Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

Á győzelem napja a Szovjetunióban Zászlódíszben. au iep> köntösben köszöntötte pén­teken a Szovjetunió minden városa, faluja a győzelem napját.' a Nagy Honvédő Há­borúban a hitleri fauzmis lelett aratott győzelem 35 évfordulóját Az ünnep eló^-r téjén az egész országban megtartották a háborús vete­ránok találkozóit, az egykori katonák és a fiatalok össze jöveteleit. Ünnepségeidet ren­deztek a hős város címmel ki­tüntetett városokban, a bre-sz- ti erődben és a három es fél évtizeddel ezelőtti harcos va­lamennyi színhelyén. Kegy“' letes aktus keretében, katonai tiszteletadással helyezték el a megemlékezés virágait Moszk­vában. a Kreml falánál az ismeretlen katona emlék nő­vén a háborús veteránok és a szovjet főváros fiataljai, akik az ünnep előtt emlékse ányt avattak a Győzelem parkjá­ban is. Dmitrij Fjodorovics Usz tyinov marsall, a , Szov­jetunió honvédelmi mmuz- „tere napi parancsban kö­szöntötte a szovjet hadsereg katonáit a győzelem napján. A parancs hangsúlyozza, hogy e szovjet nép győzelme a szo­cializmus erőinek, a szovjet társadalom és állam erejé­nek, életképességének, fölé­nyének ragyogó megnyilvá­nulása volt és hatalmas mér­tékben forradalmasította az egész emberiség sorsát. A győzelem meghozta Europa népeinek a felszabadulást a fasiszta rabságból, elősegítet­te a szocializmus erőinaK nö­vekedését. . a munkásmozga­lom és a nemzeti felszabadít) mozgalom fellendülését. a gyarmati rendszer összeo n'á- sát. A parancs aláhúzza: a kommunista párt és a szov­jet állam következetesen és állhatatosan harcol békepng ramja megvalósításáért, min­dent megtesz azért, nogy a nemzetközi életben az eny­hülés maradjon a veze ö ten­dencia. A győzelem napjának elő­estéjén érdekes bemutatót tartottak Moszkvában: szín, padi produkció készült Leó nyid Brezsnyev ..A kis tőid’ című visszaemlékezése alap­ján. A Nagy Honvédő riaoo rú egyik fontos csatáját ide zik föl a produkcióban, amely emléket állít a harcok nős ka­tonáinak. Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin. valamint az SZKP és a szovjet atlam sok más vezetője vett részt azon a koszorúzási ünnepsé­gen, amelyet pénteken dél­előtt tartottak Moszkvában. A szovjet vezetők az SZKF Központi Bizottsága, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége és a Minisztertanács nevében a győzelem napján koszorút he­lyeztek el a kommunista párt és a szovjet állam megterem­tője, Lenin mauzóleumán, majd megkoszorúzták az is­meretlen katona emlékművét a Kreml falánál. Az emlékműnél katonai díszegység sorakozott fel. A szovjet vezetők egyperces hallgatással emlékeztek meg a honvédő háború hőseiről a győzelmet kivívó szovjet ka. tonákról. A himnusz elhang­zása után a katonai alakula­tok díszmenetben vonultak el az emlékmű előtt. Az ismeretlen katona em­lékművét megkoszorúzták a szovjet hadsereg magas ran­gú parancsnokai is. Ugyan­csak koszorút helyeztek el az emlékművön az OSZSZK ve zetői, a moszkvai városi és területi pártbizottság és szov­jet képviselői, a moszkvai la­kosok küldöttei. Fogadás Csehszlovákia újjászületésé­nek 35. évfordulója, nemzeti ünnepe alkalmából Václav Moravec, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapes­ti nagykövete pénteken foga­dást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Katona Imre. az Elnöki Tanács titkára. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke, Be- recz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője, Markója Imre igaz­ságügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Simon Pál nehézipari miniszter és Rácz Pál kül­ügyi államtitkár. Jelen volt politikai, állami és társadal­mi életünk sok más „ jeles személyisége, valamint a bu­dapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja. Békenagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az I. oldalról) munkálkodók a technika, a tudomány, a munka eredmé­nyeit. termékeit a fegyvétke­zés szolgálatába állítják. — A mi földrészünk népei mindkét világháborúban ta­pasztalták: sok évi munká­juk semmisülhet meg röpke pillanatok alatt. Ennek a le. hetőségnek elkerülésére kez­deményezték a szocialista or­szágok — éppen itt, Buda­pesten — az európai bizton­sági értekezlet összehívásai. Törekvéseinket siker koro­názta, s mi a helsinki érte­kezletnek az enyhülés tovább­vitelére az együttműkö- lés erősítésére, a fegyverkezési hajsza csökkentésére alkal­mas ajánlásainak szellemében tUágózúHk 1*75 óta is. Mi. a szocialista országok Képvise­lői ezért támogattuk és tá­mogatjuk a Szovjetunió 1979- ben nyilvánosságra hozott tár­gyalási és fegyverzetcsökken­tési javaslatait, s intézkedése, ít. A magunk és a jövőnk érdekeit képviseljük akkor, amikor követeljük a SALT- tárgyalások folytatását, ami­kor tiltakozunk az úgyneve­zett eurorakéta-program ellen. Elvárjuk minden kormánytól, hogy tettekkel is bizonyítsa: ellenzője a háborús törekvé­seknek, csökkenteni akarja a feszültséget és híve az enyhü­lési politikának. — A kommunistáknak egész Európában — minként azt a 20 testvérpárt legutóbbi párizsi tanácskozása is jelezte — az a céljuk, hogy e politika ér­dekében, pártállásra való te­kintet nélkül, közös munká­ra hívjanak minden békesze­rető embert, s az őket képvi­selő szervezeteket, intézmé­nyeket. A győzelem napjá­nak évfordulóján az emberi józanság nevében, jelentjük Dr. Sarlós István ki: a vitákat nem lehet boj­kottal, blokáddal, embargó­val, tengerek elaknásításával. kommandóakciókkal lezárni. Mi tudjuk jól, hogy az erő­szak nemcsak félelmet szül. hanem létrehozza az erőszak lefogásának eszközét is. Mi nem akarunk fegyvert ragad­ni, ezért javasolta a Szov­jetunió. hogy az atomhatal* mák jelentsék ki: elsőként so­ha nem alkalmaznak nukleá­ris fegyvert; ezért indítvá­nyozta ugyancsak a Szovjet­unió, hogy a fegyverzetek alacsonyabb szintjén hozzák létre az erőegyensúlyt: ezért kezdeményezője a Szovjet­unió a SALT-nak és a le­fegyverzési tárgyalásoknak is. És mindezek végkövetkez­tetéseként ezért tanácsoljuk másoknak is: ne fegyverrel, hanem érvekkel, ne erőszak­kal. hanem tárgyalásokkal, ne embargóval, hanem szélesedő szállításokkal és vásárlások­Folytatiák munkájukat a Béke-világtanács ülésének résztvevői (Folytatás az 1. oldalról.) dót a faji megkülönböztetés elleni harc évének. A tanácskozás első két nap- jának plenáris ülésén a do­kumentumok vitájában, az állandó bizottságok eszmecse­réin több mint 110-en szólal­tak föl. A plenáris üléssel párhu­zamosan együttesen tanácsko­zott a Béke-világtanács és a Magyar Béketanács fejlődési bizottsága Biró Józsefnek, az Országos Béketanács fejlődé­si bizottsága elnökének, nyu­galmazott miniszternek a ve­zetésével. Petros Bechnam, a BVT titkára referátumában az Idei akcióprogramot tér. jesztette elő, különös tekin­tettel az ENSZ „világstraté­gia a fejlődésért” elnevezésű programjához történő béke- »lozgalmi hozzájárulásra A tanácskozás ideje alatt a Parlamentben Józef Cyran- kiewicz, a Lengyel Népköz- társaság volt államelnöke, a lengyel béketanács elnöke ünnepélyes keretek között nyújtotta át a kommunista és munkáspártok párizsi konfe­renciájáról közzétett felhívást Romesh Chandrának, a BVT elnökének. Ugyancsak a Parlamentben — bensőséges hangulatú ta­lálkozón — R. Kiss Lenke Veszprémben élő szobrász- művész Ho Si Minhnek, a Vietnami Köztársaság elhunyt vezetőjének bronzba formá­zott portréját adta át a BVT elnökének. Kérte Romes Chandrát, hogy a haladás, a béke nagy vietnami szemé­lyisége születésének 90. év­fordulója alkalmából rövide­sen Hanoiban megrendezendő ünnepségen adja át a művet a hős vietnami nép képvise­lőjének. (MTI) kai közeledjenek a vitás kér tartás elfogadására hívunk dések feloldásához. fel és ösztönzünk mindenkit — A 35. évfordulón a iobb- — mondotta végezetül Sarlós nak tartott politika és maga- István. Romesh Chandra beszéde Ezután Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke lé­pett a mikrofonhoz, s Buda­pest lakóinak a világ népei­től hozott üdvözletét adta át. — Az üdvözlet a követke­ző üzenetet tartalmazza: A világ minden országában ugyanaz a vágy, s ez a béke vágya. Ugyanaz az aggodalom is, hiszen manapság vannak, akik visszafelé akarják for­gatni a történelem óráját. Egy új hidegháború indításán mesterkednek, s halállal, szo­morúsággal fenyegetik az egész világot. A Béke-világ- tanács elnökségi ülésére 70 or­szágból érkeztünk Budapest­re. Hirdettük és hirdejük, hogy a háború nem elkerülhetetlen. A világ népeinek megvan az ereje ahhoz, hogy megállítsák a béke ellen törőkét, az ösz- szecsapások kirobbantásával próbálkozókat. Mi nemet mon­dunk a hidegháborúra, ne­met minden háborúra. Önök­kel, s a velünk tartó többi­ek százmilliós seregével szembeszegülünk a fegyverke­zéssel is. Azt mondjuk a világ népeivel: nem! Mi érezzük, hogy Magyarország a béke el­kötelezett országa, s az itt élők szava együtt dübörög a kontinensek népeinek a ha­lált hozó eszközök gyártására és felhasználására kiáltott ta­gadásával. — Senki sem feledkezhet meg napjaink veszélyéről — figyelmeztetett a BVT elnöke. — Az imperialisták minden erőfeszítéssel azon mester­kednek, hogy megállítsák az enyhülési folyamatot. Nem, nem szabad elfelejte­ni a létező veszélyt, amely nagyobb, mint amilyen pél­dául tavaly, vagy öt évvel ez­előtt volt. Nagyobb, mint bár­mikor korábban. — De a mi hitünk is áll­hatatos: amikor a fenyegeté­sek sűrűsödnek, akkor a né­pek ereje is egyre nő, hogy sikerrel megküzdjenek az ér­dekeikre törőkkel. Mi erre az erőre számítunk, építünk, ezt akarjuk hasznosítani közös nagy ügyünk érdekében — hangzottak a fel-feltörő taps­sal kísért szavak. — Budapestről kiáltványt, felhívást bocsátunk ki, amely a béke védelmére szólít, s amelyet — hisszük — a vi­lág minden népe támogat. A kiáltvány mindenkinek szól, mindenkit közénk hív, tekin­tet nélkül arra, hogy milyen politikai párthoz tartozik. A béke erőinek, harcosainak tá­borába invitáljuk, csatlako­zásra szólítjuk a szocialistá­kat, szociáldemokratákat, kommunistákat, liberálisokat, vallásos embereket, vagyis mindenkit. Mindenkit! Mél­tán esett Budapestre a vá­lasztás, hogy innen tegyük közzé ezt a mozgósító felhí­vást. Tudom és érzem: ez az a város, ez az az ország, Romes Chandra amelynek lakói, egész népe mélyen elkötelezett azért a célért, amelyért én is harco­lok. Ez a cél az élet alapját jelentő szóban elmondható: a béke! — A világon mindenütt ma ünnepeljük a hitleri fasiz­mus felett aratott győzelem 35. évfordulóját — mondotta a továbbiakban Romesh Chandra. És emlékezünk ‘ a második világháború egyik legfonto­sabb tanulságára is: a fasiz­must azért sikerült legyőzni, mert minden antifasiszta erő összefogott. A világmére­tű küzdelem nyomán, a Szov­jetunió 20 millió állampolgá­rának életáldozatát látva a népek megértették, hogy a történelmi jelentőségű dia­dalban az első szocialista or­szágé volt a főszerep. — A mai napra az a meg­tiszteltetés jutott nekem, hogy ennek a gyönyörű városnak, Budapestnek — a Béke-világ­tanács elnökségének meg­bízásából — hálánkat fejez­zük ki. Testületünk döntése alapján deklaráljuk: Magyar- ország fővárosa, Budapest a béke városa! — jelentette be Romesh Chandra. — Ez a város egész mozgalmunk tör­ténete során a békéért foly­tatott harc bástyája volt. Min­den nép ügy tekint Budapest lakosságára, mint igazi szö­vetségeseire, barátaira, az el­nyomás ellen, a békéért, a társadalmi igazságosságért folytatott harcban — mondot­ta befejezésül nagy tetszés- nyilvánítástól kísérve a BVT elnöke. A nagy tapssal fogadott be­szédet követően Romesh Chandra átadta Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Ta­nács elnökének a kitüntetés­ről szóló diplomát. A budapesti békenagy­gyűlés a DlVSZ-induló hang­jaival ért véget. (MTI) Mtísronfi* éves a Varsói Szénádé* (1 ) Fulton — Párizs ~ Varsó A Varsói Szerződés szerveze (ének alakuló ülése a lengyel fővárosban A legújabb kor történészei szerint Európa számára meg­határozó jelentőségű volt az a nap, amikor kontinensünkön befejeződött a háború, a fa­sizmust leverték. Aligha hit­te volna el akkor bárki is a józanul gondolkodó embe­rek közül, hogy némely vezér­karok már új háború előké­szítését fontolgatják. Pedig így volt. A győztes antifa­siszta koalíció nyugati orszá­gaiban már a háború utolsó hónapjaiban új összecsapás tervezésébe kezdtek. A brit hadvezetés parancsa értelmében a fogságba esett német csapatok egy részét nem fegyverezték le. Együtt tartották őket (az SS-eket is), s parancsnokaik irányításával gyakorlatozhattak. A nyugati hatalmak vezetőit megdöbben­tette, hogy szövetségesük, a Szovjetunió nem a végsőkig legyengülve, hanem éppenség­gel megerősödve került ki a háborúból. A szocializmus első országának tekintélye óriásira nőtt — nagyhatalmi pozíciója elvitathatatlanná vált. Sőt, az is kiderült, hogy a fasiszta el­nyomás alól felszabadult or­szágokban valami új kezdő­dik: nem a régit restaurál­ják, hanem új társadalmi rend építésébe kezdenek. Az amerikai vezetés ’ — Roosevelt halála után Harry Truman lett az elnök — úgy vélte, hogy az atombomba monopóliumának birtokában, hatalmas gazdasági erejével az Egyesült Államok a világ uralkodó hatalmává válhat, s viszaszoríthaitja a szocializ­mus erőit. A washingtoni po­litikusok nem titkolták: a hi- rosimai és a nagaazaki atom­bomba nem annyira a Japán elleni háború utolsó felvoná­sát jelentette, mint inkább az új szovjetellenes hadjárat kez­detét Az események gyorsan kö­vették egymást. A nyugati ha­talmak lépései lehetetlenné tették a háború alatt megfo­galmazott demokratikus el­vek és tervek megvalósítását. Churchill, volt angol minisz­terelnök 1946-ban az amerikai Fulton egyetemén elmondta emlékezetes beszédét, amelyet azóta is a hidegháború nyi­tányának neveznek. Az USA- ból támogatott politikai mes­terkedésekkel kiszorították a kommunistákat Nyugat-Euró- pa országainak kormányaiból, fegyveres erővel vérbe fojtot­ták a görög szabadságharcot. 1949. április 4-én megalapítot­ták az Észak-atlanti Szerző­dés szervezetét, a NATO-t. A atlanti katonai tömböt szov­jetellenes és szocializmuselle­nes, agresszív szervezetként, a kommunizmus „feltartóztatá­sának” és a népi demokrati­kus országok „felszabadításá­nak” jelszavával hozták létre. A Szovjetunió és a fiatal szocialista országok altkor nem válaszoltak hasonló lépéssel. Azt vallották, hogy Európa problémái a tömbpolitdka esz­közeivel nem oldhatók meg. Rámutattak arra, hogy a NA­TO megalakítása kísérlet kon­tinensünk kettészakítására és a Nyugat militarizálására. S hogy ez valóban így volt, bi­zonyította Németország ketté- szakítása 1949. május 23-án, amit az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág hajtott végre. Az ötvenes években, a ko­reai háború és a franciák ál­tal vezetett indokínai hadjá­rat ellenére a feszültség leg­veszedelmesebb forrása Euró­pa szívében volt. A nyugati hatalmak minden erővel arra törekedtek, hogy az NSZK-t a szocializmus ellen tervezett támadásuk felvonulási terüle­tévé tegyék, s ismét német katonák tízezreit küldjék a „Kelet ellen”. Ennek a terv­nek a jegyében előkészítették Nyugat-Németország újrafel- fegyverzését. Először arra készültek, hogy a nyugatnémet hadosztályo­kat valamiféle „összeurópai haderő” részévé tegyék. Ez az elképzelés nem sikerült. így került sor 1954 őszén a „pá­rizsi szerződés” megkötésére. A megállapodás értelmében az NSZK-t felvették a NATO-ba, engedélyezték számára a fél­milliós hadsereg, a Bundes­wehr megalakítását. A NATO tanács 1955. május 9. 11. kö­zötti ülésén Bonn már teljes jogú tagként vett részit. A nyu­gatnémet hadsereg felállítását az akkori bonni kancellár, Konrad Adenauer így okoba meg: „Nincs egyetlen olyan ‘amerikai, angol, vagy francia tábornok sem, aki harcolt vol­na az oroszok ellen, akár egy­szer is. A német tábornokok­nak van e téren tapasztala­tuk.” A szocialista országok kor­mányai természetesen látták ezt. Nem egy ízben figyel­meztették a Nyugatot vesze­delmes lépéseik lehetséges kö­vetkezményeire, s egyúttal több olyan kezdeményezéssel álltak elő, amely a katonai paktumrendszer helyett az európai biztonsági rendszer létrehozását, s a leszerelést indítványozta, A válasz elu­tasító volt. Ilyen előzmények után ülitek össze Varsóban nyolc európai szocialista or­szág magas rangú képviselői: az 1955. május 11-e és 14-e között tartott értekezleten Albánia, Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország; Magyar- ország, az NDK, Románia és a Szovjetunió megbízottai (Albánia azóta kilépett a szö­vetségből) kollektív barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést ír­tak alá. Létrehozták a V arsói Szerződés szervezetét. Megál­lapodtak a vezető testület és az egyesített fegyveres erőle felállításáról. A szerződés hangisúlyozta, hogy a tagor­szágok a közös védelem biz­tosítására szövetkeznek. A szocialista államok — az ENSZ alapokmányának szel­lemében — kötelezték magu­kat, hogy „nemzetközi kapcso­lataikban tartózkodnak az erő­vel való fenyegetéstől és an­nak alkalmazásától, és nem­zetközi vitáikat békés eszkö­zökkel, oly módon oldják meg, hogy ne veszélyeztéssék a nemzetközi békét és bizton­ságot”. A szerződés kinyilvá­nítja a szervezet nyílt jelle­gét, s 11. (záró) cikkelyében leszögezi: ;,Ha az európai kol­lektív biztonsági rendszer létrejön, és ebből a célból általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek — amire a szerződő felek ál­landóan törekedni fognak: — a jelen szerződés az általános európai szerződés hatályba lé­pésének napján érvényét vesz­ti”. Miklós Gábor (Következik: Az enyhüli• sért, a leszerelésért)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents