Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-27 / 175. szám

Mai magyar társadalom

A termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak változása

957—1961 között mint- 1 egy egymillió korábban egyénileg dolgozó paraszt lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A termelőszövetkezeti mozgalom nagyobb része azonban akkor a jelentős állami támogatások ellenére sem tudott tagjainak a munkásosztályéhoz hasonló jövedelmet biztosítani. Leginkább az egyharmadnyi részt kitevő kedvezőtlen természeti adottságú termelőszövetkezetekben volt ez a helyzet. Az alacsony munkaegységek, a zárszámadásig bizonytalan mértékű részesedés, a társadalombiztosítás hiánya és a mezőgazdasági munka évszakokhoz kötődő „aránytalan elosztása” folytán a mindezeknél kedvezőbb lehetőségeket biztosító ipar és szolgáltatás elszívó hatása — amely különösen az újonnan munkába lépő fiatalokat és a javakorban levő, vállalkozó szellemű tagokat csábította el a tsz-ek- ből — a szövetkezetek tagságának fokozott elöregedéséhez vezetett: 1964 végén a hatvan éven felüli tagok aránya meghaladta a 40 százalékot. Ugyanakkor 1962-től 1964ig 21 ezerről 122 ezerre növekedett az alkalmazottak száma, ezen belül az időszakos fizikai munkát végzők száma nőtt a legszembetűnőbben. „Hovatovább már a fogatos is csak havonta fizetett fix bérért, alkalmazotti munka- viszonyban hajlandó dolgozni” — hallhattuk akkor a mozgalmat irányító egyik pártvezető előadásában.

Az alkalmazotti státusba törekvés — az iparéhoz hasonló jövedelmi és társadalom- biztosítási viszonyok miatt — mint cseppben a tenger jelezte a termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak jövőbeni alakulását, irányát: részükre is a munkásosztályéhoz hasonló élet- és munkakörülményeket kell teremteni. A fokozatosság elvének szem előtt tartásával mindezt politikailag is megfogalmazta pártunk Központi Bizottsága 1965 novemberi határozatában. Első intézkedésként összébb csukták az agrárollót, mintegy 10 százalékkal felemelték a mezőgazdasági felvásárlási árakat.

A részletes megoldási javaslatok kimunkálása 1967 tavaszán, a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusán történt. A tagok az éve3 tervben garantált készpénz- részesedés 80 százalékát havi munkadíjban kapják meg, a többit pedig zárszámadáskor. A nyugdíjkorhatárt a férfiaknál hatvanöt, a nőknél hatvan évben állapították meg, úgy, hogy az kétévenként egy évet csökken, így tíz év alatt azonos lesz a munkások és alkalmazottak nyugdíjkorhatárával. A társadalombiztosítási szolgáltatásokat a tsz- tagságra is kiterjesztették. A korábbi helyzettel ellentétben nem a család, hanem a tag részére állapították meg a háztáji föld mértékét, ezzel ösztönözve a kisegítő családtagok belépését a termelő- szövetkezetekbe.

A tsz-ek vállalatszerű gazdálkodásának elve megkívánta a termelőszövetkezeti föld- tulajdon kialakítását. Korábban a föld csak a tsz-ek tartós használatában volt, hiszen az átszervezés nem érintette a

tulajdonviszonyokat. A tsz-ek tartós használatában igen sok olyan földterület is volt, amely az elöregedés következtében öröklés útján kívülállók tulajdonába került, akiknek a szövetkezethez semmi közük sem volt, csak haszonbér formájában földjáradékot fizettek részükre. Ezért a kongresz- szus határozatot hozott, hogy a kívülálló földtulajdonosok vagy lépjenek be a termelő- szövetkezetbe, — ez akkor társadalmi méretekben irreális volt —, vagy ötévi haszonbért kitevő megváltási ár fejében kötelezően ajánlják fel földjeiket megvételre. így a korábban földjáradékra kifizetett összegeket a jövőben a tagság javadalmazására lehet fordítani.

A kongresszus határozatait az állami szervek jogszabályokba foglalták, a kongresszus kialakította a mozgalom társadalmiképviseleti szerveit: a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát és a területi szövetségeket. A TOT a mozgalom érdekeit képviseli az állami-politikai szervek előtt, döntéseket, jogszabályokat kezdeményez, véleményez, részt vesz az állami támogatások felosztásában stb.

Mindezek hatására sikerült megállapítani az elöregedési és elvándorlási folyamatot, — pár év alatt több mint 50 ezerrel nőtt a 14—26 éves fiatal tsz-tagok száma. A foglalkoztatottság bővítését célozta a tsz-ek melléküzemági tevékenységének politikai felkarolása. A szabályozórendszer hiányosságai miatt indokolatlanul túlsúlyba került az élelmiszer-gazdasági vertikumon és a helyi szükségletek kielégítésén kívüli melléküzemági munka. Gombamódra szaporodtak az ipari bedolgozó-, feldolgozóüzemek, három-négyszeres jövedelmeket biztosítva csábították el az ipari üzemek munkásait, sok termelőszövetkezetnek az ipari mellett már alig volt —

mezőgazdasági tevékenysége. Mindezt a kellő mederbe szorította vissza az 1972-ben bevezetett adópolitika.

A hetvenes években a termelőszövetkezetekben szinte megszűnt a hagyományos értelemben vett paraszti tevékenység : műszaki színvonalat emelő számos beruházás, az iparszerű termelési rendszerek elterjesztése átalakította a tagság összetételét, a túlnyomórészt szakképzett tagság érdekviszonyai az ipari munkásokéhoz közeledtek.

A termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak speciális területe a háztáji gazdaságokban végzett tevékenység. Mivel a háztáji emlékeztet leginkább a tulajdonosi paraszti' gazdaságra, ezért közvetlenül az átszervezés után, a „közös” termelési erejében bízva, néhány területen a helyi politikai vezetés a háztáji elnyomására törekedett. Ez viszont a parasztság saját fogyasztásának és jelentős központi készletek termelésének bázisát veszélyeztette, amire a tsz-parasztság a háztáji termelés csökkentésével reagált. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a közösből származó alacsony jövedelem miatt sokan visszahúzódtak a háztájiba, a közösben nem dolgoztak. A háztáji termelés csökkenése részben átgyűrűzött az egész mezőgazdaság termeléseredményeire is.

fS 964-ben központi bizott- | sági határozat szögezte le, hogy a tagok háztáji gazdasága a közös gazdaság szerves része. Azóta a vezetőségek a gyakorlatban takarmánnyal, vetőmaggal, munkagépekkel, az értékesítés megszervezésével segítik a háztáji termelés eredményességét. A hetvenes évek elején a felvásárlási árak alacsony megállapítása miatt került válságba a háztáji, azóta gazdasági és politikai intézkedések őrködnek e termelési forma fenntartásán.

Varga Sándor

Szent elhivatottság

— Miért mondott fel? Nem — Miért? bukta: 4393 forintos ráfiz®tudom. Nemrégiben még azt — Mert nem találtam ér- téssel.

mondta itt, ezen a széken telmét. Elvesztettem a hite- — Megszoktuk már a ráülve, hogy elkötelezettje a met, a lelkesedésemet Kü- fizetést — meséli keserűen népművelésnek. Aztán . . • lönben én nagyon nagy sze- Vermesné. — Még Horpáczy alig egy év után felmondott, repet tulajdonítok a hitnek, Judit volt az igazgató, ami- Beledőlt a saját kardjába, ezzel fogok mindenhez hoz- kor felléptettük Kabost. Fél (Jelinek Tibor tanácselnök), zá. Lelkesedem, töröm ma- ház jött össze, 150 ember.

— ötletes, mozgékony férfi gam, egy idő után aztán a Kabos csak ámult, s azt volt, lendületet vitt az itteni dolgoknak már „maguk- mondta, bárhol előfordult, munkába. Nem szabad lett tói” kell menniük. Így gon- mindenütt tömött házak fo- volna elmennie. Biztosan bi- doltam Kisterenyén is. Nem gadták, az emberek a csilláro- zonyította volna tehetségét, következett be fordulat, s rá- kon csüngtek- Hogy mi van rátermettségét. (Vermes Je- döbbentem, nincs szükség a ezen a Kisterenyén?!

nőné gazdasági előadó)- hitemre, lelkesedésemre. Egy éve dolgozik a házban

— Nagyon lelkes ember- — Ezért mondott fel? Forgács Erika, s azóta mindnek ismertem meg. Volt cél- Elgondolkodik: — Ezért. . • össze két olyan rendezvényt ja, volt mi után mennie. Néhány emberrel tudtam szerveztek, amely nem volt Rosszul tette, hogy felmon- csak emberi, baráti kapcsola- ráfizetéses

dott, ártott vele a családjá- tot kialakítani, olyat, ame- — Hiába rakunk ki piakának. . . (Forgács Erika szer- lyikböl mind a ketten tanú- tot, küldünk meghívót, nem vezési előadó). lünk. Aztán úgy vettem ész- jönnek az emberek. Kezdet— Az ELTE tánccsoportjá- re, hogy csak olyan munkát ben nagyon lelkes voltam, nak előadása mindenütt si- tudok végezni a posztomon, Zsoltról átragadt, de ma kert aratott. Zsúfolt házat ami részben látszólagos, rész- már. . Talán nekem sem vonzott Cereden, Karancs- ben pedig egyáltalán nem kellene már itt dolgoznom, kesziben, a nagybátonyi Pe- látszik. Csinyovnyikká vál- Pedig nem is olyan régen ■tőfi Kultúrházban. A csoport tam, s ebbe nem akarok be- még népművelő akartam lenegyetlen bukása ott volt Kis- letörődni. Végül is apró ese- ni.

váltotta ki a

terenyén. (Erney Attila, a já- tek sorozata rási hivatal közművelődési döntésemet, főelőadója)- — Egy konkrétumot

— Anyagilag, erkölcsileg meg- nevezne? becsültük, segítettük a mun- — Például az egy

A tanácsházán Jelűnek Tibor összegzi tapasztalatait. A meg- tanácselnökből megállíthatatlan folyamként árad a pa_ évvel nasz. Konkrét eseteket említ.

káját. Miért „futtattuk”? — ezelőtti Piramis szabadtéri úgy érzi. az egykori kultúrvágják a fejünkhöz nem ép- koncert. A focipályán 3500 ház-igazgató becsapta őket, pen jogtalanul. íme az ered- ember Ujjongott, s néhány szent elhivatottságot hangoz- mény! (György István, a já- ezer forintos hasznunk volt. tatott. de szalmalángnyira rási hivatal művelődésügyi Már az Omegával tárgyal- futotta erejéből: ügybuzga- osztályának vezetője). tam, amikor leállítottak: nem lomról szónokolt, közben el— Ö nem mindennapi ember, erre van szükség ebben a mulasztót! a a körültekintő de, sajnálatára, olyan embe- községben, Kisterenye nem szervezést- Két férfi, kétféle rek között kell élnie. (Mocsá- nagyváros. Majdnem fegyel- poszt, s kétféle elképzelés: ry Bertalanná, a járási hiva- mit kaptam az erősködése- népművelésről. szórakozta* tál gazdasági főelőadója). mért, azért, mert meg sze- fásról, üzemeltetésről.

Vélemények egy emberről, rettem volna lovagolni egy ^

A szavak elválnak és egy- diadalt- Az volt az első és , .. . .

máshoz simulnak. Kinek van utolsó megyehatáron túli si- dé ü yi Évának metéke- igaza? Milyen ember is vol- kér, s mint egyetlent, akár egyeld

faképpen Malomvizi Zsolt, a véletlennek is elkönyvelhet- , - ~ ... , . .

ház ioí a _ — «ras&s:

A nagyközségi tanácstól he!-vett teremben próbálko- VUlu_,

kapott szolgálati lakásán be- z°ttszélgetünk. Fürdőnadrágra

— Ráfizetéssel.

problematikus helyzettel,

elismerik a volt művelődési- ház-vezető magas szellemi- képességéi hozzáértését, de megfogalmazzák emberi

Koncertvetkezett a júliusi ritka for- 3eink,rf kevesen ^ lőttek,

róságban s elmerengve ugyanígy a szmnázi előadá“77 ’ , sainkra Nasvnn szén helven “»cgiusauiiazzaK. ernoen

mustrálgatta legújabb fafa- nagyon szép neiyen gyengéit j flgv mond1ák

raevánvát egv kifeszített fekszik ez a kulturház, csak ,

ragvanyat, egy Kileszitett környezet- nem volt més népművelő a

Krisztust. a Kert van,rossz Környezet- ob-ihen pnm-iro Vh+_ Ánrilishan adtam he a Ö€n- Esténként nem veszély- la asDan, akiben ennyire hit

f

elmondásoma- emlékezik télén a fák alatt járkálni; a ^ , fnyire táreimonaasomat — emlékezik lánvok. asszonyok m°gattak- Nyilván ezert is

miközben felesege kávét 1“yok’ asszonyok fáJ a cserben hagyás

szolgál fel asztalunkra- — -*01 Juciján: ezt.

Azt írtam benne, hogy dön- - Milyen kiscsoportot működ- tésemet nem szándékozom tetett.

indokolni.

Érdekességek az NSZK

állampolgárairól

A nyugatnémetek számára még mindig a gépkocsi a legnépszerűbb közlekedési eszköz. Bár az üzemanyagköltségek egyre nőnek, a nyugatnémetek 80 százaléka még mindig gépkocsival megy munkahelyére. Az országon belül szállított áruforgalom 50 százalékát is az országutakon bonyolítják le.

Átlagosan számítva egy nyugatnémet állampolgár évente 630 liter különböző fajta italt fogyaszt el. Az ital azonban nem teljes egészében sörből áll; valójában egyre nagyobb mértékű az alkoholmentes italok és a különböző szörpök fogyasztása. Az elmúlt évben például a narancsszörpfo- gyasztás 43,9 százalékkal nőtt.

CT

Több mint fél évtizede, hogy a Corvina Kiadó megindította Európa nagy stíluskorszakait bemutató sorozatát. Az egyes köteteket nem fogja össze sorozatcím, csupán a formátum azonos, megközelítőleg azonos a terjedelem, s az egyes kötetek szerkesztési módja. A 200—300 oldal terjedelmű kötetek összefoglalását adják, sok — főként szövegközti — képpel illusztrálva, az újkor művészetének. Az eddig megjelent művek: Római művészet, A román kor művészete, A gótika művészete, A XIX. század művészete magyar szerzők munkája, s mindmáig egyetlen külföldi szerző szerepel e sorozatban : Champigneulle

Art nouveau—Jugendstil— Szecesszió. A sorozat legújabb kötete a hellenisztikus művészetet mutatja be Castiglio- ne László tollából, kinek a római művészetről szóló műve ugyancsak e sorozatban látott napvilágot Amit ma tudunk, azt a görögök tudták először — mondja valahol Szerb Antal, s hogy menynyire igaza van, azt ez a kötet is alátámasztja. Az emberiség történetben egyik nagy fordulópontot hozó s meghatározó volt a görög civilizáció, mindenekelőtt a városállamok, a poliszok kialakulása, ahol ’’egyén és közösség, kétkezi és szellemi munka csodálatos összhangban volt egymással (s sajnos utoljára talán csak ott és akkor.)

A hellenizmust, mint kulturális jelenséget sokan és nem alaptalanul tartják igen hosszú életűnek, mert beleszámítják a Római Birodalom, sőt bizonyos vonatkozásban a Bizánci Birodalom görög nyelvű és hellénisztikus kultúráját is, azokon a területeken melyeket Nagy Sándor meghódított. Castiglione

új művében csak a szó legszorosabb értelmében vett hellenisztikus korszakkal foglalkozik, vagyis ameddig a hellenisztikus birodalmak fennállottak. Ez nem fog be töb- bet, mint három évszázadot Nagy Sándor és Augustus uralkodása között. A „polgári” vagy „városi” görög művészet hordozója a makedón— görög uralkodó réteg elvesztette a városállamok korában meglevő szabadságát, önrendelkezését királyok szolgálatába állt s kicsúszott kezéből a politikai élet irányítása — a művészeté azonban nem. Az ide-oda költöző (innen a szó: koszmpolitész = kozmopolitika) görögög megtartották s tovább sugározták kultúrájukat, nyelvüket. Ezt a nagyhatású és sokoldalú művészetet mutatja be a szerző, alapos, de ugyanakkor könnyedén áttekinthető és világos történeti, kultúrtörténeti bevezetéssel úgy, hogy abból az egész hellén világ lényege, kialakulása és továbbélése megérthető. Castiglione külön foglalkozik az építészettel, szobrászattal, a portréval, a domborműszobrászattal, a festészettel és a mozaikkal és a kisművészetekkel, úgymint érmékkel, és a kézművesipar megannyi gyakorlati tárgyat gyártó termékeivel. Castiglione könyve

nemcsak szépségekkel ismerteti meg az olvasót, hanem mint olvasmányélmény is

figyelemreméltó. •

Mi sem természetesebb,

hogy a Magyarországon élő Munkácsy-díjas görög szobrász Makrisz Agamemnon művészetét is a hellenisztikus illetve a klasszikus görög szobrászat tradíciói jellemzik. Művészi formanyelvére magától értetődően hatottak a modern plasztikai törekvések, ’ mindenekelőtt Henry

Moore művészete. A Corvina Kiadó szép kiállítású kötetben mutatja be Makrisz Agamemnon művészetét,

számtalan színes és fekete-fehér reprodukcióval. Nemcsak azt a művészt, akit a nemzetközi munkásmozgalom, a görög szabadságharc, a második világháború áldozatainak sorsa érdekelt s ábrázolta hőseiket döbbenetes erővel — gondoljunk a mauthauseni Mártír-emlékmű szoborcsoportjára —, hanem a legújabb és legmodernebb művészt is, aki külföldi kiállításokon is sikert aratott. Mai-írisz életútját, művészi fejlődését Pogány ö. Gábor rajzolta meg, szuggesztív erővel s a nagy művésznek kijáró hozzáértéssel és alapossággal.

Bálint Endréről napjaink egyik legnagyobb szürrealista ihletettségű festőjéről a Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata jelentett meg mutatós albumot. A kötet szerzője a festő régi barátja, tisztelője Román József, aki a portrét a költő eddig nem publikált kéziratai, valamint a művésszel folytatott beszélgetései alapján állította össze. Talán túl sokat is tudunk meg a művész környezetéről, belső életéről Román József tollából: „A művész életútját követve szeretném megtalálni fejlődésének főbb állomásait és művészetének az életből, a történelemből, a társadalmi körülményekből fakadó indítékait, vagyis azt a találkozási pontot, ahol az egyén élete, élményei alkotássá válnak” — írja elöljáróban a szerző. Bálint Endrét ez a kötet mutatja be először monográfikus részletességgel rajongóinak, azoknak, akik Vajda Lajos méltó folytatóját, törekvéseinek továbbfejlesztőjét látják benne.

Kiderült — mondja Er- ney Attila másképpen látjuk a tennivalókat. Sze- kalmas kiscsoportos foglal- r£tünk • koncertek szerveknzásra de hidegen az i* zése másodlagos, a kultúrEgyetlen helyiségünk alkozásra, de hidegben az is . . . ,,.

szinte kifűthetetlen. Egyetlen h“ lg^,gatÓ]a ”®nnt ,ez v°tt

csoport működött: a Röpülj páva-kör- Az ellenemre, mert úgy éreztem, valójában nem hagyományt őriznek az égia fő. Mi szerettük volna, ha szakköröket. kiscsoportokat működtet, nem tette. Öltözködése, külső megjelenése

sze alatt, hanem pletykálkod- vo.lt mi’id?n1*or e8e~

nak, torzsalkodnak, én pedig ménynt^ megfelelő, kifogas- nem vénasszonyok pletyká- ta,an- Tavasszal mindezeket

zó klubját akartam csinálni. e r™ndt.uk ™:kl’ 8 u8y t^nt> De a tanácson rámparancsol- elismerte egyetért yetak, csinálni kell. 'ünk, aztá,n hét

— Április óta nem dolgozik, oeadta a kulcsotkét gyermeke van. . . “ gondol, miért.

— Június elején még kap- . ..Errí?? fogyatékosságai

tam fizetést, a lemondási idő msatt- Állítom, ő volt a leg- miatt. Egyébként azóta is képzettebb, _ legérzékenyebb megszakítás nélkül dolgozom, népművelőnk, de sokkal ke. Szobrokat faragok. Szüleim y«ebbet produkált másoknál, képzőművészek, korán „fér- ,zavakból, lelkesedésből nem tőzést” kaptam. • . Ha meg- , , n*- Két ízben válszorulunk, egy-egy munkát el- f1 tölem apróbb megbízok. zatást, egyszer sem teljesí— Félidőben abbahagyta a Műveltsége, Intelligentanárképző főiskolát, ahol 5^ía mögé emberi tartás kelmatematika—rajz szakra járt. ‘ene’ 8 °^?an felfogás, amely Mihez kezd most az életével? nemeik a látványosságot te— Iparengedélyt akarok k, ’ feladatnak, hanem a

kiváltani film- és szitanyo- mindennapi apró munkát is. mó szakmában. Most várom, Kisterenyén évek óta gond- hogy a helyi tanácson meg- |aJnk yannak> évenként vál- adják rá az engedélyt. togatják egymást az igazgaA kislány, csupaszon, pl- ‘°k’ Nehéz község, éppen tyeregve szalad be az udvar- e ^ “ olyan ember kellene ról. Megijesztette egy isme- oaa’ aki szívós, nem ing meg rétién bogár. az „pofontól”. Sajnos,

Zsolt azonnal hanyatt esett.

* A pihenőpark 1790 óta áll

A kultúrházban nem a leg- Kisterenyén- Csaknem két rózsásabb a hanyulat. Nyár évszázada megfordult benne derekán is színházi előadást Lavotta János zeneszerző, fogadnak, de hogy ki nézi hegedűművész is. Az egyko- meg, arról fogalmuk sincs- ri lovardát remekül átalakí- A szerződést viszont felmon- tották a művelődés céljaira, dani nem akarják, mert a Csak most már valóban fele bérleti díjat akkor is ki használni is kellene, kell fizetni. Ha megtartják Hat év alatt körülbelül ki- az előadást, talán mégsem fi- lene yezetője volt az intéz- zetnek rá annyira; legalább ménynek. Nem biztos, hogy is ebben bíznak. mind a könnyen megfutamoVermes Jenőné május vé- dó, a szerencsével kacérkodó géig bezárólag kimutatást emberek fajtájából. Ezt kizá- készített a rendezvényekről, rólagossá tenni túlságosan Az ELTE-tánccsoport elő- egyszerű lenne. Mélyebbek a adására öten váltottak je- gyökerek, gyet, háromnegyed ház jött Határozat törvény szól ar- össze Horváth István nóta- ról, hogy a közművelődés estjére. Ez is ráfizetéses volt. társadalmi ügy. De Kistere- A kilenc rendezvény közül a nyén vajon ez valóság-e? legnagyobbat a V Moto-rocké Sulyok László

| NÖGRÁD - 1980. július 27., vasárnap 7