Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-08 / 106. szám
Tervkészítés — gondokkal A termelőszövetkezetek idei tervkészítésének tapasztalatait vitatta meg legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Okkal állapította meg, hogy a munka nem kevés gonddal járt. A köz- gazdasági szabályozók változása az eddiginél kevesebb termelőszövetkezetnek ad lehetőséget arra, hogy kedvezőtlen termelési, gazdálkodási adottságaikat állami támogatással ellensúlyozzák. Természetesen szerényebb a támogatás mértéke is. Emelkedett viszont egy sor — az eredményes gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen — munkaeszköz, gépalkatrész, növényvédő szer, műtrágya és az energia ára is. A tervkészítés idején már sok mindent ismertek a gazdaságok, de túlzás lenne azt állítani, hogy mindenfajta változásról pontos, megbízható információt kaptak. Csak tetézte a gondokat, hogy a termelőszövetkezetek egy részében meglehetősen alacsony a számviteli munka színvonala. A termelés, a gazdálkodás folyamatos ellenőrzése helyett inkább csak az eredményeket, vagy a sikertelenséget rögzítik. Mindezek arra késztették a termelőszövetkezeti vezetőket, a szakembereket, hogy a korábbinál körültekintőbben mérjék fel. az idei tennivalókat, határozzák meg a feladatokat. A legtöbb gazdaságban számoltak azokkal a követelményekkel, amelyeket a megváltozott körülmények vontak maguk után. A mezőgazdasági nagyüzemek tervei, a tervek legfontosabb célkitűzései összhangban vannak a megyei tennivalókkal, a népgazdaság igényeivel. A termelőszövetkezetek, a korábbinál nehezebb gazdasági és piaci viszonyok között is a tavalyinál több mint tíz százalékkal növelik árbevételüket. A legtöbbet a növénytermesztésből várnak oly módon. hogy a termelési szerkezetet hozzáigazítják az adottságokhoz. Jelentős mértékben fejlesztik az állattenyésztést és a kiegészítő tevékenységet is. Ez utóbbit sem minden ok nélkül teszik a gazdaságok. Az elmúlt esztendő tapasztalatai bizonyítják, hogy a mostoha időjárás okozta érzékeny veszteségeket, a termés- és jövedelemhiányt sok helyen pótolta a kiegészítő tevékenység biztos bevétele. Az idei tervezés figyelemreméltó tapasztalata, hogy a mezőgazdasági üzemek nagy része igyekszik hasznosítani a különböző tájegységek adottságait, a helyi lehetőségeket. Ugyanakkor termelésüket mindinkább hozzáigazítják a piaci igényekhez. Gabonával, burgonyával — amelyet évek óta eredményesen termelnek —, most is szívesen foglalkoznak. Fontos növénnyé „lépett elő” az olajosok közül a napraforgó. Mindenekelőtt azért, mert a múlt évben is gazdagon fizetett a munkáért és jó pénzt kaptak érte a szövetkezetek. Nem ilyen kedvezőek a takarmánytermesztés tervezésének tapasztalatai. A pillangósok vetésterületét csökkentik a gazdaságok, s ezt nem igyekeztek ellensúlyozni — legalábbis a tervekben — a terméshozamok növelésével. Márpedig az állattenyésztés fejlesztése aligha képzelhető el a takarmánynövények eredményes termesztése nélkül. Igaz, akadnak gazdaságok, mint a kishartyáni, ahol úgy döntöttek, nem kísérleteznek tovább a szarvasmarha-tenyésztéssel. Hiszen jó ideje már, hogy nem a jövedelmet, a veszteséget növeli. Ám a termelőszövetkezetek többsége az állattenyésztés, így a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével számol. S azok a gazdaságok vannak előnyben — Ludányhalászi, Szécsény és Palotás példája bizonyítja ezt többek között —, amelyek e munka sikerét takarmánnyal, a szakosított állattenyésztőtelepek kialakításával, fejlesztésével alapozták meg évekkel ezelőtt. Fejlődik a megye gazdaságaiban a juhtenyésztés és a telepek korszerűsítésével együtt a sertéstenyésztés. Eredményeként nyilván több hús, tej kerül piacra a nógrádi gazdaságokból is. A tavalyinál 15 százalékkal több sertés-, három százalékkal több marhahúsra és négy százalékkal több tejre kötöttek értékesítési szerződést a megye szövetkezetei már eddig. A tervek megvalósítása nem kevés és természetesen a korábbinál szervezettebb munkával is jár. A közgazdasági szabályozók hatása az is, hogy a szövetkezetek értékelhető módon takarékosabb gazdálkodásra, a termelési költségek mérséklésére törekszenek. A takarékosság, a költségmegtakarítás azonban jó néhány üzemben az eredményes munkát, a közösség jövedelmét veszélyezteti. A mezőgazdasági nagyüzemek általában kevesebb műtrágyával számolnak, mint a múlt évben. A gépek, az építőanyagok árának változása is azzal járt, hogy az üzemek vezetői jobban meggondolják, milyen gépeket, eszközöket vásároljanak, mit építsenek? Vásároljanak, építsenek-e egyáltalán? A szerényebb mértékű fejlesztésnek pedig egy idő után a munka, a gazdaság láthatja kárát. M egalapozott, megfontolt volt tehát a végrehajtó bizottság döntése, amely a mezőgazdasági üzemek fokozottabb támogatását kéri a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályától, valamint a termelőszövetkezetek területi szövetségétől. Kísérjék figyelemmel és tanácsaikkal, a jól bevált gazdálkodási módszerek terjesztésével, az üzemek közötti hatékony együttműködés szélesítésével segítsék az idei célkitűzések teljesítését. V. G. Vöröskeresztes világnap Mindenütt mindenkiért! ' Mindenütt, mindenkiért — adja ki az időszerű, célkitűzéseit összefoglaló jelszót a vöröskeresztes mozgalom május nyolcadikai Világnapjára. A jelmondat kifejezi, hogy a nemzetközi szervezet nem tesz különbséget nemzetiségi, faji, vallási, osztály, vagy politikai hovatartozás tekintetében; az emberek szenvedéseinek enyhítésére törekszik. Nem mondható, hogy ezek az elvek a világon mindenütt maradéktalanul érvényesülnének, de térhódításuk, az emberiség gondolatának terjedése nyomon követhető. Hazánkban több mint egymillió aktivista tevékenykedik a vöröskeresztes célok valóra váltásáért. Amint az idei jelszó is utal rá, e célok valóra váltása nem képzelhető el magas fokú szervezettség, széles körű akitívahálózat nélkül ; a szervezet egységei megtalálhatók csaknem minden munkahelyen, lakóterületi egységben. A szervezet az egészségügyi és a környezetvédelmi törvény végrehajtását is szorgalmazza. Egészségnevelési munkáját szolgálja az ismeretterjesztés: előadások, tanfolyamok, kiállítások, vetélkedők, a mind sűrűbben megjelenő kiadványok, és az egyre népszerűbb Családi lap is. A tisztasági és egészségvédelmi szokások terjesztésén kívül a családvédelem, a családi életre nevelés, terhesgondozás részfeladatait is magukénak tekintik a vöröskeresztesek éppúgy, mint az egészségkárosító dohányzás elleni propagandát, vagy a hátrányos helyzetűek, öregek társadalmi gondozását Kiemelt munka a véradás, aminek eredményeként ma mar térítésmentesen biztosítható az ország vérigénye. Az elsősegélynyújtó-képzés megvalósított rendszere, a több- fokozatú képzés, ezekre az esztendőkre válik általánossá. így válik e szerteágazó tevékenység folytán mind általánosabb gyakorlattá az idei jelszó: „A Vöröskereszt — mindenütt, mindenkiért”. Új növényvédő szer A Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyárában nagy teljesítményű korszerű növényvédő szer gyártását kezdték meg. A Piakin nevű készítménynyel a takarmánytermesztők növelhetik a hozamokat. Az utóbbi évebken jelentősen csökkentették a lucerna, valamint a rét és legelő hozamait a gyomok. Mindenekelőtt a lósós- kafélék terjedtek el Szabolcs- Szatmár, Heves, Bács-Kiskun megyében és a Dunántúl egyes vidékein. Ez komoly veszteséget okoz az üzemeknek, hiszen hazánkban több mint 400 ezer hektáron termesztik a fehérjében gazdag takarmánynövényt, a lucernát. A Plakinnal permetezett területen két-három hét alatt elsárgulnak a gyomnövények, másfél hónapon belül pedig bekövetkezik a teljes elhalás, azaz a gyomok kipusztulnak. A vegyszer érdekessége: lehetőség van arra, hogy ne az egész területet, hanem csak a gyomnövénnyel fertőzött foltokat „tisztítsák meg”. A Chinoin készítménye a gyepes legelőterületeken is felhasználható. Miután a Piakin a fűre veszélyes, ezért csakis úgynevezett foltkezelést alkalmazhatnak, tehát közvetlenül a gyomokra permetezhetik csak ki a nagyhatású védőszert. Cukorgyártás A cukorgyártás a kubai dernizálása. A gyárak beren- népgazdaság legfontosabb ága- dezéseinek 42 százaléka hazai zata. Csaknem 20 évvel ez- gyártmányú, a többi szocia- előtt — 1960 augusztusában lista importból származik. — államosították az ország amerikai kézben lévő vállalatait, köztük 36 cukornád-feldolgozó üzemet. A csaknem két évtized alatt a szigetország hatalmas társadalmi és gazdasági változások színhelye volt. Ez tükröződik a cukoripar fejlődésében is. Ma Kubában 148 cukorgyár üzeNem kevésbé hatékony munka folyik a cukornádültetvényeken. Tavaly az ország történelmének második legnagyobb termését, — közel 7 millió 992 ezer tonna cukornádat — takarítottak be. Ez majdnem félmillió tonnával több az 1978-as eredmények Dübörgés a mélyben A 39-es dandár célra fart Érzi az ember: nemcsak homlokán gyöngyöznek alá az izzadtság cseppjei, de régen átnedvesedett inge is már. Még a járás, így semmittevés nélkül is fárasztó; igen meredek a széntelep, s a szem úgy rögzíti a szorospataki 39-es számú frontot, mint egy nekilódulásnak induló félben levő, gépesített menetet. Pedig dehogy is van így. Olyan stabilan állnak az OR —4 típusú hidraulikus biztosítóegységek, hogy cseppnyi félsz nélkül bujkálhat alattuk a bányához nem szokott is. Pedig omlik ott elől a homlokról a szén. nagy dübörgéssel, de Zsidai László főmérnök, akivel járjuk a bányát, azt mondja: — Leszedik a lazát a maróhenger felül, megelőzve egy esetleges balesetet. Ennek így kell lennie. — Bizony! — kuporodik le mellénk a frontmester, Dénes Sándor gy. — nagyon figyelni kell itt minden mozdulatra. Fő a termelés, de még fontosabb az ember. Ott, tőlünk alig húszméternyire, megint dübörgéssel zuhan a talpra a szén. A mostani jó, csodaszépen csillogó. Kezünkbe veszünk a főmérnökkel egy-egy darabot belőle, nézegetjük. — Van vagy ötezer kalóri- ás. De látja, az a baj, hogy csak egy-egy réteg ilyen minőségű, a többi gyengébb. Bár most még ez is megjárja. Hiszen küszködtek itt a 39-esek már annyit múlt év novembere óta, mikor „belépett” a termelésbe ez a front, mint Krisztus a kereszten. — Kát, bizony, sok kemény napot megéltünk itt — mondja a frontmester. — Akit nemcsak a nehéz geológiai viszonyok zavarnak, hanem az az istentelen nagy por is, amely szinte áthatolhatatlan közeget képez, ha megindul a maróhenger. mel. A közeljövőben számuk !?legnagyobb trwáhhi crvarannHiV ■ cukornadtermelest - 8,5 miltovábbi néggyel gyarapodik: San Cristobalban, Cartagen- ben, Vertientese-ben és Son a del Causóban befejezéshez közeledik az építkezés. Az 1980- ban átadásra kerülő új üzemekben évente közel 100 ezer tonna cukrot dolgoznak fel. A kubai kormány jelentős erőfeszítéseket tesz a már meglevő üzemek korszerűsítésére, a termelési folyamatok gépesítésére és automatizálására is.- A múlt évben a kubai cukoripari minisztérium több mint 1 millió pesót fordított az ágazat rekonstrukciójára. Most folyik Cienfue- gos, Villa Clara és Sancti Spiritus 24 üzemének molió tonnát rították be. 1970-ben takaHajdu János „jól van a föld alatt” — Higgye el, locsolni, permetezni kell a falat, hogy valahogy itt megmaradhassunk. Ha ezt nem tennénk, bánná tüdőnk, szemünk és — teljesítményünk. És nekünk mindhárom fontos. Igazat mond a frontmester,- aki huszonnyolcadik évét tölti már Szoroson a föld alatt. „Már csak azért van ez a hosszú ittlét — magyarázza —, mert nem szédeleg- tem én sohasem egyik munkahelyről a másikra. Igaz. dolgoztam egy-egy esztendőt a tarjáni üveggyárakban, de végül is a bányában kötöttem ki. Mégpedig — ságújfa- lui vagyok — a községbeli ismerősök nagy megrökönyö,.Ott fent még meg kell erősíteni ...” — mondja Zsidai László főmérnök a frontmesternek, Dénes Sándornak Á híres Sanssouci-teraszok A potsdami Sanssouci-kas-r tély teraszsorait restaurálják. Az előreláthatólag több évi munkát jelentő helyreállíligyümölcsöt termesztettek a királyi asztal számára. Már néhány évvel később több változtatásra került sor. Az tást lengyel szakemberek vál- első teljes restaurálásnál, lalták. Az építést a felső hat 1836-ban pedig beüvegezték a teraszon már meg is kezdték, fülkéket. Az 1920-as években A teraszokat J. D. Schienen f keleti ,r?s?ét állítottak helyre, s eközben a tervei s2erint 1765-ben képez- felső teraszok fülkéit el is ték ki. Fülkéiben szőlőt, dé- távolítottak. désére. Emlékszem: de sokan mondogatták azt, hogy ,,De bolond vagy te, Sanyi, van-e neked eszed, hogy fiatal magadat tönkreteszed ott, a föld alatt!” — De, mint látom, épségben, erőben és egészségben „vészelte át ezt a csaknem három évtizedet . . . — . . .Hát, lenne egy-két felesleges kilóm, amit szívesen átadnék valakinek. Ámbár . . . szükség van itt az erőre. Valóban: a 34-es mellett' a 39-es frontiak adják a szorospataki aknaüzem termelésériek javát. Mégpedig úgy, Zsidai László főmérnök is megerősíti, hogy évkezdettől április végéig mindössze hetvenhat tonnával maradtak alul a tervnek. — Már ez pedig — mondja Hajdú János, a brigád legfia- talabbja: 22 éves mindössze — köröm alatti gondot sem okozhat. — Látja —, kontráz rá a frontmester —, sikerült magunkat túltenni a nehézségeken. Feldübörög a maróhenger, kései vastag falatokat metszenek le a szénfalból, száll, torkot köhögtetőn a pillanatok alatt mindent befedő por. Nemcsak én: a brigád leg- fiatalabbja is köhög egy sort. s szemünket törölgetve méregetjük egymást. — Mióta bányász? — Éppen egy esztendeje..., no, meg, három hónapja, amely időt fent. a tartalékban töltöttem. Tudja, egyből nem lehet a frontra kerülni. — Milyen szakmát cserélt „bányászra”? — A Volánnál voltam karosszéria-lakatos. — Micsoda? — kérdem vissza hitetlenkedve, hiszen tudom: divat-, sőt hiányszakma az övé. — Igen. Karosszéria-lakatos a szakmám. De otthagytam, mert kell a «'pénz. Nemrég nősültem, most várjuk az első gyereket és — építkezünk. És gondolom, nem kel] magyarázni, hogy nagyon nyomós érve volt idekerülésem- nek az a 100 ezer forint, amit támogatásként megkaptam. — De ez nem ám olyan fönti könnyed munka . . . — . . .Már tisztában vagyok vele. Kemény, fárasztó es nem anyámasszony-katonáknak való. De beleszoktam már. És tetszik. Ügy látom már, hogy ha semmi nem jön közbe, innen megyek nyugdíjba. Keményen szorít kezet, s mi a főmérnökkel feljebb kúszunk a fronton. Szemnek is szép szén — mondom, s hallja ezt a közelünkben dolgozó Déska Mihály vájár, aki helybenhagyja szavaimat. Nyújtja üdvözlésre kezét, s örömmel konstatálja: nem ismeretlent köszönt . . . Találkoztunk mi már nemcsak a fronton, hanem fent a napfényes kiste- renyei Zrínyi utcában is gyakorta. Mert ott lakik, szépen, s baja csak egy van: az apja is bányász volt, ő maga is, de neki meg — két lánya van. Cseppet nehéz volt megszokni .. . — Nem lesz hát utánpótlás — kesereg —, bár. ha fiam lenne ... De ki tudja. Nagyon meg lehet szeretni ezt a munkát. Olyannyira, hogy az ember szinte belepusztulna, ha nem jöhetne le . . . — Akkor Itt már nemcsak a pénz beszél. — Nem. Bár önmagunkat tagadnánk meg. ha azt mondanánk: nekünk az nem számít. — Kétszeresét keresem a volánosnak — érzékelteti a kereset nagyságát a harmad legfiatalabbja, de. ugye, vallja be, magának már az is elég, ha csupán lejön ide. meg kiszáll. Egyetértek vele. Mellemre mind jobban odatapad az ing, s csorog, csorog, szűnni nem akaró patakokban homlokunkról a szénporral színesített verejtéközön. S a 39-es, negyvennyolc fő* „dandár” harmada teszi, amit kell. Lábunk mellett szénlavinát továbbít a kaparósza- iag . . . Karácsony György NÓGRÁD - 1980. május 8., csütörtök
