Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-27 / 149. szám

A Minisztertanács tárgyalta lavult a nők gazdasági és szociális helyzete A nők társadalmunkban be­töltött .szerepe, megbecsülése, szinte naponta szóba kerül különböző fórumokon. Mind­ez azt mutatja, hogy hazánk­ban a nőpolitikái kérdés elő­térben áll, ugyanakkor az el­ért eredmények mellett még sok a megoldásra váró fel­adat. 10 éve, hogy a kormányha­tározatot hozott a nők gaz­dasági és szociális helyzeté­nek megjavításáról, mely kedvezően' hatott élet- és munkakörülményeikre. Az­óta, csaknem minden évben — az illetékes állami szer­vek, a tárcák, a KNEB. a KSH beszámoltatásával — a kormány rendszeresen figye­lemmel kísérte a határozat végrehajtását. Például, meg­vizsgálta az azonos munka­kört betöltő nők és "férfiak közötti egyenlő bérezés kér­dését; a -könnyűiparban, a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetét; a több mű­szakban dolgozók szociális ellátottságát stb. Most, egy évtized elteltével a Minisz­tertanács legutóbbi ülésén átfogóan értékelte a nők gaz­dasági és szociális helyzetét, a határozat nyomán bekövet­kező változásokat. Ez idő alatt lényegében megvalósult a nők általános és teljes foglalkoztatása, je­lenleg a munkaképes korú lányok és asszonyok 78 száza­léka dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban vagy más, társadalmilag szervezett mun­katerületen. (A fennmaradó 22 százalékba a tanulók, az eltartottak- a munkaképes korú rokkantsági nyugdíja­sok tartoznak.) A nők iskolázottsága össz­hangban van a határozat kö­vetelményeivel. 10 év alatt 74,7 százalékról 93 százalékra növekedett a továbbtanuló lá­nyok aránya, gimnáziumok­ban, egyes szakközépiskolák­ban (közgazdasági, kereske­delmi) a tanulók többsége lány. Az utóbbi időben a vál­lalatok, üzemek, szövetkeze­tek felismerték a szakmai képzés, továbbképzés fon­tosságát — erre kényszerítik őket a megnövekedett gazda­sági követelmények, a ter­mékszerkezet-váltás is —, kü­lönböző oktatási kedvezmé­nyek adásával egyre többen vállalkoznak a szakmunkás­végzettség megszerzésére. A vizsgát tett nők aránya 20 százalékról csaknem 40 szá­zalékra emelkedett. Sokan közülük, most felnőttkorban olyan szakmát is választanak, melytől fiatalon idegenked­tek. Jól felkészült, tapasztalt szakemberként tartják számon az ELZETT Művek Zár. és Lakatgyár Szécsényi Gyáregységé­ben Tóth László maróst, aki tíz esztendeje dolgozik a gyáregység szerszámkészítő műhelyében. A képen az egyik készülő szerszám méreteit ellenőrzi. • —báb— Régóta fájó pont és vissza­térő téma a női munka egyen­rangú megítélése, főleg a férfiakéval azonos munkakör­ben. Ha lassan is, de sike­rült eredményeket elérni: a nők átlagos keresete közele­dett a férfiakéhoz. A még meglevő különbséget lénye­gében az okozza, hogy a fér­fiak átlagos szakképzettsége magasabb és gyakorlati ide­jük is hosszabb. Vitathatatlan, egyre ritkább a nők hátrá­nyos megkülönböztetése. A kettős hivatás betölté­séhez szükséges a nők szo­ciális körülményeinek javí­tása. A dolgozó anyáknak inég ma is nagy problémát jelent gyermekeik bölcsődei elhelyezése, ezért mintegy 9 százalékuk a gyest választja, ami a gyermek és a család szempontjából roppant ked­vező. Természetesen 10 év alatt, ha nem is kielégítően, de sokat javult a bölcsődei, főként az óvodai és az álta­lános iskolákban a napközi­ellátás. A terhes nők védel­mére a vállalatok, üzemek is nagy gondot fordítanak A Minisztertanács legutób­bi ülésén rendeletet hozott a három és több gyermek, va­lamint a fogyatékos gyermek után járó családipótlék-eme- lésről. Ez az anyagi támo­gatás valójában a nők gond­jain kíván enyhíteni, hisz a családi költségvetésért leg­több helyen ők a felelősek. Kétségtelen, ha csak a hat­vanas évekre emlékezünk is vissza, jelenleg sokkal köny- nyebb a háziasszonyok dol­ga : bővültek a háztartási munkát könnyítő szolgálta­tások, javultak a vásárlási körülmények, több a korsze­rű áru. nagyobb a választék a _ gyorsfagyasztott termékek­ből, konzervekből, kony­hakész zöldségekből. Nem be­szélve arról, hogy a bébi­ételek mennyisége ötszörösé­re emelkedett. Alapjában véve elégedet­tek lehetünk a rövid 10 év alatt elért szép eredmények láttán, de ez még nem jelen­ti azt, hogy ne vegyük észre az árnyoldalakat is, melyek megszüntetése ránk, az egész társadalomra vár. Néhányat említve közülük: jobb mun­ka- és szociális körülménye­ket egyes iparágakban, na­gyobb erkölcsi és anyagi meg­becsülést. És elismerést. Ne csak a közéletben, hanem azokon a munkahelyeken is, ahol még kétségbe vonják, hogy a nő alkalmas a vezetésre. Pedig, ha rendelkezik kellő politikai- szakmai tudással, vezetőkész­séggel, éppúgy elfoglalhatja az osztályvezetői vagy az igazgatói széket — mint a férfi. Horváth Anita A nyitó és a zárszó a brigádtagoké Második arany után Kezdjük a brigádtagok vé­leményének ismertetésével. Vajon miként látják saját maguk tevékenységét, veze­tőjük munkáját, egyéniségét, magatartását a Balassagyarmat ti Ruházati Szövetkezet kon­fekció részlegében? Huszár Mihályné alapító tag: — A brigádban megértjük egymást. A vezetőnkkel is elé­gedett vagyok. Ami jogos, azt elintézi. Itt dolgozik,' közvet­lenül mellettem — mutat Taskó Andrásnéra. Tőle Szilá­gyi Magdolna veszi át szót, aki alapvetően ugyanúgy vé­lekedik, mint társa, csupán annyi megjegyzést fűz az előb. biekhez: — A brigádvezetővel kapcsolatos véleményemet mindig neki mondom el. Ettől a szokásomtól most sem térek el. — Nem mindig a leghálá- sabb feladat brigádvezetőnek lenni. Főleg olyankor, amikor személyi értékelésre és ju­talmazásra kerül sor. Bizony előfordul, hogy egyiknek-má- siknak nem tetszik, ha visz- szaolvassuk azt a mulasztását, amiről korábban elfeledkezett — mondja Taskó Andrásné, a tíztagú Hárnán Kató kétszeres aranykoszorús címmel kitün­tetett kollektíva vezetője. — A differenciálásra gondol? — Arra is. Ilyenkor egy-két brigádtag ugyanolyan elbírá­lást, minősítést szeretne, mint azok, akik a társadalmi mun­kát is szívvel-lélekkel elvé­gezték. Bizonyára ehhez ha­sonló gondok más brigádban is előfordulnak. Talán, ha nem lennének az előbbihez hasonló gondok, akkor nem is akadna dolga a brigádvezetőnek — fogja tréfára a szót, majd így folytatja: — Egyébként ők is elvégzik, amit a többi. E kis szépséghibától eltekintve, ősz. szetartó brigád a miénk. Ha szükség van rá, akkor egymást helyettesítjük. Nyolcunknak van szakmunkásvégzettsége. Legkevesebb három reszorton dolgozunk kifogástalanul. Én például öt munkafolyamattal vagyok képes megbirkózni. Ha valamelyikük szabadságon van, akkor az 6 reszortját is mi vesszük át. A régiek, így Sramő Józsefné, Kovács Me­lánia, a szövetkezet kiváló dől. gozói, Hives Ignácné, Leszák Ágnes és Huszár Mihályné mindig a legjobbak között ta­lálható. — És a minőséggel miként állnak? — Apróbb hibák előfordul­nak. A meós által kifogásolt munkafolyamatokat ellenszol. gáltatás nélkül újra el kell végezni. így mindegyikünk A brigádvezető na csak a végrehajtás követ­kezik. A többség dönt példá­ul a társadalmi munka idő­pontjának meghatározásában, a vállalásokban és más, az egész brigádot érintő kérdé­sekben. A brigádnaplóba vi­szont feljegyzem ki, miként teljesíti egyéni ígéretét. Aki erről elfeledkezik, arról mi nem feledkezünk el a jutalma, zásnál. Ilyenkor rögtön el­hangzik, miért csak ennyit kaptam. Megmutatom nekik a füzetet, s miután meggyőződ, tek arról, hogy igaz, amit be­írtam, tudomásul veszik a dön­tést. Megnézhetném magam, ha nem tudnám igazamat konkrétan bizonyítani. S ezzel máris eljutottunk az újabb gondolati csokorhoz; azaz, mi bántja a brigádveze­tőt. — Könnyű azt mondani, hogy differenciáljak. De A brigád két tagja: balról Szilágyi Magdolna, szemben Huszár Mihályné. UlllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliIlltlIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiiiiiii Hiányok és látszathiányok Ezért a pici alkatrészért a fél országot bejártuk — mond­ta a minap gépszerelő isme­rősöm, s néhány apró tömí­tésre mutatott. — Node, vet­tünk is mindjárt vagy száz. ötvenet, hogy máskorra is jusson. A példa „ragadós”. Időnként filléres értékű, ám annál nélkülözhetetlenebb al­katrészek tűnnek el a mező- gazdaságot ellátó vállalatok raktáraiból. Nélkülük viszont esetenként állni kényszerül­nek a gépek, ezáltal lassan halad a határban a munka. A késői, kapkodva végzett ta­laj elmunkálás, a hosszan elhú­zódó aratás pedig rengeteg emberi bosszúság, érzékeny anyagi veszteség okozója. Te­hát az alkatrészellátásra min­denkor fokozott gondot kell fordítani. MONOPOLHELYZETBEN Az elmúlt év őszén Mező­túron megrendezett gépkeres­kedelmi tanácskozáson mond­ta Binczki János, a Mezőgaz­dasági Gépalkatrész-kereske- . delmi Vállalat (MEGÉV) igazgatója: „A szállítók nagy része monopolhelyzetben van, ami abból adódik, hogy a gé­pet szállító cég rendelkezik a legoptimálisabb alkatrészgyár­tási feltételekkel, és a főbb szerkezeti alkatrészeknél nincs konkurrencia....” A előbbiek igazolására né­hány számadat: a vállalat 1979. I. negyedévi — időben leadott! — rendeléséből 67,8 százalék, a IÍ. negyedéviből 54,7 százalék nem a MEGÉV által kért ütemezés szerint került visszaigazolásra. Ugyan­akkor a szállítók évente 200— 300 millió forint értékben nem igazolnak vissza megren­delést. Jó néhány alkatrész esetében pedig túlságosan hosszú (1,5—2 év) az utánpót­lási, szállítási idő. A szerző­dések megkötésekor és telje­sítésekor tehát rendkívül sok a bizonytalanság. Sajnálatos módon minden évben ugyan­azon cikkeknél érvényesül ez a bizonytalanság. Ilyenek pél­dául: a K—700 és a Zetor C. 12045 típusú traktorok mo­torikus alkatrészei, vagy az E—516 kombájn fékalkatré­szei. KÉPERNYŐS KÉRDEZÉS A legtöbb bosszúságot a látszathiányok okozzák. Amíg az ország egyik felében ros­kadoznak a raktárpolcok a hiánycikknek kikiáltott alkat­részek miatt, Nógrádban mu­tatóba sem akad belőlük. Eb­ben persze a mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzői is lu­dasak, mert gyakorta túlzott mennyiséget vásárolnak, így másoknak nem marad. A fölösleges keresést szün­tette meg a MEGÉV, amikor 1979 októberében három vi- deoterminál készüléket állítot­tak munkába a vállalatnál. A videoterminálok bevezetésének alapfeltétele a már öt éve használt számítógépcsoport volt. Ez a MEGÉV adatbank­ja. Országos és megyei mére­tekben cikkelemenként képes kimutatni a meglevő és az el­fogyott alkatrészmennyisége-. két darabszámban és forint­ban. Az adatokból előre ter­vezhető a beszerzés és a „te­rítés”, azaz, hogy az egyes alkatrészekből hány darabot kapjanak az AGROKER-ek. A vevő teendője tehát: a legközelebbi AGROKER-nél megpróbálja beszerezni a szükséges alkatrészt. Ha ott nem kap, akkor a vállalattól (esetleg a saját gazdaságból) telefonon, vagy telexen fel­hívja a MEGÉV illetékes osz­tályát és onnét a videotermi- nál segítségével néhány perc múltán választ adnak. Egy-egy gomb benyomása után a vi- deoterminál képernyőjén (vagy papíron írásban) látha­tó lesz, hogy hol, melyik me­gyei vállalatnál, hány darab található a keresett alkatré­szekből. Olyan ez, mint egy állandóan változó térkép, amely részletes információt nyújt, ezáltal pedig fölösleges utazások takaríthatók meg. A kezdeti eredmények el­lenére az elfekvő készletek így is túlságosan nagyok; egy- egy mezőgazdasági üzemben átlagosan 200—300 ezer fo­rint értékben tárolnak fel- használhatatlan alkatrészeket. Országos méretekben — a MEGÉV vezetőinek becslése alapján — az így felhalmo­zott fölös értékek meghalad­ják a 3—4 millió forintot. A MEGÉV vevőszolgálata egyéb­ként díjmentes szolgáltatás­ként végzi az elfekvő kész­letek újbóli bevonását a gaz­dálkodásba. érdeke, hogy javításra csak igen elvétve kerüljön sor' — indokol a brigádvezető. A nagy rutinnak, az alapos szakmai képzettségnek is ré­sze van abban, hogy naponta a 130—140 öltöny elkészítésé­ben a kollektíva minden tag­ja jól megállja helyét a reá bízott részfeladat elvégzésé­ben. Közülük Szilágyi Mag. di nem elégedett meg a szak­munkás-bizonyítvánnyal. Je­lenleg Salgótarjánban ruha­ipari szakközépiskolába jár. A brigád másik tagja már maga mögött tudja a marxista középiskolát, a brigádvezető pedig nemrég iratkozott be tanfolyamra. A betanított mun­kások is tulajdonképpen szak. munkások, de nem ebben a szakmában kapták meg a bi­zonyítványukat. A brigádban még mutató­ban sincs férfi. Akaratlanul az a szólás-mondás jut eszembe, mely szerint, ha két asszony találkozik, az már piaci vásárt jelent, ha már három... Vajon miként férnek meg egymással a minden apró, akár csak ár. talmatlannak látszó meg­jegyzésre is érzékenyen rea­gáló brigádtagok. — Ki lehet velük jönni, még akkor is, ha nagy szájuk van. Ezt tőlünk senki sem tudja el. venni. De helytállunk a ter­melésben, a társadalmi mun­kában és az otthonteremtésben. Igen nehéz megvalósítani. Második éve, hogy hozzákezd, tünk, haladtunk is valamit, de lassú az ütem. Igen, iga­za van, hogy az aranyjelvény másodszori elnyerésekor meg. valósított jutalmazási diffe­renciálás' nem tükrözi a leg­jobb dolgozók és a kevésbé jól tevékenykedők közti valósá­gos különbséget. Ha viszont másként cselekedtem volna, megnézhetném magam. A másik dolog, ami bosz- szantja a kollektívát és a bri­gádvezetőt, kevésbé „rázós” dolog mint az előbbi. A veze­tőket érinti, akik már elég edzettek a kritikához, de eddig még nem reagáltak a brigád kezdeményezésére. — Vállaltuk, hogy április 4- re kicsinosítjuk munkahe­lyünket. Eddig már' kétszer szóltam a vezetőknek, hogy se. gítsenek, de még nem mo­zognak. Addig viszont nem nyugszunk, amíg... ☆ Végezetül a zárszó jogát Kolbányi Ferencnének, a bri­gád régi tagjának adom át. — Segít jól összefogni a brigádot. Példát mutat a tár­sadalmi munkában, a terme­lésben is előljár. Elfogadja a kritikai észrevételt is. Én elé­gedett vagyok vele. — Szoktak-e ellentmondani Ahol ilyen alkotó szellem a brigádvezetőnek a brigádta- hatja át a kollektívát, ott jo­gok? gos a remény a. harmadik aranyjelvény megszerzésére. — Nem úgy van, hogy én elmondom a magamét, s utá. — venesz — NÓGRÁD — 1980. június 27., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents