Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

Kádár János, kedden hivatalában fogadta Veszelin Gyuranovicsot, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnökét.

Lajos, a Minisztertanács el- gyár tagozatának elnöke és nökhelyettese, az Országos állami éietünk több más ve- Tervhivatal elnöke. Hetenyi

zető képviselője.

(Folytatás az 1. oldalról.)

A jugoszláv kormányfő búcsúztatására a fellobogózott István pénzügyminiszter. a Keleti pályaudvaron megje- magyar—jugoszláv gazdasági Veszelin Gyuranovics eluta" lent Lázár György, Faluvégi együttműködési bizottság ma- zása előtt nyilatkozatot adott.

Közös közlemény

Veszelin Gyuranovics magyarországi látogatásáról

Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke 1980. július 14—15-én, hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon.

Veszelin Gyuranovicsot fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A találkozók szívélyes, baráti légkörben zajlottak le.

Veszelin Gyuranovics és a kíséretében levő személyiségek Budapesten ellátogattak a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárba.

Lázár György és Veszelin miszeriparban. A felek intéz- Gyuranovics megbeszélést kedéseket tesznek a termelési folytatott a Magyar Népköz- kooperáció és szakosodás elő- társaság és a Jugoszláv Szó- mozdítására, cialista Szövetségi Köztársa- A gazdálkodóegységek község sokoldalú együttműködé- vetlen kapcsolatai a határ- sének . helyzetétől, íejles^é- .ments gazdasági együttműkó* si lehétSifeéálral.-^xfitlffiHiiít az 'ctSdben további' lehetőségeket időszerű nezmetközi kérdé- teremtenek az árucsere-forgásokról. Tájékoztatták egy- lom bővítéséhez, mást országaik szocialista épí- Megállapították, hogy a két tőmunkájának eredményei- lél további erőfeszítéseire van ről. szükség harmadik piacon törA kormányelnökök megelé- ténö közös £ell^s ^engedéssel állapították meg, hogy se^e'

á legutóbbi kormányfői ta. lálkozó óta közös erőfeszítésA kormányelnökök hangsúlyozták: a két ország szomsel új jelentős eredményeket , iakad° egy üttműérték el a kétoldalú politi- kodff‘ !el?et,ftgt,ket kateko'

kai, gazdasági, műszaki-tudó- közlekedésien ^Uítasba^ mányos, kulturális, oktatási és egyéb kapcsolataik bőví- es az

A kormányelnökök jónak ítélték a magyar—jugoszláv

szág együttműködése eredmé- rívpspn aiaVni zotiaag munKajai.

tésében. Kiemelték, hogy a két szomszédos szocialista orKedvezően értékelték a Manyesen alakul az egyenjogúrpm »vattás -8 gyár Népköztársaság és a Junem avatkozás kölcsönösénél- Dri„Iáv * s^.aiutf

goszláv Szocialista Sző5L‘SüSftf-re

előkészítéséért, és sikeres lebonyolításáért.

A két fél nagyra értékelte az el nem kötelezett országok Havannában megtartott VI. csúcskonferenciájának jelentőségét és hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett mozgalom a nemzetközi kapcsolatok jelentős tényezője.

A kormányelnökök véleménycserét folytattak a nemzetközi válsággócok békés úton történő megoldásáról, az ENSZ-nek a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepéről és más nemzetközi kérdér sekről.

A kormányfők megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország együttműködéséről és a nemzetközi kérdésekről folytatott széles körű és felelősségteljes eszmecsere jól szolgálta egymás álláspontjának jobb megismerését’ a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátságának, együttműködésének, ifi- szomszédi viszonyának erősítését.

Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke jugoszláviai látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsénak elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI)

Nicaragua egy éve

Egy esztendeje új korszak kezdődött Nicaragua népének életében. Anastasio Somoza diktátor lemondott minden tisztségéről és elmenekült a kis, hazánknál nem sokkal nagyobb, 2.4 millió lakosú „banánköztársaságból”. Történt ugyan még egy kísérlet arra, hogy a kegyetlen diktatúrát Somoza nélkül életben tartsák, az „utódelnök”, Ur- cuyo azonban mindössze 36 óráig volt képes ellenállni a hazafias erők rohamának. A Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front 1979. július 17- én kivívta a végső győzelmet. A kubai forradalom győzelme, két évtized óta először diadalmaskodott a nyugati féltekén fegyveres diktatúraellenes küzdelem, azóta első ízben sikerült felkeléssel megdöntőm egy elnyomó rendszert.

ÉVTIZEDEKIG — „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS”

Nicaragua az Észak- és Dél- Amerikát összekötő „szárazföldi híd” szívében fekszik, s 128 340 négyzetkilométernyi területével a legnagyobb kiterjedésű Közép-Amerika államai közül, amelyeket banánköztársaságoknak is neveznek. A forradalom győzelméig, több mint négy évtizeden át, a Somoza' família valóságos családi vállalkozásként kezelte Nicaraguát. Tulajdonában volt az ország öntözhető földterületének mintegy egyharmad része, a 350 nagyobb ipari vállalkozás 33szá. zaléka. Nicaragua gazdaságában oly döntő szerepet játszó bányászat nyolcvan százalékát az Egyesült Államok cégei ellenőrizték, s a mezőgazdaságban igen komoly érdekeltségei voltak az észak- amerikai gyümölcsmonopóliumoknak is. A nép hihetetlen nyomorban élt. Az egy főre eső nemzeti jövedelem csupán 158 dollár volt, a parasztcsaládok évi jövedelme a diktatúra esztendeiben alig haladta meg a 120 dollárt. A lakosság mintegy hetven százaléka .volt írástudatlan. Somoza kegyetlenül torolta meg*, ha a dolgozó tömegek' elkeseredésükben sztrájkokkal próbáltak tiltakozni e rettenetes állapotok ellen, azonban azt már nem akadályozhatta meg, hogy fegyveres szabadságharc bontakozzon ki az országban.

E harcból a lakosság minden rétege kivette a részét. Csatlakozták a küzdelemhez mindazok a polgári erők, amelyeket más szempontból ugyan, de szintén sújtott az északamerikai nagyvállalatokkal szövetkező Somoza család elnyomása. Maga a sandinista mozgalom is, amely nevét a harmincas évek mártírhalált halt szabadságharcosától köl.

csönözte, s vezetője volt a fegyveres küzdelemnek, a legkülönbözőbb színárnyalatú diktatúraellenes erőket egyesítette soraiban. A következetesen forradalmár erők mellett ott találhattuk közöttük a városi polgárság radikális elemeit, s azokat is, akiknek anarchista nézeteik voltak a jövő Nicaraguájáról. A győzelem másnapján megalakult öttagú kormányzó tanács és az új kormány összetétele híven tükrözte azt, hogy milyen széles volt a Somoza- ellenes front Nicaraguában.

SEBEK ÉS EREDMÉNYEK

Az új demokratikus kormányzat legfontosabb feladata az első időkben a sebek minél gyorsabb begyógyítása volt. A polgárháború és a diktatúra mintegy negyvenezer áldozatot követelt. A bukott rezsim barbár légitámadásai és tüzérségi össztüze a felszabadított területekre legalább ötmilliárd dolláros kárt okoztak. Az iparvállalatok, az üzletek és áruházak kilencven százaléka semmisült meg, vagy- szenvedett súlyos kárt. A kormányzat párhuzamosan az újjáépítéssel, kisajátította és a nincstelen parasztok birtokába adta a Somoza család latifundiumait. Több mintegy-, millió hektár öntözött föld. került így új birtokosok kezébe, s további négymillió hektár, amely a csendes-óceáni partvidék környékén fekszik, szintén az agrárreform hatálya alá került. Államosították a bankokat, biztosítóintézeteket és a Somoza család tulajdonában volt iparvállalatokat. Átfogó program végrehajtásába kezdtek az analfabétizmus felszámolására. Küzdelmet folytatnak a munkanélküliség ellen: egy esztendő alatt kilencvenezer új munkahelyet létesítettek.1

A HARC NEM ÉRT VÉGET

Eközben erőteljes polarizálódás indult meg Nicaraguában. A burzsoáziának az a része. amely csak a *omoza család uralmának megszüntetése miatt csatlakozott a diktatúraellenes harchoz,

szembekerült a népi érdekeket képviselő sandinistákkal.

Megélénkült a Hondurasból beszivárgott somozisták ellenforradalmi tevékenysége is. E bandák terrorakciókat hajtottak végre az analfabétizmus megszüntetéséért küzdő aktivisták ellen, s a gyilkosságoktól sem riadtak visz- sza. Látványos politikai válságot is próbáltak szítani: Chamorro asszony és Robelo gyáros kivált a kormányzó tanácsból. A sandinista vezetés azonban rugalmas magatartást tanúsított. Sikerült e két polgári1 vezetőt olyan gyárossal és polgári politikussal helyettesíteni, akik hajlandók arra, hogy profitszerzési törekvéseket a „tisztesség határain belül” tartsák és részt vegyenek az újjáépítésben. A sandinista mozgalom vezetői ugyanis hangsúlyozzák, hogy változatlanul széles teret biztosítanak a magánkezdeményezésnek. feltéve, ha az kész az ország felvirágoztatásán munkálkodni.

Washington, amely csak igen nehezen törődött bele, a nicaraguai változásokba '—, ha egyáltalán beletörődött? —, végül is hosszas huzavona után megszavazott egy 75 millió dolláros segélyt az országnak. Annak ellenére történt ez, hogy Nicaragua új vezetői az el nem kötelezettek táborához csatlakoztak, baráti kapcsolatokat létesítettek a Szovjetunióval és a szocialista közösség más országaival.

Az eltelt egy esztendő Nicaragua történetében a gyors, demokratikus fejlődés időszaka volt. S bár kívülről továbbra is terveket szőnek a diktatúra visszaállítására, az egy esztendő alatt elért eredmények olyan népi támogatást biztosítanak a managuai kormányzatnak, hogy magabiztosan szállhat szembe minden kalandortervvel a győzelem első évfordulóján.

Árkus István

Titkos atomrobbantás

Az amerikai hadügyminisztérium hírszerző szolgálatának véleménye szerint mégis titkos atomrobbantási kísérlet okozta a tavaly szeptemberben az Atlanti-óceán déli térségében észlelt fényvillanást —< közölték hétfőn minisztériumi források a felderítés jelentésére hivatkozA titokzato4 villanást a Vela elnevezésű amerikai felderítő műhold észlelte az elmúlt

év szeptember 22-én.' Akkor az amerikai hírszerzés azt gondolta, hogy a Dél-afrikai

Köztársáság hajtott végre légköri atombomba-kísérletet a jelzett térségben. Később Izrael is szóba került. Majd a Fehér Ház egy szakértőcsoportot bízott meg az ügy kivizsgálásával, és a testület arra a következtetésre jutott, hogy a fénylobbanást természeti jelenség okozta. (MTI)

fogadott és mindkét fél álelvei alapján. A felek kölcsönösen tiszteletben tartják a két ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetében meglevő különbségeket.

tartományainak együttműködését.

A felek megállapították, hogy a magyar—jugoszláv kulturális tudományos és oktatási A két kormányelnök alá- együttműködés eredményesen húzta Kádár János és Jo- tejlődik. Pozitívan szóltak a szip Broz Tito találkozóinak két évvel ezelőtt alakult kul- nagy jelentőségét, amelyek turális vegyes bizottság mun- fontos hozzájárulást jelen- kájáról. Egyetértettek abban, 'tettek a magyar—jugoszláv hogy célszerű megvizsgálni kapcsolatok kiszélesítéséhez egy új kulturális, oktatási és és a két ország baráti együtt- tudományos együttműködési működésének állandó fejlő- egyezmény aláírásának lehe- déséhez. tőségétA kormányelnökök meg- A kormányelnökök nagyra különböztetett figyelmet szén- értékelték a magyarországi teltek a gazdasági együttmű- horvát, szerb, szlovén, vala- ködésnek, különösen a terme- a jugoszláviai magyar

lési és ipari kooperációnak, nemzetiség szerepét és a két Megállapították, hogy az 1976— ország barátságának és jó- 80. évi árucsere-forgalom elő- szomszédi együttműködésének irányzatát túlteljesítették erősítésében.

Politika,

kultúra

ga;

Méltatták az Adria kőolajvezeték és az országaikat ösz- szekötő gázvezeték üzembe helyezésének jelentőségét a két ország gazdasági életében.

A két fél elégedetten méltatta az 1981—85-re szóló keLázár György és Veszelin Gyuranovics széles körű eszmecserét folytatott a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Mély aggodalmukat fejezték ki a világhelyzet rosszabbodása miatt.

A két fél nagy figyelmet szentelt a leszerelés kérdéseirettervet, amely tehetőséget nek Egyetértettek a fegyver- nyit a kiegyensúlyozott áru- kezési hajsza megfékez|sének csere-forgalom es az ipari sziiirsóoe««éeéhen kooperáció további jelentős A két kormányelnök meg- novelesehez. különböztetett figyelmet íoiRámutattak arra, hogy a dított az európai helyzetre és termelési kooperáció és sza- annak az általános" nemzetkosodás fejlesztésére nagyok közi helyzettel való szoros

a tartalékok a "as- és színes- összefüggésére. Rámutattak fémkohászatban, a vegyipar- arra, hogy további erőfeszíté- ban, a gépiparban, különösen seket kell tenni a helsinki zá- a járműiparban, továbbá a róokmánv valóra váltásáért, mezőgazdaságban és az élei- a madridi találkozó megfelelő

R

angos politikai események, fontos dön. tések időszakát éljük. A pártkongresz- szust előkészítő — társadalmi méretűvé szélesedett — eszmecsere szellemisége tovább hagyo- mányozódott a képviselő, és tanácsválasztások idején, s élénk érdeklődés kíséri a szakszervezeti küldöttértekezleteket, a tömegszervezetek, társadalmi szervek rendezvényeit is. /

A kongresszus határozatából a politikai munka számára alapvetően kettős feladat következik szükségszerűen: a dokumentumok alapos, igényes tanulmányozása és a döntések gyakorlati megvalósítása. Nagyon fontos, hogy a helyzetelemzés és a tennivalók megfogalmazása során tapasztalt aktivitás jellemezze a végrehajtás' konkrét módozatainak kimunkálását, az eredményes cselekvés tudati feltételeinek megteremtését is. Ez azt igényli, hogy a tömegpolitikai munka térjen vissza azokra a kérdésekre, amelyek az irányelvek vitáin, a kongresszus jellemzőit tárgyaló, határozatát értelmező fórumokon felvetődtek, s mindmáig a közvélemény érdeklődésére tarthatnak számot, vagy éppen politikai érdek, hogy újra napirendre kerüljenek.

A társadalomépítés bármely konkrét kérdésének helyes megközelítése, vizsgálata mindenekelőtt abban követel egyetértést, hogy a szocializmus egész korszakában a gazdaságszervezés, valamint az ideológiai, kulturális nevelés képezi a két legfontosabb feladatot, s ezek viszonyát a kölcsönös feltételezettség jellem, zl. Azért is szükséges ezt hangsúlyozni, mert legáltalánosabban ezzel magyarázható a kongresszus munkájának, határozatának komplex szem. lélete, amely éppen úgy kezelte rangjához méltón a tudatformálás, a művelődés ügyét, hogy a politikával, a gazdasággal szoros összefüggésben jelölte meg fejlesztésének követelményeit.

A szocialista építőmunka intenzív szakaszában — a fejlődés természetes velejárójaként — egyre bonyolultabbak, összetettebbek a feladatok. Ez idő tájt fokozzák a gondokat a nem várt nehézségek, a tervezettnél gyorsabban és kedvezőtlenebbül változó külső körülmények. Mégis jogos. — realitásokon alapul — az

optimista jövőkép tudata, hisz’ adottak a továbblépés legfontosabb feltételei: a párt következetes — a tömegek bizalmát, támogatását érdemlő

— politikája, a szocialista nemzeti összefogás ereje, az eddigi eredményeket méltányoló, nagyra értékelő közhangulat, a kiegyensúlyozott társadalmi atmoszféra. E helyzetben azonban megsokszorozódik a szubjektív tényezők, az emberi képességek jelentősége, tovább növekszik a szeltem tartalékenergiáinak szerepe, az értetem által vezérelt cselekvés, magatartás értéke is. Erősödik az igény arra, hogy a kultúra eszközei hatékonyabban segítsék a társadalom szocialista vonásainak fejlesztését. Mindez indokolttá teszi, hogy a művelődéspolitikában kitűzött célokról a nehezebb körülmények között sem tehet lemondani, nem szabad az elmúlt évtizedben járt útról letérni.

Túl azon a természetszerű

— könnyen belátható és igazolható — összefüggésen, hogy a szaktudás, a hozzáértés elengedhetetlen a termelési folyamatokban, hogy a teljesített normák, százalékok —, s egyéb mutatók hátterében —

kiemelkedő szakmai teljesítményeket találni, napjainkban az általános műveltség is egyre inkább a hatékony gazdasági munka lényegi etemévé válik. A szélesebb látókörű, a megalapozottabb ismeretekkel rendelkező ember ugyanis reálisabban képes megítélni a társadalom, a gaz. daság helyzetét, érdekviszonyait, mozgatórugóit és nem utolsósorban saját helyét, tevékenységének jelentőségét, az általa is formált tehetőségek szerepét a döntések konkrét végrehajtásában. Ez pedig alapfeltétele annak, hogy megértse és elfogadja az új követelményrendszert, felkészüljön — akár továbbképzés, átképzés formájában is — a változásokra, s egy távolabbi cél érdekében tudatosan vállalja az erőfeszítéseket. A társadalom és az egyén egyaránt érdekelt abban, hogy a jövő útját egyengető felismerések minél gyorsabban formálják át — az általában nehezen változó, az ösztönök, a megszokás, a rutin, a kényelem parancsait túl sokáig követő — közgondolkodást és a tehető legrövidebb időn belül váljanak anyagi erővé. Ez ma a progresszió, ebben a folyamaiban értékesül iga\

I