Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-18 / 167. szám

Hacie’écsöktrentési tárgyalások Becsben Vita a létszámcsökkentésről ' Kepecs Ferenc, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Csütörtökön a bécsi Hof- burgban megtartották a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folytatott tárgya­lások 244. plenáris ülését. Az ülés elnöke Jonathan Dean. ez amerikai, felszólalói: De Vos. a holland és Andre Wie­land, az NDK küldöttség ve­zetője volt. i Felszólalásában a holland delegátus megismételte a NATO-országoknak az úgyne­vezett földrajzi tényező figye­lembevételére vonatkozó kí­vánságait. E tényező azt je­lenti, hogy, a Varsói Szerző­dés „előnyben van”, mivel a Szovjetunió csapatai — még akkor is, ha a kérdéses terü­letről kivonják őket — jóval közelebb maradnak, mint a kivont amerikai tgységek. Mint ismeretes, a Varsói Szerződés részéről már visz- szautasították ezt az érvelést, amely eleve a megkötendő szerződés megsértésének fel- tételezéséből indul ki. Andre Wielandnak, az NDK küldöttség vezetőjének a fel­szólalásában a szocialista or­szágok legutóbbi, július 10-i javaslatai kerültek megvilá­gításra. Ezek a javaslatok — mondotta a küldöttségvezető —. jó lehetőséget nyújtanak arra. hogy a tárgyalások túl­jussanak a holtponton. Ugyam akkor jól tanúsítják a Varsói Szerződés országainak meg­egyezési készségét, hiszen ezek az országok összesen negyvenezer fővel — tehát a másik félnél lényegesen na­gyobb mértékben — csökken­tenék a kérdéses területen ál­lomásozó haderőik létszámát. Wieland nagykövet ezután arról az adatcseréről beszélt, amelynek során a Varsói Szer­ződés országai és a NATO- tagállamok kölcsönösen meg­adták egymásnak Közép-Eu- rópa területén állomásozó egységeik létszámát. Ez, a szo­cialista országok javaslatára lefolytatott adatcsere megmu­tatta, hogy a két szemben ál­ló katonai szövetség megköze­lítően azonos számú katonát állomásoztat Közép-Európá- ban. Elmondhatjuk tehát, hogy e tekintetben továbbra is fennáll az egyensúly — mondotta az NDK delegátusa. Wieland nagykövet aggo­dalmának adott hangot ami­att, hogy a NATO az utóbbi időben jelentősen emelte kö­zép-európai csapatainak lét­számát és felszólította a nyugati tárgyalófelet: fogad­ja el a Varsói Szerződés 1978. november 30-i javaslatát, amelynek értelmében a két katonai szövetség — a tár­gyalások idejére — befagyasz­taná a kérdéses területen ál­lomásozó katonáinak létszá­mát. A Szovjetunió és a tárgya­lások által közvetlenül, érin­tett másik három szocialista ország, azaz Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK egy­oldalúan máris tartják ma­gukat ehhez — „zögezte le az NDK küldöttségvezetője, majd utalt arra, hogy befejezés előtt áll húszezer szovjet katona és ezer harckocsi kivonása az NDK területéről. Ezt a lépést a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország ugyancsak egy­oldalúan teszi, megegyezési készségének bizonyítására — fejezte be felszólalását az NDK nagykövete. Összeesküvések hete Ford A mohamedánok böjti hónapjának, a ramadánnak első hetét Iránban az idén akár az „összeesküvések heteként” is feljegyezhetik a krónikások. A múlt csütörtökön leleplezett katonai államcsínykísérletet követően két kisebb összeeskü­vésről is hírt adtak Teheránban. Árulás vádjával már több száz személyt vettek őrizetbe, de a tisztogatások folytatód­nak és gyűlnek a feljelentések az iszlám forradalmi bíró­ságoknál. Az események hátteréről elég sok részlet látott napvilágot, de ezek ellentmondásos volta miatt még min­dig nem világos és teljes a kép. Több változat van forgalomban. A leglogikusabb ezek közül az, amely szerint magas rangú katonatisztek a fran­ciaországi száműzetésben élő Sapur Baktiarral, a megbuk­tatott sah utolsó miniszterelnökével szövetkeztek avégett, hogy felszámolják az iszlám forradalmat és — az USA te­vékeny támogatásával — Washington érdekeinek megfele­lő bábkormányt hozzanak létre. Az Iránban eluralkodó általános gyanakvás légköre, mint erre a napokban Baniszadr köztársasági elnök is fel-, hívta a figyelmet, azzal fenyeget, hogy aláássa a még min­dig erjedőben levő forradalom alapjait. Különösen, hogy közben folytatódik a hatalmi vetélkedés egyrészt Baniszadr, másrészt- pedig a síita egyház „radikális” — Behesti és Khalkaii ajalollahok vezette — szárnya között. A liberális burzsoáziát képviselő elnök a hatalmat saját kezébe sze­retné összpontosítani és bizonyos feltételek mellett hajlana az USA-val való kompromisszumra is. A főpapok azonban hajthatatlanok, és egyházi államot szorgalmaznak. A mér­leg nyelvét ebben a harcban Khomeini képviseli ő azon­ban „kileng”. A mostani összeesküvés-sorozatot mindkét vetélkedő cso­port igyekszik politikailag a maga javára kiaknázni. Bani­szadr fennen hangoztatja, hogy „személyesen leplezte le” az összeesküvést, a papok pedig arra célozgatnak, hogy az államcsínykísérlet abból a hadseregből indult ki, amely­nek az elnök a főparancsnoka. Végeredményben azonban az egység hiánya és az említett hatalmi viszály legalább olyan mértékben veszélyezteti az iszlám forradalmat, mint a kü­lönböző, homályos előjelű összeesküvések. Pálfi Viktor t visszalépett Ronald Reagan nagy erőfe­szítéseket tett, hogy megnyer­je alelnökjelöltjének Gerald Fordot, s csak Ford végleges visszalépése után kényszerűit rá, hogy George Busht kérje fel. Ez világlott ki Reagan és Bush csütörtöki detroiti sajtó- értekezletén. Henry Kissinger volt külügyminiszter ugyan­akkor nyilatkozatában azt állította, hogy csak az idő rövidsége miatt hiúsult meg a Reagan—Ford alku. Reagan, aki még a késő éj­jeli óiákban személyesen volt kénytelen bejelenteni, hogy Ford helyett végül is Bus.cht kért? fel alelnöknek, azt motidattá: nem ő, hanem Ford döntött úgy,' hogy „nem volna helyes”, ha egy volt el­nök alelnökként indulna a vá­lasztáson. Detroitban senki sem kétli, hogy a páratlan alku Fordék feltételein bukott meg: a mérsékeltnek számító volt elnök olyan bel- és kül­politikai hatáskört igényelt, amelyet Reagan — tekintettel a párt mögötte álló jobbolda­li hangadóira — nem fogad­hatott el. Szuzuki megalakította az ú\ japán kormányt Kádár János fogadta a Dán Kommunista Párt elnökét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtökön fogadta Jör­gen Jensent, a Dán Kommu­nista Párt elnökét, aki pihe­nés céljából tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozó során köl­csönös tájékoztatásra került sor a két párt tevékenységé­ről, s véleménycserét folytat­tak a nemzetközi élet, továb­bá a nemzetközi kommunista mozgalom néhány időszerű kérdéséről, a megbeszélésen részt vett Gyenes András, az MSZMP KB titkára. Tiltakozás Csütörtökön « déli órákban több száz ember tüntetett az Elysée-palota előtt, tiltakozá­sul az ellen, hogy a kormány Montreuil-Sous-Bois-ban be akarja záratni a Dufour Mű­vek egy ráfizetéses szerszám- gépüzemét. A tüntetőknek út­ját állta a rendőrség a Champs-Élysées és a Marigny sugárút kereszteződésénél, összetűzés nem történt. (MTI) A japán törvényhozás al­sóháza csütörtök délután a várakozásnak megfelelően nagy többséggel választotta meg kormányfőnek Szuzuki Zenkót, a liberális demokra­ta párt elnökét, a konzerva­tívok miniszterelnök-jelölt- jét. A szigetországi közvéle­mény számára is viszonylag ismeretlen politikus, akinek előtérbe állítását az LDP-n belüli kompromisszumnak te­kintik, röviddel később meg­alakította kormányát. A diplomáciai folyamatos­ság jegyében külügyminiszter­nek Ito Maszajosi volt ideig­lenes miniszterelnököt nevez­te ki, aki Ohira halála előtt a kabinetfőnöki teendőket látta el. ltot több mint négy évtizedes személyes barátság fűzte az elhunyt kormányfő­höz. Amerikai • és kínai körökben hírek szerint megelégedéssel fogadták Szuzuki megválasz­tását. Washington és Peking fegyaránt a kapcsolatok továb­bi elmélyítését várja az új kormányfőtől és kabinetjétől. A Japán Kommunista Párt nyilatkozatában emlékezter tett, hogy Szuzuki megvá­lasztásában a színfalak mö­gött jelentős szerepet játszott Tanaka Kakuei, s a minisz­terelnököt szoros szálak fű­zik az amerikai—japán szö­vetség erősítésében érdekelt nagytőkés csoportokhoz. Szuzuki Zenko 1911-ben született az észak-japáni Iva- te megye Jamada községében. Apja egy kisebb halászati vállalkozást vezetett. Az új kormányfő tanulmányait a mezőgazdasági minisztérium halászati főiskoláján fejezte be, haltenyésztési szakképesí­tést szerzett. A japán halá­szati szövetség tisztviselőié­ként a halászati szövetkezeti mozgalom fellendítésén fára­dozott. 1947-ben szocialista je­löltként választották meg elő­ször törvényhozónak, később azonban hátat fordított a szo­cialista pártnak,, s az LDP elődjéhez, az akkori liberális párthoz csatlakozott. 1949-ben már konzervatív listán in­dult. 1960 és 1964 között Ikeda Hajato kormányában posta­ügyi és távközlési miniszteri, majd kabinetfőnöki megbízást kapott. Szato Eiszaku 1965- ben megalakult kormányában népjóléti és egészségügyi mi­niszterként, Fukuda Takeo 1976-os kabinetjében pedig halászati és mezőgazdasági miniszterként dolgozott. Ja­pán részről ő vezette a Szov­jetunióval folytatott halásza­ti tárgyalásokat Moszkvában, összesen tíz alkalommal volt az LDP végrehajtó tanácsá­nak elnöke. Ohira halálát kö- . vetően ő vette át az elhunyt miniszterelnök pártbeli frak­ciójának vezetését, amely íav Szuzuki-csoporttá alakult át. Magyar olimpikonok egy csoportja Magyar olimpikonok búcsúztak csütörtökön a Ferihegyi repülőtéren Rakétaremén yek „Űj szovjet trükköt“ gyanít a nyugati sajtó a moszkvai tárgyalási kezdeményezés mö­gött. „Afganisztánról akarják elterelni a figyelmet” — írja egy londoni lap. Persze van­nak, s nem kevesen a nyuga­ti országokban, akik úgy vé­lik: itt az alkalom arra, hogy megfordítsák az elmúlt hó­napok fenyegető folyamatát, s megmentsék az enyhülés ered­ményeit. A Szovjetunió kezde­ményezése ezt szolgálja, re­mélhetőleg megértik ezt az óceánon túl is. VAN LEHETŐSÉG A TÁRGYALÁSRA Csupán két napig tartózko­dott a szovjet fővárosban Hel­mut Schmidt, külügyminisz­tere társaságában. Ennyi idő áligha volt elegendő minden probléma megvitatására, még kevésbé megoldására. A nyu­gatnémet kormányfő azonban megbizonyosodhatott a szov­jet vezeték őszinte megegye­zési készségéről, az elhatáro­zott szándékukról, hogy az enyhülés vonalát akarják vé­delmezni. A jó szándék hatá­rozott bizonyítéka, hogy a Szovjetunió kinyilvánította: hajlandó tárgyalást kezdeni az európai közép-hatósugarú nukleáris eszközökről, akár azonnal. Vagyis, Moszkva kész fenntartani a tárgyalási folya­matot annak ellenére, hogy Washingtonban még nem ra­tifikálták az egy évvel ezelőtt aláírt SALT—II szerződést, a a NATO nem függesztette fel tavaly decemberi rakétatele­pítési határozatát. A tárgya­láson elérhető megállapodás természetesen csak akkor „emelkedhet törvényerőre”, ha a hadászati fegyverkorlá­tozásról kötött egyezményt az amerikai szenátus is becikke- lyezi. Ugyanígy nyilvánvaló, hogy a brüsszeli rakétahatá­rozat továbbra is akadálya az európai katonai enyhülésnek. MIRŐL KELL TÁRGYALNI? A NATO döntése, amelyet decemberben amerikai nyo­másra hoztak, előirányozza, hogy a nyugat-európai atlan­ti államok területén helyezze­nek el 572 nukleáris robbanó­fejjel felszerelt amerikai, kö­zép-hatótávolságú rakétát, illetve robotrepülőgépet. A döntést arra hivatkozva erő­szakolta ki Washington, hogy a Szovjetunió korszerűsítette húszéves rakétaarzenálját, amelyet annak idején a brit és francia atomerő, illetve az Európában állomásozó előre­tolt amerikai harcászati nuk­leáris erő ellensúlyozására ho­zott létre. A szovjet közép­hatótávolságú rakéták — az újak és a régiek egyaránt — ezek ellen a katonai célpon­tok ellen irányulnak. A Per­shing—2 rakéták és a Cruise „szárnyasrakéták” tehát új összetevőt jelentenének a földrészen létrejött katonai erőegyensúlyban, sőt, mivel amerikai kézben lennének, s szovjet célpontok ellen irá­nyulnának, a két világhatalom közötti hadászati. egyensúlyt veszélyeztetnék. Pedig vég­eredményben ez az egyensúly tette lehetővé a SALT-tárgya- lásokat, s a többi csapatcsök­kentési és leszerelési tárgya­lást. A Szovjetunió éppen ezért még a brüsszeli NATO-hatá- rozat előtt figyelmeztetett e döntés várható következmé­nyeire. Brezsnyev elnök 1979. október 6-án, berlini beszédé­ben. azonnali tárgyalást in­dítványozott a kérdésről. Azt is felajánlotta, hogy ha az at­lanti tömb lemond a rakéta- telepítésről, akkor a Szovjet­unió kész egyoldalúan csök­kenteni hasonló fegyvereit. A válasz közismert. A nyugati katonai tömb országainak lépései miatt, te­hát nagy jelentőségű a szov­jet döntés, hogy van lehető­ség a tárgyalásra. E megbe­szélések természetesen nem lehetnek egyoldalúak. Elkép­zelhetetlen, hogy Moszkva olyan „önleszerelést” hajtson végre, amely csökkenti a szo­cialista közösség biztonságát. Ezért nem csak a szovjet ra­kétákról, de az amerikai bombázókról és harcászati nukleáris rakétákról is tár­gyalni kell. A BECSI KEZDEMÉNYEZÉS A kancellár Moszkvából ha­zatérve már sejtetni engedte, 2 NOGRAD — 1980. július 18., pentek hogy szovjet tárgyalópartne­rei újabb kezdeményezést tesz­nek a bécsi közép-európai csa­patcsökkentési tárgyaláson. Valóban, az elmúlt héten Ta- raszov nagykövet országa, va­lamint Lengyelország, Cseh­szlovákia és az NDK nevében felajánlotta: a Szovjetunió kész húszezer fővel csökken­teni Közép-Európában állo­másozó erőinek létszámát, ha az Egyesült Államok tizenhá­romezer főt kivon az NSZK, illetve a Benelux országok te_ rületéről. Ez végső soron negyvenezer szovjet katona és hadfelszerelésük kivonását je­lentené, hiszen húszezer ka­tona egyoldalú kivonása az idén befejeződik. Ez az ajánlat tükrözi a Szovjetunió és a szocialista or. szágok készségét arra, hogy végre eredmény szülessék a bécsi Hofburgban, ahol a nyu­gatiak időhúzó taktikázása mi­att eddig nem sikerült megál­lapodásra jutni, noha a szo­cialista országok korábban is több alkalommal „elébe mentek” kompromisszumos indítványaikkal a NATO-or- szágokkal való megegyezésnek. A katonai enyhülés tehát továbbra is a szocialista dip­lomácia figyelmének közép­pontjában áll. Ez az a terület, ahol elsősorban kell ered­ményt elérni, mivel a fegy­verkezési hajsza megfékezé­sével, a feszültség csökkenté­sével lehet a további tárgya­lásokhoz, megegyezésekhez szükséges légkört megterem­teni. Miklós Gábor Kínai provokációk Peking folytatja a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni sorozatos provokációkat és ezzel tovább élezi a feszült­séget a vietnami—kínai hatá­ron — hangzik a kínai há­borús bűnök kivizsgálására alakult vietnami bizottság Hanoiban nyilvánosságra ho­zott közleménye. Az elmúlt hat hónap során a kínai egységek több mint 1100 alkalommal hajtottak végre provokációkat a határ­vidéken és csaknem 500 eset­ben hatoltak be vietnami te­rületre. A kínai légierő gé­pei sorozatos felderítő repülé­seket végeznek a határ men­tén, sűrűn megsértve az or­szág légterét. Kínai hadiha­jók pedig szüntelenül beha­tolnak a vietnami felségvi­zekre. A sorozatos kínai pro­vokációk következtében szá­mos békés vietnami lakos vesztette életét, vagy sebesült meg, és jelentős a vietnami népgazdaságnak okozott anya­gi kár is. A pekingi vezetők a provo­kációk fokozásával egyidő- ben, a határ menti területeken jelentősen növelik fegyveres erőik számát, nagymennyisé­gű fegyvert és hadfelszerelést halmoznak fel a térségben és nagyszabású hadgyakorlato­kat hajtanak végre. (MTI) India —Pakisztán Folytatódik a párbeszéd Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter csütörtökön befejezte háromnapos indiai látogatását. A tárgyalásokon —, mint megfigyelők rámu­tatnak — alapvetően nem tör­tént közeledés a térség kulcs- fontosságú problémáinak megítélésében. A látogatás vé­gén kiadott sajtóközlemény mindazonáltal „nagyon hasz­nosnak” nevezte a megbeszé­léseket. Afganisztán kérdésében — hírügynökségi jelentések sze­rint — Agha Sahi és indiai tárgyalópartnerei kizárólag abban jutottak közös nevező­re, hogy politikai megoldást kell találni a helyzet rende­zésére. A kétoldalú kapcsolatokat illetően a felek aláhúzták az indiai—pakisztáni párbeszéd folytatásának szükségességét. Űj-Delhiben közölték, hogy a két ország külügyi államtit­kárai későbbi időpontban ta­lálkoznak az indiai főváros­ban. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents