Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-10 / 108. szám
M; valósult meg ? Mátranovák öt esztendejéről Családi házakból negyven épült öt év alatt Mátranovák on. 3 ebb a békesség Jobb a békesség — mondta a csokoládégyár igazgatója, és februárban szétosztotta a béremelési keretet, úgy, hogy mindenki nagyjából öt százalékot kapott. Így legalább csend van. Történt az 1977-ben. Csend is volt. Mindenki úgy dől. gozott ahogyan ennek előtte tette, ki így, ki úgy. Na, differenciáljunk — mondta a csokoládégyár igazgatója, és eleget tett a központi „elvárásoknak”. Az egyiknek 8 százalékot adott, a másiknak semmit. Azoknak adott 8 százalékot vagy hasonlót, kiknek bére elmaradt a többitől. Mert úgy is lehet differenciálni, hogy ezáltal a kereseteket egyenlősítjük, nivelláljuk. Jöhet a felügyeleti szerv. Bennünket nam kap azon, hogy nem differenciálunk. Történt pedig ez 1978-ban. Az icipici morgás hamar lecsitult. Mindenki úgy dolgozott, anogyan ennek előtte tette, ki így, ká úgy. Panaszkodni kezdtek a prémiumos időbéresek, hogy nekik milyen alacsony az alapbérük. Jó — mondta az igazgató, illetve, hogy nem jó. A mozgóbér nagy részét alapbé- resítette a zúgolódóknál. Egy fillérrel sem lett nagyobb a keresetük, de azért megnyugodtak. Mivel a mozgóbér rovására kaptak alapbéremelést, így a teljes bérfejlesztési keretet szét lehetett osztani a többi dolgozó között. Mire a prémiumos időbéresek észbe kaptak, már vége is volt a2 évnek. Történt pedig ez 1979-ben. Mindenki úgy dolgozott, ahogy ennek előtte tett?, ki így, ki úgy. Olvassa ám az igazgató az újságban, hogy nem annyira differenciálni kell, hanem inkább ösztönözni. Január végén már a szakszervezeti testület elé terjesztette javaslatát. Ennek az volt a lényege, hogy az 5 százalékos béremelést ne az órabérek emelésére használják fel, hanem — az egyéni és brigádteljesítmények függvényében — mozgóbérként, prémiumként fizessék ki. Nem az alapbérekben kell differenciálni, hanem a mozgóbérekben. Hátha ez ösztönözni fog egyeseket a magasabb teljesítményre, mert bizony munkaerőhiány van. A testület az igazgató javaslatát egyhangúan elutasította. Hivatkozott egyrészt arra, hogy jobb a békesség, másrészt arra, hogy olyan jól differenciáltunk eddig, miért keli ezt elrontani? A testület az órabérek emelése mellett foglalt állást, már csak azért is, mert mindenki a piacról él, a* árak pedig mindenkinek emelkednek. Most csend van. Mindenki úgy dolgozik, ahogyan ennek előtte tette. Ki így, ki úgy. Az igazgató is. Két éve van a nyugdíjig. Dr. Pirltyi Ottó 10 milliárd tonna szén Napjaink legidőszerűbb kérdése ország-megyeszerte, a most végeit érő tanácsi ciklus utolsó időszakában — településeink fejlesztésében mit sikerült elérni az eltelt öt-hét esztendő alatt? A mérleget a lakosság legközvetlenebb bevonásával mindenütt megvonták a jelölő gyűléseken. így történt ez a kis- és nagyobb községekben, fejlődő nagyközségeinkben és a városokban is. A kérdés különösen indokolt a bányász-munkás lakta Mátranovákon, ahol az utóbbi évtizedben az ipartelepítéssel szó szerint gyökeres változás törtélit. Mátranovákon, ahol a legjelentősebb munkahely ma a Ganz-MÁVAG heiybeni gyáregysége, az elmúlt években a legfontosabb kérdésben, a vízellátás javításában sikerült előre lépni. Bizják Béla, a Homokterenyei községi közös Tanács vb-titkára elmondja, hogy az utóbbi öt-hét esztendő alatt mintegy három kilo- méter hosszan megépült az utcai vízhálózat, jó minőségű ivóvizet kapott ily módon Mátranovákon a Hunyadi, c Jókai, a Béke utca és a Dózsa György út alsó szakasza is. Ezeken a területeken korábban meglehetősen rossz minőségű vizet adó házikutak léteztek csak. Az új szakaszokkal elérték azit, hogy a következő ötéves terv időszakában mindössze további három utca vízhálózatát szükséges kiépíteni. A vizet a községi vízműből kapják, amelyet korábban (mintegy tíz évvel ezelőtt) a Ganz-MÁVAG és a szénbányák segítségével, jelentős anyagi támogatásával létesítették. A szénbányák például két nagy mélységű kutat fúrt a vízmű számára, így lehetett elérni, hogy víztársulás nélkül volt kialakítható a korszerű vízellátás ezen a fontos munkástelepülésen! A jó minőségű víz nem csupán az egészségesebb életnek, hanem a családok gyarapodásával, az új házak megépültével o lakáskultúra kialakításának is fontos előfeltétele. De ami A z ajtónyitást is alig hallja. Halomnyi papírba temetkezve találom dr. Kaszás Józsefnét a Salgótarjáni Ruhagyárban. Bár e töméntelen irathalmaz egy igazgatói asztalon tán nem is szokatlan. Néhányan szakmai bizottságokba hívják, számítanak véleményére, másikon egy fiatalember érkezését jelzik, aki az, igazgatónő mellett készül majd fel a vezetésre. — Mind fontos, egyiket sem hanyagolhatom. Dehát mégiscsak időt, energiát vonnak el a napi munkától —, s a beletörődő mozdulatban, mellyel a papírcsomót félretolja az is benne van, hogy ezek ma alighanem otthon kötnek ki... Határozott, célratörő egyéniség a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatóasszonya. Alighanem az volt már tizenévesen is. amikor a balassagyarmati főutcán elindult munkát keresni. Figyelte a munkahelyek nevét jelző táblákat, és sorra kopogtatott mindenütt. A polgármesteri hivatalból már haza sem engedték: alkalmazták, mint közellátási kisegítőt. Ehhez volt kedve, vagy sem ? Nem olyan idők voltak azok, hogy meditálhatott volna rajta. Szüksége volt a keresetre, tette hát a dolgát, ahol erre módot kapott. Húsz esztendőt töltött a közigazgatásban, nagyobbik részét vezető posztokon. — Szerettem én a munkámég talán ennél is lényegesebb, hogy Mátranovákon valamennyi intézményt sikerült az utóbbi időszakban jó vízzel, a legtöbb helyen hidegmeleg vízzel ellátni. A nemrég lezajlott jelölő gyűléseken újra felvetődött a másik nagy gond, a megfelelő úthálózat kiépítésének kérdése. A lakosság és a tanácsiak egyetértenek abban, hogy bár nem sikerült teljes mértékben kielégíteni a lakosság igényeit ezen a területen — mégis sok eredményről is számot adhatnak. Megépült az út például (kisebb szakaszt kivéve) a Dózsa György úton, továbbá a Kossuth, Zrínyi utcában és a Hunyadi út egy részén is. Éppen a Hunyadi úttal kapcsolatban érdemes újra elmondani azt, hogy ezen a szakaszon nem „felesleges fényűzés” a sokat emlegetett úgynevezett kétoldalás járda. Arról van szó, hogy a Hunyadi út egy részén, az egyik oldalon, fontos ’közművek húzódnak, amelyék védelmére a szabványok előírása szerint fedőlapokat kellett elhelyezni egy szakaszon. És bár ezen természetesen járni is lehet; kizárólagos célja mégsem ez, hanem a közművek védelme volt, Az szinte természet«;, hogy a még sáros heiye-esn lakók fényűzést látnak ebben, a mellesleg szigorú előírásnak megfelelő megoldásban, de mat, oda köt a fiatalságom is — mondja most elgondolkozva. — Mégis úgy érzem, ez a tíz év a legszebb az életemben, amit a ruhagyárban töltöttem. Lendületesen magyarázza, mi az, amit oly megkapónak tart a gazdasági munkában. Más itt az emberekkel való kapcsolat Közelibb, tapint- hatóbb, megfoghatóbb. Még a papír mögött is arcokat látni, ismerősökét, kollégákét. S maga a gazdaság is élő, lüktető, amiben nagyon jó benne lenni. Kiemelkedő eredményeket produkál az utóbbi években a gyár. Csakhogy ennek nagy előzménye van... — Esetenként furcsa dolgokat tapasztaltam, amikor idekerültem —, s az emlékeken most már jóízűn derül, pedig de sok nehéz órába került ez akkor! — Meghökkentem, hogy némely gazdasági vezetők nincsenek tisztában alapvető fontosságú adatokkal. Hogy az osztályok igyekeznek egymáshoz átpasszolni a labdát, nem egyszer, nem kétszer, hanem általános gyakorlatként. Én ezt sem elfogadni nem tudtam, sem beletörődni nem akartam. Három-négy esztendőbe telt, hogy a gyárban dolgozók ponugyanígy természetesnek kell lennie (most már a tények ismeretében) a kérdésben tanúsított megértésnek is. A fejlődő munkásközségben természetesen sokakat érintő, rendkívül fontos kérdés, a gyermekintézmnéyek folytonos fejlesztése. Mátranovákon az óvodás gyermekek felvétele ügyében nincs szükség külön bizottság létrehozására, hiszen valamennyi jelentkezőt felvesznek! Nagyon fontosnak tartják, hogy két iskolai napközit is sikerült létrehozni, ahol mintegy hetvenöt munkásgyerek étkeztetéséről, szakszerű felügyeletéről gondoskodnak. Nem más kérdés, nagyonis ide tartozik, hogy a napközisigények további növekedésével ezen a területen újabb előrelépésre lesz majd szükség. Fokozottan érvényes ez a törekvési szándék az iskolai helyzet gyökeres megváltoztatásában, hiszen mint mondják, nem sikerült az is- kolakarszarűsítésben előrelépni. Jelenleg ugyanis nem kevesebb mint négy helyen tanítanak Mátranovákon, ahol egy korszerű és a területre is kedvező hatással lévő központi iskola jövőbeni megépítését mindenképpen szükségesnek tartják. Az utóbbi években teljes felújításon, a komfortfokozat javításán estek át a bányatelepi állami kezelésben lévő lakások. Az 1920-as tosan megértsék, megismerjék teendőiket. Hogy mindenki megtanulja a felelősséget, amellyel a gyárnak tartozik. — Akkoriban nagyon sok kritikát kapott. — Szerit-számát se tudom, annyit! A gyári irányításban részt vevők szememre hányták: meddig akarom még feszíteni a húrt? Mégis, mit gondolok, meddig lehet ezt az erős tempót tartani? Oda- kintről pedig sorra kaptam a telefonokat;' miért bántom én az embereimet? Pedig legjobb lelkiismeretem szerint vallom: személy szerint nem bántottam senkit. De a munkát, a fegyelmet, a vállalati érdekek tiszteletét meg kellett követelnem mindenkitől. És jó, hogy ezt a 70-es évek elején tettük, nem pedig most. Elterjedt tói a a hír, hogy kemény stílusú vezető, s a gyárban nagyon kell hajtani. Való igaz, ebben a gyárban a munkabér sosem volt jelenléti díj, meg kellett dolgozni érte. Ebben ma sincs semmi változás. — Nem is lesz, itt nem tehetünk engedményeket — mondja nagyon határozottan. — Az utóbbi három évben számos elismerésben részesültünk eredményeinkért. De az nem igaz, hogy csak most, ezekben az esztendőkben fejének elején megépült lakások korszerűsítésére egyenként mintegy százezer forintot költöttek. Mátranovákon, tekintve, hogy a bányaművelés közel került a lakott helyekhez, meglehetősen kevés az építésre alkalmas új telek. Ennek ellenére mintegy negyven új családi ház épült meg. Az élelmiszer-ellátásban az ÁFÉSZ és a kiskereskedelmi vállalat is megfelelő színvonalon veszi ki a részét, de indokolt és gyakori kritika éri a vendéglátó-vállalatot, hiszen ebben a fontos községben mindössze egy presszó és egy italbolt működik! A régi igény kielégítésére egy olyan hely kialakítására, amely meleg ételt is szolgáltait, ígéretet kaptak a mátranovákiak az illetékes vállalattól. Jelentősen javult az egészségügyi ellátás, minit mondják, valamennyi egészségügyi státust betöltötték. Két egészügyi és egy védőnői körzet működik eredményesein. A jelölő gyűléseken minderről szóltak a felszólalók, és éppen a jelölő gyűlésekről érdemes elmondani, hogy Mátranovák mintegy 2200 választópolgárának több mint ötven százalékát képviselték azok, akik ezeken a fórumokon megjelentek. lődtünk! A neheze éppen a 70-es évek első felére tehető. Csak éppenséggel az nem volt látványos, hiszen a fundamentum építése sosem az. Igaz, hogy az akkori harcok gyümölcse mostanra érett be, de a legtöbbet verítékezni, küzdeni akkor kellett! Szigorából nem engedett az igazgatóasszony, s az eredmények ezt a fajta magatartást igazolták. Ma is naprakészen informálódik, nem elégszik meg a dekádjelentésekkel. Ugyanezt várja el kollégáitól is. — Nem azért cselekszem igy, mert kedvem telik a ma- cerálásban, egyszerűen nem tehetek másként. Ha egy szalagon új terméket indítunk, egy héten át kétezer darab is lekerülhet róla. S, ha egy hét múlva derül ki, hogy valamiben hibáztunk, az már eső után köpönyeg, a hetünk odaveszett. Naponta kell mérni az intézkedések hatását! — Kollégái azt tartják önről, már az is nagy szó, ha nem kifogásol valamit. — Ez valóban így van, igyekszem rajta változtatni, bár nem könnyű. Mert, olyan vagyok, hogy természetesnek veszem azt, ami jó, hiszen tudom, hogy ilyennek akartuk, ezért dolgoztunk. S az eredA szakemberek számítása szerint két és fél évszázad alatt a donyeci szénmedencében körülbelül 10 mill’árd tonna szenet hoztak a fe1 színre. Ez az ukrajnai szénmedence ma is fontos szerepet játszik a szovjet energia- és tüzelőanyag-ellátásban. Az itt termelt kokszolható szenet használják fel a Szovjetunió déli részének vask ihásza ti üzemei, amelyek az egész szovjet nyerevaste-meée egynegyedét és az acéltermelés felét adják. A donyeci szén biztosítja a szovjet vegyipar energiaszükségleteit is. A donyeci széntelépek mélyen a föld felszíne alatt fekszenek, .a rétegek va?tagsá- ga pedig nem haladja meg az egy métert. Így kitermelésük sokkal többe kerül, mint Szibériában. Ennek ellenére itt is folyamatosan növelik a termelést, ami a donyeci szén rendkívül jó minőségével magyarázható. Még a dúsítóüzemek hulladéka is gazdaságosan használható fel a hőerőművekben. A geológusok eddig 120 új széntelepet fedeztek fel, de mény azonnal a továbblépés lehetőségének kutatására inspirál. Hiba, hogy nem tekintek vissza a sikerre, pedig kemény munka van abban, megérdemli, hogy kicsit elidőzzünk nála. El is várják ezt azok, akik megdolgoztak érte — joggal. K evesen lehetnek a Salgótarjáni. Ruhagyárban azok, akik ne hallották volna, ár. Kaszás Jó- zsefnétől a nagy zenekar példáját. Hiszen számtalanszor elmondta, hogy pontos, ösz- szehangolt munka nélkül a zenekar is csak fals hangzásokat tud produkálni. A gyárban ugyanígy kell tudnia mindenkinek a szerepét, s nem szabad elvéteni a „belépés” idejét sem. Az igazgatóasszony itt töltött tíz esztendejének talán legnagyobb eredménye éppen ez az ösz- szehangoltság, mely most már egyre-másra szüli a szép sikereket. S ézek most már vitán felül igazolják: jó politika a célratörő következetesség, helyes magatartás a szigorú követelmények állítása és számonkérése. Bár könnyűnek mindez éppen nem mondható... Szendi Márta (Dr. Kaszás Józsefné a közelmúltban vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát.) még távolról sincs feltérképezve a vidék .szénvagyona A második világháború urán felfedezett nyugat-donyeci. lelőhelyeken kilenc bánya létesült, s folyamatban van 'két további gazdag lelőhe y kiépítése. Ennek eredményeként a Szovjetunió legrégebbi tüzelőanyag-bázisán, ahol ' több szenet termelnek, mint a Ruhr-vidéken és Walesben együttvéve, legkevesebo 200 évre biztosítottak az intenzív bányászat feltételei. : ,< Az SZKP XXV. kongresszusának haározatai alapján elkezdődött a donyeci szénbányák rekonstrukciója. Számos új bányaüzem létesül. Ezek kapacitása a tervek szerint eléri a napi 12—13 ezer tonnát. A rekonstrukció folyamán teljesen gépest ;ik a munkafolyamatokat. így a termelékenység a mostaninak a háromszoroea-négyszerese lesz. Cipőipar ma és 1985-ben Jugoszlávia 65 cipőgyárában 42 ezren dolgoznak. A csőgyárakban 1979-ben 55 millió pár lábbelit készítettéi. A hazai nyersanyagokon kívül felhasználnak az USA-ból, Argentínából és Űj-Zélandból importált nyersbőröket is. A vállalatok modernizálásával, a termelőkapacitás jobb kihasználásával a gyártást 1985- re évi 75 millió párra akarják növelni. Nagy gondot fordítanak a választék bővítésére. A legutóbbi zágráoi bőripari kiállításon például 8 ezer új — férfi, női és gyermek — cipőmodellt mutatta«: be. Ezenkívül olasz, francia és NSZK gyártmányú cipőkkel gazdagítják a hazai piac választékát. A gyárak közül több dolgozik külföldi cégekkel termelési kooperációban. A tavaly gyártott cipők több mint egyharmadií exportálták. 20 millió par lábbelit szállítottak külföldi megrendelőiknek, akik közül a legjelentősebb partnerek a Szovjetunió, az NSZK és az USA. A Szovjetunióba főleg téli cipőket, a nyugat-eu.ópai országokba és az Amerikai Egyesült Államokba pedig divat- és sportcipőket küldenek. A világhírt kiérdemlő, divatos, jó minőségű jugoszláv cipők iránti kereslet növekedése valószínűvé teszi azt a számítást, hogy öt év múlva, 1985-re már 34 millió pár lesz a cipőexport. NOGRÁD — 1980. május 10., szombat % (t. pataki) Arcmás egy szigorú asszonyról >
