Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

Igények és kapcsolatok Mi történik, ha egy népmű­velő gyermeket vár, gyermek- gondozási szabadságra megy? A tanács körülnéz, kit tudna helyette addig szerződéssel felvenni. De mi van akkor, ha egy üzem könyvtárosa, közművelődési „mindenese” művelődési házi összekötője teszi ugyanezt? Hogyan ala­kul ott a „helyettesítés”? A Kőbányai Porcelángyár 3. Számú telepén Balassagyarma­ton szerencsésen alakult a helyzet: Petrovszki Rozáliá­tól olyan ember vette át a feladatok zömét, akivel ko­rábban is együtt dolgoztak. Szabó Pálné szakszervezeti kul túrós — Nem ..szakadt a nyakam­ba” váratlanul ez a dolog, hiszen volt olyan, hogy ha ő nem ért rá. én mentem el és fordítva is. Szakszervezeti megbízatásom miatt sincs tá­vol tőlem. Ebben az üzemben 440 dol­gozó van, 18 brigádban, több­ségük nő. Hogyan ismerte meg, igényeiket, érdeklődésü­ket — ezt kérdezem először a fiatalasszonytól. — A gyári dolgozók 90 szá­zaléka legjobban a könnvű műfajt kedveli. Ezt jól tük­rözik a jegyek igénylésének, eladásának adatai: a Kabos- estre háromszor annyi se biz­tos, hogy elég, több előadást szerettek volna. Lukács Sán­dor önálló estjére egyetlen egy jegyet sem vettek. Ez egy hét­fői napon volt — jómagam akkor iskolában vagyok. A gimnázium harmadik osztá­lyát végzem levelezőn. Hogy miért volt sikertelen az egyéb­ként nagyon kedvelt, nép­szerű táncverseny közön­ségszervezése? Pedig balas­sagyarmati páros is fellépett... Szerdán kaptuk meg a prog­ramot és vasárnapra már ké­ső volt ajánlani a jegyeket. Egy meleg hét végén sok más családi programot már előre elterveznek az emberek, azt nem változtatják meg. Van igény még a koncertekre. Igaz. hogy idősödik a gárda —. de Kovács Katit, Kordát sokan szeretik és a fiatalab­bak körében kedvelt együtte­sekhez, énekesekhez sokan már a gyereküknek vesznek jegyet. A komolyabb műfaj­ban legjobban a gazdag szí­nészi múltú, idősebb, művé­szek előadóestjei iránt van érdeklődés — Sinkovits Im­re, Bessenyei Ferenc fellé­pésére. Egyébként úgy lá­tom, vidéken családcentriku- sabbak az emberek, ha már jön a baba, a fiatalok a KISZ-szervezeti élettel sem törődnek. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy har­minc körüliek hányán va­gyunk a KISZ-ben. A legak­tívabbak párttagok lesznek, a többiek „leállnak”. De hát a dolgozók többsége nő — ez is sok mindent megmagya­ráz. moly zenéhez közelebb kerül­ni, megismerni az értékes mu­zsikát. Ehhez segítség kell — ők ezt meg fogják kapni, de, hogy hányán lesznek, akik ezentúl valóban zenekedve­lőkké válnak, az csak később dől el. — A brigádkollektívák mi­lyen kulturális vállalásokat tesznek? Segít-e ebben a mű­velődési központ brigádveze­tők klubja? — Kezd kialakulni, hogy egyéni a vállalás — persze, ez sem mindig „üdvözítő”. A közös mozilátogatások, ki­rándulások (művelődési prog­rammal összekötve) a patro- nálások (iskolák, osztályok) színházlátogatások szerepel­nek a vállalások között. Az a véleményem, hogy azok a kol­lektív vállalások igazán jók, melyek a többség igényéhez igazodnak, mert nem erőlte tettek. A brigádvezetők klub­— És sajátos női igények jának néhányan tagjai va­gyunk az üzemből — mond­hatnám, törzstagjai. Idén nem volt olyan rendszeres, gazdag programja, mint a ko­rábbi időben — vezetője el­ment, ez a váltás is közreját­szott. Kaptunk ötleteket, egy­más véleményét megismer­hettük, itt is szerveztek szín­házi kirándulásokat. — Még egy kérdés: mire használják az.t a klubhelyisé­get, ahol beszélgetünk? — Mivel ez az egyetlen ilyen helyiség, a gyűlések, az oktatások itt folynak. Klu- hos jellegű összejövetelekre a két műszak miatt csak szom­batonként van lehetőség. Itt találkoznak a brigádok is, a KISZ-esek foglalkozásainál!, a nyugdíjas-találkozónak egy­aránt ez a terem ad helyet. Ha sikerül az asszonyok kí­vánságának megfelelő előadá. sokat szervezni, azok is itt lesznek. G. Kiss Magdolna nefn kerültek felszínre? — Szabás-varrás tanfolyam, ra volt jelentkező. Ami még lehetne, amit többen* szeret­nének: időnként egy-egy elő­adás kozmetikáról, testápo­lásról. egészségügyi, családi témáról. — Hallottam, hogy sok bri­gád kötött szocialista szerző­dést a múzeummal. Mit ad a dolgozóknak? — Ha kérnek valamilyen előadást, megtartják (példá­ul a palóc folklórról volt) — a múzeumi hétfők program­jaira minden alkalommal kap­nak meghívót, hol többen, hol kevesebben el is járnak. Két műszakos az üzem — sokszor éppen azok dolgoznak délutánosként, akik szívesen mennének. — Nemrégiben egyik bri­gádjuk Rózsavölgyi Márk ne­vét vette fel, a zeneiskolával tartanak kapcsolatot. — Kíváncsi vagyok erre, vajon mennyire sikerül a ko­Jean Gabin után Elia Kazan-sorozat A legszélesebb közönség- igényt elégíti ki a televízió az életműveket bemutató so­rozatával. A közelmúltban be­fejeződött Jean Gabin-széria után újabb nagy egyéniség al­kotásait tekinthetik meg a né­zők július 5-től: a kétszeres Os- car-díjas Elia Kazan látogat a filmbarátok otthonába hét alkotásával. Az Elia Kázanjoglous név­vel anyakönyvezett színházi és filmrendező 1909-ben született Konstantinápolyban. Négy­éves korában vándorolt ki családjával Amerikába. Egye­temi tanulmányait követően 1932-ben került kapcsolatba a színházi élettel: előbb segéd­rendezőként, majd színészként tevékenykedett. Színpadi ren­dezéseire a negyvenes évek elején figyeltek fel; legna­gyobb sikereit Arthur Miller és Tennessee Williams darab­jainak bemutatásával aratta. Nevéhez fűződik az amerikai színjátszás egyik bölcsőjeként számon tartott ,.Actor” stúdió létrehozása, amelyet az 1948- ban volt megalapítástól egé­szen 1962-ig személyesen ve­zetett. Közben a kezei alól kiváló művészek egész sora került ki, élükön a filmvilág legnagyobbjai között számon tartott Marion Brandóval. Az éleslátásáról, az esemé­nyek rugóinak, összetevőinek kritikus elemzéséről híres rendező érdeklődése 1945 után fordult a film felé, azután rendszeresen forgatott. Filmes­munkássága első éveiből va­ló a „Bumeráng”, amelyet a sorozat első darabjakén te­kinthetnek meg a nézők. Az 1947-es évjáratú produkcióban a rendező a detektivfilm mű­fajának hagyományos eszkö­zeivel fest éles képet egy amerikai kisváros társadalmá­ról. A következő szombat esték műsorajánlatában megtalálha­tó a Pánik az utcán, A vágy villamosa, a Rakparton, az Édentől keletre, a Látogatók és az 1969-ben készült Meg­egyezés, amely a Magyaror­szágon nagy sikerrel forgal­mazott Ameri ká, Amerika cí­mű filmjének folytatása. «UMMiítr kn.¥ mm ■ki 4 % Erkölcsi fénykép az általános iskolásokról Húszezer gyerek közösségi magatartását vizsgálták Több éves felmérés eredmé­nyeit összegezték a Magyar Tudományos Akadémia peda­gógiai kutatócsoportjában.' A nagyszabású akció célja az volt, hogy feltérkéoezzék az általános iskolai erkölcsi ne­velés eredményeit, és képet nyerjenek a 6—14 évesek er­kölcsi arculatáról. Eddig csak­nem húszezer tanuló adatait, feladatlapos válaszait dol­gozták fel számítógépen. A minden eddigi hasonló jellegű elemzésnél összetet­tebb vizsgálatnál számba vet­ték a tanulók erkölcsi foga­lomrendszerét, problémafel­ismerő képességét, ítélő-, érté­kelő- és döntési készségét. A neveléstudomány szakembe­rei mindenekelőtt arra vol­tak kíváncsiak, hogy az ifjú generáció milyen kollektív ér­zékkel rendelkezik: hogyan rabb a kínálkozó, ám erkölcsi szempontból gyakran nega­tívnak minősülő döntési le­hetőségeket. A fiatalok foga- lomértelrúezése meglepő sa­játosságot mutat' ha a sző­kébb közösség javára csennek el valamit, azt általában nem ítélik el, s a közösség érde­keit szolgáló füllentést sém érzik hazugságnak. A közösségi érzés jelenlé­tének felderítését szolgálták a különböző jellegű versenyek. A gyerekek itt is kiállták a *próbác: többségük akkor ért el nagyobb eredményt, ha tétként az osztály becsülete is kockán forgott. A gyermekek fogalomkészle­tének felmérése meglepő ered­ménnyel járt: kiderült, hogy bár a városban élők számot­tevően több fogalmat ismer­nek, helyzetmegoldó és íté­viszonyulnak másokhoz, a kö- lőkészségük ennek ellenére zösséghez. Többek ' között be­csületpróbák segítségével tá­jékozódtak. A mérleg pozitív: a többség önmaga ‘ hasznára nem „svindlizik”. A személy­re bontott értékelésekből vi­szont az derült ki,'hogy a gör­be úton járók többsége az.ér­telmesebbek közül kerül ki, mivel ők ismerik fel hama­alatta marad a vidékiekének. Verekedés esetén például a vidékiek jobban felismerték, kinek a pártjára leéli állni, vagy vita esetén kinek van inkább igaza. A neveléslé­lektan szakemberei szerint en­nek az a magyarázata, hogy vidéken az emberek jobban ismerik egymást, az adódó konfliktusok jobban a gyere­kek szeme előtt játszódnak le, míg az urbanizálódás annyi­ra beszűkíti a kapcsolatokat, hogy azt az iskola nem tud­ja pótolni. A pedagógus-kutatók afe­lől is kifaggatták a tanulókat, hogy szerintük milyen tulaj­donságok jellemzőek a jó kö­zösségi tanulóra: az udvarias, a szerény és a fegyelmezett magatartás. Egy kérdőíven az iránt érdeklődtek, hogy a kísérletileg megjelölt négy munkacsoport közül melyik­ben dolgoznának a legszíve- ban. Szinte valamennyien abban a csoportban szeretné­nek tevékenyekedni, amely­nek tagjai egymás hibáit szó­vá teszik, a kapott kritikát komolyan veszik, még ha időnként viták robbannak is ki közöttük. A csaknem fél évtizedes tapasztalatok összegezéseként a neveléstan tudósai tantervi javaslatot készítenek az alsó tagozatosok hatékonyabb er­kölcsi nevelése érdekében. A kísérletek során kidolgozott módszereket, eljárásokat fo­lyamatosan felhasználjak az általános iskolai gyakorlatban. J UKAGIROK sen megváltozott a hagyomá­nyos vadászat, halászat, rén­szarvastenyésztés. de a fiata­lok más foglalkozást is vá­A világ legzordabb táján, a az értékes prémek potom Jakut Autonóm Köztársaság- pénzért külföldre kerüljenek, ban élnek a jukagirok, észak Bezárták a külföldi kereske- egyik legkisebb lélekszámú dők ottani boltjait, eltörölték a népe. Mindössze 615-en van- vadászok tartozásait, szilárd laszthatnak. Tucatnyi jukagir n&k. Ökfet tartják Északkelet- felvásárlási árakat vezettek be- orvos, tanító, állattenyésztő, Ázsia legősibb és legnagyobb boltokat létesítettek, ahol az gépkezelő, tudós és kulturális népe utódaina^c. Vannak kuta- emberek hitelbe is vehettek munkás jelent meg. A fiatal tók, akik szerint ennek a nép- lisztet és sót. jukagir író, Szemjon Kurilov nek a fiad éltek Észak-Ame- A jukagirok 1926-ban Ja- „Hanido és Halerha” (Sasfiók kutszktól kértek segítséget, és sirály) című regényét nem­hogy a nomád életmóddal fel- csak a Szovjetunióban, külföl­hagyva letelepedhessenek, dön is ismerik. Gavriil Kuri- Szállásközpontok alakultak ki, lov a nyelvtudományok kandi- s az oroszok, meg a jakutok dátusa a jakut állami tudo- példáját követve a jukagirok mányegyetem tanára, s meg­rikában is. Erre vallanak az antropológiai leletek, valamint a jukagirok és az amerikai in­diánok nyelvének rokonsága. A XX. század elején a leg­elmaradottabb és legnyomorú­ságosabban tengődő népek kö- is 'szarvasmarhát és lovakat jelent az első jukagir pilóta is. zé tartoztak a jukagirok, aki­ket a kihalás veszélye fenye­getett. 1917-ben már csupán 400-an voltak. A Jakut Autonóm Köztár­saság 1922-ben alakult meg, s az ott élő kis néptörzsek — a jakutok, az evenek, az even­kezdtek tenyészteni. — A nemzetiségi kérdés megoldásának egyik fontos ré­sze a komfortos lakásépítés, továbbá a vadászok és a rén­szarvastenyésztők letelepíté­A Jakutföldön ma élő több mint 70 nemzetiségnek 840 ezer tagja van, köztük a juka­girok aránya 0,07 százalék, de képviselőik ott vannak a ta­nácsokban. a köztársaság leg­se — mondta a jakut kormány felsőbb tanácsában, kétszer kis népekkel foglalkozó irodá­kek és a jukagirok —politikai jának vezetője, Hrisztofor Gri­Jelenct Elia Kazan Rakparton című filmjéből egyenjogúságot kaptak. Észa­kon azonban nehezen válto­zott az élet. A polgárháború is csak 1923-ban fejeződött be. Erre az időre észak gazdasági és kulturális fejlődése oly mértékben elmaradt, hogy azonnali segítségre volt szük­ség. Vlagyivosztokból a Koli- ma folyó mellékére 1923-ban külön hajó vitt a kis népek­nek iparcikkeket. A szovjet állam megszabadította őket az adóktól, a külföldi hajók előtt lezárták a jakut kikötőket, s gorjev. — A szovjet hatalom évei alatt valóságos kulturális forradalom zajlott le itt észa­kon. Megszűnt a különböző népcsoportoknál az írástudat­lanság, eredményes az egész­ségügyi ellátás. Nagy kedvez­ményeket kapnak a jukagirok. ingyenesek az óvodák, bölcső­dék, a bentlakásos iskolákban és a felsőoktatási intézmé­nyekben tanulók minden költ­ségét magára vállalja az ál­lam. A korszerű jukagir szovho­ezzel megakadályozták, hogy zokban természetesen jelentő­küldtek képviselőt a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsába. A közeljövőben megoldunk még egy fontos problémát — folytatta Hrisztofor Grigoriev. — Nemsokára ki kell javítani azokat a szakkönvveket. ame­lyek szerint a jukagir népnek nincs ábécéje. Az Oroszorszá­gi Föderáció közoktatásügyi minisztériuma már jóváhagyta a jukagir ábécé tervezetét és az hamarosan a jakut kor­mány elé kerül. Aztán kiönt'k a betűket és az 500 jukagir anvanyelvén kan kézbe ábé­céskönyvet, regényeket, tan­könyveket és verseskötelekel. Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) egyetlen hajtásra kiitta a re gondolt. — Hetenként egy- lót! — egészségünkre kívánta pezsgőt. Aztán legyintett. szer-kétszeri És az ilyesmi- az' ételt és az italt, aztán el­„Hülyeség! Álmodom az nek mindig megvan az ered- ment. egészet! Holnap találkozunk a ménye. A Denukál-program laborban, én megkérdem: hozta az új televíziót... A van-e valami újság, maga Dekamilból talán meglesz az megrázza a fejét és azt mond- automata mosógép! Esetleg ja: ide türelem kell ám, Ju- félreteszem és kicserélem a ditka! Más a sült galamb és kocsit; igazán itt van az ide- tam. Nyúlt a pohár után, s rám emelte azt az ördögien gyö­nyörű szemét. „Ezt most mire?” „Hát a lakásra” — mond­megint más egy vetkezeti lakás!” Megsimogattam sommal. „Nem álmodok 45. Most már „Akkor is csoda! — sóhajtott Ja®san^szokjál hozzá a gondo- mélyről. — Mások hosszú éve- ~ ' „Ez” nem igaz! — Lecsapta WK várnak... — Megint oda- papírt, odahajolt hozzám, kö­a papírt, odahajolt hozzam, s az egész vendéglő szemeláttá- ra megcsókolt. — Drága, drága Miklós! — súgta aztán. — És ez már végleges?” „Visszavonhatatlan! — mond­tam nyomatékkal. — A lakás már a te neveden van!” Ügy nézett rám, hogy ki­melegedtem tőié. „Miklóskám, Miklóskám!... Ez egyszerűen nem lehet igaz! Alig fél éve, hogy elindítot­tuk...” Bólintottam. „Hét hónapja”. „Ez valóságos csoda!” „Vigyázz! — nevettem. — Még nem beköltözhető!” „És mikor lesz?” „Azt mondja a feleségem, három-négy hónap. De legké­sőbb szeptemberben”. bújt hozzám, megint megcsó­kolt. — Maga a világ legdrá­gább embere!” Sietsz’ „Akkor most erre igyunk!” m”ttan — — emeltem föl végre a poha- mod vanr> ram. - Es a lakásra!” „Ugyan! - nézett rám Koccintottunk, aztán meg- szemrehányón. — De éhes kérdeztem: vagyok. És maga is, nem tu­lathoz!” Hirtelen türelmetlenül rülnézett. „Mikor hozzák már azt az ételt?”- kérdeztem nyo- Valami progra­NÖGRAD — 1980. július 3., csütörtök „Mennyi pénzed van?” „Tizenkétezer... — mondta bizonytalanul, s mindjárt — ijedten: — Kevés?” Intettem, hogy nagyon. De mindjárt megnyugtattam. „Negyvenezret kértem ne­ked Starkertól, illetve a köz­ponttól. Tizenöt évre adják, havi kétszáznegyven a tör­lesztés.” „Mikor kapom?” — kér­dezte. „Soha. Ha beköltöztél, át­utalják az építőszövetkezet­nek”. Újra töltött magának, s ‘ I ' dóm, meddig ér rá.. „Ráérek, légy nyugodt. Most, a .kísérleteknek ebben a sza­kaszában. .. Nem lehet csak úgy fölállni és csapot-papot otthagyni!” „Persze! — bólogatott, az­tán elmerengett, majd hirte­len megkérdezte: — Mondja, biztos, hogy... — kereste a megfelelő szót, nem találta, tehát megkerülte: — hogy nem gyanakszanak otthon? Mostanában elég gyakran marad el estig...” „Ugyan! — intettem közö­nyösen; de jólesett, hogy er­pesti sző- je! És annyit a feleségem is tud. hogy a prémiumokat a pillantá- nem adják ingyen”. Megkönnyebbülten mosoly­gott. „Akkor jó... Csak tudja, nem szeretném, ha miattam valami baja lenne. Utálom a komplikációkat!” Megpaskoltam a kezét. „Én is!” Nevettünk, aztán hirtelen elkomolyult az arca, s azt mondta, csöndesen: „Hiszen a felesége igazán nem ezt érdemli tőlem!” „Tőlem se! — mondtam só­hajtva. — De, ha ilyen az élet! És minden örömet csak úgy ad, ha valaki mást meg­rövidítünk vele...” Hallgattunk, s ez a csönd most rossz Volt; valahogyan a cinkosok hallgatása. A pincér érkezett végre, a tálakkal. Szervírozott, aztán megkérdezte: „Szabad töltenem, ' uram? Ügy látom, üresek a poha­rak”. „Igen, köszönjük!” A derék fiú megint töltött — kevés a vendég, tőlem kell megkeresnie a mai borrava­„Arra ' már ittunk!” „Akkor ,a válásotokra!” Bólintott, ittunk. „Simán ment?” — kérdez­te aztán. „Igen. Nagyon rendes volt”. „Ott volt személyesen?” „Ott. Vállalta a közös meg­egyezést.” „No látod! — biccentettem elégedetten. — Igazán rendes fiú! Köthette volna az ebet a karóhoz, hogy te voltál a hűtlen elhagyó!” „Igen, az anyja erre is ,búj- togatta, hogy a gyereket neki ítéljék. De ő azt mondta: a lánygyerek az anyjáé. Ha fiú volna, harcolna érte, de így nem. Nem fogja tönkretenni a gyermeke lelkét!” „Okos, derék fiú...” — mondtam elismerőn, s már- már kicsúszott a számon: miért is hagytad ott? De még idején észhez tértem. — „És a gyerektartás?” — kér­deztem aztán. „Kriszti még ott van nála. Akkortól fizet, ha a lakás meglesz, és a gyereket elho­zom”. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents