Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-31 / 178. szám
Legfontosabb a közös élmény Hazánk foíet-Eurépa (6.) Óvodások vakációja I Soha ennyi óvodás korú útitársra nem bukkanhatunk vonaton, buszon mint mostanában. Az amúgy elöregedőnek tartott falvakban meglepően sok a gyerek — és nem csak iskolás korúak". S a másik véglet: az amúgy fiatalok lakónegyedeként ismert lakótelepeken nagymamák, nagypapák vigyázzák a játszótéren foglalatoskodó kicsiket. Zárnak sorra az óvodák, hogy egy hónap múlva felfrissítve, kifestve megnyithassák újra a kapukat. A salgótarjáni Arany János úti óvoda csak e hónap végén indítja az óvodások vakációját. Ám amikor Mészáros Ottóné vezető óvónőt keresem, már alig van bent valaki az épületben rajta kívül: kirajzottak a csoportok a környék közeli erdőibe, lesz lepkefogás, virágszedés és játék. — Nálunk nem ugyanazt jelenti a vakáció, a nyár mint az iskolábán, az igaz — az óvodákban június elején a kötelező foglalkozások zárulnak le, attól kezdve nyári rendet alakítunk ki. Ebben főszereplő: a játék. Ilyenkor az óvónők számára több lehetőség van az egyéni foglalkozásra — kevesebb gyerek van bent. És aminek nagyon örülünk: érzelmileg is közelebb kerülnek egymáshoz nevelő és gyerek. Télen jobban szabályok közé szorított az élet. Most a sok kirándulás alkalmát teremt élménygyűjtésre, olyan dolgok megfigyelésére, ami már az őszi foglalkozásokat készíti elő. — Mindaz, amit elmondott, szinte pontról pontra az óvodába már nem járó vakációzó óvodásokra is érvényesnek tűnik... — Valóban, a szülők is többet tudnak törődni ilyenkor a gyerekkel, az érzelmi kötődés, családi összetartozás erősítője lehet a nyár. Vannak, akik „fáznak’ attól, hogy a gyermekükkel együtt menjenek utazni, üdülni — pedig ha van rá mód, érdemes vállalni. Amikor tanácsot kérnek nevelési kérdésekben, mindig az jut először eszembe: ha az enyém lenne a gyerek, mit csinálnék az adott esetben, illetve hasonló szituációban a saját gyerekeimnél hogyan döntöttem (és vajon jól-e?). A közös nyaralásról határozott a véleményem, sok-sok élménynyel, tapasztalattal megerősítve: tengernyi örömet és lehetőséget ad. Először a sűrűbb beszélgetési alkalmak — az értelmi képességet, beszédkészséget. az őszinteséget is formálják. Ilyenkor több a türelmünk válaszolni az ezernyi kérdésre, felfedezhetjük a gyerek addig meg nem figyelt értékeit, érdeklődési körét, ráirányíthatjuk figyelmét sok szépre. Mennyi ideig ad ez kimeríthetetlen közös beszédtémát! És még nagy utazások sem kellenek hozzá, csak több együtt töltött idő, apró élményekkel. — A leendő iskolásoktól az egyhónapos szünet kezdetén elbúcsúznak végleg? — Nem, semmiképpen nem jó az éles határvonal. Tévedés, hiba, ha valaki azt várja a gyerektől, hogy egyik napról a másikra iskolás lesz. A nevelés, az iskola-előkészítés folyamat — a nagycsoportosok már év közben többször voltak elsősök között, szó esett az Iskoláról. Nagy izgalommal, büszkeséggel készülnek! Többen már megkapták a iskolatáskát, -köpenyt — behozzák megmutatni. Mielőtt Iskolába mennek, még pár napot bent töltenek — felelevenítjük a három év alatt tanultakat; természetesen kötetlen formában. — ősszel milyen problémákkal találkoznak a vakációról visszatérő gyerekeknél? — A hosszú szünidő után sokan bizony elszoknak az alapvető szokások gyakorlásától, a napirendtől. Amíg az étkezés, alvás, foglalkozások ciklikus rendje újra helyreáll, az önkiszolgálás készsége „visszatér”, eltelik pár nap. De ez természetes „visszaesés” — akik nagyszülőknél voltak, vagy üdültek, mindig más ritmushoz kellett igazodniuk. És nem a problémák dominálnak — inkább a vége-hossza nincs élménybeszámolók. „Mit csináltál? Hol voltál? Miket láttál?” — ezzel kezdjük. Örömmel mondhatom: ezen az őszön már a mi óvodánk mellett is elkészül a játszóudvar — a parkosítás van még hátra. Régi kívánság volt ez, hiszen alapvető szükséglete a gyerekeknek a szabadtéri játék — nemcsak nyáron, mindig, amikor az időjárás megengedi. G. Kiss Magdolna Iskolaruha- és tanszervásár Igazolás — Idén is megrendezik országszerte július 14-től augusztus 2-ig, az engedményes iskolafüzet-vásárt és a különböző tanszerek vásárát. Ebben az időszakban átlagosan negyvenszázalékos árengedménnyel árusítják a füzetcsomagokat és az iskolaszer-egységcsomagokat. 4 NÓGRAD - 1980. július 31., csütörtök ' Fii/etcsoma- gos vásárlása Iskolakö- peny-próba az Űttörő Aruház konfekcióosztályán Válogatás az iskolatáskák között ’ *igazolva* Augusztusban, amikor a gyerekek faiskolai, egyetemi felvételi vizsgája lezajlik és az Örvendetes eredményességről értesítés J#n, elkezdődik a ssttlO „pótvizsgája” — jövedelem —, Illetve adóztál bevallásból. Mart ugye, es természetszerűen szükségeltetik azon okból: miképp határozzák meg a kívánt Összeget, ami az iskolai, kollégiumi, étkezési Járulékok természetszerű járuléka lesz a majdaniakban. Érthető az igazolás igénye a szttlO anyagi tehetősségét illetően, hiszen akinek vastagabb a pénztárcája a jövedelem különbözősége révén, vállaljon nagyobb részt a nevelésügy anyagi terheiből. Az Igazoláat tehát elviszi a ázO- 10 a munkáltatóhoz, aki adatokkal, pecséttel, aláírással bizonyítja az éves kereseti átlagot, s ezzel jámbor szülő úgy véli, eleget tett a hivatalos kívánalomnak. A kért adatokat visszajuttatja az illetékes főiskolának, egyetemnek. De nem addig a’.' A tanulmányi Intézménytől postafordultával visszatérül a szóban forgó kérdőív, azzal; mit, hol kell még stempliztetni, igazoltatni hatósági fokon. A hatósági fok: városi. községi tanács, ahol azt bizonyítják, van-e a szülőnek a vállalati bérjövedelmén túl egyéb adóköteles keresménye? Teszem azt: etikában a hivatali munkája mellett nem maszek kisiparos, tsz-tag-e, vagy más huncutságokra képes egyén. Hála Istennek, ma már a bürokrácia gyorsan őrli az effajta szecskát. Bemegy az ember az Illetékes tanácsra, történetesen az adóügyi illetékeshez, ahol a hercehurca ötven másodperc alatt véget ér. A szülő azt hinné, hogy előkerülnek a vaskos adókönyvek, névlajstromok, melyek isten és ember előtt hitet tesznek múlt és jelenbeli dolgairól, de nem. Csupán egy udvarias kérdés hangzik a „Hivatal” részéről: „Van-e a béren, jövedelmen kívül más adózó jövedelme a kedves félnek”? Es mert határozottan tagadó a válasz, a „Hivatal”, ember Iránti bizalmából az „Igazolásra”, — egy Petőfi-idézettel — pecsétet üt olyat rája, mint a Holdnak karimája. De: „Nincsen abban semmi virtus, verje meg a Jézus Krisztus!” álért Ilyen „Igazolásra” csakugyan semmi szükség. Csak a bürokratikus ügymenetnek. (b. t.) Független államok A világháború torán a népek mind jobban tsembefor- dultak vezetőikkel, (őt magéval a rendszerrel, ami any- nyi megpróbáltatást hozott rájuk. Az egymás ellen harcolókban kialakult a közös eltökéltség: csak a háború előttinél jobb és igazságosabb világ születése indokolhatja és feledtetheti a sok áldozatot. A kormányok azt ígérték, hogy a vesztes majd mindenért megfizet, és a győzelem gyümölcsei hozzák meg az erőfeszítések jutalmát. Wilson amerikai elnök ezzel szemben meghirdette a „győzelem nélküli béké”-t, a méltányos és igazságos rendezést, azt, hogy végre megvalósul e liberális és demokratikus polgári elveken alapuló világrend. Mindkét programra sokan hallgattak, de a tömegek növekvő mértékben kezdték azt gondolni, hogy igazán jobb világot csak új elvek, a szocializmus és ez internacionalizmus hozhat. A forradalmi Oroszország példája követésre ösztönzött. Európa keleti felének kis népei a jobb világhoz még egy előfeltétel megvalósulását tartották szükségesnek: a nemzeti alávetettség megszüntetését és az önálló nemzeti államok létrejöttét. A soknemzetiségű birodalmak háborús vereségük pillanatában minden külső beavatkozás nélkül darabokra hullottak, a kötelékükben élt nemzetek pedig szinte habozás nélkül a függetlenség útját választották. Kisebbségben maradtak azok, akik a gazdasági és politikai egymásrautaltságot, a sorsközösséget hangoztatták és a birodalmak helyén az egyenrangú népek tartós szövetségét, föderációját próbálták létrehozni. Ez ügyben magyar részről hangzottak el a legkomolyabb ajánlatok, többek között Dunai Egyesült Államok Jászi Oszkár-féle javaslata, majd a Tanácsköztársaság elképzelései. A hatalomból addig nem, vagy alig részesülő ellenzéki erőkből, köztük a szocialistákból megalakult nemzeti tanácsok és az általuk létrehozott kormányok új lapot kívántak nyitni nemzetük történetében, természetesnek vették, hogy semmi közük a megszűnt birodalmak tetteihez. Felelősire, bűnbakra mégis szükség volt, a győztesnek valakitől be kellett hajtani a sarcot, Így az 1818 őszén megszülető radikális-demokratikus Németországnak, Ausztriának és Magyarországnak (Bulgáriával és Törökországgal együtt) fizetnie kellett. Ugyanakkor a mindkét oldalon imperialista célokért vívott háborúban náluk sem jobb, sem rosszabb szerepet nem játszó többi kelet-európai nép —. akiknek egy része végig lojálisán a központi hatalmak oldalán harcolt — lényegében véve győztesnek minősült és a békerendezésnél ennek megfelelő bánásmódban részesült. A cári Oroszország, majd a központi hatalmak összeomlásakor az utódállamok polgári politikusai számára ellenállhatatlannak bizonyult a csábító lehetőség, hogy minél többet markoljanak, az etnikai érvek mellett történeti, gazdasági és stratégiai megfontolásokra hivatkozva minél nagyobb területen hozzák létre államukat. A románok, csehek, lengyelek, szerbek, észtek, lettek és litvánok polgáritőkés, vagy éppen királyi-földesúri vezetése jól megérezte, hogy a néprajzi térképeknél, de még a háború alatt az antanttal kötött szerződéseknél is többet ér az igényelt területek birtokba vétele, a fait accompli teremtése. Akik azt hitték; hogy a világtörténelem eme ősi törvénye Wilson amerikai elnök 14 pontjával érvényét veszítette és most az erő helyébe a jog és az igazságosság lép, azok súlyos hibát vétettek. Károlyi Mihály és a magyarországi őszirózsás forradalom elkövette ezt a hibát és az idegen fennhatóság alá került jó hárommillió magyart kevéssé vigasztalhatta, hogy morálisan a magyar forradalom járt el helyesen. A Párizs környéki békeszerződések csekély módosításokkal mindazt jóváhagyták, amit az antant korábban megígért és az utódállamok fegyverrel elfoglaltak. A nacionalizmi’s jegyében fogant rendezésből és az erőn alapuló hatalmi politikából fakadóan az új határok a győzteseket nemcsak a vesztesekkel, de egymással is szembeállították. A területi viták, az igazságtalannak érzett határok tartós feszültséget hoztak létre Lengyelország és Litvánia, Lengyelország és Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, Jugoszlávia és Olaszország között. Az érintettek véleményét csak néhány ponton (Felső-Szilézia, Klagenfurt környéke, Sopron és vidéke) tudakolták meg népszavazás formájában, ezeken kívül nem adtak a lakosságnak módot a meghirdetett önrendelkezési jog tényleges gyakorlására. Lenin és a Kommunista Internacionálé joggal minősítette e szerződéseket „imperialista rablóbér'’» nek. Kétségtelen, hogy Középke- let-Európa jó százmillió lakójának többsége a világháború és a békék eredményeképp a gazdasági és kulturális fejlődés elvben legkedvezőbb keretéhez, önálló nemzetállamhoz jutott. Egynegyed részük viszont, közel harmincmillió ember, nemzeti kisebbségként idegen uralom alá került. Számukra az önrendelkezés nemes elve cinikus frázissá alacsonyodon. Ez sokkal inkább a fiatal nacionalizmusok mohóságának volt a következménye, mintsem a bonyolult néprajzi viszonyoknak. Az új határok önkényessége, a háború kirobbantásáért hatalmi szóval megalapított egyoldalú felelősségből fakadó jóvá- tételi kötelezettség és a vesztesek gazdasági-politikai-ka- tonai gúzsbakötése azt eredményezi, hogy Középkelet» Európában a nemzeti önállóság születésnapja egyúttal az itt élő népek eddigi legsúlyosabb összeveszésének Is a dátuma lett. A rendezésnek ebből a tehertételéből eredt „a kelet-európai kisállamok nyomorúsága”, hogy a demokrácia nem tudott náluk komoly gyökeret ereszteni a két világháború között, » hogy a térség oly könnyen vált a külső hatalmi érdekek eszközévé, összecsapásuk színterévé, végül a náci Németország agressziójának áldozatává. A versailles-1 békerendszert külpolitikailag is eleve kudarcra ítélte, hogy a közvetlen kárvallottak mellett a térség két szomszédos nagyhatalma, Németország és Szovjet-Oroszország ellen irányult, márpedig kizárásukkal a térségben tartós béke és nyugalom nem volt elképzelhető. A német befolyás ellen elsősorban Franciaország által emelt védőgát, csakúgy, mint a „bolsevizmus” ellen az összes európai tőkésállam által kreált „egészségügyi övezet” túlságosan ingatag alapra épült. i Jeszenszky Géza — Vége — Vasárnap délután Szórakozási, Körutazásom során Nóg- rád kisközségeiben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy vasárnap délután a faluban milyen szórakozási, művelődési lehetőségek között vá- loghatnak a fiatalok. Délután 5 óra után érkeztem Mohorára. A művelődési ház környékén a fiatalok, akik lehettek vagy húszán, unatkoztak. „Megpróbáljuk a vasárnap délutánt valamivel agyonütni” — mondta az egyik suhanc. — Miért nem mentek be a kultúrházba ? — Be van zárva — tájékoztatott lehangolva Nagy János. — Egyébként vasárnap délután nincs valami nagy választási lehetőségünk. Van egy klubhelység, de az is zárva. Így jobb híján összejövünk a kultúrház udvarán, vagy máshol a faluban és beszélgetünk. — És udvaroltok a lányoknak... — Így is lehet mondani. Este ha valahol diszkó van a környéken odamegyünk. Egyébként nálunk Mohorán nagyon kevés a szórakozási lehetőség. Hetente háromszor van mozi és néha diszkó. Madách Imre falujában, Csesztvén csendes az élet. A múzeum délután 4 órakor bezár A szép parkban idegenek szemlélődnek. A főutcán a lányok .sétálnak, s a fiúk hangtávolságon belül követik őket. A gyermekek egy művelődési nyomában téren rúgják a labdát, sárkányt eregetnek. Az asszonyok a házak előtt beszélgetnek. A művelődési ház itt is csendes. A szomszédságában levő kocsma bezzeg hangos. Igaz, itt nem a cimbalmos munkálkodik, a csaposnak akad bőben tennivalója. Szügyben a moziban, mintegy százhúszan a „2001 Ür- odüsszeia” című színes, látványos, tudományos-fantasztikus film izgalmait élik át a nézők. — Egy ilyen kis faluban, mint a miénk, egyeztetni kell a programot. Délután labdarúgó-mérkőzés volt, most mozielőadás. Este 8 órakor pedig kinyit az ifjúsági klub — tájékoztat Sáros Miklósné, a mozi dolgozója. örhalomra vasárnapi csend telepedett. Az utcák néptele- nek. Itt is a mozi jelenti a vasárnapi kikapcsolódást, szórakozást. Kanyó Géza mozigépész arról beszél, hogy heti három alkalommal, hétfőn, pénteken és vasárnap tartanak előadást. Mindig másmás filmet vetítenek. Ha az előadásnak vége, bezárja a kultúrházat. A fiatalok általában szombaton este szoktak összejönni a klubhelyiségben. Csitárban, amikor az utcán az egyik asszonynál azután érdeklődőm, hogy merre találom meg a kultúrházat. alaposan végigmér. majd megkérdezi: — Minek megy oda? Aztán hozzáteszi: — Nincs ott semmi! lehetőségek Az informátoromnak igaza volt. A csitári hegyek alatt a szép külsejű kultúrház kihalt. A nyikorgó kapuról könnyen meg lehet állapítani, hogy nagyon ritkán nyi- togatják. A faluban megtudtam, hogy még mozielőadás sincs. A kanyargó csitári úton a volán mellett azon töprengtem: minek a szép kultúrház, ha nincs benne élet. S ha már van. miért nem lehet megtölteni élettel? Az utcai világítás már harcolt az esti sötétséggel, mikor Hugyagra érkeztem. A moziban pergett a film. A klub- helyiségben fiatalok. Lehettek vagy huszonötén, búcsúztatták a hét végét. Itt mindenki megtalálta a maga szórakozását. Beszélgettek, társasjátékoz- tak, zenét hallgattak, olvastak. Varsi István KISZ-titkár arról tájékoztatott, hogy délután sportprogramjuk volt, s este a kultúrházban jöttek össze szórakozni. Így együtt könnyebben ballag az idő. Hol és. hogyan szórakozhatnak vasárnap a kisebb településeken a fiatalok? Oknyomozó utamon erre a kérdésre kerestem a választ. A le” hetőségek szűkre szabottak.' Az öntevékenység helyi lehetőségeivel sem élnek mindenütt. Több helyen a művelődési házak kongnak az ürességtől. Fájó és szorongató a csend, ami rájuk telepszik. sz. r.
