Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-29 / 176. szám

Nye bojsza, Zuzkal Védőnő Nőtincsen Amikor a füzesgyarmati kis­lány negyedszázada otthonról elindult, hogy védőnő legyen, még csak tizennyolc éves volt. Az Állami Védőnőképző Is­kola Budapesten, pontosab­ban Budán, az Istenhegyi úton várta, majd két eszten­dő múltán, 1955-b«n az isme­retlen Nógrádba küldte, szol-' gúlni a betegeket. Magyar Jánpsné azóta él Nőtincsen es teljesíti, amit vállalt. — Hatéves koromban kór­házba kerültem Gyulára. Ha hiszi, ha nem, én attól kezd­ve mindig nővérke akartam lenni. Ezért nem féltem fia­tal lány létemre nekivágni az iskolának. Akkoriban nem futkostak ám a védőnő után jobbnál jobb ajánlatokkal! Ha végzett, oda vezényelték, ahol a legnagyobb szükség volt rá! Az első évben a kosz­ton, kvártélyon felül még száztizenkét — vagy tizenhat forintot kaptunk. A másodi­kat már a szüleimnek kellett fedezni, megszűnt az ösztön­díj... — meséli. — Mit talált Nőtincsen a fiatal védőnő? — Nagyon primitív körül­mények között éltek akkor az emberek. Ősagárdon még nem volt villany! A rendelés alatt petróleumlámpa világított. Mit villany! Hiszen rendelő se volt! — legyint nevetve a keserves múltra az energikus asszony. — Az egyik ház al­sókonyhájában fogadta a be­tegeket az orvos. A többi ad­dig kint várakozott az udva­ron. Abban az időben még a felnőttek gondozása is az én dolgom volt, nem csak a gye­rekek, mint most. Vonat er­re nem járt, busz is csak rit­kán. Szendehelyre nyolckor indult reggel, s valamikor hat körül jött meg. Igaz, volt munkám bőven, hiszen Ka- íalinpusztán is én vigyáztam az egészségre, Az én körze­tembe tartozott még Felső pe- tény és Nőtincs. Jobb idők­ben biciklivel karikáztam, ha meg nem, akkor gyalog. Higy- je el, nem nyolc órát dolgoz­tam ... Szegényebbek voltak akkor az emberek. Hol volt még húsz éve a vezetékes víz, a csatornázás, a fürdőszoba! Dől belőle a szó, mintha valami súlyt akarna a sza­vakkal legörgetni a hátáról. — Ö, ma összehasonlítha­tatlanul másként élnek a négy községben. Gyönyörű házak épültek. Takarosak, műveltebbek az emberek. Könnyű az utazas, naponta tíz busz is megy, ahová kell. A mai fiataloknak nem kell kétszer mondanom semmit, sőt! Ök maguk jönnek meg­mutatni a frissen vásárolt csecsemőgondozási szak­könyveket. Jól, szépen, oko­san nevelik a gyerekeket. Na­gyot változott a falu arca az évek során. Jöjjön, nézze meg az egészségházunkat, ez is a változásokhoz tartozik! — pattan fel. Gipszelt balját magához szorítja. — Szebb cseresznyét akar­tam szedni, a szék kibillent alólam — meséli ajtónyitás közben. — Látja? — mutat szét, nem titkolható büszkeséggel birodalmában. — Korszerű műszerek, vizsgálóasztal, a legújabb gyógyszerek, autó- klávok ,.. Tudja hogyan ste­rilizáltuk régen az eszközö­ket? Sparhelton, fazékban! A kartonok községenként, rendben sorakoznak. Mind­egyikük a környéken élő csöppségek fejlődését, sorsát jelenti. Hány kartont írha­tott meg Magyar Jánosné az elmúlt negyedszázad alatt? — Ma már azoknak a gye­rekeit gondozom, akik akkor születtek, amikor idekerül­tem. Régen a ruhájukról megmondtam, ki hová való, mert a petényiek például fő­kötő nélkül hozták a kicsi­ket, míg az ősagárdiak sap­kát is tettek a főkötő alá. Már újra abban a szolgá­lati lakásban ülünk, amit las­san húsz éve kapott. Akkor még sokkal kisebb volt. Egyetlen szoba. Néhány éve alakította át a tanács. Per­sze a védőnő élete, nem a sa­ját lakásában zajlik, hanem éppen a másokéban, hiszen a körzetébe tartozó apróságokat leggyakrabban otthon keresi fel. így aztán talán fel sem tűnt az évek során, hogy az ő otthona milyen szűkös ... — Megszokta az alföldi lány a hegyvidéket? — Mindig is szerettem. Ele­inte , szokatlan volt a sokféle nyelv, jnagyar, szlovák, né­met. Magam is megtanultam vigasztalni a gyámoltalan gyerekecskéket. Nye bojsza, Zuzka... Ne félj, Zsuzska, duruzsoltam nekik. — Öt éve községi párttit­kár Nőtincsen. — Pártiskolára küldtek, az­tán elvégeztem, titkár lettem. Minden családot ismerek, ezért a mindennapi gondokat, a közösség problémáit is jól ismerem. A pártmunka és a hivatásom minden időmet igénybe veszi. Még szeren­cse, hogy a férjem Százha­lombattán dolgozik és csak a hétvégeken jár haza, külön­ben talán megszólna, amiért olyan keveset vagyok itthon. De hát én vállaltam. Remé­lem nem tűnik elcsépeltnek, amit mondok. Kemény, nehéz évek vannak mögöttem, de ha még egyszer kezdeném, ha most lennék tizennyolc éves, újra csak ezt választa­nám ... Én ettől már nem válók meg. Magyar Jánosné körzeti vé­dőnő három éve az egészség­ügy kiváló dolgozója. A na­pokban vette át a 25 éves szolgálatért kitüntetést és a vele járó jutalmat. H. Z. Nemcsak a tárgyi feltételeken múlik Hová menjünk szórakozni? Tizenhét év körüli, csőnad- rágos srác lép hozzám a té­ren. — Ne haragudj, mit lehet Itt csinálni? Egy hete vagyunk Salgótarjánban, de semmit nem találtunk. A November 7. mozit ne javasold, már min­den játszott filmet megnéz­tünk! Kedd délután. Három óra­kor mit mondjak ennek a fiú­nak — töröm a fejem. Hova küldjem? így ránézésre nem az a típus, akit betessékelhe­tek a József Attila Művelődé­si Központ bábkiállítására. Az idő nem kedvez a strandolás­nak, az ifjúsági házban csak diszkó van, az is pénteken, kedden egyébként sem tudok sehol másutt __ — , Hát, ami azt “illeti, nem csak az az egy mozink van. Ott a Kohász, aztán a Kos­suth. — Ne csak mozit mondj! Más nincs? — Ifjúsági-művelődést ház ^ — nyögöm ki. — Aztán? — Honnan jöttél? — Miskolcról, SZOT-beu- talóval. Itt lakunk a szak­munkásképző kollégiumában. Szóval, más nincs? — Szerezzetek néhány mű­sorfüzetet, abból megtudtok mindent. Tele van a város műsorplakáttal. Járjatok egy kicsit nyitott szemmel! Most aztán bölcs voltam — érzem, de jobb ötletem nincs. Különben is programot java­solni nem az én dolgom! Na igen, biztosan így gondolja mindenki, azért tengnek-leng- nek itt ezek a =rácok —, né­zek szét a téren, ahol cso­portba verődött fiúk ücsörög­nek. A 211-es Ipari Szakmunkás­képző Intézet kollégiuma. Az ablakokban fürtökben lógnak a fiúk. Figyelik az utcát, ha elhalad egy lány, megszólal a „zenekar”. Fütty, ének, a tet­szésnyilvánítás különböző ár­nyalatai, s ilyen-olyan vágyak fogalmazódnak meg egy mon­datban. Unatkoznak. Az ország minden részéből jöttek. Többségében Veszprém, Szeged, Tatabánya és Gyön­gyös környékéről. Délelőtt leköti őket a gyalogtúra, a gyárlátogatás, egy részük dél­után is talál magának szóra­kozást a focipályán, a ping­pongasztal mellett. De mi le­gyen azokkal, akik tegnap már lejátszották meccsüket a tábori bajnokságban, esetleg holnap kerül rójuk a sor? Csak a táborvezetőség gondja, hogy szórakoztassa az üdülő­ket, amikor egy megyeszékhe­lyen táboroznak? A Salgótarjáni városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága a napokban foglalkozott me­gyeszékhelyünk idegenforgal­mi lehetőségeivel. Általában a tárgyi feltételek hiánya je­lenti a problémát, a szállás, étkeztetés megoldatlansága. Konkrét esetünkben azt hi­szem mégsem ez a gond. Sok­kal inkább, hogy a nap má­sodik részében az étkezésen és az alváson kívül nincs biz­tos programjuk az idelátoga­tóknak. S a változtatáshoz nem új beruházásokra, új in­tézményekre van szükség, csak a meglevőket kellene egy kicsit jobban kihasználni. Igaz, a helyi lakosok, a helybeli fiatalok most nem igénylik a bőséges programválasztékot, de a hozzánk érkező turisták, nyaralók annál inkább. — veszprémi — Mit mutat a statisztika Nógrádban ? Csökkent a bűnözés Szigorúbb büntetést a visszaesőkkel szemben! A Belügyminisztérium adat- feldolgozó csoportfőnöksége és a Legfőbb Ügyészség titkár­sága nemrégiben elkészítette a hazái bűnözés tavalyi hely­zeterői szóló részletes tájékoz­tatóját. Eszerint az ismertté vált közvádas bűncselekmé­nyek száma tavaly 1973-hoz képest némileg — 1,3 száza­lékkal — csökkent. Magyaror­szágon az elmúlt másfél évti­zedben egyébként évi átlagban mintegy 120—130 ezer közvádas bűncselekményt derítettek fel a hatóságok. A tájékoztató adatait fel­használva vegyük ezúttal kö­zelebbről szemügyre a bűnö­zés területi megoszlását. Magyarországon 1979-ben 125 267 közvádas bűncselek­mény vált ismertté. Ezek mint­egy 27 százalékát a fővárosban és több mint 70 százalékát vi­déken követték el. A bűnelkö­vetők lakóhely szerinti meg­oszlása: körülbelül 80 százalé­kuk vidéki, 20 százalékuk pe­dig budapesti. A számok azt jelzik, hogy igen sok vidéki lakos a fővárosban követ el különféle bűncselekményeket. De — kisebb mértékben — igaz, ennek a fordítottja is: nyaranta a kiránduló- és üdü­lőcentrumokban — főleg a Ba­latonnál — igen sok a fővárosi „illetőségű” bűnelkövető. A SZÁMOK JELEZNEK Milyen helyet foglalnak el az egyes megyék az ország bűnözési „térképén”? Ezt ter­mészetesen igen sok tényező határozza meg. Példaként em­líthetjük a megyék területi adottságait, ipari, vagy mező- gazdasági jellegét, a lakosság összetételét, értelmi színvona­lának fejlettségét, életkörül­ményeit, a megyébe, illetve a megyéből ingázók számát — és még hosszan sorolhatnánk. Messzemenő következtetéseket tehát a bűnözési „rangsorból” rém szabad levon hi- A .szá­mok mindenesetre jeleznek valamit. Ami az abszolút rangsort il­leti: 1979-ben Pest és Borsod megyében vált ismertté a leg­több — csaknem tízezer — közvádas bűncselekmény. Ez azonban törvényszerű is. hi­szen ebben a két megyében laknak, dolgoznak a legtöbben. Ha a 10 ezer lakosra jutó köz­vádas bűncselekmények szá­mát tekintjük — ez már reá­lisabb képet ad, — a megyék „rangsorában” Borsod rögtön a harmadik, Pest megye pedig a tizedik helyre e®ik vissza, így a bűnözés „élvonalába” Bács-Kiskun megye kerül, ahol tavaly tízezer lakosra számítva 139 közvádas bűncse­lekmény vált ismertté. A má­sodik helyen Fejér megye áll, 123 bűncselekménnyel. Borso- dot Győr-Sopron, Tolna és So­mogy követi. (A somogyiak tehát, annak ellenére, hogy a BalRton déli »artia igencsak érezteti hatását bűnözési sta­tisztikájukban. országosan egyre kedvezőbb helyzetbe ke­rülnek: 1976 óta minden ét­ben csökken az itt elkövetett bűncselekmények száma). A bűnözési statisztika „kö­zépmezőnyében” foglal helyet Komárom, Veszprém, Csong- rád, Pest. Nógrad és Vas me­gye. Ezekben a megyékben 10 ezer lakosra általában száz is­mertté vált közvádas bűncse­lekmény jut. Az elmúlt há­rom-négy évet tekintve Ko­márom és Vas megyében né­mileg emelkedik, Nógrádban stagnál, Veszprém és Csong- rád megyében pedig csökken, lefelé mutat a bűnözés „láz­görbéje”. Pest megyében az 1977. évi jelentős csökkenést 1978- ban egy újabb emelke­dés, majd tavaly ismét némi csökkenés követte. MEGNYUGTATÓAN ALACSONY A megyék bűnözési „rangso­rában” a 13. helytől lefelé már a legkedvezőbb helyzet­ben levő területek következ­nek. Baranyában 1977 óta egyértelműen örvendetesen csökkenő tendenciát jelez a bűnözés grafikonja. Hasonló tendencia érvényesül a 14. he­lyen álló Hajdú-Biharban is. Békés megye következik ez­után, ahol tízezer lakosra 91 közvádas bűncselekmény jut: ez is jóval kedvezőbb már az országos átlagnál. 1975 óta itt csak az 1978-as évben szökött fel a bűnözés grafikonja, ta­valy már ismét a korábbi években megszokott megnyug­tatóan alacsony bűncselek­ményszámot tükrözte. Zalá­ban 1977 óta viszont egyenle­tesen emelkedő tendencia mu- tatkozik, bár a megye helyze­te még ezzel együtt is kedve­ző. A három „sereghajtó” me­gye Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Heves: ezek az ország bűn­ügyi leg legkevésbé „fertőzött” területei. Különösen a hevesi­ek statisztikája imponáló: tíz­ezer lakosra a megyében mindössze 67 közvádas bűncse­lekmény jut. (Csak emlékezte­tőként: Bács.Kiskunban több mínt duplája, 139) 1978-hoz képest tavaly Hevesben to­vább javult a helyzet: a me­gyében 1975 óta a legkeve­sebb, összesen 2358 közvádas bűncselekmény vált ismertté 1979- ben. Röviden érdemes — és talán tanulságos — áttekinteni azt is. hogy az egyes fontosabb bűncselekménytípusoknál mit mutat az ország bűnözési tér­képe. A tízezer lakosra Jutó va­gyon elleni bűncselekmények gyakorisága a legnagyobb Fe­jér (73,1), Bács (73,1), Borsod (66.7) , Veszprém (60,1) és Haj­dú (60) megyékben, a legala­csonyabb pedig Hevesben (25,4) (35.7) , Nógrádban (45) és Vasban (46,7). A társadalmi tulajdon elle­ni bűncselekmények gyakori­sági mutatója a legmagasabb Fejér 25,4, Bács-Kiskun (24,6), és Borsod (23,8) megyékben, míg a legalacsonyabb Heves­ben (14,7), Szabolcsban (16,8) és Zalában (ugyancsak 16,8). A személyek javai elleni bű- nözés a statisztikák szerint a legkedvezőtlenebbül Bács-Kis­kun, Fejér és Borsod, a leg­kedvezőbben pedig Heves, Nógrád és Szolnok megyékben alakult ki. Ami az erőszakos és garáz­da jellegű cselekményeket il­leti, figyelmet érdemel, hogy ezek a közvéleményt különö­sen felháborító esetek Borsod­ban Győr-Sopronhoz képest több mint kétszeres gyakori­sággal fordulnak elő. De ma­gas az arányuk Komárom és Pest megyében is. Tízezer lakosra számítva a legtöbb közlekedési bűncselek­mény Somogybán (lám, itt is érezhető a balatoni idegenfor­galom hatása), Tolnában és Bácsban, a legkevesebb Hajdú. Heves és Vas megyében for­dult elő. TÖBB LETT A BÜNTETETT ELŐÉLETŰ A bűncselekmények után említsünk meg néhány szót azok elkövetőiről. Ugyancsak tízezer lakosra számítva a leg­több bűnelkövető Borsod és Pest, a legkevesebb pedig Vas, Heves és Győr-Sopron megye területén lakik, A vagyon el" leni bűncselekményeket elkö­vető személyek úgynevezett gyakorisági mutatója orszá­gosan csökkent, ugyanakkor azonban Hajdú-Bihar, Szolnok, Győr-Sopron és Zala megyék­ben emelkedett. Elgondolkodtató tény, hogy évről évre növekszik a bűn- cselekmények elkövetői között a már büntetett előéletű sze­mélyek száma. Az összes bűn­elkövetőkön belüli részará­nyuk Bács-Kiskun és Baranya megyében a legmagasabb: csaknem eléri a negyven szá­zalékot. Ez azt bizonyítja, hogy velük szemben a koráb­ban kiszabott büntetés nem volt elég hatékony, a hasonló esetek megelőzése érdekében a hatóságok még szigorúbb fellépésére van szükség. Deák András Végállomás előtt Egyik lábamról a másikra állok, valamit ezzel is köny- nyítve nem éppen kényelmes testhelyzetemen, s törlőm le, ki tudja hányadszor az akaratos verejtékcseppeket homlo­komról. A vasúti kocsiban nem történik semmi, csak any- nyi, amennyi egy valamirevalóban mégis történni szokott. Van, aki olvasgat, mások beszélgetnek, vagy éppen szu­nyókálnak. Család, amelyik a jelekből ítélve üdülésből jött, vagy megy. A két nagyobbacska srác téliszalámis szend­vicset majszol, s közben nagyokat kortyolgat a literes kó­lából. Percenként ki-be rohangásznak a kupéban, az egyik le-, a másik a változatosság kedvéért felhúzza az ablakot. A sarokban egy felnőtt komolyságú kisokost faggatnak a kiváncsi útitársak a számok titkaiból. Ügy vág az esze, mint a beretva a kis gézengúznak. Nem kis büszkeséggel zsebeli be a dicséreteket. Az apa, anya és naptól-széltől védett gyerekek, az al­vást csak színlelő suhanó, a gondtalanul csevegő felnőttek, az okosságával, szellemességével mindenkit elbűvölő, isme­retlenül is egyetértő közösségben. Mellettem két ünneplőbe öltözött öreg, az egyik botjára támaszkodva, arcán szinte tapintható belső szomorúsággal roskatagon álldogál, a má­sik szerényen a szék karfájára kéredzkedett. Okét senki nem vette észre! —csésza— Hang a lencse szerepében Több mint százötven személyre főznek naponta a salgótarjáni Karancs Szálló étter­mében. Szovjet, lengyel csoportok, SZOT- beutaltak cs sok belföldi vendég asztalára kerülnek az ételek. Képünkön Koós Sándor étteremvezető-helyettes tálalja az első ada­got. A Belorusz Tudományos Aka­démia fizikai, intézetének tu­dományos munkatársai fel­fedezték az ultrahangnak azt a képességét, hogy fókuszolja a fénysugarakat. Megalkottak egy új lencsekategóriát — az akuszt-optikai lencsét. Egy fo­lyadékkal töltött üvegkockán és ennek közepén — egy pi- ezokerámiai hengeren — ke­resztülható lézersugár fóku- szolttá válik. Akusztikai rez­gések, azok a hanghullámok játsszák a lencse szerepét, amelyek a folyadékban ter­jedve. a sugársürüséget meg­növelik. A belorusz tudósok újdon­sága lehetővé teszi, hogy a fénytovábbító és a fényfelfo­gó készülékek fókusztávolsá­ga egy szempillantás alatt át­állítható legyen. Ennek nagy jelentősége van a nagy sebes­séggel leáajló folyamatok fényképezésekor. NÓGRAD - 1980. július 29., kedd á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents