Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-29 / 176. szám
Egy történelmi város az olimpia évében Egy történelmi város az olimpia évében — címmel fotókiállítás nyílt a budapesti Duna Galériában. Szelényi Károly fotóművész színes képei Moszkva és környékének történelmi és művészeti emlékeit mutatják be. Amitől a statisztikai adatok „mesélnek" A turizmus bulgáriai fejlődései beszédes számok, tények igazolják- Ami a hazai turizmust illeti, erdemes megemlíteni, hogy a bolgár turista- szövetségnek 2 115 456 szervezett tagja van. Az országban 1103 turistatársaság működik, ezek közül 258 a városokban. 7408 a turistatanácsok, 1367 a turistaklubok száma. A turizmus kedvelőit 332 hegyi menedékház, szálló várja több mint 21 ezer ággyal. Hálánk Kelet-Európa (4.) A nemzeti mozgalmak politikai A térség népeinek többségénél a múlt század derekára kialakult az a nemzeti kultúra, amelyben a modernizált, vagy frissen megteremtett irodalmi nyelv és a művészetek elsődleges funkciója a nemzeti célok szolgálata volt. Így fokozatosan létrejött és a társadalom széles rétegei között is elterjedt az etnikai azonosságon alapuló modern nemzettudat. A folyamat kiteljesedéséhez azonban kevés volt az önkéntes társadalmi szervezkedés, meg kellett nyerni az állam támogatását és közreműködését. Az adott politikai keretekben ez legföljebb úgy volt elképzelhető, ha az egyes nemzeti csoportok területi önkormányzatra tesznek szert és ez az önkormányzat a nemzeti célokat megfogalmazó és propagáló polgári-értelmiségi (esetleg liberális nemesi) kezekbe kerül. A nemzeti ébredés kulturális szakasza így törvényszerűen egy politikai szakaszban folytatódott és megindult a küzdelem az államhatalom befolyásolásáért, a benne való részesedésért. 1848 tavaszán a belső társadalmi és politikai feszültségek, a hatalomnak az engedmények és a merev ellenállás között váltakozó politikája és a külső példa robbantotta ki a népek forradalmi föllépését. A liberális jelszavakat hangoztató megmozdulások elsődleges célja a polgári politikai és társadalmi berendezkedésre való áttérés gyors megvalósítása volt, de a mozgalom motorját a nemzeti célok alkották, az új nép- tribunok mögé falsorakozó tömegeket a fölébredt nemzeti tudat járta át. A minden összehangolás nélkül egy időben jelentkező hullámmal szemben a hatalom tehetetlen volt, mindenesetre gyors engedményekkel próbálta lefékezni a forradalmi lendületet. A pánikból fölocsúdva a manőverezés mellett kezdtek előtérbe kerülni a katonai eszközök. A németországi mozgalmak kifulladása és tehetetlensége, Radetzky osztrák tábornok itáliai sikerei és a prágai megmozdulás leverése a nyár végére megteremtette az általános ellenforradalmi föllépés lehetőségét. Egyedül Maszakasza gyarországon végződött e kísérlet első menete kudarccal, s a dinasztiával való — nem keresett — szembekerülés természetszerűleg radikalizálta a célokat és a politikát. Az európai és a magyar forradalom hatására ugyanekkor nemzeti és társadalmi követelésekkel álltak elő Magyar- ország nem magyar népei is. önálló nemzetként való elismerést és területi autonómiát igénylő programjuk nehezen volt összeegyeztethető a magyarok nemzetfogalmával és állameszméjével, amibe a mindenkire kiterjedő szabadságjogok belefértek, de a külön nemzeti jogok nem. A bécsi udvarnak mindenesetre jól jött a magyarok hátában támadt zendülés. A magyar kormány részéről mutatkozó kezdeti értetlenség és türelmetlenség a szerbek, majd a horvátok részéről fegyveres reakciót váltott ki és a rövidesen nyílttá váló Habsburg— magyar konfliktusban létrejött a föderalista álcát öltő dinasztikus abszolútizmus szövetsége a magyarországi délszlávokkal, a románok zömével és a szlovákok kisebbségével. Nincs értelme számolgatni, kit terhel mindezért a nagyobb felelősség, és hogy miért végződtek kudarccal a tragikus szembenállás időben történő fölszámolására tett kísérletek, A kölcsönösen elkövetett hibák végzetességét csak az demonstrálta mindenki számára egyértelműen, hogy az orosz segítséggel végül győzelmet arató császári hatalom a magyarországi nemzetiségeknek „azt adta jutalmul, amit a magyaroknak büntetésül”, alkotmányosság, nemzeti jogok és föderalizmus helyett a centralizált, bürokratikus, mindenkit elnyomó rendőrállamot. A monarchiabeli forradalmak vívmányaiból egyedül a jobbágyfelszabadítás maradt fönn —, s talán a legjobbakban az egymásrautaltság némi fölismerése. A közép-európai nemzeti mozgalmak veresége csak ideiglenes lehetett. A tőkés fejlődés folytatódása és kiterjedése, az ebből fakadó belső társadaimi változások és a nemzetközi helyzet módosulása rövidesen újabb kísérletekhez, a nemzeti átalakulásért vívott küzdelem újabb fordulójához vezetett. 1859 és 1871 között megoldódott az olasz és a német egység ügye, ha nem is az ideális (forradalmi, demokratikus) formában. Ez közvetlenül érintette a középkelet-európai térséget. elsősorban az itt ható nemzetközi erők megváltoztatásával. Egyes nemzeti mozgalmak, legalábbis rövid távon, előnyösebb helyzetbe kerültek (például a magyarok), mások — csehek, lengyelek — nehezebb föltételekkel találták magukat szemben. A korábban is létező orosz fenyegetéshez hozzátársult a német terjeszkedés, vagy asszimilálás veszélye, s az érintett kisebb népekben mindez erősítette a nagyobb államkeretbe tartozás mellett szóló érveket. Az 1860-as években nagyjából az Is eldőlt, hogy ez a keret nem a dunai konföderáció lesz (amivel ugyan sokan kacérkodtak, de kellő határozottsággal egyetlen nép, vagy mozgalom sem állt ki mellette, s különösen a hatalmon levők nem), hanem a megreformált szerkezetű, alkotmányos külsőt öltő Habsburg- monarchia. Az 1867-es kiegyezés három erő, a dinasztia, az ausztriai németek és a magyarok politikai elitjének a kompromisszuma volt, de a többi kilenc nép és azoknak a határokon túl élő rokonai is elfogadható kiindulópontnak tartották a dualizmust saját nemzeti érvényesülésükhöz. A következő évtizedekben valamennyi középkelet-európai nép csalódott várakozásaiban, mert még korlátozott nemzeti céljai sem valósultak meg. 1914-ig azonban a politikai helyzetükkel, súlyukkal elégedetlen nemzeti vezető rétegek nem adták föl a belső szerkezeti reform, az adott kereteken belüli jobb érvényesülés reményét. Határváltozásról, teljes önállóságról legföljebb álmodozni lehetett, hiszen az évtizedek óta szilárdnak mutatkozó állam- rendszerben a német, az orosz, vagy a Habsburg-birodalom fölbomlása és a bennük élő népek szabaddá válása legföljebb valamiféle általános európai háború esetén látszott elképzelhetőnek, márpedig e kis nemzet ábrándjai kedvéért egyetlen nagyhatalom sem volt kész kirántani kardját. A menedékházak közül 142- ben könyvtár van, 20-ban pedig különféle muzeális gyűjtemények idézik a nép hősi harcait. A menedékházak, turistaszállók közelében sok sportolási és játéklehetőség is van. A téli sportok kedvelőit 91 sípálya és 53 sílift várja. A »tömegsport nagy népszerűségét mutatja, hogy a legutóbbi országos spartakiádon Bulgáriában 3 millió 200 ezren vettek részt, munkások, termelőszövetkezeti parasztok, alkalmazottak. diákok és iskolások. Közülük számosán jeles eredményeket értek el, amit jól miitat. hogy Bulgáriában ezek közül a sportolók közül eddig 496 érdemes sportem- ben. 4400 sportmester és 8714 sportmesterjelölt került ki. A tömegsport jó előiskolája a teljesítménysportnak. Világ- bajnoki. Európa-bajnoki és olimpiai versenyekről a bolgár sportolók eddig 771 érmet hoztak el. I Az amatőr művészegyüttesek legutóbbi országos fesztiválján a korábbinál jóval többen vettek részt. Amíg az előző évben 887 023 amatőr lépett fel a versenyeken, ezúttal 1 175 013. Ez alatt az egyetlen esztendő alatt 6137 új művészegyüttes alakult meg. Velük együtt már csaknem 84 ezer tagot számlálnak ezek az amatőr művészegvüttesek. Elismerésre méltó nemzetközi tevékenységük is. Az elmúlt években 74 nemzetközi vetélkedőn vettek részt, ahonnan 73 első, 26 második és 13 harmadik díjat vittek haza. uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiuuiiiiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiHtniiiiiiiiiiiiiiiKiuiiMiiiiiiiiiiiiiimiiiaiiiiiiiiiiiiii Képernyő előtt Elégtétel egy filmrendezőnek Végéhez közeledik egy alkotói sorozat, a Ranódy Lászlóé. Vasárnap még vetítik a tíz évvel ezelőtt készült Hatholdas rózsakert című tévéfilmjét, legutóbbi nagyjátékfilmjét azonban, a Karlovy Vary-i nagydíjas Árvácskát már bemutatták, egy esztendő leforgása alatt másodízben. Harmadszor láttam a filmet, s élmény volt harmadszor is. Alighanem remekmű Ranódy Árvácskája. Számomra ezért is fejeződött be a Ranódy-sorozat; és további indokként: mert Ranódy mégiscsak filmrendező, s az Árvácska ellentétben a másikkal, igazi mozifilm, beállításait, vágását, ritmusát,minden más szempontjait tekintve. A nemrégiben múlt hatvanéves filmrendező nem minden alkotását láthatta a tévénéző — így például a kopro- dukciós Egyiptomi történetet — ám a legjelentősebbeket beválogatták a sorozatba. Akik figyelemmel kísérik egy-egv alkotó életútját, munkásságát. azok nem lepődtek meg a látottakon, legfeljebb szilárdabban bizonyosultak meg Ranódy rendezői nagyságában. Egymás után sorakoztatva a művek, megcáfol- hatatlanok. Pedig, mikor is csinálta a Szakadékot? 1956- ban. amikor a zsdanovi művészetkoncepcióval, a semaNÓGRÁD - 1980. július 29., kedcT tizmussal még nem számoltunk le. Mégis ebben a filmben szinte nagyítóval kell keresnünk a „leleplező” mozzanatokat, annyira hiteles, őszinte, gondolatilag, művészileg tiszta minden képsora. Ugyanezt mondhatjuk el az egy évvel később, nem éppen egységes eszmeiségű korban készült neorealista fogantatá- sú munkájáról, A tettes ismeretlenről. Aztán a többiek, az Akiket a pacsirta elkísér, a Légy jő mindhalálig!, a Pacsirta, az Aranysárkány, mind-mind lélektani mélységű, pontosságú, emlékezetes film. S a legtöbb irodalmi alapanyagból fogant. Ranódy László kezdettől fogva —egykori bölcsész lévén — vonzó-, dik az irodalomhoz, szívesen választ filmje tárgyául innen alapanyagot. A Szakadék Darvas József drámája, a Pacsirta Kosztolányi, a Légy jó mindhalálig!, az Árvácska Móricz regénye, a Hatholdas rózsakert Babits elbeszélése. Ranódy otthonosan érzi magát valamennyi író világában, ugyanígy mozog századunk első felében. Realista eszközökkel rendkívül érzékletesen, hangulatosan kelti életre az irodalmi műveket. Ranódy László nem tartozik a termékeny rendezők kategóriájába. Évekig készül, olykor fél évtizedig is, egy- egy műve megvalósítására. A felkészülés alapossága, elmélyültsége aztán a kész produkciókban mutatkozik meg. Érdemes volt hat évet várni az Árvácskára is. A ritka megjelenés kétségtelen tartogat — előnyei mellett —hátrányokat; például könnyen elfelejtkezhet az alkotóról a néző. Hosszú hallgatás után éppen ezért csak kiemelkedő műveket szabad készíteni, olyanokat, mint Ranódy, hogy a közönség emlékezete felfrissüljék. A Ranódy László-sorozatról a teljes tisztelet hangján szólhatunk: a televízió elégtételt szolgáltatott egy hivalkodástól irtózó, rokonszenves, kiváló filmrendezőnek. S talán nem veszik rossz néven, ha rögvest ajánlatot is teszek a folytatásra: bizonyára örülnének neki mások is. A néhány éve elhunyt filmrendező, Szemes Mihály a napokban lett volna hatvanéves. Annak idején sikeres filmje volt: a Dani, a Kölyök, az Alázatosan jelentem, hogy csak néhányat említsünk az ő, szintén nem különösen termékeny alkotói munkásságéból. Az olimpiai közvetítések szünetében, olykor azok ellenében is, jólesik az embernek a sportizgalmak mellett másféle izgalmakhoz jutni, Ilyen volt a szombat esti színházi közvetítés Kecskemétről. Labiche múlt századi vaudeville-jét (természetesen, ahogyan napjainkban szokásos, Michel átdolgozásában), az Olasz szalmakalapot Szőke István rendezte. Eredetien, a komédiát — azért említésre méltó, mert nem mindenkor és nem is annyira természetes színpadjainkon — vérbeli komédiának játszatva. Szőke — akik figyelemmel kísérik pályáját — ízig-vérig színházi ember, látványban és színpadi akcióban gondolkodik, s nagy súlyt helyez szereplőinek gesztusbeli. mozgásbeli és egyéb, sajátosan színjátékos jellemzésére. A nyitójelenetben a szobalány és a szolga epekedő, majd egymásnak rontó jelenete azonnal izgalmassá teszi ezt a közepes komédiát. Törekvése, hogy időszerűvé, egyben időtlenné tegye a darabot, sikerül, s ebben jól segítik Fü- zy Sári eklektikus, „beszédes” jelmezei. A színészek pontos megvalósítói a rendezői elképzelésnek, s egész játékukkal, éneklésükkel jelzik; mindennapi „bohócok" csalárd, egymást átejteni igyekvő bohóckodásáról van szó. Azt hiszem, ezt a szokványos históriát szokványosán tárgyaló művet ma így, vagy ehhez hasonlóan szabad játszani. Ezért is tartom jobbnak az öt évvel ezelőtti Bor József rendezte szolnoki előadásnál, bár az sem volt tehetségtelen munka. Csupán konvencionálisabb, éppen ezért érdektelenebb. (sulyok) A legkedvezőtlenebb helyzetben élők, így talán a németországi lengyelek és mindenképpen a Balkán török járom alatt élő népei, viszont várták a fölszabadulást hozó háborút. A nemzeti újjászületés a délszlávöknál ment végbe a legkésőbb, de náluk igen széles népi bázisa lett a nemzeti mozgalomnak, mert a szociális, vallási és nemzeti téren egyaránt erős törökországi elnyomás szinte semmi teret sem kínált számukra az érvényesülésre. A liberális és keresztény Európa, vagy az . ortodox és szláv Oroszország 'nem is tagadhatta meg követeléseik legalább részleges támogatását. Fölkelésük eredménye 1878-ban Törökország jelentős visszaszorulása lett: Szerbia, Montenegro és Románia elnyerte a teljes függetlenségét, Bulgária egy része ténylegesen függetlenné vált (formálisan csak 1908- ban). A Balkán teljes fölszabadulása csak 1912—13-ban következett be, amikor a bolgárok, szerbek és görögök — Oroszország aktív közreműködésével — félretették egymás közti ellentéteiket, szövetkeztek az oszmán hatalom ellen, s az eredmény a harcmezőn is megmutatkozott. Ugyanekkor azonöan a nacionalizmus természetének másik oldala is megmutatkozott: a közösen kivívott siker után a zsákmány elosztásán össze is vesztek a győztesek és Bulgáriát közös erővel (Románia támogatásával) jelentős mértékben megcsonkították. Előrevetítette árnyékát, hogy a nemzeti fölszabadulás önmagában még • nem hozza meg a békét és nyugalmat, könnyen vélik új konfliktusok forrásává. (Folytatjuk.) Jeszenszky Géza
