Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-14 / 111. szám
Postai kísérlet Hógrádban Mi várható a központosított kézbesítéstől? A képviselő felelőssége kétszáz méterre — Három községet érint rákról történik a kihordás, Ládák legtehebb Palotásról szóló falukrónikánk készítése közben hallottunk először arról, hogy az alföldi tanyavilágban már jó ideje alkalmazott, úgynevezett „ládacsckros” módszer bevezetését tervezik a postai kézbesítés eddigi módszerei helyett három nógrádi községben: Egyházasdenge- legen, Kisbágyonban és Szarvasgedén. A sziráki központtal (onnan indul majd a postakocsi minden reggel) létesülő központosított kézbesítési rendszer tervezett bevezetéséről, a megyei szervek jóváhagyása mellett, időben értesítették a lakosságot, és a kérdésben illetékes Budapest-vidéki Postaigazgatóság vezetői megfelelő tárgyalást folytattak a járás közigazgatásában illetékes pásztói járási hivatal tisztségviselőivel is. A községek lakóinak időben történő és megfelelő tájékoztatásáért sokat tettek a helyi pártszervezetek, a helyben működő tanácsok. A kísérleti módszer (a tanyavilágban már jól bevált) bevezetésének némi elhúzódása azonban szükségképpen újabb kérdőjeleket rajzolt a lakosság körében, ezért mindenképpen érdemesnek tartottuk, hogy a posta vezetőivel a lakosság tájékoztatása érdekében interjút készítsünk erről a fontos, és megye életét tekintve, egyedülálló kérdésről. A Budapest-vidéki Posta- igazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettese, dr. Asztalos Ferenc és a postaforgalmi osztály vezetője, Hidas Tibor adott . tájékoztatást a NÓG- RÁD-nak a közeli múltban. Első kérdésünk természetesen arra vonatkozott: nem történt-e időközben olyan változás, amelyről ezúton is értesíteni kellene a lakosságot? — Szó sincs lényeges változásról ! A megyei illetékesekkel történt megállapodásunk továbbra is érvényben van. A késés oka elsősorban az, hogy a tamási szövetkezet, amely a postaládákat és a szükséges állványokat készíti, időközben a tanyavilágban tovább folytatódó központosított kézbesítési rendszer bevezetéséhez szükséges mennyiséget szállítva rövid időre a nógrádi megrendelést kénytelen volt félretenni. A ládák, összesen, mintegy hétszáz, már elkészültek, rendelkezésünkre állnak, s rövidesen megkezdik fiataljaink az állványok kihelyezését, betonozását, a ládák felszerelését az említett három nógrádi község utcáin, ök egyébként szabad idejüket felhasználva, társadalmi munkában, kommunista műszakban végzik el ezt a jelentős feladatot. — Visszaérve az eredeti kérdésre, mi indokolja a központosított kézbesítési rendszer kísérleti bevezetését és miként választották ki éppen ezt a három nógrádi községet? — Röviden: mind gyakrabban és mind súlyosabb formában jelentkezik a postánál is a munkaerőhiány, különösen a kézbesítői munkahelyeken. Ugyanazt a munkát egyre csökkenő számú munkaerővel csak úgy lehet ellátni, ha újabb módszerek bevezetését szorgalmazzuk. Nógrád nincs egyedül ezzel a kísérlettel, hiszen nagyjából egyidőben az ország más tájain, elsősorban Debrecen és Pécs környékén, ahol sűrűn élnek egymás mellett a kisebb települések — hasonlóan a szirákihoz — folyik a kísérlet bevezetése. Nógrád esetében az említett három község fekvése, egymáshoz viszonyított közelsége szólt a kiválasztás mellett. — Mit jelent a „kísérlet”- meghatározás ebben az' esetben? — Közismert, hogy rendkívül jó tapasztalatokat szereztünk a központosított kézbesítésben a tanya világ szinte bejárhatatlan területein, ahol semmilyen komoly fennakadást nem okozott, sőt, például a lapok előfizetésében fejlődést js mutatott, ez a rendszer. A kísérlet az ottani rendszer (mellesleg külföldön nagyon széles körben jó ideje sikerrel alkalmazott) jelentős módosítással történő átvitele a falusi, tehát nem tanyai jellegű településekre. Azokra, ahol ez úgyszólván kézenfekvő megoldásként kínálkozik. — Milyen eltérés van a tanyavilágban alkalmazott módszerhez képest a nógrádi kísérlet bevezetésében? — A cél az volt, hogy bizonyos lakossági szokásokat, mindenképpen szükséges mozgásokat figyelembe véve úgy alkalmazná a rendszert ezekben a községekben, hogy kevesebb munkaerővel (két személy beállításával) a szolgáltatás lényeges csorbítása nélkül végezzük ezt a munkát! Ennek megfelelve elmondhatom, hogy a levélszekrénybe továbbra sem helyezünk olyan küldeményeket, amelyek kézhez juttatása mindenképpen indokolt. így a nyugdíjutalványokat expresszküldemé- nyeket, táviratokat, televízió' és hírlapnyugtákat továbbra is háznál kézbesítjük. A rendszer lényegéhez tartozik az elmondottakon túl, hogy egy központi" kiinduló helyről, Szágépkocsival. A községekben úgynevezett blokk levélszekrényeket telepítünk (ezt végzik rövidesen KISZ-eseink!) a címzettek lakásától legfeljebb kétszáz méter távolságra levő telephelyeinkre, melyeken minden család részére külön fiókot biztosítunk. A telephelyek mindenütt a közlekedési útvonalak mellett találhatók, tehát olyan pontokon, amelyeket a lakosság amúgy is érint napi mozgásában. A hírlapok kézbesítése is ezeken a helyeken történik, és eddigi, meglehetősen széles körű tapasztalataink szerint nem csökkent, ellenkezőleg, növekedett az előfizetők száma. A lakosság hamar megszokta, hogy mindennap azonos időben érkezik a postakocsi, amelynél kimaradás, késés, egyszerűen, elképzelhetetlen. — Mi történik a községi kis postahivatalokkal? — Változtatás nélkül továbbra is a lakosság rendelkezésére állnak. beleértve mindazt a szolgáltatást, például a telefont, amely eddig is jellemezte ezeket a helyeket. — Van-e valamilyen anyagi hatása a lakosság körében a kísérleti rendszer tárgyi megvalósításának? — Semmilyen anyagi jellegű kéréssel nem fordulunk a lakossághoz, ellenben számítunk megértésére és arra, hogy a drága telephelyek épségét közös figyelemmel segít megóvni. — Végezetül mikortól számíthatnak az egyházasdenge- legiek, kisbágyoniak, szarvas- gedeiek arra, hogy küldeményeiket a központi ládákból kell magukhoz venniük, és miképpen jutnak majd a lezárt ládák tartalmához? — A munka, a telepítés rövidesen megkezdődik, időközben mindenkinek kézbesítjük ládája kulcsát. A kísérlet, egészen pontosan, 1980. július elsején kezdődik! T. Pataki László Kérdem Szőcs Gyulát, a FÜTÖBER nagybátonyi gyárának igazgatóját, tart-e lendület az idén is náluk? Hiszen most egymás után két alkalommal nyerték el a Kiváló címet, s termelési értékük — a tervezettnél egy évvel hamarabb, tavaly — már meghaladta a félmilliárd forintot. — A lendülettel most sincs baj — válaszolja. — Csak a megváltozott körülmények között az idén sokkal nehezebb lesz a lépést tartani. Eddig, évenként több mint tíz százalékot meghaladó tempóban nőtt a termelésünk; mondhatni, még mindig tartott nálunk az extenzivitás. Ami azonban továí>b már nem mehet. Nem élhetünk tovább a nagy számok bővül etében: az elkövetkezendő idők nagy feladata új gyártmányok, korszerű berendezések „meghonosítása”, valamint a minőség, a minőség és a minőség. — Ez utóbbit szándékosan hangsúlyozza? — Igen. Hiszen fel kell készülnünk az exportra, s külhonban, ugye, nem járathatjuk le magunkat. — Ügy mondja mindezt, mintha a hazai piac mindent, akármilyen minőségben átvenne. .. — ... Szó sincs róla! Eddig sem volt sok reklamáció termékeinkre; garanciális javítási költségeink összege az árbevétel egy ezrelékét sem haladja meg. De még tovább kell lépnünk, hiszen vásárlóink egyre igényesebbek- Erre az évre még magasabbra kell állítani azt a jelképes mércét. Ezt mondja, szinte egy- szuszra az igazgató, de aztán elgondolkodva elemzi, szinte pontról pontra a további teendők mikéntjét-miértjét. Mert tény: az új gazdasági szabályozók, amelyek újólag visszafogták a nagyberuházások számának további gyaA Salgótarjáni Ruhagyárban dolgozóknak mintegy 15 százaléka 30 éven aluli. A fiatal szakembergárda már többször bizonyította, hogy rátermett a munkára. Képünkön Földesi Zsuzsanna, aki a gyárnál volt szakmunkástanuló és munkája mellett szerezte meg az érettségi bizonyítványát, jó munkája elismeréseként a közelmúltban kapta meg a Kiváló dolgozó kitüntetést. (báb—) Rohamosan közeledik június 8-a, az új országgyűlési képviselők és tanácstagok megválasztásának napja. Egyre-másra jelennek meg a lapokban portrék a Hazafias Népfront jelöltjeiről, a már országszerte lezárult jelölő gyűlések által is elfogadott, támogatott, megválasztásra ajánlott országgyűlési képviselőjelöltekről. Ilyenformán azt latolgatjuk már: hogyan tudnak majd megfelelni az újonnan megválasztott, parlament széksoraiban ülő képviselők felelősségteljes közéleti megbízatásuknak? Kimondva vagy kimondatlanul sok jelölő gyűlés résztvevőiben felmerült a kérdés: miben is áll tulajdonképpen a képviselő felelőssége? A választópolgárok természetesen elsősorban azt várják tőle, hogy az ő érdekeiket képviselje, ügyes-bajos dolgaik, gondjaik megoldását segítse, sürgesse a parlamentben. Kétségtelenül az országgyűlési képviselői munka egyik leglátványosabb része, ha — akár egy interpellációval is — sikerül „kiharcolnia” választókerülete valamilyen régi, jogos igényének teljesítését. De nemcsak a parlamentben, hanem kisebb, helyi ügyekben — például a tanácsoknál — is eredményes lehet indokolt esetekben a képviselő „közbenjárása”, legyen szó járdaépítésről vagy óvodai felvételről. Hiba lenne azonban, véleményünk szerint, ha választói csak azt várnák el parlamenti képviselőjüktől —, s ő maga is beérné ennyivel —, hogy a helyi érdekeket képviselje, a hozzá tartozó terület jogo6 panaszainak orvoslásáért emeljen szót. Bármilyen fontos is ez — a képviselő közéleti munkájának csak egyik oldala. A másik, s nem kevésbé fontos, hogy a képviselő vállaljon részt az országos gondok megoldásából. Adott esetben akár azzal, hogy megértteti választóival: miért nem lehet az adott időpontban megvalósítani a választókerületben a már régóta óhajtott beruházást. Népszerűtlen feladat ez, de a politikailag az egész országért — s nemcsak szűkebb pátriájáért — felelősséget érző képviselő számára, aki ráadásul kellő közéleti tapasztalattal is rendelkezik, semmiképpen sem megoldhatatlan. Aztán itt van a képviselők egyik legfele- lősségteljesebb feladata, a törvényalkotás. Ez is országos kérdés a javából, aminek helyes megoldását a helyi tapasztalatok is jelentősen segíthetik. Az elmúlt években a törvénytervezetek széles körű társadalmi vitái is bizonyították: igazén jó, az élet igényeihez igazodó törvény megalkotása csakis úgy lehetséges, ha lehetőség nyílik rá, hogy annak tervezetéről az emberek — szakemberek és „laikusok” egyaránt — minél szélesebb körben mondhassanak véleményt. A törvénytervezet országgyűlési bizottsági vitájában és a parlament teljes ülésén annak megszavazásában a képviselő — ha helyesen, felelősséggel végzi dolgát — nemcsak a saját egyéni, hanem választókerülete közösségi álláspontját is képviseli. Ez azonban elképzelhetetlen anélkül, hogy a fontosabb döntések meghozatala előtt ne kérje ki választói kisebb-nagyobb csoportjának véleményét is. Az ilyen előzetes beszélgetések nemcsak a választópolgárok körében, hanem a parlamentben is jelentősen növelhetik a képviselő szavának súlyát, tekintélyét. Arról \nem is beszélve, hogy kitűnő iskolái a választópolgárok közéleti érdeklődésének is. Hiszen azt a tudatot erősítik a megkérdezettekben, hogy számítanak észrevételeikre, tényleges lehetőségük van nemcsak a helyi gondok megoldására, hanem — közvetett módon — az országos döntésekbe való beleszólásra is. A képviselő természetesen nincs mindig abban a helyzetben, hogy állásfoglalása megfogalmazása előtt konzultáljon választóinak akárcsak kisebb csoportjával is. Dehát éppen azért esett rá az emberek bizalma, hogy ilyenkor merjen saját belátása szerint, de a közvélemény ismeretében dönteni, cselekedni. A lényeg az: bátran szóljon bele az országos jelentőségű kérdések eldöntésébe, legyen szó akár a lakásépítésről, akár az egészségügyi ellátásról, vagy a beruházásokról. Érezze és tudja azt, hogy választói a helyi gondok orvoslásán kívül ezt is elvárják tőle. A képviselők őszinte véleménynyilvánítását egyébként igénylik a minisztériumok, országos hatáskörű szervek is. Igazolja ezt, hogy az elmúlt választási ciklusban a miniszterek, államtitkárok több beszámoló, törvénytervezet véleges szövegének elkészítésénél már eleve figyelembe vették a képviselők általában nagy élettapasztalatról, bölcs közéleti előrelátásról tanúskodó észrevételeit. A ltónviselőlc nyilt’ 6szinte v*' KcpTlsciUK leménymondasa országos kérdésekben sokszor kevésbé látványos egy parlamenti interpellációnál, hiszen ezeknek a vitáknak legfőbb színterei az országgyűlési bizottságok ülései. Fontosságukhoz azonban nem férhet kétség, mert ezek nyomán törvénytervezetek válnak korszerűbbé, életszerűbbé, miniszteri beszámolók formálódnak reálisabbá, őszintébb hangvételűvé, új intézkedések szükségessége fogalmazódik meg. S erre a társadalmi párbeszédre a megválasztandó országgyűlésben még a korábbinál is nagyobb szükség lesz. Várakozás helyett — frissítés portot. Amely tavaly még alig másfél százalékát tette ki termelésüknek, ám az idén: Bátonyi módosulások rapodását, s hogy jelentősen csökkentek eleddig a saját erőből történő új építkezések, rekonstrukciók is, mindez érzékenyen érintette a FÜTÖBER nagybátonyi gyárát. Sőt, ebben az esztendőben termékeik jelentős részének árát is csökkentették — ami már eddig is okozott feszültséget —, de még ez sem végleges, hiszen tudomásuk szerint 1980-ban további átárazások várhatók. További gond, hogy főleg a fentebb említettek miatt régebbinek mondható, hagyományos termékeik iránt megcsappant a kereslet. — A hogyan tovább? — kérdés régóta foglalkoztat bennünket, úgy hogy — mondja az igazgató — nem ért felkészületlenül az új helyzet. Hiszen, már tavaly is érzékeltük, hogy légtechnikai gyártmányaink iránt csökkent a kereslet. Már 1979-ben is kevesebb volt az igény, mint az azok előállítására álló technikai kapacitás. Tétlenül pedig. ugye, nem állhatnak a gépek. Éppen ezért bővítettük most termékszerkezetünket új, vagy a profilunkba beillő gyártmányokkal. Most, hogy egy, az előzőektől merőben más helyzet állt elő a FÜTÖBER nagybátonyi gyárában, legfőbb célkitűzés versenyképesnek maradni a hazai és a „jelentkező” külföldi piacokon. Azt tartják: Magyarországon a Fővárosi Szellőzőműveken kívül a hasonló jellegű termékeket gyártó második legnagyobb vállalat nem nézheti tétlenül a kínálat-keresletet... A piaci igényekhez mindig alkalmazkodni kell! — Éppen ezért — ellentétben a másutt dívó termék- számcsökkentéssel, nálunk az idén új gyártmányok „lépnek” be. Néhány olyan berendezést honosítottunk meg, amelyek jó ideig biztosítják kapacitásunk kitöltését. Ezek egy része a már nálunk gyártottak modernebb változata, vagy van, amit a testvér csongrádi gyáregységtől vettünk át, s olyan is akad, ami vadonatúj — mondja az igazgató. Ebben az esztendőben várhatóan — még nem biztos szám — körülbelül 63 százalékkal csökken a fűtőbere- sek nyeresége, Nagybá- tonyban. S ennek ellenére — és tudatában, próbálnak még nagyobb, olyan bérfejlesztést végrehajtani, amely differenciált és ösztönző lesz. Ettől, s más intézkedések „beérésétől” is várják, hogy még annyi baj se legyen, mint eddig volt a hegesztések varratainak minősítésekor, hogy legyen esztétikailag jobb megjelenésű bármelyik termékük, s hogy szebben csomagolva, formatervezetten kerüljenek el a megrendelőkhöz. Ezt taglalja meglehetős hosszúsággal, kitérve a részletkérdésekre is Szőcs Gyula, s megint, újólag, ki tudja hányadszor már, említi az ex— ... Már megkezdtük a paksi atomerőmű üzemeltetéséhez szükséges, úgynevezett feketelemez-vezetékek gyártását, s ebből másüvé is szállítunk. Ugyancsak nagyszámú, a dolgozók és a környezet védelmét szolgáló ciklont és szűrőt gyártunk hazai és NDK-beli megrendelőknek. Előrehaladott állapotban levő, de szerintünk már biztos tárgyalásaink vannak a TRANSELEKTRO-val, olajhűtő ventillátorok gyártására, kooperációban a LEHEL Hűtőgépgyárral, amelyből jelentős tételt szállítanak a Szovjetunióba. S mindezek mellett — ne vegye dicsekvésnek — nagy érdeklődés mutatkozik a svéd licenc alapján gyártott rozsdamentes hőki- cserélők iránt is, s több mint 400 tetőtéri gázkazánra van igényünk sok helyről. És ezek — nem kis pénzt jelentenek nekünk. — Akkor hát: egyfelől bizonytalanság volt a dolgozókban a megrendeléshiány végett, másként új dolgok „bejövetele” tétté őket nem uj- jongókká...?! — ... Ki merem jelenteni: felkészülten várjuk az elkövetkezendő feladatok megoldását, viszont az is tény, hogy dolgozóink tudják teendőiket. És megértették, a Kiváló cím kötelez... Persze, nemcsak megértették. A gyáregységben olyan korszerű feltételeket sikerült kialakítani a munka végzésére. s miként már említettük, a bérezés is olyan lesz, melyek mind elősegítik a bá- tonyiak eredményességét. S jól zárul majd ez az év.. 1 Karácsony György NÓGRÁD — 1980. május 14., szerda 3
