Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-06 / 131. szám
Kapósak a csehszlovák filmek í Megkésett vallomás Beszélgetés dr. Dán Vanicekkel, a csehszlovák filmközpont külügyi igazgatójával A szocialista filmek fesztiváljának egyik Nógrád megyei vendége a szomszédos Csehszlovákia forgalmazással foglalkozó filmközpontjának külügyi igazgatója, dr, Jan Va- nicek volt. Megyebeli tartózkodását használtuk ki a közelmúltban arra, hogy érdeklődjünk a csehszlovák filmgyártás és -forgalmazás helyzetéről, az új tehetségekről, az ottani filmművészet és közönségének kapcsolatáról. — Magyarországon több éves vita folyik a filmgyártók és a filmforgalmazók között arról. milyen tényezőkben keresendő a magyar film és közönsége közötti megromlott viszony. Gyakori, hogy a két fél egymásra hárítja a felelősséget, ahelyett, hogy elsősorban saját háza táján nézne körül, és--igyekezne a probléma megoldását elősegítő változtatásokat kezdeményezni. Az önök országában tapasztalható-e hasonló jelenség? — Bizonyos alkalmakkor és személyek között adódhatnak feszültségek, de a felvetett probléma nálunk nem jellemző. Azt hiszem, hogy filmgyártásunk műfaji arányai jók, filmjeink művészi színvonala — nyilván általánosítva — megfelelő, illetve elismerésre ösztönöz. 1978-ban például a különböző fesztiválokon harminchat díjat nyertünk. Egy évvel később 110 filmünk — természetesen a rövidfilmekkel együtt — vett részt külföldi fesztiválokon, s ebből 54 különféle díjat hozott haza. Vagy a rendező, vagy a színész, vagy a forgatókönyv stb.. vívott ki sikert. Közönségünk, látogatottsági adatok igazolják, kedveli a csehszlovák filmet, s pár évvel ezelőtti átmeneti visszaesés után az utóbbi időben emelkedik a nézőszáma. Ami a filmek és a forgalmazás közös érdeme. — Miről szólnak a csehszlovák filmek? — Ne várja tőlem, hogy minden témát elsoroljak. Annyit viszont elmondhatok, hogy elsősorban maiakról, olyan kérdésekről, amelyek az embereket érdeklik, amilyenekkel az emberek nap mint nap találkozhatnak. Lehet, hogy a filmnek és a társadalomnak ez az együttélése jelentősen járul hozzá filmjeink kedvező közönségfogadtatásához. Filmjeink nagy része kritikailag dolgozza fel napjaink valóságát, de mindegyikben a segítés, a javítás szándéka munkál. Az idealizálás nem sajátja filmjeinknek. meggyőződésem, hogy ezt a közönség sem szereti. Szükség van a negatív jelenségek kimondására, megvilágítására, nem feledve el ugyanakkor eredményeinket, kétségtelen sikereinket. — Említette a csehszlovák film — számomra szokatlanul nagyfokú — fesztiválsikerét. Minek tulajdonítja ezt? — Egyértelműen filmjeink erőteljes problémaérzékenységének, művészileg megbízható, sőt magas színvonalú megvalósításának. Rendezőink értenek a filmcsináláshoz, rátermett, remek színészeink is vannak. Filmjeinket rendszerint a nem szocialista országokban fogadják a legnagyobb ovációval. Azt hiszik, hogy ezzel „szívességet” tesz bárki is nekünk, hogy nincsenek olyan jó filmeseink, mint voltak jó egy évtizeddel ezelőtt... Annyit mondhatok: nagyon sok tehetséges, jó fiatal filmrendezővel rendelkezünk. — Ahogyan tudom, a csehszlovák alkotásoknak irigylésre méltó kereslete van a külföldi piacokon. A prágai filmközpontnak mennyi filmet kell eladnia, és hol igyekszik elhelyezni azokat? — Három filmstúdiónk van, s évente változik a gyártott filmek száma. Tavaly 46 nagyjátékfilmet forgattunk, az idén ötvenre számítunk. Ebből 12-őt készít a pozsonyi Koliba, 36-ot a prágai Bar- randov és kettőt a morvái Gottvaldov Filmstúdió. Rajtuk kívül várhatóan 1800 rövidfilm, ismeretterjesztő, tudományos oktató, rajz- és animációs film kerül ki a műtermekből. Tehát ennyi mennyiséget kell a hazai és a külföldi filmpiacon elhelyeznünk. Nyilván nem mindegyik kiváló munka, a feladat ennek ellenére ugyanaz marad: az eladás. A szocialista országok mellett rendszeres vásárlóink Európában az NSZK, Spanyolország, Olaszország, Latin-Amerikában Argentína, Brazília, aztán az Egyesült Államok, India, természetesen csak plédaként említve ezeket. Chytilová, Lipsky filmjei néhány nyugat-európai országban különösen kedveltek. Kuba, Mexikó is szívesen vásárol. Célunk, minél több csehszlovák filmet külföldön eladni. Nyilván nem könnyű feladat, de ezen munkálkodunk. — Befejezésül, kérem, mondjon néhány szót a magyar filmek csehszlovákiai fogadtatásáról. I — Megítélésem szerint a magyar filmalkotások általában színvonalasak... Nem gondolja, hogy az udvariasság mondatja velem, nem, ellenkezőleg, ez a tapasztalatom. A két ország illetékes minisztériumának filmfőigazgatóságai között — és a Hungarofilm- mel — jó kapcsolat alakult ki az évek során. A két ország színészeket cserél, közösen fektet be tőkét egy-egy alkotásba. A magyar művek nálunk, a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon gyakorta arattak figyelmet érdemlő sikert. Talán ezért is van közönsége a magyar filmeknek Csehszlovákiában. Dr. Jan Vanicek Ranódy László nevét említi, és az Árvácskát. Egyetértünk a film értékeiben. Közben arra is gondolok, de jó lenne, ha több országban Is megismernék rendezőink nevét, filmjeink címét. Bár legjobban annak örülnénk, ha a hazai közönség tudna ezekről a legtöbbet — mert megérti, kívánja, szereti filmjeinket. Sulyok László egy posztumusz kiállítás elé Állok nagyméretű olajképei előtt, próbálok behatolnia komor színek világába, hogy megkíséreljem megismerni magát a festőt: Czeizek Györgyöt. Ehhez most már csak művei adhatnak segítséget... Nem áll szándékomban avatatlan ítésze lenni Czeizek alkotásainak, melyekből nem. rég a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ rendezett kiállítást. A tollat most más adta kezembe: egy mulasztás, amely immár jóvátehetetlen. Közös ismerősünk még az elmúlt évben említést tett egy festőbarátjáról, aki Balassagyarmaton készül bemutatni műveinek legjavát. Mint mondta, ez lesz első jelentősebb önálló tárlata, s szeretné, ha a helyi sajtó sem maradna le a megnyitóról. Korainak találtam a figyelmeztetést, jóllehet tudtam, hogy a művész számára milyen jelentőséggel bír az első bemutatkozás. Aztán teltek a hetek, s egy nem túl jól sikerült reprodukció akadt kezembe, mely Czeizek egyik festményét ábrázolta. A reprodukció — fogyatékosságai ellenére — felkeltette érdeklődésemet a fiatal művész munkái iránt, s most már én kerestem a kapcsolatot Czeizek Györggyel. Legközelebbi találkozásunkkor, közös ismerősünk vállalta a közvetítő szerepét, ám a megbeszélt ran. devúra egyikünk sem tudott elmenni. Ezt követően hol ő, hol én adtam meg különböző időpontokat, ám az izgalmas beszélgetést ígérő találkozó minduntalan meghiúsult —, többnyire az én hibámból. Február táján aztán felhagytunk a további üzengetésekkel, s javaslatomra a balassagyarmati találkozásban maradtunk. Nem tudhattam —, ma is nehéz elhinni —, hogy ismeretlen ismerősömmel, Czeizek Györggyel sohasem fogok találkozni... Halálhíréről temetése napján —, március 29-én — értesültem. Három nap múlva — április 1-én — rokonai, barátai, Ismerősei jelenlétében Frank János művészettörténész nyitotta meg a „várva-várt” kiállítást, a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. Komor hangulatú volt a megnyitó, akárcsak a festmények, melyek alkotója aznap ünnepelte volna huszonhetedik születésnapját. Czeizek György életrajza nem sokat mond. Képei annál többet. A budapesti Zrínyi Ilona Gimnázium egykori tanulója korán megérezte magában a tehetséget. A Dé- si Huber Kör tagja lett, mgjd a képzőművészeti főiskolán egy ideig Barcsay-tanítvány. A Képzőművészeti Alap-tagság megszerzése után leginkább „szabadúszóként” dolgozott, készült az igazi bemutatkozásra. Amit ezen felül barátaitól sikerült megtudnom róla, abból legfeljebb annyit érdemes megemlíteni, hogy kezdeti zárkózottsága később felvett könnyedséggel párosult, bár teljességgel senkinek sem „adta ki magát". Legbensőbb érzelmeit festményei tolmácsolják. Annak idején — a balassagyarmati kiállítás megnyitóját követően — csak egy tízsoros tudósításra futotta erőm. bői. Mi mást írhattam volna, a tervezett interjú helyett... Szécsényben, a művelődési központ kiállítótermében álltam a képei előtt. Próbáltam behatolni a komor színek világába, hogy megkíséreljem megérteni a festőt: Czeizek Györgyöt. Beszélgetünk. p. k. ünnep* könyvhét Gazdag program Szécsényben Gazdag, tartalmas programmal köszönti a szécsényi nagyközségi könyvtár szellemi táplálékunkat, a könyvet. Az ünnepi könyvhét rendezvénysorozata jó lehetőséget kínál arra, hogy az emberek közelebb kerüljenek a tudás forrásához, elmélyüljön barátságuk a könyvvel. Eddig ünnepi osztályfőnöki órák, rendhagyó napközis foglalkozások, történelmi, irodalmi tanórák szakköri összejövetelek megtartására került sor. Hogy ezek a megmozdulások nem csupán formálisak, bizonyítja az az aktivitás, amely- lyel a tanulók az összejöveteleken részt vettek. Egy másik bizonyíték: a kis 5. osztályosok közül azok. akik még nem voltak könyvtári tagok, a könyvek ^birodalmában tartott osztályfőnöki óra utárf beiratkoztak az olvasók táborába. Hangulatos, végig érdekfeszítő volt az a vetélkedő, ahol a tanulók zenés-iro- dalmi-képzeletbeli utazást tettek Európa országaiba. A győztesek: Zsidai László, Sze- nográdi Péter, Vidu Pál egy- egy jutalomkönyvvel gazdagíthatták házi könyvtárukat. A könyvről könyvért vetélkedő, amely ugyancsak az ünnepi könyvhét egyik rendezvénye volt, legjobbjai: Husz- kó Géza, Kovács Sándor, Sári Zsolt. Szécsényben az ünnepi könyvhét rendezvénysorozatát pénteken este író-olvasó találkozó zárja. Csanády János költő látogat a nagyközségbe. »llltllllllllllllllHltlllllllllCHIIHItllllllllllllllll IIIIIIIIIIIMIIi 'MMIIIIIIIII|HIHIIIIIII|l|lllllllimilllll|||||l||||||||||||||||||||||||||||||||||i)||||l||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||U||||||||||||||||,||„ Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 22. 4 „Most pedig lekísérem a buszhoz, Juditka, mert ilyenkor már nem tanácsos egy fiatal nőnek egyedül csellengenie erre mifelénk...” — És a kis kolléganőt maga elé tessékelve indult kifelé. „Milyen igazad van, szívem! — mondtam s nyúltam a kardigánom után. — Ki kell használni ezeket az utolsó nyári estéket! Megyek én is!” Az ördögbe is, pedig olyan szépen elterveltem mindent: megbeszéljük a megbeszélen- dőket, a kislány megkapja az ígéretet, aztán lekísérem s azzal a szesszel, hogy errefelé nem tanácsos egy fiatal nőnek egyedül csellengenie, elmegyünk^ a buszmegállóig. Esetleg beülünk a kocsimba, úgy szaladunk be a Moszkva térig, onnét már könnyebben hazajut. És végre, végre egyedül lehetünk néhány percig! Hisz odabent nincs erre lehetőség: vigyáznom kell miatta, s vigyáznom magam miatt. Főnök és beosztott: brrr! Még a látszatától is óvakodni kell, ha már a gondolatától nem tudok... De Éti keresztülhúzta számításomat, nyakába kanyarí- totta az egyik kötött kabátját, és velünk jött. Nem, nem hiszem, hogy gyanakodnék; egy_ szerűen imád sétálni. A baj csak az volt, hogy nagyon vártam már ezt a negyedórát, dél óta vártam, s bizony nem volt NÓGRÁD - 1980. június 6., péntek könnyű végigjátszanom a kő. zönyös főnök szerepét, amikor Jutka először fordult meg nálunk, ült le a díványomra, ahol alszom, s ivott a csészéből, amelyből én szoktam inni... Éti bűbájos volt, és látom rajta, mindenképpen segíteni fog. S ez a segítség csakugyan életmentő lesz: az életem nyugalmát adja vissza... Hiszen képtelenség így élnem s dolgoznom, a kényelmes lakásból beülnöm kocsimba, kiszállnom az intézet előtt, fölmennem a piros szőnyegű lépcsőházban, benyitnom az elegánsan berendezett irodába, — s ugyanakkor meg-megémelyedő gyomorral arra gondolnom: vajon aludt-e az éjjel? Volt-e valahol ágya, takarója; volt-e aki befogadja? Nyár derekán kezdődött, addig én bizony észre sem vettem. Nem mondom, a lába föltűnt már előtte is, gyönyörű, szinte klasszikus vonalú lába' van, — de minden második laboránslánynak jó a lába, s ha minddel flörtölni kezdenék, én édes istenkém. szépen is volnánk... De átjött talán július végén a személyzeti osztályról az egyik fiatal előadó, és érdeklődött utána. Hogy mi van ezzel a Tatáméval: két hónapja szinte minden második nap elkésik. Én kötelességszerűen megvédtem, mondtam, az egyik legjobb munkaerő az osztályon, amit rábízok, olyan mintha magamra bíznám; pontos, precíz, lelkiismeretes. Igen, igen bólogatott a személyzetis, ezt tudjuk róla, de a munkafegyelem ilyen súlyos — mert sorozatos — megsértését még a legjobb dolgozótól sem lehet eltűrni. Fölvontam vállam, hogy akkor most mitévők legyünk? Beszéljen a fejével, főosztályvezető elvtárs — kérte a ■személyzetis. — Ez legyen az első figyelmeztetés. Ha nem használ, mi lépünk, hivatalosan. De adjuk még meg neki ezt a lehetőséget... — Kérem — biccentettem készségesen, — Beszélek vele. De mert odabent roppant kényelmetlen az ilyesmi — a laborban azért, mert a többiek is hallják a felelősségre vonást, bent az irodámban meg azért, mert a hosszas négyszemközti beszélgetés nem-szeretem találgatásokra adhat alkalmat —, fél órával a munka vége előtt kiszóltam neki telefonon a laborba: — Ráérne a munka után néhány percre, kartársnő? Beszélnünk kellene... — Egy pillanatra elakadt a hangja, világosan éreztem. — Itt? - -kérdezte aztán tétován. (Folytatjuk) Pályázati reitvény X. L o u g r a s Induljatok el a nyíllal jelzett mezőből és lóugrásban olvassátok össze a betűket úgy, hogy egy magyar költő nevét kapjátok eredményül. A költő nevének első betűje egyben pályázati rejtvényünk tizedik betűje. Véget ért tízrészes rejtvény, sorozatunk! Legkésőbb június 10-ig kel! beküldeni együtt; egyszerre a tíz rejtvény megfejtését és azt az egyetlen szót is, ami a meghatározott betűkből kialakult. A megfejtést a NÖGRÄD szerkesztőségébe kell beküldeni (Salgótarján, Palócz Imre tér 4.). A borítékra rá kell írni: Pályázati rejtvény. Új Élet Galéria A képzőművészek népes csoportja él és dolgozik a romániai Marosvásárhelyen. Régebben — megfelelő kiállító- termek hiányában — meglehetősen ritkán léphettek a nagyközönség elé alkotásaikkal. Ezért volt szerencsés kezdeményezés 1974-ben az Űj Élet Galéria megnyitása, amelyet az azonos nevű marosvásárhelyi lap szerkesztősége patronál. Az Űj Élet Galéria a kapunyitás évében még mindössze két kiállításnak adott otthont, de 1975-ben már hat, tavaly pedig hét tárlatot rendeztek falai között. A kiállítócsarnokban helyet kaptak festők, szobrászok, grafikusok, díszítő- és fotóművészek, zömében marosvásárhelyi alkotók, de az ország más vidékeiről érkezett képzőművészek alkotásai is, köztük gyermekfestők művei. Az idei év tárlatsorozatát Dávid Sándor székelyudvarhelyi fotóművész kiállításával nyitották meg. Ez vqlt az Űj Élet Galéria 35-dik rendezvénye. Ugyancsak 1980-ban kerül sor Makár Alajos ko’ -s- vár-napocai festőművész és mások önálló kiállítására.
