Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
Eljátszott horrsmeret Ismerős téma — „ tájakon Egy országos vetélkedő morgójára // Tulajdonképpen büszkék lehetnének az eredményre. Negyedik helyezés egy országos vetélkedőn aligha nevezhető kudarcnak. A Nógrád megyei Tanács tervezővállalatának „versenyzői" mégis csalódottak. Pontosabban: kissé becsapva érzik magukat... „A KISZ kb a »Tájak — korok — múzeumok-“ szervező bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság 1979-ben hirdette meg a »Hazai tájakon" című vetélkedő'sorozatot. Az első fordulóban lényegében az ország különböző múzeumaiban. emlékhelyein és nevezetes épületében a »Tájak — korok — múzeumok" pecsétjeit gyűjtötték a főként fiatalokból álló csapatok. Ezután úgynevezett feladatlapokat kellett megoldaniuk, majd a legjobbak jutottak az egyes megyékről rendezett döntőbe. A 19 megye, valamint Buda és Pest győztesei kaptak meghívást a visegrádi Jurta-táborba, az egyhetes jutalomtáborozásra, ahol már nem annyira a vetélkedés, hanem a játék került előtérbe.” — mondotta volt a „Hazai tájakon” vetélkedő július 3-i rádiós döntőjének műsorvezetője. Játék és játék között azonban különbség van, és amit a rádiósok játéknak véltek, az sokkal inkább egy színvonalasnak indult vetélkedő tekintélyének . „eljátszása” volt. Mert — játék ide, játék oda — az a szellemi és anyagi befektetés. melyet a vetélkedő csapatok áldoztak a felkészülés során — méltóbb végjátékot érdemelt volna... De erről beszéljenek az érintettek! Telek Éva: — Múlt év nyarán akadt kezembe a „Hazai tájakon” vetélkedő nevezési lapja. Megtetszett a feladat, s szinte a NÓGRÁDTERV egész kollektíváját sikerült mozgósítani". A felkészülés során az ország több mint száz múzeumában megfordultunk, tucatnyi útikönyvet kijegyzeteltünk, és időközben összeállt az az ötfős csapat, amely az információkat feldolgozta, rendszerezte. A feladatlapok sikeres megoldása után, két választott megye történelmét, földrajzát, néprajzát, irodalmát stb. kellett tüzetesebben tanulmányoznunk. Mi, Nógrád és Pest megyét választottuk, és mindkét megyei döntőt megnyertük (!), de tekintettel arra, hogy csak egy megye képviseletében nevezhettünk az országos döntőre, természetesen hazai színekben indultunk. . Dembrovszki Zsuzsanna: — A megyei döntők meglepően színvonalasak voltak, így joggal számítottunk hasonló, vagy még jobb folytatásra. Ezt sejtette az is, hogy az országos döntőt — június 29. és július 6. között — egyhetesre tervezték. Igaz, csak másfél héttel a tábor előtt kaptuk kézhez a kiírást, amelyben arról is értesülhettünk, hogy továbbra is elsősorban a megyéből, illetve a Duna-kanyarból kell felkészülnünk. Már a tájékoztató levél is hangsúlyozta, hogy a döntőn való részt- vétel önmagában is jutalom, s hogy a vetélkedő mellett lesz játék, kirándulás és néhány meglepetés is... Fries Gyula: — Ami azt illeti meglepetésekben nem volt hiány! Az még hagyján, hogy — dacára a hűvös, esős időnek — nyolcágyas sátrakban voltunk elszállásolva, és még azt is derűsen viseltük, hogy reggelit, ebédet, vacsorát csak kiadós gyalogtúra árán kaphattunk, de sajnos már az első órák után gyanítani lehetett, hogy a tábor programja sincs tisztességgel előkészítve. Később azt is megtudtuk, hogy agytorna helyett, főként a fizikai erőnlét fogja eldönteni a versenyt... Dembfovszki Zsuzsanna Hazánk Kelef-Európa (5.) Az első világháború és az új Közép-Európa Fries Gyula Kávási Mihály "ti helyett kerültem be a döntőre készülő csapatba, és arra álmomban sem gondoltam, hogy kulcsember leszek. Korábban ugyanis atletizáltam, s így — némi taktikai „rásegítéssel” — a sportversenyeken sem vallottunk szégyent. Olyannyira nem, hogy az ösz- szesített pontszám alapján a rádiós vetélkedőig — mi álltunk a mezőny élén (!) jóllehet már azon voltunk, hogy otthagyjuk az egész tábort jurtástól-mindenestül. A csütörtöki rádiós döntőben a négy legeredményesebb megyei csapat vetélkedett, ám — ki tudja milyen okból — az összeszokott együttesek létszámát további öt, más-más csapat képviselőjével erősítették avagy gyengítették. A rádiós vetélkedő részleteit az olvasók is hallhatták a július 8-i adásban. Ami nem volt hallható, arról hadd ne beszéljünk! Negyedikek lettünk. .. Kávásiné Homoki Beatrix: — A „Fortuna jegyében” rendezett rádiós vetélkedővel végképp elvesztette a vetélkedő a komolyságát. Pedig, akárhogy is nézzük nemcsak a versenyzők, de a csapatok felkészülését támogató vállalatok, intézmények is komoly áldozatokat hoztak. Mi is jutalomszabadságot kaptunk a vállalattól a döntő idejére, és ezt szerettük volna eredményes szerepléssel megszolgálni. Természetesen nem a helyezéssel vagyunk elégedetlenek, hanem azzal, hogy a döntő — a vetélkedő eredeti céljától eltérően — kevés alkalmat adott arra, hogy felmutassunk valamit abból a tudásból, amit az egyéves felkészülés során elsajátítottunk. Búcsúzóul egy — még kitöltetlen — kérdőívet tesznek elém mosolyogva. Valami új, irodalmi vetélkedő nevezési feladatlapja. Két mérnök, egy tervező, egy szerkesztő és egy műszaki rajzoló. A NÖGRÁD- TERV lelkes kis művelődő közösségét csak biztatni tudom; hátha ezúttal épp honismeretükre lesz szükség! Pintér Károly A XX. század elején Európa politikájában és gazdaságában egyaránt Németország volt a hangadó, a kialakuló momo- polkapitaJ'zmus legsikeresebb államának tűnt, * de a versenyben lemaradó Anglia és Franciaország, a francia pénzen fölzárkózni és modernizálódni kezdő Oroszország, sőt a többi kisebb-ma- gyobb európai ország is úgy vélte, hogy a nyilvánvaló gazdasági, társadalmi és politikai feszültségek jó alkalmat teremtenek saját pozíciói megjavítására. A nemzeti célok mind grandiózusabbak lettek: továbbá gazdasági és területi terjeszkedés (a már befutot- taknál), a régi, vagy sosem volt nagyság helyreállítása az ambiciózus kisebbeknél. Az előző században fölszabadulást kereső és néptestvériséget hirdető nacionalizmus türelmetlen, elnyomó és gyűlölködő sovinizmussá nőtte ki magát, a birtokon belülieknél és a helyükre vágyódóknál egyaránt. A két hatalmi csoportba oszló Európában a kielégítetlen kö- zépkelet-európai mozgalmaknak egyszerre megnőtt az esélye arra, hogy nagyhatalmi támogatást találjanak, s így az egyes államok belső, nemzetiségi kérdését külpolitikai kérdéssé tegyék. A kelet-európai társadalmakban a XX. század elejére az egyes osztályok és rétegek egymáshoz való viszonya, hie- rarqhiája nem változott meg. de létszámban, vagyoni erőben és öntudatában nagyon megerősödött a polgárság. Ez a folyamat nem korlátozódott az „uralkodó” nemzetekre, sőt a politikailag hátrányosabb helyzetben élő népek esetében —, akiknél gyakran hiányzott a tradicionális uralkodóosztály — „polgáribb” tár- sadalomsj érkézét alakult ki, így politikai és társadalmi magatartásformáik sokszor prog- lesszívebb külsőben jelentkeztek. Előfordult, hogy az „alárendelt” nép iparosodottabb yojt, mint az uralkodó (pl. Lengyelország Oroszországhoz'került része, vagy a cseh—morva területek az osztrák alpesi tartományokhoz képest), vagy, hogy az „üldözött” kisebbség fejlettebb volt, jobban élt, mint független államiságot élvező testvéreik (pl. az erdélyi románok Romániához képest). Az iparosodással együtt járt a munkásosztály kialakulása, ez pedig komoly szociális emelőerőt adott a nemzeti mozgalmak számára, annak ellenére, hogy a szociáldemokrata mozgalom a társadalmi és politikai kérdések megoldását nem nemzeti, hanem intemacionális keretekben kereste. Feszítő ellentmondás alakult ki tehát a gyors ütemben növekvő gazdaság és a vele lépést tartani nem tudó merev politikai rendszer, a polgárosodó társadalom és a nemzeti önállóság hiánya között. Mindenfelé aktivizálódtak a nemzeti mozgalmak, és még a hegemón helyzetben levő osztrákok és magyarok is elégedetlenek voltak gazdasági és politikai po» zíciójukkal. A balkáni háborúban a törökök ellen elért siker nagyban növelte a délszlávok nemzeti öntudatát, ami az Osztrák —Magyar Monarchiában élők esetében elégedetlenséggel párosult. Támogatót is találtak Oroszországban, amely az 1905- ben Japántól elszenvedett vereség és a nyomában kibontakozó forradalom utáni balkáni befolyása erősítésében keresett kompenzációt és figyelemelterelő eszközt belső bajaira. A csehek és a románok körében egyre többen tekintettek várakozással az angol— francia—orosz hármas antantra. Meg is találták ott a barátokat. pártfogókat, akik — belső meggyőződésből, külpolitikai érdekből, személyi okokból. vagy megbízásból — szívesen propagálták a nyugateurópai közvéleményben Ausztria—Magyarország „elnyomott nemzetiségei” ügyét. Az 1914. nyarán kitört világháború okai sokfélék, szerteágazóak, de közöttük van a délszláv nemzeti kérdés, sőt általában a középkelet-európai nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldatlansága, az ezen a területen fölgyülemlő feszültségek. Princip boszniai szerb diák fegyverét kétségkívül ez sütötte el, s a hatalmi érdekek, a szövetségi -endsze- rek ebből a merényletből csináltak világháborút. A háború erősen megosztotta Kelet-, Közép-Európa népeit. Többségük a központi hatalmak államaiban élve az ő oldalukon vonult be katonának Oroszország, Szerbia, majd Románia ellen. Az egyes népeken belül voltaik, akik a központi hatalmak, voltak, akik az antant győzelmétől vártak több előnyt a maguk számára, s ennek megfelelően tettek lo- jalitási nyilatkozatokat, emigráltak, vagy dezertáltak, szerveztek földalatti mozgalmakat, vagy légiókat. A térség egyetlen népéről sem lehet elmondani, hogy ne lettek volna imperialistái, sovinisztái, de ne lettek volna demokratái, pacifistái, vagy szocialistái is., Mindegyiknek volt antantbarát és antantellenes „csapata”. Ez a helyzet nemcsak súlyos belső nézeteltéréseket eredményezett az egyes nemzeteken belül, de tragikus konfliktusokat is. Nemcsak szerbek és horvátok lőttek egymásra, de erdélyi és királyságbeli románok. sőt galíciai és oroszországi lengyelek is, nem is beszélve a sztrájkokról és a rendfenntartók összecsapásáról, vagy a katonalázadásokról. A kölcsönösen imperialista célokért folytatott háborúban a kelet-európai népek végső állásfoglalását az határozta meg, hogy ki tudott számukra többet kínálni, elsősorban a területi kérdésben. Az antant jóval könnyebb helyzetben volt, mert ellenfelei rovására a maximális nemzeti-területi program megvalósulását kínálhatta a cseheknek, románoknak. szerbeknek, Oroszország 1917-es kiesése után pedig a lengyeleknek is. Azt azonban nem titkolta, hogy a háborút nem a Habsburg- monarchia népeinek függetlenségéért vívja, s ha Németország leteszi a, fegyvert, vagy Ausztria—Magyarország különbékét kot. az antant nem fog tovább harcolni Közép- Európa átalakításáért. A háború elhúzódása, a holtpontról való kimozdulás szükségessége miatt Londonban és Párizsban (de a másik oldalon Berlinben is) egyre inkább előtérbe került az ellenfél belső aláaknázásának a programja, a létező társadalmi és nemzeti elégedetlenség kihasználása. a forradalmi mozgalmak támogatását is beleértve. 1918. tavaszára az antant- hatalmak lényegében eldöntötték, hogy a Habsburg-monarchia szükségességének évszázados dogmáját föladva támogatni fogiák Közép-Euróna független államokra osztásét, amelyek a háború után is megbízható németellenes szövetségesként jöhetnek maid számításba. Így történt, hogy noha valamennyi középkelet- európai nép nagyjából egvfor- mán viselkedett a háborúban (először örömmel fogadta és aktívan támogatta valamelyik felet, majd eevre lobban a mielőbbi békét kívánta), a végén egyesek győztesek, mások vesztesek lettek, egves népeket területekkel jutalmazták meg, m ~sokat nediff megbi‘mteH“k. (Folytatjuk) Jeszenszky Géza iiimiiiiiiiimmiuiiiiiiiimiiliiiiimiiiHmimimiiiiiiiiiliiiiiiliiiiiiiimiimiHMmiiiiimilillllimilltmimiiiiiiiiimiiiM ......iiiiiiiiii...............mii................iiiiiiiiiiitiiiiiiiiiimmiiiMiiimiiiiiiijiiiimHiiiiimiMiiiiiii — i * Kávásiné Homoki Beatrix Mindjárt az első nap rönkdobásban, sorversenyekben, váltófutásban, kosárlabdában és focimeccsen mértük össze „tudásunkat”. Csak heves tiltakozással sikerült a tábor vezetőjét meggyőzni arról, hogy — tekintettel az ötfős csapatok heterogén összetételére,— tekintsen el a pontozásos birkózástól ! Kedden mintegy négy kilométeres távon rendezett akadályversenyen kamatoztathattuk ismereteinket. Hét akadályt kellett eredményesen „át- kugliznunk”, „átmásznunk”, „átugranunk” stb. ahhoz, hog? a szellemi feladatokat is megoldhassuk. Végül a legtöbb pontot mégis növénygyűjtéssel lehetett szerezni aznap... Másnap egy esztergomi' városnézéshez kapcsolódott a szabadtéri, éjszakai vetélkedő. Itt — egyebek között — olyan „alapvető” adatokat kellett megsaccolni, mint például Esztergom város napi középhőmérséklete. .. Ezzel együtt talán ez volt az egyetlen színvonalas vetélkedő a döntőn. Kávási Mihály: — Én, — a megyei döntőkön kiválóan szerepelt — Stifter Szabolcs Madách irodalmi pályázat 4 NÓGRÁD - 1980. július 30., szerda Minden év januárjában Madách Imre-üanepséget tartanak Salgótarjánban, tisztelegvén Nógrád nagy költőjének emléke és életműve előtt. Ezen túl, alkalom ez az ünnepség arra is, hogy a jelen irodalmi termésének javából válogatott műveket díjazzanak, illetve elismerjék azt a folyamatos közéleti, közművelődési, kultúrpolitikai tevékenységet, amelyet a megye határain belül, vagy azon túl élő emberek végeznek. Miért emlegetjük ezt most, nyár közepén? Azért, mert a salgótarjáni Palócföld szerkesztősége és a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya ismét kiírta Madách irodalmi pályázatát. Az osztály és a szerkesztőség 1981. évi irodalmi pályázatát a szocialista szellemű alkotómunka ösztönzésére, Nógrád megye szellemi életének további gazdagítására hirdette meg. Ezúttal is pályázni lehet kisregénnyel, elbeszéléssel, versciklussal, irodalmi szociográfiával. Amint az a kiírásban áll — ezt a későbbiekben még külön is még egyszer közreadjuk —, az elmélyült alkotófolyamatot tükröző pályamunkákat ez év október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségének. Három pályadíjat adnak ki, az eredményhirdetésre 1981. január 20-án, a hagyományos Madách-ünnepségen kerül sor Salgótarjánban. Egyébként a beérkezett pályaművek első közlési jogát a Palócföld folyóiratnak tartják fenn. Eny- nyit a pályázati kiírásról. A továbbiakban még érdemes néhány szót váltani általában is a pályázatról, illetve irodalmi életünkről. Ezt a pályázati formát először tavaly vezették be. Sok tapasztalatról ezért nem lehet beszélni. Annyit említünk, hogy az első alkalommal első és második díjat nem adtak ki, viszont három harmadik díjat kapott három szociográfiai jellegű mű szerzője. Az összes pályamunka ismeretének híján nem tudjuk eldönteni, vajon a teljes képnek felelt-e meg ez a döntés. Reméljük, igen. Valamint abban is bizakodunk, hogy a mostani alkalommal gazdagabb lesz a pályázat, mind a pályázók számát, mind pedig a pályamunkák minőségét tekintve. Mire alapozzuk a bizakodást? Többi között talán arra, hogy az utóbbi időben jelei mutatkoznak a nógrádi irodalmi élet bizonyos pezsdülé- sének. Az idei könyvhéten jelent meg az Ébresztő idő című szépirodalmi antológia, amely a tervezett Palócföld könyvek sorozat első darabja. Abban hiszünk, hogy a további kötetek folyamatos megjelentetésének nem lesz ezután akadálya. Elsősorban a szépirodalmi művek közeli kiadására számítunk, a szociográfiai munkák kiadása .— nem ok nélkül — eddig is viszonylag eredményesebb volt, mind a Palócföldben való közreadást, mind az írószemmel című antológiában való rendszeres szereplést tekintve. Úgy látszik, maga a Palócföld is eredményesebben törekszik arra, hogy szerzőinek körét folyamatosan bővítse, s magához kössön alkotókat. Égetően szükségesnek látszik, hogy a folyóiratot mindenekelőtt a szőkébb pátriában az eddigieknél jobban olvassák és ismerjék. „Olvasókkal” való személyes találkozások bizonyítják ugyanis, hogy e téren sok a pótolnivaló, esetenként elképesztő tájékozatlansággal lehet ugyanis találkozni. Különösen szomorú az érdektelenség a fiatalok jelentős rétegei körében. A tájékozódást is segíthetik a Palócföld könyvek kötetei, de — többi között — az ifjúsági mozgalom szerveinek, a közművelődés munkásainak is többet lehetne tenni a folyóirat olvasottságának emeléséért, általában a tájékozódási igény felkeltéséért. Összefogva, jó időben történik a Madách irodalmi pályázat meghirdetése. Bízzunk eredményességében. ösztönző erejében, a korábbi ellentmondások keltette bizalmatlanság további oldódásában. Ezt a bizalmatlanságot a kedvező irányba forduló gyakorlat oldhatja fel, mind az írók, mind az olvasók hasznára. T. E. A SZÁGULDÓ ROLAND ÉS A MOLLI A műemlékvédelem alá helyezett „száguldó Roland” immár 80 éves, de változatlanul pöfög 25 kilométer hosszú táv- ján, 30 kilométeres óránkénti sebességével. A „száguldó” kisvasúti mozdony Putbus és Göhren között közlekedik, Rü- gen-szigetén. Ugyancsak turistaattrakciónak és közlekedéstörténeti emléknek tekinthető a „Molli”, amely működésének 93 éve alatt több mint 55 millió utast szállított. A Bad Doberan és Kühlungsborn között közlekedő keskenyvágányú vasútvonal hossza 15 kilométer. 900 milliméteres nyomtáva egyedülálló az NDK-ban. A BERLINIEK ŰJ HOBBIJA A berliniek legújabb és legelterjedtebb hobbija a háziállatok gondozása, szeretete. Becslések szerint 70 ezei“ berlini polgár tart madarat, aranyhörcsögöt, tengerimalacot, teknősbékát. Hatvanezren választották a cicát, 50 ezren pedig a kutyát háziállatnak. Érdemes megemlíteni, hogy ezeknek az állatoknak a körében mintegy 20 ezer olyan egzotikus állatot tartanak számon, amelyek nem tartoznak a hazai faunához. Ilyenek például a majmok és a csúszómászók több faja.
