Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Egységet az értelmezésben és a végrehajtásban PARTUNK XII. KONG­RESSZUSA kidolgozta és ha­tározataiban rögzítette a párt tevékenységének fő irányát az elkövetkező öt esztendőre. Napjainkban pártszervezeteink fontos feladata a kongresszus valamennyi dokumentumának alapos tanulmányozása, a ha­tározatok végrehajtásának megszervezése a saját térti­jükön. Ez a munka lénye­gében valamennyi szinten el­kezdődött. Az országgyűlési képviselő- és tanácstagi vá­lasztások előkészítésére irá­nyuló politikai kampányban megfelelő helyet kapott a kongresszus állásfoglalásainak tudatosítása, összefüggéseinek magyarázata. A propaganda- és a vezetőképző tanfolyamok, a pártoktatás témái kiegészül­nek a kongresszus anyagaival. A sajtó pedig már eddig is több olyan figyelemre méltó írást jelentetett meg, amely hasznosan segíti az egyes té­mák átfogó megismerését, il­letve értelmezését. Fontos lé­pésnek kell tartani azt is, hogy nagyon sok területen ép­pen az alapszervezetek kezde­ményezésére a pártcsoportok­ban vagy a kommunisták ki­sebb közösségében elkezdő­dött a kongresszusi anyagok csoportos tanulmányozása kon­zultációs jelleggel. A párt XII. kongresszusa a politikai munka fejlesztésének alapvető területeként a vég­rehajtás javítását jelölte meg. Ennek viszont lényeges felté- te'e, hogy a párt tagsága, ak­tivistái, nem utolsósorban pe­dig az egész társadalom vilá­gosain értse, egységesen értel­mezze azokat az állásfoglalá­sokat, amelyek az ország nyil­vánossága előtt alkotó és fe-. üelősségteljes vitákban alakul­tak ki. Az anyagok feldolgo­zása erősítse tovább a szocia­lista nemzeti egységet, társa­dalmunk szocialista vonásait, járul ion hozzá a felelősségtel­jes munkavégzésnek, a mun- k '1 becsületének növeléséhez, a közösségi szellem erősítésé­hez, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elmélyítéséhez. Régi tapasztalat, hogy olyan esetben, amikor egy átfogó és hosszabb időszakra szóló program megvalósításán több szerv és szervezet dolgozik, fe’merülhetnek egyidejűségek, á édesek. Ezért alapvető Igény, hogy a párt-, állami és társadalmi szervek a kong­resszusi határozatok feldolgo­zásával és végrehajtásával összefüggő ideológiai, politi­kai, agitációs,' propaganda- és szervező munkában teremtse­nek összhangot. Lehetőleg ke­rüljék el, hogy a párttagok, az aktivisták más-más fóru­mokon az anyagok többszöri feldolgozására kényszerülje­nek. Másrészről pedig hang­súlyozni kell, hogy a kong­resszusi anyagok feldolgozá­sát, a velük kapcsolatos po­litikai munkát nem lehet sza­kaszokra bontani. Vagyis azt mondani, hogy „eddig tart a tanulmányozás, az értelmezés és innen kezdődik a konkrét végrehajtás”. A határozatok konkrét vég­rehajtására a megyei pártbi­zottságokig bezárólag ötéves feladattervek készülnek. Erre az alsóbb szintű pártbizottsá­gok és a pártszervezetek nin­csenek kötelezve. Egyidejűleg az átfedések miatt ‘megszűn­nek az „éves cselekvési prog­ramok”. Ezentúl a felsőbb szervek határozataiból eredő, valamint a gazdasági munká­val összefüggő éves helyi fel­adatokat a pártszervezetek az eddig szokásos munkatereik­ben határozzák meg. Egyértelmű tehát, hogy a gazdaság területén kifejtett politikai munka nem csök­kenhet, sőt, mai helyzetünk­ben tartalmában, módszeré­ben, hatékonyságában minden szinten fejleszteni kell. Csu­pán arról van szó, hogy egy- és ugyanazon feladatok ne legyenek ismétlődően megter­vezve a különböző elnevezést viselő tervekben. Pártszervezeteink akkor jár­nak el helyesen, ha a terve­zésben és a munkában egy­aránt elkerülik a már koráb­ban feldolgozott témák újra­értelmezését és széles körű vizsgálatokat csak a legszük­ségesebb esetekben kezdemé­nyeznek. A sokszor felesleges elemzőmunka helyett ajánla­tos nagyobb figyelmet fordí­tani viszont a határozatok végrehajtását biztosító helyi intézkedések megjelölésére. Most nem arra van szükség, hogy pártszervezeteink újabb általános jellegű határozatok­kal „fejeljék” meg a kong­resszus, vagy netán saját párt­értekezletük, a taggyűlések állásfoglalásait. A jó végre­hajtás alapja, ha minden pártszervezet a maga szintjén konkrétan és nem általában jelöli meg a tennivalókat. A párt központi vezető szervének a feldolgozással kapcsolatos határozata felhív­ja a figyelmet arra, hogy a végrehajtás szakaszában hatá­lyosnak kell tekinteni azokat a korábbi központi bizottsá­gi, politikai bizottsági, tit­kársági állásfoglalásokat, me­lyek a kongresszus határoza­taihoz kapcsolódnak, s ha szükséges, ezzel összhangban módosítani kell azokat. A pártmunka valamennyi terü­letén ezt az eljárást célsze­rű alkalmazni. Végeredmény­ben tehát most, amikor a pártszervezeteink a kóngresz- szusi határozatok helyi meg­valósításán fáradoznak, a módszert tekintve akkor jár­nak el helyesen, ha minde­nekelőtt áttekintik saját ko­rábbi állásfoglalásaikat és elbírálják, hogy közülük a kongresszusi határozat alap­ján melyek szorulnak kiegé­szítésre, vagy netán melyek azok amelyeket hatályon kí­vül kell helyezni. Ezt — csakúgy, mint minden más fel­adatot — úgy tudják, meg­valósítani, ha az irányító párt­szervek -szorosan együtt dol­goznak az alapszervezetek­kel. A KONGRESSZUS UTÄN ITT AZ ALKALOM, hogy irányító pártszerveink érvé­nyesítsék a határozat arra vo­natkozó kitételét, hogy adja­nak több és érdemibb segít­séget a pártmunka élvonalá­ban dolgozó alapszervezetek­nek. Ez a segítő munka több- irányúan és folyamatosan történjen. Szükséges megfele­lő tanácsokat adniuk abban például, hogy saját célkitűzé­seikkel összhangban, az alap­szervezet jellegének megfele­lően mely kérdések igényel­nek figyelmet. Ugyancsak az irányító szervek fontos fel­adata a segítő- és ellenőrző munka azon elemeinek ki­munkálása, melyek biztosít­ják, javítják a végrehajtás személyi, politikai stb. felté­teleit. Munkánk eredményes­ségét nagyban befolyásolja, hogy ez a szoros együttműkö­dés mennyiben valósul meg, nem kevésbé, hogy minden pártszervezet következetesen, felelősséggel valósítsa meg a kongresszus határozatából azt, ami a feladatkörébe tartozik. Dr. Látos István, az MSZMP KB alosztályvezetője Munkában a tanácstagok „A közösség szolgálaté nagy felelősséggel jár!" - ez a mondat szinte minden tanács­kozáson elhangzott a közelmúltban. Hangsú^ lyozták az alakuló tanácsüléseken a tanács­tagok, a testületek megválasztott elnökei, az eseményeken jelen levő vendégek. Az ün­nepi ülések hangulata, az elhangzott prog­rambeszédek igazolják: a június 8-án lezaj­lott országgyűlési és tanácstagi választásokat követően munkához láttak az állampolgárok bizalmát élvező tanácstagok, a Parlament­ben a képviselők. Olyan körülmények között vették számba feladataikat, amikor ipari üzemekben, mező­gazdasági szövetkezetekben az ötödik ötéves tervre előirányzott célkitűzések végrehajtásán fáradoznak, s a következő tervciklus megala­pozását végzik. A választást megelőző jelölő gyűléseken,, rétegtalálkozókon számtalan köz­érdekű javaslat, vélemény hangzott el útra- valóul o testületek új és régi tagjainak. Ké­rések óvoda, bölcsőde bővítésére, az egész­ségügy feltételeinek javítására, a környezet otthonosabbá tételére, lakások építésére, utak javítására, járdák létesítésére. S lehet­tek látszólag aprónak tűnő felvetések, az érin. tett kisebb-nagyobb közösségnek az általa felvetett gond a legfontosabb! A tanácstagok - akkor még mint jelöltek - szorgolmasan je. gyeztek, s örömmel vehették tudomásul, a ké­rések általában a lakosság részéről történő 'társadalmi munkafelajánlásokkal párosultak. A választópolgárok - miként megyeszerte ta­pasztalhattuk - tisztában vannak a népgaz­daság teherbíró képességével, a megválto­zott külgazdasági körülményekkel, s talán ez is vezérelte a szót kérőket, hogy alig-alig fordult elő a valóságtól elrugaszkodott kérés, felvetés - a reális lehetőségeink szolgáltak kiindulópontként. S a most munkába lépő tanácstagok is e körülmények, feltételek közepette teszik meg az első lépéseket. Az először tisztségbe ke­rülők egyik legfontosabb teendőinek tartják, hogy választókerületek lakóival személyesen is megismerkedjenek. Legtöbbjük korántsem ismeretlenül kopogtat be a lakótelepen, az ut­cában élő családokhoz, hiszen a szavazatok­kal kifejezett bizalom nem megelőlegezett, a tanácstagok az élet sok területén, munka­helyükön, társadalmi, tömegszervezetekben bi. zonyították közéleti rátermettségüket, szerve­zőkészségüket. Az egyik balassagyarmati ta­nácstag mesélte, már az első héten féltucat­nyi lakó fordult hozzá különböző problémák megoldásában számítva segítő közreműködé­sére, s tréfásan meg is jegyezte: akár főállás­ban is végezhetné tanácstagi tevékenységét. Persze ő is tudja, a- megbízatás társadalmi, a fizetség érte a jó sízó, a legnagyobb elisme­rés, ha a közösség ‘gondjait sikerült orvosolni, legyen szó a gyermek óvodai elhelyezéséről, vagy az utca parkosításáról. Az alakuló tanácsüléseken nagyvonalakban felvázolt elképzeléseiket a közeljövőben ponto­sítják, számolva a rendelkezésre álló anyagi­akkal és számítva a lakosság cselekvésben megnyilvánuló támogatásával. A terület gaz­dáiként emlegetett helyi tanácsok, amelyek az idén ünneplik megalakulásuk harmincadik év­fordulóját, eddig is méltán élvezték a lakos­ság bizalmát. A település fejlesztésétől a ke­reskedelmi, szolga [itatási ellátás javításáig hosszasan sorolható mi mindenre kell figyel­müknek kiterjedni. A megnövekedett köve­telmények o tanácsok munkájában is jelent­keznek, s amikor a közszolgálattal járó fele­lősség kerül szóba, a tanácstagok elsősorban erre gondolnak. Ama, hogy a tanács és a végrehajtó bizottság ülésein megszületendő döntések tevékeny vészeseinek kell lenniük, jelentős szerepük van abban, hogy az állás- foglalások, a helyi tanácsrendeletek, fejleszté­si elképzelések összhangban álljanak az el­sődleges, a társadalmi érdekekkel. A lakosság, miként ezt kifejezte, bízik kép­viselőiben és nem keveset vár tőlük. A szocia­lista demokrácia fejlesztésére irányuló törek­vések is folyamatos, alkotó munkát követel­nek a tanácstagoktól. Sok a teendő! Elsősor­ban társadalmunk elért vívmányainak megszi­lárdítása, a párt XII. kongresszusán elfoga­dott dokumentumokban megfogalmazott cél­kitűzések valóra váltása a legfőbb feladat. A lakosság azt várja, hogy a testületek tagjai méltóképpen képviseljék mindannyiunk érde­keit, legyenek kezdeményezők, szolgálják a helyi politika alakítását. A tanácstagok már a jelölés alkalmával tisztában voltak, milyen megtisztelő és gyak­ran bonyolult feladatokra vállalkoznak. Az alakuló tanácsüléseken azt is kiemelték: a várakozásnak csakis a lakosság támogatását élvezve képesek megfelelni, amely minden bizonnyal az ünnepi hanqulatot idéző szava­zás mellett a szürkébb hétköznapokon szintén megnyilvánul. A munka tehát elkezdődött. S miként az egyik salgótarjáni tanácstag fogalmazott, ke­vesebb hangzatos mondatra, de annál több tettre van szükség! Mert a közösségnek így teszik a legnagyobb szolgálatot. M. SzsbéOynU Újdonság A harkovi biológusok és mérnökök által szerkesztett eredeti berendezés lehetővé teszi a testtartás helyességé­nek pontos meghatározását. A páciens leül egy székbe, az érzékeny ímpulzátorok rög. zítik a hátgerinc helyzetét, nyomban megjelenik a jelző­táblán az információ, melynek segítségével a szakemberek meghatározzák a testtartás ja­vítására szolgáló gyakorlaté, kát. / idegenkedett tőle min­denki — mondja a gépvezető. — De mi­kor kihajtottuk az egyforintos órabéremelést, aláírtuk, hogy később is bármikor vállaljuk, ha kell... ☆ ☆ ☆ Jövő hét keddjétől folya­matos munkarendet vezet­nek be — majdnem két év ' után másodszor — a balassa­gyarmati kábelgyár erősára­mú üzemében. A gazdaságban épp hogy jártas ember már tudja, mit jelent ez: j szom­baton, vasárnap sem állnak a gépek, éjjel-nappal egy- végiében zajlik a termelés. — A harmadik negyedévre megnövekedett a belföldi igény, s ezzel az intézkedéssel körülbelül 30 százalékkal nö­velhető a kapacitás — mond­ja Borbás Attila termelési osztályvezető. Az igény növekedése némi­leg meglepte az illetékeseket. Idén, a beruházások rövid pórázra fogásának évében nemigen számítottak a kábe­lok -iránti érdeklődés fokozó­dására. Ez a váratlan jelen­ség azzal magyarázható, hogy a múlt esztendei igények rendkívül szolidak voltak, s az akkor keletkezett űrt mindenképp be kell tölteni. Így előállhat az a helyzet is■ hogy a megrendeléseknek nem tudnak teljesen eleget tenni, s néhány termék gyár­tása áthúzódik a negyedik negyedévre. ☆ ☆ ☆ A folyamatos műszak be­vezetése közvetlenül mint- eny harminc munkást érint. Életvitelükben annyi lesz a vn7,ozás. hoav az eddigi he­te"’-ént változó délelőttös, dc'-f,ános és éjszakás mű­szak négynaponkint váltó­nk, s a négy nap munka Stűn jöm egy, néha kéi. sza­Havonta egy vasárnap badnap. Mindezért a koráb­bi pótlékokra ráadásként még 10 százalék bérpótlék illeti őket. — S rhi a hátránya ennek a munkarendnek? — Az, hogy az ember ha­vonta csak egyszer lehet ott­hon hét végén — mondja Üjhelyi Zoltán üzemvezető. — Ez azt érintené, aki temp­lomba jár. De, ilyen itt nem­igen van. Meg a nőtleneket. Nekik rosszabbul esik. — És, hogy sikerült rábe­szélni az embereket? — Könnyen. Voltak olyan gépvezetők, akik már régeb­ben is dolgoztak folyamatos munkarendben. Tizenhárom- tizennégy. ök akkor kaptak egy forint órabéremelést, és ezért aláírták, hogy később is dolgoznak folyamatosan. Velük ezért nem volt prob­léma. De a többiek is első szóra vállalták, akiket kér­tünk. ☆ ☆ ☆ — Én olyan szituban va­gyok, hogy nagyon sok pénz kell az építkezésre — így Miklián László gépvezető. — Üdülésre nem is gondolha­tok. örülök, a folyamatos műszaknak. — Nem zavarja• hogy va­sárnapja csak egy lesz ha­vonta? — Nem. adja a tömör, sal­langoktól megtisztított vá­laszt a vidám tekintetű, sző­ke, szakállas, 31 éves fiatal­ember. Nős, gyerekük még nincs. Miért is zavarhatná a hét­vég hiánya? Hiszen hétköz­nap még több ügyet elintéz­het az ember, mint vasár­nap; igy hát még előnye is van a négynaponkénti vál­tásnak. Csupán akukacoskodő hajlam kérdezteti tovább. — Valami hátránya azért mégis csak lehet... Templom? A gépvezető összeráncol­ja homlokát. — Én meccsimádó vagyok — jut eszébe. — Ez fog hiá­nyozni. Nem láthatom a Gyar­matot. Ha itthon játszik. ☆ ☆ ☆ — Nehéz a munkája? — Állandóan figyelni kell, hogy selejt ne legyen — mondja Koncz Barna tömlő­gépkezelő. — Van balesetve­szély is. A huszonnégy éves fiatal­ember először vállalja a fo­lyamatos munkarendet. — A kolléga mondta, hogy jó. ö már csinálta. Jobb, mint a mostani, mert négy­naponként lesz pihenő. Köny- nyebb, mintha hetenként kel­lene váltani. — Mint nőtlen embert az udvarlásban nem zavarja a vasárnapok hiánya? — Nem — adja ő is a lé­nyegre csupaszított feleletet, s nyomatékként meg is ráz­za fejét, — Tudja, hogy miért van szükség a folyamatos mű­szakra? — Tudom — bólint. Üzemvezetője mondja el az okot: több megrendelés, ka­pacitás és így tovább és így tovább. — Ismerte ezeket az oko­kat? — Persze. Túlórázni is szoktunk, tudom, miről van szó. ☆ ☆ ☆ Estók András 39 éves sodrógépmunkás nem vállal­ta a folyamatos munkaren­det. — Én elvállalom, ha az egy forintot a folyamatos műszakért megkapom, Tör- zsösítve! Annak idején én is dolgoztam folyamatos mű­szakban. de mikor véget ért, áthelyeztek máshová, és nem törzsösítették az egy forintot, mint a többieknek. Hét éve dolgozok itt, a tizenhat-ötven kevés. — Szóval csak az egy fo­rinton múlik? — Azon! Ámbár, a fele­ségem hallani se akar róla. Itt a nyár, nem mehetnénk sehová. Meg az ünnepnapját adja föl az ember. Tavaly karácsony másnapján itt vol­tam bent. Ügy vagyok, hogy szombaton délután szeretek megnézni egy jő filmet. — Ha túlóráznak, akkor is veszik egy-két hétvége... — Hát akkor nem nagyo'n. Mert én nem szoktam túl­órázni. Az egy forint miatt. Nem azért, mert nem vol­na szükségem a pénzre, de annyit kapjak, mint a többi­ek. Megmondtam már ezt a főnöknek is — Ha megkapná a ■ forin­tot, akkor el tudná intézni., hogy a felesége beleegyezzen a folyamatos műszakba? — Beszélnék vele. Így is elvállalom én, ha muszáj De csak, ha muszáj! i csaknem , harminc­,41 millió dolláros kivi­tel mellett a hazai piacon is várják a kábelgyár termékeit. Molnár Fái A késztermékek előállításánál egyre jobban előtérbe keríti a minőség fokozásának igénye. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben különösen nagy figyelmet fordítanak a selejt- mentes termelésre. A huzalműben a pontos mérettartás egyik elengedhetetlen feltétele a húzókövek méretre csiszo­lása. Dancsok Barnáné és Bollók József mikrométer segít* ségével nagy gonddal készíti a húzószerszámokat. Energiatakarékosság Csehszlovákiában nem hiányoznak az energiatakaré­kosságra vonatkozó sokoldalú intézkedések. Már tavaly el­kezdték és 1980-ban tovább folytatják a közúti közlekedés energiatakarékos üzemeltetését: tirisztorszabályozású ' hajtó­művekkel működnek a közúti villamosok, trolibuszok; új típusú, energiatakarékos elektromotorokkal cserélik le a régieket a vasúti közlekedésben. Az utcai közvilágítást ener­giatakarékos halogén- és nátriumlámpákkal oldják meg. Egyre több helyen építik korszerű hőszigeteléssel a laká­sokat. Takarékoskodnak az energiaforrásokkal, de új erőmű­vek, bányák üzembe állítását is szorgalmazzák. Sokoldalú­an hasznosítják a rendelkezésre álló vízenergiát. Példa er­re a Cierny Váh folyónál épülő vízerőmű, a morvaországi Jeseniky hasonló létesítménye és a magyar—csehszlovák kooperációban épülő gabcikovo-nagymarosi vízi erőmű. | NÓGRÁD — 1980. június 29., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents