Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

Színházi esték Whisky esővízzel Bajban az igazgató titkárnője, fegyelmi ülést tartanak fö­lötte a társai (Margittay Ági, a háttérben Szobosziay Éva, Győri Franciska, Bárdos Margit.) (Bábel felv.) A nyitott színpad — mint ezúttal is látható — ma már lassan ugyanolyan közhelynek számít, mint az ellentettje. Adott esetben azonban létezik egy hasznossága: míg a kez­dést várja a néző, tekintete végigpásztázhaitja a színteret, s elmélkedhet azon, vajon az egyes díszletelemek, kellékek mi célt szolgálnak majd. Hú­ros Annamária díszlete egy­értelműen jelzi: a darab Bu­dapesten játszódik, s nem akármilyen helyen, hanem vá- lamiféle exkluzív, egyben mégis hétköznapi terepen. (Mint később káderül a Titá­nja reklámvállalat igazgatói titkárságán.) A kellékek — melyekre hajlamosak vagyunk gyakran oda sem figyelni — ugyancsak ..beszédesek”. Sok­féle található közöttük, locso­lókannától kezdve kávéfőzőig, szamovárig, autoszifonig, filmtekercsdobozokig renge­teg minden. Jelzik ezek a kel­lékek az itteniek szokásait, s a jelenlegi állapotot — már­mint, a zűrzavart — is előre­vetítik. S annak rendje-mód- ja szerint szerephez jut vala­mennyi. eleget téve a Csehov- nak tulajdonított mondásnak, miszerint, ha van egy puska a színpadon, annak az elő­adás végére el kell dördül­nie. __ _ Verebes István rendező te­hát okosan vigyáz arra, hogy a kellékek „eldurranjanak”. S a bohózatként jegyzett színda­rab szerzője, a filmekből jól ismert Szász, Péter szántén ra- fináltan vigyáz arra, hogy öt­letei, bemondásai, patronjai robbanjanak, s takarékosan adagolva, tempósan fakassza­nak mosolyt, hangos nevetést a nézőtéren. Szász Péter — nyilván nem léphet ki bőré­ből — ugyanolyannak mutat­kozik színdarabiában, melyet az utalásokból kivéve három évvel ezelőtt írt, mint film­jeiben. Mesterien, kifinomult érzékkel tapint rá emberi együttélésünk, társadalmi éle­tünk problémáira, s jópofán, odamondogatósah tálalja őket: noFTte pérsze elgondolkodtató- an. Mert — ha sejtésem nem nem eléggé átélhető, helyen­ként kimódoltnak hat A bo­hózat egyenes vonala olykor fölöslegesen megtörik, s a tör­ténet nehezen lendül előre. Mindezek ellenére számomra rokonszenves a Whisky eső­vízzel, elsősorban gondolat­rendszere, rendteremtést igénylő, sürgető végső kicsen­gése .miatt. Egyébként is any- nyira kevésnek tudjuk a mai társadalmi valóságunkkal eb­ben a műfaji formában szóló színdarabokat — bár a ma­gam részéről elsősorban az ironikus ízeket érzem, mint­sem a bohózatokat —, hogy színpadi megvalósulását min­dezése jelentős erényekkel is rendelkezik, ügyes színpadi ötleteivel, bizonyos mozgás- és gesztusbeli ismétlődések tuda­tos megtervezésével hozzáse­gít az alakok pontos értésé­hez. Javára írhatjuk továbbá, hogy enged a csábításnak, s nem vicceli el az ízes, trivi­ális bemondásokat. A tíz színésznő játékát kis­sé fáradtnak érezzük, de az előadás második részére vala­mennyien feljavulnak. - Egy dologra viszont jobban vi­gyázhatnának: az adott szitu­áción belül maradásra. Nincs rombolóbb, mint mikor a né­ző észreveszi, hogy a színész Vetclytársak: a régi és az új „vezető” titkárnő (Margittay Ági és Udvaros Dorottya.) csal — akkor a röhögtető be­mondások, helyzetek nagyon is komoly, fájdalmas dolgokat tartalmaznak, A szédült li­bákként kóválygó titkárnők hada egy meglehetősen elter­jedt magatartastípust, viselke­dési mintát jelenít meg, rávi­lágítva emberi gyengeségeink­re, melyek esetenként már nemcsak súrolják az erkölcs­telenség határát, hanem által is Tépnek rajta. A történet váza sokat elá­rul a tartalomból. A reklám- vállalat élén igazgatóváltás történik, de a titkárnők nem tudjájt, a két főnök közül ki a'z igazi, ezért mindig afelé fordulnak, akit éppen az iga­zinak hisznek. A vállalat élé­re, végül is egy harmadik fér­fiú kerül, aki sefjteni lehet — tehetséges, gerinces fiatalok­kal veszi körül majd magát. Szász Péter' bohózata egyéb­ként időszerű, szellemes frics­ka, képmutató, pletykáló, ha­szonleső fajtánk leleplezése. Ez a leleplezés azonban vala­hogyan nem eléggé' élvezetes, dinképpen üdvözlendőnek tar­tom. Igaz, nem hízeleg a szer­ző egyikünknek sem, de talán éppen ezért... Verebes István rendezése — például a sokkoló hatású ze­nével, hangbejátszásokkal — brechti asszociációkat kelt, s módszere kétségtelenül alkal­mas az elgondolkodtatásra. Csak az a kérdés: ezeka mód­szerek a legalkalmasabbak-e? Mert a példaként felhozottak jobbára zaklatott állapotban hagyják, vagy éppen abba taszítják a nézőt, mintsem a gondolkodást lehetővé tevő nyugodtabba. Különben is az az érzésünk, mintha a külső- séges hatásokra a kelleténél jobban odafigyelne: gondol­junk például a titkárnők gya­kori rohangálására, egynéme- lyik meghökkentő mozdulatá­ra, mely nem mindenkor kö­vetkezik a jellemből, szituáci­óból. Verebes az előadás tem­pójával, az egységes játékstí­lus megteremtésével sem tud teljességgel megbirkózni. Két­ségtelen azonban, hogy ren­mosolyog — magán, vagy a társán. A legjobb, alakítás Falvay Klárié. A „mozgalom­ban” vén doktor-kisasszonnyá, savanyodott nő ismerős típu­sát formálja meg. Erénye já­tékának, hogy felülemelkedik a formált alakon, kívülről lát­tatja velünk, s ezzel ki is ne­vetteti. Ez az ábrázolási mód­szer hiányzik Margittay Ági egyébként temperamentumos, érzékeny alakformálásából, aminek következménye lesz, hogy a kívánatosnál szánan- dóbbnak érezzük a figurát. A Falvayhoz hasonló keserű, fa­nyar bohózati ' stílust még Győri Franciska találja el, aki kolléganőjéhez hasonlóan afe­lől is elgondolkodtat: mivé lett a „fényes szellők” ifjúsá­ga. Végső summázatként: fogya­tékosságaival együtt értékes előadást láttunk, ez a színjá­ték azonban legutóbbi nagy élményünket, a Svejket meg nem közelíti. Most azzal a szolnoki színház a salgótarjá­ni megyei művelődési központ közönségének adósa maradt. Sulyok László 4 NÓGRÁD - 1980. május 10., szombat Ketten /fpáho Friss a hír és az öröm: a balassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnázium két diákja az országos középiskolai tanul­mányi versenyen bejutott az első tíz közé Márton Kriszti­na és Aradi Eleonóra negye­dikes diákoknak kémiából nem kell felvételi vizsgát ten­ni az egyetemen, főiskolán — már „páholyban” vannak. Hogy néha hajszálon múlik a legjobbak között a siker, az a két kislánnyal és tanár­jukkal, Kövér Lászlóval fo’y tatott beszélgetésünkből is ki­derül. de ide kívánkodk előt­te még egy tény: szintén az idei versenyeken földrajzból egy fiatalember ,.súrol sa” a bűvös határt: Homolya Fe­renc 12. helyezett lett . . . Adódik is a folytatás: a mostani „nyerők” közül Már­ton Krisztina tavaly 11. he­lyen végzett . . . Ahogy visz- szaemlékszem — a beszélgető- partnereknél jóval kisebb „ba- lassis” ismereteimmel —- több hasonló esetük volt a koráb­bi években is. De érdemes azt is hozzátenni: a „legfel­sőbb tízbe” be nem jutott, szépen szereplő diákok több­ségét így is felvették az egyetemre! — Egyébként úgy tudjuk változás 'várható ezen a té­ren, az első ötven, helyezé­sének megfelelően pontot fog kapni, aminek lesz érteke a felvételinél — jegyzi meg Kö­vér László. A kémia csak hároméves tárgy — nem okozott vajon ez gondot a negyedikes tanú- lóknak? — vetődik fel a kér. dés. Kriszta, aki ugye tavaly 11. lett. így vélekedik: — Igaz. idén már nem ta­nulunk kémiát, de harmadi­kig meg sem érik teljesen az anyag, „rá kell dolgozni . Az osztályunkból hatan indul­tunk, hárman kerültünk dön­tőbe. Fontos, amit tanárjuk hoz­záfűz: A múlt idők emlékei A Német Demokratikus Köztársaság területén ötveti szélmalom található. Egyikü­ket sem használják már ere­deti rendeltetésének megfe­lelően. Ezek a szélmalmok a kö­zépkor jellegzetes építményei. Legtöbbjük Cottbus és Pots­dam megyében működött. A hagyományok szerint jó szél­nél 24 óra alatt két tonna gabonát tudott egy-egy ilyen malom megőrölni. A malom kezeléséhez egy molnár is elegendő volt. — A hat gyerek között nincs nagy különbség, el tu­dom képzelni.» bármelyikük­nek sikerülhetett volna. Idén a hat kémiás közül egy hűt­len lett, ő orvosira készül és a fizika—matek vonalon „erősít”. Az idén indul ók kö­zötti kiegyenlítettséget mutat, ja az is. hogy aki például nem került döntőbe az első fordulóban még jobban is szerepelt, mint a döntősök. — Hogyan készülteié« Eel? A lányok először kicsit cso­dálkozva néznek, maid any- nyit mondanak: — Tanulni kell . . . sokat . . . — Elsős korunkban a győri Irinyi János országos ver­sennyel kezdődött — erre öten mehetnek a megyéből, ketten innen kerültek ki. So­kat segít a győriek által ki­adott középiskolai kémiai la­pok, a feladatmegoldó ver­seny, ahol minden évben eredményt hirdetnek, le le­het mérni a tudást és látni a hiányosságokat. Iskolánk­ból voltak már előkelő (3—4.) helyezések. Másik nagvoo ko­moly segítség egy szép hagyo­mányunkhoz kapcsolódik: a régi versenyzőkkel, az egye­temekre bejutott diákokkal tartjuk a kapcsolatot. Leve­leznek a maiakkal. példákat, küldenek, eljönnek megláto­gatni minket, konzu1 tálnak. Említésre méltó, hogy sokan nem hagyták abba ma sem a versenyzést — például Gon­dos Ágota két éve érettségi­zett. a műszaki egyetem ve­gyészmérnöki karára vették fel — egy nemzetközi anali­tikai kémiai versenyen Belg­rádban a 60 résztvevő között a mezőny első felében vég­zett, elsős korában az egyete­men a feladatmegoldó verse­nyen első lett. Az elmúlt öt év alatt 10 diákunk került döntőbe kémiából. A lányokat kérem, mondja­nak valamit maguk-ól. sza­bad idejükről —, ha van a kémia mellett — és terveik­ről. Márton Krisztina: — Én csak itt kezdtem ko­molyabban foglalkozni ké­miával, az általános iskolá­ban a matematika és a fizi­ka érdekelt, azért is jelent­keztem erre a tagozatra. Bár­mennyire is sok időt elvesz a feladatmegoldás —, mert ahogy mondani szokták, eh­hez „fenék” kell . . — jut idő másra. Minden reggel hétre bejárok kosarazni, na­gyon szeretek kirándulni, a sportok közül űzöm még a tájékozódási futást, tanultam sokáig zenét, nyelvetwt. Bár nem annyira, mint a matekot, kémiát, fizikát, a humán tár­gyakat is szeretem. Egyszakos vegyész leszek. Aradi Eleonóra: — A Balassi klubba szok­tam eljárni zenét hallgatni,' korábban én is sportoltam, de nem ilyen intenzíven. Én nyolcadikban versenyeztem először, akkor városi máso­dik lettem. A jövő terveim­ről : matematika—kémia sza­kos általános iskolai tanár szeretnék lenni. Sok sikert kívánunk hozzál G. Kiss Magdolna „Sánta primadonnát még nem láttam..." Premier plánban : Piroska Akkor még nem ismertem, csak a nevetését hallottam ... Ezt kottázni lehetne — gon­doltam anélkül, hogy sejtet­tem volna, milyen közel já­rok az igazsághoz. Aztán egy esti tábortűznél hallottam énekelni Andó Piroskát, majd egyre gyakrabban mindenfé­le kulturális seregszemlén. Beszélgetésünk közvetlen előzménye egy nagyszerű ese­mény.'- első lett az egri „Mű­vészet és ifjúság” országos vetélkedő ének kategóriájá­ban. — Az Iskolai seregszemle után került sor a megyei ver­senyre. Izgalmas volt. Ezen a rendezvényen minden év. ben találkozom a balassa­gyarmati Vasas Gyöngyivel és Molnár Zsuzsával. Eddig min­dig alattuk maradtam, idén én jutottam tovább az orszá­gos döntőbe. — Mit énekeltél? — Dedekind „Az idő vál­tozása” című dalát és Ka- csóh Pongrácz „János vitéz”, éből egy részletet, a Király­lány dalát. Egerben is ez volt a „repertoárom”. — Ügy hallottam, voltak kellemetlenségek... — Igen, nagyon nehezen találtunk zongoristát, aki el­vállalta volna a kíséretet. Vé­1 gül sikerült, de nagyon lát­szott az összehangoltság hi­ánya. — Szerencsére a zsűri szá­mára nem ez volt az elsőd­leges szempont, végül is 19 énekes középiskolás közül el­ső lettél. Amikor énekelsz, nem pusztán a szép énekhang fogja meg a hallgatót, hanem a megformáló erő, a művészi hatás, a képzett énektechnika összessége. Ezt a laikus hall­gató is érzi; azt hiszem te is tudod. Vannak távlati terve­id az énekléssel, úgy hallot­tam ... — Igen, most fogok érett­ségizni a Madách Imre Gim­náziumban, és készülök fel­vételizni a Színház- és Film- művészeti Főiskola operett tanszakára. Április 28-án lesz az első szűrővizsga. Ettől tar­tok a leginkább ... Próza, vers, ehhez valahogy nincs olyan érzékem. Szerencsére segít a felkészülésben osz­tályfőnököm, Belső tanárnő, de az önbizalmam ezen a té­ren elég kicsi — pedig, ez fontos lenne. — Négy évig testnevelés tagozatra jártál, versenysze­rűen sportoltál. Ezzel mi lesz? — Sajnos, az akt'v sporto­lásnak búcsút kell monda­nom ... Tavaly ínszalag. szakadásom volt, külső-belső porcleválással. Aztán leestem a gerendáról, „kiment” a térdkalácsom. Műteni kellett. Korán kezdtem el dolgozni, mert testnevelés tagozaton az ember nem „lazíthat”, ebből aztán egy csomó kompliká­ció származott. Így el kell búcsúznom a sporttól, mert a lábamat, sőt a pályámat ve­szélyezteti. Sánta primadon­nát még nem láttam... De itt nem is egyszerűen csak a járásról van szó, hanem tánc­ról. Ha a tanévből még hát­ralevő egy hónap alatt kike­rülök minden baleseti lehető­séget, akkor még táncolhatok fájdalom nélkül. — Arra nincs lehetőséged, hogy átmenj általános tan­tervű gimnáziumi osztályba? — Sajnos nincs. A mostani évfolyamokon már indítanak sima osztályokat is, de a mi osztályunk még egységese* testnevelés tagozatos. Iskolái változtatni meg nem akaxofc negyedikben. Mindezt moso lyogva-nevetve, nagy lelkese­déssel mondta el nekem. Szí­vesen beszélt az éneklésről, és egyáltalán önmagáról. Ami a terveit illeti, arról nem csak beszél, de lelkiismeretesen dolgozik a valóra váltásukon. — veszprémi —

Next

/
Thumbnails
Contents