik, egyik szervezési intézkedéseket javasol, a má­sik pedig kisebb ráfordítást igénylő fejlesztést. — Irodisták „megtakarításá­ra” van-e pályamunka? Már elnézést, hogy erre megint lússzakanyarodtam, de észre kell vennem■ hogy az üzem­ben néhol özönvíz előtti körül­mények között dolgoznak, itt pedig áll egy újnak látszó iro­daház. — Az ,.irodisták” egyre több és több feladatot kapnak, nő a munkájuk. De a létszámuk nem. Ügy tudom, a tervtől most egy-két fővel kevesebb. A változó körülményekhez va­ló alkalmazkodás rengeteg pluszmunkát követel- Nincs olyan éves terv, amit ne kéne többször módosítani. Ez sok embernek növeli a leterhelé­sét. — Egy fölsőbb szervnek küldött jelentésükben említik, hogy a vezetők egy részénél jellemző a kockázatkerülő be­állítottság- az újtól való féle­lem. Miben nyilvánul ez meg? — Ha az emberek ráállnák valamire, azft szívesen csinál­ják, de nem szívesen válta­nak. Például az új tervezési rendszer bevezetésében voltak zökkenők. Ebben új vonás, hogy az információk áramlása gyorsabb legyen a korábbitól, ki kell kapcsolni a párhuza­Tavaly év végén egy ár- másságokat, a határidők betar­elemzőt állítottak munkába- A kívülálló ebből azt szűri le: az irodisták száma megint nö­vekedett eggyel. Van-e már kézzelfogható haszna, hogy létesítették ezt az új munka­kört? tása szigorúbb legyen. A kü­lönböző üzemrészek terveit most már havi bontásban kell elkészíteni és értékelni. Így mindenki tisztán látja, hogy mikor, hol tartunk.' Molnár Fái A legnagyobb falu A vracai járásbán sok szép falu található manapság, Sze- lanovci azonban a legszebbek, legvonzóbbak ' közül való. Ugyanakkor az ország legna­zott az élet. Szelanovci pa- valamint az iskolák és a ter- rasztjai új életet teremtettek melőszövetkezet különböző mrUkhelység központjában üzemegységei. Szviatko Jordanov szobrász al- Szelanovci gazdagságát a gyobb faluja is: 6708 emberéi kotása, a hazáért elesett hősök virágzó szocialista mezőgazdá­id 1900 házban. Utcáinak hossza 100 kilométer. Az épü­letek java része új. A Duna közelében fekvő falu a múltban is gazdagnak számított, hiszen jó volt a ta­laja, lakóinak nagy .része mégis kizsákmányolt, szegény kispáraszt volt. A felszabadu­lás után, mint sok más bol­emlékműve látható. A kultú- sági nagyüzem adja. A köz- ra házában 600 férőhelyes ségi tanácsnak van mire ala­színházterem, könyvtár, szak- poznia, amikor a jövő terveit köri helyiségek, próbatermek kovácsolja. Évente több mint egész sora található. Három- félmillió levát költenek el ok­emeletes épületkomplexum ad helyet a községi tanácsnak, a szövetkezet hivatalainak, a postahivatalnak, üzleteknek és a kisáruháznak. Megfelelő gár faluban, itt is megváltó- otthont kap az egészségház is, tatásra, egészségügyi és kul­turális célokra. A következő évek tervei között szerepel á bevásárlóközpont bővítése, a szövetkezeti piac és különfé­le sportlétesítmények építése. A vezető vezessen A háromszorosan is „kiváló” címmel ki­tüntetett nagyvállalat élére új igazga­tó került. Igen: igazgató és nem ve­zérigazgató. .. Nem kellett „megtanulnia” a céget, korábban ugyanis —, vagy másfél év­tizedig — helyettesi minőségben dolgozott, s ezért sem keltett meglepetést, hogy alig egy- hónapnyi igazgatóság után, máris összehívta a politikai és a társadalmi szervezetek kép­viselőit, hogy ismertessen velük néhány szer­vezeti és vezetéstechnikai változtatást. A tá­jékoztató érdekesnek, mi több, izgalmasnak ígérkezett. Sokan, sokfélét rebesgettek. Vol­tak, akik holtbiztos információkat tudtak az egész vállalati hierarchiát átforgató személyi változtatásokról, mások pontos „elbocsátási” listával járták napok óta az Irodákat, a mun­kahelyeket. Az a délutáni értekezlet végül is sokaknak csalódást okozott. Se személycserék, se for­radalmi változások, csak egy sor egyszerű, ésszerű és logikus hatáskör-módosítás. Hogy például: ezentúl nem a vállalati igazgató dolga a fizetés nélküli szabadságok engedé­lyezése. Vagy: nem kell igazgatói aláírás ah­hoz, hogy bizonyos — és értékesebb — mun­kaeszközöket, bizonyos raktárakból a válla­lat munkatársai kivegyenek... Vagy: az igaz­gató, a továbbiakban nem tartja fenn Ra­génak azt a jogot, hogy minden egyes jelen­tést, felmérést, statisztikai adatszolgáltatást személyesen lásson és szignáljon, amit csak a különböző fő- és alhatóságok kérnek a vállalattól. Nem folytatom. A lényeg: az igazgató sza­badulni akart egy sor olyan feladattól ami nem rá tartozik. Ami az ő pozíciójában csak felesleges és értelmetlen időrablást jelent, aminek elvégzésére ott vannak a vállalat kü­lönböző rangú más munkatársai. Ugyanezen az értekezleten viszont elhangzott egy olyan reális, pontos és a további tennivalókat egy­értelműen meghatározó helyzetelemezés, ami­re eddig még nem volt példa a vállalat éle­tében. Sőt: elhangzott egy másik tájékozta­tó is, amely arról számolt be, hogy a vál­lalat vezetői mit tettek eddig — az új igaz­gató alig egyhónapnyi működése alatt — a tennivalók elvégzéséhez nélkülözhetetlen fel­tételek megteremtéséért, illetve, hogy a vál­lalati stratégiának milyen elemeivel foglal­koznak" pillanatnyilag, s hogy milyen továb­bi feltételek biztosításán fáradoznak. Meglehet: kissé kasszán idéztem ezt az egyetlen vállalati példát, ám úgy vélem, na­gyon is aktuális tanulságokat hordoz. Néhány éve került a kezembe az a saját­ságos időmérleg, ami, vagy száz vállalati ve­zető napi munkabeosztását elemzi. A számso. rokkal sűrűn tarkított elemzésből kiderült, hogy a vezetőknek mindenre van — kell, hogy legyen — idejük, csak éppen a tulaj­donképpeni irányításra nem futja a legkeve­sebb. A megkérdezettek napi munkaidejének jó negyedét tölti ki az általuk merőben fe­leslegesnek ítélt adminisztráció és a legkü­lönbözőbb társadalmi kötelezettségek ellátá­sa. További harminc százalékkal csökkentik — az egyébként nyolc óránál jóval hosszabb — napi munkaidőt az értekezletek, amelyek nagyobb részét a főhatóságok és a társadal­mi szervezetek kezdeményezik. A napi fel­adatok, a hirtelen jelentkező operatív tenni­valók elvégzése elvisz további két-két és fél órát. A maradék időt még csökkenti a pos­tabontás, a levelezés, a fogadóóra, a belső és a külső jelentések áttanulmányozása, s az egyéb „aprómunka”. Mindezek után alig egy­másfői óra marad a szakirodalom tanulmá­nyozására, a vállalati stratégián és taktikán voló munkálkodásra. M |i tagadás: nem éppen racionális mun­kaidő-beosztás. A vezető ugyanis nem reprezentatív személyiség, nem ügyin­téző és nem adminisztrátor. Nem egyszemé­lyes, jóléti intézmény és nem „panaszláda”, nem anyagbeszerző és nem a napi gondok megoldására hivatott „tűzoltó”. A vezető —, ha úgy tetszik — stratéga. Eredményes mun­kájának első számú feltétele a jól képzett és használható munkatársakból álló „vezér­kar”, valamint az a fölismerés, hogy hagyja is dolgozni a munkatársait. És máris több ideje jut a szorosabb értelemben vett irá­nyító munkára. Mi több: a vezető azért is vezető, hogy megérthesse saját főnökeivel, felettes hatóságaival, neki egyéb dolga is van, minthogy szétaprózza az idejét csak azért, mert e főnökök és hatóságok presztízs- kérdést csinálnak abból, hogy milyen papí­ron. kinek az aláírása szerepel. Persze: nehéz dolog ilyesfajta elhatározá­sokra jútni. Ám nem lehetetlen. Ezért is idéztem a bevezetőben rögzített példát. Vértes Csaba Teszünk-veszünk, takarítgatunk Dolgozni, ha nincs miből? Szabó Gyuláné, a ZIM sal­gótarjáni gyárának szereldei briigádvezetó asszonya több­ször Is megkérdezi, mint, aki tévedést «ejt: — Biztos, hogy **t a brigá­dot toerwi? — Perms, hogy Matos. Talán valami baj van? Zavart az arca, félrenéz: — Hát . . * Valamikor na­gyon jó volt az Április 4. bri­gád. Most is az, mégsem megy mostanában a munka. Nem mi tehetünk róla. senki nem tud dolgozni, ha nincs miből. Mégis . . . nagyot csalódtunk legutóbb, amikor nem kaptuk meg az aranykoszorús jel­vényt. Az idei munkánk után szeretnénk végre elérni, de, ha így megy tovább, nem tu­dom mi lesz belőle ... A nagycsamoki szerelde „A” szalagján dolgozik a 13 fős asszonycsapat. Mióta a 3 M szervezés szerint végzik mun­kájukat. napi 110 tűzhely készre szerelését várják tőlük, — Ha megkapnánk hozzá a szükséges zománcozott alkat­Gyorsan jár Kása Ferencnc keze a varrógépen Kazáron, a Váci Kötöttárugyár gyáregységének a 12 fős Május 1. ne­vet viselő szocialista brigádot vezeti, sportruházati cikkeket, szabadidős-termékeket állítanak, varrnak össze. A mun­kájáról, szorgalmáról híres fiatal szakmunkás gyermekgondozási szabadsága alatt szerezte meg szakmai bizonyít­ványát. _. kj — részeket, nyolcórás becsületes munkával meg is tudnánk csi­nálni. Azért a feltételes mód, mert az eltelt néhány hónap­ban vajmi ritkán fordult elő, hogy egyik-másik alkatrész hiánya na gátolt volna minket. — Ida például ml a helyzet? — Az előző napokhoz viszo­nyítva valamivel jobb, de így is csak 80 darabot tudunk továbbküldeni- Ahhoz ké­pest, hogy volt műszak amikor csupán 19-et sze­reltünk. még örülhetünk is. De ezt inkább ne írja. kimon­dani is rossz. — Pedig ők is, meg mi is akkor megyünk haza elégedet­ten, ha elvégeztük azt, amiért bejöttünk — kapcsolódik a beszélgetéshez Kassai Rezsőné végátvevő. — Jó, hogy állás­időben is csak csinálunk vala­mit, javítgatunk, takarítga­tunk, ezt-azt. De nem ez lenne a munkánk. — Mégis, mit gondol, mi az anyaghiány oka? — fordulok a brigádvezető asszonyhoz. — Annyira én nem látok bele kártyákba. De az biztos, hogy mi itt a szalag mellett sokat fejlődtünk. Gépesítettek, hamarosan kész lesz a konve- jorsor, ami kezünk alá teszi az anyagot, már persze, ha lesz mit. De azt már nem tu­dom, hogy ennek megfelelően lépett-e előre az alkatrész- gyártó üzem is? • . . A gon­dokból ítélve, aligha. Bacsa Tivadar szereldei üzemvezető szerint nemcsak az asszonybrigádot köti gúzs­ba az anyaghiány, majd min­den szalagra jellemző ez. A szereidével szemben támasz­tott napi követelmény 485 da­rab tűzhely összeszerelése. Ez­zel szemben a 400-nál alig va­lamivel többet tudnak továb­bítani. — És mik a kilátások? — Feltétlenül javulni fog az ellátás, és nemcsak azért, mert ettől már csak jobb lehet — válaszol. — Számos intéz­kedést tettek, hogy az alkatré­szeket gyártó zománcozó­üzemben enyhüljön az ember­hiány. Például a vállalat szer­ződést kötött a Volán Pack- kal a tűzhelyek tisztítására és csomagolására, itteni embere­inket a zománcozóba irányít­juk. A konvejorsor indulásá­val is felszabadul nyolc-tíz munkásunk, ők is oda mennek. Továbbá felülvizsgálnak min­den improduktív területet, « ahonnan lehet, embereket kül­denek a zománcozóba. Az új felvételesek útja pedig nem la vezethet máshova, mint oda. Ezekutén nem irigylem Csa­lád Imrét, a zománcozóüzem vezetőjét. — Igaz, hogy az alkatrész­gyártók miatt akadozik a sze­relés ? — Nem új téma ez már — legyint rá maliciózusan, mint, aki hozzászokott a kritikához. — Legutóbb a Zománc újság is azt írta, hogy a szereldések tudnák hozni a darabszámot. Elhiszem, de mi nem tudjuk, mert kevesen vagyunk, és mert tízéves ez az üzem, és a mennyezeten húzódó csövek­ről, vezetékekről hullik alá a por, piszok, rá egyene­sen a fehér zománcfelület­re, ami persze, hiba, és utolsókat rúgja a fekete égető­kemence. és folytassam még? A legnagyobb bajunk a lét­számmizéria. a szórógépeket se tudjuk üzemeltetni, mert egyszerűen nincs kivel- Ma is állt egy fehér szórógép. Jön­nek új emberek, persze, hogy jönnek, de mikorra tanulnak be? Elmondja még Csal ári Imre, hogy szabad szombatokon is dolgoznak a zománcozóüzem­ben, enyhítendő a gondokat. Vasárnapokra túlórát szervez­nek, csak hát nem szívesen vállalják az emberek, fárad­tak. Jönnek segíteni a szocia­lista brigádok is. — Dehát ez csak tűzoltás. Miben látja a megoldást? — Csak abban, hogy annyi emberünk legyen, amennyi kell a munkához és a szabad­napok kiadásához — válaszol az üzemvezető. — Műszakon­ként hat-hét embert tudnék elhelyezni. Az átcsoportosítá­sok. folyamatban vannak, ezek­nek meg kell hozniuk az ered­ményt. És ez utóbbi félmondat nemcsak óhaj, hanem paran­csoló szükségszerűség. Már csak azért is, mert a tűzhelyek egy része exportra készül. És, ha, teszem azt, a nyugatnémet vévő késve kapja az esedékes szállítmányt, nem biztos, hogy méltányolja a gyár belső ne­hézségeit — szendi — NÓGRÁD — 1980. július 6,, vasárnap » A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents