Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-29 / 176. szám

A Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki kerületének központjában csehszlovák szakembe­rek irányításával jó ütemben halad a komló szárító építése. Egy hónappal az építkezés megkezdése után már a belső szerelési munkát végzik. A jó szervezésnek és a felaján­lásoknak az eredménye, hogy az átadás a tervezett augusztus közepe helyett már augusztus harmadikán megtörténik. Az utolsó mohikán Egy több mint egymilliárdos beruházás utolsó létesítménye friss betonoszlopok és vörös téglafalak formájában maga­sodik ki a romhányi sárten­gerből. Az építési kerámia­gyár leendő konyhája és ét­kezdéje. Ifjabb és idősebb munkások tesznek-vesznek kö­rülötte, ki fürgébben, ki Ko­mótosabban; ki szerszámmal, ki anélkül. A tervek szerint október végén készen áll az épület, s a NÁÉV levonul négyéves munkájának színte­réről. VlZ A KONDENZGÖDÖRBEN \ A vállalatnak nyolcvan em­bere ténykedik az építkezésen. Fővállalkozásban a konyha-ét­kezde épületét, valamint az út- és térvilágítást készítik el, alvállalkozóként pedig az út­építés részfeladataival foglal­koznak — tudjuk meg Váry László építésvezetőtől. Legjelentősebb munka — körülbelül tizenkétmillió forint értékű — a konyyha-étkezde felhúzása. Ennek az épületnek a szerkezete az ütemtervnek megfelelően elkészült. A szak­emberek válaszfalakat raknak és zárják a tetőzetet. Rövide­sen kezdődik a kellő csövek megfelelő helyre történő be­szerelése. Az épület hőközponti szár­nyával viszont elmaradtak vagy két héttel. Csúfján a csonka cölöpök meredeznek elő a földből. Ennek az épü­letnek az összeállításában ke­resztülhúzta a számításokat, hogy egyfelől rosszra változott az időjárás, másfelől a várt­nál nagyobb mennyiségű ta­lajvíz sűrűsödött össze ezen a területen. Az 5 méter 20 cen­timéter mély úgynevezett kom- denzaknában áll a víz, éjjel­nappal szivattyúzzák belőle. — Jelentős anyaghiány nincs — mondja az építésve­zető. — A hőközponti szárny építésében behozzuk a lema­radást, s nincs akadálya an­nak, hogy október 30-ra elké­szüljön az épület NOSZTALGIA NEM LESZ! — Hiányzik valami? — A sarok — mutat föl Koczka Józsej ács az épület tetején futó betonszegélyre. — Nem szállítottak? — Dehogynem. Itt van, csak fel kell rakni. Egy szabad da­ru kéne hozzá, és két ember öt óra alatt felteszi. Nagyobb anyaghiányról 6 sem tud, lehet bátran dolgoz­niuk. Kilenc és fél órás mun­kaidő áll ehhez a rendelkezé­sükre. — Mennyi lehet ebből a tényleg munkával töltött idő? — Hét és fél—nyolc órát biz­tos munkával tölt az ember — állítja Koczka József, és fej- bólintásával nyomatékot ad szavainak. — Az októberi átadás attól függ, hogy a létszámot meny­nyire növelik — mondja Tóth János ács. — Mert mi ácsok elegen vagyunk, de a többi szakipar . . . Tóth négy éve, kezdettől dolgozik a romhányi beruhá­záson. Most úgy ítéli: kéthetes munkájuk van hátra, s to­vábbállnak. — Nagyorosziba megyünk egy lakóépület készítéséhez. Mi fél szemmel már oda ka­csintgatunk. — Nem sajnálják itthagyni azt a helyet, ahol négy éve ügyködnek ? — Nem volt • ez olyan na­gyon jó, hogy sajnálni lehetne — csóválja fejét Tóth. — Hogy sajnálnánk? — kér­di Koczka. — Kora ősztől ké­ső tavaszig nem jött le rólunk a gumicsizma. Bokáig ért a víz, a sár . . . PANEL — MONDATBÓL — Mit csinálnak itt? — Mindig, amit mondanak — felel Szabó András, volt bányász, a bárnai nyugdíjas­brigád vezetője. — Tegnap a gödörből lapátoltuk ki, amit a gép benne hagyott. Máskor állványt szerelünk, autót fel-, vagy leterhelünk, vagyis ra­kodunk, anyagot mozgatunk... — A nyugdíj kevés, és óra­bérben látjuk el ezt a munkát — így Torják Albin, a brigád tagja. A vállalathoz tartozunk, mindig NÁÉV-munkákat vég­zünk. Az előbb betont szórtak egy készülő pillérbe, most össze­verődik egy kupacba a bri­gád. — Éppen hozzák az anyagot. De különben itt egész nap nincs olyan, hogy ,valaki csak két percre is leül — bizony­gatja Torják Albin. — A ki­lenc és fél órából nyolcat biz­tos ledolgozunk! — Nyolc és felet is! — lici­tál egy brigádtag, s a többiek rábólintanak. Kész lesz-e határidőre a be­ruházás utolsó építménye? Építők lévén panellal felel­nek: '— Rajtunk nem múlik! Molnár Pál Vezérlő eszmét az ifjúságnak ! A viláanézet a világ egészére vonatko- ------------------- zó személyes nézetek, esz­mék, fogalmak, képzetek rendszere — tanít­ja a filozófia. Más szóval a világnézet az emberi lét, a társadalmi cselekvés tudatos vagy ösztönös vezérlő eszméje, melynek lét­rejöttében és fejlődésében az egyén -osztály­helyzetének, illetve a mindennapi társadal­mi élményeknek befolyásoló, sőt meghatáro­zó szerepük van. Minden felnőtt embernek van — többnyire jól kitapintható, ám eltérő fejlettségű — kialakult világnézete: az ifjú­ságé viszont fejlődőben van. E gyetlen társadalmi rendszer számára sem közömbös, nekünk sem az. hogy milyen — idealista vagy materialista — világnézetet tesz magáévá a fiatalság. Arra a kérdésre, hogy milyen legyen napjaink magyar ifjú­ságának világnézete, röviden azt válaszol­hatjuk: legyen tudományos. Ez némi leegy­szerűsítéssel nem jelent mást, mint a mar­xista—leninista filozófia elsajátítását. Csak hát a világnézeti nevelés százszor nehezebb feladat az ismeretközvetítésnél, mivel az élet mindig bonyolultabb, mint a valóságot könyvekbe foglaló elméletek. Kö­vetkezésképpen nem elegendő a fiatalokkal leckeszerűen elsajátíttatni a marxizmus esz­merendszerét. Hogy miért? Egyrészt számol­nunk kell azzal, hogy a gondolkodás mindig késve követi — és nem is automatikusan — a társadalmi létben bekövetkezett változáso­kat, másrészt a környezet, a család, a ha­gyományok, a különböző ideológiai és ma­gatartásbeli hatások is akadályaivá válhat­nak a tudományos világnézet kialakulásának. Hadd emlékeztessünk egy alapvető peda­gógiai igazságra! A nevelés egységes folya­mat — akár intézményes iskolai keretek között folyik, akár az ösztönös társadalmi hatások összességét értjük rajta — ennélfog­va az emberformálás területei nincsenek kö- rülárkolva. Az is sajátos vonása a nevelés­nek, hogy a világnézet fejlesztése a pedagó­giai feladatok rangsorában mindig előkelő helyen áll, az általános iskolában éppen úgy, mint a felsőfokú oktatásban. Végeredmény­ben mindenfajta képzési feladat a világné­zeti nevelés erővonalainak mentén rendező­dik el. Ebben semmi meglepő nincsen, hiszen a fő cél itt is, ott is ugyanaz: aktív, közös­ségi életet élő, szakmailag jól képzett fiata­lokat nevelni a társadalomnak. Természetszerűleg minden életkorban, minden iskolafokozaton mások a tennivalók, de a cél mindig egy: úgy nevelni az ifjúsá­got, hogy legjobb tudása szerint vegyen részt a termelőmunkában és a közéletben. Ennél­fogva a világnézeti nevelés állandóan idő­szerű teendő, melynek tartalma megegyezik Kádár Jánosnak a párt XII. kongresszusán elhangzott szavaival: „Vezérlő eszmét, élet­célt kell adni az ifjúságnak. De annál ne­mesebb célt, mint a szocializmus, nem tu­dunk ajánlani.” Roppant izgalmas kérdés, hogy a fiatalok miként tekintenek az általunk javasolt útra, avagy milyen is a mai ifjúság. Napjaink if­júságát mindenekelőtt az jellemzi, hogy kor­társa akar lenni korunknak, alaposan tájé­kozott, cselekvő résztvevője a mindennapok­nak. E nemzedék világnézeti arculatának lé­nyeges vonásait és problémáit korunk társa­dalmának dinamikus változásai, a társadal­mi, ideológiai harcok és konfliktusok tartal­ma és formái határozzák meg. A magántu­lajdonon alapuló társadalmi rendszerek min­den formáját történelmileg túlhaladottnak tartják és elítélik. Alapvető kérdésekben gondolkodásukat a szocializmus eszmevilága uralja; cselekvő és felelősségteljes viszonyt igyekeznek kiépíteni a szocialista társadalmi rendhez, élesen reagálnak az általuk nega­tívnak ítélt jelenségekre: Nem kevés vitára ad okot fiataljaink körében a falu világának gyökeres átalakulása, a munkásosztály át- rétegződése. valamint az osztályharc nem­zetközi küzdőterén lezajló események ma­gyarázata. A világnézeti nevelés nehézségei valami­lyen módon mind-mind összefüggenek a hét­köznapi tudattal is. Az életmód, a köznapi élet milliónyi ingere formálja az emberek tudatát — személyes indítékait, törekvései­ket, értékrendjüket. Fiataljaink világnézeti állásfoglalását ma különböző hatásfokkal be­folyásolja a nacionalizmus, a kozmopolitiz- mus és a kispolgári ’ konzuméletforma kul­tusza is. Mindig akadnak olyan fiatalok, akik a fel­nőttek rossz példáját követve, a könnyű pénzszerzés, a könnyű életvitel vonzásába kerülnek, és nem tűznek maguk elé igazi cé­lokat. Hatásuk romboló a társaikra. Ezért iskolának, az ifjúsági szervezeteknek, a szü­lőknek — tehát mindenkinek — arra kell törekednie, hogy az élet értelméről es cél­járól alkotott közfelfogás középpontjában ne az olcsó siker, ne az ügyeskedéssel és elvte­len alkalmazkodással elért érvényesülés, ha­nem az értelmes munkával elérhető embert boldogság álljon. Kevesebb lesz a gondunk, ha mind több felnőtt az olyan személyiség- vonásokat értékeli nagyra, mint az igazsá­gosság, a műveltség, a harcos kiállás, a kö­zösség érdekeiért való küzdenitudás. Elsőrendűen fontos a személyes élrné- ------------------- nyék, a lelkesítő társadal­mi példák szerepe fiataljaink világnézetének alakításában. Ez természetesen korántsem je­lenti azt, hogy a szervezett — iskolai vagy azon kívüli —, tudatos ideológiai ráhatás fö­lösleges volna. Az iskolának, a családnak, a munkahelynek egyaránt megvannak az ide­vágó feladatai. Hogy az ifjúság az iskolai tanulmányok befejezése után egyenes élet­pályán haladhasson, hogy világnézetük alap­ja a szocialista társadalmi tevékenységre motiváló marxi eszme legyen, világnézeti meggyőződésük értelmes cselekvésben öltsön testet, ebben minden felnőttnek van tenni­valója és nem is kevés. P . Kovács Imre Kcaiánhéz épül Kevés beszéd, hathatós tettek Újabb lépés a jobb minőségért jí klstercnyel építési üzemben megkezdték egy kazánház töltését. — R — M anapság, ha egy jobb gazdasági vezetőt ál­mából riasztanak. a hirtelen ébredés kábaságában is több mint valószínű, ez a szó hagyja el először ajkát: minőség. És ez még csak nem is tréfa. Mert oly nagy gya­korisággal sulykolják ezt ve­zetőknek és beosztottaknak, hogy gazdasági érzékenysé­gére valamit is adóknak egy­szerűen rájár a szájuk. Csakhogy a minőség is azon gazdasági varázsszavak egyi­ke, melyek tartalma vajmi keveset változik a szüntelen citálástól. Beszélni kevesebbet is elég, a nagyobb energiát inkább a tettekre érdemes fordítani. A nagybátonyi harisnya­gyár pontosan ez utóbbi me­tódus híve. És évről évre ja­vuló minőségük a tanú rá, hogy ez az igazán hatásos módszer. Hosszabb ideje al­kalmazzák a minőségi bérezést a gyárban, vállalatukon belül elsőként vezették be. Akkor­tájt első osztályú termékeik részaránya a 70—74 százalék közt mozgott. Tavaly, miután újabb másfél százalékkal ja­vult a minőség, elérte a 89 százalékot. Az idei cél a 90 százalék, s az esztendő első felének eredménye azt mu­tatja: nem maradnak szégyen­ben vele. De nemcsak az er­kölcsi siker fontos ebben, legalább annyira a gazdasági is, hiszen minden egyszáza­lékos fejlődés 600 ezer fo­rintot hoz a gyárnak. Ebben a hónapban újabb lépést tesz a gyár a minőség javításáért: finomítja az ösztönző bérezési rendszert, s ezzel ismét nagyobb erőfe­szítésre készteti dolgozóit. Az eddigi minőségi bérezés lénye­ge az, hogy a számítások alap­ján megállapított minőségi színvonaltól jobb produktum esetén prémiummal jutal­mazták, rosszabbnál levonás­sal büntették a dolgozót. A hibaszázalékot a hibás áru számából képezték, s ezt név szerint és havonta kifüggesz­tették az üzemben. A nyilvá­nosság még a pénzbeli vesz­teségnél is jobban birizgálta a hiúságot. Szóltak is nemrit­kán: nem bánom, ha levon­nak, csak ne írják ki! Mostantól nemcsak a hibák számát vetik össze a kifogás­talan áruéval, hanem kü­lönbséget tesznek hiba és hi­ba között is. Súlyos a mellé­fogás akkor, ha annak követ­kezménye a harisnya hordha- tóságát akadályozza, például ha a varró kifelejt egy össze­állító varrást. Enyhébb az esztétikai hibák megítélése, a kisebb festékfoltoké, a nad­rágrészben található csíko- zottságé. hiszen ettől az áru még viselhető, legfeljebb a kényesebb ízlést nem elégíti ki. A súlyos hibák kétszeres szorzószámmal szerepelnek. E rangsorolással kívánják a gyárban elérni, hogy a vevő­bosszantó durva, kirívó hibák megszűnjenek. Az új módszer szerint júíi- usban-augusztusban próbael­számolásokat végeznek. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó még a régi számítás szerint kapja a pénzét, de mellette ott lesz már az új módszer sze­rinti összeg is: mindenki lát­hatja. mire juthat munkájá­val a továbbfejlesztett minő­ségi bérezés alapján, hol és mennyit kell javítania. Két hónap alatt szoktathatja ma­gát az újhoz, változtathat munkamódszerén. Ismét merítettek hát tarta­lékaikból a nagybátonyi ha­risnyagyárban. Ezzel azon­ban még egyáltalán nem ért végéhez a sót, máris kész az újabb lépés terve, mely az el­lenőrzést érinti. Eddig ugyan­is valamennyi dolgozót azo­nos mértékben ellenőriztek. Vannak azonban köztük olya­nok. akik folyamatosan és egyenletesen az élbolyhoz, an­nak is a legelejéhez tartoz­nak. Az ő meózásuk csaknem formális, hiszen tartósan ki­váló minőséget produkálnak. Az elképzelések szerint őket huzamosabb időre kivonnák az ellenőrzésből, minőségi pré­miumukat önmeózás útján, sa­ját bevallásra kapnák meg. CsuDán szúrópróbaszerűen nézik majd meg. tartják-e to­vábbra is a tőlük megszokott magas nívót. Ezzel jelentős erők szabadulnának fel a vál­tozó, illetve gyengébb telje­sítményt nyújtók ellenőrzésé­re, segítésére, növekedhetne tehát a meó termelést segítő szerepe. Több energia jutna a gyártásközi ellenőrzésre is. melynek segítségével időben megállíthatják a hibát. A gyári vezetők becslése szerint a dolgozók tíz száza­léka érett arra, hogy nyugodt lelkiismerettel rábízzák az önmeózást. Ök eddig is rá- tartiak voltak munkájuk mi­nőségére. S, ha megkapják e nagy bizalmat, tisztességet, az szakmai rangjukat is je­lentékenyen növelné, mert hi­szen valóban elit csapatot ké­peznek ők, a legmegbízhatób­bak. Idén már nem. de jövő­re minden valószínűség sze­rint bevezetik ez újabb mód­szert is. És mindezzel még mindig csak a munkáskéz, munkás­tisztesség kínálta tartalékok­hoz nyúltak. E körön kívül még jócskán ad alkalmat » minőség javítására a műszaki fejlesztés, a piaci munka is. Hogy csak néhányat említ­sünk, a csomagolás gépesítése például jelentékenyen növel­heti a kifogástalan áruk rész­arányát, hiszen a harisnya ké­nyes cikk, annál jobb, minél kevesebb kéz nyúl hozzá. A minőség mellett termelékeny­séget is javítana, ha sikerül­ne végre megkedveltetni a piaccal az autamata orrhegyű harisnyát, melynek szárát nem varrással, hanem egysze­rű összehúzással zárják. A kereskedelem külföldről min­den további nélkül megrende­li ezeket, a hazai gyártói azon­ban nem szívesen fogadja el. Pedig ez is. mint egykor a formázatlan harisnya a va­sait helyett, csupán szokás dolga. Í me. a nagyon kedvező folyamat a nagybáto­nyi harisnyagyárban, ahol a minőség szüntetlen ja­vítása egyre inkább természe­tes napi magatartássá válik. Szendi Márta NÓGRAD - 1980. július 29., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents