Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-03 / 154. szám
Iráni helyzetkép Afrikai Egységszerveref Szovjet vélemény Baniszadr a belső veszélyről Abol Hasszán Baniszadr irá. ni elnök újabb szóbeli támadást intézett politikai vetélv- társai, az iszlám vallási erők ellen — közölte szerdán a teheráni rádió. Az elnök kijelentette. hogy Iránt „belülről fenyegeti veszély”, mégpedig az iszlám szélőséges hívei részéről, akiknek „kilengései ugyanolyan súlyosak, 'mint amilyeneket a sah rendszere követett el”. Mohammed Mahdavikani ajatollah iráni belügyminiszter betiltott mindenfajta politikai összejövetelt — közölte szerdán az Iszlám Köztársaság című teheráni lap. Megfigyelők szerint az Intézkedés az országban tapasztalható feszültség csökkentését szolgálja. A tilalom addig marad érvényben, amíg a parlament nem dönt a politikai gyűlések kérdésében. Teheránban kedden sztrájk, ba léptek a vízszolgáltatás dolgozói, így adva nyomatékot bérköveteléseiknek — jelentik a hírügynökségek. A hosz- szabb ideje tartó szárazság miatt a várost vízhiány fenyegeti. Az iráni fegyveres erők az Irakkal szomszédos határvidéken elfoglalták a kurd felkelők több megerősített állását — közölte szerdán a teheráni rádió. 19 kormánykatona meghalt. A kurd veszteségekről nem adtak ki jelentést. ☆ Ramsey Clark volt amerikai igazságügyminiszter kedden azt javasolta, hogy az amerikai kongresszus és az iráni parlament tagjai semleges területen találkozva próbálják megoldani a két ország konfliktusát. Az amerikai képviselőknek azonban készeknek kell lenniük arra, hogy ne csak a túszkérdéssel, hanem a volt sah rendszerének bűneivel és az amerikai—iráni kapcsolatok múltjával is foglalkozzanak — mondotta Clark, aki nemrégiben Washington határozott tilalma ellenére Teheránban járt' és részt vett az Egyesült Államok Irán ellen elkövetett bűneit vizseáló nemzetközi értekezleten. „Bocsánatot kell kérnünk, ha hibáztunk márpedig szerintem hibáztunk” — jelentette ki a volt igazságügyminiszter. Az iráni hatóságok betiltották a szerdára meghirdetett általános orvossztrájkot — jelentették be kedden este Teheránban. A munkabeszüntetésre az adott "'kot,* hogy egy iszlám bíróság június 27-én diákmegmozdulásokban való részvétel és „iszlámellenesség” vádjával halálra ítélt és kivégzett egy ahwazi fiatal orvost. (MTI) Schmidt moszkvai tárgyalásainak visszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) külön kommentárokban foglalkozott Helmut Schmidt kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter kedden véget ért moszkvai látogatásával. Az újságok több-kevesebb részletességgel idéztek a tárgyalásokról kiadott közleményből. és szinte egyöntetűen visszatértek a hétfői po- hárkötszöntőkre is. t Ami a kommentárok hangnemét illeti, még a jobboldali Die Welt Im elismeri: „bebizonyosodott* hogy Moedkva ismét a kelet—nyugati csúcstalálkozók színhelyévé vált”. A lap a tárgyalások és a közlemény alapján arra a sajátos következtetésre jut, hogy „a Moszkvából kapott jelek alapján nem marad más hátra, mint várni és reménykedni”. A közleményre helyezi a hangsúlyt, de más megközelítésből a kormányhoz közel álló bonni General-Anzeiger is. Akárcsak az említett dokumentum, a lap kommentárja is- a nyugatnémet—szovjet kereskedelmi kapcsolatok alakulásának ecsetelésével indul. Megállapítja: „Ezúttal is szemléletesen kifejezést nyert, hogy Bonn nem hajlandó részt venni a Szovjetunió, Washington által követelt gazdasági szankciók formájában történő megbüntetésében”. A lápok bőségesen foglalkoznak Helmut-Schmidt sajtókonferenciájával, és az ott elhangzottak, valamint a Schmidt kancellár és Usztyi- nov szovjet honvédelmi miniszter között lezajlott tárgyalás alapján arra következtetnek- hogy „növekedtek a kilátások a fegyverkezés korlátozásáról folytatandó tárgyalásokra”. A moszkvai tárgyalások eredményeinek összefoglalásakor a lapok általában várakozó álláspontra helyezkednek. A General-Anzeiger szerint „megkezdődött a verseny- futás az enyhülés és a fegyverkezés között, . és ma még senki nem tudja, hogy ez a sorsdöntő vetélkedés hogyan végződik”. Helmut Schmidt bonni kancellár szerdán tájékoztatta kormányának tagjait moszkvai tárgyalásairól. A kabinetülésen —, mint Klaus Bölling kormányszóvivő közölte — a kancellár megerősítette, hogy „rendkívül elégedett” a szovjet vezetőkkel folytatott kétnapos tárgyalások menetével. Teljesültek Bonn előzetes várakozásai — hangoztatta a kancellár —, amennyiben Moszkvában >,a bilaterális és a nemzetközi kérdések széles körét” tekintették ét A kormányfő külön kiemelte, hogy a szovjet fővárosban alapos ée részlete» véleménycserét folytattak, mindvégig őszinte és tárgyszerű légkörben. A kétoldalú kapcsolatokkal összefüggésben Helmut Schmidt rámutatott: mindkét fél egyetértett abban, hogy szükséges a két ország közötti együttműködés, mégpedig az elmúlt években aláírt szerződések alapján, éppen ezért mindketten nagy súlyt helyeznek e szerződések betartására. Mint a kormányszóvivő közölte, tájékoztatójában a kancellár kitért az Afganisztánnal kapcsolatos kérdésről és az európai katonai erőviszonyokról a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokra. Mindkét témát illetően azt emelte ki, hogy mód nyílt egymás álláspontjának megismerésére. Bár a katonai erőviszonyok kérdésében változatlanul az ismert NATO-áldáspontból indult ki, reményének adott hangot, hogy tárgyalások kezdődhetnek a fegyverzetek, mindenekelőtt a közép-hatótávolságú nukleáris lakéták korlátozásáról. Afganisztánnal kapcsolatosan kijelentette, hogy noha a felek álláspontja eltér egymástól, egyetértenek az Afganisztánnal kapcsolatos bonyolult helyzet politikai rendezésének szükségességében. Végezetül Helmut Schmidt hangoztatta, hogy Genscher külügyminiszterrel együtt nem „közvetítőként” tárgyalt Moszkvában. Mint mondotta, az NSZK álláspontját képviselte, de a NATO és a Közös Piac együttesen kidolgozott álláspontja alapján. (MTI) Thaiföld provokál Ha Van Lau, Vietnam állandó ENSZ-kép viselő je Kurt Waldheimhez. a világszervezet főtitkárához intézett levelében leplezte le az amerikai és a pekingi propagandának azt a koholmányát, hogy a vietnami hadsereg Kambodzsából „betört” Thaiföld területébe. A levél rámutat: a kambodzsai határon tíz nap óta szüntelenül folynak a thaiföldi hatóságok provokációi. 2 NÖGRÁD - 1980. július 3., csütörtök Napirenden Carter kínai „kártyája" Pretoria agressziója Az Afrikai Egységszervezet (A ESZ) 17. csúcsértekezletének keddi megnyitóján elhangzott beszédek szerint a részt vevő országok a megelőző tanácskozás óta eltelt időszak legnagyobb sikerét abban látják, hogy Zimbabwe — a fajgyűlölő Dél-afrikai Köztársaság eddigi legfontosabb afrikai védőbástyája és nyersanyagforrása — elnyerte függetlenségét. Az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak képviseletében kedden Sam Nujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke üdvözölte a csúcsértekezletet. Méltatta az AESZ és más haladó erők Namíbiának nyújtott támogatását. és elmondotta, hogy ott erősödőben van a megszállók elleni népi harc. Elítélte a Dél-afrikai Köztársaság Angola ellen indított támadását. A pretóriai agrész- sziónak — mondotta — az a célja, hogy Angolában támaszpontot hozzanak létre az ellenforradalmár UNITA-cso- port számára. Nujoma felszólította az AESZT-t. hogy kezdeményezze nemzetközi értekezlet összehívását a Dél-afrikai Köztársaság elleni szankciók ügyében. Követelte, hogy ítéljék el az Egyesült Államokat, Nagy- Britanniát és más nyugati országokat, amiért ..összeesküvést szőnek az Afrika déli részén küzdő felszabadító mozgalmak ellen” és támogatást nyújtanak Pretoriának. Végül kérte, hogy a szervezet tagjai közé vegyék fel a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. A megnyitón részt vett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára is. Beszédében felszólította a világ országait, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek, és teremtsék meg a bizalom és a kölcsönös megértés légkörét. Élesen elítélte a Délafrikai Köztársaságot fajüldöző politikájáért és az ilyen politika felszámolásáért küzdő országok ellen indított támadásaiért, az Angola déli területei ellen most is tartó agressziójáért. Waldheim kiállt a közel-keleti helyzet átfogó rendezéséért is. Afrika neuralgikus pontjairól történt számvetés kedden Freetownban az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletének első munkanapján. Edém Kodjo, a kontinentális szervezet főtitkára a múlt évről szóló beszámolójában elismerte, hogy az AESZ képtelen megoldani a csádi polgárháborús válságot és a tagállamok nem tudnak közös nevezőre jutni Nyugat-Szahara kérdésében. Ugyanakkor remén ytkel- tőnek nevezte azt, hogy a gazdasági együttműködés fokozása érdekében egyre határozottabb előrelépés tapasztalható. Edém Kodjo, az AESZ to- gói állampolgárságú főtitkára tragédiának nevezte, hogy 15 éve szinte szakadatlanul testvérháború folyik a kontinens szívében, Csádban. Az AESZ — közölte —, saját anyagi lehetőségeinek korlátozottságát felismerve esetleg az ENSZ- hez fog fordulni a csádi konfliktus közvetítéses megoldása érdekében. A főtitkár beszámolójában helytelenítette, hogy a namí- biai rendezés ügye ismét holtvágányra került, s hogy a délafrikai megszálló erők ráadásul fokozzák a függetlenségért küzdő SWAl’O elleni támadásokat. Az első munkanap hozzászólásai közül a legnagyobb érdeklődés Samora Machel mozambiki elnök beszédét kísérte. A kelet-afrikai ország államfője elsősorban a nyugat- szaharai kérdéssel foglalkozott, és leszögezte, hogy Marokkó klasszikus értelemben akarja gyarmátosítani a sivatagi országot. Machel felszólította a tagállamokat, hogy ismerjék el a Polisario Front által kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. A marokkói küldöttség vezetője, Maati Buabid miniszter- elnök, ingerült hangon válaszolt a mozambiki vádakra, és, megismételte Rabat álláspontját, amely szerint a nyugat- szaharai terület „történelmileg Marokkóhoz tartozik”, (MTI) Az arab egységért Szerdán Ammanban meg- A tanács mostani ülésén az kezdődött az Arab Gazdasági arab országok gázdasági unió- Egység Tanácsának 35. ülése, jának létrehozására irányuló amelyen 11 arab ország és a közös stratégia, egy úgyneve- Palesztin Felszabadítási Szer- zett arab gazdasági alkotmány vezet képviselői vésznek részt, kidolgozását tervezi. (MTI) Az Egyesült Államokban befejeződött a választási kampány első fordulója. Győztese a demokrata pártnál a jelenlegi elnök Jimmy Carter, a köztársasági pártnál Ronald Reagan lett. A Washington Post című amerikai lap az első fordulót értékelve megállapította, hogy Carter sikerét a belpolitikai kérdések tudatos háttérbe szorítása és a külpolitikai problémák előtérbe tolása biztosította. A Fehér Ház külpolitikai tevékenységének feltűnően fontos. részévé léptek elő a Kínával fenntartott kapcsolatok. Pekinget az utóbbi időben egymás után keresték fel az amerikai adminisztráció különböző képviselői. Brzezins- ki, nemzetbiztonsági főtanácsadó ellátogatott még a Nagy Falhoz is. Harold Brown, az USA hadügyminisztere pedig széles körben reklámozott utazást tett a kínai hegyek között, miközben amerikai hadfelszerelések esetleges eladásáról tárgyalt. Teng Hsziaö-ping kínai miniszterelnök-helyettes tavaly Washingtonban egyenesen királyi fogadtatásban részesült, tüzérségi díszsortűzzel és oezsgővel. Mindezzel egyidőben mindkét irányba szinte özönlöttek a különböző alacsonyabb szintű küldöttségek. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, az amerikai adminisztráció e téren is számos lépést tett. Washing'onban bejelentették, hogy a jövőben Pekingnek biztosítiák a legnagyobb kedvezmény elvét, hiteleket és kölcsönöket bocsátanak az ország rendelkezésére. Kínát felvették a Nemzetközi Valutaalapba is. A kínai vezetők a meqt'k részéről különböző törvényeket kezdtek kidolgozni és életbe léptetni a külföldi részesedéssel induló vállalkozásokról. A beruházási társaság elnöke, aki '.949-ig egyébként a kínai malom- és textilipar kizárólagos tulajdonosa volt. lelkendezve jelentette ki: ..A külföldi beruházások maximuma nincs megállapítva; 100 százalékos külföldi tőkeberuházásokról is szó lehet”. t A „kínai kártya” kijátszása Ideológiai téren egvenes"n groteszk formákat ölt. Az amerikai hírközlő eszközök minden lehetséges módon dicsérik az úgynevezett '-fnqi •~io- dellt”. a Kínai Népköztársaságot gondosan kihagyják a szocialista országok ellen folytatott kampányból. Szóljunk végül röviden a „kínai kártya” katonai vonatkozásairól. Az amerikaiak növekvő erőfeszítéseket tesznek, hogy Kínát nyugati fegyverekkel lássák el. Hua Kuo-feng nemrég Japánban és Keng Piao Amerikában tett látogatása után Washington úgy döntött: Kínának minden korlátozás nélkül el lehet adni úgynevezett „kettős rendeltetésű” berendezéseket, azaz olyan technikai eszközöket, melyek mind polgári, mind katonai célt;a felhasználhatók. (Szakértők számításai szerint a kínai hadsereg korszerűsítése 41 —62 milliárd dollár értékű nyugati haditechnika megvásárlását teszi szükségessé.) Számos nyugati megfigyelő szerint azonban Carter próbálkozásai nem hozzák meg a várt sikert. A protokolldiplomáciai paraván nem mindig tudja elrejteni a két partner — és egyben vetélytárs — sokszor eltérő célját. Carter joggal érezhet kétségeket a Pekinggel fenntartott kapcsolatok miatt, hiszen Kína valójában túlságosan bonyolult „lap” ahhoz, hogy egyszerűen „ki lehessen játszani”. A szovjet- és haladásellenes politika, amelyben a Carter-adminisztrá- ció, és a jelenlegi kínai vezetők egymásra találtak, visszájára is fordulhat az őszi' amerikai választásokon. G. Sahov Angolai Az angolai kormány azzal a felhívással fordult az ENSZ- hez, hogy követelje a dél-afrikai csapatok azonnali kivonásét az országból. A felhívást tartalmazó levelet Eli- sio de Figueiredo, Angola állandó ENSZ-képviselője adta át Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának. A világ- szervezet dokumentumaként ismertetett levél leszögezi, hogy Dél-Afrika nem tesz eleget a Biztonsági Tanács hafelhívás tározatainak és még mindig nem vonta vissza a több nappal ezelőtt Angolába betört csapatait. Az angolai kormány Waldheimhez intézett levelében élesen elítélte egyes nyugati államok képmutató magatartását. f Angola számos városában a lakosság tömeggyűléseken tiltakozott a dél-afrikai agresszió ellen. (MTI) A békés egymás mellett élés és az ideológiai harc A nemzetközi helyzet az 1970-es évtizedben rendkívül bonyolult, ellentmondásos, veszélyes fordulatokkal terhes folyamattá vált. Enyhülési idősza. kok és feszültségekkel terhes periódusok gyakorta meghökkentő gyorsasággal váltogatják egymást. A változások legfőbb, bár nem egyetlen, nem kizárólagos oka abban keresendő, hogy a nemzetközi erőviszonyokban tovább tart a második világháború befejeződését követő módosulás: a nemzeti függetlenség, a béke, a demokrácia, a szocializmus és a társadalmi haladás osztagai reménykeltőén törnek előre. Ezzel párhuzamosan a fasiszta, a reakciós, a háborús, a retrográd erők fokozatosan háttérbe szorulnak. Az 1960-as évek végétől —, több mint húszéves, vészterhes hidegháborús, lidércnyo- másos korszak csődje után — annak vagyunk tanúi, hogy tendenciaszerűen a békés egymás mellett élés, gyakorlata, az enyhülési politika nyert prioritást a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. A két világrendszer, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában erő- egyensúly, kiegyenlítődés ment végbe és a katonai paritás elvére támaszkodva a szocialista közösség egyre sikeresebben képes rákényszeríteni az új, termonukleáris világháború kirobbantásában érdekelt kardcsörtető erőket, a hadiipari-katonai komplexum mindenható urait, a békés egymás mellett élés alapelveinek és gyakorlatának elfogadására. A békés egymás mellett élés lenini koncepciói, amely egyidős a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történeti jelentőségű győzelmével. Ez a magyarázata annak, hogy embermilliók tudatában a szocializmus és a béke azonosul, elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Ebben gyökerezik az a tény, hogy a szovjet állam külpolitikájában fennállása óta kpvetkezetesen törekszik a béke megóvására, a világháború veszélyének elhárítására. Ezért nem tekinthető véletlennek, hogy a fiatal szovjethatalom első intézkedésé a szovjetek második összoroszországi kongresszusán — az 1917. november 7-én — elfogadott békedekrétum volt. A békés egymás mellett élés lényegében kezdettől^ fogva arra hivatott, hogy a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű államok egymás közötti kapcsolatait, konkrét kritériumok megfogalmazásával tartósan szabályozza. Tartalmi elemei: a szuverenitás, az egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, a* más országok belügyeibe való be nem avatkozás, valamint a társadalmi, gazdasági és politikai rendszer szabad akarat alapján történő megválasztásának joga. A békés egymás mellett élésnek nem passzív, hanem aktív, komplex tartalma van. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy nem csupán valamiféle békés egymás melletti „éldegélést” tételez fel a két világrendszerhez tartozó országok között. A sokoldalú együttműködés lehetőségét is tartalmazza, politikai, gazdasági, kulturális téren egyaránt és az egyéb jellegű, a különböző tartalmú kapcsolatok kiépítésének, kiszélesítésének megvalósítását is magában foglalja. Nyilvánvaló, azonban, hogy ez a tiszteletre méltó lenini alapelv nem lehet a status quo fenntartásának értelmetlen eszköze, a békés egymás mellett élés elképzelhetetlen elnyomó és el. nyomott, kizsákmányoló és kizsákmányolt, neokolonialis- ta és újragyarmatosított nemzetek között. Nem fetisizálható, nem lehet sérthetetlenségé, nek tiszteletben tartására való álszent hivatkozással történelmi, kiáltó igazságtalan állapotokat konzerválni, „tiszteletben tartani”. A békés egymás mellett élés lenini elve és mindennapi politikai gyakorlata egyben a nemzetközi méretekben folyó osztályharc sajátos, különleges, egyúttal hasznos, az egész emberiség számára kívánatos formája. Amióta az 1940-es évek végén, az ötvenes évek elején kialakult a szocialista világrendszer, . a két antagonisztikus fejlődési tendenciát követő közösség között ádáz o'sztályküzdelem folyik. Ez kiterjed a politikai, a gazdasági és az ideológiai szférákra egyaránt. A „ki kit győz le?” kérdése ettől kezdve nemzetközi méretekben vetődik fel és vár megválaszolásra. A béke és a harc, az együttműködés és az osztálycsatározások dialektikája úgy kap sajátos, különleges tartalmat, hogy a fegyveres harc, a katonai konfrontáció, a kölcsönös kompro. misszumok alapján kiszorul a két rendszer között folyó harc eszköztárából.
