Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-27 / 149. szám

Tanulás felnőtt fejjel Balassagyarmati körkép Ha egy-egy üzemben, vál­lalatnál, intézményeiéi a ta­nuló dolgozókról érdeklő­dünk, elsőként azt sorolják: idén ennyi érettségizőnk, any. nyi felső fokon tanulónk volt. Sokan járnak iskolába munka mellett — ami nem egyszer a munkahelyen problémát is okoz, hiszen a vizsgák csak­nem egyidőben vannak, hiá­nyoznak az emberek a terme­lésből. De végül is támogat­ták beiskolázásukat, szükség van a nagyobb .tudásra, széle­sebb körű szakmai ismeretre. Más a helyzet a hiányzó ál­talános iskolai végzettséggel. Az ösztönzést és az elismerést nehezebb megtalálni, meg­kapni. Tanév végi „körképün­ket” a balassagyarmati fel­nőttoktatásról a Bajcsy álta­lános iskolában kezdtük ( — tudván, itt hallunk a legtöbb gondról. ☆ ☆ ☆ Deák Ferenc igazgató szobá­jában a fotelokat, a szőnyege­ket beborítják a tanévzáróra vásárolt jutalomkönyvek. az asztalon aláírásra váró bizo­nyítványok, dokumentumok. A nappali oktatás befejezése előtti időben zavarjuk, amikor ötpercenként adják egymás­nak a kilincset az irodában. — Az általános iskolai fel­nőttoktatás? Ebben az eszten­dőben nem sok eredménnyel dicsekedhetünk. Egy tanuló- csoportunk volt bent az iskolá. ban, nyolc kihelyezett a bör­tönben. Az itteni hatodik-he­tedik osztályosoknak szerve­ződött. egy-két idősebb tanuló mellett túlkorosság, felmentés miatt hiányos végzettségű fia. taloknak, a kisegítő iskolában végzetteknek. Huszonhat in. dulóból 12 főnek tudtunk bizo­nyítványt osztani. A többi cso­portban is sok volt a bukás. A város üzemeiben három év­vel ezelőtt felmérték az álta­lános iskolai végzettséget. A nagyobb üzemekben (FIM, ká. bel, MÁV, városgazdálkodás) voltak kihelyezett 'osztályok korábban, illetve terveztük, de igen nehéz a szervezés. Van­nak, akik inkább otthagyják az Ü2«met, csak ne kelljen ta­nulni — ezért nem könnyű „forszírozni” a kérdést. Idén is kiküldtük a felhívásokat, minden üzembe 20—30 tájé­koztató füzetecske is kiment, a városi pártbizottság évről évre a titkári értekezleteken felveti a kérdést. Még nem tudjuk, ősszel mit sikerül in­dítani... ☆ ☆ ☆ Kérdezősködésünk második állomása a szakmunkások szakközépiskolája, mely a 217-es ISZI kebelében műkö­dik. Szabó István igazgató a másik végletről ad képet. — Népszerű iskolatípus — jelenleg 300 fő tesz osztály-, illetve érettségi vizsgát. A legkülönbözőbb szakmával rendelkezők — lakatosok, au­tószerelők, fodrászok, kőmű­vesek — járnak hozzánk 5 el­ső, 3 második, 3 harmadik osz­tályunkba (ez a végzős osztály ebben az iskolatípusban). Az elmúlt hét esztendő'alatt több, mint ezer szakmunkás szerzett érettségit az iskola falai között. Erre a tanévre már a nők na­gyobb aTánya jellemző — ápo. lónők, kereskedők — és régi gond, hogy a mezőgazdasági üzemekből szinte egyáltalán nem jönnek. A népszerűség, a javuló színvonal ellenére van­nak problémáink. Az egyik az elsős lemorzsolódás: az el­múlt tanévben 200 elsősből 35 hagyta abba tanulmányait. Ke­ressük az okokat és a tenni­valóinkat. A követelmények támasztásánál a fokozatosság hívei vagyunk, az oszitályfő­A Pest megyei Galgamácsán a falumúzeumban rendezték meg a már hagyománynak számító tűzugrást. A helybe­li híres népművész, Dudásné Vankó Juli vezetésével műkö­dő néptáncegyüttes mutatta be a közönségnek ezt a népszo­kást nöki munka, a tanuló dolgo­zókkal való beszélgetések gaz. dagítása, a rendszeres óraláto­gatásra ösztönzés segíthet a jövőben előbbre lépni. — őszi elképzeléseik? — Jó a kapcsolatunk a vá­ros és a környék üzemeivel — az „utánpótlást” részben az is biztosítja, hogy nálunk végzett tanulók kerülnek hoz­zájuk dolgozni, akik közül so­kan folytatni szeretnék a ta­nulást. öt első osztályt terve­zünk az 1980/81-es tanévben is. ☆ ☆ ☆ Átmenetileg a szomszédság­ban, a Szántó szakközépisko­la III. emeletén kapott helyet a balassagyarmati dolgozók gimnáziuma. Dr. Szabó Károly igazgató egy másnapi érettsé­gi vizsga előkészületei miatt jött b<* — az előző napokban „vidéken” vizsgáztattak, ki­helyezett osztályokban. — Jelenlegi létszámunk? Azj esti tagozaton 68 fő, négy osz­tályban, ami 20 alatti oSztály- létszámot jelent. A levelezők: Balassagyarmaton nyolc, Rét- ságon négy, Nagyorosziban kettő osztály, összesen 344 fővel, plusz még van egy egészségügyi felnőtt szakkö­zépiskolai osztályunk (Ba­lassagyarmaton kívül az or­szágban csak Budapesten és Székesfehérváron van ha­sonló képzés). Nehéz működ­tetni a kihelyezett osztályo­kat — számunkra nem gaz­daságos, a vállalatoknak pedig a dolgozók bejárása nem len­ne az... — Milyen a tanulmányi szín­vonal ? — A fegyelemmel együt.t sokat javult, de még nerh annyira, ahogy szeretnénk, ahogy a kisebb létszámok le­hetővé tennék. A 68 estisből 44, a 344 levelezésből 279 nő — köztudottan szorgalmasab­bak, sokan tudatosan törek­szenek a helyesírási, fogalma­zási készségük javítására (ez a tanárok törekvése is!) —, hi­szen főként adminisztratív munkakörben dolgoznak. Ér­dekes a másik kiemelt tárgy, a matematika mutatói közül: mindhárom érettségiző osz­tályunkban mindenki az írás­beli érettségit választotta, pe­dig ez a feladatmegoldó-ké­pességben való bizodalmát jelzi — néhány kivétellel „be is jött". — Lesznek-e beiskolázási gondjaik? — A környék vállalatainak írtunk, a felhívásokat kiküld­tük. Augusztusban jön a „csúcs”. Feltételezzük, hogy a meglevő kereteket tartani tudjuk. Idén indul utoljára olyan levelező oktatás’, ahol egynapos a tanítás hetente, aztán már kettő lesz! G. Kiss Magdolna Mézgáék ufón a Hófehérke és a hét törpe Nepp József legújabb munkájáról Mézga Géza, Aladár, Paula, Kriszta, Máris szomszéd és társai ismét helyet követeltek maguknak a magyar tévé képernyőjén; ezúttal a har­madik sorozat eoizódjain — a balul sikerült ausztráliai utazáson, és a szeptember ele­jéig közvetítésre kerülő visz- szatérés izgalmas eseményein szórakozhatnak, derülhetnek a nézők. Hogy mi lesz a vége a 13 részes sorozatnak, arról most ne beszéljünk. Sokkal in. kább szóba hozható: mit is tervez az ötletgazdag Mézga- széria „atyja”, Nepp József, / aki a Pannónia Animációs és Rajzfilmstúdió megbízásából dolgozik a sikeres alkotáso­kon, immár 1957 óta. — Amikor az Iparművésze­ti Főiskolán végeztem, azon­nal a Pannóniához kerültem — emlékezik a világhírű rajz­filmrendező. — Három évvel később már elkészítettem az első önálló filmet, a „Szenve­délyt”-!. 1970-től foglalkozom a sorozatfilmekkel; a Mézga, a Bubó doktor és a Gusztáv epizódjait Angliától Uruguayig, Finnországtól Mexikóig több tucat országban mutatták be. Különösen a Mézga csálád nőtt a szívemhez — a histó­ria előnye, hogy bármikor le­het folytatni. A másik, szin­tén sikerrel vetített folyta­tásos műsoromat, a „Bubó doktor”-t is tovább folytat­ják rövidesen, ám ezt a 13 fe­jezetet már nem én rende­— Nyilván nem könnyen vált meg kedvenceitől? — Olyan vállalkozásba kezd­tem, amely mellett mással nem foglalkozhatom. Grimm klasszikus gyermekmeséjéből, a „Hófehérke és a hét törpé”- ből igyekszem egész estét be­töltő rajzfilmet csinálni. Az öt­let megszületését követően so­kat gondolkodtam azon, miként lehetne ezt a klasszikus me­sét egy kicsit átformálni úgy, hogy az alapmondanivaló vál­tozatlanul érvényre jusson? A „Hófehérke és a hét törpe” ugyanis — miként az alap- mese-irodalom műveinek dön­tő többsége — a múlt század végén született, s így szük­ségszerűen olyan gondolat-, erkölcs- és tanulságrendszert hordoz, amelyek a XIX. szá­zad végi társadalomban gyö­kereztek. Azóta alapvetően megváltozott a társadalmi és a szemléleti rendszer, jelentő­sen felgyorsult a gyerekek érése. Mindebből adódik az ötlet: a szereplőket átértékel­ni, a gyerekek mai átlagos , felfogóképességéhez, bővült érdeklődéséhez alakítani úgy, hogy a struktúra változatla­nul megmaradjon. A mű ide­iglenes címe egyébként: „Hó­fehér”. — Említene néhány példát, miben is különbözik a készü­lő rajzfilm az eredeti mesé­től? — Az én változatomban Hófehérke nem megy felesé­gül a királyfihoz, s egy új szereplő — a varázsló — is színre lép majd, aki a közép­kori körülmények között fel­találja a számítógépet. A 60 ezer rajzból felépülő film sze­replőit 22 színész hangja szó­laltatja meg, közöttük olyan ismert művészek, mint Béres Ilona, Halász Judit, Kállai Ferenc, Körmendi János és Sztankay István. Távol-Észak perspektívái A szovjet sajtó publikálta az SZKP Központi Bizottsá­ga és a kormány rendeletét arról, hogy a közeli jövőben milyen intézkedéseket hoznak a Szovjetunió északi területei és az ott élő nemzetiségek to­vábbi gazdasági és társadal­mi fejlődése érdekében. Napjainkban a kőolaj- és a földgáz-, valamint az alu­míniumtermelés növekedésé­nek egészét, a széntermelés több mint 90, a réztermelés növekedésének mintegy 80 százalékát, a cellulózterme­lés növekedésének pedig csak­nem a felét az északi és a keleti térségek biztosítják. Ugyanakkor jelentősen növek­szik a színesfémek, valamint az ipari gyémánt termelése is. A korábban ritkán lakott te­rületeken hatálmas termelési komplexumok épülnek, mint például a szajáni, a bratszk- uszty-ilimszki, a jakutiai egy­ségek. A Bajkál—Amur öve­zetben a termelőerők komp­lex fejlesztését szorgalmaz­zák. A kormányrendelet kötele­zi a szövetségi minisztériumo­kat, hogy a nyolcvanas évek­ben új vállalatokat építsenek, rekonstrukciókat hajtsanak végre, lássák el jobban elekt­romos és hőenergiával az ipa­ri vállalatokat és szervezete­ket, építsenek új lakótelepe­ket, egészségügyi és művelő­désügyi intézményeket, kom­IIIIIIIHIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII IIIIIIIIIIilllllllllllllliliiltlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllll lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 40 Az enyém a lányom kétéves születésnapján telt be- A nagymama zsúrt rendezett a kisunokának, anélkül, hogy a dolgot előtte velem megbe­szélte volna. Én úgy tervez­tem, hogy ezen a napon kb megyünk anyámhoz, hisz oly kevés öröm jutott neki az imádott kisunokából. A láto­gatást délelőtt beszéltük meg, utána mindjárt felhívtam Bé­lát az intézetben, hogy tan­koljon, ha netán nincs elég benzinje, mert délután me­gyünk Vecsésre. Nos, fél öt felé betoppanok otthon, hogy kapom a gyere­ket, öltöztetem, s megyünk — ám iszonyú zsivaj fogad: egy fészekaljnyi csöppség ül az öregek ebédlőasztala körül, s kanalazza üvöltve a habos­kakaót ... A mami a kör­nyék minden hasonló korú gyerekét odacsődítette, s az ünnepség csak most kezdődött, alig negyedórája. Hét-félnyolc előtt nem is lesz vége; mire anyámhoz kijuthatnánk, len­ne talán fél kilenc is —, s akkor Kriszti helye már ré­gen az ágyban! ,.Miért nem szólt erről ne­kem anyuka?” — kérdeztem csöndesen. „Meglepetést akartam . • — mondta zavart mosollyal. „Hát az sikerült! — fakad­tam ki. — Az anyám most egész délután hiába vár! És halálra rémül, mert azt hi­szi, valami bajunk történt! És még értesíteni sem tu­dom! Hogy lehet ilyesmit csinálni, előzetes megbeszélés nélkül?” NÓGRÁD - 1980. június 27., péntek Anyósom rám nézett, már neki is düh lövellt a tekinte­téből. i ..Hogy lehet? Ahogy etetni, fürdetni, gondozni, öltöztetni! Ahogy mosni rá! Ahogy a gondját viselni, Juditkám! Tőled kértem volna enge­délyt? — Nevetett. — Mikor a gyereket én nevelem!” Szótlanul átmentem hoz.: zánk, bedobtam egy hálóin­get, meg egy váltás fehérne­műt a strandtáskámba. „Mit csinálsz?” — kérdezte Béla meglepettén. . „Kimegyek anyámhoz, hogy ne idegeskedjék egész dél­után. ' Szegény apa halála óta a szíve nem nagyon bírja az izgalmakat . . .” „És minek a cucc?” „Ha későig találnék ma­radni, ott alszom nála- Azt sem tudom, milyen onnét este a közlekedés . . .” „Persze. . . S aztán tűnőd­ve: — Ne vigyelek ki?” „Maradj csak a gyerekkel!” — mondtam határozottan. Az­tán visszamentem Krisztikém­hez, megszorongattam, össze­csókoltam, és indultam ki, anyámhoz. Másnap az intézetből föl­hívtam Bélát, s közöltem ve­le, hogy ne várjon haza. mert végleg elköltöztem. Micsoda hetek, hónapok jöt­tek, te jóságos ég! Vecsésen csak aznap aludtam, amikor első dühömben kirohantam hozzájuk, de aztán soha töb­bé- Egyrészt anyámat akar­tam kímélni, akinek hosszú ideig meg se mondtam, hogy otthagytam Bélát, másrészt meg a ..mostohaapám” miatt, aki előtt aztán végképp nem óhajtottam volna reggeli kön­tösben ugrándozni . . . Ma­radtak a barátnők, a régi is­kolámból egy-két lány, a nagynéném, Teca néni, az in­tézetből az egyik kolléganőm és — Ákos . . . Ákos, akinek szülei természetesen semmi­ről sem tudhattak, így itteni besurranásaim izgalmát még az a rettegés is tetézte, hogy mi lesz. ha egy ismerős vélet­lenül meglát? S mi lesz, ha Csató néni ki talál jönni éj­jel a konyhába, és netán be­nyit a fiához? Vagy meghall valamit?! . . . A pokol megint, a pokol, a pokol . • Egyikből a másik­ba, ki tudja, hányadszor már: az apám zsarnokságából az anyósoméba, a gyermektelen- ségbe, az unt házastársi ágy­ból a megalázó ágyasságéba. majd onnét is lejjebb, már- már a csövezésig ... Ha nincs közben, hetenként, tíz­naponként egy-egy éjszaka Ákoséknál. talán nem is bí­rom az egészet ... De idegi­leg így is rámentem: az éj­szakák megszervezése, a sok megalázó könyörgés, a tele­pen töltött éjek izgalma mondhatatlanul elgyötört. Már-már alig voltam ura magamnak. Még odabent, az intézetben is, ahol három esztendőn át csak elragadta­tott hangon illet beszélni ró­lam. még ott is gyűldöstek fejem körül a felhők; sokszor késtem, mert sosem tudtam kiszámítani az út idejét a vadidegen lakásoktól, és a munkámat is hanyagabbul végeztem, hisz az eszem min­dig a kislányomon járt, vagy Ákoson, ezen a gyönyörű, de reménytelen, mert otthonta­lan szerelmen, no meg azon: vajon hol hálok aznap éjjel? Egyszer-egyszer már az is megfordult a fejemben, hogy ezt így nem bírom tovább, visszamegyek az anyósomék- hoz. Gondozási segélyre me­gyek, otthon maradok', neve­lem a kislányomat, elindítom a válópert — eiőbb-utóbb csak megszán valamelyik hi­vatal, és kapok valahol la­kást • . . Még maga Béla is erre agitált, hisz egyszer-egy­szer megvárt az intézet előtt, követelte, hogy adjak magya­rázatot a viselkedésemre, mondjam meg, ha valamivel megbántott, ő igyekszik jóvá­tenni ;—, de miért dúlom fel az életét, s milyen jogon tel szem tönkre a szüleiét? (Folytatjuk) munális és szociális létesít­ményeket, fejlesszék a keres­kedelmi hálózatot. A térségben élő kis népcso­portok élete nem könnyű: el kell viselniük a mínusz 50 fokos hideget és meg kell elégedniük a rendkívül rövid nyárral. Ahogy itt tréfásan mondják, „az év tizenkét hó­napja tél, ami marad az a nyár”. A közlekedés ma még ki­zárólag a levegőben és a vi­zeken oldható meg. Ezért a rendelet új műutak, kikötők és .repülőterek építését írja elő. Érdemes megemlíteni, hogy ezen a vidéken a nehéz talajviszonyok miatt egy ki­lométer műút megépítése leg­alább egymillió rubelbe ke­rül. Hasonlóan költséges a lakóházak építése is, hiszen az örök fagy talajára kell alapozni. A nehéz természeti viszo­nyok ellenére is eredménye­sen fejlődik a rénszarvaste­nyésztés, a prémvadászat és a halászat. A nemzetközi pi­acokon rendkívül kelendő a szovjet prém, például a co­boly, a kék- vagy az ezüst­róka. E termelési ágak pro­duktivitása újabb anyagi be­fektetéssel még tovább növel­hető. Az északi népek és népcso­portok .részben ma is nomád életmódot folytatnak, ameny- nyiben a rénszarvastenyész­tők, a prémvadászok állandó mozgásra kényszerülnek. El­látásuk különleges igényt tá-, maszt. Szó van arról, hogy a közeljövőben részükre vil­lanyvilágítással és fűtéssel el­látott lakókocsikat, vízhatlan csomagolású élelmiszert bizto­sítanak. Tervbe vették a rá­dió- és tv-adások vételi mi­nőségének javítását is. A rendelet intézkedik továbbá a helyi egészségügyi hálózat széles körű fejlesztéséről, va­lamint arról, hogy az északi népek gyermekei teljes álla­mi ellátással bentlakásos is­kolákban tanulhassanak és az eddiginél nagyobb százalék- arányban vegyék fel őket az egyetemekre és a főiskolákra.

Next

/
Thumbnails
Contents