Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-31 / 178. szám
„Mérie, al<i akarja!'' Oltott mész — átlagban Nagylóc, július 23-a, borús, csöpögős délelőtt. A főutca •gyík házának falán tábla igazítja el az építkezőket: hátul az udvarban található Halász Elemérné mészkereskedő. Ha- lászné az udvaron gombát aprít, férje a közéiben tesz-vesz, két napszámos sámlin ülve falatozik. Berozsdált, billenten álló, ám hiteles mázsáló, mellette valamivel több mint száz, oltott mésszel megrakott zsák. — Ez mind eladó? — Ez mind. — 75 kilósak? — Átlagban — felel újra Halászné férje, aki családtagként dolgozik az iparban. — Van „akibe” 70, van „akibe” 78 kiló van. Mondom, átlagban. Viheti, amelyiket akarja. — Mi vettük az előbb azt a két zsákot, amiről számlát Is adott. Szeretnénk, ha most lemérné! Bemutatkozunk. Elmondjuk, hogy a Kereskedelmi Felügyelőségről jöttünk, mégpedig azért, mert panasz érkezett: kevesebbet mér, mint amennyit számol a mészkereskedő. — Mérjük, na — egyezik bele az ember, s helyére igazítja a mázsát. Az asszony jön. lesmirglizi róla a rozsdát. A két napszámos kezében megáll a bicska. Némán figyelnek a gangról. Az első zsák 63 kiló. A második 65. Sehogyan se akarja kiadni a 75 kilós átlagot, noha ez után fizettünk. — Nincs más hátra, mester, le kell mérni jó néhányat! — Mérje, aki akarja. Nem vagyok én zsákosa senkinek! — pattog a férj, és nem mozdul. — Akkor segítsenek az emberei! — Azok ugyan nem, mert én őket zsákonként fizetem. A méregetésre nem alkudtunk! Magad uram, ha szolgád nincs. A kereskedelmi felügyelő és a gépkocsivezető nekiveselkedik, hogy hordaná a mázsára az oltott mésszel megrakott műanyag zsákokat. Az első 69 kiló. A következőnek kiszakad a csücske, előbuggyan rajta a mész. Meglátja ezt Halász Elemér és apránként visz- szahyelt mérge most egyszerre robban: — De már ezt nem engedem mégsem! Azokat a zsákokat én öt forintért veszem darabját, nem fogják itt nekem tönkretenni! Már-már úgy látszik, nem boldogulunk egymással. A mésakereskedő nem segít, nekünk nem engedi a mérést, ölre meg mégsem mehetünk. Ám a sorra érkező vevők kisegítenek a slamasztikából. Három zsákkal vesz az egyik, 225 kiló helyett 183-at kap. Három zsáknál már jó fél zsákkal .U’övidebb”. Neki most szerencséje van, mert ezúttal ennyiért is fizet. Üjabb hét zsákot sikerül leméretni a következő vevő jóvoltából, ez 453 kiló lett. Jó tíz kilóval kevesebb tehát az átlag, mint amennyit számlázni szoktak. — Mi megmondjuk mindenkinek, ha nem hiszik, mérjék le! — mondja gyorsan az asszony. — Arról ki tehet, hogy nem hoznak rakodót magukkal?! Én, gyönge asszony létemre nem bírok ennyit emelgetni, de még a férjem sem. pedig ő kubikos volt. amíg haza nem hívtam segíteni. ' Sehogyan sem akarják elfogadni, hogy a mérés a kereskedő dolga. Az is, hogy minden egyes zsákon feltüntesse, mennyit nyom, és mennyi az ára. De sem ilyennel, sem kalkulációval nem találkoztunk. így aztán nem is csoda, ha nekünk 140-et számolt zsákjáért, az egyik vevő úgy tudta, hogy 130 forint az ára, az utolsóként kiskocsival érkezők pedig esküdtek, hogy 110-ért szokták kapni. Maga Halász Elemér 150 forintos árat is említett, ámbár könnyen lehet, hogy akkor már össze volt zavarva a sokféle ár és súly miatt. De akad még egyéb szabálytalanság is. Halász Elemér állítása szerint az oltatlan ineszet egy pilisszántói maszektól kapja, ám erről sehol sincs bizonylat. — Holnap hozza az újabb szállítmányt, akkor adja ide a papírt, az előző kettőről is. fgy egyeztünk meg — bizonygatja az asszony. Enyhén szólva szabálytalan az is, hogy odakinn zsákot rakó két napszámos nincs bejelentve. Pedig ez a munka — nemcsak zsákolják a meszet, oltják is előtte — nem éppen veszélytelen. Baleset is adódhat könnyen. — Á, nem úgy vannak ők itt — legyint az ember az udvaron, mikor a két ember bére iránt érdeklődöm. — Most is adott egy ruhát nekik az asszony, nemrég varratta, csak nem szereti, most annak fejébe jöttek segíteni. Meg kapnak máskor is ezt-azt, valami misimásit a háztól, hát ledolgozzák. Nehéz eligazodni. Egy valami azonban napnál világosabb: ezzel az úgynevezett átlaggal bizony jócskán megkárosodnak a mészkereskedő ügyfelei. Az is, aki csak egypár zsákkal visz, az meg főleg, aki egy egész építkezésre valót vesz. És akárhogy is nézzük, erre gyenge magyarázat, hogy a mészkereskedő nem szeret mérni... Szendi Mária Egyre több szlovák kombájn tűnik föl megyénk útjain. Sok magyar mezőgazdasági üzem igénybe veszi északi szomszédaink segítségét az aratásban. A munka befejezése után — több éves szokás szerint — magyar kombájnosok mennek a szlovák gabonaföldekre. Képünkön az északról érkezett „vendégek” az utat keresik térképükön. (-falvi) Továbbra is kegyes less a MÁV ? A sikerre készülni kell Felsőpetényben Bányászok világkonferenciája Budapesten A magyar bányászokat érte a megtiszteltetés, hogy Budapesten megszervezzék augusztus 4—9. között a Bányász Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége VIII. világkonferenciáját, melyen várhatólag nógrádi bányászok is képviseltetik magukat. Vendégül látjuk földünk öt kontinensének bányászküldötteit, köztük olyanokat, akik nem tartoznak a Szakszervezeti Világ- szövetséghez, de összeköti őket a bányászat szolgálata, a népek szolidaritása, a béke védelme. A kongresszus legfontosabb feladata lesz, hogy mérlegelje és elemezze a legutóbbi kongresszus óta végzett munkát, következtetéseket vonjon le és ezeket általánosítva határozza meg a következő évek feladatait. Az általánosítás — a dolog természete miatt — nem egyszerű, mert az egyes országok fejlettségi foka, társadalmi rendszere különböző. Ám meg lehet találni mindazt a bányászszakmában és a nemzetközi életben is, ami közös, ami a földön élő minden bányászt érint. Az utóbbi években a Bányász Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége a tagországok számában és nemzetközi befolyásában gyarapodott. Közel tízmillió bányászt tömörít soraiban és átfogja a föld kontinenseit. A szövetség megalakulásán még csak 37 küldött vett részt. Viszont a Bukarestben megtartott VII. kongresszuson már 40 ország 140 bányásszal képviseltette magát. Á fejlődés továbbra is töretlen. A hétfőn Budapesten kezdődő kongresszusra 80 országból köze] 200 küldöttet várnak. A fejlődést nemcsak a számok tanúsítják, hanem az akcióképesség növekedése is. A szakmák közül elsőként hívták össze az. európai bányászok tanácskozását Londonban, megtartótták a másodi. kát Varsóban és tervezik a harmadikat, kibővítve a jelentősebb bányaioarral rendelkező. más vi’ágtájon levő országokkal, átlépve Európa határát. A FELSÖPETÉNYI ásványbánya első félévi eredményei azt az örök igazságot erősítik meg, hogy a sikerre mindig készülni kell. Méghozzá alaposan! Még akkor is, ha a siker egyik alapfeltétele, a folyamatos termeléshez szükséges munkaterület, ahogy itt szaknyelven mondják; a meg- kutatottság harminc évre garantálja a bányászkodást, biztos távlatot nyújtva az itt dolgozóknak és az ide kívánkozóknak. Az ás vány bányászkod ás egész embert, igazi férfit kívánó munka volt régebben és jelenleg is az. Pedig a gépesítés egyre jobban háttérbe szorítja a kétkezi, nehéz fizikai munkát. A három bányából — egy mélyművelésű, kettő kül- fejtéses — kitermelt anyagokat a tűzállókerámia- iparban, a csempegyárakban és a kohászatban használják fel. Mivel a felső- petényiek nem önálló vállalatként tevékenykednek, ezért tevékenységük megítélésének fő ismérve a tonnaterv teljesítése. — Az első fél évben több mint négyezer tonnával adtunk többet az előírtnál — kezdi a beszélgetést Szeg- ner ■ László üzemmérnök, biztonsági megbízott, az ásványbánya KISZ-titkára, aki ugyanúgy ismeri a termelés minden mozzanatát, problémáját, mint a hivatalosan távol levő bányavezetők. Kisvártatva hozzáfűzi: — A többletet fogadták megrendelőink. A Finomkerámiaipari Művekkel például előszállításra kötöttünk szerződést. Ami még ide kívánkozik, az a következő. A többlettermelés nagyobb részben első osztályú áruként került a megrendelőkhöz. Ez a vártnál kedvezőbben alakította a termelés gazdaságosságát — állítja az üzemmérnök. önként adódik az újabb kérdés: milyen tényezők segítették a jogos örömet kiváltó első félévi sikerek elérését? — Alapozását már tavaly elkezdtük, amikor megnyitottuk az új tárót. Ez a közút felett három méterre, a központtól pedig háromszáz méterre található. A korábbival szemben előnye, hogy közvetlenül a bányából a szállítószalagra rakjuk az anyagot, onnan pedig a felszínre kerül. Ezt megelőzően, a régi bányában többszöri átrakással jutott a rendeltetési helyére. Az előző táróban lentről felfelé szállítottuk a kibányászott anyagot, többszöri átrakással, addig most föntről lefelé bányászko- dunk. Eredményeként rövi- debb lett a szállítási útvonal, kevesebb átrakásra van szükség. A változás előnye jelentkezik még az 57 ezer kilowatt energiamegtakarításban is. Másik sikerforrásként a több területen végrehajtott munkaszervezést, valamint az ésszerű, más irányú intézkedések sokaságát említhetjük. — MEGNÖVELTÜK a szállítókapacitást. Korábban egy 500-as gumihevederes szállítószalagra dolgoztak a brigádok. Az idén már ,650-esre. Az ily módon megnövelt szállítószalagra egyidőben több munkahely kollektívája tud termelni. A munkahelyi rakodás gépesítését tovább folytatjuk, mert csak ily módon vagyunk képesek megoldani a nyugdíjba menők pótlását. Ugyanis, a fiatalok nem nagyon választják ezt a pályát,' nem nagyon kívánkoznak bányásznak. Pedig bérezésünk a környékbeli üzemekhez képest jó, a munkafeltételek kellő lehetőséget teremtenek az egyenletes keresethez. Jelenleg 2 méter vastag teleprendszerben folyik a munka — mondja az üzemmérnök. A szállítás gépesítése, az új táró megnyitása szinte kínálta az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodást. A régi tárókban a munkahelyig két kilométert kellett gyalogolniuk a bányászoknak munkaidő kezdetekor és utána. Az új táróhoz az úgynevezett népes személy- szállító kocsi viszi a dolgozókat. Ennek beállításával kettős célt értek el: nem érkeznek fáradtan a dolgozók munkahelyükre, ugyanakkor több időt töltenek el termelőmunkával. Hiába szorgoskodtak volna a bányájukat szerető dolgozók és vezetők, ha a felszínre hozott alapanyagokat nem tudták volna időben a kívánt helyre szállítani. — Létünk függ a folyamatos vagonellátástól. Szerencsénkre a MÁV az első fél évben megfelelő menv- nyiségben biztosította a kocsikat. Csupán egyszer fordult elő, hogy másfél hétig nem kaptunk vagont. De még ez sem okozott különösebb gondot, mert úgy termelünk, hogy állandóan készen legyünk a rakodásra. Ügy szervezzük meg a mélyművelésű és külfejté- sű bányák termelését, mintha állandóan megkapnánk a napi termeléshez szükséges vagonokat. Jelenleg hat-hét vagonra van szükségünk. Ha valamelyik nap kevesebb érkezik, és mondjuk, másnap tizenkettőt- tizenhármat állít ki a MÁV, akkor sem küldjük vissza, azt is megrakjuk. Akár szabad szombatról, akár vasárnapról van szó. Ennek elvégzése is szerepel szocialista brigádjaink vállalásában. Olyan bányászokról van szó, akik szívükön viselik a vállalat érdekeit 20, vagy még ennél több éve dolgoznak itt. Vállalásuk teljesítése természetesen nekik i$ előnyös — szól , ismét az üzemmérnök. Szóba került még a nyereség alakulása. Pontos adatot nem tudott mondani Szegner László, csupán annyit, hogy jelentősen túlszárnyalták az előirányzatot. Nyereségük jórészt abból adódik, hogy a kitermelt alapanyagok első osztályú részaránya az előírtnál jóval nagyobb, elsősorban a külfejtésű bányákban. A MÁSODIK FÉL ÉV eddig eltelt idejében, a napi termeléssel járó gondokon kívül más, különösebb termelést hátráltató esemény nem zavarta a kitűzött célok elérését. Amire továbbra is aggódva gondolnak, az a vagonellátás: vajon továbbra is olyan kegyes lesz hozzájuk a MÁV, mint az első fél évben? Szeretnék, ha így lenne! (venesz) (iiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiliiiiiHiiiiiuiiiiiiliiuiiiitiiiiiiiitiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiuiifiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii' Mintaközségek A háztájiban is korszerűen Mezőgazdasági termelésünkben a nagyüzemi termelés mellett számottevő a háztáji és kisegítő gazdaságokból származó termékmennyiség. Az egesz mezőgazdasági termelés több mint egyharma- dát, az élelmiszerek központi árualapjának 15 százalékát a kistermelők adják. Különösen az állattenyésztési és kezimunka-igényes ágazatokban jelentős a tevékenységük. Számos olyan terméket állítanak elő, amelyből a külföldi piacokon is értékesítünk. A kistermelés és a nagyüzem szoros kooperációjának kialakulása és a napjainkban végbemenő nemzedékváltás, a kistermelés korszerűsítését sürgeti. A munkakörülmények, munkafeltételek jelentős változtatása szükséges a háztáji és kisegítő gazdaságokban ahhoz, hogy a jövőben a fiatalabb nemzedék is szívesen foglalkozzon ház körüli árutermeléssel. Ez feltételezi a munkafolyamatok gépesítésének a jelenleginél magasabb szintjét, a korszerű termelési eljárások, növény- és állatfajták alkalmazását, amelyek könnyebbé, gyorsabbá és egyúttal hatékonyabbá teszik a kistermelői tevékenységet A mezőgazdasági kistermelői tevékenység korszerűsítése érdekében, a különböző háztáji gazdasági módszerek kipróbálására. bemutatására és elterjesztésére 1977-ben kistermelői mintaközségeket és mintaudvarokat jelöltek ki. Ezek a zöldség- és gyümölcs- termesztés (friss fogyasztásra, konzerv- és hűtőipari célra), a sertéstenyésztés és -hizlalás, a nyúltenyésztés, a tejtermelés és méhészet fejlesztésére — létesültek. Kialakításukhoz a megyei tanácsok és a helyi termelőszövetkezetek közreműködésével az érdekelt trösztök és vállalatok előre meghatározták a feltételeket. Például a Tejipari Vállalatok Trösztje előírta, hogyegy- egy mintaközségben legalább 20—30 gtimókórmentes tehén tartásával, tenyésztésével foglalkozzanak, és azok tejhozama tehenenként érje el a 2800—3000 litert évente. Fontos feltétel az is, hogy a helyi termelőszövetkezet átlagon felül segítse a kistermelőket az abrakellátásban. a zöldtakarmány-juttatásban, szervezze meg a legeltetést, az állatorvosi ellátást és a borjak felvásárlását. Ugyanakkor a község korszerű tejbegyűjtővel is rendelkezzék. A meglevő mintaközségek működését a megyei tanácsok az érintett vállalatokkal közösen folyamatosan figyelemmel kísérik. Megállapították, hogy a zöldség- és gyümölcs- termesztés területén 1977-ben létrehozott 89 mintaközség 38 százaléka jelenleg is megfelel a három évvel ezelőtt megszabott követelményeknek. A 81 sertéstenyésztő, -tartó mintaközség 76 százaléka most is eredményesen termel és mindenben megfelel az előírásoknak. A tejtermelésben 99 község szerepel a mintaközségek között, a kijelölés feltételeinek 81 jelenleg is megfelel. A korábban 31 nvúl- tenyésztő község közül 27 tarthatta meg a mintaközség címet. A legtöbb mintaközség — 24—24 — ma is eredményesen tevékenykedik Somogy és Sza- bolcs-Szatmár megvében. Bács-Kiskun megyében Já- noshalma-Mélvkút kistermelői pritaminpaprikát termelnek mintaszerűen. Évente, átlagosan 10—11 ezer tonnát, s ez a mennyiség az ország egész termelésének mintegy 40—44 százaléka. Kiskunfélegyháza csomós retek termelésére szakosodott. A városban és környékén mintegy 12 millió csomózott retket termeinek, az ország termésének 48 százalékát. Hajdúböszörményben öt szakcso- oortban 230 kistermelő 1979- ben 209.2 millió forint értékű élőállatot értékesített. Áz Állatforgalmi és Húsipari Tröszt megyei vállalatának és az ÁFÉSZ-eknek egy év alatt 37 746 darab hízottsertést és 490 vágómarhát éltékesítettek. A mintáiközségekben a kistermelők jelentős része folyamatosan szakosodik. Kertészetükben általában egy- egy növénycsoport termesztésére rendezkednek be. A zöldségtermelésen belül nagyarányú a fólia alatti hajtatás. az állattenyésztéssel foglalkozók pedig zömmel csak egykét állatfaj tenyésztésével, illetve tartásával foglalkoznak, községenként. Egves községekben a tenyésztés és a tartás is egyre inkább elkülönül. A mintaközségekben a kistermelők egyre nagyobb számban igénylik és használják a korszerű termelőeszközöket, alkalmazzák a korszerű termelési és tenyésztési eliá- rásokat., tevékenységük jól szolgálja a magasabb te- nyészértékű és a potenciálisán nagvobb termöképeíségű növény-, valamint állatfajok és -fajták elterjesztését. A mintaközségek kistermelőinek munkáját, a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályai, a társadalmi szervek és természetesen a helyi termelőszövetkezetek folyamatosan figyelemmel kísérik és segítik. Szakmai ismereteik bővítésére tanfolyamokat szerveznek, évente több alkalommal is rendeznek tapasztalatcserét, bemutatókat. a korszerű eljárások elterjesztésére. Az idei országos mezőgazdasági és élel- miszerioari kiállításon 96 kistermelő és 40 kertbarátkor is részt vesz a háztáji technológiai bemutatón a kiállítás szabad területén és a termékbemutatón az A pavilonban. Dr. Szekeres Ágnes NÖGRAO - 1980. július 31., csütörtök
