Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-10 / 108. szám
Színházi esték Whisky esővízzel Bajban az igazgató titkárnője, fegyelmi ülést tartanak fölötte a társai (Margittay Ági, a háttérben Szobosziay Éva, Győri Franciska, Bárdos Margit.) (Bábel felv.) A nyitott színpad — mint ezúttal is látható — ma már lassan ugyanolyan közhelynek számít, mint az ellentettje. Adott esetben azonban létezik egy hasznossága: míg a kezdést várja a néző, tekintete végigpásztázhaitja a színteret, s elmélkedhet azon, vajon az egyes díszletelemek, kellékek mi célt szolgálnak majd. Húros Annamária díszlete egyértelműen jelzi: a darab Budapesten játszódik, s nem akármilyen helyen, hanem vá- lamiféle exkluzív, egyben mégis hétköznapi terepen. (Mint később káderül a Titánja reklámvállalat igazgatói titkárságán.) A kellékek — melyekre hajlamosak vagyunk gyakran oda sem figyelni — ugyancsak ..beszédesek”. Sokféle található közöttük, locsolókannától kezdve kávéfőzőig, szamovárig, autoszifonig, filmtekercsdobozokig rengeteg minden. Jelzik ezek a kellékek az itteniek szokásait, s a jelenlegi állapotot — mármint, a zűrzavart — is előrevetítik. S annak rendje-mód- ja szerint szerephez jut valamennyi. eleget téve a Csehov- nak tulajdonított mondásnak, miszerint, ha van egy puska a színpadon, annak az előadás végére el kell dördülnie. __ _ Verebes István rendező tehát okosan vigyáz arra, hogy a kellékek „eldurranjanak”. S a bohózatként jegyzett színdarab szerzője, a filmekből jól ismert Szász, Péter szántén ra- fináltan vigyáz arra, hogy ötletei, bemondásai, patronjai robbanjanak, s takarékosan adagolva, tempósan fakasszanak mosolyt, hangos nevetést a nézőtéren. Szász Péter — nyilván nem léphet ki bőréből — ugyanolyannak mutatkozik színdarabiában, melyet az utalásokból kivéve három évvel ezelőtt írt, mint filmjeiben. Mesterien, kifinomult érzékkel tapint rá emberi együttélésünk, társadalmi életünk problémáira, s jópofán, odamondogatósah tálalja őket: noFTte pérsze elgondolkodtató- an. Mert — ha sejtésem nem nem eléggé átélhető, helyenként kimódoltnak hat A bohózat egyenes vonala olykor fölöslegesen megtörik, s a történet nehezen lendül előre. Mindezek ellenére számomra rokonszenves a Whisky esővízzel, elsősorban gondolatrendszere, rendteremtést igénylő, sürgető végső kicsengése .miatt. Egyébként is any- nyira kevésnek tudjuk a mai társadalmi valóságunkkal ebben a műfaji formában szóló színdarabokat — bár a magam részéről elsősorban az ironikus ízeket érzem, mintsem a bohózatokat —, hogy színpadi megvalósulását mindezése jelentős erényekkel is rendelkezik, ügyes színpadi ötleteivel, bizonyos mozgás- és gesztusbeli ismétlődések tudatos megtervezésével hozzásegít az alakok pontos értéséhez. Javára írhatjuk továbbá, hogy enged a csábításnak, s nem vicceli el az ízes, triviális bemondásokat. A tíz színésznő játékát kissé fáradtnak érezzük, de az előadás második részére valamennyien feljavulnak. - Egy dologra viszont jobban vigyázhatnának: az adott szituáción belül maradásra. Nincs rombolóbb, mint mikor a néző észreveszi, hogy a színész Vetclytársak: a régi és az új „vezető” titkárnő (Margittay Ági és Udvaros Dorottya.) csal — akkor a röhögtető bemondások, helyzetek nagyon is komoly, fájdalmas dolgokat tartalmaznak, A szédült libákként kóválygó titkárnők hada egy meglehetősen elterjedt magatartastípust, viselkedési mintát jelenít meg, rávilágítva emberi gyengeségeinkre, melyek esetenként már nemcsak súrolják az erkölcstelenség határát, hanem által is Tépnek rajta. A történet váza sokat elárul a tartalomból. A reklám- vállalat élén igazgatóváltás történik, de a titkárnők nem tudjájt, a két főnök közül ki a'z igazi, ezért mindig afelé fordulnak, akit éppen az igazinak hisznek. A vállalat élére, végül is egy harmadik férfiú kerül, aki sefjteni lehet — tehetséges, gerinces fiatalokkal veszi körül majd magát. Szász Péter' bohózata egyébként időszerű, szellemes fricska, képmutató, pletykáló, haszonleső fajtánk leleplezése. Ez a leleplezés azonban valahogyan nem eléggé' élvezetes, dinképpen üdvözlendőnek tartom. Igaz, nem hízeleg a szerző egyikünknek sem, de talán éppen ezért... Verebes István rendezése — például a sokkoló hatású zenével, hangbejátszásokkal — brechti asszociációkat kelt, s módszere kétségtelenül alkalmas az elgondolkodtatásra. Csak az a kérdés: ezeka módszerek a legalkalmasabbak-e? Mert a példaként felhozottak jobbára zaklatott állapotban hagyják, vagy éppen abba taszítják a nézőt, mintsem a gondolkodást lehetővé tevő nyugodtabba. Különben is az az érzésünk, mintha a külső- séges hatásokra a kelleténél jobban odafigyelne: gondoljunk például a titkárnők gyakori rohangálására, egynéme- lyik meghökkentő mozdulatára, mely nem mindenkor következik a jellemből, szituációból. Verebes az előadás tempójával, az egységes játékstílus megteremtésével sem tud teljességgel megbirkózni. Kétségtelen azonban, hogy renmosolyog — magán, vagy a társán. A legjobb, alakítás Falvay Klárié. A „mozgalomban” vén doktor-kisasszonnyá, savanyodott nő ismerős típusát formálja meg. Erénye játékának, hogy felülemelkedik a formált alakon, kívülről láttatja velünk, s ezzel ki is nevetteti. Ez az ábrázolási módszer hiányzik Margittay Ági egyébként temperamentumos, érzékeny alakformálásából, aminek következménye lesz, hogy a kívánatosnál szánan- dóbbnak érezzük a figurát. A Falvayhoz hasonló keserű, fanyar bohózati ' stílust még Győri Franciska találja el, aki kolléganőjéhez hasonlóan afelől is elgondolkodtat: mivé lett a „fényes szellők” ifjúsága. Végső summázatként: fogyatékosságaival együtt értékes előadást láttunk, ez a színjáték azonban legutóbbi nagy élményünket, a Svejket meg nem közelíti. Most azzal a szolnoki színház a salgótarjáni megyei művelődési központ közönségének adósa maradt. Sulyok László 4 NÓGRÁD - 1980. május 10., szombat Ketten /fpáho Friss a hír és az öröm: a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium két diákja az országos középiskolai tanulmányi versenyen bejutott az első tíz közé Márton Krisztina és Aradi Eleonóra negyedikes diákoknak kémiából nem kell felvételi vizsgát tenni az egyetemen, főiskolán — már „páholyban” vannak. Hogy néha hajszálon múlik a legjobbak között a siker, az a két kislánnyal és tanárjukkal, Kövér Lászlóval fo’y tatott beszélgetésünkből is kiderül. de ide kívánkodk előtte még egy tény: szintén az idei versenyeken földrajzból egy fiatalember ,.súrol sa” a bűvös határt: Homolya Ferenc 12. helyezett lett . . . Adódik is a folytatás: a mostani „nyerők” közül Márton Krisztina tavaly 11. helyen végzett . . . Ahogy visz- szaemlékszem — a beszélgető- partnereknél jóval kisebb „ba- lassis” ismereteimmel —- több hasonló esetük volt a korábbi években is. De érdemes azt is hozzátenni: a „legfelsőbb tízbe” be nem jutott, szépen szereplő diákok többségét így is felvették az egyetemre! — Egyébként úgy tudjuk változás 'várható ezen a téren, az első ötven, helyezésének megfelelően pontot fog kapni, aminek lesz érteke a felvételinél — jegyzi meg Kövér László. A kémia csak hároméves tárgy — nem okozott vajon ez gondot a negyedikes tanú- lóknak? — vetődik fel a kér. dés. Kriszta, aki ugye tavaly 11. lett. így vélekedik: — Igaz. idén már nem tanulunk kémiát, de harmadikig meg sem érik teljesen az anyag, „rá kell dolgozni . Az osztályunkból hatan indultunk, hárman kerültünk döntőbe. Fontos, amit tanárjuk hozzáfűz: A múlt idők emlékei A Német Demokratikus Köztársaság területén ötveti szélmalom található. Egyiküket sem használják már eredeti rendeltetésének megfelelően. Ezek a szélmalmok a középkor jellegzetes építményei. Legtöbbjük Cottbus és Potsdam megyében működött. A hagyományok szerint jó szélnél 24 óra alatt két tonna gabonát tudott egy-egy ilyen malom megőrölni. A malom kezeléséhez egy molnár is elegendő volt. — A hat gyerek között nincs nagy különbség, el tudom képzelni.» bármelyiküknek sikerülhetett volna. Idén a hat kémiás közül egy hűtlen lett, ő orvosira készül és a fizika—matek vonalon „erősít”. Az idén indul ók közötti kiegyenlítettséget mutat, ja az is. hogy aki például nem került döntőbe az első fordulóban még jobban is szerepelt, mint a döntősök. — Hogyan készülteié« Eel? A lányok először kicsit csodálkozva néznek, maid any- nyit mondanak: — Tanulni kell . . . sokat . . . — Elsős korunkban a győri Irinyi János országos versennyel kezdődött — erre öten mehetnek a megyéből, ketten innen kerültek ki. Sokat segít a győriek által kiadott középiskolai kémiai lapok, a feladatmegoldó verseny, ahol minden évben eredményt hirdetnek, le lehet mérni a tudást és látni a hiányosságokat. Iskolánkból voltak már előkelő (3—4.) helyezések. Másik nagvoo komoly segítség egy szép hagyományunkhoz kapcsolódik: a régi versenyzőkkel, az egyetemekre bejutott diákokkal tartjuk a kapcsolatot. Leveleznek a maiakkal. példákat, küldenek, eljönnek meglátogatni minket, konzu1 tálnak. Említésre méltó, hogy sokan nem hagyták abba ma sem a versenyzést — például Gondos Ágota két éve érettségizett. a műszaki egyetem vegyészmérnöki karára vették fel — egy nemzetközi analitikai kémiai versenyen Belgrádban a 60 résztvevő között a mezőny első felében végzett, elsős korában az egyetemen a feladatmegoldó versenyen első lett. Az elmúlt öt év alatt 10 diákunk került döntőbe kémiából. A lányokat kérem, mondjanak valamit maguk-ól. szabad idejükről —, ha van a kémia mellett — és terveikről. Márton Krisztina: — Én csak itt kezdtem komolyabban foglalkozni kémiával, az általános iskolában a matematika és a fizika érdekelt, azért is jelentkeztem erre a tagozatra. Bármennyire is sok időt elvesz a feladatmegoldás —, mert ahogy mondani szokták, ehhez „fenék” kell . . — jut idő másra. Minden reggel hétre bejárok kosarazni, nagyon szeretek kirándulni, a sportok közül űzöm még a tájékozódási futást, tanultam sokáig zenét, nyelvetwt. Bár nem annyira, mint a matekot, kémiát, fizikát, a humán tárgyakat is szeretem. Egyszakos vegyész leszek. Aradi Eleonóra: — A Balassi klubba szoktam eljárni zenét hallgatni,' korábban én is sportoltam, de nem ilyen intenzíven. Én nyolcadikban versenyeztem először, akkor városi második lettem. A jövő terveimről : matematika—kémia szakos általános iskolai tanár szeretnék lenni. Sok sikert kívánunk hozzál G. Kiss Magdolna „Sánta primadonnát még nem láttam..." Premier plánban : Piroska Akkor még nem ismertem, csak a nevetését hallottam ... Ezt kottázni lehetne — gondoltam anélkül, hogy sejtettem volna, milyen közel járok az igazsághoz. Aztán egy esti tábortűznél hallottam énekelni Andó Piroskát, majd egyre gyakrabban mindenféle kulturális seregszemlén. Beszélgetésünk közvetlen előzménye egy nagyszerű esemény.'- első lett az egri „Művészet és ifjúság” országos vetélkedő ének kategóriájában. — Az Iskolai seregszemle után került sor a megyei versenyre. Izgalmas volt. Ezen a rendezvényen minden év. ben találkozom a balassagyarmati Vasas Gyöngyivel és Molnár Zsuzsával. Eddig mindig alattuk maradtam, idén én jutottam tovább az országos döntőbe. — Mit énekeltél? — Dedekind „Az idő változása” című dalát és Ka- csóh Pongrácz „János vitéz”, éből egy részletet, a Királylány dalát. Egerben is ez volt a „repertoárom”. — Ügy hallottam, voltak kellemetlenségek... — Igen, nagyon nehezen találtunk zongoristát, aki elvállalta volna a kíséretet. Vé1 gül sikerült, de nagyon látszott az összehangoltság hiánya. — Szerencsére a zsűri számára nem ez volt az elsődleges szempont, végül is 19 énekes középiskolás közül első lettél. Amikor énekelsz, nem pusztán a szép énekhang fogja meg a hallgatót, hanem a megformáló erő, a művészi hatás, a képzett énektechnika összessége. Ezt a laikus hallgató is érzi; azt hiszem te is tudod. Vannak távlati terveid az énekléssel, úgy hallottam ... — Igen, most fogok érettségizni a Madách Imre Gimnáziumban, és készülök felvételizni a Színház- és Film- művészeti Főiskola operett tanszakára. Április 28-án lesz az első szűrővizsga. Ettől tartok a leginkább ... Próza, vers, ehhez valahogy nincs olyan érzékem. Szerencsére segít a felkészülésben osztályfőnököm, Belső tanárnő, de az önbizalmam ezen a téren elég kicsi — pedig, ez fontos lenne. — Négy évig testnevelés tagozatra jártál, versenyszerűen sportoltál. Ezzel mi lesz? — Sajnos, az akt'v sportolásnak búcsút kell mondanom ... Tavaly ínszalag. szakadásom volt, külső-belső porcleválással. Aztán leestem a gerendáról, „kiment” a térdkalácsom. Műteni kellett. Korán kezdtem el dolgozni, mert testnevelés tagozaton az ember nem „lazíthat”, ebből aztán egy csomó komplikáció származott. Így el kell búcsúznom a sporttól, mert a lábamat, sőt a pályámat veszélyezteti. Sánta primadonnát még nem láttam... De itt nem is egyszerűen csak a járásról van szó, hanem táncról. Ha a tanévből még hátralevő egy hónap alatt kikerülök minden baleseti lehetőséget, akkor még táncolhatok fájdalom nélkül. — Arra nincs lehetőséged, hogy átmenj általános tantervű gimnáziumi osztályba? — Sajnos nincs. A mostani évfolyamokon már indítanak sima osztályokat is, de a mi osztályunk még egységese* testnevelés tagozatos. Iskolái változtatni meg nem akaxofc negyedikben. Mindezt moso lyogva-nevetve, nagy lelkesedéssel mondta el nekem. Szívesen beszélt az éneklésről, és egyáltalán önmagáról. Ami a terveit illeti, arról nem csak beszél, de lelkiismeretesen dolgozik a valóra váltásukon. — veszprémi —
