Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
Nőpolitikáról a rétsági járásban Változó szemlélet — Gondatlanok, hitetlenek Nem is figyelte a táblát eredményes gyakorlat A XII. pártkongresszus előkészületei során más politikait- társadalompolitikai kérdésekkel együtt értékelte a rétsági járási pártbizottság az MSZMP Központi Bizottsága 1970-es nőpolitikái határozata végrehajtásának tapasztalatait. A vizsgálódás azt mutatja, hogy a járási pártbizottság-testületi tevékenységében, ® pártalapszervezetek. a tömegszervezetek munkájában evek óta fontos feladatot jelent a nőpolitikái határozat végrehajtásának segítése, folyamatos ellenőrzésé. Az intézkedések hatására s nőpolitikái tevékenység, a gazdasági egységekben, az intézményekben egyaránt tervszerűbbé, tudatosabbá vált. Észrevehető változás következett be a szemléletformálásban, a nők általános szakmai és politikai képzettségének növelésében. Közéleti tevékenységük aktívabbá vált, javultak a dolgozó nők élet- és munkakörülményei. A tervszerűbb képzés és továbbképzés eredményeként a rétsági járás ipari és mezőgazdasági üzemeiben egyre kevesebb azoknak a nődolgozóknak a száma, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. A legsikeresebben az ipari üzemekben szervezték meg a felnőttképzést. Az általános iskola elvégzése mellett nyolc és fél százalékról mintegy tizenöt százalékra emelkedett azok száma, akik középiskolai végzettséget szereztek. Igaz, a legtöbb üzemben van még tennivaló azért, hogy a nők tovább képezzék magukat, egyetemi, főiskolai végzettséget szerezzenek. Több üzemben, így a Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ- nél, Romhányban az építési kerámiagyárban, Nagyorosziban a Favorit Cipőipari Szövetkezetben és a Pannónia HTSZ-nél elismerésre méltó törekvések tapasztalhatók a szakmai hozzáértés gyarapításában. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a dolgozó nők között a szakmával rendelkező nők aránya öt százalékról mindössze nyolc százalékra emelkedett. Tovább kell szorgalmazni tehát az üzemekben a kihelyezett szak- tanfolyamok szervezését, eredményes befejezését. A lányok, asszonyok egyre nagyobb szerepet töltenek be az ipari és mezőgazdasági üzeMás is lehet az étlapon Kis fórum a vendéglőben Már-már unalomig csépeljük a témát, miszerint jobban kellene gazdálkodnunk a meglevőkkel. S ez mindenre vonatkozik, a termeléstől a szórakozásig. Ezúttal konkrétan utóbbiról lesz szó Egy olyan vendéglátóegységről, amely ételen és italon kívül mással is .„szolgál”. Á pásztói Cserhát vendéglő régóta próbálkozik küiöníéle újításokkal. Nem éppen sikertelenül. Szombat este hét óra körül már megindul a nyüzsgés a presszó körül, egyre gyarapodik a tömeg a bejárat előtt, miközben az étterem forgahna is megugrik. Pedig még közel egy óra van a diszkó kezdetéig. Bent is hasonló a mozgás. Szerelik a hangfalakat, ilyen- olyan lámpáim!, vuíogókat. Göröcs László üzletvezető- helyettes még ,,káoszt” néhány utasítást, azután leülünk beszélgetni. — Az első időkben együttesek játszottak nálunk, aztán jött az „új hullám”. Huber Tibor, az egység vezetője elv ben a szobában ölölte ki a diszkót. Mi, fiatalabbak fogékonyabbak vagyunk az új iránt, de meg keiiett küldenünk a régi vezetők aggályaival. Amióta a Nógréd megyei Vendéglátó Vállalat átvette az irányítást az ÁFÉSZ-tól, sikeresebbek a vállalkozásaink. De végül is miről van szó? Legutóbb például író-olvasó találkozót rendeztünk. Ez egy próbálkozás volt, ha úgy tetszik, főpróbája egy sorozatnak. A jövő héttől csütörtökönként rendezünk diszkót, fent az étteremben. Szeretnénk más jellegű műsorokat is becsempészni a programba. Kis fórumokat rendeznénk közismert politikusokkal, sportolókkal, filmvetítést, diaporáma-műsorokat tervezünk. Közel vagyunk a megvalósításhoz. D. Baranyi Istvánnal, a disc jo- ckeyval már megbeszéltünk mindent, ő irányítaná és bonyolítaná le az egészet. A pásztói KISZ-szervezettel, a szervezőkkel, ugyancsak sikerűit megállapodnunk. — Ahhoz, hogy ilyen terveket megvalósíthassanak, alapot kellett teremteni . . . — Elég régóta szervezünk már programokat, s az időközben szerzett tapasztalatokat mindig felhasználjuk a további munkánkban. A tíz forintos belépő mellett húsz forint a kötelező fogyasztás. Kezdetben szeszes italt szolgáltunk fel ebben az értékben, de mivel vendégeink fiatalok, jobbnak láttuk, ha ételt szervírozunk a szünetben. Az nekünk tulajdonképpen mindegy, hogy az étel-, vagy italforgalomból származik-e a bevétel. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy a vendégeink részegek, avagy sem. Étkezés közben pedig nem árt meg olyan hamar a szeszes ital sem. A Cserhát másodosztályú hely, szeretnénk a színvonalat emelni, vagy legalábbis megtartani. Közben betoppan D. Baranyi István, a diszkós, Az ország sok pontján megfordul, van összehasonlítási alapja. — Az új iránti fogékonyság hiányával magyarázható, hogy a felettesek olykor nem szívesen adnak támogatást. Gondolok anyagi és erkölcsi támogatásra egyaránt. A közönséggel itt soha nem,volt baj. Kezdetben ugyan passzív volt a társaság, de ez már a múlté. Kialakult a törzsgárda, s velük már sok mindent meg lehet csinálni. Biztos vagyok benne, hogy a csütörtöktől induló sorozat is sikeres lesz. Közben megnyílik a presszó ajtaja, kialakulnak az asztal- társaságok. Rövid időn belül megtelik a táncparkett, felélénkül a társaság Zene, ütemes taps, humoros, kellemes szöveg D. Baranyitól. Hajnalig tartó tánc . . . — Veszprémi — Elektronika az irodában Az irodákban végbemenő ’..elektronikai forradalom” lassabban halad majd előre, mint ahogyan azt eredetileg gondolták. Ez az előrejelzés volt az eredménye az angol iparügyi minisztérium megbízásából készült tanulmánynak, amely 10 tipikus irodai szervezetben végzett vizsgálaton alapult. A tanulmány szerint az elektronika iránt a szövegfeldolgozás területén van a legnagyobb kereslet. De ebben a tekintetben la figyelmeztetik a kutatók az irodákat: a titkárnők munkájának csak 20—50 százaléka gépírás, és ennek is csak kb. az egyharmada végezhető el komputerrel. Nem nagy a kereslete azoknak az irodai komputereknek, amelyek megértik az emberi hangot: a szövegek nagy részét nem diktálják, hanem kézzel írt fogalmazvány formájában adják át a titkárságoknak. mekben, a kereskedelemben és a szolgáltatásban. Többségük fegyelrriezetten, jói dolgozik, aktív tagja a szocialista brigádoknak. Rendszeresen részt vesznek munkahelyükön és a lakóterületen is a társadalmi munkában, a közös értékek gyorsításában. A nődolgozók politikai ismeretének szélesedése azt eredményezte, hogy fokozódott közéleti aktivitásuk, nőtt részvételük a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek választott testületéiben. A korábbinál több nő dolgozik a szövetkezet vezetőségeiben és bizottságaiban. A lányok, asz- szonyok bátran ;épviselik választóikat, kiállnak a közösség, a társadalmi érdekek védelmében. Mindez megnövelte tekintélyüket. Bizonysága ennek, hogy a közelmúltban lezajlott választásokon a tanácstagok 36 százaléka leány, asszony lett. Változatlanul gondot jelent azonban, hogy irányító, vezető funkcióba viszonylag kevés nő kerül. A nőpolitikái határozat eredményes végrehajtása arra ösztönzi a járási pártbizottságot, a járásban tevékenykedő pártalapszervezete- ket, hogy méginkább tevékenységük részeként kezeljék a nőpolitikái munkát. A napi politikai mozgalmi munkában erre külön gondot fordítanak. Arra törekszenek, hogy a dolgozó lányok, asszonyok gazdasági és szociális helyzete a nehezebb feltételek ellenére sem rosszabbodjon, A pártbizottság, a pártalapszér- vezetek napi politikai mozgalmi munkájuk során arra törekszenek, hogy a választott tisztségviselőkkel még alaposabban megismertessék az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Különös gonddal ügyelnek arra, hogy a nőpolitikái határozat végrehajtását ugyanakkor ne kizárólagosan az alapszervezeti nőfelelősöktől, a nőbizottságoktól várják. Irányító, szervező, koordináló tevékenységükkel azon munkálkodnak, hogy a párt, a gazdasági egységek vezetői, a tömegszervezetek Irányítói jól ismerjék a nőpolitikái munka lényegét, s még következetesebben munkálkodjanak a Központi Bizottság határozatainak végrehajiásán. Meggyőződésünk, hogy mindezzel gazdasági, politikai célkitűzéseink megvalósítását Is segítik. Porkoláb Jánosné, a rétsági járási pártbizottság munkatársa Ellenőrzés útjainkon Az elmúlt hét végén — péntek délután és este, illetve szombaton délelőtt — a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság társadalmi és gazdasági szervek bevonásával bonyolította le szokásos nyári fokozott közlekedésbiztonsági ellenőrző akcióját. Az alkalomra Heves és Pest megyéből „kölcsön kaptak” egy- egy traffipax gépkocsit, az önkéntes rendőrökkel, Volánellenőrökkel és a többi bevonttal az akció hatékonyságát növelték. Lapunk munkatársának lehetősége nyílt arra, hogy a járőröket ellenőrző gépkocsival több ellenőrzési pontot is felkeressen, és így áttekintést kapjon a megye közlekedéséről. A tapasztalt érdekesebb eseteket adjuk közre. HITETLEN GYORSHAJTÖ Szendehelyen az autóbusz- megálló bódéjának árnyékában húzódik meg a Pest megyei kölcsöngépkocsi, hűtőrácsa előtt a fehér burkolatú lokátorantennával. Az előtte elhaladó járművek nem nagyon veszik figyelembe, más színű, mint a „hazai” traffipax. A PY 87—03 rendszámú Trabant vezetője sem zavartatja magát, annál inkább meglepődik, mikor néhány száz méterrel lejjebb, Tóth Géza rendőr törzsőrmester leállítja. Okmányait vonakodás nélkül adja át, 1 de amikor közük vele, hogy tíz kilométerrel gyorsabban hajtott, mint ahogy „illett volna”, szinte megnémul. A kérdésre: elismeri-e vétségét, csak harmadszorra válaszol, a bírság után azonban beszédesebbé válik: — Hol van az a radar? Nem is jöhettem hetvennel, hegynek fel nem bírja azt a Trabant... Valami tévedés lehetséges... — azután kiszáll, és fejét rázogatva elindul visszafelé. Jó messze van a mérőkocsi, a dombhajlattól nem is látszik, jó tíz percet veszít a hitetlen gyorshajtó. Pedig korábban ugyancsak sietett... A műszer természetesen nem hazudik, de emberünk még visszatértében is a fejét rázza... Lehet, hogy félreismerte a kocsiját? Hont előtt Tolnai József őrmester csoportjával találkozunk. Meleg percekről számol be: — A BBC 50—95 rendszámú lengyel gépkocsi lakókocsit vontatva, egy gyalogost előzött. Elfelejtette, hogy célszerű volna lassítani. A vontatmány a hirtelen mozdulattól billegni kezdett, majdnem felborította a kocsit. Szerencsére kisebb ijedtségen kívül más baj nem történt... KÉT KERÉKEN Az ellenőrzés során fogyóeszköz az alkoholszonda. Ha felmerül az ittasság gyanúja, előkerül a sokat tudó üvegcsövecske. Legtöbbször bo- rostyánsárga marad az indikátor, de van, akinél elszíne- ződik, mint az ON 36—36 rendszámú motorkerékpár vehetőjének lehellete után, akinek nem volt szerencséje a péntekkel. —» Karancsberényben találkoztunk a fiatalemberrel. Zöldre „fújta” a szondát. Két stampedli pálinkát, meg egy üveg sört ismert be — számol be Sándor István főtörzsőrmester. — Előállítottuk vérvételre... L. András, hasonlóan Járt Salgótarjánban, az Ybl Miklós úton. A helybeli fiatalember szondája kékeszöld lett. Természetesen ő sem folytathatta útját segédmotoros kerékpárjával. Ugyancsak orvosi szobában „végezte”. A vérvételek eredménye alapján az ital befolyása alatt közlekedőkkel szemben eljárnak. Az a segédmotorral közlekedő fiatalember, akivel Mátrakeresztes és Hasznos között találkozott a járőr, nem volt italos, de sem vezetői engedélyt, sem személyi igazolványt nem tudott felmutatni. Barátja, aki kerékpáron követte, igazolta, hogy Wladislaw Katarzinski: Sakkozom az igazgatómmal Ó, a sakk! A sakk — ez a mi elemünk! Tüzetesen áttanulmányoztuk Karpov csodálatos játékát, Tál szédítő kombinációit, sok nagymester stratégiáját és taktikáját. Irodánk majdnem minden héten a hatvannégy kockán vívott szenvedélyes csaták színterévé válik, s ezekben a csatákban mindegyik munkatárs legalábbis sakk-Napóleonnak érzi magát. Maga az igazgatónk pedig úgyszólván e királyi játék védőszentje. Mellesleg szólva, úgy játszik, mint a fatuskó, ez azonban nem akadályozza abban, hogy rendkívüli taktikusnak ne tartsa magát. Bizonyos oka van erre, mivel beosztottaival ritka mód sikeresen sakkozik: vagy nyer, vagy pedig — ez különben igencsak ritkán fordul elő — döntetlent ér el. Én azonban azon a napon, amikor az igazgató dolgozó- szobájának ajtaja előtt álltam, nem gondoltam a döntetlenre. Feladatom sokkal bonyolultabb volt: megüresedett nálunk az osztályvezetői állás, s én szilárdan elhatároztam, hogy ez az osztály és én — mi egymásnak születtünk! Éppen ezért álltam a dolgozószoba előtt, sakktáblával a kabátom szárnya alatt. — Tessék, tessék, jöjjön be — mondta az igazgató hivatalos hangon, amikor azonban elővettem a sakktáblát, nyomban enyhült. — Foglaljon helyet, kedves barátom. Játszunk egy partit? Szívem megdobbant az örömtől: éppen erre számítottam. Veszítek — és akkor enyém az áhított állás! Egyszerű az egész, mint minden zseniális dolog. Felraktuk a sakkbábukat. Én a fekete bábukat választottam: meg kell könnyítenem az igazgató számára a győzelmet. Hiszen minél gyorsabban győz le engem, annál gyorsabban következik az előléptetésem. A negyedik lépésnél ez a tuskó ütéshelyzetbe hozta az egyik gyalogját. Igaz ugyan, azonnal észrevette a baklövését, fészkelődni kezdett a karosszékében, én azonban a torreádor áriáját fütyürészve, úgy tettem, mintha semmit sem látnék — és magam húztam oda az egyik gyalogomat, hogy leüsse, ö le is ütötte, erre felvillanyozódott, és szintén fütyülni kezdett — Hermann áriáját fütyürészte a „Pikk dámá”-ból, de átkozottul hamisan. Örömében elnézte a huszárját. Én elpirultam, összeszorítottam a fogamat, de a huszárt nem ütöttem le, és nagy akaraterővel feláldoztam a vezéremet. Az igazgató még néhány lépést tett, de ez az agyalágyult még vezérelőnynyel sem találta meg az egyenes utat a nyeréshez. Én azonban nem ok nélkül állok végjátékszakértő hírében — valósággal kényszerítettem arra, hogy mattot adjon nekem. összeszedtem a bábukat és szerényen köszönetét mond tam az igazgatónak a játszmáért. Ő szintén megköszönte, és azt mondta, hogy ez a parti kedvező tápot adott gondolatai számára. Végül pedig arra kért, hogy hívjam be Kas- perskit. Vetélytársamat hívni sem kellett: a dolgozószoba ajtaja előtt bukkantam rá, ő is sakktáblát rejtegetett a kabátja szárnya alatt. Nyugtalan lettem, és mint másnap kiderült, nem is alaptalanul : Kasperskit nevezték ki osztályvezetőnek. Rólam az igazgató így vélekedett: — Tudják, a napokban megint alkalmam volt meggyőződni arról,, hogy belőle hiányzik a jó vezetői tulajdonság — az, hogy mindvégig harcol! Bezzeg Kasperski gyengébben játszik ugyan, de mindvégig ellenállt, míg csak az egyetlen királya nem maradt a sakktáblán! Fordította: Gellert György H. Lászlónak hívják, mohácsi illetőségű. A lakóhely szerinti rendőrhatóságnál érdeklődnek majd, hogy van-e egyáltalán vezetői engedélye, vagy jogtalanul vállalkozott vezetésre... „GÖRBE” UTAKON , — „Találtunk” egy csuklósbuszt — mondja tréfásra fordítva a szót Toldi József Volán-ellenőr. — Karancslapuj- tőn a GF 18—02 rendszámú csuklósbuszt vezető nélkül, nyitva leltük péntek este. A Litke belterületén, az ipoly- tarnóci elágazásnál megállított busz vezetője, Oláh Bertalan, nem volt hajlandó bemutatni menetlevelét, hanem elővette tollát, és az orrunk előtt pótolta az okmány hiányzó bejegyzéseit... Történt még cifrább is ezen a környéken szombaton. Ifj. Varga Gyula barkácsolt munkagépén közel két tonna cementet szállított Litkén. — Először azt állította — ismerteti a tényeket Sándor főtörzsőrmester —, hogy magának szállít, de azután kiderült, hogy az úticél egy helybeli kisiparos, a cement pedig, melyről semmiféle bizonylatot vagy számlát nem tudott felmutatni, a helybéli TÜZÉP-telepről származik. Ráadásul a szállításhoz szükséges iparengedélyt a jármű vezetője nem tudta felmutatni. A biztonság szabályait elég sokan megszegik. Simára kopott gumikkal, működőkép- teien, vagy hiányzó jelzőlámpákkal közlekednek. A közületi gépjárművek vezetői ilyenkor előszeretettel hivatkoznak arra, utasították őket, illetve többszöri kérésükre sem kaptak új gumiköpenyt a — volt rá eset — vászonig kopott kerék helyett.., Állításaikat természetesen a későbbiek során ellenőrzik. Mindent összevetve, úgy tűnik, némiképp csökkent a kiemelten veszélyes szabály- sértések száma. Nagy András törzsőrmester, aki a „hazai” traffipa^-szal vett részt az akcióban, két jelentősebb sebességtúllépést észlelt: — Pénteken Galgaguta belterületén fotózott a radar valakit, aki a 40 kilométer/órás sebesség helyett, melyet táb- la jelzett, 65-tel jött. A vezető, Kunich Zoltán Galga- gutáról, azzal védekezett, hogy helybeli lévén, rutinnal jött... Szerette volna helyszíni bírsággal „letudni” vétségét, a 25 kilométer plusz azonban „kicsit sok”... Másnap Mátraverebélyben, Lakatos László, ózdi lakosnál fordult elő 20 kilométeres túllépés. „Nem is figyeltem a táblát”, mondta... A többség azonban a hét végi forgalom ellenére is- szabályosan vezetett. A sikeres akció fő célja ezúttal is a megelőzés volt. Az intézkedések elsősorban a balesetek lehetőségének csökkentését célozták. Ha a helyzet a korábbiakhóz képest javult, az nem kis részben az ismétlődő,' minden részletre kiterjedő ellenőrzéseknek is köszönhető. Gáspár Imre NÚGRAD - 1980. július 30., szerda
