Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

Szojuz—T—2 útja Próbázott a korszerűbb irányítórendszer A hét 3 kérdése Mint jelentettük, pénteken délután összekapcsolták a Szál jut—6 űrállomással az új, kísérleti szovjet űrhajót, a Szojuz—T—2 típusú szállító­járművet. Az űrhajósok át­szálltak az űrállomásra. Ma- lisev, Akszjonov, Popov és Rjumin most néhány napig együtt dolgozik, és azt vizs­gálja, hogyan viselkedik az űrhajó a kozmikus komp­lexum részeként. Érdekesség, hogy az össze­kapcsolás részben automa­tikus, részben kézi irányítás­sal történt. Ismeretes, hogy az elmúlt időszakban az ösz- szekapcsolás mindig automa­tikus vezérléssel ment végbe, az új űrhajónak pedig az ed­digieknél is korszerűbb irá­nyítórendszere van. Mint Vlagyimir Satalov altábor­Közleményt adtak ki Moszk­vában P. V. Naraszimha Rao indiai külügyminiszter szom­baton véget ért látogatásáról. Rao Gromiko szovjet külügy­miniszter meghívására tett látogatást a Szovjetunióban, ahol fogadta őt Leonyid Brezs- nyev is. A közlemény megállapítja: a Szovjetunió és India véle­ménye szerint az enyhülés fo­lyamatának ki kell terjednie a Egyesíteni A Holland Kommunista Párt kongresszusa szombaton az európai béke és biztonság kér. déseit vitatta meg és számos hozzászólás után határozatot fogadott el. A határozat meg­állapítja: az európai békéért és biztonságért vívott küzde­lem a legutóbbi években ki­szélesedett Hollandiában. A Holland Kommunista Párt erőfeszítései előtt új távlatok nyíltak azáltal, hogy normali- zálta és aktivizálta együtt­működését a szocialista és a kapitalista országok kommu­nista és munkáspártjaival. Ezt az együttműködést közös cél jellemzi, miközben azonban elismerést nyer minden párt önállósága. Most a legfontosabb kér­désekre kell az erőket kon­centrálni, és nem szabad hagy­ni, hogy másodrendű prob-’ lémákkal foglalkozzunk —, nagy, az űrhajósok kiképzé­sének vezetője elmondotta, a két irányítást ennek ellenére szándékosan helyezték üzem­be, mert ki akarták próbálni annak biztonságos működé­sét. Mint Satalov elmondotta, annak idején éppen ő volt az, aki első ízben hajtott végre összekapcsolást a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajó között, s bár az automatikus vezér­lés akkor is működött már, neki is kézzel kellett végre­hajtania a szükséges manő­vereket, éppen a berendezé­sek kipróbálása céljából. A Szojuz—T—2 irányítóberen­dezése sokkal korszerűbb, magasabban automatizált, a kézi irányítás kipróbálása azonban elengedhetetlen fel­tétel a további munkához. világ minden térségére. A két ország továbbra is a békés egymás mellett élés és a köl­csönösen előnyös, egyenjogú együttműködés elvéhez tart­ja magát az államközi kap­csolatokban. A szovjet—indiai kapcsola­tokról szólva a felek megelé­gedéssel állapították meg, hogy azok elősegítik a békét és stabilitást Ázsiában, s az egész világon. A két ország az erőket mondja a határozat. A hollan­diai béke főbb kérdései a kö­vetkezők: először: nem sza­bad megengedni új amerikai nukleáris fegyverek elhelye­zését Hollandiában sem most, sem a jövőben; másodszor: meg kell akadályozni a tőké­nek és a nyersanyagoknak ka­tonai célokra történő felhasz­nálását, mert ez lehetetlenné teszi a gazdasági válság le­küzdését; harmadszor: lé­nyegesen csökkenteni kell a hollandiai katonai költségve­tést; negyedszer: egységesen kell ellenállni a NATO poli­tikájának, amely már-már az­zal fenyeget, hogy bevonják a tagállamokat a NATO ható­körén kívüli konfliktusokba is; ötödször: a kelet—nyugati pár. beszédet fejleszteni kell a fej­lődő országok bevonásával; hatodszor: a nukleáris fegy­verek további elterjedését meg kell akadályozni. Az új szovjet űrhajó sze­mélyzete csak rövid időt, mindössze négy napot tölt a világűrben, ezalatt kell ki- próbálniok a Szojuz—T—2 be­rendezéseit, működését. Ta­pasztalataik alapján esetleg még módosításokat hajtanak végre, mielőtt megkezdenék az új űrhajó sorozatgyártá­sát. Az űrhajózási programot közben változatlanul a jól bevált Szojuz típusú űrhajók­kal folytatják. Malisev és Akszjonov első találkozása az űrállomás sze­mélyzetével derűs és vidám volt. A Szojuz—T—2 postát és kisebb ajándékokat, fő­ként friss gyümölcsöt vitt magával az állandó személy­zetnek. egymás közti viszonya a ba­rátságra, az egyenjogúságra, a kölcsönös bizalomra alapul, s a közöttük fennálló béke-, barátsági és együttműködési szerződés szellemében fejlő­dik tovább. Mindkét részről tovább kívánják fejleszteni, meg akarják szilárdítani az államközi kapcsolatokat, a két ország népe érdekeinek megfelelően. A Szovjetunió és India ha­tározott szándéka, hogy foly­atja és támogatja a fegyver­kezési verseny megszünteté­séért, az imperializmus, az újgyarmatosítás, a fajüldözés, mindenfajta uralmi politika ellen vívott harcot. Rao átadta Leonyid Brezs- nyevnek az Indiai vezető szer. vek meghívását hivatalos lá­togatásra. A meghívást kö­szönettel elfogadták. A közlemény hangsúlyozza: a külügyminiszter látogatá­sának eredményeivel mind­két részről elégedettek. Ez a látogatás hasznos hozzájáru­lás volt a Szovjetunió és In­dia kölcsönös megértésének és barátságának fejlesztéséhez. Ml a jelentőségük a héten lezajlott szovjet—indiai tár­gyalásoknak? „Az indiai—szovjet együtt­működés az érettség és a szi­lárdság szakaszába jutott” — ez a megállapítás Naraszim­ha Rao indiai külügyminisz­tertől származik, aki moszk­vai látogatása során a két or­szág közötti kapcsolatok meg­erősítésének fontosságát több­ször is hangoztatta. Ebben az évben már másodszor került sor szovjet—indiai külügy­miniszteri tárgyalásokra, em­lékezetes, hogy Gromiko járt előbb Űj-Delhiben, most Rao adta vissza a látogatást Indiának kétségtelenül nagy a befolyása és indokoltan je­lentős a súlya az Indiai-óce­án térségében történtek meg­ítélésében és alakításában egy­aránt, ezért aztán a kétolda­lú kapcsolatok mellett a tár­gyalásokon e térség ügyei is napirendre kerültek. Gromi­ko kijelentette, hogy a Szov­jetunió, mint a Varsói Szer­ződés többi országa is, azf kívánja, változtassák béke­övezetté az Indiai-óceánt. A térséget fenyegető veszély nem a Szovjetunióból indul ki, az USA az, amely az utóbbi idő­ben óriási hajóhadat össz­pontosított az Indiai-óceánon. Afganisztánnal kapcsolat­ban Gromiko leszögezte: min­denkinek világosan látnia kell, hogy az Afganisztánba» kialakult realitások megvál­toztatását célzó kísérletek reménytelenek. Hiábavaló minden olyan kísérlet, hogy beavatkozzanak Afganisztán belügyeibe. Viszont az Afga­nisztán körül kialakult hely­zetnek tárgyalások útján való rendezése nemcsak lehetsé­ges, hanem szükséges is. A Szovjetunió ennek a rende­zésnek a híve. Az indiai kül­ügyminiszter azt mondotta, hogy India olyan biztonságos és nyugodt szomszédot kíván, amelynek kormánya képes ha. gyományos el nem kötelezett külpolitikájának folytatására. Az indiai külügyminisztert tárgyalásai végén fogadta Leo­nyid Brezsnyev is, ez a tény külöri jelentőséget adott a szovjet—indiai eszmecseré­nek.. Mik a nyugat-európaiak Szándékai a Közel-Keleten? Sok szó esik mostanában a Közös Piac országainak kü­szöbönálló diplomáciai kez­deményezéséről, amely — egyes angol lapjelentések sze­rint —, magában foglalná a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet elismerését, ezenkívül a Biztonsági Tanács emlékeze­tes 1967-es határozatát is mó­dosítaná a palesztinok javára. i'A híresztelések első ered­ménye, hogy Carter elnök uta­sította az amerikai diplomá­ciai gépezetet: akadályozza meg az európai közösséget olyan megállapodás létreho­zásában, amely a nyugat-eu­rópaiak új közel-keleti javas­latának megfogalmazását eredményezhetné. A kilenc kö­zös piaci állam- és kormány­fő a jövő héten Velencében találkozik, itt lehetne sorát ejteni a közel-keleti állásfog­lalásnak. Az amerikai „ellengőz” nyilván onnan ered, hogy Car- ternak szüksége van a válasz­tási évben az úgynevezett „íz. rael-lobby” támogatására. Ügy kell feltűnnie, hogy Ő az, aki meg tudja a közel-keleti prob, lémát oldani, nem pedig Nyu- gat-Európa. Az USA-nyomás már érződik egyes közös pia­ci országokban: a holland kül­ügyminiszter például már sietett biztosítani a Hágában vendégeskedő izraeli kollégá­ját, hogy a nyugat-európai vezetők legfeljebb csak va­lamilyen általánosságokban mozgó nyilatkozatot fognak kiadni Velencében, semmi­képp sem akarják a maguk kezdeményezéseivel helyette­síteni a Camp David-i ame­rikai—egyiptomi—izraeli meg­állapodás érvényesítését. Közben a Közel-Kelet vál­ságos helyzete más, drámai módon is kifejeződésre jutott: szélsőséges jobboldali / izraeli szervezetek emberei bomba- merényleteket követtek el a megszállt ciszjordániaí terüle­ten egyes városok arab pol­gármesterei ellen. Az ügy nem­zetközi visszhangja egyértel­műen elítélő. Még a Bizton­sági Tanács is ellenszavazat nélkül — az USA tartózkodá­sával — elmarasztalta Izraelt és felszólította a tettesek fel­kutatására, megbüntetésére. Mi a mérlegük az USA-ban lezajlott előválasztásoknak? Az amerikai sajátos válasz­tási rendszer egyik érdekes, ugyanakkor ellentmondásos eleme a sok „primary”, az ál­lamok nagy részében megren­dezett „előválasztás”. Euró­pából úgyszólván lehetetlen fi­gyelemmel kísérni ezeket, hi­szen egyik államban a de­mokrata pártiak szavaznak, a másikban csak a republikánu­sok, a harmadikban mindkét pártiak külön-külön, az egyik államban úgy választják meg a párt küldötteit az elnökje­löltet kijelölő országos gyű­lésre, a konvencióra, hogy ott azok kötelesek arra a jelölt­re szavazni, aki az illető ál­lamban győzött, a másik ál­lamban csak ajánlás jellegű a döntés a küldöttek számára és így tovább — még több vari­áció is akad. A lényeg az, hogy a repub­likánus párt július 17-én dönt, ki lesz hát az elnökjelöltje (és az alelnök posztjára szánt jelöltje), a demokraták kül­döttei augusztus 10-én gyűl­nek össze, hogy megválasszák a „ticket”-en szereplő elnök­jelöltet és alelnökjelöltet A demokrata párt országos kon­vencióján 3331 delegátus vesz részt, a többség tehát legalább 1868 — Carter viszont már 1918 küldött támogatására szá­míthat, míg ellenfele, Kenne­dy szenátor csak 1211 vpksoí gyűjtött össze az előválasztá­sokon. De — vissza is lehet lépni! Kennedy nyilván erre számít: az események talán meggyőzik. Cartert, hogy no­vember 4-én, az elnökválasz-' tás napján nincs esélye az amerikai választók többség« bizalmának elnyerésére és * választás megnyerésére.. 1 Jelenleg kétségtelenül a re­publikánus Reagan, ez a kU Öregedett filmsztár, vadnyu­gati filmek egykori hőse, volt kaliforniai kormányzó osz­tatlanul bírja a saját pártjá­nak támogatását, Ford, a ko­rábbi elnök is kiállt mellette.1 Egyesek Reagan esélyeinek: lassú növekedését emlegetik; s bizonyos közvélemény-kuta­tási adatok is azt jelzik, hogy pillanatnyilag Reagan csillaga felfelé halad, Carteré legjobb esetben is csak — állócsillag. Páify József Nagygyűlés Kabulban Engedményes bútorvásár! A Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat BÜTORSZARÜZLETEIBEN — Balassagyarmaton, KIsterenyén és a salgótarjáni LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZBAN Az indiai külügyminiszter Moszkvában Közös közlemény a béke és barátságról A holland dolgozók nevében Munkásnagygyűlést tartót, tak Kabulban, amelyen beszé­det mondott Babrak Karmai, az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt KB főtit­kára, a forradalmi tanács el­nöke, miniszterelnök. A nagy­gyűlésen határozatot fogadtak el arról, hogy az ország mun­kásai támogatják az Afga­nisztáni Egységes Népi De­mokratikus Pártnak a kizsák­mányolástód mentes társada­lom felépítésére tett erőfeszí­téseit. Babrak Karmai beszédében egyebek között rámutatott: „a világon senki sem dönthet Af­ganisztán sorsáról anélkül, hogy figyelembe venné az af­gán nép akaratát, a törvényes afgán kormány véleményét”. Az afgán nép, élén a mun­kásosztállyal — hangoztatta a továbbiakban a szónok — az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt vezetésével széles népfrontba tömörülve építi a szebb jövőt Karmai kiemelte a munkásosztálynak az ország életében betöltött fontos szerepét és hangsúlyoz­ta, hogy a párt nyitva áll va­lamennyi öntudatos munkás és paraszt előtt. Felszólított arra, hogy a pártba ne enged­jék beszivárogni a megalku­vókat, a szakadárokat és az olyanokat, akik hatalomvá­gyók, bürokraták és népellene­sek. Azokat, akik ma az afgán nép és kormánya ellen lépnek fel, és -összeesküvésre szíta­nak. leleplezik és mesterkedé­seiket kudarcra ítélik — hang­súlyozta végezetül Babrak Kar­mai. Tárgyalások útján a feszültségről Kambodzsa tárgyalásokat déseket ilyen úton kell ren- javasolt Thaiföldnek a két dezni. A nyilatkozat ismét ország határán levő feszült- leszögezi, hogy Kambodzsa ség csökkentésére, a közös baráti kapcsolatokra törek- érdekű problémák megoldá- szik a délkelet-ázsiai orszá- sára. A kambodzsai külügy- gokkal, s' e kapcsolatoknak minisztérium — mint a egymás függetlenségének, te- Phnom Penh-i rádió közölte rüléti integritásának, politikai — nyilatkozatban hívta fel rendszerének tiszteletbentar- Thaiföldet a tárgyalásokra, tásán kell alapulniuk, hozzátéve, hogy a vitás kér- (MTI) 2 NÓGRÁD - 1980. június 8., vasárnap Egyes kárpitozott garnitúrák, szekrények nagy árengedménnyel, amíg a készlet tart. ) Értesítés A Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat távfűtési üzeme érte­síti T. fogyasztóit, hogy a távhőcliátó berendezések éves, rendszeres tervszerű karbantartása miatt a használati meleg víz szolgáltatását 1980. június 16-tól június 30-ig szünetelteti. Az üzemszünetben kérjük az érintett területek lakóit a melegvíz-csapok zárva tartására! A hallgatás után öt hétig hallgatott Cyrus Vance, a volt amerikai kül­ügyminiszter. Persze, hall­gatása is beszédes volt, mint ahogyan messze hangzott magának a lemondásának a ténye és időpontja is. „Cy”, ahogyan az amerikai «vezető körökben becézték, azért vette a kalapját, azért távo­zott a State Department élé­ről, mert helytelenítette az amerikai kommandóakciót, amelyet a túszok kiszaba­dítására rendelt el az elnök — hihetetlen politikai koc­kázatot vállalva. Az aztán, hogy ez a kalandor vállal­kozás kudarcot vallott, még elviselhetetlenebbé tette Vance számára, hogy to­vábbra is szolgálja a washingtoni kormányzatot. Visszatért New Yorkba, ahol a Wall Streeten jól me­nő ügyvédi irodája van. Anyagilag független ember. Nyilván ezért sem kell fél­nie attól, hogy ha most ki­nyitja a száját, egyesek tönkretehetnék... Vance a Harvard egyetem végzős diákjai előtt bírálta Cartert, Reagant egyaránt. Komoly hibának minősítet­te, hogy az elnök félretétet- te a SALT.—II szerződést, amelynek érvénybe lépteté­se amerikai nemzeti érdek is. A volt külügyminiszter beszédében szembeszállt bi­zonyos téveszmékkel, ame­lyeket vezető amerikai kö­rökben tapasztalt. A „majd- mi-cgyedül” Illúziót nevezte az első ilyen téveszmének. Nincs olyan egyedUll straté­gia vagy egyedüli alapel­gondolás, amely választ ad minden külpolitikai kérdés­re. Téveszme az ie, hogy fél­ni kellene a tárgyalásoktól. S téveszme, hogy az Egye­sült Államoknak meglenne a hatalma ahhoz, hogy úgy igazgassa a világot, ahogy neki tetszik. Vance kifejtette a híres egyetem diákjai előtt, hogy az USA előtt álló nemzeti feladatot nem lehet hebe­hurgya receptekkel, blöffö- léssel és fenyegetéssel meg­oldani. Meg kell érteni, hogy a világ változik — mondta a volt külügymi­niszter. De vajon aktív külügymi­niszterként nem kellett vol­na többet tennie a felisme­rések megvalósításáért, a téveszmék eloszlatásáért? Igaz, meg mindig jobb ké­sőn, mint soha. to. J#

Next

/
Thumbnails
Contents