Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

Nőpolitikáról a rétsági járásban Változó szemlélet — Gondatlanok, hitetlenek Nem is figyelte a táblát eredményes gyakorlat A XII. pártkongresszus elő­készületei során más politi­kait- társadalompolitikai kér­désekkel együtt értékelte a rétsági járási pártbizottság az MSZMP Központi Bizottsága 1970-es nőpolitikái határozata végrehajtásának tapasztalata­it. A vizsgálódás azt mutat­ja, hogy a járási pártbizott­ság-testületi tevékenységében, ® pártalapszervezetek. a tö­megszervezetek munkájában evek óta fontos feladatot je­lent a nőpolitikái határozat végrehajtásának segítése, fo­lyamatos ellenőrzésé. Az intézkedések hatására s nőpolitikái tevékenység, a gazdasági egységekben, az in­tézményekben egyaránt terv­szerűbbé, tudatosabbá vált. Észrevehető változás követ­kezett be a szemléletformá­lásban, a nők általános szak­mai és politikai képzettsé­gének növelésében. Közéleti tevékenységük aktívabbá vált, javultak a dolgozó nők élet- és munkakörülményei. A terv­szerűbb képzés és továbbkép­zés eredményeként a rétsági járás ipari és mezőgazdasági üzemeiben egyre kevesebb azoknak a nődolgozóknak a száma, akik nem rendelkez­nek általános iskolai végzett­séggel. A legsikeresebben az ipari üzemekben szervezték meg a felnőttképzést. Az ál­talános iskola elvégzése mel­lett nyolc és fél százalékról mintegy tizenöt százalékra emelkedett azok száma, akik középiskolai végzettséget sze­reztek. Igaz, a legtöbb üzem­ben van még tennivaló azért, hogy a nők tovább képezzék magukat, egyetemi, főiskolai végzettséget szerezzenek. Több üzemben, így a Bör­zsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ- nél, Romhányban az építési kerámiagyárban, Nagyoroszi­ban a Favorit Cipőipari Szö­vetkezetben és a Pannónia HTSZ-nél elismerésre méltó törekvések tapasztalhatók a szakmai hozzáértés gyarapí­tásában. Az igazsághoz tarto­zik azonban az is, hogy a dol­gozó nők között a szakmával rendelkező nők aránya öt szá­zalékról mindössze nyolc szá­zalékra emelkedett. Tovább kell szorgalmazni tehát az üzemekben a kihelyezett szak- tanfolyamok szervezését, ered­ményes befejezését. A lányok, asszonyok egyre nagyobb szerepet töltenek be az ipari és mezőgazdasági üze­Más is lehet az étlapon Kis fórum a vendéglőben Már-már unalomig csépel­jük a témát, miszerint jobban kellene gazdálkodnunk a meg­levőkkel. S ez mindenre vo­natkozik, a termeléstől a szó­rakozásig. Ezúttal konkrétan utóbbiról lesz szó Egy olyan vendéglátóegységről, amely ételen és italon kívül mással is .„szolgál”. Á pásztói Cserhát vendéglő régóta próbálkozik küiöníéle újításokkal. Nem éppen siker­telenül. Szombat este hét óra körül már megindul a nyüzsgés a presszó körül, egyre gyarapo­dik a tömeg a bejárat előtt, miközben az étterem forgahna is megugrik. Pedig még közel egy óra van a diszkó kezdeté­ig. Bent is hasonló a mozgás. Szerelik a hangfalakat, ilyen- olyan lámpáim!, vuíogókat. Göröcs László üzletvezető- helyettes még ,,káoszt” néhány utasítást, azután leülünk be­szélgetni. — Az első időkben együtte­sek játszottak nálunk, aztán jött az „új hullám”. Huber Tibor, az egység vezetője elv ben a szobában ölölte ki a diszkót. Mi, fiatalabbak fogé­konyabbak vagyunk az új iránt, de meg keiiett külde­nünk a régi vezetők aggályai­val. Amióta a Nógréd megyei Vendéglátó Vállalat átvette az irányítást az ÁFÉSZ-tól, sike­resebbek a vállalkozásaink. De végül is miről van szó? Leg­utóbb például író-olvasó talál­kozót rendeztünk. Ez egy pró­bálkozás volt, ha úgy tetszik, főpróbája egy sorozatnak. A jövő héttől csütörtökönként rendezünk diszkót, fent az ét­teremben. Szeretnénk más jel­legű műsorokat is becsempész­ni a programba. Kis fórumo­kat rendeznénk közismert po­litikusokkal, sportolókkal, filmvetítést, diaporáma-műso­rokat tervezünk. Közel va­gyunk a megvalósításhoz. D. Baranyi Istvánnal, a disc jo- ckeyval már megbeszéltünk mindent, ő irányítaná és bo­nyolítaná le az egészet. A pásztói KISZ-szervezettel, a szervezőkkel, ugyancsak sike­rűit megállapodnunk. — Ahhoz, hogy ilyen terve­ket megvalósíthassanak, alapot kellett teremteni . . . — Elég régóta szervezünk már programokat, s az idő­közben szerzett tapasztalatokat mindig felhasználjuk a to­vábbi munkánkban. A tíz fo­rintos belépő mellett húsz fo­rint a kötelező fogyasztás. Kez­detben szeszes italt szolgál­tunk fel ebben az értékben, de mivel vendégeink fiatalok, jobbnak láttuk, ha ételt szer­vírozunk a szünetben. Az ne­künk tulajdonképpen mindegy, hogy az étel-, vagy italforga­lomból származik-e a bevétel. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy a vendégeink részegek, avagy sem. Étkezés közben pedig nem árt meg olyan hamar a szeszes ital sem. A Cserhát másodosztályú hely, szeretnénk a színvonalat emel­ni, vagy legalábbis megtarta­ni. Közben betoppan D. Bara­nyi István, a diszkós, Az or­szág sok pontján megfordul, van összehasonlítási alapja. — Az új iránti fogékonyság hiányával magyarázható, hogy a felettesek olykor nem szíve­sen adnak támogatást. Gon­dolok anyagi és erkölcsi támo­gatásra egyaránt. A közönség­gel itt soha nem,volt baj. Kez­detben ugyan passzív volt a társaság, de ez már a múlté. Kialakult a törzsgárda, s ve­lük már sok mindent meg le­het csinálni. Biztos vagyok benne, hogy a csütörtöktől in­duló sorozat is sikeres lesz. Közben megnyílik a presszó ajtaja, kialakulnak az asztal- társaságok. Rövid időn belül megtelik a táncparkett, fel­élénkül a társaság Zene, üte­mes taps, humoros, kellemes szöveg D. Baranyitól. Hajna­lig tartó tánc . . . — Veszprémi — Elektronika az irodában Az irodákban végbemenő ’..elektronikai forradalom” lassabban halad majd előre, mint ahogyan azt eredetileg gondolták. Ez az előrejelzés volt az eredménye az angol iparügyi minisztérium meg­bízásából készült tanulmány­nak, amely 10 tipikus irodai szervezetben végzett vizsgá­laton alapult. A tanulmány szerint az elektronika iránt a szövegfeldolgozás területén van a legnagyobb kereslet. De ebben a tekintetben la fi­gyelmeztetik a kutatók az irodákat: a titkárnők mun­kájának csak 20—50 százalé­ka gépírás, és ennek is csak kb. az egyharmada végezhe­tő el komputerrel. Nem nagy a kereslete azoknak az irodai komputereknek, amelyek megértik az emberi hangot: a szövegek nagy részét nem diktálják, hanem kézzel írt fogalmazvány formájában ad­ják át a titkárságoknak. mekben, a kereskedelemben és a szolgáltatásban. Több­ségük fegyelrriezetten, jói dol­gozik, aktív tagja a szocialis­ta brigádoknak. Rendszere­sen részt vesznek munkahe­lyükön és a lakóterületen is a társadalmi munkában, a kö­zös értékek gyorsításában. A nődolgozók politikai is­meretének szélesedése azt eredményezte, hogy fokozó­dott közéleti aktivitásuk, nőtt részvételük a párt, a taná­csok, a tömegszervezetek vá­lasztott testületéiben. A ko­rábbinál több nő dolgozik a szövetkezet vezetőségeiben és bizottságaiban. A lányok, asz- szonyok bátran ;épviselik vá­lasztóikat, kiállnak a közös­ség, a társadalmi érdekek vé­delmében. Mindez megnö­velte tekintélyüket. Bizony­sága ennek, hogy a közelmúlt­ban lezajlott választásokon a tanácstagok 36 százaléka le­ány, asszony lett. Változatla­nul gondot jelent azonban, hogy irányító, vezető funkció­ba viszonylag kevés nő kerül. A nőpolitikái határozat eredményes végrehajtása ar­ra ösztönzi a járási pártbi­zottságot, a járásban tevé­kenykedő pártalapszervezete- ket, hogy méginkább tevé­kenységük részeként kezel­jék a nőpolitikái munkát. A napi politikai mozgalmi mun­kában erre külön gondot for­dítanak. Arra törekszenek, hogy a dolgozó lányok, asszo­nyok gazdasági és szociális helyzete a nehezebb feltételek ellenére sem rosszabbodjon, A pártbizottság, a pártalapszér- vezetek napi politikai moz­galmi munkájuk során arra törekszenek, hogy a választott tisztségviselőkkel még alapo­sabban megismertessék az ez­zel kapcsolatos tennivalókat. Különös gonddal ügyelnek ar­ra, hogy a nőpolitikái hatá­rozat végrehajtását ugyan­akkor ne kizárólagosan az alapszervezeti nőfelelősöktől, a nőbizottságoktól várják. Irá­nyító, szervező, koordináló tevékenységükkel azon mun­kálkodnak, hogy a párt, a gaz­dasági egységek vezetői, a tö­megszervezetek Irányítói jól ismerjék a nőpolitikái mun­ka lényegét, s még követke­zetesebben munkálkodjanak a Központi Bizottság határo­zatainak végrehajiásán. Meg­győződésünk, hogy mindez­zel gazdasági, politikai célki­tűzéseink megvalósítását Is segítik. Porkoláb Jánosné, a rétsági járási pártbizottság munkatársa Ellenőrzés útjainkon Az elmúlt hét végén — péntek délután és este, illet­ve szombaton délelőtt — a Nógrád megyei Rendőr-főka­pitányság társadalmi és gaz­dasági szervek bevonásával bonyolította le szokásos nyá­ri fokozott közlekedésbizton­sági ellenőrző akcióját. Az alkalomra Heves és Pest me­gyéből „kölcsön kaptak” egy- egy traffipax gépkocsit, az önkéntes rendőrökkel, Volán­ellenőrökkel és a többi be­vonttal az akció hatékonysá­gát növelték. Lapunk mun­katársának lehetősége nyílt arra, hogy a járőröket ellen­őrző gépkocsival több ellen­őrzési pontot is felkeressen, és így áttekintést kapjon a megye közlekedéséről. A ta­pasztalt érdekesebb eseteket adjuk közre. HITETLEN GYORSHAJTÖ Szendehelyen az autóbusz- megálló bódéjának árnyéká­ban húzódik meg a Pest me­gyei kölcsöngépkocsi, hűtőrá­csa előtt a fehér burkolatú lokátorantennával. Az előtte elhaladó járművek nem na­gyon veszik figyelembe, más színű, mint a „hazai” traffi­pax. A PY 87—03 rendszámú Trabant vezetője sem zavar­tatja magát, annál inkább meglepődik, mikor néhány száz méterrel lejjebb, Tóth Géza rendőr törzsőrmester le­állítja. Okmányait vonakodás nélkül adja át, 1 de amikor közük vele, hogy tíz kilomé­terrel gyorsabban hajtott, mint ahogy „illett volna”, szinte megnémul. A kérdés­re: elismeri-e vétségét, csak harmadszorra válaszol, a bír­ság után azonban beszéde­sebbé válik: — Hol van az a radar? Nem is jöhettem hetvennel, hegynek fel nem bírja azt a Trabant... Valami tévedés lehetséges... — azután ki­száll, és fejét rázogatva el­indul visszafelé. Jó messze van a mérőkocsi, a dombhaj­lattól nem is látszik, jó tíz percet veszít a hitetlen gyors­hajtó. Pedig korábban ugyan­csak sietett... A műszer ter­mészetesen nem hazudik, de emberünk még visszatértében is a fejét rázza... Lehet, hogy félreismerte a kocsiját? Hont előtt Tolnai József őrmester csoportjával talál­kozunk. Meleg percekről számol be: — A BBC 50—95 rendszá­mú lengyel gépkocsi lakóko­csit vontatva, egy gyalogost előzött. Elfelejtette, hogy cél­szerű volna lassítani. A von­tatmány a hirtelen mozdu­lattól billegni kezdett, majd­nem felborította a kocsit. Szerencsére kisebb ijedtségen kívül más baj nem történt... KÉT KERÉKEN Az ellenőrzés során fogyó­eszköz az alkoholszonda. Ha felmerül az ittasság gyanúja, előkerül a sokat tudó üveg­csövecske. Legtöbbször bo- rostyánsárga marad az indi­kátor, de van, akinél elszíne- ződik, mint az ON 36—36 rendszámú motorkerékpár vehetőjének lehellete után, akinek nem volt szerencséje a péntekkel. —» Karancsberényben ta­lálkoztunk a fiatalemberrel. Zöldre „fújta” a szondát. Két stampedli pálinkát, meg egy üveg sört ismert be — szá­mol be Sándor István fő­törzsőrmester. — Előállítot­tuk vérvételre... L. András, hasonlóan Járt Salgótarjánban, az Ybl Mik­lós úton. A helybeli fiatal­ember szondája kékeszöld lett. Természetesen ő sem folytathatta útját segédmoto­ros kerékpárjával. Ugyancsak orvosi szobában „végezte”. A vérvételek eredménye alap­ján az ital befolyása alatt közlekedőkkel szemben eljár­nak. Az a segédmotorral közle­kedő fiatalember, akivel Mátrakeresztes és Hasznos között találkozott a járőr, nem volt italos, de sem ve­zetői engedélyt, sem személyi igazolványt nem tudott fel­mutatni. Barátja, aki kerék­páron követte, igazolta, hogy Wladislaw Katarzinski: Sakkozom az igazgatómmal Ó, a sakk! A sakk — ez a mi elemünk! Tüzetesen átta­nulmányoztuk Karpov csodá­latos játékát, Tál szédítő kombinációit, sok nagymester stratégiáját és taktikáját. Irodánk majdnem minden hé­ten a hatvannégy kockán ví­vott szenvedélyes csaták szín­terévé válik, s ezekben a csa­tákban mindegyik munkatárs legalábbis sakk-Napóleonnak érzi magát. Maga az igazga­tónk pedig úgyszólván e ki­rályi játék védőszentje. Mel­lesleg szólva, úgy játszik, mint a fatuskó, ez azonban nem akadályozza abban, hogy rend­kívüli taktikusnak ne tartsa magát. Bizonyos oka van er­re, mivel beosztottaival ritka mód sikeresen sakkozik: vagy nyer, vagy pedig — ez külön­ben igencsak ritkán fordul elő — döntetlent ér el. Én azonban azon a napon, amikor az igazgató dolgozó- szobájának ajtaja előtt áll­tam, nem gondoltam a dön­tetlenre. Feladatom sokkal bonyolultabb volt: megürese­dett nálunk az osztályvezetői állás, s én szilárdan elhatá­roztam, hogy ez az osztály és én — mi egymásnak szület­tünk! Éppen ezért álltam a dolgozószoba előtt, sakktáblá­val a kabátom szárnya alatt. — Tessék, tessék, jöjjön be — mondta az igazgató hiva­talos hangon, amikor azonban elővettem a sakktáblát, nyom­ban enyhült. — Foglaljon helyet, kedves barátom. Játszunk egy partit? Szívem megdobbant az örömtől: éppen erre számí­tottam. Veszítek — és akkor enyém az áhított állás! Egy­szerű az egész, mint minden zseniális dolog. Felraktuk a sakkbábukat. Én a fekete bábukat válasz­tottam: meg kell könnyítenem az igazgató számára a győzel­met. Hiszen minél gyorsabban győz le engem, annál gyor­sabban következik az előlép­tetésem. A negyedik lépésnél ez a tuskó ütéshelyzetbe hozta az egyik gyalogját. Igaz ugyan, azonnal észrevette a baklövé­sét, fészkelődni kezdett a ka­rosszékében, én azonban a torreádor áriáját fütyürészve, úgy tettem, mintha semmit sem látnék — és magam húz­tam oda az egyik gyalogomat, hogy leüsse, ö le is ütötte, er­re felvillanyozódott, és szin­tén fütyülni kezdett — Her­mann áriáját fütyürészte a „Pikk dámá”-ból, de átkozot­tul hamisan. Örömében elnéz­te a huszárját. Én elpirultam, összeszorítottam a fogamat, de a huszárt nem ütöttem le, és nagy akaraterővel feláldoztam a vezéremet. Az igazgató még néhány lépést tett, de ez az agyalágyult még vezérelőny­nyel sem találta meg az egye­nes utat a nyeréshez. Én azon­ban nem ok nélkül állok vég­játékszakértő hírében — va­lósággal kényszerítettem arra, hogy mattot adjon nekem. összeszedtem a bábukat és szerényen köszönetét mond tam az igazgatónak a játszmá­ért. Ő szintén megköszönte, és azt mondta, hogy ez a parti kedvező tápot adott gondola­tai számára. Végül pedig arra kért, hogy hívjam be Kas- perskit. Vetélytársamat hívni sem kellett: a dolgozószoba ajtaja előtt bukkantam rá, ő is sakk­táblát rejtegetett a kabátja szárnya alatt. Nyugtalan lettem, és mint másnap kiderült, nem is alap­talanul : Kasperskit nevezték ki osztályvezetőnek. Rólam az igazgató így vélekedett: — Tudják, a napokban megint alkalmam volt meg­győződni arról,, hogy belőle hiányzik a jó vezetői tulajdon­ság — az, hogy mindvégig harcol! Bezzeg Kasperski gyengébben játszik ugyan, de mindvégig ellenállt, míg csak az egyetlen királya nem ma­radt a sakktáblán! Fordította: Gellert György H. Lászlónak hívják, mohá­csi illetőségű. A lakóhely sze­rinti rendőrhatóságnál érdek­lődnek majd, hogy van-e egyáltalán vezetői engedélye, vagy jogtalanul vállalkozott vezetésre... „GÖRBE” UTAKON , — „Találtunk” egy csuklós­buszt — mondja tréfásra for­dítva a szót Toldi József Vo­lán-ellenőr. — Karancslapuj- tőn a GF 18—02 rendszámú csuklósbuszt vezető nélkül, nyitva leltük péntek este. A Litke belterületén, az ipoly- tarnóci elágazásnál megállí­tott busz vezetője, Oláh Ber­talan, nem volt hajlandó be­mutatni menetlevelét, hanem elővette tollát, és az orrunk előtt pótolta az okmány hi­ányzó bejegyzéseit... Történt még cifrább is ezen a környéken szombaton. Ifj. Varga Gyula barkácsolt mun­kagépén közel két tonna ce­mentet szállított Litkén. — Először azt állította — ismerteti a tényeket Sándor főtörzsőrmester —, hogy ma­gának szállít, de azután ki­derült, hogy az úticél egy helybeli kisiparos, a cement pedig, melyről semmiféle bi­zonylatot vagy számlát nem tudott felmutatni, a helybéli TÜZÉP-telepről származik. Ráadásul a szállításhoz szük­séges iparengedélyt a jármű vezetője nem tudta felmutat­ni. A biztonság szabályait elég sokan megszegik. Simára ko­pott gumikkal, működőkép- teien, vagy hiányzó jelző­lámpákkal közlekednek. A közületi gépjárművek vezetői ilyenkor előszeretettel hivat­koznak arra, utasították őket, illetve többszöri kérésükre sem kaptak új gumiköpenyt a — volt rá eset — vászonig kopott kerék helyett.., Állí­tásaikat természetesen a ké­sőbbiek során ellenőrzik. Mindent összevetve, úgy tűnik, némiképp csökkent a kiemelten veszélyes szabály- sértések száma. Nagy András törzsőrmester, aki a „hazai” traffipa^-szal vett részt az akcióban, két jelentősebb se­bességtúllépést észlelt: — Pénteken Galgaguta bel­területén fotózott a radar va­lakit, aki a 40 kilométer/órás sebesség helyett, melyet táb- la jelzett, 65-tel jött. A ve­zető, Kunich Zoltán Galga- gutáról, azzal védekezett, hogy helybeli lévén, rutinnal jött... Szerette volna hely­színi bírsággal „letudni” vét­ségét, a 25 kilométer plusz azonban „kicsit sok”... Más­nap Mátraverebélyben, La­katos László, ózdi lakosnál fordult elő 20 kilométeres túllépés. „Nem is figyeltem a táblát”, mondta... A több­ség azonban a hét végi forga­lom ellenére is- szabályosan vezetett. A sikeres akció fő célja ezúttal is a megelőzés volt. Az intézkedések elsősorban a balesetek lehetőségének csök­kentését célozták. Ha a hely­zet a korábbiakhóz képest ja­vult, az nem kis részben az ismétlődő,' minden részletre kiterjedő ellenőrzéseknek is köszönhető. Gáspár Imre NÚGRAD - 1980. július 30., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents