Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-04 / 155. szám
1 Két küldöttgyűlés körött Változó igények, új módszerek Útjaink emlékei Intené Horváth Józseffel, o TIT Nógrád megyei szervezetének titkárával A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezete 11). 7. május 2l-én iMitoua VII. küldöttgyú- l'Sél. A megyei szervezet elnöksége a közelmúltban ösz- izegezte az elmúlt három év tapasztalatait és a/, elkövetke- * zendő feladalokat. A félidős értékelés apropójából i kerestük meg Horváth Józsefet, a TIT Nógrád megyei szervezetének titkárát. — Mi indokolta a félidős é tékelést? — Az eltelt háiajn év u'att jelentős változások történtek az ország és a megye társadalmi életében gazdasági és kulturális . téren egyaránt. Ezek a változások a TIT- munka elé is új követelmé- nyeket állítottak. A félidős értékelést mindenekelőtt az MSZMP XII. kongresszusa, az előttünk álló VI ötéves terv és a társulati ismeretterjesztő munka feltételeinek alakulása telte szükségessé. Lényeges változást eredményezett a VII. küldöttgyűlés óta az is, hogy a TIT a Kulturális Minisztérium közvetlen irányítása alá került. — A TIT megyei elnöksége hogyan értékelte az elmúlt három év munkáját? — Véleményünk szerint a VII. küldöttgyűlés reálisan határozta meg a fő feladatokat. Az ismeretterjesztő munka egyik legfőbb követelményeként jelölte meg a tudományos világkép, a valósághoz való tudatos és pozitív viszony kialakítását. Ugyancsak egyik fő feladatként határozta meg a küldöttgyűlés a rétegigények jobb kielégítését, különös tekintettel a munkásművelődés színvonalának emelésére. Szervezetünk ezeknek a feladatoknak alapvetően eleget tett, de mint mondottam, időközben olyan társadalmi változások mentek végbe, melyek megkövetelik, hogy ismeretterjesztő munkánk tartalmában, tormájában és módszereiben is megfeleljen az új igényeknek. — Konkrétan melyek ezek az dj követelmények? — Szükségesnek tartjuk és Igényeljük a megyei tanácscsal való szorosabb együttműködést — többek között azért —, hogy integrálódhassunk a megye közművelődési intézményhálózatába. Hogy ne kelljen külön anyagi és szellemi erőket befektetni, hanem a meglevőket tudjuk kölcsönösen kihasználni. A jelenlegi gazdasági körülmények is erre ösztönöznek minket. A TIT tevékenysége két nagy területet ölel fel, a természettudományét és a társadalomtudományét. Míg korábban a természettudományi ismeretterjesztés volt a TIT fő profilja, addig ma már az arány a társadalomtudományi ismeretterjesztés oldalára billen. A TIT megyei szervezetének jelenleg tíz természettudományi és tizenegy társadalomtudományi szakosztálya van. A hagyományos előadásokból komplex előadássorozatok alakultak ki, egy-egy témából tanfolyamokat szervezünk. Ezek nem mesterségesen létrehozott formák, hanem a megváltozott igények kielégítésére sz.ülettek. Milyen igények jelentkeztek még? Nem volt megoldva sokáig a titkárnőképzés. Beindítottunk egy titkárnőképző-tan- folyamot. Nincs megoldva a „szónokképző” tanfolyam. Lehet, hogy ez nagyképűen hangzik, de ősztől indítunk egyet — esetleg nem szónokképző tanfolyam néven... Igen sok párttag, szakszervezeti bizalmi, KISZ-tag, tanácstag van, akinek gondot jelent a taggyűléseken való felszólalás... Vagy itt van a hivatali levelezés! Hol tanítják ezt Nógrád megyében? Pedig van rá igény?! De még mennyire, hogy van! Ennek oktatását is tervezzük. Mindez a hagyományos feladatokon túlmenően újszerű követelmény a TIT-tel szemben. A gazdaságos, hatékony termelés szintén új ismereteket igényel az emberektől. Ma már nem elég „kiajánlani” a témákat. Sokkal érzékenyebbeknek kell lennünk, és elébe kell mennünk az igényeknek. A tudományos ismeretterjesztés a közművelődés egyik forrná,ia, de hozzájárúlás a gazdasági élethez is annyiban, hogy kulturált, művelt, szakmájukat értő embereket képez. — Az új tartalmi követelmények, új formákat, új módszereket igényelnek... — Így van. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy a megyében élő értelmiség szélesebb körét bevonjuk szervezetünk munkájába. Elsősorban azokat, akik új ismeretekkel rendelkeznek, és örömükre szolgál, ha ismereteiket megoszthatják azokkal, akik Végül is lehetővé tették számukra, hogy tanuljanak és szellemi gazdagság birtokába jussanak. Ahhoz, hogy az új ismeretekkel rendelkező értelmiségiek a társulat egész tagságán belül éreztessék hatásukat, ahhoz mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy a szakosztályok munkája fellendüljön, hogy az egyes szakosztályok, esetleg a tudomány műhelyévé válhassanak. — Milyen segítséget tud adni ehhez a TIT megyei szervezetének függetlenített apparátusa? — A félidős értékelés ebbéli célkitűzéseinket is megerősítette. A TIT függetlenített apparátusának fő feladata, hogy megfelelő feltételeket teremtsen a testületek, a tisztségviselők, a megye TIT-tag- ságának munkájához. Hogy kellőképpen szolgálja azt a tevékenységüket, mellyel hozzájárulnak a megye közművelődési feladatainak ellátásához. Pintér Károly Petőfi szülőföldjeként ismeri az ország Kiskőröst. A csinosodó. városiasodó, s már városrangú nagy település impozáns főterén, modern épületek szomszédságában húzódik meg a tér sarkán a gondosan karbantartott szülőház. mindig vendégvárón. Előtte élére állított papírtekercsre emlékeztető térplasztika — szobor — emelkedik, nem messze pedig a hadvezér szobra, kit fiúként tisztelt, szeretett, kiért — mondhatni — rajongott a költő: Bem tábornoké, vagy meghittebben. Bem apóé. EGY ÜTMESTER GYŰJTÉSÉBŐL A szülőház előtt a tér oldalán a tábla azonban más kiskőrösi látványosságra Is Régi mérföldkő felhívja a figyelmet. Egy sajátos, mondhatni, egyedülálló múzeumra. A neve: Közúti Múzeum. Nincs messze a városközponttól. A Solt felé vezető út bal oldalán a kerítés mögül kilátszanak a régi közúti gépek. Főleg úthengerek. Ott a múzeum, amely ez év őszén már ötéves fennállását ünnepelheti. 1975 novemberében nyílt meg. Egy felvidéki származású útmesternek, az azóta elhunyt Lévárdy Imrének a magángyűjteménye képezte az alapját, amelyet az ágazat széles- körűvé gyarapítóit, s azóta is gazdagít, megmegújít. A múlt őszön is új kiállítást rendeztek be. NYUGALMAZOTT MUNKAGÉPEK Ahogy belépünk a kapun, elsőnek mindjárt egy-két régi jelre vetődik a tekintetünk. Úthengerek, kátrán.vföző, marógépek Régi mérföldkő áll a kerítés közelében, hirdetve, hogy Pozsony 14. Várasd pedig 35 és egyhatod mérföld. A szomszédságában egy útelágazás! tábla, mintha azt mutatná: honnét hová „robog” a mögötte levő nyugalmazott úthenger. .. Nemcsak az útépítés múltjának, hanem egyúttal a MÁVAG gépgyártási történetének az emlékműve. Körültekintve, különböző évekből való útmunkagépeTérképek és tárlók mutatják be úthálózatunk fejlődésének egy-egy fontos szakaszát. Láthatjuk Széchenyi István közlekedési terveit, az al-du- nai Széchenyi-utat. az első alföldi köves út 300 km-es pályájának vonalát, s építését 1895 és 1900 között, a két világháború közötti időből pedig a budapest—balatoni, illetve a tó körüli betonút építését. Láthatjuk a XIX. századi több földutaink — posket — hengereket, aszfaltfő- zőket, hóekéket és marókat stb. — láthatunk, s egy épülő útszakasz szerkezetét, rétegeit is bemutatja a szabadtéri kiállítás. AZ ELSŐ KÖVES ÚTTÓL De nemcsak az udvar kínál látnivalókat! A múzeum bel. ső kiállítóhelyiségeiben van a régebbi és a több magyarázatot nyújtó emlékanyag. taútjaink —, s az 1936. évi úthálózatunk rajzát. Megtekinthetjük a közlekedésrendészet 1863 és 1952 közötti fejlődését tükröző dokumentumokat. S mindemellett a munkák szerszámait, az utak és települések jelzőtábláit, egy makadámút metszetét, s munkaeszközeit, a munkások öltözeteit és holmijait is. Egészében látványos, érdekes, a múltat emberközelbe hozó, s az útépítés és -fenntartás fejlődését meggyőzően Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 46. „Persze. És mennyire számítasz?” „Talán nyolcszáz forintra.” Magamban számolgattam. Kettőezerhatszáz meg nyolcszáz az háromezernégyszáz. Az intézeti törlesztés kétszáz- negyven. Az OTP legalább ezer. Gáz, villany, fűtés, közös költség: hatszáz. Buszbérlet: száztíz. A bölcsőde háromszáz. A háromezernégyszázból kettőezerkettőszázötven: marad ezerszázötven. Ebből élni, kosztolni, ruházkod- ni. gyereket nevelni... Nem vár rá könnyű élet! Odafordultam hozzá: „Ne hagyd elfelejtenem, hogy beszélnem kell a személyzeti osztállyal!” „Miről?” — nézett rám. „A fizetésemelésedről. Negyedik éve vagy nálunk, a legmegbízhatóbb munkaerő vagy...” Tűnődött. „És mit fognak szólni hozzá?” „Már a szakszervezettel is megbeszéltem, önálló lakás, a gyereket egyedül neveled, az intézeti levonás, az OTP- részlet, a megnőtt rezsi...” „Herendi mit szólt?” — kérdezte. „Belátta.” Fejét csóválta, elmerengett. „Miklós, maga egy tündér! — mondta aztán sóhajtva. — Egy jóságos tündér! — Ké- sét-villáját letette, .rámnézett. — De azért nem tudom, okos-e, hogy így exponálja magát értem...” Megszorítottam a térdét; még a gerincem is belebi- zsergett. „Hát kiért exponáljam magam, ha nem teérted?!” NÓGRÁD — 1980. július 4., péntek „Ne üsse el folyton! — mondta idegesen. — Starker- ral beszélt a kamatmentes kölcsönről, Herendivel a fizetésemről, a személyzetin majd az emelésről... Nem lesz ez gyanús, mit gondol?” Ránéztem. „A főosztályvezetőd vagyok?” — kérdeztem. „Hát persze!” — mondta meglepve. „Jogom van rá, hogy törődjem a beosztottaim szociális problémáival?” Tétóván biccentett. „Sőt! — emeltem föl a hangom, — ez nem is csak jogom, hanem egyenesen főnöki kötelességem! Akinek nem tetszik, az.. „Ki nem mondja!” — kiáltotta nevetve. „Nem mondom ki! — Ittam egy kortyot, ránéztem, és halkan, de nagy nyomatékkai azt mondtam: — Megszoktam már melletted, hogy a mondanivalóimat magamba fojtom. . „Például?” — nézett rám kihívóan. „Nem vetted észre, hogy vannak dolgok, amikről soha nem beszélek?” „Például?” — Ez már szinte ellenségesen hangzott. „Tudod te jól! — intettem. — Mióta tart a kettőnk dolga?” Fölvonta a vállát. „Fél éve?” Lassan bólintottam; „És mondtam csak egyszer is ez alatt a fél év alatt, hogy légy az enyém?” „De hol? — nevetett fel.— Hisz a barátai mind nősek!” Nem feleltem a nevetésére. „Mondtam?” — kérdeztem konokan. Ingatta a fejét. „Igazán nem.” „És mit gondolsz, miért?” „Mert nagyon .rendes ember!” — mondta és megsimogatta a kezem. Rágyújtottam és a füstöt feléje fújtam. „Ilyesmiben nincs rendes ember! Különösen, ha a nő is bevallja az érzéseit!” „Hát akkor?” — nézett rám kíváncsian. „Mert nem akartam visz- élni helyzetemmel” — mondtam csöndesen. Darabig csend volt. „Ezt nem értem, ne haragudjék! — szólt aztán. — Mit ért azon, hogy visszaélni? Azt hiszi, bármire is rá- kényszeríthetett volna, ha én nem akarom?! — Csúfondá- rosan nevetett. — Nem élünk a feudalizmusban, őrgróf uram! Hiszen hány helyre mehet ilyenkor oltalomért a védtelen nődolgozó ...!” Dühösen legyintettem. „Hagyd, nem így gondolom! De értsd meg, még a látszatát is kerülni akartam annak, hogy...” — És feszé- lyezetten elhallgattam. „Mondja már ki!” — hajolt közelebb hozzám. Z... hogy ez netán valami feltétel lenne... Hogy a lakást csak akkor, ha ... — S éreztem, lassan fülig vörösö- döm. — őzóval, hogy hoci- neszel... Érted már? Mert ezt nem tudtam volna elviselni! Ha azt gondolod: csak azért segítek, hogy cserébe megkapjalak...” Rámnézett. „Ügy nem is kellettem volna?” A hangom szinte csattant. „Nem! — Megint ittam, mohón. — Ezért is gyönyörű nap ez a mai! A hónapokig tartó pokoli nyomás végre lepattant rólam: nem vagyok többé a jóságos protektor, akit le kell kötelezni, akinek jár valami ellenszolgáltatás ... A mai napon független lettél tőlem!” Csak nézett, nézett rám, meghatottan; a szeme valósággal bepárásodott. „Világos? — folytattam. — Független, önálló ^mber vagy! Ha az enyém leszel, magamért leszel, nem a lakásért! Érted? — S megint kortyoltam a pezsgőből. — Isteni érzés!” Mint a párákból felkelő nap, úgy ragyogott rám a könnyeiből kimosolygó szeme. „Tündéri ember maga, Miklós! Ilyen férfiak ma már egyszerűen nincsenek! Ez az önzetlenség.. Fejem ráztarh. (Folytatjuk) bemutató látványt nyújt ez a kiállítás, érdemes felkeresnünk! Lipcse — Bach városa A napokban fejeződött be Lipcsében a VI. nemzetközi Johann Sebastian Bach zenei vetélkedő, amelyen az idén is sok neves kül- és belföldi ének-, zongora-, hegedű-, cselló- és orgonaművész vett részt. A hangversenyekre négyévenként kerül sor a Federation des Concours In- ternationaux de IVIusique (nemzetközi hangversenyszövetség) védnöksége alatt. Bach, a nagy zeneköltő életének 27 évét töltötte Lipcsében. Életművének kutatására és ismertetésére a múlt év júniusában az NDK minisztertanácsának rendeletére megalapították Lipcsében a Johann Sebastian Bach nemzeti kutatóközpontot és emlékhelyet. A kutatóközpont más városokban. így Arnstadtban, Mühlhausenben, Käthenben, Weimarban is széles körű munkát végez Bach életművének kutatásában. üj Bach-kiadás is készül, amelyből eddig 52 kötet- jelent meg. Az életrajzzal és kortörténeti áttekintéssel egybekapcsolt Baeh-monográfia, a bibliográfiával és tárgymutatóval ellátott műtörténet újabb fontos állomása lesz a nagyszabású vállalkozásnak. A, lipcsei kutatóközpont feladata a tudományos munka mellett, hogy minél szélesebb rétegeit számára tegye hozzáférhetővé Bach alkotásait.
