Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-03 / 154. szám
ló árunak. Néhány évvel ezelőtt jókora üzleti lehetőség nyílott egyik külkereskedelmi vállalatunk előtt. A versenytárgyalásra részletes leírást, nyomtatott anyagot kellett előterjeszteni. megfelelő színvonalon, heteken belül. A versenytársak — nagynevű cégek, — árban jóval a magyar ajánlat felett álltak, de sajnos az ajánlattételhez a dokumentáció nem készült el időre; a háttér — felkészültség és i'ugalmasság híján — nem tudta követni ezt a hirtelen jött sietséget... A prospektusok, reklámnyomtatványok nem csupán ilyen kritikus helyzetben hívják fel magukra a figyelmet. A Kereskedelmi Kamara kiállításán és versenyén, ahol az 1977 második fél évétől készült reklámnyomtatványokkal pályázhattak a kamarai tagvállalatok, sok szép nyomtatvány akadt, bár, — mint a bevezetőbeli eset mutatja, — önmagában csekély öröm, hogy ötszáz nyomtatvány közt vannak igazán hatásosak, szépek. Közelebbről már észrevehető, hogy a díjazott anyagok hetven százaléka külfödi nyomdában, s nem forintért készült, így a szépség részben szépséghiba. Még akkor is, ha ezeket a megrendeléseket a sürgősség, meg a magas minőségi követelmény kényszeríti ki, bár az utóbbi időben a magyar nyomdaipar rekonstrukciójának előrehaladtával fokozatosan javul a helyzet. Nem felejthető el, hogy — jobbára külkereskedelmi propagandanyomtatványokról lévén szó — ezeknek olyan jó reklámot környezetben kell — megjelenniük, ahol a kiváló minőség általános, és a nyomtatványok külső megjelenésükkel, esztétikumukkal is az árut, az ajánlott terméket képviselik. Nyerhet prosektusversenyt egy szép nyomtatvány, de a piaci versenyt csak a termék és termelője nyerheti meg. Mégis igaz: először az áru hírét kell „eladni”; a jólöltöztetett információ könnyebben kap piaci belépőt... Cél, haszon, költségráfordítás, — mind olyan körülmények, amelyek nélkül értékelni a reklámnyomtatványokat csak a Szemnek lehet. Tudta ezt a zsűri is, amely egyértelmű esetekben a látványosabb „előkelő rokonok” helyett a célnak jól megfelelő, egyszerűbb, a gyanítható költségeket tekintve is „korszerű” munkáknak juttatott díjakat, a mezőnyt pedig úgy értékelte, hogy a kiemelkedő teljesítmények mellett az előbrelépést a középmezőny az átlag erősödése jelentené. Gazdaságról, gazdaságosságról mesélnek hát a nyomtatványok. Rugalmasságról, termékszerkezet-váltásról, — vagy csak kényszerének felismeréséről? — tanúskodik például a gyűjtőborítós, cserélhető lapos, mappás katalógusok megoldása, ezek terjedése. Nem készülnek már tízévekre egybekötött vaskos katalógusok! Szembetűnő volt a kiállításon az is, hogy az eredményes, a piacon sikeres vállalatok prospektusait láttuk jobbára a díjazottak között. k. t. Megfontoltan dönteni Nem csak ül az ülnök Bagdán Kálmán, a bonyolult, finom szerkezetek mestere. Irodagép-műszerész a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Hét évvel ezelőtt a legösszetettebb készüléknél is bonyolultabb munkával bízták meg. Gépek helyett évente egy hónapig emberekkel foglalkozik. Népi ülnök a Salgótarjáni Járásbíróságon. — Pártmegbízatásként kaptam a feladatot. Váratlanul ért, meg Is lepődtem, de a családdal együtt elismerésnek vettem. Azt mondták, hogy a dolgozók érdekeit kell képviselnem. Ismerem a gyári munkások életét, ezt hasznosítsam. Mivel korábban semmiféle jogi képzettségem nem volt, aggodalommal néztem az új munka elé. Nem tudtam, hogy lesz, de idősebb ülnöktársaim segítettek. Részt • vettem az ülnökakadémián is, később pedig önállóan igyekeztem gyarapítani ismereteimet. Büntető és polgári eljárásokon egyaránt ott van. Egyformán fontosnak tartja mindkettőt. A hét esztendő tapasztalatait így összegzi: — Néha megdöbbent, hogy egyes emberek mennyire kultúrálatlanok, meglepően tájékozatlanok az emberi érintkezési normákkal, morális kérdésekkel kapcsolatban. Talán nem is a kulturálatlanság a legjobb kifejezés, hiszen néha elvetemült brutalitás miatt kerülnek elénk a vádlottak... Bagdán Kálmán az átlagnál higgadtabb ember. Érez-e indulatot, haragot? — Tárgyaláson ilyesmi nem fordulhat elő. Szeretem az embereket. Szerintem mindenkiben fel lehet, és fel is kell fedezni a jó, a társadalom számára hasznossá válható tulajdonságokat. A legelvetemültebb emberben is vannak ilyenek... — Bűnesetek, széthulló családok, a népi ülnök szeme előtt az élet árnyoldala mutatkozik meg. Akad-e kellemes emlék? — El nem tudom mondani, milyen jó érzés volt, mikor egy bontóper második tárgyalásán nem jelentek meg a felek. Értesítették a bíróságot, hogy az életközösséget helyreállították, válási szándékuktól elállnak... Sajnos, a hazai válási statisztika mellett ez elég ritka dolog. Meggyőződésem, hogy a válásoknak igen jelentős részében az „örömszülők” mérgesítik el a helyzetet. Nagyon sok egykori házaspár élne még ma is békességben együtt, ha az „öregek” nem próbálták volna túlzott mértékben befolyásolni életvitelüket. — Munkatársai hogyan értékelik ülnöki tevékenységét? — A hétköznapok embere, a kívülálló nem sokat tud erről a munkáról. Még a tárgyalások résztvevői is gyakran úgy értékelik, csak ülünk a pulpituson és néha kérdezünk. .. A munka legfontosabb része kevésbé látványos. Az ítélet meghozatala előtt, mikor a bíróság visszavonul, véleményt kell nyilvánítanunk, megfontoltan kell döntenünk, hiszen emberek élete, sorsa van a kezünkben. A bírák számítanak, és adnak a véleményünkre. — Néhány mondatban ösz- szefoglalva mi a legfontosabb egy ülnök számára? — Az emberszeretetet már említettem. Természetesen elsődleges a törvényesség. Emellett „harag és részrehajlás nélkül” kell mérlegelni, s végezetül, az ülnök soha nem lehet közömbös. Áz emberszeretet mellett persze nagyon sok emberismeretre is szükség van... A halk szavú, mindig megfontolt Bagdán Kálmán ennek sincs híjával. Nem csoda, ha munkájával elégedettek, s a közelmúltban újból ülnökké választották. — g. — A békés egymás mellett élés azonban más értelemben nem abszolutizálható: érvényesülése nem terjeszthető ki az ideológiai síkon folyó osztályharc területére. Amióta a szocialista v ideológia kialakult, hol élesebb, hol enyhébb formában, de szüntelen harcban álí a burzsoá ideológiával. A hevességét mindenekelőtt a nemzetközi erőviszonyok alakulása, a világméretekben folyó osztályösszecsapások mindenkori körülményei motiválják. A nemzetközi ideológiai harcot jó néhá- nyan leszűkítik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmon belül folyó vitákra. Figyelmen kívül hagyják, hogy e dialógusok éppen az egység megteremtését, helyreállítását szolgálják. Ezzel ellentétben az eszmei küzdelem a két társadalmi rendszer alapvető szembenállását kifejező, antagonisz- tikus osztályérdekekből táplálkozó harc, a jobb- és balol. dali nézetek ellen egyidejűleg folytatott csatározás. A kérdés tehát eleve nem „vagylagosként” vetődik fel. A békés egymás mellett élés nem az ideológiai harc alternatívájaként, annak valamiféle ellenpólusaként érvényesül. A nemzetközi burzsoázia alapvető célkitűzése jottányit sem változott: konzerválni a tőkésrend viszonyait, visszahódítani a már korábban folyamatosan elvesztett pozíciókat, fokozni az esztelen feavverkezési hajszát, gyengíteni a szocialista közösség erejét, feltartóztatni a gyarmati nemzeti felszabadító mozgalmak térhódítását és nem utolsósorban érvényesíteni az imperializmus világuralmi törekvéseit. E közös célok elérését szolgálja a tőkés teoretikusok által kiagyalt — és minden realitást teljességgel nélkülöző — úgynevezett konvergen- ciaélmélet, amely igyekszik a tömegekben elplántálni azt a hamis tudatot, miszerint a két világrendszer fokozatosan közeledik egymáshoz, majd közös, azonos társadalomba torkollik. Mindez úgy megy végbe — bizonygatják —, hogy közben „a szocializmus megszelídül, a kapitalizmus pedig szocializálódik”. A burzsoá apologetikusok szerint ezt a közeledési folyamatot nem szabad felesleges eszmei harccal akadályozni, még kevésbé feltartóztatni, tehát a nemzetközi kapcsolatok „deideologizálására” van szűk. ség. A nemzetközi imperializmus vezető körei rádöbbentek arra, hogy a szocialista világrendszer, politikai, katonai és gazdasági megsemmisítéséhez fűzött vérmes reményeik minden realitást nélkülöznek, ezért taktikát változtattak. Az ideológiai szférában vélik felfedezni a szocializmus elleni sikeres támadások újabb lehetőségeit. Ezért a teljes csődöt mondott és hatástalannak bizonyult „deideologizáció” fegyverét szegre akasztva, ráléptek a „reideologizáció” nem kevésbé ingafjp talajára. Az emberiség számára az 1960-as évek végétől oly reményteljes perspektívát felcsillantó enyhülési folyamat az 1970-es évek második felében, Helsinki után lelassult, megtorpant. Az imperializmus „héjái” — élükön az Egyesült Államok kardcsörtető köreivel — széles körű dühödt támadást bontakoztattak ki a nemzetközi béke kapcsolatrendszerével szemben. Az imperialista politika irányítói az ideológiai harcot az ideológiai diverzió- val cserélték fel. A Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen kibontakoztatott imperialista ideológiai diver- zió eszköztárában egyaránt megtalálható az emberi jogok megsértésének vádja, a nacionalizmus és a sovinizmus szítása, a nemzetiségi problémák kiélezése, a Kubában állomásozó „szovjet dandár” jelenléte miatti tiltakozás, az Angolának, Etiópiának és Kambodzsának nyújtott segítség elítélése. Újabban pedig az Afganisztán kérésére történt internacionalista katonai támogatás ürügyén felkorbácsolt rágalmazó propaganda- kampány. A szocialista világrendszer, élén a Szovjetunióval, felkészülten állja az ideológiai di- verzió meg-megújuló rohamait. Abból indulunk ki, hogy e harc korunk objektív jelensége, melynek mesterséges élezése már nem csupán az imperializmus kénye-ked- vétől függ. A burzsoá ideológia önként, harc nélkül nem adja át a helyét, ezért saját forradalmi küldetésünk is megköveteli a „kihívás” elÁ Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál Mindet mozgóbérként... Szokatlan volt, s mi tagadás, nem kísérte nagy lelkesedés, ellenkezőleg, elég gyakran kellett válaszolni arra a kérdésre, miért kell minden bér- fejlesztést mozgóbérként a dolgozókhoz juttatni. A szak- szervezeti bizottság is —, amelyben erős a fizikai munkások képviselete — hajlott arra, hogy az idei bérfejlesztésre szánt összeget maradéktalanul így használják fel. Ily módon a dolgozók saját maguk között oldják meg a differenciálást. Az újtól való idegenkedő megjegyzések, nemcsak a dolgozók, hanem a középvezetők részéről is elhangzottak. Érthető, mert számukra új feladatot jelentett. Megbolygatta a korábbi, be- idegződött, vezetői, irányítói szokásokat, ugyanakkor önmaguk számára is magasabbra emelte a követelmények mércéjét. Néhányan úgy vélekedtek: túl komplikált. Ez a gond is megoldódott, mert egy teljes napon át kérdezhettek, ami nekik jólesett, amit akartak, amire kíváncsiak voltak, ami nem volt számukra világos. Dé arról is meggyőződhettek, hogy nincs mód, lehetőség a mozgbérrendszer megtorpedózására. — Háromszor dolgoztuk át a követelményrendszert, mire végleges formáját elnyerte — érzékelteti a munka alaposságát Kerekes Elemér a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkáügyi osztályvezetője. — Az új ösztönzés célja —, ami a vállalat sajátosságát tükrözi — a programszerűség biztosítása, ami jótékonyan hat a gazdálkodás valamennyi területére. Az idei bérfejlesztésre szánt 2 millió 600 ezer forintot felosztottuk a különböző termelő és nem termelő szervezetek között Azok, akik a kitűzött célokat jobban teljesítik, pluszpénzhez jutnak, az elmaradók viszont kevesebbet kapnak. A munkaügyi osztály minden brigádnál felülvizsgálja a vállalást, és ha az nem segíti a végcélt; a programszerűséget, és a gazdálkodás hatékonyságát — nem fogadjuk el. Tapasztalataink szerint a kollektívák célkitűzései 80—90 százalékban az előbb említett célokat szolgálják. — Mégsem jelentkezett a kívánt hatása az első negyedévben. — Nem, mert február végén vezettük be. Ha ragaszkodunk eredeti elképzeléseinkhez, akfogadását. E nemzetközi méretű osztályküzdelemben bizton támaszkodhatunk a marxizmus—leninizmus tudományos igazságosságára, a szocialista építőmunka során felhalmozódott új tapasztalatok gazdag tárházára, éltető eszménk nemzetközi érvényességének bizonyítottságára, világnézetünk gyakorlati megvalósulására. Fokozódó energiával és elszántsággal támaszkodunk a marxizmus— leninizmus tudományos igazságosságára, a szocialista építőmunka során felhalmozódott új tapasztalatok gazdag tárházára, éltető eszménk nemzetközi érvényességének bizonyítottságára, világnézetünk gyakorlati megvalósulására. Fokozódó energiával és elszántsággal harcolunk a marxizmus—leninizmus terjesztéséért. alkotó módon való alkalmazásáért, offenzív magatartást tanúsítva e küzdelem során. Törekszünk a szocialista építés gyakorlatának erősítésére, a már létező szocializmus valósághű bemutatására, eredményeink komplex megismertetésére. I deológiai harcunk eddig is hatékonyan elősegítette az enyhülési folyamat kibontakozását, ezzel is lehetővé téve a világháború veszélyének távoltartását. A jövőben, is záloga marad annak, hogy a szocialista közösség sikeresen építhesse új, magasabb rendű tár. sadalmát, eredményesen oltalmazhassa a világbékét. Gyürky Zoltán kor az első negyedévben a kitűzött összegből az egyik termelési szervezet 8 ezer, a másik pedig 4 ezer forintot használhatott volna fel. A vállalat első számú vezetői, az osztályvezetőkkel való beható vita után úgy döntöttek, hogy az egész évre tervezett ösz- szeg egynyolcad részét. függetlenül a feltételek teljesítésétől, mindenütt felhasználhatják. Azért jutott ilyen álláspontra, hogy ily módon is fokozza a munkakedvet. Sajátos módszer. S, ami ilyenkor lenni szokott; az első engedékenységet követi a másik — ez is bekövetkezett. Az áprilisi eredmények sem hozták meg a kívánt eredményt. A május viszont jobb volt. Túlszárnyalták a havi programot. Júniustól még kedvezőbb eredményeket vártak. Az en- gedékenységi alapon kifizetett összeg április 30-ig 383 ezer 800 forint volt. Májusban pedig újabb 147 ezer 150 forinttal tetézték meg. De mi lesz júliusban, illetve azután? — Azok a termelő szervezetek, amelyek nem teljesítették második negyedévi kötelezettségeiket, a harmadik negyedévben egyetlen fillért sem használhatnak fel. Ugyanakkor a'kitűzött feladatokat az elmaradással együtt el kell végezni — állítja határozottan a munkaügyi osztályvezető. — Ily módon megszűnik az engedékenység ? — Igen. Az eltelt időszak alatt mindenki nemcsak megismerte, hanem begyakorolhatta az új módszert, kiismerhette annak előnyeit. Arra sem hivatkozhatnak, hogy hidegzuhanyként érte őket a követelményrendszer. mert olyankor is fizethettek mozgó- bért, amikor nem mindenben szolgáltak rá. A vállalat vezetői a következetesebb mozgóbér-követel- mény számonkérésétől azt várják, hogy tovább differenciálódnak a termelő szervezetek és a brigádok. Ahogy B. Kovács István, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse mondja, a fizikai dolgozóknál nincs baj. Akik eddig is haj- tósak voltak, azok most még jobban jártak, mint korábban. Akiknek pedig elég volt a korábban gyakorlattá vált, szinte kötelezően odaadott év eleji béremelés, azok most rosszabbul járnak. De csak akkor, ha továbbra is kényel- meskednek. A mozgóbér bevezetésével az a cél, hogy növekedjenek a teljesítmények. Nagyobb nyeresége legyen a vállalatnak, jól járjanak azok, akik igazán dolgoznak, ne jussanak meg nem érdemelt béremeléshez a jövő-menő emberek. — Jelenlegi ösztönzési rendszerünk az üzem- és főüzemvezetőket, főépítésvezetőket és építésvezetőket, művezetőket« arra kényszeríti, hogy ne engedjék szabadjára a dolgozókat. Megszervezzék munkájukat, ugyanakkor egymás között jobb együttműködést alakítsanak ki. Ebbe az irányba szorítják vezetőiket a dolgozók is, mert csak alapos, messzete- kintő, jól megszervezett munka esetében juthatnak a kitűzött összeghez. Nem kis pénzről, személyenként évi 1500 forintról van szó. Sajnos, az új lehetőségekben rejlő előnyöket a középvezetők, még nem ismerték fel — állítja határozottan Kerekes Elemér. (venesz) Az újítás és műszaki fejlesztés eredményeként került a piacra a FŰTÖKÖN fantázianevet viselő lakáskonvektor a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységéből. Az esztétikus kivitelű, korszerű és nagy teljesím ényű fűtőtestekből, melyek 20- féle méretnagyságban készülnek, évente 20 ezer darabot készítenek. Képünkön Nagy Tibor és Bernát János a konvektorok összeszerelését végzi. _ bábel-felv. — NÓGRÁD — 1980. július 3., csütörtök , • ■ J
