Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-06 / 131. szám

Úgy csöppentem bele... PONTOSAN NEM TO- ban kerültek a helyér« a jár- Ezt követőn a korábbi idö­DOM megmondani, mikor és ki indított ei a közösség szol­gálatára. Egy azonban biztos: a 7. útravalót, az első bíztatást itt kaptam a gyárban, ahol immár 30 éve dolgozom — kezdi a beszélgetést Menczel Sándor, a ZIM salgótarjáni gyára meós csoportvezetője. Szavait jó értelmű bemutatko* zásnak is tekinthetjük. Korábban a 67-es, nemrég pedig a 71-es körletben — egy és ugyanaz — egyhangú­lag ismét tanácstagnak jelöl­ték, mondván: — eddig sok gondunk megoldáséban segí­tettél, továbbra is bízunk benned. Többen pedig még hozzáfűzték. Ha szükség lesz rá, akkor továbbra is vég­zünk társadalmi munkát. — A lakosság konkrét tá­mogatása nélkül a tanácstag egyáltalán nem tud ered­ményt »elérni. Hogy jó órában mondjam, a körzetemben la­kók, eddig mindig mellettem álltak, amikor segítségre volt szükség. Ahogy mi mondjuk, az öreg és az újtelepen — ami a benzinkúttól a húsüze­mig terjed — munkások, bá­nyászok, nyugdíjasok lakják, mintegy 340-en. A kétféle te­lepüléselnevezés nem jelent semmiféle megkülönböztetést. A régi telepen ugyanúgy lak­nak idősek, mint az új tele­pen és fordítva. Például a régi telepen egymás után nő­nek ki a földből a szebbnél- szebb házak — állítja a cso­portvezető. Ha már idáig jutottunk, folytassuk azzal, amit az el­múlt ciklusban sikerült meg­valósítani. — Az újtelepen megszűnt az iskola. Helyén az ÁFÉSZ nyitott új üzletet. Ugyanitt az utcákba bevezették az ivóvíz- vezetéket. Az árkok kiásását, takarítását társadalmi mun­kában végeztük el. Közös szeméttárolók kerültek viszont a régi telepre. Javult a köz- világítás. Több új oszlopot ál­lítottak fel, ugyanakkor né­hány helyen a meglevő egy égő mellé még egyet szerel­tek be. Társadalmi munká­dalapok is. — De még maradt azért tennivaló a júniust követő ciklusra is — vetem közbe. — Igen. Az anyagi lehető­ségek mindig meghatározzák a tennivalókat. Sorolni kell, mi kerüljön előre, mi az, amit csak később lehet megvalósí­tani. Mert azt nem kívánhat­juk a városi tanács vezetői­től, hogy kizárólag csak ránk gondoljanak. Az ilyenkor szo­kásos eszmecserék során, ha kicsit nehezen is, de az érde­kelt lakók megértik, hogy egyszerre nem lehet mindent megoldani. Akad közöttük egy-kettő, aki mindig másként akarja a végrehajtást. Pedig nem fűződik hozzá semmiféle egyéni érdekük. Ilyen alkatú emberek. Két év alatt ezt is megszoktam. Mindig meg­hallgatom őket és azzal vá­lunk el, hogy legközelebb úgy csináljuk, ahogy ők elképze­lik. Nem nőkről, hanem fér­fiakról van szó. ök a partne­rek az eszmecserében, az asz- szonyok csupán férjeiknek tolmácsolják kéréseiket, kí­vánságaikat. — Hol és mikor beszélik meg a közös, dolgokat. — Amikor hazafelé megyek, az utcán. A lakásomon csak nagyon sürgős esetben ke­resnek fel... — FELJEGYZÉSEI KÖ­ZÖTT szerepel-e valamilyen különleges kívánság? — Inkább érdekes dolgok­ról tudnék beszélni. Bizonyá­ra ön is tudja, hogy a ta­nácstól feladatul kaptuk, néz­zük meg, a magatehetetlen idősek közül kik szorulnak tanácsi segítségre. Az egyik helyen így utasították vissza érdeklődésemet: — Mit gon­dolok, mit képzelek róluk, hogy ők képtelenek gondozni, ápolni szülőjüket? Szó sem lehet tanácsi segítségről ■— mondták határozottan. Ugyan­csak tanácsi kérésre meglá­togattam az egyedül élő idős embereket is, s megkérdeztem tőlük: igéméinek-e tanácsi támogatást?- Egyelőre nem, válaszolták mindannyian. szakról ismert, de még meg nem valósított feladatok ke­rülnek szóba. — A tanácsnál tervbe vet­ték az öregtelepi ivóvízveze­ték-rendszer kiépítését. Por- talanítani kellene az utat is, mert sem a mentő, sem pe­dig a szénszállító gépkocsi esős időben nemigen tud be­menni. Ahol én lakom, ott szeretném megvalósítani a szemétszállítást, Az utóbbi is bizonyítja, hogy a tanácstag­nak — már mint nekem — nem' hajlik magam felé a ke­zem. — Kevés ember mondhatja el magáról, hogy a nagy ku­darcok általában nagy ívben elkerülték. — Sohasem vállalkoztam lehetetlenre, mindig felmér­tem, mit engednek meg a le­hetőségek, mikor, mire telik. Ha pedig valami nem úgy si­került, ahogy szerettem vol­na, akkor sem törtem le, mert vallom, hogy az ilyesmi sohasem vezet jóra. Meg az­tán nem tudnám magam eb' be a helyzetbe elképzelni. Valószínű azért, mert már megedződött a közösség szol gálatában. Volt műhelytitkár, tagja volt a vállalati szak- szervezeti tanácsnak, a szak- szervezeti bizottságnak. Mun­kájáért, közéleti tevékenysé­géért vagy hatszor tüntették ki a Vállalat kiváló dolgozója címmel. — Szeretek az embereknek segíteni, szeretem a közügyet előbbre vinni — szól mély meggyőződéssel a hangjában. Így cselekedett 1973-ban, amikor először választották meg tanácstagnak. Ebben az időszakban a közösség ügyei­nek szolgálata évi 10 napi szabadságát vette igénybe. — MOST Jó, MERT mű­szak után fél ötig a tanácson van időm intézni választóim ügyeit, kívánságait. Szabad idejében, hetenként, legalább két délután. (venee*) Fejlődött a megye egészségügyi ellátása A salgótarjáni öblösüveggyárban a SALGÖ I. beruházási program keretében többcé­lú ipari csarnokot építenek, melyben helyet kap a dobozüzem, a regie-anyagraktár, a faipari üzem és a szociális blokk. A kivitelezést a NOTÉV végzi. A közel 50 millió forintba kerülő új létesítményt a tervek szerint ebben az esztendőben átadják. Á társadalmi haladással és fejlődéssel összhangban egyre inkább előtérbe kerül az egészség fokozott vé­delmének igénye és lehetősé­ge. Ma már az egészségügy össztársadalmi érdekké és fel­adattá vált. Ez jól érzékelhe­tő a párt- és kormányhatáro­zatokból, melyek a közel­múltban az egészségügy hely­zetével és továbbfejlesztésével foglalkoztak. Elmondhatjuk, valóság az az alapvető cél, hogy az egészségügyi ellátás állampolgári jog és ennek szín­vonala lényeges meghatározó­ja a lakosság életszínvonalá­nak is. A fejlődéssel párhuza­mosan érzékelhetők azonban bizonyos feszültségek, melyek a megnövekedett szükséglet­nek, esetenként a túlzott igé­nyeknek, s az egyenlőtlen fej­lődésnek is következményei. Az elmúlt időszakban a megye társadalmi, gazdasági fejlődésével párhuzamosan fej­lődött az egészségügyi ellátás. A IV. és V. ötéves terv főbb szakmai célkitűzései teljesül­tek. Kialakult az ellátás hár­mas szintje: alapellátás, járó- beteg-szakellátás és kórháza ellátás- Előtérbe került a be­tegségek megelőzése és kiala­kultak az egészségügyi rehabi­litáció feltételei. Az állami költségvetés is évről évre ma­gasabb összegeket biztosít az egészségügy számára. A lakosság egészségügyi el­látása szempontjából megha­tározó a körzeti orvosi szolgá­lat működése, mivel a lakos­ság évente átlagban öt alka­tommal keresi fel. Ezért is kel­lett növelni az orvosi körze­tek számát és csökkenteni az egy körzetre jutó lakosságszá­mot. Az 1977. január 1-eL be­vezetett új gyógyszerrendelési eljárás a körzeti orvosok tevé­kenységében időt szabadított fel, így betegeiket igényeseb­ben láthatják el. A készenléti szolgálat, az összevont és a központi körzeti orvosi ügye­let megyei szinten a korábbi­nál nagyobb biztonságot nyújt a lakosságnak az orvos mun­kaidőn kívüli elérésében. A két városban és Pásztón a 0—14 éves korúak speciális ellátását, folyamatos gondozá­sát, általános iskolákban az iskolaorvosi teendőket a gyer­mekkörzeti orvosok biztosít­ják. E körzetek száma 50 szá­zalékkal nőtt. Továbbfejlesz­tettük a fogorvosi szolgálatot és Salgótarján városban teljes- körűen megoldódott az iskolás korúak színvonalas fogá­szati ellátása­A dolgozók egészségügyi el­látását biztosító üzemorvosi szolgálat fejlődése követte a megye ipari szerkezetében végbement változásokat. Több mint 20 üzemben szerveztünk üzemorvosi szolgálatot. A me­gyei KÖJÁL és az üzemegész­ségügyi szolgálat szorosan együttműködik a munkaártai- rnak feltárásában és tevé­kenységük azok megismerésén túl megszüntetésükre irá­nyul. Az orvosi rehabilitáció szervezete kialakult és megfe­lelően működik, azonban a munkahelyi rehabilitációt igénylők kis hányada részesül csak foglalkozási rehabilitá­cióban. A szakrendelőintézeti mun­ka színvonala az elmúlt évek­ben javult és az ellátás új szakterületekkel bővült. Az évi betegforgalom rendkívül ma­gas (1—1,2 millió), ezért nagy a zsúfoltság. A megyei rende­lőintézetben több szakrende­lés időtartamát a délutáni órákra is kiterjesztették, azon­ban a lakosság ezt eddig alig vette tudomásul és a zsúfolt­ságot fokozva inkább a dél­előtti órákban keresi fel a szakrendeléseket. A megye 4 kórházában 21 141 intézeti ágyon évente 46 ezer beteget ápolnak és 9154 külön­böző műtétet végeznek. A vi­szonylag kisszámú ágyfejlesz­tés ellenére a gyógyítómunka jelentősen fejlődött. Kialakul­tak a differenciált ellátást biz­tosító szinték, több speciális osztály kezdte meg működé­sét. Javult a kórházak közötti kapcsolat­A hatékonyabb ellátás biz­tosítása és az anyagi eszközök célirányosabb felhasználása érdekében megvalósult az egészségügyi intézmények és szolgálatok szervezeti egysége, funkcionális kapcsolata: Ja­vult a kórházi felvételek előtti kivizsgálások színvonala, csök­kentek a párhuzamos intézke­dések. Az integráció teljes megvalósítása azonban folya­mat, melynek még csak az elején ‘ vagyunk. Intézménye­ink rendszeresen foglalkoznak etikai helyzetükkel. Javult az egészségügyi dolgozók mun­kakapcsolata. A betegek kö­rében végzett kérdőíves fel­mérés általában megelégedé­sükről tanúskodik. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem területén szép eredményeket értünk el. A művi vetélések száma több mint felére lecsökkent. A ko­raszülések aránya és a cse­csemőhalálozások száma is csökkenő tendenciájú. A há­romgyermekes csiaiádádeál ki­alakításában azonban nem ér­tünk el eredményt. Gondot je­lent, hogy a családi életre ne­velés még nem kielégítő, a ko­raszülések miatt nő az értel­mi és testi fogyatékos gyer­mekek száma- Elhelyezésük komoly feladatot ró a társada­lomra. Mind nagyobb munkát ad az egészségügynek áz összla­kosság mintegy 20 százalékát kitevő időskorúak orvosi és szociális ellátása. A megvál­tozott élet- és munkakörülmé­nyek miatt az időskorúak gon­dozása mindinkább állami és társadalmi feladattá válik. To­vább növeli gondjainkat, hogy a családok, a gyermekék sem teljesítik mindig köteles­ségüket idős szüleik eltartása, gondozása érdekében. A tanácsi bizottságok és V öröskereszt-szerveze- tek segítségével felmé­rést végeztünk az időskorú gondozást igénylők száma és differenciált ellátási igényük megállapítása érdekében. Az anyagi ellátáson kívül (segé­lyek, járadékok) új gondozási formákat vezettünk be, így a házi szociális gondozást, a szociális étkeztetést. Ezek le­hetőséget adnak arra, hogy az idősek otthonukban, megszo­kott körülmények között to­Nógrád megye híres közsé- i Drégelypalánk. Nemcsak a irténelemből és az irodalom­ál ismert, hanem arról is, agy szorgalmas, dolgos ke- 3 lakói szívesen és nagy ozzáértéssel termesztik az Dret. Hasonlóképpen a két trsközségben, Honion és jolyvecén is. Három község közösen. Az ;ödik ötéves tervben több undent építettek, gyarapod­ik, előbbre léptek. Ma is emlékezetes dátum,! agy négy esztendővel ezelőtti drégelypalánki napközi ott- nnos óvodát oly annyira bő- itették, hogy egy újabb gye- ;kcsoportot tudtak elhelyez- i. Minderre kereken hatszáz- uszonötezer forintot költöt- ilj. Két esztendő múlva Ipoly- ecén vált lehetővé, hogy egy jah’- óvodai csoportot fog- ii' ssanak. Emellett az )o! cei óvoda korszerűsí- ;sre is szorult. Ezért 1979- en a tanács úgy döntött, m Épült az ötödik ötéves tervben Három község közösen hogy felújítják a világítást, kényelmessé teszik a'fűtést. Ily módon sikerült elérni, hogy a százharmineöt óvodás korú gyerek — a közös tanács felügyelete alá tartozó hat óvodai csoportban — huszon­hat dolgozó — óvónők, daj­kák, főzőnők — közreműkö­désével megfelelő körülmé­nyek között tölti a napokat, amíg a szülők dolgoznak. Évekkel ezelőtt sok gondot okozott az iskola. 1977. szep­tember 1-én adták át a négy tantermes központi iskolát. Er­ről szükségest megjegyezni, hogy az előzőleg tervezett két tanterem helyett négyet épí­tettek. Ami a költségeket il­leti, ez mór igen tetemes volt, közel két és fél millió forin­tot igényelt, Szükség volt a közös össze­fogásra. Segített a helyi ter­melőszövetkezet, a MÁV és a lakosság is közel kétszázezer forint önkéntes községfejlesz. tési hozzájárulást adott. A kö. vetkező két évben újabb fél­milliót fordítottak az iskola régi szárnyában a fűtés kor­szerűsítésére. Végül is létre­jött egy olyan szép, kényel­mes központi iskola, amely háromszáz gyereknek bizto­sít helyet a tanuláshoz. El­érték, hogy csak délelőtt van oktatás, amely tanárnak, di­áknak egyformán hasznosabb. Emellett a tanács arra is ügyelt, hogy a honti és az ipolyvecei tagiskolákat is korszerűsítsék, felújítsák. Ei­re hétszázezer forintot fordí­tottak. Régi terv valósult meg az­zal, hogy az általános isko­lákban megszervezték a nap­közi otthonokat. Drégelypa- lánkon három-, Ipolyvecén egycsoportos iskola napközi otthon működik. A könyvtárak sem marad­tak „árván”. Honton és Ipoly­vecén szebbé-kényelmesebbé tették a könyvtárakat, a fel­újításra negyedmilliót költöt­tek. Sokan nem is tudják, hogy a villanyhálózat korszerűsí­tése, bővítése milyen sokba kerül egy-egy községben. Ar­ra, hogy mindhárom faluban modern közvilágítási lámpá­kat szereljenek fel, egymil­lió-ötszázezer forintot szava­zott meg a tanács. Nem mindegy, hogy milye­nek az utak, járdák, ezekből is jó néhány épült, vagy a meglevő régit újították fel. Drégelypalánkon emellett „megszületett” a Szondy-em- lékpark és korszerűsítették a Hont—Parassapuszta határát­kelőhelyet. A jó közérzethez tartozik, hogy Drégelypalánkon kor­szerű postahivatal fogadja az ügyfeleket és mindhárom köz­ségben ABC-, illetve húsbolt várja a vásárlókat. Honton jó két esztendeje öregek napközi otthona léte­sült, ahol húsz-huszonöt idős ember tölti kényelmesen a napokat, kap meleg ételt. Az előbbrelépés nyilvánva­ló. Mindezekhez hozzájárul, hogy az elmúlt öt esztendő­ben a társadalmi munka ér­téke meghaladta a hárommil- fió' forintot a három község­ben. vábbra is kiegyensúlyozottan éljenek. Tanácsaink sokait tettek az egészségügyi dolgozók, elsősor­ban az orvosok élet- és mun* kakörülményeinek javításáért. Salgótarjánban lakásokat biz­tosítottak, községi tanácsaink megfelelő lakásokat és rende­lőket építettek. Díósjenőn az egészségügyi alapellátást vég­ező intézményeket — körzeti 'orvosi, fogorvosi rendelő, gyógyszertár, szolgálati laká­sok — korszerű, minden igényt kielégítő épületben, úgyneve­zett körzetközpontban helyez* ték el. A kedvező feltételek hatására az egészségügy sze­mélyi feltételei is javultak' Az orvosi létszám folyamatosan emelkedik, de a 10 ezer la­kosra jutó orvosok száma a fejlődés ellenére is az orszá­gos átlag alatt van. Javultak tárgyi feltételeink. Ebben az időszakban létesült a megyei 36 munkahelyes ren­delőintézet, a 120 csecsemőott­honi és 70 egészségügyi gyer­mekotthoni férőhely. Megkez* dődött és a tervnek megfele­lően tart a balassagyarmati kórház rekonstrukciója, 1978 tavaszán átadták az új 141 ágyas nőgyógyászati-szülészeti pavilont. Körzeti orvosi ren­delőink 50 százaléka vált kor­szerűvé. Az üzemek közremű­ködésével több új üzemi ren­delőt építettek. Oj gyógyszertárak és Balas­sagyarmaton új központi gyógyszerraktár kezdte meg működését. Intézményeink gép-műszer ellátottsága is ja­vult, azonban még továbbra sem elégíti ki a szakmai igé­nyeket. Salgótarjánban új 80 férőhelyes bölcsőde létesült, de a férőhelyek száma ennek el­lenére sem fedezi a szükség­letet. Szociális otthonaink állapo­ta az 1975 augusztusában, megnyílt 220 férőhelyes balas­sagyarmati szociális otthon kivételével, elmarad a követel­ményektől. A tervszerű és következetes Intézkedések folytán az el­múlt években a lakosság egészségi állapota folyamato­san javult. Növekedett az át­lagéletkor. A megye járvány­ügyi helyzete is jónak ítélhető. A lakás* és életkörülmények azonban a lakosság egy részé­nél nem követte helyes, egész­séges életmód kialakítása. A nem megfelelő étkezési szoká­sok, a káros szenvedélyek, el­sősorban a dohányzás és az al­koholizmus csökkentése terén nem értünk el eredményt. Ez is hozzájárult, hogy emelke­dett a 45—55 éves korúak ha­lálozási aránya, a szív- és ér­rendszeri, emésztőrendszeri, idegrendszeri, a reumás meg­betegedések és folyamatosan növekszik az üzemen kívüli balesetek, különösen a közúti balesetek száma. Mindez figyelmeztető szá­munkra, azért kell tevékeny­ségünkben nagyobb figyelmet fordítani az alapellátásra, elő­térbe helyezve a betegségek megelőzését, a gyógyítómunka hatásfokának növelését, a munkahelyi-környezeti ártal­mak fokozottabb kivédését, különös tekintettel a rehabili­tációra, az időskorúak szociá- 'is gondozására és a lakosság egészségügyi kultúrájának emelésére, összhangban az MSZMP XII. kongresszusának határozatával. Fejlesztési elgondolásaink súlyponti kérdése a kórházre­konstrukció, az orvos- és kór­háztechnika, az alapellátás, gyérmekegészségügyi ellátás és a szociális ellátás színvo­nalának, valamint az egész­ségügyi dolgozók élete és mun­kakörülményeinek további ja­vítása. M indez felelősségteljes te­vékenységet vár el ta­nácsainktól, minden egészségügyi vezetőtől és dol­gozótól, de nem nélkülözhető a feladatok megoldásában a társadalmi szervek, gazdasági egységek és a lakosság aktív közreműködése sem­Dr. Harakály Mária, a megyei tanács egészségügyi osztályvezetője NÓGRÁD — 1980. június 6., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents