Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

Kányás-aknán illlllllullllllliliinjMiiii.lniiillillllHM .................„„iiiiilll,. .illlllllllllilllllillllllllllllllllllllillilllllllllllllllllllllllllilllllirilllllfllllimtlllll F orró a levegő , Kányás-akna egyik frontján, mivel a fejtéseknél általában elégtelen a szellőztetés. Kovács Károly és Szabó Gábor bányászok ellenőrzik a kaparó munkáját. Felmérhetetlen segítség egy fejtőgép. Csupán szakszerűen kell kezelni a berendezéseket, mert maguktól azért nem termelnek — ál­lapítja meg Görőcs Sándor. Azért akad munka bőven a fejtőgép hátában is. Lórik József brigádvezető az önjáró be­rendezést kezeli, míg Mede László frontiparos ellenőrzi a működését. A hidraulikus eme­lővel ellátott támszervek között biztonságosan dolgozhatnak, persze megszokott eszköz még itt a sűrített levegős kalapács, amit jól ismerhetünk az útbontásoktól is. Csupán a bányában, kicsit erősebben hallani. szegő­zán a kezdeményezés, a meg­újulni tudás készsége, a lé­nyeglátás képessége, a gondo­lat villódzása, a korszerűség hajlandósága. Nem lemondva a képzés és a nevelés ereden­dő funkcióinak érvényesíté­séről, a következőkben na­gyobb hangsúlyt kap a kul­túra mozgósító, szervező funkciója, a művelődésnek is jobban kell kapcsolódnia a valóságos társadalmi, gazda­sági problémákhoz, közvetle­nebb szerepet kell vállalnia a soron levő feladtok végrehaj­tásában, segíteni kell az al­kalmazkodni tudást a nehe­zebb feltételekhez, a bonyolul. tabb körülményekhez. A szocializmus emberköz­pontú társadalom. A gazdaság fejlesztése itt nem öncélú fo­lyamat, nem a társadalmi el­lentétek elmélyítésének esz­köze, hanem a harmonikus élet nélkülözhetetlen előfel­tétele: úgyis, mint a biztos megélhetés forrása, mint az életszínvonal emelésének, megőrzésének záloga, s úgyis, mint az emberi alkotóerő ki- teljesedésének színtere. Szo­cialista gazdaságot csak. szo­cialista társadalmi, politikai viszonyok által, szocialista közszellemben lehet megva­lósítani. A műveltség, a szak­értelem, a tájékozottság je­lentős tényező a politikai ha­talom, a vezető szerep gya­korlásában, a szocialista de- rp''vrácia tartalmi követe1 rr •’yeinek kibontakoztatá ban is. Kulturált törne; nélkül el sem képzelhető iga­zi demokrácia. Bizonyos alap­készségek — a logikus gon­dolkodás, az értelmes olvasás, írás és beszéd képessége, az anyanyelvi kultúra megfele­lő színvonala — nemcsak a kötelességek teljesítésének, hanem a jogok gyakorlásának is szükségszerű velejárói. Ezért marad hosszú távon — a minőségi követelmények fokozatos előtérbe kerülése mellett — is alapvető felada­ta a művelődéspolitikának — a tankötelezettségi törvény végrehajtásában, az alsófokú oktatás valóban általánossá tételében, a felnövekvő nem­zedék esélyeinek közelítésé­ben — a nagy számokban va­ló gondolkodás, a tömegesség igényének kielégítése is. Az emberek viszont csak akkor válnak igazán érdekeltté sze­mélyiségük fejlesztésében, az aktív társadalmi, közéleti jelenlétben, ha ténylegesen részt vehetnek saját jövőjük tervezésében, a döntések elő­készítésében és meghozatalá­ban, ha érdemi módon alakít­hatják életterüket. A szocialista demokrácia, mint politikai mechanizmus, mint gondolkodásmód, mint értékrend egyaránt azokra a kritériumokra épül —, illetve azokat erősíti —, amelyek a kulturális nevelő munka ha­tékonyságát — az ismeret meggyőződéssé, cselekvő erő­vé válását — is fémjelzik. A művelődés eszköz a közgon­dolkodás, a magatartás, az életmód szocialista vonásai­nak, pozitív tendenciáinak ki­bontakoztatásában, a társa­dalom erkölcsi arculatának — céljaink szerinti — formá­lásában. Elkezdődött az a folyamat, amelyben a tudás megszerzésére, gyarapítására és hasznosítására irányuló törekvések — például a szo­cialista brigádok tevékeny­ségében — mozgalommá szé­lesednek. A közösségek, a konszolidált emberi kapcso­latok ereje tudja biztosítani, hogy az élet minden területén érvényesüljön a munka, mint legfőbb értékmérő szerepe, hogy a kötelességtudás, a fe­lelősségérzés, az áldozatválla­lás, az önzetlenség, a fegyel­mezettség, a józan életszemlé­let normái széles körben vál­janak elfogadottá és elismert­té. A békés építés barikád­jain is sok küzdelem feszül, a bátorság, a helytállás, a lá­zas lobogás, a példamutatás ma is szép erény, sőt szük­séglet is. Az együtt, egymásért, a társadalom javára végzett munka viszont széles utat nyit az egyén boldogulása, ké_ pességeinek sokoldalú kibon­takoztatása előtt, a műveltsé­get belső igényként, az önis­meret forrásaként tételezi, s biztosítja, hogy minél több ember számára jelentsen sze­mélyes örömet, beteljesülést. Ezért különösen nagy a fe­lelőssége az ifjúság körében végzett nevelő munkának: ahogyan a világot szemlélni, abban eligazodni, értékek közt különbséget tenni, választa­ni, dönteni, kapcsolatokat te­Becsületbeli ügy volt Nem ismernek reménytelent HOL A NŐI harisnyanad­rág? — kérdezhettük mosta­nában az üzletekben a gyé­ren rakott polcok előtt. Mert nyár van ugyan, de aki nem az évszaknak, hanem az idő­járásnak megfelelően öltözkö­dik, az idei nyáron még nem­igen tehette le e ruhadarabot. Ezzel a kérdéssel kerestük meg Winter Péternét, a ha­risnyagyár nagvbátonyi gyá­rának igazgatóasszonyát. — A kérdés nem minket illet, mert rajtunk aztán nem múlik! — válaszol az igazga­tónő. — Mi, itt a gyárban emberfeletti munkát végez­tünk a második negyedévben, hogy több harisnya jusson az üzletekbe. Pedig egyébként sem ígér­kezett könnyűnek ez az esz­tendő: a tavaly gyártott meny- nyiségtől csaknem tíz száza­lékkal többet várnak idén a nagybátonyi gyártól, azaz 11 millió pár finom-harisnyanad­rágot és hárommillió pár fi­nomharisnyát. Tovább fo­kozta a gyárral szemben tá­masztott követelményeket az import csökkenése, valamint az, hogy a második negyedév­ben olcsóbb lett a harisnya, élénkebb a vásárlási kedv. Lefordítva mindezt a nagy­bátonyi gyárra azt jelenti, hogy a második negyedévre tervezett 2 millió 700 ezer pár helyett 2 millió 850 ezer pá­rat, azaz csaknem hat szá­zalékkal többet kellett piacra küldeni. — Május elején munkás­gyűlést hívtunk össze — te­kint vissza a hajrá kezdeté­re Winter Péterné. — Be­számoltunk a dolgozóknak az előállt helyzetről, s kértük, vállaljanak túlórát, kíséreljük meg a többletmennyiség el­készítését. Hiszen harisnya­gyár egy van az országban, mástól nem várhatjuk a helyt­állást, nekünk kell most a gátra állni. Ez becsületbeli ügy. A mi gyárunknak telje­sítés esetére 200 ezer forint célprémiumot tűztek ki, ter­mészetesen ezt is elmondtuk, bár meggyőződésem, hogy amit munkásaink vállaltak, azt nem a pénzért tették. Napi tíz-tizenkét órát dol­goztak a harisnyagyáriak. És nemcsak a fizikaiak vállalták mukkanás nélkül a terhet: az irodából is lementek adjusz- tálni, segíteni, ahol tudtak. A baj csőstül jön: gázszünet, áramszünet gátolta őket. De a munkások ismét igazolták, nem ismernek reménytelen ügyet. — Július elsején reggel, az utolsó szállítmány indításakor bizonyosodtunk meg arról, amit addig csak reméltünk: megvan a kért mennyiség! — mondja az igazgatóasszony. Első dolgom volt, hogy men­tem az üzembe, megköszönni az embereknek a háromhavi verejtékes munkát. Azt nem ígérhettem, hogy soha többé hasonlóra nem kerül sor, de azt igen, hogy most szélcsen­des idő következik, normális munkatempóban dolozhatnak, kivehetik a szabadságot. És tegnap kaptuk a telexet a központtól: szétoszthatjuk a célprémiumot, megdolgoztunk érte! Liska Györgyné művezető nem hurrázik, nem lobog, de arcán elégedettséget tükröző mosoly. Visszafogja a dicsek­vést, bár láthatóan büszke: — A MUNKÁSOKNAK legalább a 70 százaléka vál­lalta az 50 óra hétköznapi túl­órát. Arra sem haragudtunk, aki nemet mondott, hiszen mindenki maga ismeri telje­sítőképességét. Viszont olya­nok is voltak, akik csak eny- nyit szóltak, nem ígérek sem­mit, mert nem biztos, hogy győzöm erővel, de azért meg­próbálom, És nekik is sike­rült ! Elmondja még azt is, hogy — miközben harcban álltak az idővel — érezhetően erősödött a fegyelem. Senki nem hagy­ta oda előbb a gépét, még ha máskor megtette is. Mérni ugyan nem mérték, de mint­ha a cigarettaszünetek száma is megfogyatkozott volna... — Az utolsó héten szinte pattant a feszültség. Nem győztünk felelgetni: mennyi kell még? Megleszünk? — Ügy tartja a mondás: ha­mar munka ritkán jó. Nem ment a hajrá a minőség ro­vására ? — Nem — válaszol hatá­rozottan a művezető. — „Na­piparancsba” kapták a meó- sok, hogy erősebben ellenő­rizzenek. Nyolc óra alatt ne háromszor, hanem legalább négyszer-ötször nézzenek meg egy dolgozót. És főleg akkor, amikor már fáradtak, s köny* nyebben becsúszik a hiba. Laczkó Gézáné dobozoló a három hónap alatt 60 túlórát dolgozott, teljesítményét 150 százalékra becsüli. Afféle el­ső számú hírforrásként is szol­gált: műszak végén őt fag­gatták először, megvan-e a napi adag? — Katona a férjem, bi­zonytalan, hogy hazajön-e hét végére, vagy sem — mondja. — Ilyenkor előre szóltam, ha nem jönnék vasárnap, az nem azt jelenti, hogy felad­tam, csak azt, hogy itthon az uram. — Megérte? — Hát hogyne! Hiszen meg­ígértük! De ha a pénzre gon­dol, akkor is. Napi 160-—170 forintot kerestem, nem rossz pénz ez! Ludvig Erzsébet varró szin­tén 60 túlórát teljesített. Isten­mezejéről jár be a gyárba, nap­jában kétszer 40 kilométert utazik. A délelőttös műszakot négy órával toldotta meg, s ha délutános volt, nem sokkal éjfél előtt állt fel a gép mel­lől. Az éjféli tiribesi bányász­járatot még éppen elérte. <5 is, mint mindenki, aki meg­dolgozott a sikerért, nem kér­kedik vele. — Jó áru és jó hangulat kellett hozzá, s ez mindkettő megvolt. A minőséget kérdi? Mint máskor. A hibátlan árunk 99 százalék felett volt. Mint eddig már több ízben, ismét bizonyított a nagybáto­nyi harisnyagyár. Nem tudni, hol a harisnyagyáriak teljesí­tőképességének határa, hiszen ezúttal sem tiltakoztak: ezt már nem lehet megcsinálni! A HELYZETJELENTÉSHEZ tartozik egyébként az is, hogy tapasztaltaim szerint a han­gulat kitűnő. Jóllehet a cél­prémiumot még csak eztán fizetik. Szendi Márta remteni, a másik embert be­csülni indítják a nyiladozó értelmű —,• de leginkább fo­gékony — fiatalt, ahogyan a magatartást, cselekvést tu­datosan vezérlő világképpé ötvöződik — a még szelektál tan is — sok ismeret, az anya gi, szellemi, esztétikai, tes ti kultúra megannyi fontos eleme, ahogyan a teljesít­ményképes tudás megszerző' sére ösztönöz, amilyen szelle­mű megítélést, értelmet nyer a közös munka, az erőfeszí­tés, a másoknak is hasznos egyéni ambíció, amilyen sze­mélyiségformáló, közösségala­kító, emberségteremtő vita­kész műhely a nevelőtestület, a párt-, a KISZ-, az úttörő­szervezet, vagy a szakszerve­zeti mozgalom. Ezért olyan fontos, hogy az alapvető vi­lágnézeti, társadalmi, politi­kai kérdésekben egység te­remtődjön, hogy létrejöjjön a nevelő közösségek azonos ér­tékrendje, s a pedagógus, a népművelő, vagy éppen a propagandista személyisége a módszerek, eljárások sokszí­nűségében, differenciáltságá­ban tükröződjék. S zámtalan más össze­függése is van még a politika, a gazdaság, és a kultúra szférá­jának, de talán e né­hány gondolat is bi­zonyítja egymásrautaltságu­kat, jelzi a munka, közösség, művelődés egysége iránti ál­talános társadalmi igényt, Csongrády Béla Aratási ügyelet a Mezőgép Trösztnél A Mezőgép Tröszt ebben az évben is június 28-tól augusz­tus 15-ig nyári ügyeleti szol­gálatot tart. Erről beszélget­tünk Légrádi Lászlóval a Me­zőgép Tröszt termelésirányító főmérnökével. — Hogy értékeli a felké­szülés jelenlegi helyzetét? — Mezőgép Tröszthöz tarto­zó vállalatok ügyeleti szolgá­latát végző bázisain a raktá­rak feltöltése megtörtént, ké­szen állnak a gépszerelők is a feladatok végrehajtására. A Mezőgép Tröszt vállalatai az első fél évben a gépek javí­tásához háromszáznyolcvanöt- millió forint értékű alkatrészt gyártottak és szállítottak a Megévnek és más for­galmazóknak. Az alkatrészek mintegy 60 százaiéira az im­portgépekhez Való­Vállalataink részegység- és fődarab-felújító üzemei az év első felében ötvennyolcezer da­rab különböző traktor-, kom­bájn- és egyéb járműszerkeze­tet újítottak fel. Tudomásunk szerint még kettő-kettőszázSt- ven kombájn érkezik az or­szágba. amelyek összeszerelé­sére, üzembe helyezésére, megfelelő időben szerelőket biztosítanak a Mezőgép Tröszt vállalatai. — Hány gépkocsi és szere­lő áll — a műszaki ügyelet ideje alatt — rendelkezésre a géphibák javítására? — Az ügyeleti szolgálat alatt vállalataink százötven szervizkocsival és mintegy há­romszázötven — szakmát, és a mezőgazdaságban alkalma­zott gépeket jól ismerő — gépszerelővel állnak a mező- gazdasági üzemek rendelkezé­sére. — Van-e mód arra, hogy más jellegű segítséget is nyújtsanak a mezőgazdasági üzemeknek? — Igen. Mint az elmúlt években — amennyiben igénylik a mezőgazdasági üze­mek — most is nyújtunk szolgáltatásokat. Gondolok itt olyan szerelők ideiglenes át­adására, akik kombájnt tud­nak vezetni. De előfordult már olyan eset is, amikor a szállításban segítettek vállala­taink. — A vállalatoknál megszer­vezték az ügyeleti szolgála­tot. A Mezőgép Trösztnél ez miként van? — A központban is ügyele­ti szolgálatot tartunk, amely munkanapokon 7—19 óráig, szombaton 7—17 óráig és va­sárnap 7—13 óráig tart. A központi ügyeleti szolgálat feladata. hogy országosan koordinálja és irányítsa a vállalati ügyeleti szolgálatot és ahol kell, azonnal intéz­kedjen. — Mi történjék egy-egy géphiba bejelentése után? De kérdezhetném úgy is, mi a nyári műszaki ügyelet vezér­elve? — Az, hogy egy hibabeje­lentőt sem lehet elutasítani. Azt kérjük viszont a mező- gazdasági üzemektől, hogy csak olyan hibákat jelentse­nek be, amelyeket maguk nem tudnak kijavítani. Másik fontos vezérelvünk az, hogy minden ügyet ott kell elintézni, ahol azt beje­lentették. Ennek még akkor is így kell történnie, ha alkatré­szeket máshonnan kell besze­rezni. Itt mondanám el azt is, hogy vállalataink ügyeleti szolgálatainak foglalkozniuk kell minden bejelentett hiba-' val, azonban kiemelt felada­tunk az általunk gyártott gé­pek üzembiztonságának meg­őrzése- A tröszt vállalatai az ügyeleti időszak alatt szoro­san együttműködnek. hogy adott esetben egymást kise­gítsék. — Milyen szervezési tevé­kenység előzte meg az ügye­leti szolgálatot? Június 10—11-én orszá­gos tanácskozást tartottunk Tamási han, amelyen részt vettek a Mezőgép Tröszt me­gyei ügyeleti szolgálatainak vezetői. Meghívtuk az Agro- tröszt és a Megév il­letékes szakembereit is. Tisztáztuk az operatív tenni­valókat és a végrehajtás mód­szerét. Megállapodásunk értel­mében az Agrotröszt és a Megév is ügyeleti szol­gálatot tart, hogy a me­zőgazdasági üzemek és a Mezőgép Tröszt vállalatainak igényeit azonnal kielégítő es­téit

Next

/
Thumbnails
Contents