Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Útonjáró j enei nyár Bizony ide kívánkozik a múlt századi híres-neves, szép stílusú tudós ember — Fé­nyes Elek leírása erről a táj­ról, amelyen maga Marcus Aurelius császár is vezetett hadat, s győzött a markoma- nok, kvádok ellen 173-ban, itt, a jenei tónál verve szét a barbárok fenyegető hada­it. Azt írja a tudós magyar az egykori Nógrád megye, a „bájoló szépségű táj” déli feléről szólva, Magyarország geográfiai leírása című köny­vében: .....a megyének déli fele a természet minden ja. vaiban pazarlásig részesült: mert van búzája, bora, szériá­ja, fája, gyümölcse, bőséggel, dinnyével, dohánnyal, gesz­tenyével (Diós Jenő), borral egész kereskedést folytathat­nak.. s itt a mag egy kis gon- dós míveléssel tízszeresen vissza jön.” tiiiliiiM(iiiiiiiinii) Az országos figyelem nem csökkent korunkban, napja­inkban sem. A kincsek itt vannak. A kincsek között az egykoron haltenyésztést is Nem holdbéli táj — az új diósjenől kemping közösségi épületei- . Az időközbeni erőfeszítések met, szervező erőt. anyagi kétszázötven személynek sá­szolgáló gyon/orű fekvésű tó, eredlTlényeként jelenleg kö- eszközök szervezését követel­köré, és a szabad­, i.it . . rülbelül 15—20 telek vételéről kell intézkednünk, üdülőtelket jelolhe- A telkek lrám rendkívüli az érdeklődés. Az újabb értéke­sítéskor azonban már a ko­rábbinál rövidebb építési ha­amely strand kétszáz tett és értékesített a helybe­li tanács. A kincsek között itt van maga a táj. szívet- szemet gyönyörködtető, tü­dőt tágító, idegeket meg­nyugtató szépségével, s aztán “ legújabban itt van a rövidé- 13373X1 Delm- sen — július negyedikén — Talán még nagyobb felavatásra kész kemping, a jenei nyárban, hogy amelyről még bőven lesz szó késik a szabadstrand az alábbiakban. Diósjenő üdülőterületi sze­repnövekedése szinte na­ponként nyomon követhető. Az autóval mobilizált váro­si ember természet utáni vá­gya itt olyan kézzelfogható eredményekkel bizonyítható, mint az üdülőtelkek túlnyo­vissza-# heti, ha „csak” logikusan gondolkodik az ember. A köz­ség anyagi ereje szóba sem jöhet. A megyének sem áll rendelkezésre több pénz, mint amennyivel gazdálko­táridőt szabunk ki! Termé- dik. De alighanem itt sem a tor-, illetve lakókocsihelyet biztosít a kemping, amelynek téliesítése a közeli jövő tervei között szerepel. A bánki ide­genforgalmi motellel (hatvan­személyes) együtt ily módon több mint négyszáz férőhelyet létesítettek a megyében egyet­szetesen a teljesíthetőség ha- pénzen múlik a mielőbbi meg- len ötéves terv ideje alatt! oldás. Sok múlik azon is — gazdájának tekinti-e a me­gond gye ezt a „bájoló szépségű u]ra tájat”, s ha igen, megteszi-e, meg- amit legalább az ügy előre- • nyitása. A tanács elnökét és a lendítésében megtehet?! főelőadót, de még a közsé­gi párttitkárt, Bucsinszky József gyógyszertárvezető gyógyszerészt is a strandme­dence partján találjuk — a legnagyobb gond és munka közepette. .,Szökik a víz. Va­lahol a medence aljában re­pedések keletkeztek és fel. Szerencsére öröm is van. A jenei nyár már gazdagabb ily módon is, és ahhoz sem kell különösebb jóstehetség, hogy kijelentsük: gyorsan híre kel az új szállásle­hetőségnek a természetimádók körében. Rövidesen százötven bár ez igazán sokat vára- személyes bisztró épül a kem- tott magára. Az országos il- ping- és a strandvendégek letékes szervek tevékeny hoz- ellátására, zájárulásával, a helyi tanács közreműködésével, a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hi­vatal, a rétsági építők mun­kájával — végre elkészült a mó többségének benépesülé- f'ZyZZ « kajavai - végre elkészült a se, a nyaralók megragadó 1 Ä ” ^csillagos kemping, amely­csokra. Amennyi öröm, vagy még inkább helybeü pozití­vum ebből kikerekedett, ta­lán éppen annyi (ha nem több) gondot is okozott, okoz ez a helyi különlegesség. Még az időközben nyugdíjba vo­nult Garai Lajos tanácselnök­től tudom, de ezt a gondot örökölte az új diósjenői ta­nácselnök, Lénárt János is — sokan nem tesznek eleget a telekvásárlás alapvető fel­tételeinek: három év eltel, tével sem építenek az üdülő­telekre. Sok felesleges huza­vona keletkezik ebből. Leve. lezgetés, felszólítás, viszont­válaszok, és magyarázkodá­sok, haladék utáni kérelme­zések. A tanács összbevéte­le a telkekből körülbelül két­millió forint volt. azt a pénzt „beépítette” a nagyon szép, korszerű, egészségügyi intéz­ményébe. Mi a helyzet ma az építésben elmaradott tel­kekkel? Az új, fiatal, tanács­elnök és az igazgatási fő­előadó. Valyó József így vé­lekedik: — Mindenféle türelmi idő lejár egyszer. Nemrégiben még mintegy negyven te­lekgazda volt elmaradásban. keresztül elfolyik a víz. A víz, amely bizony csak lassan csordogál, a kristály- tiszta forrásból. A végső meg­oldást a regionális rendszer közeledte jelentheti, és ha ideér a víz, felépülhet a kö­zelben a két nagy űrtartalmú tározó Is. Mire ezek a sorok megjelennek, talán megtalál­ták a megoldást erre az esz­tendőre. erre a nyárra is a jeneiek, akik sokat tettek ed­dig is azért, hogy a strand se hiányozzék a helyi pihe. nés feltételei közül. Aligha téved a krónikás, amikor megkockáztatja: bár a jenei starand úgynevezett „taná­csi üzemelésű intézmény” megyénk idegenforgalma, an­nak ilyen vagy olyan színvo­nala, fogadókészsége egy olyan „frekvenált”, (ahogy ezt a tudományos megfogal­mazás nevezi) helyen, mint Diósjenő, külön határozatok nélkül is nagyobb megyei figyelmet, szakmai segítséget érdemelne! fllllllllllllllllllllllll' Amiként a jenei tó kot­rása (hovatovább már nem halasztható) is megyei ügyei­ről Szert Sándomé, a megyei idegenforgalmi szervezet ve­zetője elmondja: a SZÖV- TERV, s ezen belül Szatmári Béláné terved valóra váltak. Jelenleg száz személyt tud­nak fogadni, négy- és két- szobákban. Továbbá A tónál már vidáman ser- ceg a pecsenyesütő táljaiban a sok jóféle húsétek. Egy korai vendég meg azt mond­ja a nyitásra váró kemping kapujában: „ötven forintot az is megér naponta ebben a kempingben, ha csak kiülök a kis ház elé, a napra...” Ez bizony, több mint igaz, ha a hegyek zöld karéjára néz az ember. T. P. L. Az anyag megszólaltatója Tóth Ilus bábui „Az anyagot meg kell is­merni! Meg kell ismerni sa­játosságait, belső törvényeit. Az anyagot szeretni kell, tud­ni kell szólni hozzá, és az anyag válaszolni fog. Így ala­tít esztétikai értéket. Tóth Ilus bábjai viszont mozdulat- lanságuKban is elevenek. A bábművész minden mesefigu­ra egyéniségéhez megtalál­ta a megfelelő anyagot, s — kítja egymást az anyag és az többek között — ez emeli ember, így alakul ki a szép művészetté tevékenységét. és a jó együttes eszménye mű­ben és művészben.” Az idézett mondatok június 15-én hangzottak el a salgó­tarjáni József Attila Művelő­dési Központ üvegcsarnoká­ban. ahol azóta több száz ér­deklődő tekintette meg Tóth Ilus bábművész önálló kiállí­tását. Hollósi Róbert drama­turg megnyitó beszédében azt a sokoldalú művészt köszön­tötte. akit valóban intim kap­csolat fűz az anyaghoz — lé­gyen az textil, fa, rafia, gyé­kény vágy egyéb. Sokoldalú művészt említet­tünk, s jóllehet Tóth Ilus bá­bokat tervez és készít, ebbéli tevékenysége magában hor­dozza a képző- és iparmű­vész tehetségét csakúgy, mint az íróét. Igen, az íróét, hiszen az általa készített bábok egy- egy mesejáték szereplői, s mint ilyenek puszta megjelenésükkel, moz­gatásukkal beszélnek. Egy-egy figura arcára nemcsak jelle­me, olykor egész „életútja” rá van írva. Tóth Ilus kiváló előadómű­vész és rendező is. A megyei művelődési központ Főnix Külön érdekességei a kiál­lításnak a nagy maszkos fi­gurák. Szerepüket a bábmű­vészeiben egyesek még ma is megkérdőjelezik, mondván, hogy ezek nem a bábszínház, hanem a kőszínház kellékei. Esztétikai értékük megítélé­sében e vitáknak azonban nincs jelentősége. A maszkok csakúgy mint a jelmezek és a külön­böző kellékek a népművészet motívumaiból építkeznek. Az arányok szándékos eltúlzása. a figurák jellemének felna­gyítására szolgál. Bábkiállításról lévén szó, önkéntelenül a gyerekek jut­nak eszünkbe, pedig a kiál­lítás nem csak a gyermekek érdeklődésére tarthat számot. Ne feledjük; az esztétikai ér­tékek befogadása nem kor­határhoz kötött! A gyerekei- ,. . , . két kísérő anyukák és apukák 5°™-, bízvást igazolják majd abbéli meggyőződésünket, hogy ez a kiállítás felnőtt szemmel is maradandó, kivételes élményt jelent. S ha már ennél a megjegy­zésnél tartunk, ne titkoljuk aggodalmunkat! Amennyire örülünk e ritka alkalomnak. bábegyüttesét 1972-ben alapi- annyira sajnáljuk, hogy a tár­totta, de a bábmozgalomnak immár három évtizede ismert és elimert egyénisége. Mint azt a kiállításra megjelent katalógusból is megtudhat­tuk, kétszer kapott „Szocialis­latot kivételes alkalomnak kell tekintenünk. Félő, hogy a bábok hosszú időre ismét „rejtve maradnak” előttünk. Tóth Ilus idestova egy év­tizede él és dolgozik Salgó­ta munkáért” kitüntetést, és tarjánban. Országszerte is- ma már a „Népművészet mert bábul kicsit a város mestere” cím birtokosa. büszkeségei is. A megyeszék­Tóth Ilus bábui július nyol- hely lakói — nem beszélve cadikáig láthatók a művelő- a városba érkező vendégek- dési központ^ üvegcsarnoká- rdj — mégis csak elvétve ta- ban, s ez idő alatt még bizo- lálkozhatnak műveivel. Ha nyára sokan lesznek kíváncsi- csak az esztétikai nevelés — ak a gazdag anyagra. Felte­hetően akadnak majd kétke­dők, akik azért maradnak tá­vol, mert úgy vélik: a bábok csak játék közben nyújthat­nak élményt. A hagyományos kesztyűs bábok többsége ön­magában valóban nem közve­oly sokat hangoztatott — fon­tosságára utalunk, akkor is indokoltnak véljük egy állan­dó bemutatóhelyiség létreho­zását. Gyermekeink és ma­gunk örömére. p. k. i v-\A/on^v\<o/vv\^vvo/ Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) dent elkövetnek, hogy a ről, mert valami ostoba fran- váláskor nekik ítéljék! De cia mondást hallottam, amely mert kislányról van szó, er_ így szólt: a szerelemről bé­ré egyetlen reményük van: szelni annyi, mint szeretkez- ha engem a bíróság, erköl- ni.. Hát, nem tudom, lehet, esi okokból alkalmatlannak hogy a Szajna partján igaz nyilvánít a gyermeknevelés- ez a mondás, de hogy miié­re... Persze, hogy keresik lénk nem, azt tanúsíthatom. 42. Csönd volt; mindenki en­gem nézett. „A főnökkel kellene be­szélned...” — szólt nagyso­kára Bódis Gyurka. „Ugyan minek? — légy in- _ , . tett Sári. — Kis pont ő ah- torkon. Bolondítsd az anya. hoz, hogy lakást osztogas- ^t, kisfiam, fújtattam ma­son!» gamban, gázt adtam, és el­„De, de! — kiáltotta Ibi. — robogtam mellettük az úton. Csak beszélj vele, hátha ki- *eSe> mondtam magamnak (talál valamit! Amilyen jó megkönnyebbülten, hálisten­nek vege! Nincs több szem­„És amilyen jó helyen dől- játék, titkos hunyorítás, gozik a felesége!...” — düny- ^ogy jöjjön be a szobámba, nyögte Bódis Gyuri. mert mondani akarok vala­majd az ilyen jellegű bizo­nyítékokat ellenem! Érti most már, miért mentem el tegnap a férjemmel, búcsú nélkül?” Ha sokat beszéltem egy nő­nek az érzelmeimről, a ket­tőnk érzelmeiről (abban a hitben, hogy a francia mon­dás alapján ezzel erotizálom), elébe. Rövid, ideges szóvál­tás, majd a fiú belékarol, és elindulnak a buszmegálló fe­lé, anélkül, hogy Judit akár csak egyetlen pillantást vetett volna rám. Azt hittem, az epém fa­kad el, olyan düh ragadott Értettem, hogyne értettem ' rendszerint nem lett a dolog­volna! Akkor már alaposan ból semmi... A nők meguntak, ismertem megromlott házas- vagy a sok duma során ide- ságának történetét, tudtam, jük volt erényüket a várható milyen ragaszkodással csügg támadás ellen megizmosítani a gyermekén, és természete- —> de mindenesetre rend- sen igazat adtam neki. Kap- szerint épp bőrrel megúszták, csolatunk tehát folytatódott; Gy°rs és döntő sikereim min­ha ugyan kapcsolatnak lehe tett nevezni a vékonyka szá­lat, amely összefűzött ben­nünket: az összenézéseket, dig akkor voltak, ha váratla­nul, szinte orvul csaptam le a partnerra, egy kis zenét, táncot, némi italt, vagy egy közös ebédeket, a heti két-há- nl0':i l°tekony sötétjét híván rom csésze kávét azokban a c olosomul. Igen, de itt most főutaktól távoleső, koszlott éinék a gyors sikerről, kis eszpresszókban. , ' ;em magamtól néha. De több, hiába, egyenlőre ha, fe,or3kra összebújtunk egy nem ígérkezett. Hiszen ho­gyan is agitáltam volna hogy .Ugyan! — legyintett Hart­mann. — A tanácsnál...” „De hol! — kiáltotta Gyu­ri. — A lakáshivatalban!” mit; nincs több színészkedő csellengés az étkezőben, hogy üres széket keresek, aztán a legyen az enyém, amikor nem lett volna — hol! Talán a barátnőinél, akiknél kegye­lemből alszik? Vagy az any­ÄrfÄS.'S* M, „z Csak ültem, néztem őket. í6*2 isten: éppen jnellette Iá- anyámnál?! Hát ,És ezt csak most mond­játok?!” — kérdeztem elké­pedve Meglepett, mennyire óvatos. Október végén egyszer — igen, szeptemberben járt nálunk, s beszélt Étivel, Éti meg október derekán üzent neki, hogy sürgősen bonyo­tok meg egyet... Holnaptól hóí’~De csönd lesz, nyugalom lesz! Átnézek rajta: a mai eset után ez a legkevesebb, ami jár neki! Hanem másnap már kora reggel bejött hozzám, kezé­ben hatalmas jegyzetfüzet. en hol, hol, ahányszor csak eszembe jutott ez a keserves gond — s jutott eszembe elég­szer! — mindannyiszor nyom­ban meg is melegedett a szí­vem tája, mert arra gondol­tam; most ugyan sehol —, de nemsokára lesz már hely, ahol átöleljem, hisz Éti gyak­ran bíztatott, hogy a kis kol­Gondosan becsukta az ajtót, lítsa le a válást, s azóta s szorosan elébem állt. rendszeresen találkoztunk, — „Ne haragudjék a tegnap léganő ügye jól áll, mondjam a munka után megbeszélés délutánért! — súgta izgatot- meg neki, ne veszítse el a re- szerint vártam lent a kocsi- tan. — Egész éjjel alig alud- ményét! ban, hogy beviszem a város- tam, annyira bántott!... De a A napok hát folytak, foly- ba és beülünk valahová egy férjem váratlanul idejött ér- dogáltak ebben a feszült vá­órácskára. Hanem hát hasz- tem, és nem volt más vá- rakozásban, ebben a fojtott tálán vártam. Mert amikor lasztásom! Nekem most na- készülődésben a szerelem gyón is vigyázni kell a hí- örömére. Sok szó nem esett NÖGRÁD - 1980. június 29., vasárnap felbukkant a kapuban, s én már melegítettem a motort, hogy nyombaft indulhassunk, egyszerre azt látom, hogy egy magas, szőke fiatalember áll cukrászda mélyén. Tegyük fel, hogy lerohanom, felizga­tom, elhódítom — és enged... De hol? így aztán a szükségből erényt csinálva, soká­ig sikerült józannak marad­nom, s eljátszanom Jutka előtt a komoly, megfontolt idősebb urat, aki ugyan jól érzi magát egy fruska társa­ságában, de maga is tisztában yan vele, hogy a dologból igazában nem lehet semmi... Egyszer azonban már télen, az első hó leastekor, kiestem ebből a szerepből; mentsége­mül szolgáljon. hogy akkor már nagyon belém ette ma­gát, és embertelenül vágytam utána. Egyik szabad szombat előt­ti péntek délután történt, odabent a laborban. Én a szobámban ültem, az aitó ujjnyira nyitva, a labor felé, s hirtelenül megszólalt remre, tudja! Ezt az ügyvé- erről köztünk; ennyit már mur'T^véaét wT«" * dem megmagyarázta! Hisz’ az azért én is megtanultam a Zoltán' Nem hallotta?”°" anyósom nyilván ragaszkod- fiataloktól! Hajdan sokat be- ” ' nauottal ni fog a gyerekhez, és min- széltem a nőknek a szerelem- (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents